Előörs, 1931 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1931-04-26 / 17. szám
A FÖLD NÉPE 99 Fönt jártam Budapesten Egy fiatal tarpai kisgazda, aki életében először járt a fővárosban, beszámol pesti benyomásairól (Az Előprs tudósítójától.) Egyik tarpai barátunk, név szerint Varga György kisgazda a mezőgazdasági kiállítás idején feljött Budapestre. Jelentős élmény volt számára ez a pesti látogatás, mert — mi is csak most tudjuk meg, — Varga akkor járt először a magyar fővárosban. Mivel Varga alul van még a harmincon, háborús katona sem lehetett, hogy legalább a hadiszolgálat mozdíthatta volna ki falujából. Mi pestiek föl sem tudjuk kellőkép gondolni, hogy az egyszerű falusi ember bensejében milyen nagy lelki felkészülődés előz meg egy ilyen nagy ekszpedíciót. Emberünk például kis iskolás kora óta vágyódon erre a látogatásra, vagyis mintegy másfél évtizede. Gondolhatjuk, hogy nem kis élmény lehetett most a valóság ránézve. A sok iír benyomás, tapasztalat és horizonttágulás majd csak ezután fog otthon feldolgozódni benne, bizonyára évekre szóló megemésztődésre szolgáltatván anyagot. Mi nem kértük őt sem eleve, sem utólag, hogy küldjön tapasztalatairól beszámolót, megírta ő ezt magától is, s igy annál jobb, annál érdekesebb, annál eredetibb az. Az első napon minden gyönyörű . Gyerekifjú koromban mily örömmel tanultam régen az iskolában, hogy Budapest hazánk fővárosa, mily gyönyörű látványosságot nyújt remek palotáival, az Országházával, az Erzsébet- és Lánchíddal a nevezetes Gellértheggyel és a ragyogó Dunaparttal. Hát meg a budai Vár! — kezdi részletezni Varga György az elemi iskolás emlékeket. — Mennyire vágyódtam abban az időben arra, hogy megláthassam hazám fővárosát. És most egyszerre robog vele a vonat (a «sebes gőzös», ahogy ő mondja) s ő gondolataiba merülve, szinte meg sem hallja, amikor a kalauz Budapestre figyelmezteti az utasokat. A következő percben már be is fut a keletibe a vonat. — Budapest! Hideg borzongás fut rajtam kc- IVS/tul. Gyorlalatos! Mennyire vágytam ide valamikor és most, amikor végre itt vagyok, nem tudok örülni rajta. Miért van ez? Hiszen itt csak több boldogság lehet a palotákban, mint otthon a falusi viskókban? No, majd meglátjuk. A gróf Telekiről elnevezett téren... Ez első estén csak egyetlen megállapítása van, nem engedi több szóhoz jutni elfogódottsága. Csak ennyit ír róla: Valóban gyönyörű itt minden. Másnap már csillapodik a benyomások első ingere s föltör benne a józan falusi judicium. Kezd és mer az úri fővárosban dolgokat és embereket elemezgetni. Elször természetesen a kiállítást csodálja meg. — Van itt minden, ami az ember figyelmét megragadhassa, — számol be róla, — minden, ami szemének-szájának tetszik. Csak pénz legyen hozzá. Persze, ezzel egy kis hiba van, mert épp ez van a legkevesebb. Legalább is nekem, ami tán még szerencse is, mert meg vagyok mentve attól, hogy ügyeljek rá, hiszen a pénz akaratlanul is könnyen gazdát cserél Pesten. Megtekintvén a kiállítást, elindult a «Belváros» felé. A Belvárost még kissé elírja, mert kiderül, hogy a Teleki-teret nézte annak. — A Teleki-téren óriási kirakodóvásár tárul szemem elé, de úgy látom, az árusokat nem igen zavarja vevő. Ki tudja miért? Be van tán szerezve mindenki szüksége darab időre? Bármerre nézek, kétségbeesés tükröződik az arcokon. Amikor továbbhaladok, mellém szegődik egy tisztességesnek látszó ember. — Nem veszen zsebórát? — súgja felém. Venni való szándékom nincs persze, de azért kiváncsi vagyok, milyen lehet az az óra. Mondom hát neki, mutassa. Erre bevezet