Szabadság, 1935 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1935-01-27 / 1. szám

A t r%, iSm ny er Tud#l3ry* Vili. CvfolQam, I. szám POLITIKAI HETILAP 1935. lanuár 21 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII, Erzsébet körút 9—11. Telefon : 358—19 Mindenlevélreválaszolunk Felelős szerKeszlő VITÉZ BAJCSY-ZS1LINSZHY ENDRE Egyes szám ára a fővárosban vidéken és pályaudvarokon 10 fillér ELŐFIZETÉST ARAK : Egy évre 5.— P, félévre 2.50 P, negyedévre 1.30 P, egy hónapra —.50 P Előfizetési c s e k k szám i á n kv 41.126** Leiegyttk a fcijgmt? Irfa: viltz Batcsg-Zsllimzhy Endre Másfél hónapja immár, hogy a Szabadság legutóbbi teljes száma megjelent. Azóta napról-napra és hétről-hétre azon fáradoztunk, hogy valamiképpen áthidaljuk, vagy elhárítsuk azokat az anyagi természetű akadályokat, amelyek miatt lapunk megállóit. Olvasóink, előfizetőink közül is csak a külön érdeklődőket tájékoztattuk e ne­hézségekről, mert mindig abban reménykedtünk, hogy holnap, hol­napután már kihozhatjuk a követ­kező számot és akkor majd meg­magyarázzuk a kényszerű késede'- met és egyben örömmel jelenthet­jük a bajok szerencsés és végleges elmúlását. Sajnos, erőfeszítéseink ezideig meddőknek bizonyultak. S mert re­ménykedéseink is fogyóban van­nak a lap jövőjét illetőleg, tovább már ;— jóhiszeműen — nem ba’.:- gathatunk. Magam különben sem szeretem a fontoskodó titkolódzást Elhiszem, hogy egy üzleti vállalko­zásnak csak árthat a túlságos őszin­teség, anyagi gyöngeségnek, föl­merült nehézségeknek, bármily ku­darcnak beismerése. A Szabadsá­got azonban nem vállalkozói cél- tűzés. hanem egy politikai reform­gondolat hívta életre. Ezért mi nem üzletfeleket látunk olvasóink­ban, kik előtt restelkednünk kel­lene anyagiakban való szegénysé­günk és anyagiak terén való meg­akadásunk miatt, hanem eszméink híveit és harcosait, akik előtt csak akkor volna szégyelnivalónk, ha ezeket a közös eszméket kétes hű­séggel szolgáltuk volna, cserben­hagytuk vagy éppen elárultuk volna. Meg kell tehát mondanunk olva­sóinknak az igazat: mi. akik ezt a lapot Előőrs néven 1928 március 15-én elindítottuk s vérünkkel táp­láltuk és írtuk mostanáig, a ma­gunk erejéből nem bírjuk tovább fenntartani. A Szabadságot, éppen mert soha­sem akart és sohasem tudna pusz­tán yagy főleg üzleti vállalkozás lenni: csak valamely felg^bbrendű szükséglét tarthatja életben. La­punknak ezt a felsőbb értelmét pe­dig mindig abban láttuk, hogy á természetes önvédelmi szerveitől oly szörnyűségesen megfosztott magyarság színénelt-javának, sors­döntő korszakban, mikor népünk­ből már-már az ön védő ösztönök is kihalóban vannak, — olyan heti­lapot adjunk, amely az újjászüle­tés forrásai felé terelgesse egész kifulladt és csüggeteg nemzedé­künk jobbjait. Mi, e lap szerkesztői és írói, így látiuk, de lám nem tud- j tűk ezt a felsőbbrendű szükségletet kellőképpen érzékeltetni és elfo­gadtatni olvasóinkkal, 8 ha egy lap, mint a Szabadság, annyi esz- I tendő s annyi tehetséges, tiszta ma- [ gyár ember keserves erőfeszítései, j agyszárító és idegemésztő küzködé- ; sei után sem tud annyira gyökeret ( verni természetes közönségében, j hogy megállhasson a maga lábán, j hívei és olvasói erejéből: akkor ott elérkezett a belső, számvetés id,eje. Két dologgal kell őszintén, becsü­letesen, szigorú bíráló ésszel és lelkiismerettel, még szigorúbb ön- bírálattal számot vetnünk: n ! hát a feladat ? és meg tu dunk-e birkózni vele ? A feladat Akinek — magyarnak — egy kis józan esze és életismerete van, (ha különben aluszckonv is a lelkiisme­rete és tompák ös-* nei), akinek egy kis jó lelkiismerete van (ha észbeli és ösztönbeli kénességei hiá­nyosak is) s akinek éber és egész­séges ösztönei mutatják csak az élet helyes útjait (mert sem ér­telme, sem lelkiismerete nem segít a tájékozódásban): az mind tisztán kell lássa, mikor széjjeltekint eb­ben a csonkaországban s a még csonkább, magyar életben, hogy itt nagy, óriási átalakulások esedé­kesek. Akkora