Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-05 / 28. szám

1 1i 44 február Szirénhangok... Valami váratlan és előttünk még ismeretlen megrendülés lehet az oka, hogy Bosca-Marin, a Curentul közkedvelt „erdélyi szakértője“ legutóbbii megnyilatkozása alkalmával szokatlanszűvhangfokait pendített meg. . " Cikkében egy általa, meg nem nevezett magyar jogi folyóiratban megjelent és a magyarországi nemzetiségek problémájára vonatkozó tanulmánnyal foglalkozik, amelyben szerinte a magyar szerző hangoztatja, hogy egy egész magyar nemzedék áll készen baráti kezet, nyújtani a jobbérzésű erdélyieknek s főleg a román, kisebbségnek. Mi, akik Erdélyben születtünk és ott éltünk — írja Bosca-Marin —, a majidnem negyedszázados román uralom alatt nem tettünk mást, mint a legnagyobb megértésben együtt áldoztunk a magyar ifjúsággal a kultúra oltárán. Nem ■kértünk senkitől mást, csak annyit, hogy ismerje el nekünk, mint jó és megsértő gazdának, jogainkat. Soha sem állítottuk, hol az egyesülés előtt nem lettek volna Erdélyben olyanok, akik nem tanúsítottak volna, megértést az erdélyi román kérdés megoldása ügyében. Mi, az itt élő erdélyi román ifjak megértjük a kolozsvári és budapesti magyar intellektuelek eme megmozdulását (?), de határozottan kijelentjük, hogy a mi szivünkhöz vezető út tuloiudlali és könnyező ,román testvéreink szivén keresztül vezet. A továbbiakban pedig azt követeli a román közizó, teremtsünk olyan állapotokat, hogy még most, az átmenetileg zavaros időkben is élvezhessék az Északerdélyben élő románok a jogegyenlőséget. A nemzetiség kérdést — írja — egyéni után, egyéni eszmékkel, mi magyarok, úgysem oldhatjuk meg. Iiába adnak ugyanis a magyarok az erdélyi románságnak, illetve az egyénnek bármilyen széleskörű jogaikat, ha megtiltják neki, hogy nemzeti öntudatát ápolja és hogy kulturális és szellemi, kapcsolatokat tartson fenn fajtává törpével. Jóllegikíő ez a román megnyilatkozás is többféle szíjmportból. Elsősorban azért, mert a túloldalon követett megszokott gyakorlat, szerint bizonyára szándékosan nem említi hogy milyen folyóiratban és kinek a tollából olvasta az említett cikket! A dokumentációt, amely pedig hasonló természetű eszme fül az ásóknak nélkülözületetlen kelléke, szokott lenni, nagy előszeretettel mellőzik a túloldalon. Ennek a kérdésnek egész technikáját emelték tökélyre aromán közírók. Számtalan előnye van ugyanis a dokumentáció mellőzésének. A pontosabb megjelölés nélkül felhasznált könyvből vagy cikkből kedvükre idézhetnek, sőt önkényesen idéznek is, sokszor félmondatok kihagyásával kapcsolva össze a szerző egyes mondatait, oly módon, hogy ezáltal a szöveg eredet-tije meghamisítódik. Igaz, hogy olvastunk a román közíróktól nem is olyan régen olyan magyar forrásból vett idézetet is, amelynek eredetijére, ha fáradtságosan felkutattuk, rá sem ismertünk. Az idéző elferdítette az eredeti szöveget. Nem kicsinyesség ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert ez a dokumentációt nélkülöző, ok és mód nélküli folytonos idézetközlés, milg egyfelől a propaganda alantasabb fogásai közé tartozik, másfelől rávilágít e közírók szellemi és erkölcsi felfogására is. Aki utánajár, az látja a dolgokat s a mögöttük meghúzódó csalfa játékot, ám e hírverés nemcsak