Előörs, 1931 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1931-01-03 / 1. szám
t az az ihlet szállaná meg e nehéz és még talán a jövőben is csak egyre nehezedő időben, amely a nagy reformkorszakok előszele szokott lenni. Az az ihlet, mely ott ragyog a száz év előtti Széchenyi-korszak alakjain és eseményein. Legyen a közélet megint eszmék és erők, valóságos eszmék és valóságos erők mérkőzése, mert csak ez a tiszta és magasröptű vita termelheti ki egy új építő korszak éltető, friss közéleti légkörét. Csakhogy nem sok jelét látjuk annak, hogy a Bethlenkormány is így akarná, szakítani készülne azzal a nyers és durva korszellemmel, mely idáig egyformán taposott a bolsevista szemétdombon és a nemzeti ellenzék virágoskertjében. Most is betiltotta a kormány helyi exponense a tarpai népgyűlésünket immár másodszor és még nem tudom, hogyan fognak dönteni róla a hatalmasok idefenn. Egyenesen a miniszterelnök úrhoz fordultam ebben az ügyben s nem adtam föl a reményt, hogy mégis felülkerekedik a kormányban a jobb belátás. Itt az ideje, hogy ráébredjenek a szomorú valóságra, hogy a nemzeti ellenzék folytonos tiprása nyitotta meg eddig is a demagógia sötét földalatti tárnáit. — Hogy velem mi lesz a jövőben, ki tudná azt megmondani, de hiszen én nem a magam szerény személyét állítom oda középpontnak, hanem a programmot, melyet készítettem. A Nemzeti Radikális Pártnak — élesen szemben minden eddigi magyar politikai gyakorlattal — úgy kell a jövőben megszervezve lennie, hogy minden várt feladatra meg legyen a jól kiválasztott ember, de még minden vezetőhelyre a helyettes is. Ne függjék ez a párt az én személyemtől s még ha — tegyük föl — engem önkéntes száműzetésbe szorítana is nem várt megaláztatások új sorozata, én még Törökországból is irányítani tudhassam pártunkat, illetőleg az nélkülem is mehessen a maga diadalmas útján előre. — Mert kedves Barátaim, bármit hozzon is a közeljövő, a távoli jövő felől nyugodt vagyok. Ez a távolabbi jövő csak a mi eszméink diadalát hozhatja. A magyar ég peremén már morajlanak ezek a mi diadalmas eszméink. Eljön az idő, amikor masírozni fognak. Barátaim! Előre a szép, nagy, dicsőséges magyar jövendő felé! A megható ünnepség a párt és a jövő éltetésével, az abba vetett bizalom hangoztatásával ért véget. M FOLD pP1 előőrs Egy háromholdas törpebirtokos kálváriája három év leforgása alatt Arany Lajos uram írja Derecskéről. Kedves Nagyságos Uram! Már nem tudom tovább eltűrni, hát kitör belőlem a nagy magas kormánynak az a borzasztó sok jótéteménye, amit az Új Barázda újságból olvasgatunk. Én is úgy jártam, mint az a vulkanikus Vezúv, amely csak forr-forr s egyszer csak kitör. Hát elmondom én sorjában, milyen sokat élveztem természetben ebből a sok, de nagyon sok jótéteményből, amit rrogat sokorópátkai Szabó István képviselő úr, azután ír Máyer János miniszter Kegyelmes Úr és amivel végeredményben beszámolt Wekerle Sándor pénzügyminiszter úr. Lássuk csak, miként élveztem én ebből a sok jóból. Úgy jártam, mint az egyszeri cigány, aki azt mondta, hogy csak kanálkával a purdéknak, mert megvesznek. Ott kezdem el, hogy nekem 3, értsd három hold földem van s ehhez hét gyermekkel áldott meg az egek ura. Nem úgy, mint a dunántúliakat, hogy egy gyerek van, meg néhol egy se. De azért ezt a három hold földet is veszegettem, mert én még gyerek vagyok, hiába vagyok éppen máma 61 éves. Három évvel ezelőtt 1928. esztendőt jártuk Istennek kegyelméből, azt mondja a fiam, ő megnősül. Rendben van, mit mondjak neki. Igen, de az apósához ment lakni. De ez ám nekem háromszáz pengőt jelentett, vagyis annyiba került. Nem ez bánt, távol legyen tőlem, hanem ez alig múlt el, még fel sem lélegzettem, lánykérő jött a házhoz, de komolyan. Azt mondja az anya, hogy a lányt akkor kell adni, mikor vevő van. Rendben van, marad még öt-hat, menjen. De másik háromszáz pengőt jelentett számomra, vagyis ez is annyiba