Szabadság, 1936 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-05 / 1. szám

2 Szabadság Látogatás a párisi Magyar Házban Egy intézmény, mely idegenbe szakadt véreinket megtartja a magyarságnak (Párisi tudósitónktól.) A Square Vergen- nessen, Paris messzi külvárosában áll a Magyar Ház, a franciaországi magyarság kultúrotthona, amelyet azért teremtett meg a magyar állam, hogy az itt élő 30—iO ezer főnyi kivándorolt honfitársunkat megtartsa az írás és élő szó erejével az anyaország­nak, az édes magyar nyelvnek és nemzeti kultúránknak. A feladat megoldása, amely a Magyar Házra vár, szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, mert egyrészt a fran­cia hatóságok sem nézik túlságosan jó szem­mel az idegen nemzetbeliek tömörülését — különösen ha nem szövetséges államról van szó —, másrészt pedig a kivándorolt mun­kástársadalom igen nagy hányada annyira szélsőséges politikai elveket vall, hogy eleve ellenséges érzülettel viseltetik minden hiva­talos vagy félhivatalos szervvel szemben. utaznak a nagy nyári szünidő kezdetén, hogy Magyarországon, nyilvános vizsgán tegyenek tanúságot tanulmányaik eredmé­nyeiről, amely többnyire kitűnő szokott lenni, annak bizonyságául, hogy nemcsak a tanárok foglalkoznak lelkiismeretesen tanít­ványaikkal, de az ittélö magyar gyerekek is kettőzött ambícióval tanulnak magyarul. Egy magasnövésű, csinosarcú fiú a leg­jobb tanuló a polgári iskolában. Értelmes arca felkelti figyelmemet. Érdeklődésemre elmondja Dobog Székely Andor, hogy a gyermek apja öngyilkossági kísérletet köve­tett el idősebbik fia halála fölölti bánatában. Az apa nem halt meg, de nyomorék maradt és hazkinenl Magyarországra, ahol nagy nyomorban él. A gyereket, aki már akkor idejárt iskolába, nem akarták a tanító és a tanárnők az apával engedni, aki nem tudta volna tovább iskoláztatni. Megállapodtak tehát vele, hogy eltartják a fiát, amíg a pol­gári iskolai tanulmányait elvégzi és saját zsebükből fizetik a lakását és ellátását. A Magyar Háznak ilyenre nincsen fedezete, s ezért a kisfizetésű tanerők minden elsején sovány fizetésükből adják össze a tanítvá­nyuk életfenntartásához szükséges összeget A nemzet, a nép és a magyar faj védel­méről szavalnak, cikkeznek — de főleg me­sélnek — odahaza dörgőszavú reformifjaink és állami nagyjaink. Sok a szó, de a telt kevés, Legalább az ilyen tett, mint a párisi magyar tanerőké, valószínűtlenül ritka. Szilágyi József i ____ r r I ! /I K i negyvenórás mim! ka! kei Ahol szívesen látnak minden magyart A napokban ellátogattam a Magyar Házba, és kedves emlékekkel tértem haza onnét. A Magyar Ház környéke, amelyet munkások és kispolgárok laknak s amely távol esik a Világosság Városának elegáns negyedeitől, eldugott, vidéki kisvárosra em­lékeztet. Maga a Ház egyszerű, sima beton­épület, tágas, világos helyiségekkel. Amikor a lépcső első fokára tettem a lá­bamat, az első emeletről süvöltő indián csatakiáltások ütik meg a fülemet. A folyo­són elhelyezett ruhatárban három egész­séges, pirospozsgás gyerek dögönyözi egy­mást. A lármára megjelent a folyosón Varga Zsiga, a Magyar Ház szolgálatkész, mindig mosolygó főtitkára, akinek láttára a három franciának öltözött, kedves magyar iskolás­gyerek, akárcsak a kis pesti csibészek, egy pillanat alatt szétrebbentek. — Maguknál úgylátszik Dzsingiz kán se­regei laknak albérletben — mondom neki tréfásan. — Dehogy kérem, csak ma iskolanap van. Dobay Székely Andor festőművész, a fran­ciaországi Magyar Egyesületek Szövetségé­nek elnöke készségesen kalauzolt az épület­ben elhelyezett intézményeken végig. Hosszú volna elmondani mindazt, amiről ezzel a c—b'AcUonltvel átitatott magyar úrral beszélgettünk. Csak egy mon­datát akarom kiragadni. — Amikor ennek az intézménynek a veze tésére hivatalos helyről felszólítottak, e feltételt szabtam: nem fogadok el sem féle politikai direktívát. A Magyar Há magyarok háza legyen Párisban, ahol vesen