Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

1014 február L se h­iwm mi wmrrrr1. Réthely Ödön jubilál A népszerű művész holnap ünnepli színészi pályájának harmincötödik évfordulóját KOLOZSVÁR, február 1. Réthely Öd­ön a kolozsvári Nemzeti Színház örökös tagja, holnap a Szökött katona előadásán ünnepli színészi működésének harmincötéves jubileu­­mát. Ezen a jubileumon nagyérdemű művé­szünkkel együtt részt vesz nemcsak Kolozs­vár, de túlzás nélkül mondhatni,­ega­z Er­dély régi és mai színházkedvelő, s az erdélyi magyar színi kultúráért lelkesedő közönsége. De jelentős stáció ez a harmincötéves évfor­duló elsősorban a művész életében, aki — ma már meg lehet állapítani róla — mint­­ v­agy elődjei közül annyian mások, például Sz­entgyörgyi István, szintén idegenből került Kolozsvárra, hogy többé soha el ne váljon Kolozsvártól és Erdélytől. Ebből a harmincöt évből huszonkilencet töltött Réthely Ödön Kolozsváron, s Szent­­györgyi István, Várady Miklós és J­och Elek elhunyta után ma már egyetlen élő tagja a régi ,,nagy gárdának", amelynek ha­gyományait ma őis híven őrzi a színpadon és egyéni életformájában egyaránt. Sok minden változott azóta, mióta Réthely letelepedett nálunk, hogy soha többé el ne hagyja Ko­lozsvárt. Megérte azt a fényes korszakot, amelynek emlékezetét ma már szinte pedagó­giai célzattal használjuk ki, a mai nemzedék és az­ eljövendők serkentésére, megérte a ha­nyatlást, s a kisebbségi idők terhei alatt nö­vekvő pálma szépségét. Egyetlen egy idény kivételével jubiláns művészünk kivette ré­szét a kisebbségbe lökött magyar színészet küzdelmeiből is. Soha nem hátrált, nem adta fel elveit, s nem igazodott új szempontok­hoz, csak amelyeknek tiszteletében pályája kezdetén a legnagyobbak szárnyai­ alatt kifej­lődött. Az az egyetlen esztendő is nem az ő hibájából esett ki működésének évei közül. Annak idején neki is csak fájdalmat okozom... 1004 szerep­e .« A harmincöt esztendő színes és változatos eseményeiről számol be most szerény rövid­­­éggel a jubiláns művész. — 1908-ban végeztem az akadémiát. Sza­bados László kassai direktor hívott a társu­latához. Kassán négy évet­­töltöttem, s ját­szottam az alatt mindent: voltam bonvivant, operaénekes nép­színműén­ekes és ha kellett, drámai szülész. Akkorában még mindent egy­forma kedvvel játszottam és csak később jöt­tem rá, hogy mennyire hibás volt ez az el­indulás. Azóta rájöttem, hogy jobb egy sze­repkörben rossznak lenni, mint több szerep­körbe­n jónak. A többi állomásom, 1915-ig­, amíg Kolozsvárra kerültem, Győr, Székesfe­hérvár és Szabadka volt. Azután Kolozsvár következett. . . — Huszonkilenc éves kolozsvári működésem alatt — mondja lassan, emlékezve Réthely Ödön — én és Kolozsvár, különösen annak régi közönsége, úgy összeforrottunk, hogy mint eddig ma sem, sőt ma még kevésbé kí­vánkozom el innen. Aki ismeri itteni munká­mat s e hosszú idő alatt a közönségnek brán­tam­­sokszor és sokféleképpen megnyilvánult szeretnét, az nem is csodálkozik ezen. Szerepeire kerül a sor. Feltesszük a kér­dést: hányszor és milyen szerepeket játszott máig? -252 operaszerepet, 527 operette és énekes vígjátéki szerepet, 464 prózait játszottam. Felléptem ezenkívül 71 népszínműben és ma­gyar daljátékban, összesen tehát to.138 elő­adáson 1094 szerepet alakítottam. S meg kell mondanom,­ hogy soha, még a kisujjamat­­ sem mozdítottam annak érdekében hogy Bu­dapestre kerüljek. Először is azért, mert véle­ményem szerint nemcsak oda kell jó színész, másodsorban pedig azért, mert a fővárosban­­ csak éneke® vagy prózai színész lehettem­­ volna, már