Szabadság, 1935 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1935-01-27 / 1. szám
A magyar fiatalság hangja Hívjukf és várjuli a magyar ifjúságot A magyar erők új összefogásával a felveendő harcunkban bízó re ,ménységgel számítunk a magyar fiatalság felsorakozására is. Ha van a nemzetnek olyan rétege, amelyet fokozott mértékben érdekeiket a magyar jövő, úgy éppen a fiatalság az. Az a magyar ifjúság, amelynél szervezetlenebb és magárahagyottabb szintén alig van a nemzeti közösségben. A nagy világomlás, amely a háború és forradalmak nyomán alapjában rázta meg társadalmi rendünket, egyaránt bizonytalanná és reménytelenné tette a jövőt úgy a földműves, mint a munkás és intellektuális ifjúság számára. A paraszt fiatalság mindmáig szervezetlenül néz a fenyegető jövő elé. A munkásifjúság régi szervezetei erőtlenekké és alkalmatlanokká váltak arra, hogy meglássák és vállalják az új idők új nemzetépítő feladatait. Az intellektuális ifjúság pedig nemcsak nem találta meg a vele azonos sorsú földműves és munkásifjúság felé a kapcsolatot és szellemközösséget, de a saját táborán belül is apró és részérdekeket képviselő csoportokra hullt szét. A magyarság egyetemes érdekeit hordozó s a nemzeti élet újjáépítését célzó program elveszett. Jövőbe nyúló problémák helyett apró kérdések nyomultak homloktérbe, amelyek az ifjúsági egyesüléseket nem tudták egyetemes mozdulásokká szélesíteni, így a fiatalságban nem fejlődhetett ki a közösségi szellem és a közös harc szükségérzete, fegyelme és szervezettsége. Az ifjúság nem szokta meg, hogy fontos és döntő kérdésekben közösen foglaljon állást s részt vegyen a nemzeti jövő továbbépítésében. A magyar művelt ifjúság nagy tömegeit az elmúlt 15 esztendő valóban rosszul nevelte Nevelte a nyomorúságon keresztül kicsinyes álláshajszára és az álláshajszával mindennel való megalkuvásra. Nevelte egy beteges, a magyar történelem széles távlatait és tengermélységeit felejtető kicsinyes osztályönzésre. Nevelte a mindnyájunkat szülő és dajkáló nagy magyar népmedence elfeledésére, a magyar história évezredes igazságainak és csak hősi erőfeszítéssel megközelíthető céljainak elkendőzésére. Nevelte egy terméketlen középosztályönimádat kifejlesztésére. Nevelte a kiegyezés korszakának tiszteletébe és a 48-as hagyományok elvetésére. Nevelte Deák Ferencre Széchenyi István nélkül és Széchenyi Kossuth nélkül. Nevelte kossuthi szólamokra és kuruc jelszavakra mindama nagy és szent törekvések és hagyományok megtagadásával, amikért Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos nemzeti felkelésüket szították és vezették. Nevelte Kossuthra Görgei nélkül s militarista szólamok és együgyű német cirill formáit importálva folytatta a magyar katonai szellem kiforgatását ősi valójából, szépségéből, nagyszerűségéből. Nevelte egyesületesdire, a magyar léleknek olyannyira idegen Vereinsmeiereit hurcolt be a germán világból ifjúságunk számára is és a politikátlan német lélek kétségbeesett és idétlen ugrabugrálásait megtéve új világeszmének, tovább irtotta az ifjú magyar lelkekben az ősi politikai hagyományokat, képességeket s a hitet a nemzet politikai géniuszában. Német mintára hirdetett fajvédelmet s közben elhomályosította a magyar fiatalság elől az ezeréves verhetetlen igazságot, hogy mi politikusok, katonák és művészek nemzete vagyunk elsősorban. Engedte homályba borulni, elkallódni a magyar ifjúság lelkében a nagy magyar és nagymagyar politikai célokat, az ősi dunai gondolatot, a mi dunavölgyi elsőségünk tudatát és ösztönét s a mi ősi testvériségünket a Dunavölgyének többi népeivel. Kuruc jelszavak alatt sodorta bele ezt a mi szerencsétlen ifjúságunkat soha nem képzelt méretekig a német imádat és labancság szörnyű idegenségeibe. Elmosta az ősi gyökerű magyar demokrácia, alkotmányosság és parlamentarizmus széles és tiszta horizontját ez ifjúság szeme elől, hiábavalóságnak és elavult ócskaságnak bélyegezte a magyarság világraszóló történelmi küzdelmeit a nemzeti önkormányzatért és idegen életformák divatjával hódította meg a magyar ifjúság hazulról hozott tisztább ösztöneit és homályosította el látását. Lecsonkíttatásunk arra az egyre lett volna jó, hogy a magyarság elmélyedjen a maga egyéniségének, sorsának, múltjának és jövendőjének vizsgálatába és munkálásába. Ehelyett soha idegenebb szellem nem rontotta és mételyezte a magyar ifjúságot, mint ma, amikor önmagába roskadta önmagának is csak alig felére csökkent a magyar állam mostani keretei között. Lehetetlen, hogy ez a rontás örökké tartson s hogy a magyar ifjúság, amely egyesegyedül verekedheti ki a jobb jövőt, amely egyesegyedül szárnyalhat a magyar történelem igazi magasságába s amely egyesegyedül tagadhatja meg a 67-es múltat kellő történelmi nyomatékkal, mindazt, ami 1867 óta egyre fokozódó ütemben ásta a trianoni sírt, meg ne találja az utat ahhoz a szuverén, külön világot jelentő és a maga kulönd♦♦♦♦♦♦♦» »»♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦ világában egyedül európai magyarsághoz és magyar mértékhez, melynek a magyar művelődés kiváltságos posztjain egy Ady Endre, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Tamási Áron vagy Makkai Sándor mutatják az utat, — sajnos, csak a művészet, történelemlátás és népi önismeret terén, homályban hagyva és még jobban kiemelve a magyar politika világíttatlan útjait. Meghalt ez a nemzet, legalább is a magyar történelem európai méretei számára, ha a magyar ifjúság vissza nem talál a maga fölséges magaslataira, a magyar politikai géniusz elhagyott és begyepesedett útjaira s ha nem tud itt olyan szellemi tüzeket gyújtani a félig-meddig szabadnak megmaradt csonka magyar földön, amelyek messze világítsanak minden magyarok és minden idegenek számára s amelyek ismét a nagy világ elé vetítsék az elfeledett és megtaposott igazságot, hogy Attila, Árpád, Mátyás király, Zrínyi Miklós, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos és Ady Endre nemzete vagyunk. Mi hívjuk és várjuk ezt a magyar ifjúságot, mely széttöredezett a törmelékekbe hullott magyar élettel, de amelynek emlékeznie kell a magyarság európai létének és hivatásának őstörvényeire, mikor az idők teljessége elkövetkezik. ,,A népből és a történelemből fakadó ezer esztendős magyar radikalizmust hirdetem“ Bajcsy-Zsilinszky Endre válasza Eckhardt Tibor támadására A Nemzeti Radikális Párt budai első kerületi szervezete pártvacsorát tartott a várbeli Balla vendéglőben, amelyen Krivoss Árpád fővárosi bizottsági tag köszöntötte Bajcsy-Zsilinszky Endrét, majd Hajnóczy Sándor dr.i szegedi és szegedkörnyéki szervezetek vezetője tolmácsolta a fővárosi párttagoknak Szeged üdvözletét. Ezután Bajcsy-Zsilnszky Endre emelkedett szólásra és hosszabb politikai beszédben foglalkozott az aktuális külső és beső politikai eseményekkel. Reformkorszak és radiaizmus Majd válaszolt ara a támadásra, melyben újévi beszéde során Eckhardt Tibor, a független Kisgazdapárt vezére létesítette. — Eckhardt Tibi barátom — mondotta Zsilinszky többek között — nem ért velem egyet a radikalizmusban. Volt ugyan idő, nem is olyan régen, amiké, ha nem is programban, de harcmodorban és hangban Eckhardt sokkalta radikálisabb volt válni. De rendben van, nem ért velem egyet. Hitet tett újévi beszédében a száz év előtti naiy refomkorszak politikája mellett, amlelyet általában 1830-tól 1848-ig sokás számítani. Csakhogy ennek a reformkorszaknak különböző napjai voltak: volt egy Széchenyi-érszaka és volt egy Kossuth-korszaja. — Széchenyi a »fontolva haladás« módszerét és általában a konzervatív refompolitikát vallottak magáénak Kossuthtal való vitáiban, bár valójában ő volt a forradalmibb lélek. Kossuth pedig gyors ütemet akart és gyors ütemet is csinált s szerintem a történelem a két óriás vitáját végül is Kossuth javára döntötte el. Mert a szabadságharc világtörténelmi méretű erőfeszítése, csodálatos politikai, katonai teljesítményei és az abból fakadó belső erőérzetű presztízs nélkül ma talán még Csonka-Magyarország sem volna már. — Én világosabban fogalmazom a magam politikai irányát, mint Eckhardt Tibor: én nemcsak vágy általánosságban, a konzervatív és radikális változatokban gazdag 100 év előtti reformkorszakba horgonyozom le a magam politikai eszméit, terveit, céljait, hanem élesen és határozottan a kossuthi eszmékbe és a kossuthi radikalizmusba. 85 esztendő mulasztásai — Azért vagyok radikális, mert 18,5 esztendőnek a mulasztását kell behozni. 1867-ben vagy a 80-as években még lehetett volna »fontolva haladni«, de mivel akkor semmi sem történt a magyar népi erők megmentésére, megerősítésére, kibontására, most már csak nagyon meggyorsított ütem segíthet. Majdnem egy évszázad el nem intézett problémáit kell most megoldani, hogyan lehet azt másként, mint gyorsított ütemben ! „Lassan ki a németbarátságból!“ — De Eckhardtnak azt a bírálatát sem tartom túlságosan időszerűnek, amelyet az én külpolitikai elgondolásomról mondott. Én az ő helyében alighanem elismertem volna, hogy bizony az idők és események engem igazodtak. Hiszen Eckhardt egy jó félévvel ezelőtt egy hét múlva bekövetkező An- Ischlusst jósolt és kinevetett engem, mikor én ezzel szemben az olasz-franci közeledés elháríthatatlan bekövetkezését igyekeztem előtte és mások előtt is — bizonyítani. És hogy »megenegedhetetlen hangot használtam egy°s nagyhatalmikkal szemben?« Egyszerűen csak tiltakoztam és harcoltam az ellen a német birodalmi poétika ellen, amely bennünket röviden csak »z?mtm«-nak vagy éppen »német Vorfelde-nek tekint és hirdetnem, hogy a magyar ezeréves állameszme összeegyeztethetetlen a Német Birodalom hitleri keleti politikájával. Azt hiszem, nem messze van már az az idő, amikor új bizonyítékok is adódnak majd az én külpolitikai felfogásom helyességére és józanságára. Bizonyosra veszem, hogy a közeljövőben Magyarországnak lassan áldozkodnia kell a túlságos és eddig nem sok jóval kecsegtető németbarátságból. Bajcsy-Zsilinszky Endre fejtegetéseit hallgatósága nagy figyelemmel és helyesléssel honorálta.