Élő Sziget, 2018 (1-12. szám)

2018-07-01 / 7. szám

Élő Sziget XI/7. szám 3 . 2013. november 15-17. között Egyházközségi Zsinatot tartottunk, ahol végiggondoltuk plébániánk múltját, jelenét és jövőjét. Azóta minden évben tartunk zsinati napot. 2017. jubileumi évünk volt plébániánk megalapításának 80. évfordulója alkalmából, melynek végén 2017. november 26-án, Krisztus Király ünnepén felajánlottuk plébániánkat Jézus Szentséges Szívének. Néhány szóban azért meg kell említeni a plébánia és a templom külső fejlődését is. A plébánián elkészült a teljes padlástér, melyet hittantermekként rendeztünk be, vettünk ping-pong asztalt, csocsó asztalt, az alsó termet kávézóként használjuk. Kis ház került a plébánia hátsó udvarába, ahol a szerszámokat tároljuk. A templomban elkészült a raktár, a sekrestye galéria, a padfűtés, az orgona teljes felújítása, a sekrestye és a bejárat meszelése, táblák rendbetétele, új táblák elhelyezése. Guanella Szent Lajos képe és ereklyéje méltó helyre került. Kitettük az Isteni Irgalmasság képét és Szent II. János Pál pápa képét is. A legnagyobb ajándék pedig, hogy idén teljesen megújul külsőleg a templomunk. Természetesen még sok minden történt ebben az elmúlt tíz évben, de ez a számvetés csak azt akarta mutatni, hogy élünk, vagyunk, igyekszünk. Bár sok kudarc is ért ebben az egy évtizedben, de sokkal több volt a kegyelem, az öröm, a jó. Mindezt elsősorban Istennek köszönöm meg, hogy 10 évvel ezelőtt ide küldött, adott erőt, lehetőségeket az evangélium hirdetésére, de szeretném megköszönni mindenkinek, aki ez alatt az idő alatt mellettem állt, segített és ötleteivel, tenni akarásával velem együtt tett tanúságot Isten szeretetéről. Kérek mindenkit, hogy imádkozzunk továbbra is egy­házközségünk lelki megújulásáért! László atya Hittantábor 2018 Az idei plébániai hittantábor június 25-30. között került megrendezésre Vácon. Hétfő reggel nagy izgalommal gyüle­keztünk mindannyian a plébánia udvarán. Jöttek a kedves ismerős arcok, öröm volt látni, ahogy a múlt nyár óta nem látott barátok újra egymásra találnak. Lelkesen indultunk el közösen a vasútállomásra. Nap­sütéses időben, vidáman érkeztünk meg a váci piarista kol­légiumba, ahol a szállásunk volt. Mindenki elfoglalta a szo­báját, csoportokba álltak a gyerekek a kijelölt módon, és László atya megnyitotta a tábort. Az idei, önismereti tábor volt, azzal a céllal, hogy a táborozók hiteles képet kapjanak önmagukról, figyeljenek jobban tetteikre és szavaikra is, így az egyes napok vezérvonala ennek alapján egy-egy szentírási idézet volt. A hétfő: „szemfüles” nap volt. Piarista szerzetes, Bálint atya vezetésével megtekintettük a piarista rendházat, iskolát és a templomot. Sok érdekességet tudhattunk meg. Az esti órák­ban nyitó szentmisén vettünk részt, aminek az elején mindenki kigondolt egy szándékot, amiért az egész tábor imádkozott. Az első napunkat remek hangulatú, nyitó tábortűzzel zártuk le. A kedd: „szájtáti” nap volt. A reggeli imádság után a veresegyházi Medveparkba látogattunk el. A medvéken kívül több állatot is megfigyelhettünk, még egy medveharcot is láttunk. Nagy élmény volt mindannyiunknak. Mikor vissza­értünk a szállásra, Zoltán atya vidám vetélkedőt állított össze nekünk, ahol az egyes csapatok nagy gyorsasággal, lelemé­nyességgel, ügyességgel oldották meg a feladatokat. A keddet is szentmisével fejeztük