Szabadság, 1935 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1935-01-27 / 1. szám
s gyötrődtek, mint ma! Érdemes-e ?! A kalkuláló és pesszimista! De vannak csodák is.« Csakhogy én a magam kétkedő racionaliznmsában, mely erősebb bennem, mintsem gondolnátok, cs««.dákban nem hiszek. »A tisztább öntudatú magyarok«, igaz, tudják már a tennivalókat és lélekben együtt vannak, túl a mai pártkereteken, vagy távol azoktól. Sőt lélekben velük van a magyar szelem és tehetség színe-java. De mit használ mindez? Mit használ annyi jó magyar tehetség, robusztus erő és romlatlan fiatalság lényegből való egyetgondolása, ha az egyet akarás mégsem tud megszületni ? Mikor a legelemibb eszközök, fegyver, paripa hiányoznak? Hiába vagyok magam is lovas ember, ha kilőtték alólam a lovat. Azt mondják az én barátaim: ezen az oldalon van a több lelkiismeret, a több tehetség és népünk minden egészséges ösztöne, vágya, lefojtott akarása és végül a jövő is, odaát csak a hatalom. Minden valóságos hatalom igazi forrása pedig ma ebben az országban az a másfél százalékos törpe kisebbség, amely a nemzet egész keserves munkájának egész gyümölcséből 90 százalékot foglal le magának. De miért nem tud annyi tehetség és olyan nagyerejű népi velünkérzés legalább egy parányi »hatalom«-ra szert tenni ? Azt mondják az én barátaim, a mi táborunk szegény, jórészt koldus, minden tagja a csonka nemzet ama 98 és fél százalékába tartozik, amelynek együttesen csak 10 százalék jut a nemzeti jövedelemből. S ez így is van. De kérdem én: lehet-e valóban »nemzeti mozgalom« és eredménnyel kecsegtető »szabadságharc« az, amely a legparányibb áldozatkészséget sem tudja a maga táborából kicsiholni ? A föltett főkérdésre: mi, a Szabadság, letegyük-e a fegyvert?, mégsem felelek magam. Túlságosan nagynak érzem a reám háruló felelősséget, akkor is, ha igent mondanék, akkor is, ha nemet. Feleljenek a fiatalabbak, a kevesebbet csalódottak, a csodákban is hívők! De vállalják aztán — velem együtt —- a döntés minden következtetését is, ők mondják meg. Letegyük-e hát a fegyvert ? Sf** !»»«•***** Letenni a fegyvert ? - Nem! A »Szabadság” megszüntetésének gondolatába nem tudunk és nem akarunk belenyugodni, hiszen ez annyi volna, mintha a dudvák és vad fák helyett a jó termőfa kivágását határoznánk el. Az ■»Előőrs« és a »Szabadság« kezdettől fogva bőven adta a jó gyümölcsöt, teljesítette az élet és a magyar sors parancsait, termésének íze mélyen áthatotta a magyar életet. Bátorságot adott a kétkedőknek, a tehetségek egész sorát szabadította fel és hétről-hétre erősítette, táplálta a magyar reformgondolat táborát. Még ellenfelei és ellenségei is szívesen merítgettek szelleméből, a magyar fiatalság pedig úgy a faluban, mint a városban évről-évre jobban közeledett feléje. Vár lett belőle, »utolsó hídfő«, reátámaszkodva harcolni tudtünk s hódítani bírunk, nélküle azonban menthetetlenül szétszóródunk. Be kell valljuk, hogy a »Szabadság« a szabad magyar betű, a szabad magyar gondolat vára, a legbátrabb mérés s a legtöbb vállalás. Ha megszűnik, csorbát szenvednek népünk legszentebb érdekei és súlyos sebet szenved a ma egyre inkább gazsbakötött írói szabadság is. Felelősségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy ebbe az öngyilkos gondolatba nem tudunk és nem akarunk belenyugodni. Eleven híd kell nekünk a falu felé. Forró és közvetlen kapcsolatot akarunk népünkkel. Olyan lapot, melyben a mesterségesen széttagolt magyar társadalmat újra egyesíti a gondolat ereje és az őszinte érzés melegsége. A magyar sajtó még mindig nem hajlandó erre a munkára, a magyar élet mai hatalmasságai még