felénk szól, de elsősorban a világ közvélemf£nyének adaessáltatik. Azoknak szól, akikről e hírverés eleve feltételezi, hogy rokonszenv vagy jóhiszeműség folytán magiáévá teszik közölt állításait. Sokan vannak a túloldalon, akik e hírverő technikát egészen a bűvészetig fejlesztették. A bűvészeket mindig elismertük. Alkalmazásának ezt a formáját azonban kénytelen vagyunk ismért alantasnak minősíteni és visszautasítani. Ami pedig Bosca-Marin cikkének érdemi részét illeti, megjegyezni kívánjuk a következőket: , Nem az az állítólagos magyar folyóirat cikkírója hangoztatta először, hogy egy egész magyar nemzedék áll készen baráti jobbot nyújtani az erdélyi románság jobbérzésű egyedieinek, vagy akár tömegének. E baráti jobb nyújtására korszakoktól és nemzedékektől függetlenül, állandó, mintegy átörökölt készség élt és él a magyarság minden nemzedékében és minden egyes tagjában. Ez a készség a magyar államalkotó és szervező gondolatnak mini-Női kalapgyár keres gyakorlattal rendelkező kalap készítőnését Budapestre, Úgyszintén egy nagyobb vidéki városba, magas fizetéssel és teljes ellátással. Müller kalapgyár, Budapest, IV. ker. Semmelweisz utca 9. délikor egyik legfontosabb együtthatója volt és marad. Csak közeg kell hozzá, amely e folytnnosan megnyilvénülő készségre vezemelni tud és a töar. Ha a románság a múltban ritkán, napjainkban pedig egyáltalán nem rezonál rá, enről nem mi tehetünk. A kettőnk dolga bár, de ezek szerint a kérdés rajtuk múlik. Ami a másik kérdést illeti: kiváncsiak volnánk közelebbről azokra, a mozzanatokra, amikor és ahol — amint Bosca- Malin írjja — ő a legnagyobb megértésben együtt áldozott a magyar ifjúsággal a kultúra oltárán. Mi szintén átéltük az általa emlegetett időket, melyeknek közvetlen közelből voltunk részesei és tanúi. Az általuk felállított oltárt azonban sehol sem láttuk és semmiféle együttáldozásról nincs tudomásunk. Az áldozás, illetve a cikkíró részéről azegész csak frázis. Szívhang, mondhatnánk szirénhang, amelynek nem lehet foganatja, mert szeszélyesen váltakozó légámalmija tokiban hangzott el. Egészen bizonytalan az a mondat is, amelyben a román cikkíró a kolozsvári és budapesti magyarintellektuelek „megmozdulásáról“ beszél. Csodálatosképpen mi semmiféle megmozdulásról nem tudunk. Ez a hang, ez az értesülés s ez a közlés ismét hamis. A szép és megható mondatokat leíró román szerzőnek figyelmébe ajánljuk az érem másik oldalát: gondolja meg, hogy a mi szivünkhöz vezető út a túloldali és könnyező magyar testvéreink szivén keresztül vezet. A tétel igen egyszerű, ő azonban nem gondolt arra, hogy nekünk valóban van mit fájlalnunk túloldali testvéreink sorsán."Avagy talán ők élvezhetik a jogegyenlőséget?... (én) ELLENEK A Kisfaludy Társaság új tagokat választott A Kisfaludy Társaság Voinovich Géza elnökletével kedden délután tartotta tagválasztó ülését, amelyek, a betölthetőnek határozott három rendes tagsági helyre választottak új tagokat. A választás eredményeként két írói és egy költői helyet töltöttek be. Hegedűs Lóránt helyére Cs. Szabó Lászlót, Papp Ferenc helyére Kárpáti Aurélt, Harsányi Zsolt helyébre pedig Fekete Istvánt választották meg. A zárt ülés egyben összeállította a 37. ünnepélyes közülés programját is. A közülést február 6-án, vasárnap