került. Most ebből kifolyólag egyéb bajokat kifizetgettem s az otthonmaradt család hetedmagammal még mindig tekintélyesnek mondható. Meg is teszi a kötelességét, de az asztalnál, meg aztán ruházat dolgában is, így 1928- ból fennmaradt 57 pengő meg néhány fillér adóm, aztán elkövetkezett az 1929. esztendő, hát Uram Istenem, kifagyott a búzánk, ezt újra szántani és egyikbe tengerit, másikba 30 pengős árpát vetettünk, amit el is adtunk újkor 12 meg 13 pengőjével, szép eredmény. De ez mind kevés, mert nincs kenyér és mag. Most jött aztán az állami akció, adták az úgynevezett fagykárkölcsönt. Én is felvettem 140 pengőt, azután szépen el is telt az 1929. esztendő. Dehogy volt pénzünk adóra, örültünk, hogy élünk, nemhogy adót fizessünk. S lett is az én adóm az 1929. esztendőben -már nem 57, hanem 87 pengő, amiért kifagyott a búza. Ez is fennmaradt az 1930. évre. 1930 tavaszán osztották az úgynevezett inségbúzát, én is kaptam ebből 150 kg. búzát, 150 kg. rozsot. A rozs 10 pengő, a búza 19 pengő mázsája, összesen 13 pengő 50 fillér értékben. No de most már eljött az 1930-as, jó is, bő is. Egyszer csak dobolják ám, hogy akinek fagykárkölcsöne van, folyó hó 25-ére befizesse, mert ellen esetben sok baj lesz. Vegye fel, mint közönséges kölcsönt,, de ezt ki kell fizetni, mert szeptemberre be kell szállítani a központba. Mit tehettem mást, kifizettem. Akkor héten jött az elöljáróságtól a felszólítás, hogy az inségbúza árát, azaz 43 pengő 50 fillért szeptember 1-ére kifizessem. Igen, de a község földjének a bérlete szintén szeptember 1-én esedékes, kértem a főbíró úrtól egyhavi halasztást, meg is adta, köszönet és hála érte. Egy hónap eltelte után fizettem bele 80 pengőt és 1.40 kamatot, ugyanakkor a földreform útján kapott földemnek a járadéka 124 pengő 74 fillér s erre kamat 2.54 pengő, összesen 127 pengő 28 fillér (holdanként mai árak mellett 3 méter mázsa búza!), ezt is kifizettem. De még mindig fent van az adóm. Hát egyszer csak jön hozzánk a járásbírói hivatalszolga, hoz egy levelet, mindenünket betábláztatott az elöljáróság az adóra. Hazamegyek este a munkából, mondja a feleségem, mi az újság, eldobálják a vityillót a fejünk felett, ha az adót ki nem fizetem. No csak ne ijedj meg olyan nagyon, hisz nem adják azt azért még el. De fizesd ki, mondja ő. No jó, kifizetem, 255 pengő 45 fillér. Eladok két malacot 300 pengőért, hogy nekem marad, vagy sem, az más lapra tartozik, de most az adó a fő. Felmegyek az adóhivatalba, mondom, az adómat rendezném. Kérdik, mennyit fizetek. Hát mondom kifizetném. Az adókivető számol, számol. Egyszer rámnéz, 305 pengő 20 fillér. Hát nem tudom kifizetni, mert egy kis pénzt magamnak is hagyok, mert kell. Hát kifizettem 280 pengőt, még 25 pengőm fennmaradt. Hát nem az bánt engem, hogy adót kell fizetni, mert tudom, hogy kötelesség, hanem csak az bánt, hogy az állam ilyen borzasztó kamatot számít. Ha 1928-ban 57 pengő volt, 1929- ben fagykárosult vidéken még 30 pengő emelkedés, 87 pengő lett már. 1930-ban meg 97 pengő lett, s mostan, ha összeadom, a három évi adómat, 241 pengő adóm van s ebből harmadik évben 305 pengő lett. Most én számítok 64 pengő kamatot, hát kérdem, hogy hát hány százalékos kamatnak felel ez meg? S most menjünk tovább, hol van a kedvezmény a kisembereknek? Hisz oly szépen írja az Új Barázda, hogy mennyi kedvezményben részesülünk mi, kisemberek. Vagy én nagy ember vagyok, mert tudtam fizetni, kérdés, ahogy kimerültem, hogy jövőre leszek-e fizetőképes. Már most meg az bánt, hogy a fagykárkölcsönnek az állam harmadát elengedi, nekem nem adják vissza ugyebár azt a harmadát. Továbbá megint olvasom, hogy az inségbúza árát is leszállította az állam, a búza ára 19 pengőről 12 pengőre, a rozs árát 10 pengőről 6 pengőre. Hát ne bántaná ez az intézkedés az embert, a fagykárkölcsönnél megmaradt volna 47 pengőm, az inségbúzánál megint 16,50 pengő, summa-summárum 63 