látunk mindenkit, politikai póttá, való tekintet nélkül, aki magyarnak .u .ja magát. A Ház a magyar iskolán kívül magyar orvosi rendelővel, ingyenes jogi tanácsadó­val, könyvtárral, dalárdával és kultúregye- sülettel szolgálja a magyar népművelődé* és szociálhygiénia ügyét. A legfontosabb sze­repet természetesen a magyar iskpla tölti be, hiszen a gyerek, a magyar jövő lefét- ményese. A magyar iskola Elsőnek az elemi iskolába megyünk be. Apró tökmag-legények, liliputi kisasszony- kák állnak fel kis karosszékcikből. A szék­sorok előtt kedves, mosolygóarcú, fiatal hölgy áll, nyitott könyvvel a kezében, s Hamupipőkéről mesél a pöttöm társadalom­nak. Lengyel Paula tanárnő, aki ideiglene­sen helyettesíti Boediger Endre tanítót. Kö­rülnézek a teremben, az apróságok lehetnek vagy harmincötén, a legtöbbje már itt szü­letett Franciaországban, s nem egy közülük itt, a magyar iskolában, hallott először ma­gyar szót. Egymással versengve jelentkez­nek, hogy melyikük mondja el nekünk az előbb hallott mesét. A kisebbek olyan be­csületes francia kiejtéssel pötyögtetik a ma­gyar szót, mintha soha éenki elődük nem lett volna magyar. A nagyobbak azonban már tiszta, szép magyaros hangsúllyal be­szélnek és szavalnak, hála a magyar tan­erők okos, céltudatos, szeretetteljes munká­jának. A szomszéd teremben a polgáriiskolai nö­vendékek tanulnak Kipper Berta tanárnő vezetésével. Ezek már komolyabb ifjú leányzók és legények, akik középiskolai diákvoltuknak megfelelő viselkedést tanúsí­tanak. Ezek a gyerekek minden évben haza­PÁTRIA MODERN CÍMFESTÖ VÁLLALAT Budapest, Rákóczi-ut34. Telefon: 37-2-28 KÉSZÍT: Speciális üveg-, fa-, bádog-, világító-cégtáblákat, f é m- és fabetüket művészies kivitelben. felére csökkentené a munkanélküliek számát Többízboi foglalkozlaimkl már lapunk hasábjain az inségsegélyesek és inség- mimkások problémájával- Minden alka­lommal hangsúlyoztuk, hogy az ínsége­sek nyomorúságos helyzetén inségsegély- lyel és inségmunka-robottal javítani nem lehet, márcsak azért sem, mert a segé­lyezésre fordítható pénzösszeg közel eem elégséges ahhoz, hoigy minden rászoru­lónak kenyeret és emberi megélhetést nyújtson, hiszen az elöljáróságok lénye­gesen kevesebb ebédadagot adnak egy- egy ínséges családnak, mint amennyi a családtagok száma, sőt egv«j családok­tól időnként teljesen meg is vonják a se­gélyezésnek még ezt a minimális fokát is. Másrészt viszont morális szempont­ból is mérhetetlenül egészségtelen a munkanélküliek problémájának mai ke­zdése, amely szakképzett ipari munká­sokból és erejűk teljében lévő fiatal me­zőgazdasági munkásokból lealázó rohamunkat végző modern jobbágyok :ize/reit termeli ki. Az inségsegélyesek 70—80 százaléka ugyanis úgy a fővárosban, minit vidéken, munkaképes munkanélküliek sorából ke­rül ki. Ebből a tényből ped'g természet­szerűleg következik, hogy az inségsegé­lyesek problémáját a munkanélküliség kérdésétől elkülönítve nem lehet megol­dani. Viszont a munkaidő szabályozása és a negyvenórás munkahét kötelezővé tétele átmenetileg segítene a munkanél­küliek helyzetén, ha gyökeresen cs vég­legesen nem is oldja meg ezt a végtele­nül bonyolult és czerágazatú problémát. A főváros, amelyre hatalmas terheket ró az ínségesek segélyezése, újabban ál­lást is foglalt a negyvenórás munkahét bevezetése mellett és sürgős keresztül­vitele érdekében feliratot intézett a kor­mányihoz. Hivatkozik a felirat az aszta­losiparban nemrégiben kőtelezővé tett 48 órás munkahétre, melynek üdvös hatása biztató ígéret arra nézve, hogy a 40 órás munkahét általános bevezetése nagymér­tékben csökkentené a munkanélküliséget. Munka 200 ezer embernek! egyszerű számítás után rövid v meggy» ödüieMn!» orról, hogy uegy--^ rá» munkahét mellett kis időn' be- felére esne le a munkanélküliek .na, minek arányában az inségsegé- sek és lohotosok tömege is jótékonyan e gfogy atkozna • A 40 órás munkahét bevezetésének -tsö célja az, hogy a meglévő munkaal­kalmak egyenlőbb mértékben oszoljanak meg a dolgozni akarók között. A lecsök- keniett munkaidő révén ugyanis a legtöbb ipnrimunkaágban több-kevesebb munka- I (íynyereség állana elő, melyek aztán újabb, és eddig munkanélküli lézengő munkástömegek elhelyezkedésére nyúj­tana lehetőséget Hogyan alakulna a negyvenórás mun­kahét munkahely-nyeresége az egyes foglalkozási ágakban? Elsősorban a gyár­iparban várhatunk nagyobbmérvű mun- kaihely-felszabadulálst. 