Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-07 / 151. szám

1911 Julius 7. pp­­ Magyar realizmus Kevés szóval éltek annyira vissza, mint a latin eredetű, reális kifeje­zéssel. Ez alkalommal nincs módunk arra, hogy minden vonatkozásban visszautasítsuk az e szóval kapcso­latos tévedéseket. Arra törekszünk, hogy legalább közéleti vonatkozás­ban szolgálunk e kifejezés helyes értelmének föltalálását Ebben a tekintetben két súlyos el­tévelyedéssel találkozunk. Vannak, akik a reális szót való­ságosnak fordítják és azt mond­ják, hogy ami reális, az valóságos. Eddig a pontig nincs is semmi hiba. Minden magyar mozgalomnak a ma­gyar valóságból kell kiindulnia, a valóságos magyar helyzetre kell te­kintenie. Végzetes bűn a magyar va­lóságok, a valóságos magyar múlt ismerete nélkül végezni bármilyen­ gazdasági, társadalmi vagy szellemi magyar szolgálatokat. A hiba ott kezdődik, ha a valósá­gosan (reálisan) kizárólag csak az anya­gi, vagy latinosan a materiális javakat és érdekeket értjük. A való­ság nemcsak anyagi, hanem szelle­mi természetű is. Más szóval: a szel­lemi dolgok, értékek és célok éppen­­úgy reálisak, mint az anyagiak. Az igazi magyar realizmus tehát nem azonos a materiálizmussal. Aki ennek a jegyében, munkál, az egy­aránt számol az ayagi és szellemi valósággal, értékkel és erővel, szó­val teljességre törekszik. Tudja, hogy a nemzet háztartásában döntő jelen­tősége van a szellemieknek, néha, különösen az anyagi romlás, vagy szegénység idején, éppen rendkívüli módon. A magyar realizmus egye­nesen megköveteli, hogy a magyar széllemnek vezető és irányító szere­pet biztosítsunk a nemzet életében. Aki ezt a szempontot nem veszi fi­gyelembe, bármennyire is saját ma­gát tartja igazi realistának, csak magyar illuzionista marad és való­ságos alapot nélkülöző elképzelgései között a nemzet romlását szolgálja. A másik súlyos tévedés pedig ab­ban nyilvánul, hogy a mindennel megalkuvó, minden magasabb tekintetről lemondó, csak a jelen pillanatnyi érdekét szolgáló mozgal­mat vagy politikát tekintjük reális­nak. A reálpolitika nélkülözheti az erkölcsi tekinteteket, vélik — na­­gyon tévesen — sokan. Az lehet, hogy a­ nagy megalkuvók pillanat­nyi sikereket érnek el, de a nemzet sorsának alakulására — a legszéle­sebb tekintetből nézvén a kérdést — rendkívül károsan hatnak. Az igazi realizmus szerint nem­csak az valóság, ami van, hanem az is, ami lesz és aminek lenni© kell. A reálisan gond elit ózó embernek so­ha sem szabad csak a jelent tartania valóságnak és soha sem szabad megfeledkeznie az embert önmaga fölé emelő eszmények valóságáról. A jövő éppen úgy valóságos része a nemzet életének, mint a jelen, s a nemzeti eszmények kellő világát so­ha sem szabad illúziónak tekinteni. Én, éppen közéleti vonatkozásban, a latin reális szót sorba sem való­ság­os­nak, hanem mindig ügy­sz­e­­rű­­nek fordítom. A latin rés kife­jezés, amelyből ez a melléknév szár­mazik, nemcsak észlelhető, tárgysze­rű dolgot, hanem sokkal inkább szel­lemi természetű, szolgálni való ügyre­ vagy érdeket jelent. A latin respublika, az állam, az össze® polgárok legfontosabb, közös ügyét jelentette. A magyar­ realizmus annyi, mint magyar ügy­szerűség, a magyar ügy szeretet® és fenntartás nélküli szol­gálata. Az az igazi magyar realista, aki a magyar ügyet, a magyar nem­zet védelmének, építésének és fej­lesztésének ügyét minden más egyé­ni ügynek föléje tudja helyezni, aki ezért az ügyért minden áldozatra és szolgálatra mindig a legteljesebben kész. Az ilyen ember a magyar ügyet összes vonatkozásaiban szemléli és segíti. Tudja, hogy anyagi és szelle­mi erőkre egyaránt szükség van ah­hoz, hogy a nemzet ügy­ét szolgál­­hasssuk. Ma kell a magyar ügyet, szörnyű nehézségek és keresztek kö­zött hordozni, de nem megalkuvás­sal, hanem a holnapra néző leg­tö­retlenebb hittel és legnagyobb erőfe­szítéssel. A feladat a magyarságot fenyegető veszélyek, hiányok és bű­nök elkerülése. Ez pedig annál in­kább lehetséges, minél mezteleneb­ből látjuk a magyarságot fenyegető örvényeket, de egyben a legvilágo­­sabban az azok fölé emelő magyar eszményeket is. A magyar realizmus magyarsága: teljes magyarságra való törekvés. Szintézis alkotás a szétbontásra vagy szétbomlásra vivő kísértések idején. LÁSZLÓ DEZSŐ: sorjánál fogva cipóit, vonszolt árkon-bokron ker­esztül. Nagy megerőltetéssel sikerült meg­néznem vonszolómat. Először csak egy ormót­lan nagy csizmát, meg piszkos, libegő szok­nyát láttam belőle. Azután hallattamm mély, dörmögő hangját és láttam borotva lati­an ar­cát. Női ruhába öltözött orosz volt. Vagy két ilyen szerzetet számoltam meg, az orosz kato­nákat harmincra becsültem. Most már bizo­nyos voltam abban, hogy fogságba kerültem. — Egy pajtába vittek, érzésem szerint há­rom kilométernyi vorusszolás után. Elvették puskámat, zubbonyomat, kenyérzsákomat, órá­mat. Sebemet viszzek­ kimosták és valami fehér ronggyal hevenyészve bekötötték majd belök­tek egy helyiségbe, ahol még két román ka­tona feküdt. Egy puskás vörös katona ült elénk a nyitott ajtóba. Az őr lassan enni kezdett. Kívül semmi zaj. A vörös katona fel­­cihelődött a közeli kúthoz vizet inni. Előző­leg észrevettem fekvőhelyem mellett, hogy az egyik széles palánk kip'* a helyéből, ki­nyomtam és azon dismánt kicsúsztam, majd vasz­üllesztettem a deszkát. Az őr nem vette észre szökésemet. — Már kívül is sötétedett Ballábam segít­ségére két kézzel csúsztam Az ukrán lakos­ság bec­élte az általam is tudott román nyel­vet, így hát megkértem egy ukrán gazdát, hogy segítsem a falu széléi.g. Jóindulattal tá­mogatott az utó­zó házakig, de tovább nem mert velem jönni, különben is már egészen besötétedett. Ezután centiméterről-centriméter­re kúsztam a magyar vonalak felé, míg többórai kínlódás után rámtaláltak bajtársaim és to­­vábbsegí­tettek. Most pedig itt vagyok és alá­zatosan kérek még egy cigarettát — fejezte be szavait Bilibók Dórát, aki, a csíki hava­sok között, Gyimesbükkben tanulta meg, hogy ma­­ is az a kemény akarat harcos elszántság. Az orvos-százados újabb cigarettával kí­nálta, tüzet is adott és közölte, hogy a műtét sikerült, a sebet bevarrta. — Köszönöm, százados úr, ez gyorsan méret, s nem is igen vettem észre — hálálko­dott a székely honvéd, aki hazamegy a se­ri fenyvesek, meg két gyereke közé, hogy fel­frissülve, gyógyultan védje majd hazáját, sze­retteit. Páczay László zrs., haditudósító. Bilibók Donát szökése orosz fogságba Műtőasztalon, operálás közben mondta el a székely honvéd hogyan szökött meg féllábon az oroszoktól HADMŰVELETI TERÜLET, 1944 június. Az ezredparancsnokság törzsszállásán, a szükségkötözőhelyen serény munka folyik. Az orvos-százados újonnan hozott sebesülteket kötöz és könnyebb műtéteket hajt végre. A műtőasztalon egy feketeszemű­, kreol arcú honvéd fekszik. Combsérülése fájdalmas, de aával a golyó a puha húson keresztül­ hatolva csontot s fontosabb véreret nem ért, hát nem veszélyes. A seb tisztítása ás a szakadás be­var­rása csak érzéstelenítő nélkül történhet. . . A feketeszemű honvéd egy szót sem szól, nem is sziszeg, csa­k néha erősebben megmar­kolja a műtőasztal szélét. Az orvos­ száza­dos beszédbe kezd a beteggel, hogy figyelmét elterelje, sőt cigarettával is megkínálja. Az első szipantás nehezen megy, de annál job­ban ízlik a többi. Mélyeket szív a cigarettá­ból és beszélni kezd a sebesült honvéd. Mon­datai lassan, szaggatottan követik egymást. — Alázatosan jelentem, az­­úgy történt, hogy hétfőn (június 1-én) Elekes Pál zászlós úr tizenkét­­embert vett maga mellé, akikkel K. város előterében erőszakos felderítést szán­dékozott végrehajtani. — És hogyan került maga Elekes zászlós ur rajába? — kérdezte az orvos. — Önként jelentkeztem, immáron ötödször — válaszolta Bilibók Danit, majd folytatta. —• Egy golyószóróval s néhány géppisztoly­­lyal voltunk megerősítve. Szétosztva indultunk a kora délelőtti órákban. Elől a zászlós úr, utána pedig jómagam. Egy erdőszegélynél Urbonyák zászlós úrral és hat emberével­ ta­lálkoztunk, majd igy megerősítve indultunk az előttünk lévő hegyoldalnak, melynek túlsó oldalán már ellenséget sejtettünk. — Fákkal ritkán borított hegyoldal köze­pén járhattunk, amikor a hegytetőről tüzet kaptunk. Urbonyák zászlós ur balra húzódott és a közepén hagyott pár emberrel együtt erős tüzével igyekezett lefogni az ellenséget, amig a job­bldalon Elekes zászilós ur embereivel — igy velem á­s előretört. Állandó tűzben ne­hezen küzdöttük fel magunkat a meredeken. Golyószórósainnk kissé le is maradtak. A tetőn megdöbbenve tapasztaltuk, hogy bizony ko­moly szakasz-erejű ellenséggel, vagy 50—60, automata fegyverekkel felszerelt vörös kato­nával állunk sizlemben. Mindig több és több becsapódást észleltünk magunk körül. A go­lyók vijjogva fütyültek el mellettünk: Fijju, fijju . . . Hevesen viszonoztuk a tüzet, mire az ellenség zöme tüzével ránkfeküdt. Annyit még láttam, hogy Elekes zászlós ur felbukik, azután én is elestem és elsötétedett előttem miniden. — Arra eszméltem, hogy ágak­­erdezik az arcomat. Combomban és altestemben égető fájdalmat éreztem. Valaki a zubbonyom­mal- ELLENZÉK Nyomdai mimikák Kttnyrktttések szép kivitelben és gyorsan azELLENZÉK !* öütibélyeg­zők könyvesbolt papir* osztályában /íj­­íp­svár.­ Mátyás hir­ tér 9» TsL 11*99 Most jelent meg! BÖZÖDI GYÖRGY: REPEDT CSUPOR a fiatal erdrélyi mnó­ja tanzedék egyik kimagasló t­eh­etts­égének páratlan sikerű no­v­elli lársikütete. Kapható minden könyv kereske­désben és „Móricz Zsi­gmondi ■ k­ön­yk­iad­ó v­ál 1 ad­at, Bu­­dap­est, Vádi. kerület, Baross­ utca 1. sz. 3 Három halál im­mét­ia Galamb-utcai rablógyilkosság ügyében A FELBUJTÓ NŐT IS HALÁLRA ÍTÉLTÉK BUDAPEST, j­úl­ius 7. A budapesti büntető törvényszék rögtön félő ta­nácsa csütörtökön délelőtt megkezd­te a Galamb-utcai kegyetlen rabló­­gyillkos­ság tettesei bűnügyének tár­gyalását. Mint a nyomozás megálla­pította, június végén egy budapesti vendéglőben Treitli János főpincér megásm­ er­ked­ett Kovács Magda ma­­gántiszt­viselőnővel, aki cigány szár­mazású. A leány arra kérte segítsen külföldre szöktetni két zsidó nőt, Karfunkel Piroskát és Szántói Rózát, mert ezért 4£UHK) pengőt kapna. A főpia­c­ér vállalkozott a s­zökiiestés­­re, megismerkedett a két zsidó nővel és elmondottal nekik terveit. Később közölte velük, hogy minden sikerült és­­készülhetnek a szökésre. A két nő erre megígérte, hogy Galamb­ ut­cai lakásukon borítékban fognak át­adni 2­5.000 pengőt és több ingóságot. A főpincér ekkor Kovács Magda su­­galmazására elhatározta, hogy vé­gez a két zsidó nővel. Tervét közölte Prém János ker­es­k­ed­ősegéddel, An­tal József asztalossegéddel és a jel­­enleg szökésben lévő Dobó Istvá­n­­nal, azonkívül öccsét, Treitli Am­­bru­s is beavatta a bűnügytő­e. Júni­us 27-én Treitli János, Dobó, Prém és Antal felmentek a nők lakására, vasrúddal és súlyzókkal agyba-fő­­be verték, majd megfojtották őket. A gyilkosság után megosztoztak a pénzen és az ékszereken, majd Prém és Treitli Ambrus feldarabolta a holttesteket, és berakták ládába és utazókosárba. A Dunába akarták dobni, de közben a Medve­ utcában a rends­zerszem tetten­ érte őket. A tár­gyalás Treitli János kihallgatásával kezdődött meg. Kovács Magda tagadta bűnössé­gét. Treitli Jánosnak azért ajánlotta a két zsidó nőt, mert úgy gondolta, hogy valóban ki tudja csempészni őket az országból. Ezért a szerepért 2500 pengő közvetítési jutalékot ka­pott. Treitli János ekkor szemébe mondta Kovács Magdának, hogy rabl­ógyilkosságra bujtatta fel. A szembesítés eredménytelen­ maradt. Mészáros Istvánné, az „Ara­pigkacsa“ vendéglő Tulajdonosnője szintén ta­gadta bűnösségét és azt állította, hogy azért nem tudta megmondani, ki hagyta nála, illetve a vendéglő előtt a ládákat, mert nem jutott Treitli neve eszébe. Pataki Bertalan szintén tagadta bűnösségét. Treitli kérte ugyan sz*­­gédkezzsék neki a nők kifosztásában, de erre nem vállalkozott. Rostási Ernő pincér, valamint Barba Esteváan gyári írmunk­ás szintén tagadták bű­­nösségüket. Nem tudtak Treitli bűn­cselekményeiről. A törvén­yszéki or­­vossza­ké­rtő adta elő ezután vélemé­nyét, amely szerint Karim­kéi­ Piros­ka és Szántó Róza halálát fulladás okozta. Az ügyész tartotta meg ez­után vádbe­szédét, majd a védők mondották el beszédüket. A rögtönítélő tanács ezután eoaun­­ciálta, hogy a bíróság Mészáros Ist­ván, Boszlár Ernő, Pataki Bertalan, Bart­a István ügyét rendes bíróság­hoz teszi át. Ezután a bíróság ta­nácskozásra vonult vissza, amely után az elnök kihirdette az ítéletet. A statáriális bíróság bűnösnek mondotta ki Treitli Jánost és Prém Jánost kétrendbeli gyilkosság és rablás bűntettében és mindkettőjü­ket halálra ítélte. Bűnösnek mon­dotta ki Kovács Magdát gyilkos­ságban és rablásban való bűnré­­szesség miatt és ugyancsak halál­büntetéssel sújtotta. Treitli Ambrast, aki még nem töl­tötte be hu­szadik esztendejét, tízév­i fegyházra, Antal Józsefet p­edig 12 évi fegyházra ítélte. Treitli Jánosné ügyét rendes bírói eljárás alá utalta. A­z alátrat tett­ vádlottak kegyelmet kértek és a statáriális bíróság ez­után kegyelmi tanáccsá alakult át. Gyapay László dr. Nagy­várad új polgármestere NAGYVÁRAD. Julius 7. Siós István dr., aki a felszabadulás óta Nagyvárad polgármestere volt, három­­hónappal ez­­előt­t egészségi okokból nyugdíjazását kérte. A belügyminiszter a kérést telje­sítette és Nagyvárad polgármesterévé Gyapai László dr.-t, az eddigi helyettes polgármestert­ nevezte ki, aki az utóbbi időkben a betegszabadságon lévő Soras István dr.-t helyettesítette a polgármes­teri teendők ellátásában. A város tisztvi­selői kara tegnap délben tisztelgő látoga­táson jelent meg az új polgármesternél. Értesülésünk szerint Nagyvárad új he­lyezés polgármestere Borbély Dezső dr., az eddigi városi főjegyző lesz, aki a ro­mán megszállás ideje alatt is Nagyvárad városánál teljesített szolgálatot.

Next