Előörs, 1930 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1930-09-20 / 38. szám

4­ ­66« A kisipari hitel és a kisiparosság helyzete Közel egy évtizedes előkészítés után, végre annyira jutott a kisipar hitel­ellátásának biztosítása, hogy 34 millió pengő áll rendelkezésre erre a célra s a kölcsönt a forgótőke céljára az Iparosok Or­szágos Központi Szövetkezete és a Budapesti Kisipari Hitelintézet folyósítja az igénylő kisiparosoknak. Az ICKSz-nak nyolc, a Kisipari Hitelintézetnek két millió pengőt bocsátott rendelkezésére az állam a kölcsön céljaira. Ebből a 10 millió pengőből 5 milliót a nagybankoknál helyezett el veszteségi tartalék cí­mén a két intézet s e biztosíték fejében a bankok 25 millió pengő visszleszámítolási hitelt folyósítottak a hitelakciót lebonyolító IOIÍSz és a Kisipari Hitel­­intézet részére, így az állami 10 millióból megmaradó 5 millióval és a két intézetnek már régebben folyó­sított 4 millió pengővel együtt — a hivatalos kom­münikék szerint — összesen 34 millió pengő áll rendelkezésre. A kölcsönt hét és fél százalék kamat­teherrel együtt, általában másfél év alatt kell törlesz­tenie annak, aki egyáltalában hozzájut. A kölcsön elnyerésének ugyanis háromféle biztosítéka lehet: 1. vagy első helyen eszközölt ingatlan betáblázás, ez esetben tehát tehermentes ingatlan, vagy 2. kézizálog biztosíték, amikor a központból (az iparos költségén) leutazó megbizattak a zálogtárgyakat beraktározzák, vagy végül: 3. két jó kezes szerzése, amit ma talán a legnehezebb találni. Mindezeken felül a kisipari kölcsön bármikor felmondható. Nem csoda, hogy ezek a feltételek vagy­ egyáltala­­megközelíthetetlenné teszik a kisiparosok nagy több­sége részére az egyébként kedvező hitelforrást, vagy pedig teljesen elriasztják őket a kölcsön igénybe­vételétől. Jellemző a vidéki iparosság elégedetlen­ségére a kecskeméti ipartestület állásfoglalása, amely­ - mint a Kecskeméti Hírlap írja - legutóbbi elöl­járósági ülésén több felszólalás után úgy határozott, hogy a kisipari hitel kérdését leveszi a napirendről, mert nem érdemes vele foglalkozni. Az elöljáróság véleménye szerint ugyanis a kisipari hitel olyan teljesíthetetlen feltételekhez van kötve, hogy azt kecs­keméti iparos aligha veheti igénybe. Békéscsabáról is olyan panaszok hallatszanak, hogy a számtalan­szor beígért és most tényleg megindított kisipari hitelakció a jelek szerint nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. A békéscsabai iparosság nem tartja számbavehető segítésnek ezt a kisipari hitelt, mert annak feltételei is meglehetősen súlyosak, de ezen­kívül a megszerezhetősége is olyan komplikált, hogy már maga ez is sokat elriaszt a felvételtől. Az iparosság mai helyzetében egy sokkal méltányosabb és könnyebben hozzáférhető kölcsönre számított. A szentesi ipartestületileg ugyancsak feliratilag kéri a hosszúlejáratú amortizációs hitel megalkotását, s rövid, néhány éves kölcsönnel a kisiparosságon segí­teni nem lehet. A győri ipartestület jegyzője is így nyilatkozik: »Az igaz, hogy a kormány a kisipari hitelt megoldotta, azonban az ilyen megoldásnak a vidéki iparosság nem nagy hasznát látja. A hitel igénylése ugyanis rendkívüli körülményes. A hitelt­­kérő blankettán a kérdések tömegére kell felelni s bizony nagyon sok iparos nem is tudja azt kitölteni. Betetőzi mindezeket a bajokat, hogy a hitelakció­ból túlnyomó részben csak a tehermentes ingatlannal vagy ingó vagy­onnal rendelkező iparosság részesed­hetik, hiszen a vagyontalan kisiparos semmi körül­mények között nem tud szerezni olyan két jó kezest, aki a kölcsön visszafizetéséért jótáll. A rendelkezésre álló tőke elégtelensége miatt tehát nem panaszkodik