1933-tban a gyári inunkáslétszám 197.070 volt és egy mun­kás heti munkaóráiiniak száma az 51 és 52 óra között mozgott. A negyvenórás munkaidő esetén szükségelt munkások száma 254-220 lenne s ennek alapján a gyáriparban 52.150 munkahely- umniet oltana eio. A magántisztviselők heti munkaideje az általánosan elterjedt túlórázás követ­keztében átlag 54 órára tehető- A negy­venórás munkahét révén itt körülbelül 29-.950 ember juthatna munkához. Az építőipari munkások száma a' Man- kiadók Központjának közlése szerint 1933-ihain 23.000 körül mozgott, A tanult építőipari munkások munkaideje a Sta­tisztikai Hivatal adatai szerint 45 és 51 óra között váltakozik. Átlagban heti 48 órának véve munkaidejüket, a negyven­órás munkahét további 4600 építőmunkást állíthatna sorom­póba. Az állami üzemek 45.000 és a fővárosi üzemek 25-000 alkalmazottjának heti munkaidejét 48 órára téve, n negyven­órás munkahét itt 14-000 munkahely- nyereséget jelentene. Az itt áttekintett foglalkozási ágakban a negyvenórás munkahét számszerű eredményt így összegezhetjük: A gyáriparban ....................... A magántisztviselőknél ._ „ Az építőiparban ..................... A közüzemi munkásoknál., .. 197.076 munkahely megszaporodna 57.150-nel 95.095 »» 29.950-nel 23.000 4.600-zal 70.000 »» „ 14.000-rel összesen 385.165 munkahely megszaporodna 93.700-zal, vagyis 24.4%-kai. Hogyha a muokahelynyereséginek ezt a néhány főbb foglalkozáson belül nyert százalékszámát (24.4%) az ipari munka- vállalók egész körére alapul vesszük, ak­kor a negyvenórás munkaihét bevezetésé­től a munkanélküliség lényeges enyhíté­sét remélhetjük. Az. ipari munkahelyek szántát azonosnak véve a társadalombiz­tosító szervek taglétszám-átlagával: 847.466-lal és ez alapra vonatkoztatva a 24.4 %-os munkahely-többletet: a negyvenórás munkahét 206.788 új munkás beállítását tenné lehetővé. Ez azt jelentené, hogy az elmúlt télen munka nélkül lévő tömeg nagysága, amely 416.000 főre becsülhető, kereken 50%-kal csökkenne: azaz a munkanélkü- küliek fele munkához jutna. Kisebb munkaidő, magasabb bér A negyvenórás munkahét bevezetésé­nek azonban csak akkor lesz meg a kí­vánt eredménye, ha a munkások munka­idejének csökkentése arányában feleme­lik a munkabéreket- Mert ha a csökken­tett munkaidő mellett változatlanok ma­radnak az órabérek, akkor a munkást károsodás éri és a munkaidő-csökkentés bércsökkentést jelentene Számára. Ez esetben, pedig a negyvenórás munkahét egyszerre • elvesztené nagy szociális jelentőségét és nem nyújtana semminemű segítséget a már eddig is alaposan khizsorázott mumkástömegeknek. Csak az történne: hogy az eddig fe kiosztásra került mun­kabér-összeg azután kisebb arányban több munkás között oszolna meg. A negyvenórás munkahetet meg kell esAmálnii, de úgy, hogy munkabérkiegyenlítéssel járjon együtt, hogy minden munkásember megkeresse dieti 40 óra munkaidő mellett is azt az összeget, amely eddig 50—52 órai nehéz munka után járt neki. Csak ilyen formá­ban jelentené a munkásság mai ember­telenül súlyos helyzetének némi enyhülé­sét a negyvenórás munkahét bevezetése, amely egyúttal több mint 200.000 mun­kanélkülit mu«kához és az oly régen áhított kenyérhez is hozzájutna. Ä. Gy. Levél Erdélyből Egy középerdélyi falucskából Írok. Ko­pár dombos vidék, a völgyben elszórva sok román és kevés magyar lakik. Szem­ben velem egy rozzant sokszázéves kál­vinista templom. Papja szegényebb mint a hívei. Vasárnaponként