egyik kapu alá s elővesz egy finomművű aranyórát. — Mennyiért adná? — Huszonnyolc pengő. — De nekem nincs annyi pénzem, barátom. — Hát mennyit adna érte. Hogy szabaduljak tőle, ígérek neki két pengőt Ez használt, mert erre szépen ott is hagy. Ez hát Budapesti! — Odább egy nő jön szembe velem — írja tovább, — nem lehet több 28—30 évesnél, de bizonyára sokat szenvedett és nélkülözött, mert görnyedt alakja 40—45 évesnek látszik. Kosár a karján s szappant kínál, hogy vegyek. Vonakodom a vételtől. — Vegyen, az Isten áldja meg, alig bírok már járni az éhségtől. Kénytelen vagyok venni tőle, de meggyorsítom lépteimet. Amott meg egy 65—70 év körüli öregember újságot árul, torka már berekedt a nagy kiabálástól, de nem igen akar vevőre kerülni. Veszek hát tőle magam egyet s megkérdem hozzá: — Árult-e már sokat? —• Árulni árultam, csak vevőm nem igen került még, — feleli fanyar mosollyal. — Maga a harmadik vevőm. Ezek után már szét sem igen nézek, úgy megyek a komor falak közt, hogy balsejtelem szállja meg szívemet. Istenem, hát ilyen Budapest? Nem ilyennek képzeltem én. Én megelégedést véltem, hogy találok itt, meg csupa boldogságot. ”( TAMÁSI ÁRON ÚJ REGÉNYE Irta: FÉJA GÉZA. „Kedves könyvem olyan vagy, mint a jófajta paripa... nem szereted, ha szádba akarják vetni a zabolát, amelyen századok rozsdája utánozza az aranyszint. Nem szereted a leigázolt gebeket, sem az ökrök kérődző nyugalmát, sem a szamarak vízhordó faját... Futsz lobogó sörénnyel és nem engeded, hogy megfogjanak a magyar állattenyésztők, akik szeretnének csordába vetni.Táncolj, rúgj, harapj. És fuss a te gazdád füttyszava szerint, mert arrólfelől fog feljönni veled szemben a nap.“ A regény bevezetéséből valók ezek a sorok. S csakugyan: feljött benne a nap, a magyar regény sokáig nyugvó napja. Eseményt jelent irodalmunk mai zűrzavarában és elaljjasodásában. Tamás Mihály megcsinálta a végső sűrűségű, drámai arcú kisregényt, Isyire és Tamási Áron a novellát vitték eddig új ormok felé. De az új, nagy regénykompozíció: Eötvös József, Móricz Zsigmond és Szabó Dezső útjának folytatása késett. Akadtak töredékszerű kísérletek, kijelentett s be nem váltott szándékok, de a Címeresek végre örvendetes egész és komoly emberi lett! E regény szándéka nagyon „százados“ szándék. Eötvös Józsefig kell nyúlnunk, kinek jelentőségét és apaságát eddig egyedül Szabó Dezső látta meg. Jókai színültig telve volt ama nagy magyar álomvilággal, mely lelkünk ereit futja bé s melyet olykor irigylendő vegetációval serditünk, vagy bolond nagy kedvvel kiöntünk a világra. Kemény Zsigmond magányos orom, néhány hatalmas mániába zárta a magyar világot. Eötvös József vágott a másik útra a Falu jegyzőjében: összefoglalta, szintézissé sűrítette a valóságos Magyarországot. Eötvös utat mutatott: ő a szintetikus látású társadalmi regény első nagy kísérlete nálunk. Emberei: a társadalmi és népi erők végső sűrűsödései. Azóta él a szándék: összefogni, ami van, utolsó ítéletre hívni Hungária életelemeit s új életet kezdeni. E szándékot jelzi Justh Zsigmond is, aki Formusában ugyanolyat törekedett csinálni, mint amit Tamási Áron végre megcsinált: a magyar arisztokráciának és vezető rétegeknek kíméletlen, gyökerekig nyúló kritikáját. Ez mozgott Török Gyulában is, mikor számadásra hívta a magyar nemességet, de Törökben melanchóliává szelídült minden. Ady Endrét hasonló számvető szándék fűtötte, mikor megírta egyetlen eposzát, a „magyar Sion“ könyvét: Margita élni akar. Móricz Zsigmond Sár ar anyja nagy robbanó erőkkel mutatta meg, hogy milyen rétegekben készülődik