pedig én mindkettő akartam lenni. Harmadszor, mert utálom a könyöklést, ami nélkül aligha boldogultam volna, különösen az első időkben. — Kolozsváron, s a kolozsvári színháznál megtaláltam mindazt, amiért születtem, s ez elég volt arra, hogy jól érezzem magam. Természetesen voltak idők és emberek is, amelyekre, illetve akikre talán nem szívesen emlékszem vissza, de ezek az idők, hála Is­tennek elmúltak már . . . Tamássy méltó utóda —­ Melyek voltak pályafutásának legérde­kesebb epizódjai? — Kolozsvári pályafutásomnak különösen három epizódjára emlékszem most vissza, s úgy érzem, jogosan lehetek ezekre büszke. A megszállás első éveiben történt, hogy ittjárt Heltay Nándor, az Országos Színészegye­sület főtitkára. Itt töltött néhány napot s megnézett egy csomó előadást. Néhány év múlva a budapesti rádióban előadásban szá­molt be itteni látogatásiról és élményeiről­, s szólott többek közt rólam is oly melegséggel, s annyi elismeréssel, hogy valahányszor em­lékszem rá, elfog­a meghatódd®. — László Andor szánéiszkollégámnak éd­es­atyja neves orvos volt. Egyszer fiának meglá­togatására Kolozsvárra jött, itt töltött néhány hetet. Történetesen a műsor úgy alakult, hogy a Mézeskalács­ot, a Süt a nap-ot, a Csikós-t, a Cigány-1 s a Falu rosszá-t játszottuk. S mindenikben én voltam a hős. Elutazása előtt bejött az üteg ur az öltözőmbe és azt mondta: öregember vagyok, s én még­­ áll­tam a nagy Tamássy Józsefet,, minden nép­színmű énekesek királyát,, Blahartéval együtt játszani", de azóta sem láttam olyan kedvem­re való parasztihőst, mint amilyen öcsémuram! Csak ezt akartam megköszönni, ezért zavar­tam! —­ A harmadik eset, amire most hirtele­­­nében visszaemlékezem, a következő volt. Annak idején a rádió Tamássy József emlék­estet rendezett, melyen a nagy művészről Diczó­ Mór, a Farkas­ utcai színház és ké­sőbb a Vígszínház nagynevű igazgatója ol­vasott fel. Előadását ezekkel a szavakkal fe­jezte be: Ma már csak egy méltó utóda van Tamássynak. S az az elszakított Erdélyben élő Réthely Ödön . . . — Remélem, nem véli senki kérkedésnek, ha kérdésére — bár nem ,,előre megfontolt szándékkal“ tettem — ezeket a nekem oly­annyira kedves eseteket meséltem el, s még hozzáteszem azt is, hogy: büszák­ vagyok rájuk! —• Mint népszinmü-szinésznek és éneked­nek, mi a véleménye a népszínművek mos­tani háttérbe szorulásáról? — Bizony, nekem az a véleményem, hogy nem tartható okos embernek, ak­i a népszín­művet lebecsüli vagy éppent szidja, mert ez­zel a tájékozatlanok előtt olyan értékünknél­ a tekintélyét rontja, amellyel voltaképpen egyedül csak mi büszkélkedhetünk s ame­lyet feleleveníteni, sőt fejleszteni kellene, nem eltemetni! Ezeket mondja a jubiláló Réthely Ödön, akinek csendes polgár, egyéniségét elemezve, egy ismert régi kijelentése jut eszünkbe: , Nem voltam nappali színész*", mondta egy-,­szer egy társaságban. Szerettem, ha becsületes emberként tiszteltek a magánéletben !» . . . Ez Réthely Ödön. Művész és tisztes pol­gár, laki művész és polgár mivoltára egy­aránt bibéké és kényes . . . ión) ELLENZÉK Török lapok Ma­gya­rország em­berbará­t­­ tevékenységéről 1971-Iribulból, jelenti az MTI. A tö­rök lapok közül, hogy Magyar­ország nagy erőfeszítéseket tesz más nem­­­zet­k­­ínségének­­enyhítésére. Ki­eme­l­ik a török lapok, hogy Magyar­ország — noha maga is korlátozásokat veze­tett, de év?