Előörs, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-31 / 35. szám
Musztafa Kemal írta: JULIER FERENC, ny. vk. alezredes. A világháború vérzivataros forgata sok jó hadvezért vetett a felszínre. Lángeszű vezér azonban kevés termett. Az osztrák ármádiában például senki sem magaslott ki annyira, hogy győzelmeivel a világtörténelemben megörökíthette volna nevét. Nézzük végig a világháborús hadseregek néhány legkimagaslóbb egyéniségét. Az angol Haig a szívós és bátor gentleman mintaképe volt. Megállta helyét. Kétségtelenül tehetséges katona volt, de a lángeszű vezérek közé nem sorolhatjuk. Az olasz Diaz 1918 októberében a monarchia seregei felett aratott nagy győzelmét elsősorban annak köszönhette, hogy csapataink a hátulról jött fertőzés következtében már nem akartak kitartani. Az oroszok sok erélyes és ügyes tábornokkal rendelkeztek. Nikolajevics nagyherceg, Ruszki, Alexejev, Bruszilov, Plehve stb., az átlagon felül emelkedtek, de sikereik után a „nagy" hadvezér jelző még nem illetheti meg őket. A franciák közül is több vezér kivált. Jelesek voltak például Joffre, Pétain, Mangin, stb. A lángész mértékét azonban egyedül Foch ütötte meg. Az egész háború alatt jól verekedett. Igazi nagy hadvezérnek 1918-ban bizonyult, mikor a német rohamok kivédésével, de különösen az óriási hadtömegek egységesen tervezett ellentámadásával örökítette meg hírnevét. Fochnak volt a legnagyobb hadi sikere, ő fejezte be a világháborút. A hadvezérek átlagán magasan felülemelkedett a szerb Putnjk vajda is. 1914. évi hadműveletei teljes elismerést érdemelnek, bár tagadhatatlan, hogy Potiorek I osztrák hadvezetése a szerbek sikerét nagyban előmozdította. A központi hatalmaknál sem a monarchia, sem Bulgária elsőrangú hadvezért nem produkált. A németek tömegesen mutattak be jeles vezéreket. Mindenki ismeri Hindenburg, Mackensen, Ludendorff, Seeckt, Gallwitz, Kluck, Linsingen stb. nevét. Lángeszű volt például Hindenburg hadvezetése. A tannenbergi és a két mazuri csata tervezése, az orosz gőzhenger megállítása Lodznál, majd az 1915. évi oroszországi hadjárat a hadművészet tetőpontján állanak. Bámulatosak voltak Hindenburg hadműveletei a francia hadszíntéren is. A végeredmény azonban 1918 őszén a visszavonulással fejeződött ki. A világháború legfeltűnőbb történelmi alakjának Musztafa Kemált kell tartanunk. Az ő világháborús működése az egyetemes lángész ismertetőjeleit árulja el. Ez a török vezér a háború elején betöltött ezredesi és hadosztályparancsnoki rangjából harctéri sikerei alapján — mondhatjuk soron kívül — emelkedett a győzelmes hadvezért megillető „ghazi” címre, generalissimus és államfő lett. Nemcsak nagy hadvezérnek, de elsőrangú államférfiúnak és bámulatos hadseregszervezőnek bizonyult. A legnehezebb viszonyok között oly csodálatos hadvezetést mutatott be a világnak, mint aminővel a világháborúban csak a német és francia vezérek, a múlt században pedig Napóleon és Moltke kápráztatták el a szakköröket. Musztafa Kemál emellett a személyes vitézségnek is tanújelét adta, akárcsak Napóleon, vagy Görgey. A haldoklásban vélt török nemzet életképességét bizonyítja az, hogy soraiból ezt a csodálatos egyéniséget kitermelte, akihez hasonló vezért a török történelem a hódító Szulejmán óta nem mutatott fel. Bizonyos, hogy Musztafa Kemál hadvezetési képessége ma a török hadseregnek, mint hadi tényezőnek elbírálásánál nagyon is számbaveendő hangadót jelent. Százegynéhány évvel ezelőtt az európai nagyhatalmak Napóleon hadvezéri zsenijét százezer katona harci erejével egyenértékűnek vették. A világháborúban Hindenburg és Mackensen hadvezetése tett szert ily különös megbecsülésre. Musztafa Kemál is bőségesen reászolgált arra, hogy valamely ilyen értékmérővel fejezzük ki különleges képességeit. Az alábbi tanulmány e török hős hadi viselt dolgaival akar foglalkozni. Államférfiéi érdemeinek méltatása hivatottabb follra vár.★ Musztafa Kemal az európai Törökországból származott. 1881-ben született Szalonikiban. Tehetsége és éleslátása az ifjútörökök sorába való belépésre késztette, akik Enver vezetése alatt a roskadozó birodalom megújhodásán dolgoztak. Fiatal tiszt volt, midőn az olaszok ellen, ezeknek tripoliszi hadjárata alkalmával fegyvert fogott és Enverrel együtt Benghazi védelménél kitüntette magát. Enver pasának a török tisztikar megfiatalítását célzó intézkedései hozták magukkal, hogy a vezérkari képzettségű Musztafa Kemal már 29 éves korában az ezredesi rangot elérte. A világháborúban először akkor tűnt fel, mikor a Dardanellák védelmére alakult török hadsereg egyik újonnan felállított hadosztályának (10.000 főnyi csapatnak) parancsnokságát — soronkívül — bízták reá. Musztafa Kemál haditeljesítményeinek megértéséhez a hadihelyzetet kell most nagy vonásokban ismertetnünk. 1915 elején csalhatatlan jelek mutatkoztak arra nézve, hogy az antant a Dardanellák ellen nagyarányú vállalkozást tervez. Valóban, a földközi tengeri angol-francia flotta március közepén hatalmas, de sikertelen és veszteségteljes támadást hajtott végre a tengerszoros erődítései ellen. Várható volt, hogy az antant a támadást partraszállási kísérlettel kapcsolatosan megismétli. A török hadvezetőség ezért a Dardanellák védelmét Limon von Sanders német tábornok (s egyúttal török tábornagy) parancsnoksága alá helyezett 3 hadtest erejű seregre bízta. Ez a sereg 11 hadtesttel megszállta a Dardanellák európai és kisázsiai partját, 1 hadtest pedig tartalék gyanánt a Gallipoli félsziget északi részében, Bulairnál helyezkedett el. A Gallipoli félsziget déli végén levő hadtest egyik hadosztálya e félsziget déli csúcsát szállta meg, míg a Musztafa Kemál vezérlete alatt levő másik hadosztály Maidosnál foglalt állást. A második ántánt támadás április 25-én kezdődött. A hatalmas ántánt hajóhad legnehezebb ágyúinak megsemmisítő tüze és a sarosi öbölben végrehajtott nagyarányú tüntetés mellett az antant csapatok a kisázsiai