és milyen okokon pusztul el nálunk a hősteremtés mai napság. Móricz azonban történelmi regényében, a Tündérkertben érkezett el igazán a szintetikus látáshoz. Különben az ő útja a realizmus, utolsó nagy könyvei: a Kivilágos kivirradtig és az Úri muri a magyar realizmus csúcsai. Szabó Dezsőben szinte összefolyt a két út: a mese s biratalsága és a magyar valóság szinttetikus összefogása. Lázadása tulajdonképpen egy örök benső, művészi lázadás is. Nem tudta eldönteni, hogy mi a sorsa: dús meseként, nagy lírai hullámzásként széthömpölyögni, vagy ítélő forradalom után boltozatot építeni a magyar erőkből? Tamási Áron folytatja ezt a fejlődési vonalat egy nagy népítélettel. A magyar népi életösztön végez regényében azzal a világgal, amely fölötte van. S ez az ítélet olyan nyugodt, biztos és visszatarthatatlan, akár maga a történelem. Nálunk a „történelmi rétegeket“ éppen az jellemezte, hogy kiestek a történelem fejlődési ívéből. Történelmet akarnak „reprezentálni“, pedig már történelemellenes erők. Ahol valóságos történelmi erők ütközőpontjába kerülnek (pl. Erdélyben), ott menthetetlenül megkezdik a végső stációt: a haláltáncot. Haláltánc ez az egész regény, a magyar társadalom legfelső rétegeinek teljes bomlása. Széthulló életek, őrjöngő ösztönök és sürü-süln halál vonul végig a lapjain. Az ember kétségbe eshetne, ha az a kifejező ösztön, mely mindezt látja és elénk vetíti, nem volna végtelenül egészséges. Tamási Áron első regénye, a Szűzmáriás királyfi nagy nekiszáguldás volt, ködbe és mesébe vesző fiatal kalandozás. Sarjurendek illata, feketedő embervér és égi mezők világossága kavargott, elegyedett benne. A Címeresek azonban már eposz. Csupa önmagában is tökéletes életdarab fogódzik össze benne nagy egésszé. És olyan nyugodt, biztos itélőkedv ás medret a benne őrjöngő és tomboló életnek, hogy folyton erre kell gondolnunk: egyszer csak vége lesz ennek a haláltánc-áradatnak s jönnek az új élet tiszta, friss forrásai. Csupa lírai lázadás volt ez az író s most a legtökéletesebb egyszerűség. A magyar élet és történelem végső igazságai lüktetnek a legegyszerűbb emberi mozdulatokban. Túl van a magyar regény realista, naturalista, vagy lírailag körülíró látásán. Egy-egy mondata gyökeréig felvillanhat egy-egy sorsot. A szintetikus életlátás és emberlátás érett gyümölcs lett ebben a regényben. A nyelvi tömörség s a benső tömörség szépséges testlélekké olvadt. Végig a regényen: Tilda uralkodik a romlás gyönyörű angyala. Első bemutatóra ezt mondja róla az író: „Valami furcsa, nyugtalanító kifejezése volt az egész arcnak: olyanforma, mintha pusztító árvízben, vagy égő házakban gyönyörködnék.” Gyuri kocsis fiát lelövik a réten, haza akarja hozni, de az ura előbb másfelé küldi keményen. Forradalom előtti az idő: „Fegyvered van-e Gyuri? kérdezte Ercsey Balázs. Gyurinak megmozdult az arcában a csont: Van, kit lőjjek agyon? A gróf a kocsi után rúgta a homokot. Az anyádat mondta.“ Uray Pista hatalmas virágszállítmányt hoz a városból: „És mint egy csodahegy, ott állt a szín és az illat, és a bőség és a dal torkában a rengeteg virág. Tilda felölelt belőle két mohó karral és rohant az apjához. Még oda sem ért az ágyhoz és rádobta valamennyit: Virágszüret! Az öreg nem szólt és nem mozdult. Apám! Megint nem szólt és nem mozdult. Drága apám! Dermedten feküdt. Csak a méregtartó, üres fiolák vigyorogtak az ágy mellett a széken.