Szabadság, 1938 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-02 / 1. szám

9. sz. „Keresd a szót“ rejtvény-szelvény, 1938. I. kt A „lant“ Szót a következő hit* ?lííbort látásihírt Tiltod • 1VOQ, ju 1« A „lant »zpt : (letés(ek)ben találtam meg: • • » • * s í % ■ s »•ét Ezen hirdetések szövegéből : « » » « drb. szót gyűjtöttem össze. ,«;*«» Né?, dm, foglalkozás: * ...•; í t (fia tárgyjutalmat nyernek, úgy az a), b), c) ilb. vel jelzett jutalmakra a lehetőség szerint a következő sorrendben tartanék igényt: II... 21... 3)... 4)... 8)...­­áruforgalmáról s meg fogja vizsgálni, hogy az egyes vidékek milyen kedve­­d vagy kedvezőtlen relációkban vannak Bud­apest hatalmán vásárlóerejével. Ám ez csak felderítő munka, amely lassan­­— talán éveken át fog bizonyos tanul­ságokat érlelni. A Cselekvés nem várhat addig,­de nem is kellene várnia. Vizs­­gálják meg sürgősen ezt a kérdést, lép­jenek közbe, ha kell, új vasúti tarifa­politikával, egyes vidékek termelésének forgalmi előmozdításával. Ha nem is vesznek el más területektől áruforgal­mat, de a főváros fogyasztásának ter­mészetes növekedését az eddig elhanya­golt országrészek között osztják el, már nagy munkát végeztek és sok hanyat­lásban lévő országrész megélhetését mozdították elő vele. Ha aztán Csonka- Magyarország egyenletesebb forgalmi területté változott, ennek a gazdasági erőnek sokkal nagyobb vonzó hatása lesz a megszállt területek felé is, ám e­zeknek mesterségesen elszaggatott gaz­dasági kapcsolataiba a fent kifejtett módon tudna Magyarország újból visz­­szailleszkedni. Ez pedig felérne egy ha­­talmas revíziós mozgalommal, amelyet a gazdasági erők hatása támasztana alá, nem pedig csupán a politikai szó­lamok, amelyek légüres térben mozogva sehonnan nem kapnak támasztékot. Az „egyker* és az értelmiségi réteg ■ Fár hété az Óralányság egyik egykés falu­jának református papja, Kitt Géza tartott pusztuló, egykéző népéről, az ótestamen­­tumi próféták megrázó erejével ható, mély­­hullámú népi szolidaritásból és megindító krisztusi hitből fakadó előadást Az elő­adás, amelyről annak idején a Szabadság részletésen beszámolt, pontos adatok alap­ján támasztotta alá a földreform elodázha­tatlan szükségességét, valamint az örökösö­dési törvény sürgős megváltoztatását. Kiss Géza tökéletesen tűzlában van az egyke ér­kezési világrendjének hatalmával és az er­kölcsi pastaceák elodázhatatlan voltával is, de ezek kedvéért nem tagadja le a törté­­nelmi-gazdasági végokokat. A­z „új ezredév" ideológiai verseny futá­rában akadtak ennek a kérdésnek is új teoretikusai, akik tűzoltótag erkölcsi okokra akarták visszavezetni az egykét, mások pe­dig a tájbiológiai determinizmus kényelmes, de nagyon is ingatag és felületes álláspont­jára helyezkedtek, ismét mások: az Egész­ségpolitikai Társaság „tudósai" közül rideg nyíltsággal kimondották, hogy a lajfemnitalás feladatát a szegényebb falust és várost rétegeknek kell vállal­nink, mert a szellemileg és kulturáli­san magasabban álló vezető rétegek a mai nehéz viszonyok között ezt nem vállalhatják e rétegek „kulturmunkájá­­nak" kára nélkü­l. Íígy ez utóbbiak egykéje és születésszabályo­zása a kulturális előrehaladás lekü­zdhetet­len velejárója s mint ilyen, ha nem is ör­vendetes, de természetes állapot. Könnyű megállapítani, hogy ez az állás­pont egy visszájára fordított marxizmus, melyből az osztálygyűlölet bántó, leplezet­len szelleme árad ki, amely szemet húny a kuluráltabb rétegek olyan hasonló bűnei felett, amelyek miatt a népnél rögtön félre­­veri a magyar halál vészharangjait. És a szemlélet nem a szociális fölemelés és se­gítés szándékával indul el a falusi nép felé, hanem a büntető szellem szigorával, egy­oldalúságával és kíméletlenségével akar még több terhet róni az amúgy is elesett magyar nép t­állára s a gyógyítás helyett csak »/• mélyítik azt a sajnálatos szakadékot, m­ey a város és falu, nép és az értelmiség között tátong. Amíg egyik oldalról honfiul hévtől túl­feszült keblű körtáncaink a „magyar halál­­lal" rémítenek bennünket, ugyanakkor ve­szedelmes arányú túlnépesedésről is beszél­nek és titokban jónak ígérkező kiván­dor­­lási akcióval szeretnék a veszedelmes nép­­fölösleg é­s szociális feszültség magas nyo­mását lecsapolni. Valami itt nincs rendjén. Vagy túlnépesedtü­nk s akkor nemzeti hősként kell Üdvözölni az ormánysási népet, i­agy Megértette az Idők szavát a kipusztítja magát a túlnépesedés ki­egyensúlyozására, vagy pedig kevesen vagyunk magyarok s akkor minden erő­vel rajta kell lenni, hogy a Magyar népi erő számban, minőségben, erkölcsi és szellemi tartalomban megsokszoro­zódjék. Egységes szellemet és morált kell meg­teremteni az egész magyarságban és első­ MEGTÉRÉS Egy reggel arra ébredt, hogy minden pénz­forrása kimerült. Szállodai szobáját is felmond­ták. Itt-ott elejtett pénzecskékből néhány napig még tengette életét, de végül ez a segítség is elmaradt. Utolsó mentsvárként megírta „csoda­szép" karácsonyi novelláját. Végtelen békét írt meg, benne, amely egybefortított minden népet későn volt: a karácsonyi számot már minde­nütt lezárták. De m­ég a heve sem volt isme­rős, könnyűszerrel utasították el a* írással. Három pengő húzódott meg a zsebében, mi­kor huszonnegyedikén délután beült a kávé­­házba. Kibámult az ablakon. Fejkendős asz­­szony spárgával összekötözött fenyőfát cipelt az ablak előtt. Maga elé rakta az­esti lapot, de ma bele sem nézett a hatalmas karácsonyi számba, csak lapozgatott benne előre, meg hátra. Úgy érezte, a sors ma pontot tett éle­tére. Filmszerű gyorsasággal szaladt Végig agyában eddigi életének minden érdekes moz­zanata ... Mikor kifizette kávéját, két pengő maradt a zsebében. Magára kapta Vékony felöltőjét, s kilépett a fagyos téli estébe. Néhány lépés után összeverődtek a fogai a szél árvába fújta a pihekönnyű havat. Körülötte egyre képtele­nebbé vált az utca, mindenki hasa sietett. Az árok szentimentalizmus: a karácson­yest mind­jobban átvette uralmát a város felétt. Meg­gyorsította a lépteit éjjeli szállása felé. A Nép­ház címét jól megjegyezte, ott néhány fik­ér­en megszállhat még egy éjszakára. Zsebében­ megtapogatta revolverét, az mindent mentét­t majd. De ma éjszaka még nem. Ezerféle vál­tozatban, szentestével fűszerezett emlék szállt reá lelkére és egy est­ére foglyul ejtette meg az élet számára. Mikor előtte állt a hatalmas, szürke, épület, hirtelen megtorpant, berkére zúdult a rettenet, hogy milyen mélyre is süllyedt. Eszeveszett gyorsasággal száguldott agyán keresztül a sok terv. Igyekvés, jószándék és keze önkénytelen hűl a revolver után tapogatott. De nyomban visszahúzta a kezét. Valami síró*, anyás fé­lelem visszatartotta: ma este bel... Megnyomta a csengőgombot, ötven fillért fizetett, az éjjeli szállás díját,és