Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-07 / 277. szám

8 A három nagy emítalom biztosítja Irán függet­lenségét A Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Anglia — mint a brit hír­szol­gálati iroda jelenti — Teheránban nyilatkozatot adtak ki Iránra vonat­kozóan. Ebben a három nemzet elis­meri, hogy Irán hadvezetésüket tá­mogatásban részesíti, mégpedig a Szovjetunióba irányuló tengerentúli szállítások megkönnyítése révén. A három nemzet kijelenti, hogy, „amennyire lehetséges“, kész támo­gatni gazdaságilag az iráni kor­mányt. A három kormány végül ki­jelenti, hogy egyetért az iráni kor­mánnyal abban az óhajtásban, amely „Irán függetlenségének,­­szuveren­itá­­sának és területi épségének megtar­tására“ irányul. Be­rlini k­o­m­m m­­á­r­a tehiráni á­j ár­­­n rá ez a b­ox Berlinből jelenti az MTI. Dr. Sig­­frieid Horn, a Német Távirati Iroda MNI «■hbokshmmi mofsammm Uss/.aimont)t'l it'U'ini a* M I I: \ Ion­­* Inni i­ulió jelenti'ise szerint l.oixhm­­lban, Washingtonban is Mihszkvnban k­ól.fan (lélui;in egx időben hozták nyilvánossal!! a a tchera­ni mogbi's/.é­­­lésekről szid, hivatalos jelentést. A hi­va­ta­los jelentés lényege a kö­vetkező: A három nagyhatalom vezetői ve­zérkaraik bevonásával tartott ta­nácskozásukon megegyeztek a Né­metország katonai leveréséhez szükséges intézkedések, valamint az azt követő korszak biztonságá­nak és békéjének biztosítása tekin­tetében.­­ Iadeioik keletről, délről és nynéni­ről egy­ü­ttmű­k­öd­ő­e mek­szi- min­­­si­t­ő csapást fudnak mérni Németország­ra. Ív tekintetben teljes a megegyezés és ez egyben biztosítja a győzelem teljességét is. A három nagyhatalom a békében is együtt fog működni, hogy az emberiség hosszú korszako­kon keresztül a háborútól és az el­nyomástól való félelemtől menteslen élhessen. Ebben az együttműködés­­b­en részt vehet minden kis é­s nagy nép, a­m­ely hajlandó a zsarnokság el­len küzdeni. A három nagyhatalom támadása olyan erejű­ lesz, hogy a német véd­erő a szárazföldön, a tengeren és a levegőben is megsemmi­sülhessen. A közlemény megállapítja még, hogy a nagyhatalmak vezetői mint bará­tok tárgyaltak és így is váltak el:­egyek a célban és a bizakodásban. A Német Távirati Iroda jelenti Amszterdamból. A brit hírs­zol­gál­at­i iroda hétfőn este tette közzé a Roose­velt, Sztálin és Churchill értekezleté­ről kiadott közleményt. A közlemény bevezetőjében megállapítja, hogy az értekezlet négy napig tartott és Te­heránban zajlott le. E négy nap so­rán „leszögezték a közös po­lit­ika alapelve­it“. Az értekezlet résztvevői kifejezést adtak abbeli elhatározá­suknak, hogy a három nemzet a bo­bomban és a rákövetkező békében együtt fog működni. Teheránban — a kommüniké sze­rint — összhangba hozták a három nemzetnek „a német harc­erők meg­semmisítésére“ irányuló terveit. A hadműveletek célját és idejét il­letőleg teljes megállapodásra jutot­tak. A háború utáni idők problémáit il­letően a közlemény megjegyzi: „minden nemzetet fel fognak szó­lítani — függetlenül attól, hogy kés vagy nagy nemzet — az együttmű­ködésre és a közös munkában való tevékeny részvételre, amennyiben népeik érzés- és gondolatvilága hajlandó az önkényuralom, a rab­szolgaság, az elnyomatás és a tü­relmetlenség eltörlésére, éppúgy, mint a mi népeink“. A közlemény december 1-től van keltezve, diplomáciai tudósítója írja:­­ Sztá­lin, Svoosevelt és C.K­urchill négym­pos telid­ém­i megbeszélésér­ől kiadott közlemény