méretű belső átala­kulás, melyhez foghatót meg nem ért a magyarság egyetlen igazán nagy forradalmárja, Szent István óta. Irtózatos bűnök és mulasztá­sok terhelik az elmúlt titólsó ma­gyar századokat, különösen azt a korszakot, mely a 48-as szabadság­harc leveretésétől a háború végéig tartott, de az azóta eltelt jó másfél évtizedet is. Nyolcvanöt esztendő nek, majdnem egy évszázadnak egymásra torlódott, megoldatlan feladatait nem lehet többé »fon­tolva haladással«, hanem csak ro­hanó ütemben megoldani. Tisztá­ban kell lennünk vele; ez az átala­kulás mélységében és szélességé­ben, mindenre való kiterjedésében, egész tartalmában fölér egy forra­dalommal. Kérdéses legfeljebb csak az lehet: evolúciós, vagy re volueiós módszerrel oldódjék-e meg. Mi — fajtánk és nemzetünk sze­relmes féltésével — hét év óta vall­juk és hirdetjük szakadatlanul* hogy csak evolúciós módszerrel. Mert ez felel meg jobban nemze­tünk történelemalakító géniuszá­nak és mai európai helyzetünk­nek is. De azzal is tisztában kell len­nünk, hogy a revolueió végered­ményben csak akkor kerülhető el, ha a nemzet legjobbjai meg mer­nek és meg bírnak vívni egy nagy­vonalú szellemi forradalmat. Csak­úgy. mint ahogy a magyar nemes­ség legragyo^óbb nemzedéke most száz esztendeje Széchenyi és Kos­suth vezérlete alatt is csak egy si­keres szellemi forradalommal tud­hatta alkotmányos mederbe terelni a 48-as nagy átalakulást. Aki ezt a szellemi forradalmat is elútasítja. az öntudatlanul és akaratlanul is a revolucióra dogozik. És pedig a legrosszabb fajtájú revolucióra. S minél konokabbal ragaszkodik konzervatív hajlandóságaihoz, an­nál inkább. Ha Kazinezytól Petőfiig a ma­gyar irodalom és Széchenyitől Kossuthig a magvar politika leg­nagyobb egyéniségei el nem végzői a szellemi előkészítést ideiében, meg nem víviák az akkor esedékes magyar szellemi forradalmat: a Habsburgok szűrönvök hegyén hozták volna a jobbágy felszabad) last s a szabadságharc — világra­szóló politikai és katonai teljesít­mények s további évszázadokat is éltető éposz helyett — ellenforra­dalmi bohózatban végződött volna, förtelembe, nemzetünk örök gyalá­zatába fulladt volna. A világhá­ború előtt nemcsak Széchenyi Ist­vánunk és Kossuth Lajosunk nem volt, hanem Deák Ferencünk sem Sőt e három óriás minden igazi szellemi örökségét eltékozolták a kiegyezés óta egymást követő, egy­re silányabb és törpébb nemzedé­kek. Ezért bujdosik most három millió,jó magyar, kívül a törfépel- mi határokon a világ minden zugá­ban s ezért hajthatták végre a ma­gyarság kisemmizésével csehek, románok; osztrákok és szerbek azt a birtokreformot, melyet a magyar kormányoknak kellett volna koráb­ban szép lassan megvalósítaniok — »fontolva haladó« módszerrel, ha úgy tetszik, hiszen akkor még volt rá idő. ;, Akkor volt idő, de most már ni a* csen. Azt a 7,300.000 hold földet, amit szerbek, csehek, románok és osztráknémetek parányi kivétellel mind nemmagyarok között osztot­tak szét az egykori magyar biroda­lom nagybirtokaiból, semmi em­beri hatalom, még töredékeiben sem juttathatja többé magyar kéz­re. Holott a háború előtt a történel­mi Magyarország területén is a magyarság adta t a honfoglalók! — a földnélküli mezei proletárság óriási zömét, nem.ám a tótok, ro­mánok. szerbek, vagy éppen a né­metek! És még ez á’ szörnyű lecke sem elég erős, elég gyilkosán szem­léltető, hogy fölnyissa mai hivata­los hatalmasságaink szemét, föléb­ressze lelkiismeretűket és gyors cselekvésre indítsa őket 1 Igenis: le kell bontani minél gyorsabban és minél alaposabban a nagybirtokot a csonka ország­ban. hogy legalább az a jó 3.000.000 hold juthasson túlnyomórészt a földműves magyarság kezére, am* még rendelkezésre áll. Az én föld­reformtervem szerint egy-egy köz­ség határa úgy alakulna, hogy mindenütt legfeljebb csak 25 száza­lék lehessen a 100 holdnál nagyobb birtokok területe és senkinek se le­hessen többje 1000 hold szántónál

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék