Előörs, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-31 / 35. szám

Musztafa Kemal írta: JULIER FERENC, ny. vk. alezredes. A világháború vérzivataros forgata sok jó hadvezért vetett a felszínre. Lángeszű vezér azonban kevés termett. Az osztrák ármádiában például senki sem magaslott ki annyira, hogy győzelmeivel a világtörténelemben meg­örökíthette volna nevét. Nézzük végig a világháborús hadseregek néhány leg­kimagaslóbb egyéniségét. Az angol Haig a szívós és bátor gentleman minta­képe volt. Megállta helyét. Kétségtelenül tehetséges ka­tona volt, de a lángeszű vezérek közé nem sorolhatjuk. Az olasz Diaz 1918 októberében a monarchia seregei felett aratott nagy győzelmét első­sorban annak köszön­hette, hogy csapataink a hátulról jött fertőzés következ­tében már nem akartak kitartani. Az oroszok sok erélyes és ügyes tábornokkal rendel­keztek. Nikolajevics nagyherceg, Ruszki, Alexejev, Bru­­szilov, Plehve stb., az átlagon felül emelkedtek, de sike­reik után a „nagy" hadvezér jelző még nem illetheti meg őket. A franciák közül is több vezér kivált. Jelesek voltak például Joffre, Pétain, Mangin, stb. A lángész mértékét azonban egyedül Foch ütötte meg. Az egész háború alatt jól verekedett. Igazi nagy hadvezérnek 1918-ban bizo­nyult, mikor a német rohamok kivédésével, de különösen az óriási hadtömegek egységesen tervezett ellentámadá­sával örökítette meg hírnevét. Fochnak volt a legnagyobb hadi sikere, ő fejezte be a világháborút. A hadvezérek átlagán magasan felülemelkedett a szerb Putnj­k vajda is. 1914. évi hadműveletei teljes elis­merést érdemelnek, bár tagadhatatlan, hogy Potiorek I osztrák hadvezetése a szerbek sikerét nagyban előmoz­dította. A központi hatalmaknál sem a monarchia, sem Bul­gária elsőrangú hadvezért nem produkált. A németek tömegesen mutattak be jeles vezéreket. Mindenki ismeri Hindenburg, Mackensen, Ludendorff, Seeckt, Gallwitz, Kluck, Linsingen stb. nevét. Lángeszű volt például Hindenburg hadvezetése. A tannenbergi és a két mazuri csata tervezése, az orosz gőzhenger megállí­tása Lodznál, majd az 1915. évi oroszországi hadjárat a hadművészet tetőpontján állanak. Bámulatosak voltak Hindenburg hadműveletei a francia hadszíntéren is. A végeredmény azonban 1918 őszén a visszavonulással fe­jeződött ki. A világháború legfeltűnőbb történelmi alakjának Musztafa Kemált kell tartanunk. Az ő világháborús mű­ködése az egyetemes lángész ismertetőjeleit árulja el. Ez a török vezér a háború elején betöltött ezredesi és had­osztályparancsnoki rangjából harctéri sikerei alapján — mondhatjuk soron kívül — emelkedett a győzelmes had­vezért megillető „ghazi” címre, generalissimus és államfő lett. Nemcsak nagy hadvezérnek, de elsőrangú állam­­férfiúnak és bámulatos hadseregszervezőnek bizonyult. A legnehezebb viszonyok között oly csodálatos hadveze­tést mutatott be a világnak, mint aminővel a világháború­ban csak a német és francia vezérek, a múlt században pedig Napóleon és Moltke kápráztatták el a szakkörö­ket. Musztafa Kem­ál emellett a személyes vitézségnek is tanújelét adta, akárcsak Napóleon, vagy Görgey. A haldoklásban vélt török nemzet életképességét bi­zonyítja az, hogy soraiból ezt a csodálatos egyéniséget kitermelte, akihez hasonló vezért a török történelem a hódító Szulejmán óta nem mutatott fel. Bizonyos, hogy Musztafa Kemál hadvezetési képessége ma a török had­seregnek, mint hadi tényezőnek elbírálásánál nagyon is számbaveendő hangadót jelent. Százegynéhány évvel ezelőtt az európai nagyhatalmak Napóleon hadvezéri zsenijét százezer katona harci erejével egyenértékűnek vették. A világháborúban Hindenburg és Mackensen hadvezetése tett szert ily különös megbecsülésre. Musz­tafa Kemál is bőségesen reászolgált arra, hogy valamely ilyen értékmérővel fejezzük ki különleges képességeit. Az alábbi tanulmány e török hős hadi viselt dolgaival akar foglalkozni. Államférfiéi érdemeinek méltatása hi­­vatottabb follra vár.★ Musztafa Kemal az európai Törökországból szárma­zott. 1881-ben született Szalonikiban. Tehetsége és éleslátása az ifjútörökök sorába való belépésre késztette, akik Enver vezetése alatt a roska­dozó birodalom megújhodásán dolgoztak. Fiatal tiszt volt, midőn az olaszok ellen, ezeknek tripoliszi hadjárata alkalmával­­ fegyvert fogott és Enverrel együtt Beng­hazi védelménél kitüntette magát. Enver pasának a török tisztikar megfiatalítását célzó intézkedései hozták ma­gukkal, hogy a vezérkari képzettségű Musztafa Kemal már 29 éves korában az ezredesi rangot elérte. A világ­háborúban először akkor tűnt fel, mikor a Dardanellák védelmére alakult török hadsereg egyik újonnan felállí­tott hadosztályának (10.000 főnyi csapatnak) parancs­nokságát — soronkívül — bízták reá. Musztafa Kemál haditeljesítményeinek megértéséhez a hadihelyzetet kell most nagy vonásokban ismertetnünk. 1915 elején csalhatatlan jelek mutatkoztak arra nézve, hogy az antant a Dardanellák ellen nagyarányú vállalko­zást tervez. Valóban, a földközi tengeri angol-francia flotta március közepén hatalmas, de sikertelen és veszte­ségteljes támadást hajtott végre a tengerszoros erődítései ellen. Várható volt, hogy az antant a támadást partra­szállási kísérlettel kapcsolatosan megismétli. A török had­vezetőség ezért a Dardanellák védelmét Limon von San­ders német tábornok (s egyúttal török tábornagy) pa­rancsnoksága alá helyezett 3 hadtest erejű seregre bízta. Ez a sereg 1­1 hadtesttel megszállta a Dardanellák eu­rópai és kisázsiai partját, 1 hadtest pedig tartalék gya­nánt a Gallipoli félsziget északi részében, Bulairnál he­lyezkedett el. A Gallipoli félsziget déli végén levő had­test egyik hadosztálya e félsziget déli csúcsát szállta meg, míg a Musztafa Kemál vezérlete alatt levő másik had­osztály Maidosnál foglalt állást. A második ántánt támadás április 25-én kezdődött. A hatalmas ántánt hajóhad legnehezebb ágyúinak megsemmisítő tüze és a sarosi öbölben végrehajtott nagy­arányú tüntetés mellett az antant csapatok a kisázsiai

Next