komikumunk hatott. V­ég­ered­mény­ben a vilá­g közvéleményé­vel nincs más közölnivalójuk, mint:­­ a régóta ismert egységet arra néz­ve, hogy Németországot katonailag szétzúzzák, azt Aliiévá egyúttal, hogy a győzelem már a zsebükben van; 2. azt a rájuk váró felelősséget, hogy esztendőkre biztosítsák az álta­lános jó békét. Mindez azonban nem új dolog, s­­ legfeljebb az, hogy nem intéznek fel szül­­tást a német néphez, hogy vet­se alá magát az angolok és amerikaiak ultimátum jellegű követelésén­ek. Igy talán az az állítás is, hogy a béke jö­vend­ő kialakít­á­sá­hoz v­a­l a­ nem i­y­­ nemzetnek, akár nagynak, akár ki­csinynek valamiképpen hozzá kell járulni. Nincs már szó arról, hogy kiált­ványban felszólít­ják Németor­szágot és barátait, adják meg magu­kat feltétel nélkül, illetve rázzák le vezetőik állítólagos igáját. Az összes nemzetekhez, akár kicsinyekhez, akár nagyokhoz intézett felszólítás, h­ogy az elnyomástól való felszabadí­tób­an vegyenek részt, valósággal prof­esz­kil­ hat mondják Be­rlin­­b­een­ tekintettel arra a tényre, hogy Moszkva mit sem törődve úgyneve­zett szövetségeseivel, de lehet, velük egyetértésben, olyan politikát foly­tat, amely az Atlantic Charta ígére­teit egyszerűen sutbadobja s az uj helyzetnek megfelelően szentesíti az angolok és amerikaiak meghódolá­sát a bolsevik­ szövetséges elött. A jugoszlávkérdés Tito féle­ szabályo­zása, az a mód, ahogyan Moszkva a 1­­o­lse­v­i­s­t­a -l­e­n­g­y­e­l kapcsolatok gor­­­diu­szi csomóját szétvágta, m­atdloz azt mutatja, hogy a „megoldások­ban“ egésze­n ima« erők működnek: teljesen elütök az angol-amerikai .,ind­elektualizmus" erőitől. Ezt félre nem érthető módon ki dom­inai­ltja Churchill szócsöve, Smuts. Kijelölt IT-ei itt-ott nyugtalanságot keltettek ugyan, de semmiképpen sem ingat­hatják meg azt a tényt, hogy Anglia é az Eg­­ill Államok, tekintettel politikai és katonai helyzetükre, a szovjet szövetségessel szemben ösz­­szes vitorláikat bevonták. ■ I tehvraui deklaráció: Anglia, as l­­S I­l­v­a Siirjen­tuia megegyezett a Németország katonai leveréséhez szükséges intézkedésekben E­­LLENZÉK bűnt'M, öss-xz a mait­i/itstCf-hábc-vúc-an a daidzadlák !'.ítnl cMs­z-angol támadás A szovjet kormány megleh­etősen nyíltan fejezte ki ama óhaját, hogy Törökországot szívesen látná harcolni a szövetségesek olda­lán. Ezen túlmenően Oroszországnak jégmen­tes kikötőre i­t'i szüksége. Ter­mészetes, hogy a Szovjet szeme megakadt Isztanb­on és a Dardanellákon, ez a nigeri kijáró ugyanis Sztálin szemében éppen olyan jelentőségű, mint Nagy Péter szemében volt. Belekényszeríthet­-e akár a Szovjet, akár az angolszász politika Törökországot a háború­ba, kényszerítheti-e arra, hogy a Dardanellá­kon az történjék, ami számukra kedvező? Nem érdektelen visszapillantani a múltba, hiszen a történelem gyakorta megismétli ma­gát. Nézzük meg, hogyan volt a múlt világ­háborúban s hogyan hiúsult meg sgit-ben a támadás a Dardanellák és a Gallipoli félszi­get ellen? Törökországot az 1914-es világháborúban érdekei a központi hatalmakhoz fűzték. Konstantinápolyban attól tartottak, hogy az antant győzelme után Kis-Ázsia és a Darda­nellák angol—francia kézbe kerülnek és fel­lángol a Konstantinápolyra irányuló régi orosz törekvés i­s. A háború kitörése — akárcsak mostan — nehéz helyzetben érte a törököket, hiszen az ország a balkáni háborúban nemcsak teljesen kimerült, hanem európai területének csaknem kilnctizedrészét is elvesztette. A hadianyag­­veszteségeket azután a központi hatalmak ■igyekeztek 1914 őszén pótolni, már amennyi­re ez az adott viszonyok között lehetséges volt. Jaszra az egyesült angol—francia hajóhad hamarosan meg is kezdette a támadást a Dar­danellák ellen, mert tisztában volt azzal, hogy akié a tengerszoros, azé Konstantinápoly . . . Hatvannál több egység vonult fel az ostrom­ra, megkezdődött a tüzelés szintó szakadat­lanul éjjel és nappal , és egyhetes harc után a két záróerőd: Szeddil-Bahré és Kum-Kaleh ágyúi elhallgattak A „dudanellai Ualand Az antant főparancsnoksága ekkor elérke­zettnek látta a­, időt a partraszállás kierősza­kolására. Ezt a kísérletet azonban a törökök meghiúsították, sőt a német segítséggel rend­behozott záróerődök is újra akcióba léptek a túlságosan közel kiereszkedett angol—franca hadihajók ellen. Az ágyúk tüzelése a támadó flotta négy nagy egységét elsüllyesztette, mire a többi hajót sürgősen visszavonták. A szövetségesek haditanácsa ekkor elhatá­rozta, hogy a Dardanellák tengeri ostromát abbahagyja és a­ száraz­földön intéz támadást Gallipoli ellen, hogy így kényszerítse ki az utat Konstantinápoly felé. Azonban ez a terv sem sikerült. Egy-két helyen partraszálltak ugyan Gallipoli félszigetén a szövetséges csa­patok, előnyomulásuk azonban erős ellenál­lásba ütközött. Időközben a központi hatal­mak egész Szerbiát megszállták, Bulgária is hozzájuk csatlakozott, Törökországgal te­hát közvetlen összeköttetésbe kerültek. Ha te­hát már addig is bőségesen érkezett német ha­dianyag török földre, erre ettől kezdve ileg nagyobb kilátás volt. Ilyen körülmények kö­zött és a folytonos súlyos veszteségek hatása alatt a szövetségesek elhatározták, hogy vég­leg likvid­áták a dardanellai expedíciót. 1915 decemberében és 1916 januárjában visszavonták az angol—francia csapatokat. A kiürítés főrésze igen nagy ködben ment végbe, úgyhogy a törökök alig tudták zavarni az el­lenséges hadmozdulatokat. Asquit angol mi­niszterelnök nagy önérzettel beszélt az alsó­házban „a nagyszerűen sikerült visszavonu­lásról” — a tényt azonban ez az elismerés nem­ befolyásolhatta: a „barc­anellai kaland“ összeomlott. És a helyzetet még csak súlyos­bította, hogy ugyanebben az időben vereség érte az angol hadsereget Ázsiában is; megle­hetősen súlyos áldozatok közepette összeom­lott a Bagdad elleni offenziva. Most, amikor a háború állandóan közelebb jut a török határokhoz, a Szovjet Dél-Ukraj­­na irányában tör előre s a német elszakadási mozdulatok következtében ott áll a Krm­­félszigetnél, melynek következtében a szovjet flotta nagyobb mozgási lehetőséghez jut a Fekete-tengeren ■—­időszerűnek láttuk fel,leve­nnem azt a csúfos kudarcot, ahogyan az egyesült angol és orosz hatalmak már egyszer megbuktak a Dardanellák körül. Különösen időszerű ez az emlékezés­­ azért is, mert a felelős török államférfiak már ré­gen elrendelték a részleges mozgósítást és többízben hangsúlyozták a szembenálló felek előtt, hogy Törökország kitart semlegessége mellett és minden támadóval szemben, bárki legyen is az, felveszi a harcot. Tisztelettel kérjük igen tisztelt szá­­monkénti vásárlóinkat, hogy az eset­leges hiteleiket minden szombaton kifizetni és a nap rövidségére való tekin­ettel árusa­ik munkáját az esedékes összeg előkészítésével elő­segíteni szíveskedjenek. Kiadóhivatal. Biztos megélhetést nyújtó kereset­tel lapkézbesítőket, kihordókat, el­árusítókat vesz fel a Nemzeti Bí­r­­lapiroda, Kolozsvár, Mátyás király­tér 10., az udvarban. Asszonyokat lapkihordásra, kézbe­sítésre alkalmaz a Nemzeti Hírlap­­iroda, Mátyás király­ tér 10., az ud­varban. Ugyanott egy megbízható, szorgalmas, értelmes nő takarításra, küldönc és altiszti munkára egész­napi elfoglaltságra felvétetik. Kerékpárral rendelkező kifutókat jó fizetéssel alkalmaz a Nemzeti Hí­r­­lapiroda, Kolozsvár, Mátyás király­­tér 16. szám (udvarban jobbra). // Ily, kivi­ádó­t a Várotlt Október végén Oroszország felszólította a török kormányt: engedje meg az áthaladást a Dardanellákon. A szultán nem válaszolt, ellenben hadihajókat küldött a fekete-tenger­re és bombázni kezdette Szebasztopolt, így tört ki a háború Törökország és az antant között. Ugyanekkor megindultak a török csapatok a Kaukázusba, az oroszok, valamint a Szuezi-csatorna felé az angolok ellen. A harc nem ígérkezett könnyűnek, hiszen legalább is három frontról volt szó, fenntor­,­gott azonban ezzel szemben az a lehetőség, hogy a félhold „szent háborúja“ a központi hatalmak mellett mozgósítja az egész moha­medán világot. A törökök vállalkozása tu­lajdonképpen abban a pillanatban hiúsult meg, amikor kiderült, hogy általános mo­hamedán felkelésről nem lehet szó. Az angol kormány 1915 elején ultimátumot adott át Konstantinápolyban. Követelte az egyiptomi török előrenyomulás befejezését, el­le­ni esetben kilátásba helyezte a hadüzenetet és a fegyveres támadást. Az elutasító török vá­BÉLYEG ÜZLETI! Világvárosi választék. Szolid árak. Albumok, bélyegkellékek raktá­­ron. HERCZEG ER­NŐNÉ bélyegkereske­­dő,Dávid Ferenc­ u.12. Vétel! Eladás! Csere! Telefon 10—69. 2­0­13 december 7 Mesék a szerelemről A szerelem könnyes és mo­solygós története. Zene, dal, szerelem, dráma­i vígjáték egy c..ókorban. 1. Három kérő Ezen .plök: Bority Bella, Be­tites Sándor, San­du Marosa, Szajczy Lajos. 2. Zuroszi álom­­­Szereplők: Sáthy János, Vá­gónné Margit, Toroznyi Imre. 3. Örök melódiák Szereplők: Sárdy János, Pin­tér Ian­ce, Pongrácz­­Margit. 4. Szomorú keringő Szereplők: Jávor Pál, Szend­­rey Kató. 5. Tamás bácsi Szereplők: Slajmássy Miklós, Egri Mária, Petites Ferenc,­­Simon Marcsa, Wesszely Pál. Bemutatja mától a Corvin. 'N f est er—-Görgény­i f­­­i­rn. Nagyothallók részére díjta­­­­lan fejhallgató. Előadások kezdete: negyed 4, negyed 6, negyed 7 órakor. Miniden vasárnap és ünnep­nap d. e. 11 órakor matiné. Ulm­ r­á­tér­t­émeto­rszá­g belső biztonságáról Weimarból jelenti a DNR. Himmler, a bi­rodalmi SS szervezet vezetője és birodalmi belügyminiszter a német sajtó ezévi háborús értekezletén Németország belső biztonságának kérdéseit taglalta. A háború harmadik évének bűnügyi statisztikája szerint a bűnözések száma ebben az évben volt a­­eegalacsonyabb a Német Birodalom fennállása óta. Németor­szág belső állapotában nem akad egy olyan esemény sem, amely az 1947—18-as évek eseményeivel összehasonlítható lenne. Az e­sd világháború utolsó éveiben megszervezett po­litikai és bűnügyi gonosztevők támadták hátba a belső és a külső arcvonalat egyaránt Ma azonban a német faj szilárd és zárt egy­ség, amely a megpróbáltatásokban megedző­­­dött és tudatában van annak, hogy a jelen­­legi harc a Birodalom létéért vagy nem­létéért folyik. ELLENZÉS po­rtyai napilipc Felelős szerkeszti: LATHURECZKY ATTILA Felelős kiadó: VITA SÁNDOR­­ - A Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. nyomása. Felelős vezető MAJOR JÓZSEF*.

Next