mindig nem érezték át a történelmi feladat súlyát és fontosságát. S az az érzésünk, hogy a »Szabadság« nélkül ez a feladat is belehull a nagy magyar sírba, mint a többi, s végül is: nem fog maga a nemzet is odahidlatnii Mi éppen ma nem léphetünk a Szellemi fegyverletétel útjára, mikor kívül, a határokon túl elszánt ágyú kereskedők, gyűlölködő államférfiak, kizsákmányoló rablók prédája a világ. Nyugaton a német imperializmus feszegeti Európa kereteit. Északon, Délen, Keleten türelmetlen fegyverek merednek felénk. Bent pedig az országban társadalmilag elgyengült, vagyonából kisemmizett, munkájától elütött, gyengülő nép, uszított németség, megbomlasztott középosztály, ezerötszáz nagybirtokos markába préselt hárommillió, tehetetlen magyar paraszt s a hazugságok görögtüze gomolyog sajtóból, politikából, pohárcsendítő lakomák asztala mellől. Azt hisszük valamennyien, hogy ma épen fokozott harcra van szükségünk s minden fegyvert görcsös erővel kell a kezünkben tartanunk. Fölvetettük a földreform gondolatát s máris minden »hatalmasságok« megmozdultak ellene, a vén tornyok agg őrei már félreverték a harangot s szívósan készülődnek, hogy Magyarországot végül is jogok és kenyérnélküli nép honává, tehát Európa szégyenévé csúfítjsák. Ha gyenge fegyver is így, egymagában a »Szabadság«, de egyetlen fegyver. de tiszta fegyver. A fegyver tisztasága pedig van olyan fontos, mint élessége és hatalma. Ezzel az egyetlen, ma még gyönge fegyverrel kell megszereznünk a többit, az élesebbet, az erősebbet, a hatalmasabbat. És győzedelmesebbet. Ha a »Szabadság« kihűll kezünkből, ez annyit jelent, hogy kihullanak azok a fegyverek is, amelyeket ezután kell a kezünkbe ragadnunk, épen a »Szabadság« segítségével. Letegyük a fegyvert? Ellenkezőleg! Ma, mikor legsúlyosabb válságát, sorsdöntő napjait éli a magyar nép s az élen a helyünk! Közvetlenül, bátran és megalkuvás nélkül akarjuk hangoztatni a nép minden hangját, panaszát és követelését. Nemcsak ígérünk, nemcsak fogadkozunk, hanem mi akarunk a fölemelkedő, az igazságért küzdő magyar nép legelső hadsora lenni! Fölajánljuk életünk munkáját s egyetlen kincsünket és büszkeségünket: a mély sírokból eredő, az apák vérével és verítékével megszentelt hősiességet. A magyar íróban mindig elevenen élt és lüktetett az országépítés gondja, bennünk is ott él. De elsorvad, ha széttörik fegyverünk: a »Szabadság«. Az »Előőrs« s a »Szabadság« megalapítója és szerkesztője, Bajcsy-Zsilinszky Endre valóban vérével táplálta ezt a lapot. S az ő megkezdett művét igyekezett és igyekszik támogatni és folytatni a fiatal magyar írógárda legjava. A »Szabadság« ma az igazi nemzeti koncentráció magva: a fiatal magyar szellem képviselői találkoznak és kezet fognak benne a parasztsággal s munkássággal és új szövetséget, új vérszerződést kötnek a magyar holnap életéért. Itt sorakoznak a szellemi erők, hogy a legjobb legbátrabb, legfüggetlenebb magyar hetilapot adjuk. S írógárdánk nem akar megállani a betűnél, hanem el akar indulni népe felé; szívesen tart előadásokat a magyar vidék s a falusi nép számára, szívesen szervez népjátékokat és végez felvilágosító munkát. De e munka fejében támogatásra hívja fel az egész magyar társadalmat. Elsősorban is a középosztályhoz fordulunk! Azokhoz, akik tanultak apáik bűneiből s az ország szörnyű összeomlásából s jól tudják immár, hogy egyetlen előjoguk van: a nép élére állani s a magar nép fölemelése útján úijáéptf°ni ezt a szerencsétlen országot, önmagát sem mentheti meg a magyar középosztály, ha nem menti meg az egész nemzeti élet termő humuszát, a népet. Legyen a »Szabadság« föltámadása egyúttal a magyar középosztály öntudatra ébredésének is az ünnepe. Jól tudjuk, hogy ma minden lap többé-kevésbé az uralkodó gazdasági hatalmasságok függvénye. Ezért nem kapnak teret a legkétségbeesettebb magyar kiállások. Egyetlen út maradt számunkra : független nemzeti sajtóalap teremtése. Nem »adományokat« kérünk, mert a »Szabadság«-ot kiadó »Előőrs Z r t. részvényeit az új sajtóalap rendelkezésére bocsájtunk, tehát mindenki, aki legalább egy pengőt ad a sajtóalap javára, részese lesz az egész vállalkozásnak és részben tulajdonosa a függtlen szellemi új magyar sajtónak, Folyegy téglát kérünk mindenkitől, hogy felépíthessük bűnös századok mulasztásait! Féja Géza Kodolányi János, Nagy Lajos, Simándy Pál, Kertész Dániel, Patkós György. PERSZE AZÉRT, MERT A KACSA K OtttOs*, nagyon ízletes és egészséges. Ezért áldás a Békés időkben : Kathreiner malátakávé és Franck kávépótlék, amikor a takarékosság elengedhetetlen. ooogooootmogxtftBOfttMHteaffftwftesfteftoeeoef teftaoooft ceecwoeaet „Szabadság Sajtóalap** létesítésével támogathatja a közönség lapunk kifejlődését« Ahhoz, hogy a Szabadság mostani súlyos helyzetéből kivergődjék, szabadon fa függetlenül továbbra is betöltse hivatását s annak a néhány embernek, akik a lapot élethivatásként irják és terjesztik, tisztességes kenyeret adhasson, mintegy 20.000 pengőnyi forgótőkére van munhatiilalmi szükség. Ezt a tőkét senki mástól nem kérhetjük, nem várhatjuk, el sem fogadhatjuk csak eszméink híveitől és harcosaitól, lapunk olvasóitól és előfizetőitől, szóval azoktól, akik tudatában vannak Szabadság céljának és jelentőséginek s azt magukévá teszik. E cél elértére megteremtjük a »Szabadság Sajtóalapot« éspedig egyelőre két írrásból: 1) A Szabadág című hetilap tulajdonosának, az Előőrs Lapkiadó R. T.-nak 59.00 pengő alaptőkéjét képviselő 5.00 db egyenként 10 pengő névértékű részvényéből 3850 darabnak vitt Bajcsy-Zsilinszky Endre a tulajdonosa, aki ezt a részvénymennisége a lap szanálásának céljaira minden ellenérték nélkül rendelkezése bocsátotta. Elgondolásunk az,hogy ezeket a részvényeket, melyeket vitéz Bajcsy Zsilinszky Ende kir. közjegyző közbenlöttével egy budapesti pénzintézetnél letétbe helyez, a Szabadság olvasói, előfietői és hívei vásárolják fel névétéken, a befolyó vételár pedig aSzabadság Sajtóalapiba follyan be, kizárólag a Szabadság megmentésének és megerősítésének céljaira. Hogy pedig kevésbé tehetős tagjaink is részt vehessenek ebben az áldozatos mentő munkában egy pengős részvénytöredékekről szóló részvényutalványok is forgalomba kerülnek. Ezzel elérnénk azt az ideális célt is, hogy táborunk minél szélesebb rétegeiben maga válhasson a lapnak nem csak megmentőjévé, hanem tulajdonosává is. 2.) A másik eszköz, amellyel Szabadság Sajtóalapot megteremteni és megerősíteni kívánjuk: olyan művészi és tudományos előadássorozat, melyben táborunk legkiválóbb írói, szónokai és művészei fejtenék ki és szemléltetnék eszméinki világszemléletünk, céljaink és feladataink alapvetését. Ezeknek az előadásoknak tiszta jövedelme mindenkori pontos és nyilvános elszámolás mellett a Szabadság Sajtóalapot illetné. Az 1.§ alatt részletezett részvényeladás jegyzését már most megr érdemíjük, az alábbiakban meg is kezd jtik és eredményeit hétről-hétre a Szabadságban közétesszük. A jegyzéseket a Szabadság szerkesztsésébe kérjük beküldeni, a Szabadság legközelebbi számában pedig pontos útbaigazítást adnak a részvényvásárlás lebonyolításának módjairól. A »SZABADSÁG« szerkesztősége és kiadóhivatala. Eddig beérkezett jegyzések: Varga Albert .... 500.— P. Kapcsok János . » . 100.— P. Dr Biró Géza . • . • 100.— P.