Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-04 / 275. szám

Ext­ra. 4 " Ország*.. . ÖÜÜA?^r «^Qztér p,yi, r SZOMBAT, 1943 december 4. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai­ u. 16., I. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye­­tem­ u. 8. Telefon: 29—23. Csekkszámla: 7205. hrat , V / LXIV. évfolyam, 275. szám. ÁRA 30 FIL alapító Tra­u­BERTHA MIKLÓS Kiadótulajdonos: ,,PALLAS SAJTÓVÁLLALAT“ Rt Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 4.30 P, negyedévre 12.40, félévre 24.80, 1 évre 49.60 P. Megrázó, feszült week-end az ötödik há­borús év első decemberi szombatja. A keleti hadszíntéren Petsamótól Cher­­sonig beköszöntött a szigorú orosz tél, a vi­gasztalan terepet belepte a hótakaró, a step­­péken jeges hózivatar söpör végig, s nincs természetes akadály, mely megvédné a kato­nákat a csontokig ható fagy ellen. A háború kérlelhetetlen törvénye azonban nem enged pihenőt. A hosszú arcvonal energikus pontjain szédítő erők mérkőznek tovább, s mintha ki­­gúnyolnák a millióéves tapasztalatokat a kietlen, ellenséges környezet semmibevevésé­vel, most már a dermesztően hideg éjszaká­kon is (a Szmolenszk—Minszk közötti harci térségben), fényszórók és rakéták sápadt fé­nyénél viaskodnak szüntelenül emberfeletti el­keseredettséggel- Nincs átmenet nyári, őszi és téli offenzíva között, mint egy és két év­vel ezelőtt. A halálos versenyfutás a térért és az időért megkezdődött s­ö­­tét, élet vagy halál, könyörtelenül rajzolódik fel a küzdők szeme elé a szürke összevisszaságban gomoly­­gó, borús muszka égre. Ezen a télen a keleti front szinjátéka, — osztatlan ez a vélemény —, eléri a paroxizmusát, amelyhez hason­lítva Sztálingrád és az 1941 novemberében és decemberében lefolyt Moszkva előtti fel­­őrlő csaták csak epizódoknak tűnnek fel. Kétségtelen, mindkét fél döntésre törekszik, de ezúttal nem egy propagandajelszót hordoz­nak körül, hanem végzetes elszántsággal néz­nek­­egymással farkasszemet a végtelen hó­mezőkön. Nem alkalmas azonban az idő a küzdelem drámaiságának romantikus ecsetelésére. Rideg statisztika, az érzéketlen gépek az érzékeny­ségüket legyűrő katonák száma fontosabb az események vizsgálatakor, amikor a szemben­álló felek kölcsönösen elismerik egymásról, hogy a harci szellem és a győzniakarás elér­te a legmagasabb fokot és amikor mindenütt hangoztatják, hogy az erkölcsi ellenálló erőn, mely tökéletes, semmi sem fog múlni és ki­zárólag az anyag és a tömeg billentheti le a mérleg karját egyik, vagy másik irányban. Ha szakaszokra osztjuk a keleti frontot, jelentőség tekintetében alig tehetünk különb-­­séget az egyes frontrészek között. Mégis azt tapasztaljuk, hogy az egyenlő fontosságú har­ci sávok közül egyeseken gyújtópont alakul ki, mások ped­ig már régóta mozdulatlanok és a több mint kétezer kilométeres hadszíntér úgynevezett nyugalmas szakaszaihoz tartoz­nak. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az eddig kevésbé mozgalmas frontszakaszok stra­tégiai jelentősége kisebb lenne, amit az is bi­zonyít, hogy az energikus pontokon folyó harcok­ menete közvetve, vagy közvetlenül befolyással van azokra a harci területekre is, amelyeket csak szórványos felderítő és az el­lenség szándékainak kipuhatolózását célzó kisebb méretű­ harcok vannak. T. A­z első frontszakasznak északról délre, a Jeges-tengertől Leningrádig terjedő mintegy kétszáz kilométer hosszúságú arcvonalat mondhatjuk. Az oroszországi expedíció megindulásakor az itteni harcok hevessége semmivel sem volt kisebb a délebbi csataterek intenzitási foká­nál, hamar rájöttek azonban mind német, mind szovjet részről, hogy a mocsaras, erdős, áttekinthetetlen terep, télen pedig a szinte ki­bírhatatlan hideg alkalmatlanná teszi ezt a területet nagyobbszabású, hadműveletekre. Ez a frontrész tehát a mostani háború egyetlen arcvonala, ahol a küzdelem mindig helyi jel­legű marad. Jelentéseink most sem számolnak­­be nagyobb előkészületekről, úgyhogy felté­telezhető: Dietl német vezérezredes és Me­­reskov szovjet tábornok csapatai ezen a téren is a védelemre rendezkednek be és csak biz­tosító feladatokra vállalkoznak. 2. A Leningrádtól Orsáig terjedő frontrész jelentősége már az itteni hadműveletek irá­nyából is kitűnik. A szovjet erőket Szolo­­kovszky tábornok vezényli és erőfeszítései arra mutatnak, hogy a téli offenzíva során ki akar jutni a Balti-tenger partjaira, mégpedig Neveiből kiindulva, hogy ezáltal katlanba szorítsa az észtországi, lettországi, valamint a Leningrádtól nyugatra állomásozó német csa­patokat. Von Küchler vezértábornagy, aki a német védelmet irányítja, ezzel szemben meg akarja tartani azokat a támaszpontokat, ame­lyek a jövő évi esetleges német offenzív moz­dulatokhoz elengedhetetlenül szükségesek. Az itteni fror­­rész déli szakaszának harcai, rő­i""is a Szmolenszk és Minszk között torná­t is ott) Csata 'a régi lengyel­ határhoz akarja kö­zelebb vinni a harcmezőt és minél rövideül* távolságra akarja csökkenteni az arcvonal és a német belső front közötti távolságot. Ért­hető, ha az elkövetkező téli offenzíva során a németek mindent megtesznek, hogy meg­akadályozzák a szovjet csapatokat olyan re­pülőterek megszerzésében, amelyek kiindulási pontul szolgálhatnak a német hadiipar ideg­­gócai felé. 3. szakasznak mondhatjuk a Szmolenszk-­ Kiev közötti térséget. Nem tudjuk, szándé­kosság volt-e abban, hogy Vatutin szovjet tábornok a Pripjet-mocsarak elérése után nem erőltette feleslegesen csapatait a további elő­nyomulással, számolva azzal, hogy az ősszel járhatatlan mocsaras vidék iszapba fullaszt­hatja a vállalkozásokat és kompromittálhat­ja a nagy véráldozatok árán kivívott sikere­­ket, de a Ladoga-tó környékén és a Sztaraja Kasszánál lefolyt múltévű csaták azt mutat­ják, hogy a mocsaras és tavas vidékekért a szovjet hadvezetőség mindig felhasználja a téli előnyöket, a tavaknak befagyását, az iszaptenger megkeményedését és a sík terüle­ten terjengő áthatolhatatlan köd természetes védelmét. Heinrich német tábornok, a vé­delem parancsnoka, éppen úgy, mint von Küchler vezértábornagy ezen a télen azt a feladatot kapja, hogy a bázisokat ne engedje­ ki kezéből és azoknak stratégiai lehetőségét­­ megőrizze. 