délelőtt 11 órakor rendezik a Tudományos Akadémia heti üléstermében. Az elnöki megnyitót Csathó Kálmán, másodelnök tartja a titkári jelentést Rédey Tivadar terjeszti be, Harsányi Lajos költeményeket mutat be, gróf Bánffy Miklós „Lovakrul” címmel cseveg. Szabó Lőrinc ugyancsak költeményeiből olvas fel, majd Tóth László mutatja be tanulmányát „Együtt vagy egymás ellen“ címmel. Az ünnepélyes közülés az elnöki zárszóval fejeződik be. A zárt ülés megáll apzótra, hogy Szabó Franciska nevét viselő történelmi tárgyú színműre Sz.610 pályázat eredménytelen maradt, mert 1943-ban történelmi tárgyú szintű nem jelent meg. A pályázatot így az 1944. évre is megújuították. égh József gehém akácunk pészzálni" Másfél esztendővel ezelőtt egyik budapesti politikai párt , beszervezte a fővárosban élő székely iparosok és munkástömegek egyrészt. Azt ígérték a székelyeknek, hogy politikamentes keretek között fogják képviselni az érdekeiket és minden ügyes-bajos dolgaikban eljárnak az illetékes hatóságoknál. így történhetett meg, hogy a székely kisemberek egy ideig hitelt adtak a hangzatos jelszavaknak és erősítették a párt táborát A székely népet azonban nem lehet sokáig hitegetni. Hamarosan rájöttek arra, hogy politikai kortesfogás áldozatául estek és a napokban testületileg otthagyták a pártot. Visszatértek a „Slargitaváralja" jelképes székely községbe amelyet a szülőföldjüktől elszakadt székely intellektuelek azért alapítottak, hogy állandó kapcsolatot tarthassanak fenn a Székelyfölddel. A jelképes község keretei közé visszatért székelyek őszintén beismerték tévedésüket. Megmondták, hogy nem akarnak politizálni és jövőben jobban vigyáznak, nehogy hangzatos csábításokkal ismét meg lehessen téveszteni őket. A Hargitaváralja vezetősége szeretettel visszafogadta a székely testvéreket. Így most ismét teljes a Budapesten élő székelyek egysége és a jelképes községvezetőség a közelmúltban tartott értekezletén eredményes munkáról számolhatott be. Érdekes ennek a jelképes községnek szervezete, amelyet a szülőföld iránti olthatatlan ragaszkodás hívottéletre. Van főbírája, bírája, jegyzője és képviselőtestületi tagjai, akik azt tűzték ki céljukul, hogy tanácsokkal, segítséggel és útbaigazítással szolgáljanak az idegenbeszakadt székelyeknek. Ugyanakkor állandóan foglalkoznak a Székelyföld kérdéseivel és legfontosabb tervük, hogy a budapesti székely kisembereknek otthont biztosítsanak. A Hargitaváralja az őszi hónapokban 800 székely aszszonyt szervezett meg, akik egyik konzervgyárban dolgoztak. A község nőttábora gondoskodott az elszállásolásukról állandóan figyelemmel kisérte az életüket és a munkaadóval szemben is képviselte érdekeiket. Egyik Budapesten született újszülöttnek keresztapaságát a jelképes község vállalta, amely a gyermek neveltetéséről is gondoskodni fog, jóleső érzéssel olvassuk a jelképen székely község működéséről szóló beszámolót. A testvéri szeretet melegsége és az áldozatkész munka felelősségvállalása sugárzik ki a sorokból. Céljait akkor tudja maradéktalanul megvalósítani, ha minden Budapesten élő székely sorsát számontartja és megőrzi az idegenben élő székelyek egységét. Főleg pedig vigyáz arra, hogy a nagyváros rohanó élete ne mételyezze meg a székely kisemberek lelkét, hogy falujukba visszatérve, az otthoniak irányítói és öntudatos vezetői lehessenek. Ja máh* MāÍS &&U! A filmgyártás szomorú kulisszatitkaira mindennél beszédesebben világít Szőts István ismert magyar filmíró nyilatkozata, aki sajtóközleményekben tartotta szükségesnek nyilvánosságra hozni, hogy „Kádár Kata'* című filmjével minden közösséget megtagad. A filmet most készítette el egyik budapesti filmgyártó, de úgy megváltoztatta a szerző elgondolásait hogy a szülő nem ismert rá a gyermekére, és a filmet lényegében kivetkőztette eredetiségéből. Azt is kifogásolta a filmíró, hogy a címszerepet játszó operaénekesnő „énekstílusa mesterkélt, szövegmondása sok helyen érthetetlen. A szerző végül felkérte a lapokat arra, hogy a Kádár Kata című filmmel kacsolatban az ő nevét ne is emlegessék mert nem vállal semmi közösséget darabjával. Eddig is sokat hallottunk a filmgyártás dzsungeljéről. Legutóbb Dövényi Nagy Lajos, a jeles közíró, az ország kolozsvári előadóestjén az őszinte bírálat komoly hangján mondotta el a kolozsvári közönség előtt, hogy a magyar filmgyártást alapjaiban kell megreformálni, mert a legtöbb magyar filmgyártó a tömegizlésre való hivatkozással a legszörnyűbb merényleteket követi el az igazi művészet ellen. Voltak, akik késsé túlzottnak tartották Dövényi Nagy Lajos megállapításait és arra gondoltak hogy vájjon tényleg lehetsége-e ennek a mindent leromboló üzleti szellemnek uralkodása a gazdasági őrségváltás idején. A most megjelent tiltakozás azután meggyőzheti a kétkedőket arról, hogy a kitűnő közíró korántsem túlzott. Nem lehet elég kemény kifejezéseket találni a filmvilág berkeiben uralkodó visszásságok hűséges ismertetésére. A filmgyártók elleni végső elkeseredés kény szentelte annak idején Zilahy Lajost is arra, hogy saját vállalkozásában hozza ki a filmjeit. Amikor a „Halálos tavasz"-t az író anyagi rizikójában filmezték, Zilahy Lajos egész vagyonát, kockára tette sőt az a veszély fenyegette, hogy élete végéig adóságokkal kell küzködnie, ha a film megbukik. A fényes erkölcsi és anyagi siker azután bebizonyította, hogy az író is ért ahhoz a bizonyos „tömegizléshez”, és a hiba nem a közönségben, hanem a filmgyártók rövidlátásában van. Sajnos a helyzet azóta sem javult. Ami mostanában történik, csakugyan felülmúl minden képzeletet. Úgy látszik, segíteni csak akkor lehetne, ha a kormányzat a legerélyesebben belenyúlna a filmvilág irányításába. Erre elérkezett a huszonnegyedik óra. Bizonyos, hogy ilyen kezdeményezést a magyar írók és a közvélemény egyaránt a legnagyobb örömmel támogatna. HALÁLT OKOZOTT AZ ÉRETLEN TRÉFA. Újvidékről jelentik: Éretlen tréfa áldozata lett Knübl Antal kereskedősegérd. Egyik barátja, Schreiner Ádám, tréfából drótot vezetett az áramforrásból az ajtókilincsbe, sőt, hogy tréfája jobban sikerüljön, vitát is öntött az ajtó elé. Amikor Knübl belépett és megfogta a kilincset, összeesett. Mire orvost kerítettek, meg is halt. A boncolás megállapította, hogy szavibénulás végzett vele. A rossz tréfa okozóját őrizetbe vette a rendőrség. Amitől érdemlőlátni... it _ Előkelő nagy vállalat keres kolozsvári telepére képzett, az adminisztráció minden ágában jártas, erélyes, önálló expeditív „ és körültekiintő irodavezetőt őskeresztény, magyar állampolgárok ajánlatát