be, ahol hálát adtunk a nap folyamán kapott sok jóért. Szerdán Vácot néztük meg. A tiszta, rendezett városban megtekintettük a Székesegyházat, a Fehérek templomát, a Diadalkaput. Ezekről mind érdekes információkat kaptunk László atya jóvoltából. A szállásra vezető úton fölfedeztünk egy nagy parkot, ahol métáztunk azokkal, akiknek volt hozzá kedve. Mások a játszótéren játszottak. Öröm volt látni, hogy a gyerekek jól elvannak a természetben is. Senki sem unatkozott. A szentmisén hálát adtunk a tartalmas napunkért, majd a kollégiumban társasjátékoztunk csapatonként, amit szintén élveztünk. Csütörtök: „kezes-lábas” nap volt. A mindennapi reggeli imádság után a sportolás vette kezdetét. Reggel minden táborozó kihúzta egyik társa nevét, és egy napon keresztül angyalkáztunk. Minél több jót kellett tenni a másikkal. Korán reggel megtréfált minket az időjárás, mert szakadó esőre ébredtünk, de hamar elállt, és a tűző naptól pikk-pakk felszáradt a talaj. A piarista kollégium udvarán hatalmas műfüves pálya várt minket. A nagy focisok el is foglalták egyből, és mérkőzést játszottak. Voltak, akik tollasoztak, labdáztak és sok más, kinti játékot játszottak. Délután múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt. Érdekes előadás volt, lekötötte a gyerekeket. Megtudhattuk, hogy milyen volt elődeink élete akkor, amikor nem volt még áram a háztartásokban. Régi eszközöket ki is lehetett próbálni. Napunkat nagy méta meccsel, majd szentmisével zártuk, és persze ki kellett találni, hogy ki-kit is húzott az angyalkázás-játék során. Pénteken a kézműveskedésé volt a „főszerep”. Reggel bevásároltunk a termelői piacon friss házi zöldségeket, gyü­mölcsöket. Az egyik állomáson ezekből készíthettek a csapatok finom zöldség- és gyü­mölcssalátát. (A zöldsa­látát az ebédhez fogyasz­tottuk el, míg a gyü­mölcssalátát este ettük meg a finom vacsora után.) A másik állomá­son pedig mindenki illat­­párnát varrhatott magá­nak. Többfajta illatból választhatták ki a gyerekek azt, ami nekik a legjobban tetszik. A szentmise ezen a napon nem a szokott rendházi kápolnában volt, hanem a váci Hétkápolnában. Mise után meghallgathattuk a sekrestyéstől a kápolna történetét, majd a keresztúton végigsétálva értünk egy remek játszótérre, ahol sokat játszottunk. Az utolsó teljes napunkat záró tábortűzzel fejeztük be. Jó hangulatban töltöttük az estét, sokat játszottunk. Szombaton kora délután fáradtan, de jó kedvvel és számtalan élménnyel gazdagodva tértünk haza a plébániára. Köszönjük a Jóistennek, hogy lehetővé tette ennek a tábornak a megvalósulását! Hálásak vagyunk a kapott sok jóért, a sok vidám gyermekarcért, az időjárásért. Végig éreztük a Jóisten ránk vigyázó tekintetét. Köszönjük mindazoknak, akik ezt a hetet széppé tették a plébánia gyermekei számára, és tartalmas, keresztényi példával jártak a nebulók előtt. Kérjük, hogy az Úr többszörösen viszonozza mindenki segítő munkáját! Az öt nap során öröm volt látni, hogy a táborozóknak nem hiányzik az okos­telefon, a tévé. Nekem, segítőként ez volt az első hittantáborom. Sok élménnyel gazdagodtam. Izgatottan várom a jövő évi hittantábort! © Meszes Zsófia Jubiláns házasok miséje Június 17-én a 11 órai szentmisére igyekeztünk a Szent Anna templomba, mely az idén kerek évfordulójukat ünneplő házaspárok hálaadása volt az együtt átélt évek kegyelméért. Elég korán érkeztünk.

Next