“ Az uj Tamási Áront akarom éreztetni e néhány sorral. A megérkezett iró tömör, tiszta egyszerűségét. S ha eddig nagyivű lobbanásokat, tüneményes színjátékokat adott, most már összefüggő, hatalmas vérkeringést bír építeni. Különösen jólesik ez a köny csúnya 1931- ben. Idehaza a „forradalmár“ fiatalság egészen túlhaladott szocialista dogmatizmus vén szekerébe fogta be fejletlen csikóját. Példatárt szerkesztenek Marxhoz. Kis életcsődjeikből próbálnak országos jaj-bajt fújni. Deciszámra mérik be az osztályharcot kivénhedt mesékbe. Fölötte örvendeztető tehát Tamási Áron szabad, szép lova, kikhez köszöntőt ír könyve elején. ítélni mer minden irányban s népöntudat füti a géniuszát, nem kis érdekcsoportok.. Esztendők óta emelt fővel, kemény nyakkal kell állani s nézni. Fiatalok jönnek és buknak, nem bírják ez évek iramát, nem bírják a mai magyar élet kegyetlen próbáit. Valamikor a tüzes trónt is az egy Dózsa György bírta ki. Meghalt a hős és az új emberi ideál a kupec lett. Azoké minden fájdalom, de szépség, holnapba térés és tisztaság is, akik még ma is egyenesen bírnak állni, hiszen nincs mi előtt fejet hajtani. Annál jobban esik, hogy mégis meg kell hajtani a fejemet e könyv előtt, a fiatal géniusz előtt! előőrs Pesten igazán is úri a nép . Megtekintem még a Várat is, ha már itt vagyok. Szent kegyelettel járom körül falait s rágondolok dicső őseinkre, akik ezeket az ódon falakat hányszor ostromolták, vagy védték. Visszajövök aztán a pesti oldalra, de az Országházát már nincs is kedvem megtekinteni. Miért gyönyörködtem benne, úgysem sokat határoznak abban a gyönyörű épületben a mi javunkra. ....így ír Varga György Pest-Budáról. Nagyon érdekes a következő megjegyzése is, amikor ügyes-bajos dolgai közben éles falusi szeme a hivatalokban valami elütő dolgot fedez föl: — A minisztériumban lévén dolgom, sok kilincset, ajtót megzörgettem s arra a tudatra ébredtem, hogy ezek a pesti hivatalnok urak szívesebben meghallgatják az embert és még el is beszélgetnek vele, mint a falusi hatóságok. Székkel kínállak, ha valahova bementem, nem úgy, mint a falusi községházán, ahol elállhat az ember, amíg csak bele nem fárad, ha csak valami nagy protekciója nincs ... Végre elmentem a Nemzeti Radikális Párt országos értekezletére is. Ott merítettem aztán erőt már-már csüggedő lelkembe. Megvigasztalt, amikor itt azt láttam, hogy vannak még igaz magyar érzéssel megáldott tesvéreink a fővárosban is. Mozognak már otthon a választáskorabeli apostolok Búcsút mondván Budapestnek, hazaérkeztem, hogy megint meglepetésben legyen részem. Föltámadtak itthon azok az urak, akik csak ígérni tudták az elmúlt évek alatt a sok jól s most 16 oldalas programokban magyarázkodnak a nép előtt, gondolván, hogy jól van ezeknek a tudatlanoknak így is. Tessék ezeknek a nagy népbarátoknak, ha igazán a nép jólétét akarják előmozdítani, elfogadni azt, amit a Nemzeti Radikalizmus című könyv tartalmaz. Ha ezt magukévá teszik, akkor majd elhisszük nekik, hogy csakugyan szívükön fekszik a nép sorsa. Tomcsányi Vilmos Pál naményi egységespárti képviselő a képviselőház március 18-iki ülésén szóvátette, hogy mily nehéz Beregben a határátlépési igazolványok megszerzése, milyen messzire kell azokért menni Tarpáról Vásárosnaményba. Szóval, ő még nem is tudja, hogy Tarpától mindössze néhány hónapja, hogy megvonták az igazolványkiadási jogot, mert... közelednek a választások. Lehetséges, hogy a választások küszöbönállásakor megint lehet majd igazolványt váltani tarpán, de akkor majd megnézik, hogy kinek adják, így és ezeket látta meg Pestből Varga György, akinek 28 éve először volt 28 pengő útiköltsége Budapestre. (—m.