kérjük kor, gyakorlat, német nyelvtudás és fízegési igény megjelölésével „Azonnali belépés“ jeligére Központi .. Hírdető Irodába Budapest VII., Erzsébet körut 23. _ ____.... Szigorított dologházba utalták a többszörösen büntetett betörőt KOLOZSVÁR, február 5. A kolozsvári törvényszék büntető hármas tanácsa, Szenczei József törvényszéki tanácselnök elnöklésével tárgyalta pénteken Körözsi Márton, Széna tér 10. szám alatt lakó munkanélküli napszámos, többszörösen büntetett betörő bűnügyét. Körözsi Mártont az utóbbi három évben kétszer büntették meg betörésért és az utóbbi tíz évben ötször ítélték el vagyon elleni bűncselekmények elkövetéséért. Körözsi Márton ellen ezúttal az ügyészség három rendbeli betöréses lopásért isitott eljárást. A vádirat szerint Körözsi múlt év december 14-én betört Tóth Gézáné, Eötvösutca 36. szám alatti házába és egy kamrácskából ellopta Tóth Gézáné 150 pengő értékű hozott libáját. Ugyanaznap Román Lukács, Mikes utca 17. szám alatt udvarára is behatolt Körözsi és két ládát akart elvinni, azonban a tulajdonos tetten érte és átadta a rendőrségnek. A vádirat szerint Körözsi Márton egy harmadik bűncselekményt is elkövetett dr. Grois László törvényszéki tanácselnök sérelmére. December egyik éjszakjáit állítólag dr. Grois tanácselnök udvarárais behatolt Körözsi Márton és ellopott négydarab majorságot. A törvényszéki tárgyaláson Körözsi Márton a terhére rótt bűncselekmények közül a két elsőt beismerte, de tagadta, hogy ő követte volna el a harmadik lopást. A bizonyítási eljárás befejezése után a törvényszék, Daróczi Tibor dr. ügyész vádbeszéde után Körözsi Mártont szigorított dologházba utalta, amelynek legkisebb időtartamát három évben állapította meg a bíróság. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlott enyhítésért fellebbezett. Próbakis asszony volt Budapest legveszedelmesebb kerítőnője,akit most tizenkét rendbeli kerítés miatt letartóztattak BUDAPEST, február 5. (Az Ellenzék tudósítójától.) A rendőrség hosszas nyomozás után letartóztatta a belvárosi mulatókban és dunaparti kávéházakban „Szép Böske“ néven ismert Szabó Erzsébet budapesti háztulajdonosnőt. A vád 17 rendbeli kerítés. Szabó Erzsébet Mányokl úti villalakásában sűrűn látott vendégül főként gazdag és idősebb urakat, akikkel együtt vagy külön feltűnően szép, fiatal leányok érkeztek a lakására. A „Szép Bösket” évekkel ezelőtt varróleányként kezdte Budapesten, majd próbakisasszony lett, bekerült a jó társaságba és ismeretségeit kihasználta, laktján a detektívek rengeteg női és férfi névsort és a vádat bizonyító feljegyzéseket találtak. A nagyszabású erkölcsibotrány óriási feltűnést keltett Budapesten. HATHÓNAPI FOGHÁZ IZGATÁSÉRT. Ujkécskéről jelentik: Szabó Sándor kertész a borbályműhelyben politizálás közben a fegyveres erőik ellen izgatott cs nemzetgyalázó kijelentéseket tett. A biróság 6hónapi fogházra ítélte VITÉZI ÉRTEKEZLET. Kolozs vármegye és Kolozsvár thr. sz. kir. város Vitézé Ezéke február havi vitézi értekezletét február 7-én, hétfőn 19 órakor tartja az Erdélyi Párt Farkas utca 7. szám alatti nagytermében. Fivariost tart vitéz Országh József m. kir. ezredes. Az értekezlet előtt 18 órakor a Vitézi Társadallmi Bizottság tart megbeszélést ugyancsak az Erdélyi Part helyiségében.