Előörs, 1930 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1930-09-20 / 38. szám
4 66« A kisipari hitel és a kisiparosság helyzete Közel egy évtizedes előkészítés után, végre annyira jutott a kisipar hitelellátásának biztosítása, hogy 34 millió pengő áll rendelkezésre erre a célra s a kölcsönt a forgótőke céljára az Iparosok Országos Központi Szövetkezete és a Budapesti Kisipari Hitelintézet folyósítja az igénylő kisiparosoknak. Az ICKSz-nak nyolc, a Kisipari Hitelintézetnek két millió pengőt bocsátott rendelkezésére az állam a kölcsön céljaira. Ebből a 10 millió pengőből 5 milliót a nagybankoknál helyezett el veszteségi tartalék címén a két intézet s e biztosíték fejében a bankok 25 millió pengő visszleszámítolási hitelt folyósítottak a hitelakciót lebonyolító IOIÍSz és a Kisipari Hitelintézet részére, így az állami 10 millióból megmaradó 5 millióval és a két intézetnek már régebben folyósított 4 millió pengővel együtt — a hivatalos kommünikék szerint — összesen 34 millió pengő áll rendelkezésre. A kölcsönt hét és fél százalék kamatteherrel együtt, általában másfél év alatt kell törlesztenie annak, aki egyáltalában hozzájut. A kölcsön elnyerésének ugyanis háromféle biztosítéka lehet: 1. vagy első helyen eszközölt ingatlan betáblázás, ez esetben tehát tehermentes ingatlan, vagy 2. kézizálog biztosíték, amikor a központból (az iparos költségén) leutazó megbizattak a zálogtárgyakat beraktározzák, vagy végül: 3. két jó kezes szerzése, amit ma talán a legnehezebb találni. Mindezeken felül a kisipari kölcsön bármikor felmondható. Nem csoda, hogy ezek a feltételek vagy egyáltalamegközelíthetetlenné teszik a kisiparosok nagy többsége részére az egyébként kedvező hitelforrást, vagy pedig teljesen elriasztják őket a kölcsön igénybevételétől. Jellemző a vidéki iparosság elégedetlenségére a kecskeméti ipartestület állásfoglalása, amely - mint a Kecskeméti Hírlap írja - legutóbbi elöljárósági ülésén több felszólalás után úgy határozott, hogy a kisipari hitel kérdését leveszi a napirendről, mert nem érdemes vele foglalkozni. Az elöljáróság véleménye szerint ugyanis a kisipari hitel olyan teljesíthetetlen feltételekhez van kötve, hogy azt kecskeméti iparos aligha veheti igénybe. Békéscsabáról is olyan panaszok hallatszanak, hogy a számtalanszor beígért és most tényleg megindított kisipari hitelakció a jelek szerint nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. A békéscsabai iparosság nem tartja számbavehető segítésnek ezt a kisipari hitelt, mert annak feltételei is meglehetősen súlyosak, de ezenkívül a megszerezhetősége is olyan komplikált, hogy már maga ez is sokat elriaszt a felvételtől. Az iparosság mai helyzetében egy sokkal méltányosabb és könnyebben hozzáférhető kölcsönre számított. A szentesi ipartestületileg ugyancsak feliratilag kéri a hosszúlejáratú amortizációs hitel megalkotását, s rövid, néhány éves kölcsönnel a kisiparosságon segíteni nem lehet. A győri ipartestület jegyzője is így nyilatkozik: »Az igaz, hogy a kormány a kisipari hitelt megoldotta, azonban az ilyen megoldásnak a vidéki iparosság nem nagy hasznát látja. A hitel igénylése ugyanis rendkívüli körülményes. A hiteltkérő blankettán a kérdések tömegére kell felelni s bizony nagyon sok iparos nem is tudja azt kitölteni. Betetőzi mindezeket a bajokat, hogy a hitelakcióból túlnyomó részben csak a tehermentes ingatlannal vagy ingó vagyonnal rendelkező iparosság részesedhetik, hiszen a vagyontalan kisiparos semmi körülmények között nem tud szerezni olyan két jó kezest, aki a kölcsön visszafizetéséért jótáll. A rendelkezésre álló tőke elégtelensége miatt tehát nem