Előörs, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-10-12 / 41. szám

►w •• „Tóth Imréné és családja” a kirakatban. Nem holmi népieskedő reklámról van szó, óh dehogyis — sokkal fájdalmasabb és tűrhetetlenségig fölháborító érdekességről, amely a Hamburg-Amerika Lime hajóiroda Barossték kirakatából integet a járókelő felé. Mint valami borzalmas csendélet, amely szíven szúrja a gondolkodó magyart — áll a kirakatban egy csoportkép, aláírva: Kanadai kivándorlók: Tóth Imréné és családja a hamburgi kivándorló otthonban, Tóth Imréné, ez az egészséges medencéjű magyar anya valójában megérdemli a hódoló csodálatot, hogy gyerekeivel egész csoportképre való anyagot képez, de annál felháborítóbb, hogy véreink e pusztulásra ítélt szerencsétlenjei, mint csalogató reklámképek mutogattassanak. Nem kevesebb, mint hét élő gyermeke körében van lefényképezve a jó asszony és készül elhagyni örökre az „arany kalásztól ringó” magyar hazát. A legkisebb gyermek kezében kávéscsésze, a másik labdát szorongat kis kezében, a harmadik meg természetesen „Az Est” egyik példányát mutatja a képről felénk. De hol van jó Tóth Imre? — kérdezzük mi kirakatot bámulok, önkéntelenül. Mert bizonyára ő már az óceánon túl várja övéit, élete párját, meg hét gyermekét. Ennyi az egész, aminek láttára ökölbe szorul a kezünk és a vér az arcunkba fut. Alapjában véve mégsem a hajójegyiroda ellen lehet kifogásunk, hanem az ellen a nemzetpusztító állapot ellen, mely képtelen kenyeret adni saját hazájában a magyar embernek és engedi, hogy annyi vérveszteség után szerencsétlen véreink még ma is egész karavánokban hagyják el ezt a feudális, nagykapitális, demokrata és tudja az ég miféle, csak nem magyar országcsonkot!! A „Turul” Szövetség válasza az „Esti Kurír”-nak. Az Esti Kurír 1929. évi október hó 4-iki számában: „Ismét tüntetésre készül az egyetemi hallgatók egy csoportja” főcím és a „Mefhosz diákparlamentjével szemben a „Turul" Magyar Nemzeti Diákszövetséget akarja megalakítani" alcím alatt anonim, egy olyan cikk látott napvilágot, mely abszolút téves információ alapján íródott, vagy pedig a közönség félrevezetése céljából, tudatos hamisításokat igyekezett sugalmazni. Minden téves tényállásokkal szemben a következőket kívánjuk leszögezni: 1. Turul Bajtársi Egyesület, vagy mint más helyütt írta az Esti Kurír: „Turul” Bajtársi Szövetség név alatt Magyarországon soha semmiféle diákszövetség nem működött és nem létezett. Ezzel szemben igenis létezik a „Turul” Szövetség, melynek alcíme: a Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajtársi Egyesületek Országos Központja. 2. A „Turul" Szövetség sem maga, mint Szövetség, sem a kötelékébe tartozó és országos viszonylatban megszervezett, számszerint 56 Bajtársi Egyesülete, soha semmilyen vonatkozásban nem tartozott a Mefhoszba. 3. A jogászok Werbőczy, az orvosok Csaba, a bölcsészek Árpád és az állatorvosok Lehel Bajtársi Egyesületei soha semmiféle ellenzéki diákszövetséget nem alakítottak. 4. A „Turul" Szövetség sohasem törekedett a Mefhoszt semmiféle „hegemóniától” megfosztani. De erre szükség sem volt, mert hisz a Mefhosz soha semmiféle hegemonisztikus jogokat nem élvezett, ezért nem volt mit elvenni tőle. 5. A Mefhosz „hegemóniájáról” alkotott felfogás kardinális tévedése minden bizonnyal abban kulminál, hogy a közismert múltú „Diáksorsjegy”-akció révén, melyet a Mefhosz irányított, a közönség fogalmai összekuszálódtak. 6. Végezetül meg kell jegyezni annak ellenére, hogy a „Turul" Szövetség a hegemónia kérdésével sohasem foglalkozott s ez céljainak törekvését nem is képezik, hogy igenis nagy megértéssel, szeretettel és összhangban munkálja: a Hungária Magyar Technikusok Egyesületével a Területi Szövetséggel, a Katholikus Diákszövetséggel, a Protestáns Diákszövetséggel és a Főiskolai Sportszövetséggel együtt annak a magyar jövőnek az arculatát, mely nem a reklámhangos páváskodásban, de a munka lázának alkotó ihletében nyer kicsúcsosodást. A „Turul” Szövetség. Az egyetemi ifjúság kegyelete október 6-án. Az egyetemi ifjúság vasárnap délelőtt kegyeletes emlékünnepéllyel hódolt a tizenhárom aradi vértanú emlékének. Már a kora reggeli órákban gyülekeztek a bajtársi egyesületek tagjai az Egyetem-téren s onnan zászlók alatt a Szabadság-térre vonultak. A felvonuló diákság előbb tisztelegve vonult el a Batthyány-örökmécses előtt, majd az irredenta szobrok körül állottak fel. Körülbelül háromezer főnyi sokaság állt mozdulatlanul a téren, amikor felzendült a Szózat. A szobroknál egy-egy diák rövid jelmondat kíséretében koszorút helyezett el. Észak szobránál Gulácsy László, Dél szobránál Román József, míg Kelet és Nyugat szobránál megszállt területi diákok helyeztek el kőkoszorút. Az ifjúség ismét felsorakozott és megindult a Vigadó felé, ahol gyászünnepet tartottak. Ezen az ünnepen megjelentek a boroszlói tanárok is a magyar egyetemi professzorok társaságában. Az egyetemi énekkarok itt Vaszy Viktor karigazgató vezénylésével énekelték a Szózatot. Mit nyújt a rádió? Az egyes nemzetek kulturális öszszeköttetésének előmozdítása a rádió legszebb feladatai közé tartozik. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar rádió ezen a téren sem marad a külföld mögött. A lakihegyi leadón keresztül gyakran élvezhetjük a külföldi stúdiók magas nívójú műsorát. A közelmúltban a varsói filharmonikusok hangversenyének közvetítése volt kimagasló esemény. Ezt talán csak a bécsi rádió jubileumi hangversenye múlta felül, amelyet műsorcsere folytán a hazai leadón keresztül is élvezhettünk. Az október hatodiki műsor keretében Gyula diák és dr. Fridrich Endre emlékeztek meg a szabadságharc vértanúiról. Végül örömmel könyvelhetjük el a stúdió és az Operaház megegyezését, melynek első eredményekép Bánk bánt hallgathatták a magyar rádió hívei. ------------------ A romániai millió földhözjuttatott és a magyarországi millió földnélHUK A bukaresti magyar követség jelentése a román agrárreformról A „Magyar Statisztikai Szemle” új számában találjuk a bukaresti magyar követség gazdasági jelentését az 1928. évről. Románia őstermelésének ismertetésénél olvassuk, hogy „a helyzet rosszabbodott az agrárreform által, amely a birtokok elaprózásával a törpebirtokosok tömegeit tette elsőrendű tényezővé. A reform által földhöz juttatottak sem a megfelelő képzettséggel, sem gazdasági instrukcióval, sem pedig megfelelő forgótőkével nem rendelkeznek. Az agrárreform így az égető gazdasági problémák egész sorát vetette föl. Kisajátítottak az ókirályságban 2.8 millió hektárt, Besszarábiában 1.5 millió hektárt, Erdélyben 1.8 milliót és Bukovinában 76.000 hektárt. A kisbirtok az összes művelés alatt álló területnek 57,6, míg a földbirtokreform után 88,8 százalékt képezte. A földbirtokreform által körülbelül 2 millió paraszt jut földbirtokhoz, ebből eddig birtokba helyeztek körülbelül egy és háromnegyedmilliót. Ez adatok tisztán megvilágítják —■ konkludál a jelentés — mily erőszakos változáson ment keresztül a földtulajdon és hogy mennyire befolyásolhatta a termelés eredményét az, hogy a földtulajdont erőszakosan olyan kezekbe juttatták, amelyek azt évekig nem fogják tudni a hasznos nemzeti termelés szolgálatába állítani.” A bukaresti magyar követségnek ez a jelentése egyoldalú, majdnem elfogult. Románia gazdasági problémáiból azokat, amelyek az erdélyi magyarság részére sorstragédiát jelentenek és amelyekhez nemzetközi szerződések értelmében is jogunk van hozzászólni hallgatással mellőzi. Csak az agrárreformról mond lesújtó kritikát, amely igaz, de ennek az igazságnak nincsen horizontja. Romániában a földreform Magyarországon a nagybirtokrendszer csökkenti le a termelést, amint azt Milotay István a Festetich-uradalomról adott felvételében épen most fényesen ecsetelte. Romániában nehéz a kétmillió földhöz juttatott helyzete, Magyarországon pedig a kétmillió földnélküli nyomora és sötét kétségbeesése lendíti előre a nemzeti katasztrófát. A romániai gazdasági helyzet egyéb napfoltjait is szívesen láttuk volna a követ úr bírálatának kereszttüzében. A demokratikus és szociálisan fölépített Magyarországért harcol az Előőrs. [15]