­jelentős külföldi kötelezett­ségei is va­nnak — igen nagymérték­­­ben igyekszik másokon segíteni és jelentős ments­y­isség­­i­­ élel m­ i­sfecit ■­ éa gyógyszert szállít emberbaráti ala­pon más országoknak. Tér­vitai vanl­ás Roosevelt és Ram­­ires között Washingtonból jelenti a Bud. Tud­: Ramirez argentin mi­neszt­eredm­ük táviratot intézett Roosevelt elnök­höz, amelyben hangsúlyozza, hogy a tengellyel való diplomáciai kapcsol­a­­tok megszakítása nem csupán Argen­tína érdekében, hanem a nyugati félteke védelme érdekében", történt. Ramirez biztosít­ott a Hops­e­v­eltet, el­tökélt, szándéka, hogy mind­ szoro­sabb baráti kapcsolatokat létesítsen Argentína és az Egyesült Áll­amok között. Roosevelt válaszában a­­többi között a következőket írta: „Különös örömömre szolgál, hogy Argentina, hangsúlyozza eltökélt szándékát, hogy rész­t vesz teljes mértékben kon­t­­­inensünk védelmében. JW­ 3 A CORVIN­U­S1 M­ŰSORA 2 C13 fé film megte­k­­in­téne exa­l. 16 éven fe­l­ü­l­i e­li­tt­e­l van e­n­g­ed­é­l­y­e­z­v­e !! ez a fim uralja hónapok óta a budapesti premier mozik műsorai! Főszereplők: Forintos Mátyás— Páger Antal Öreg n­ ölnir —■ — Som­lay Artur Piros Katinka------Sulyok Mária Anna — — — — Szellay Alice Bohóc----------— Makláry Zoltán Csaposlány — Vaszary Piri Frid­­­a prímás — Fáy Béla Dara­b Mihály — Mihályffy Béla Katinka udvarlója - Petites Sándor Szünet előtt Magyar és Európa vi­lágfi­­radó. Pontos ke­sés: negyed 4, negyed 6, negyed 8-kor. Minden vasárnap és ünnepnap d. e. 11 és déli 1 órakor is matiné. Nagyothal­lók részére díjtalan fejhallgató. — Adandó ■ jegyelővétel 11—1-ig és dlután. — Jegyrendelést telefonon nem fogadunk el. Százezer pengő kártérítést követel a Casino-mozitól a meggyilkolt Bökfi Teréz édesapja Statáriális bíróság Ítélkezik Fekete Béla terezi NAGYVÁRAD, február 1. Tudósí­tónk jelenti: Bökfi Sándor, a meg­gyilkolt Bökfi Teréz­­édesapja megbí­zást adott Réti nagyváradi ügyvéd­nek, indítson pert a nagy­váradi Ca­­sino-mozi kft. ellen és 100.000 pengőt követel a mozitól azon a címen, hogy jegyszedőnek Fekete Béla személyé­ben büntetett előéletű embert alk­al­­maztak. Az ügyvédek a megbízást elvállalták. Jogászkörökben ter­mé­­­s­zetesen máris, élénk vita­ tárgya a­­megindítandó per. ** A gyilkosság ügyében még folyó vizsgálattal összefügg az az értesíté­ N, amelyet a nagyváradi rendőrség kül­dött a debreceni rendőrségnek. Meg­állapították ugyanis, hogy Bökfi Te­réz szoros kapcsolatot tar­tot­t fenn egy debreceni leánnyal és azt­ remél­ték, hogy a leány kihallgatásával ér­tékes adatokhoz fognak jutni. Budai Teréz, a meggyilkolt leány dem­e­cer­i barátnője­ azonban Fekete­s Béláról semmit sem tudott, nohla Bökfi Teréz leveleiben sohasem írt. A tragikus sorsú leány feltűnően fejlett volt korához képest. Színésznő akart lenni és igen kalandos terveket szőtt. Egy ideig azzal a tervvel is fog­lalkozott, hogy Németországba uta­­­zik édesapjához és ott vállal munkát. Édesapja ugyanis hosszabb ideje kint volt és a borzalmas gyilkosság felfe­dezése előtt egy héttel tért, csak vissza v­agy vára­t­­­a. Fekete Bélát hétfőn délután is ki­hallgatták. Több tárgyi bizonyíték­kal összefüggésben néhány kérdést kell tisztázni még. A leány re­ti­kül­jé­­vel együtt eltűnt 50 pengő és azóta sem a cipő, sem a harisnya, sem a­ rózsaszínű nadrág nem került elő. Te­kin­tettel, hogy a gyilkosság az el­sötétítés ideje alatt történt. Fekete­ Béla felett statáriális bíróság ítélke­zik, még abban az esetben is, ha a leány halálának körülménye nem tisztázódnék világosan, illetve nem állapíthatnák meg teljes bizonyos­sággal, hogy fulladás okozta-e halá­lán, vagy szívbénulás, amint azt Fe­kete Béla állandóan hangoztatja és b­izonyí­t­a­ni igyekezik. 9$AilA­lftyA Utvíd—utcck MICZI GYULA muzsikát ! matat

Next