pengő. Most ehhez hozzáadom az adómnak a kamatját, 64 pengőt, kijön 127 pengő. Ezt ráfizettem arra, hogy hűségesen tejesítettem honpolgári kötelességemet. Hát minden téren nagy pechem van nekem, nem is szólva a kiosztott földek járadékának harmadát megint elengedte az állam. Különben ez nálam nem engedmény, csak fizetési időeltolás. Különben is szerintem a pénzügyminiszer ő kegyelmessége, ha szabad szerény véleményemet kinyilvánítani, nem jó számít, mert csak két osztályba sorozza a volt földigénylőket, pedig szerintem három osztály van, mégpedig első én vagyok, egy, aki minden tehetségét megveti, csakhogy eleget tehessen kötelességének, második, aki nem tud, hiába törekszik, mert nagyon szegény, akit sajnálni lehet. De most itt van a harmadik, mely kötnivaló gazember, aki tudna, de nem akar, amilyent én is sókat ismerek itt is. Náunk sokan vannak, ámbár az igazat megvallva, ez bizony nagyon nehéz dió. Egy :az, hogy szerintem ez az ármegállapítás nem helyes, nem hiába, hogy az ott lévő hivatalos urak csak egyoldalúiig voltak képviselve, a földigénylőket nem képviselte senki. S nem számoltak a szegénységnek a teherbíróképességével. Még az is baj, hogy már ki is van a föld ára fizetve, most azok a földbirtokos urak a markukba nevetnek, mert itt a hiba, hogy például az én parcellámnak az ára 800 pengőben van megállapítva, katasztrális holdja a Morgóba. Ellenben ezzel szemben a mezőn a gazdák földje közt ugyanolyan minőségű föd, a múlt hetekben, nem is olyan régen, 500 pengőért kelt el, így alakultak a viszonyok, s hogy még hova érünk, ez más kérdés. Elég az hozzá, a januári 80 pengő, mert a községtől van 3 hold bérletem is, összesen az Úrnak 1930. esztendejében kiizzadtam 752 pengő 26 fillért. Hát most kérdem, hogy lehetne még egy ilyen 3 hold földű kisembertől többet kívánni. De még mindezeknek utána, mint az egyszeri törökbasa mondta, hogy még hátra van a fekete leves, itt van az úgynevezett legelőadó, 145 pengő 57 fillér. Nekem is van, ezzel Derecskén nincsen tisztában senki sem. Értjük, de mégsem értjük. Ehhez kéne egy olyan okos ember, aki ezt megfejtené, de nincsen vele tisztában, akár birtokos, akár szegény. S ez csak Derecskén van így. Kedves Nagyságos Uram! Többet nem írok, írhatnék még sokat, de már szerintem elég. Maradtam alázatos tisztelettel Derecske, 1930 december 30. Arany Lajos s. k. U. i. Még valamit elfelejtettem. Folyó év június elején beadunk egy kérvényt, az elöljárósággal együtt megállapítva, Bara jegyző úr írta, magas ár végett, idáig semmi választ nem kaptunk az OFB-től. Alázatosan kérném, ha lehetne valamit tenni. A termelés korlátozásával akarja javítani a gabonaárakat az amerikai farmerszövetség. Az amerikai Farmboard vezetősége nemrégiben lezajlott kongresszusán úgy határozott, hogy revideálja eddigi politikáját a búzaár fenntartása tekintetében. A Farmszövetség újabban arra az álláspontra helyezkedik, hogy a gabona világpiaci helyzetjavulása csak a termelés korlátozásával és az export-fölöslegek csökkenésével érhető el. Gazdasági körökben a legnagyobb érdeklődéssel várják a Farmaboard új árstabilizációs politikájának további fejleményeit, mert az eddig követett módszerek nem hozták meg a kívánatos árfolyamjavulást. A Farmerszövetség az elmúlt pénzügyi évben 270 millió dollárt fordított az amerikai mezőgazdaság felsegítésére, amiből 165 milliót farmkölcsönökre és 105 milliót árstabilizációs célokra vettek igénybe. Az amerikai szenátus nemrégiben elfogadta azt a javaslatot, amely a szárazság miatt károsult farmereket 60 millió dollár kölcsönhöz juttatja. Ilyen pénzügyi erőforrásokkal szemben bizony nagyon nehéz helyzete van a magyar mezőgazdaságnak, amelynek legfeljebb 10—20 millió pengős keretben mozognak pénzügyi erőforrásai. Nálunk se olcsó mezőgazdasági hosszú lejáratú hitele nincs a mezőgazdaságnak, se árstabilizációs intervenciók nem tudnak segíteni válságos helyzetén.