—) Féljegyes utazás a Nemzetközi Vásárra A Budapesti Nemzetközi Vásárra szóló, féláru utazásra és a Vásár területére belépésre jogosító vásárigazolványok az összes vidéki gazdasági és iparkamarákhoz, menetjegyirodákhoz, illetve községi elöljáróságokhoz már megérkeztek. Az igazolványok felutazásra május 4-től 18-ig, visszautazásra május 9-től 23-ig érvényesek. Felutazáskor egész jegy váltandó s ez megőrzendő a viszszautazásra. Az igazolványt a fel-, valamint a visszautazáskor a vásárpénztárnál is le kell bélyegeztetni. Az utazás nem szakítható meg. Az igazolvány ára 3 P 20 f. Csak a fogyasztók szervezkedése s a „Hangya“-szövetkezetekben való tömörülés döntheti meg a kartelek s a spekuláció uralmát s a drágaság elleni bajoknak ez az egyedüli orvossága. Erős „Hangyaszövetkezetek a családi háztartások és kisgazdaságok legjobb segítői. A szervezetlen fogyasztók néhány hónap alatt a vásárlásaiknál fizetett túlárakból is előteremthetik a szövetkezeti szervezkedéshez szükséges üzletrésztőkét. Most 1600 „Hangya“ védi a fogyasztó érdekeit. 3000 erős „Hangya” letörné a kartelek hatalmát s a spekuláció kártételeit. Ehhez a mérkőzéshez szükséges muníciót hiába várjuk másoktól, tehát adjuk össze magunk. 20—30 pengőt — mint kamatozó üzletrészt — jegyezzen a hozzá legközelebb eső „Hangya“-szövetkezetnél minden fogyasztó, hogy olcsóbban szerezhesse be háztartási és gazdasági szükségleteit. Karcag új képviselője. Vasárnap délelőtt 10 órakor nyújtotta át a karcagi választókerület választási elnöke Vitéz Kenyeres János képviselőnek a megbízó levelet. A választás egyhangú volt. Az átadást társas ebéd követte. Közel 339 ezer ember eszi a magyar állam kenyerét Az állami nyugdíjasok száma csaknem megüti a tényleges alkalmazottak létszámát A kormány kimutatást készített az állami alkalmazottak és állami nyugdíjasok létszámáról, melyből kiderül, hogy jelenleg 122,492 állami alkalmazottja van Magyarországnak. Ebből 77,452 a közigazgatáshoz tartozik, az állami üzemeknél pedig 45,040 alkalmazott működik. A legnagyobb személyzettel a belügyminisztérium dolgozik, létszáma 26,119 főnyi. A pénzügyminisztérium 14,109 alkalmazottat foglalkoztat, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 13,566 ot, az igazságügyi minisztérium pedig 8133-at. A honvédelmi minisztérium 5241, a földmivelésügyi minisztérium 3413, a kereskedelemügyi minisztérium 2845, a népjóléti és munkaügyi minisztérium pedig 2596 személyzeti létszámmal bír. A külügyminisztérium 591 alkalmazottat tart nyilván, a miniszterelnökség 298-31. Az országgyűlés alkalmazottainak létszáma 290. A kormányzóságnál 148, a legfelsőbb állami számvevőségnél 74, a közigazgatási bíróságnál 91, az országos földbirtokrendező bíróságnál pedig 35 ember dolgozik. Az állami üzemek közül legtöbb alkalmazottal bír az állami vasút, ahol 29,844 főnyi alkalmazott dolgozik. Utána a posta és a távírda jön 12,930 alkalmazottal, míg az állami vas- és gépgyárak 689 embert foglalkoztatnak. Az állami erdő- és mezőgazdasági birtokok 359 alkalmazottat tartanak el. A selyemtenyésztési üzem alkalmazottainak a száma 82, a postatakarékpénztár pedig 1106 alkalmazottat tart nyilván. Az állami kőszénbányákban 30 alkalmazott van. Az állami nyugdíjellátásban részesülők száma 111.886, ami a múltévivel szemben 1955 főnyi emelkedést mutat. Az állami üzemek nyugdíjasainak száma 56.190. A kimutatás szerint az állami közigazgatási tisztviselők létszáma csak a legalacsonyabb fizetési osztályokban csökkent észrevehetően.Mindehhez még csak annyit, hogy ennek a közel 300 ezer állami alkalmazottnak kenyere az állami költségvetésnek több mint felét foglalja le.