4. Kievtől a Fekete-tengerig összefüggő arcvonal van. A téli offenzíva terepe a Dnye­per és a Dnyeszter között összehasonlítható a Volga és a Don közötti múltévi hadszíntér­rel. A steppeszerű vidéket nyugati irányban minkás dombok váltják fel, amelyek igen al­kalmasak páncélos csaták vívására. Azok az előkészültek, amelyeket Rokosovszky, Ko­­nnev és Tobulkin tett, arra vallanak, hogy a moszkvai főparancsnokság még ezen a téren ki akarja tolni a hadszínteret a Szovjetunió területéről. Ezzel szemben von Salmuth tá­bornok és von Mannstein vezértábornagy vé­dekező intézkedései továbbra is orosz terüle­ten kívánják tartani a felégetett föld végső fokáig kifejlesztett frontot. Tavaly ilyenkor már javában folytak a téli offenzíva harcai. Az idéni hosszú ősz után most jelentik először, hogy a terep alkalmas­sá váit a téli hadműveletekre A k­zeli na­pokban vagy hetekben előkerülnek a téli fel­szerelésük, mindkét részről tűzbedolt­ak a téli tartalékokat, szovjet részről felvonultatják a speciális hadsereget és megkezdődik a világ­történelemben minden bizonnyal döntő je­lentőségűnek minősíthető 1343—44. évi téli had­járat. AM...»., jó­sef. MEGKEZDŐDÖTT A TEBRIZI HÁRMASKONFERENCIA A TÁRGYALÁSOK ANYAGA. I. A második front felállítása. 2. A déleurópai hadműveletek. 3. Új nagy orosz támadás valamennyi erő felhasználásával BERLINT ISMÉT NAGYEREJŰ LÉGITÁMADÁS ÉRTE Az 5. amerikai hadsereg is offenzív­áb­a kezdett A tebrisi hármas találkozóanyagának öt Az Aftonbladed londoni jelentése­­ szerint Sztálin és az angolszász ál­­­­lamférfiak között létrejött egyez­mény főbb pontjai körülbelül a kö­vetkezők : 1. közös katonai főhadiszállást lé­tesítenek London székhellyel és Marshall tábornok amerikai vezér­kari főnök vezetésével; 2. a második arcvonal felállítása; 3. katonai hadműveletek Beleuró­pában; 4. új nagy orosz támadás vala­mennyi erő felhasználásával; 5. közös politika az ellenséges or­szágok meghódítása után. Azonkívül azt várják, hogy közös angol-amerikai-orosz felhívást­­intéz­nek a német néphez, amelyben fi­gyelmeztetik, hogy a legborzalma­sabb megsemmisítő csapás éri, ha mostani kormányát a lehető leggyor­­­­­abban meg nem buktatja és meg nem adja magát. ANKARA, december 1. Ideérkezett jelentés szerint Roosevelt, Churchill­­ és Sztálin Tebriszbe érkezése után j­óó három államférfi azonnal meg­kezdte tanácskozásait. Csangkajsek és felesége az értekezleten Oroszor­szágra való tekintettel nem jelentek meg. Tebriszben — mint a jelentés mondja — kizárólag a Németország elleni háborúra vonatkozó kérdése­ket tárgyalták meg. Hir szerint a há­rom szövetséges államférfi Tebrisz­ből közös felhívást intéz Németor­szághoz a feltétel nélküli megadásra, mert különben várható, hogy a szö­vetségesek légiereje az országot el­pusztítja. A Csangkajsek házaspár repülőgé­pen, Kairóból visszatért Csungking­­ba. A nyolcezer kilométeres utat 22 óra alatt tették meg. Többszáz német bombázó tá­m­adta Barit, Badoglio székhelyét B­erl­in­ből jeleníti az Inte­rinf.­ Leg­utóbb érkezett jelentések szerint többszáz­ nehéz német harci repülő­gép 3-á­n az esti órákban meglepetés­­szerű támadást intézett Bari városa, a Badoglio-kormány székhelye ellen. A nagy támadás elsősorban a kikötő ellen irányult, ahol több, a 8. hadse­reg utánpótlást szállító hajója tartóz­kodott. A németi repülők meglepően gyenge el­hárít­ással kerültek szembe és ez is csak akkor indult meg, ami­kor a támadó nehéz bombázók nagy­részt már ledobták bombáikat. El­süllyesztettek két szállít­óhaj­ót ösz­­szesen 16.000 tonna tartalommal, egy kisebb 4—5000 tonnás lőszer­­szállítóhajó közvetlenül a hajóhi­l előtt óriási robbanással a levegőbe repült. A tűz átterjedt a közelben lévő két másik kishajóra. Egy tar­tályhajó több bombatalület után né­hány percen belül lobogó lánggal­ égett és lassan elsüllyedt.

Next