panaszkodik a kisiparosság, hiszen tavaly is még csak 10 millió pengővel akarták megoldani a kisipar hitelszükségletének fedezését. A kama A teher is teljesen méltányos a mai kamatviszonyok mellett. Az is bizonyos, hogy ezt a 34 millió pengőt a nehéz feltételek dacára is teljesen igénybe fogják venni a kisiparosok, hiszen a régebben rendelkezésre álló 4 millió pengőből már bizonyára nem sok maradt. Ezer pengő átlagos kölcsöntőkével mintegy 3000 kisiparos juthat hozzá ehhez a kedvező hitelhez. Ilyen módon a csonkaország kisiparosainak legfeljebb tomo-a szerezheti meg az ezer pengős forgótőkét s ennek a 10°/o-nak helyzetén se sokat segít az aránylag rövidlejáratú kölcsön. Egy csepp vagy legfeljebb egy kanálnyi enyhület csak, amit ez a 34 milliós hitelkeret nyújt a magyar kisiparosságnak. A mindennapi megélhetés gondjával küzdő kisiparosság kezén ez az átlag 1000 pengős kölcsön nagyon könnyen elolvadhat, ahelyett, hogy valóban termékeny, eleven gazdasági erővé, forgótőkévé válna a termelő munkában. A bankok hihetetlenül túlzott óvatossága, amellyel az egész rendelkezésre álló összegnek egyhatod részét veszteségi biztosíték számára lekötötte, maga is mutatja, menynyire nem bíznak pénzügyi körökben ennek a hitelakciónak sikerében és a kölcsöntőkék záros határidőn belül való visszafizetésében. Ezért sürgetik a kisiparosság érdekképviseletei is a hosszúlejáratú törlesztéses hitelt, mert jól tudják, hogy ez a tőke szinte nyomtalanul el fog tűnni az adósságokban fuldokló, iparjogukat visszaadó, árverések elől menekülő kisiparosság kezén. Mert ha valóban forgótőkének használnák fel, úgy egy-másfél év alatt ez a tőke gyümölcsözve megfordulna és könnyen vissza lehetne fizetni és a nyereséggel újabb befektetéshez fogni. De mire kellene a hosszúlejáratú amortizációs hitel, ha nem arra, hogy majd talán évek múlva jobbak lesznek a viszonyok és talán vissza lehet fizetni, törleszteni lehet a most kapott hitelt. Hiszen arra nem alkalmas ez a kölcsön, hogy belőle feletrtetékenyebb beruházást eszközöljön a kisiparosság. Nagyon félős, hogy az elnyert hitelt kisiparosaink nagy része puszta személyi hitelnek fogja tekinteni, s úgy fogja elhasználni, improduktív célokra, adók és egyéb köztartozások megfizetésére, hiszen ami forgótőkére szüksége van a túlnyomórészben megrendelésre és nem raktárra dolgozó vidéki kisiparosságának, azt üzleti forgalmából s a megrendelők készpénzéből úgyis elő tudja teremteni. Igazi segítség az volna a magyar kisiparosság számára, ha a fogyasztási válsággal meg tudna birkózni, ha volnának megrendelői, vevői portékájának, ha a vidéki tömegek millióinak telne egy pár csizmára, kalapra, ruhára, berendezésre, gazdasági felszerelésre és beruházásra. De állami hitellel betömni azokat a hézagokat, amelyet a rosszul vagy sehogysem fizető vevők ütnek a kisiparosság tőkeerején, teljesen elhibázott gazdaságpolitikai előrelátás. Ha már tőkét adnak a kisiparosságnak, adjanak többet s inkább természetben, kisipari gépek és nyersanyagok átengedésével s legelsősorban a kisipari értékesítés szövetkezeti megszervezésével. Ahol ilyen módon fogták meg a kisipar megsegítésének problémáját, ott szép sikerrel járt az akció, de ahol elégtelen hitelakciók indultak meg, ott csak a nagybankok jártak mindig jól, amelyek most is jóelőre biztonságba helyezték a maguk busásan felszámított profitját. A magyar kisiparon legalább 340 millióval, de mindenekelőtt a vidéki tömegek fogyasztóképességének emelésével és a kisipari szövetkezeti beszerzés és értékesítés megszervezésével lehet csak eredményesen segíteni. A mostani 34 millió vajmi keveset használ. Ir. Áfra Nagykínon.