pár öreg paraszt- ember gyűl össze a meszelt falak között, eljönnek a harmadik faluból is magyar szóra, hajótörött, hajszolt szórvány­magyarok. Az unokáik már nem tudnak magyarul írni és olvasni, az iskolai szünetekben csak románul beszélnek és odahaza is gyakran rájár a nyelvük a románra. Elgondolom, Erdély középiskoláiban a háború előtt száz tanulóból hatvanhárom magyar volt és húsz volt román, ma száz között tizenöt a magyar s hetvenöt román. Mi lesz itt, ha a maiak kihalnak? Ha nyomorábaá öngyilkos lesz itt egy ma­gyar, akkor azt nem nyomornak, hanem történelmi elégtételnek nevezik. Ha kór­házba kerülsz, felrémlik benned az aggo­dalom: vájjon az emberélet szentsége akkor, ha véletlenül éppen magyaré? Nekünk, akik ebben az irtózatos vihar­ban élünk, megvan a jogunk ahhoz, hogy kíméletlenül kimondjuk azt, amit mi in­nen igazságnak látunk. Úgy látjuk, soha kishitübb nemzedéket nem hordott hátán a magyar föld, mint most. Ügy látjuk, soha kishitübben nem viselkedtünk ezer esztendő alatt, mint 1918 és 1921 között. Valami csodálatos politikai irrealiz- mussal sülyedtünk bele a teljes tétlen­ségbe. Csak ellenfeleink akkori félelmén keresztül látjuk, mekkora erő pazaroló- dott el. Országunkon nálunknál akkor még sokkal gyengébb, hosszú kábultsá- gukból alighogy magukhoz térő nemzetek osztozkodtak, s mi a forradalom alatt pacifizmusnak, az ellenforradalom alatt európaiságnak neveztük azt, amit minden elődünk gyáva tehetetlenségnek tartott volna. Tétlenül vártuk a csodát. Utódja volt vájjon ez a Magyarország a szabadságharc Magyarországának? Ak­kor, felkészületlenül az utolsó csata­mezőre való összeszorításig állottuk a harcot. Az aradi tábornokokat kivégez­ték, a hadseregnek vége volt, az egész országot megszállta a Sárga tengertől Milánóig terpeszkedő óriás ellenség, a vezetők szétbujdostak, teljes volt a re­ménytelenség és Klapka komáromi hon­védői okkor is ragyogva dobták oda fia­tal életüket a korai halálnak. Hol voltak a magyar összeomlás hősei ?í A szabadságharc után 70 évig hihet­tünk önmagunkban, ezek miatt a céltala­nul odadobott fiatal életek miatt, mai sö­tétségünkben kiknek a porához fordulhat­nánk hitért? Hogy higyjünk önmagunk­ban, mikor a nemzet, történelmének leg­súlyosabb éveiben erkölcsi erőinek teljes kiapadásához érkezett el? Mi itt Erdélyben egy darabig remél­tük, hogy ez az erkölcsi elgyengülés egy nagy elfáradás elmúló tünete. Hittük, hogy a kiegyezés óta féléletre szorított politikai értelmességünk újból kivirág­zik, hogy hipokrizisekhez szoktatott sze­münk józan realizmusa újból életre kel, s hogy a nagy ájulás után szétzüllesztett vezetöosztályaink regenerálódnak, pihent népi erőink megtalálják a felszabadulást, s a magyar változott idők változott körül­ményei között, mégiscsak előre fog menni. Tizenöt év és meg kell mondanunk: mi itt Erdélyben kezdünk nem hidni benne­tek. Kifelé ma is illúziókban éltek. Ma sem látjátok azt, hogy csak két út van előttünk; győzelem vagy alkalmazkodás a mai keretekhez. Ti magatok helyett ma is csodákban hisztek, s mint a zsongító mákonyt, úgy isszátok azt a naiv hitet, hogy nekünk dolgozik az idő. Befelé, soha fátyolozottabb, zavarosabb nem volt a gondolkozástok, mint ma. Soha kevésbbé nem értettétek, hogy mit várunk mi, megszállott magyarok és egyéb kis dunai népek tőletek: a szabadságnak, az önkormányzatnak, a törvényesség ural­mának és a fajok közötti békességnek a rendszerét, Soha kevesebbet nem tettetek az újjá­éledésért, mint az utolsó években, soha a magyar középosztály elesettebb, a ma­gyar nép nyomorultabb nem volt, mint ma. Tegyetek valamit, mert ha itt elvesz a belétek vetett hit, mi megmaradni n m tudunk. B, Gy. Piszkos, füstös falakat és tapétákat legolcsóbban radíroz HUNGÁRIA fal és tapéta radírozó vegyészeti vállalat Budapest, Vili., Baross-ucca 99 Anyag eladás! Diítalan bemutatás.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék