Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-03 / 1. szám

ií ■s . .... Lacsik «a karácsonya A magyar gyermek irodalom mai elhanya- f golladga köztudontani. Éppen (ticr) érthető , kíváncsisággal néztünk színházunk karácsonyi gyermekelőadása elé. Belefáradva a sok izlés, jtelen, szillemtelen és magyartalan képes- i könyv, kalandregény és mesegyűjtemény kö- zötti keresgélésbe, a színház gyermekelőadá-sának hírére reménykedni kezdtünk abban, hogy amit nem, vagy alig ad meg gyerme-keinknek a mai gyermekirodalom, bizonyára , megadja a színház előadása. Különösen megható volt olvasni, hogy a második és harmadik felvonás egyenesen karácsony szent értéjén történik, és hogy a darab keretében még egy betlehemes játék is fdlennizálásra kerül. Biztosra vettük, hogy tekintettel rendkívül gazdag, és válozatos, mélyen magyar és kersztyén betlehemes néphagyományainkra, az előadás jelentős részét éppen a betlehemes játék fogja kitenni. Ilyen gondolatokkal fog-laltuk el helyünket karácsony szombatján délután a színház nézőterén. » A kolozsvári szülők és gyermekeik is sokat várhattak a színház előadásától, mert a nézőtert majdnem teljesen megtöltötték a túlnyomó részben első gyermekkorba tartozó, tehát hét éven aluli gyermekek. A földszinten és páholyokban több, az erkélyen kevesebb szülő és kísérő volt látható, köztük bizonyára sok olyan, aki első ízben hozta színházba a gyermekét. Az előadás nyitányaként egy árva pianínó a Hófehérke és a hét törpe indulóját zümmögte bele a gyermekek felséges hangzavarába. Majd egy angyal lépett a függöny fájé, és félig prózában, félig versben, néhol határozóban értelmetlenül valami prologfélét mondott, így átesve a kezdet nehézségein, elkezdődött maga az előadás. A színen egy heverőre vetett ágyban eggy kopaszodásnak indult testes úr aludt jóízűen. Csakhamar belépett egy pongyolás hölgy és ébresztgetni imdta a kopaszodó urat, akiről — legnagyobb megrökönyödésünkre — kiderült, hogy nem más, mint Lacika. A kopaszodó és kövérkés Lacikának iskolába kellett mennie, azaz csak kellett volna, mert nem volt hajlandó. Végül is betegséget színlelve, otthon maradt. Közben a többi szereplő, a mama, a hugocska, a rosszcsont Pali, az utóbbi kettő szintén demisia, ki-s bejártak a színen, és hol Lacikával folytattak eszmecserét, hol a néző gyensekeéregeit állították könnyen megválaszolható, erkölcsnevelő és erősítő kérdések elé. Aztán továbbzökken a darab, Lacika ráveszi a tirol ruhában éktelenkedő, egyébként azonban jóvágású, lobogóhajzatú Palit, hogy együtt lógják el a délelőttöt. Bajckfütty, háborúsdi, majd torkoskodás következik, amit a mama szakít félbe. Váratlanul érkezik viszsza a vásárlásból, s most valósággal erő- és ügyességi mutatványt végezve, egymásután térdére fekteti a szerény számítás szerint is hetvenkilós elemistákat, és a vonalzóval jól rngrakja őket. De megjön a tanító is, aki személyesen akar meggyőződni Lacika betegségéről. Megint némi bonyodalom, Pali bebújik egy üres szekrénybe, Lacika kefét fűz a leülni készülő tanító alá, majd a tanító urnák az inkább buta, mint mulatságos kérdéseire még nagyobb butaságokat is felelnek. Aztán más felvonás következik, karácsonyi vásárral A vásárnak két megkapó jelenete van, mind a kettő Mancikával, egy árva kis leánnyal van kapcsolatban. Az egyik jelenetben Mancika elénekli a közismert és igen megható slágert a habos süteményről, különösen azt a részt hangsúlyozva, hogy nincs nekem apukám, anyukám, csak egy félkifli az uzsonnám ... A másik jelenetben pedig Lacika apukája (a színlap szerint Tamiás (sic!) bácsi) részben az előbb hallott jpegrázó sláger hatása, részben az angyal indítására örökbefogadja Mancikát. Teheti, mert természetesen igen gazdag úr. A néző gyermeksereg boldogan tapsol a slágernek, Mancikának és az apukának, szóval jól megy minden. Végül megjön, a karácsonyfa. Mindenki boldog, csak Lacika dühöng, mert neki nem hozott semmit az angyalka (az ilyenkorúaknak, magunkról tudjuk, nem is igen szokott már hozni). De közbelép az ördög, majd az angyal, Lacika belátja, hogy valóban nem érdemeit ajándékok és most bűnbánóan ígéretet tesz, hogy megjavul. Vége lehetne már a darabnak, de még végig kell nézni a betlehemes játékot, amelyről kiderül, hogy nem tartozik sem az örökszépségű és mélyen vallásos erdélyi betlehemesek, sem a mókáskedvű, magyar népi humortól sziporkázó alföldi betlehemes játékok közé, hanem csak valami betlehemesféle, megfosztva minden mélyebb tartalomtól a játék, a szöveg és a zene szempontjából egyaránt) a betlehemes után még el kell tűrnünk egy operett-tánnbetétet, amely abból áll, hogy Lacika és most már két leánytestvére a Horthy Miklós katonája vagyok című dalt énekelve, természetesen huszárcsákóval a fejükön, előre, hátra, jobbra és balra menetelnek, szétfutnak, összefutnak, tisztelegnek, szóval — édesek és nagyon magyarosak. Végre összefut a függöny, az angyal megint a függöny elé lép, s a prológushoz hasonló módon búcsut mond a néző gyemeksereginek A darabban tehát minden vaji, rossz gyermek, gonosz cimbora, erélytelen, de természetesen gazdag szülők, korlátolt, nevetséges és még nevetségesebbé tett tanító, meghatóan árva, de hamarjában örökbefogadott lány, angyal, ördög, Jaj de jó a habos sütemény, lpkehames játék Mennyből az angyalai, és végül hogy mindez az émelyítő anyag lenyelhető legyen, hazafias csomagolás is. És amilyen a darab, olyan az egész előadás. A darabnak nem lévén mondanivalója, a díszletezés is kellemetlenül szegényes, a kongóan prés szöveg egészen bizonyosan megtanulhatatlan, mert alig volt szereplő, aki kifogástalanul mondta volna a mondókáját, az elcsépelt és elavult gyermekalakok, amelyek semmi élményt sem nyújtokak s színezeknek és színészmövendékeknek lehetetlenné tették minden színészi alakítást, beleélést — a papa például játék közben unottan nézegette a karóráját — s mindez a sok negatívum reáterpeszkedett a gyermekseregre, amely mindegyre ellanyhuló érdeklődéssel figyelte az angyalok, ördögök és emberek erőlködését a színpadon, hogy életre keltsenek egy kritikátlanul színpadra szabadított fércművek Az előadás után nem jelent meg bírálat a sajtóban. Ellenben meglepő volt, hogy a színház Szilveszter délutánjára is műsorra tűzte a darabot. Ekkor levélben kértem a színház főigazgatóját hogy vegye le a műsorról a darabot, s egyben bejelentettem, hogy ellenkező esetben a nyilvánosság elé viszem ennek az előadásnak az ügyét". A főigazgató távollétében az igazgatósághoz került levelemnek az öklön nem tett hatása, bizonyára azért mert még kisebb baj, ha a gyermekeinkszelleme, telkisége szenved kárt, mintha egy legalább is minimális bevételt jelentő előadás elmarad .Ezek után kénytelen voltam beváltani adott szavamat, s miután beszámoltam az elképesztő előadásról, kötelességenek tartom felvetni a következő kérdéseket. Volt-e komoly tudomása a színház igazgatóságának erről az előadásról: ellenőrizte-e a darab minőségét, a szereposztást, a próbákat és a díszlettezést? Mi volt az előadás célja, az ünnep szombatján délutánibevétel vagy gyermekeink magyar és keresztyén szellemű szórakoztatása és elfoglalása a karácsonyfadiszítés idejére? Megengedhető-e, hogy Erdély Nemzeti Színházában két óra hosszat olyasmi történjék, ami élesen ellentétlen áll a színházszázötvenéves hagyományaival, jelenlegi szellemével és színvonalával, és mélyen alatta marad! a megszállás alatti leggyengébb előadásoknak is. Végül, az utolsó kérdés: Kit terhel a közvetlen felelősség azért az egész esetért ? E kérdések s a bennük foglalt kifogások nm a színűd. ellen, hanem egyenesen a színház érdekében szólnak. Szeretjük annyira a mi színűszunkat, hogy féltve óvjuk minden ilyen vállalkozástól s még inkább az ilyesmi megismétlődésétől. Ezt annál is inkább teszszük, mert gyermekelőadásról van szó, s az előadás arról győzött meg, hogy a színház, amely valóban sokat tesz a serdülő ifjúság nevelése érdekében, teljesen téves, sőt veszélyes útra lépett akkor, amikor megpróbálta a gyermekeket is magához vonzani. Téves az az itt, mert az előadás mélyén ott söt éllk a magyar gyermeklétek lebecsülése: mindegy, mit adunk neki, és mindegy, hogyan. És veszélyes is, mert mai zagyva és ellentmondó, megalkuvó és felemás középosztályi műveltségünkkel, magyartalan operettszellemünkkel mételyezi meg a gyermektelkeket. Ez az oka annak, hogy az előadást nem hagyhatjuk szó nélkül s reméljük, hogy a színház sem ter napirendre az eset fölött. NAGY GÉZA \\ Î 94iJft » « ár ELLENZIK. Élcsili tevékenység a belpolitikában A kormány tagjai Kállay miniszterelnöknél szilvesszereztek. Nagy érdeklődés előzi meg Ghyczy külügyminiszter felsőházi expozéját Budapestről jelenti a Budapesti Értesítő. Az új esztendőben változatlan élénkség tapasztalható a belpolitikában. A kormányzati munka egy percig sem szünetelt, sőt a kormány a törvényhozást is foglalkoztatja. A kormány tagjai a Szilveszter-estet együtt töltötték Kállay Miklós miniszterelnöknél. A miniszterelnök és felesége vacsorán látták vendégül a kormány valamennyi tagját. Ujsáv napján Lukács Béla miniszter, a MÉP országos elnöke, Bársosy Ferenc titkos tanácsos, a MÉP pártvezérhelyettese és Kölcsey István országos, ügyvezető alelkek keresték fel a miniszterelnököt és a kormánypárt nevében szerencsekivánataikat fejezték ki. Az érdemleges kormányzati és politikai tevékenység hétfőn kezdődik meg. A kormány gazdasági miniszterei és államtitkárai értekezletet tartanak a pénzügyminisztériumban. Ezen a héten lezajlik a miniszterelnökségen 1944. első minisztertanácsa. Kedden a felsőház és a képviselőház egyeztető bizottsága tart ülést. A bizottság a 42-es bizottság mandátumának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat vitás szakasza felett dönt. A döntést szerdán úgy a felsőház, mint a képviselőház elé terjesztik. Hír szerint a közeljövőben ülést tart az országgyűlés két házának külügyi bizottsága is. Úgy a felsőház, mint a képviselőház külügyi bizottsága előtt Ghyczy Jenő külügyminiszter beszámol az általános helyzetről. A külügyminiszter beszédét általános érdeklődés előzi meg. Hitler napiparancsa a német véderő katonáihoz, Az 1944. év igen kemény lesz Berlinből jelenti az MTI. A Führer az évforduló alkalmából napiparancsot intézett a véderő katonáihoz. A napiparancs rámutat arra, hogy az angol— francia hadüzenetek idején az ellenséget két reménykedés töltötte el. Először az,, hogy bekövetkezik a Német Birodalom összeomlása, másodszor, remélte a minél hosszabb háborút, hogy a kapitalista beruházások megtérülhessenek. Az 1939—40 és 1942. évben az afrikai visszacsapásoktól eltekintve csupán egyetlen súlyos válságot éltünk át: az 1941—42. évi igen szigorú telet. Ez a valóságos természeti katasztrófa embertől, állattól és anyagtól egyaránt sokszor a lehetőség határain túlmenő teljesítményeket követelt. Mindannyiunk emberfeletti erőfeszítésével mégis sikerült urrálirni a borzalmas válságon és sikerült rendbehozni az arcvonalat. Az 1943. esztendő hozta meg a második nagy válságot. Ezt az olasz szövetségesnek a teljes kiesése idézte elő. Ennek következtében Délolaszországban rögtönözve új arcvonalat kellett felállítanunk. A Balkánon le kellett fegyvereznünk az olaszokat és az ott működő bandákat. Ugyanekkor azonban a fenyegető orosz támadást minden körülmények között még a nyáron ki kellett kényszeríteniünk, hogy még a tél beállta előtt elhasználjuk erejét. Ebben az évben tehát a német vezetőség a legnagyobb feladatok elé volt állítva. A hatalmas új feladatokat csak más helyeken való lemondás árán tudtuk megvalósítani. Nem kétséges azonban, hogy a német történelemnek ez a legnagyobb válságesztendeje, amelytől az angolszászok és a bolsevisták a teljes német összeroppanást várták, nagy történelmi sikerré vált. Bármennyire súlyosak is legyenek a harcok keleten, a bolsevizmus nem érte el célját. A nyugati plutokrata világ bárhol kísérelje meg a partraszállást, az meg fog hiúsulni. Az 1943. év véget ért. Ebben az évben az ellenfelek nemcsak nem érték el azt, amit reméltek, hanem talán a legsúlyosabb csalódásban volt részük Közös feladatunk azonban, hogy ebben az évben ismét leküzdjük a tisztán védekezés időszakát és súlyos csapásokat mérjünk az ellenfélre a végső győzelemig. Ebben a harcban, amelyben a létől, vagy nemlétről van szó, végül is Németország fog győzni, mindinkább a német előtérbe kerülnek és súlyos csapásokat kell majd elviselniük. Az olasz arcvonal a szövetségesek egyre nagyobbodó véres sebévé válik. Minden jel szerint 1944. legnagyobb szenzációja az Európába való betörési kísérlet lesz. Elképzelhetetlen véres veszteségeket fognak szenvedni az angolok és különösen az amerikaiak, mert az amerikaiak 73 százalékos részt vállalnak csapataikkal. A politikai következményeket, amelyek ebből Angliában és Amerikában előállhatnak, nem lehet megjósolni, de jelentőségük óriási lehet. A január elsejei OKW-napi jelentés közölte Zsitomir kiürítését Berlinből jelenti az MTI. A január elsejei német hadi jelentés beszámol arról, hogy Zsitomir térségében a túlnyomó erővelmegindított és lefolytatott szovjet támadások hatása alatt Zsitomir városát a német csapatok ismét feladták. A hivatalos jelentés beszámol az angolszász hajózás ellen folytatott harc decemberi eredményéről is. Eszerint december havában 35 kereskedelmi hajót süllyesztettek el a németek 225.200 bruttó regiszter tonna tartalommal, továbbá 24 hajót 122.000 tonnával oly súlyosan megrongáltak, hogy azok elvesztésével is számolni lehet. Ugyanezen idő alatt 18 ellenséges rombolót, egy gyorsnaszádot és két ágyúnaszádot süllyesztettek el, két ellenséges cirkálót, egy közepes hadihajót, egy rombolót, öt gyorsnaszádot pedig súlyosan megrongáltak. A szovjet az elmúlt december folyamán hat tengeralattjárót, négy gyorsnaszádot, két ágyúnaszádot, egy jégtörőst, 15 partraszállási naszádot és kisebb hadi járművet vesztett. 1944 legnagyobb szenzációja az Európába való betörési kísérlet lesz mondották a Weheimstrasaem Berlinből jelenti az MTI. Német mértékadó politikai körök egyik magasrangú személyisége a Nemzetközi Tájékoztató Iroda munkatársának arra a kérdésére, milyen események várhatók 1944-ben, a következőket mondotta: — Németország a légi háború további kiéleződését várja és széleskörű légvédelmi intézkedéseket tesz. Meglepő újfajta repülőgépek különleges fegyverekkel felszerelve fogják jellemezni az Európa feletti légiharcokat. Ami a megtorlás kérdését illeti, a múlt évben az Anglia felett uralkodott nyugalmat 1944-ben német tevékenység váltja fel. A megtorláson nemcsak az eddig titokban tartott fegyverek alkalmazását kell értenünk. 1944-ben újból felfüggol a küzdelem a világtengerekért a német haderő újabb nekifutásával. A keleti arcvonalon 1944-ben nagy döntő csaták lesznek. A szovjet hadseregek Ifjú Horthy Miklós üzenete a délamerikai magyarokhoz BUDAPEST, január 3. Vitéz nagybányai Horthy Litván rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Újévkor rádiós üzenetet intézett a délamerikai magyarsághoz. Az ötödik háborús éviben — mondotta a többi között — sokkal jobban, mint valaha, egymás kezét keresi minden magyar. Egymásra támaszkodunk, mert egyedül állunk a népek nagy tengerében. Ezer esztendős történelmünkön át a magyar mindig a lovagiasság és önfeláldozás áldozata volt, melyet a világ sohasem méltányolt. — Nem kerestük a háborút és meg sem térhettünk ki előle. A körülmények kényszerítő hatása néha olyasi helyzetbe hozza a kis nemzeteket, hogy talán éppen azzal merítik meg puszta létüket, amit a legszívesebben elkerültek volna. A veszélyeket és áldozatokat a sors kényszerűsége folytán kell magukra vállalniok éséppen ez a bizonyítéka annak, hogy a kis népek hívek önmagukhoz és tradícióikhoz. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mostani véres harcokból új, más világkészül megszületni. Kétségtelennek látszik, hogy az uj világban az egyes népek helyét és rangját belső értékük, erkölcsi értékeik és a világ szempontjából értékes nemzeti tulajdonságaik fogják megállapítani. Meg kell tehát óvnunk az emberiség víg egyáltalán nem divatos eszméit, az erkölcs, a jog és az igazság tiszteletét, mert ezek dettciai nemzeti értékek. Ha őket az áradat prédájául engedjük, akkor talán többé nem is nemzet a nemzet és mindenbizonnyal nem magyar a magyar. (MTI.)