a kisiparosság, hiszen tavaly is még csak 10 millió pengővel akarták megoldani a kisipar hitelszükségletének fedezését. A kama A teher is teljesen méltányos a mai kamatviszonyok mellett. Az is bizonyos, hogy ezt a 34 millió pengőt a nehéz feltételek dacára is teljesen igénybe fogják venni a kisiparosok, hiszen a régebben ren­delkezésre álló 4 millió pengőből már bizonyára nem sok maradt. Ezer pengő átlagos kölcsöntőkével mint­egy 3000 kisiparos juthat hozzá ehhez a kedvező hitelhez. Ilyen módon a csonkaország kisiparosainak legfeljebb tomo-a szerezheti meg az ezer pengős forgótőkét s ennek a 10°/o-nak helyzetén se sokat segít az aránylag rövidlejáratú kölcsön. Egy csepp vagy legfeljebb egy kanálnyi enyhület csak, amit ez a 34 milliós hitelkeret nyújt a magyar kisiparosságnak. A mindennapi megélhetés gondjával küzdő kisiparosság kezén ez az átlag 1000 pengős kölcsön nagyon könnyen elolvadhat, ahelyett, hogy valóban termékeny, eleven gazdasági erővé, forgó­tőkévé válna a termelő munkában. A bankok hihe­tetlenül túlzott óvatossága, amelly­el az egész rendel­kezésre álló összegnek egy­hatod részét veszteségi biztosíték számára lekötötte, maga is mutatja, meny­­nyire nem bíznak pénzügyi körökben ennek a hitel­akciónak sikerében és a kölcsöntőkék záros határ­időn belül való visszafizetésében. Ezért sürgetik a kisiparosság érdekképviseletei is a hosszúlejáratú törlesztéses hitelt, mert jól tudják, hogy ez a tőke szinte nyomtalanul el fog tűnni az adósságokban fuldokló, iparjogukat visszaadó, árverések elől mene­külő kisiparosság kezén. Mert ha valóban forgótőké­nek használnák fel, úgy egy-másfél év alatt ez a tőke gyümölcsözve megfordulna és könnyen vissza lehetne fizetni és a ny­ereséggel újabb befektetéshez fogni. De mire kellene a hosszúlejáratú amortizációs hitel, ha nem arra, hogy majd talán évek múlva jobbak lesznek a viszony­ok és talán vissza lehet fizetni, törleszteni lehet a most kapott hitelt. Hiszen arra nem alkalmas ez a k­ölcsön, hogy belőle feletrt­e­tékenyebb beruházást eszközöljön a kisiparosság. Nagyon félős, hogy az elnyert hitelt kisiparosaink nagy része puszta személyi hitelnek fogja tekinteni, s úgy fogja elhasználni, improduktív célokra, adók és egyéb köztartozások megfizetésére, hiszen ami forgótőkére szüksége van a túlnyomórészben meg­rendelésre és nem raktárra dolgozó vidéki kisiparos­ságának, azt üzleti forgalmából s a megrendelők kész­pénzéből úgyis elő tudja teremteni. Igazi segítség az volna a magyar kisiparosság számára, ha a fogyasztási válsággal meg tudna bir­kózni, ha volnának megrendelői, vevői portékájának, ha a vidéki tömegek millióinak telne egy pár csiz­mára, kalapra, ruhára, berendezésre, gazdasági fel­szerelésre és beruházásra. De állami hitellel be­tömni azokat a hézagokat, amelyet a rosszul vagy sehogysem fizető vevők ütnek a kisiparosság tőke­erején, teljesen elhibázott gazdaságpolitikai előre­látás. Ha már tőkét adnak a kisiparosságnak, adja­nak többet s inkább természetben, kisipari gépek és nyersanyagok átengedésével s legelsősorban a kis­ipari értékesítés szövetkezeti megszervezésével. Ahol ilyen módon fogták meg a kisipar megsegítésének problémáját, ott szép sikerrel járt az akció, de ahol elégtelen hitelakciók indultak meg, ott csak a nagy­bankok járta­k mindig jól, amelyek most is jóelőre biztonságba helyezték a maguk busásan felszámított profitját. A magyar kisiparon legalább 340 millióval, de mindenekelőtt a vidéki tömegek fogyasztó­képességé­nek emelésével és a kisipari szövetkezeti beszerzés és értékesítés megszervezésével lehet csak ered­ményesen segíteni. A mostani 34 millió vajmi keveset használ. I­r. Áfra Nagy­kínon.

Next