beengedték. Hosszú lépcsősoron ment felfelé az emeletre, majd betessékelték egy nagy terembe Zűrzavaros félhomályban, fojtó levegőben, nagy összevisszaságban rengeteg ember ült. A­z árokban karácsonyfa, de senki sem nézett rá. Lehettek vagy százan a teremben, lehajtott fejjel ültek, egymáshoz egy szót sem szóltak. Feltörő köhögés. Vagy egy láb doboltása vágta el néha a csendet. Mindenki kezében fenyőgallyal díszített kis csomag pihent. Őt is leültették egy padszélre és az ő kezébe is aján­dékcsomagot adtak. Zavarában azt sem tudta, mit cselekszik, óvatosan bontogatta fel a kis csomagot. Fehér papírzacskóba néhány szem dió, két alma és három „lépcöte" cigaretta feküdt. Ujjai görcsösen ragadták meg a papír széleit, feje lecsuklott és feltartóztathatatlanul, hang nélküli zokogás rázta egész testét. De sen­­ki sem­ vette észre. Nagy lassan felemelte fejét és körülnézett. Közvetlen mellette egy fiatal­­ember ült. Felsőkabátja fent volt, alaktalan, rongyos, színtelen, sakksz­ín toldott fóldott halmi lógott válláról, nadrágján a tenyérnyi hézagok Spárgával voltak összekötözgetve. Ki­fejezéstelen, merev tekintettel bámult a terem egy pontjára, kuszátt haja homlokába lógott. Kissé arebb reszketőkezű öreg, aki lábait cipő híján rongyosoméba burkolta. Hátrább nézett, a látvány mindenütt ugyanaz. Végtelennek tűnt hálul a terem, mint erdő­ sűrű fűi, úgy sora­kozott egymás mellett a nyomor, a szenvedés, A pusztulás. Rongy és rob­gy, s egy-egy élet ma­radványaképpen. A terem közepén, el vegyülve a többivel, ma­gas, siváliy, hosszúhajú, rőt szakállú férfit pil­lantott meg. Ruházatán egyetlen ép darab nem volt, kezében görcsös meggyfából. Tekintete nyugodt, mélyről jövő, meSsZenéző, ő reártézett és lelkében egyszerre forró zuhatagként ömlött végig valami különös felismerés és megértés Szemeit lehunyta és szózatot hallott: „Ez az én népem, akiért elküldettem és meghaltam." Sokáig ült még mozdulatlanul. Az emberek lássam szagy esőszógással tzedelőeködtek kö­rülötte a hálótermek felé. Végül egyedül ma­radt. Valaszii nagy étéligenlés öröme alatt él fajta. Felállt, az ablakhoz Sietett és revolve­rét gyors mozdulattal kidobta a hóval borított udvarra. Az élhivalás parancsát érezte az Ide­geiben: küzdeni manden erővel, utolsó léleg­zetig a meglepettekért, a rongyosokért, az élő halottakért, Soha másért, Csak ezekért!­.. S távol, e­z éjféli misére hívogató harangok szavától, távol az ünnepre sereg!5 tömegtől, az éhezők, a fázok és rongyosok között: meg­született az­ ember: Berestay Pál ! .szfeb MUAq. sorban éppen a vezető és példát mutató kultúrrétegeknek kell­ elindulniuk­­ úgy az erkölcsi megújhodás útján, mint a társa­dalmi újjászervezés nagy munkájában. Csak egy erkölcsi és szellemi erőben — a nagy magyar történelmi múlt példáján megújult értelmiségi réteg tudja társadalmunk mélyreható átépítését véghezvinni, amelyhez mint részfeladat, tartozik hozzá az egyke megoldása is ... Fábián Dániel 1938 január 1. ól belpolitikai kartok előtt (A Szabadság munkatársától.) A kormány az év Utolsó napjaiban nyilvánosságra hozta, illetőleg a­­parlament elé terjesztette a választójogi reformtervezetet, amely nagy­jából azokért az elveken épül fel, amelye­ket a Szabadság legutóbbi számában ismer­tettünk és bírálat tárgyává tettünk. A ja­vaslat 260-ra emeli a képviselők számát, a választás módjára nézve pedig kétféle­ vá­lasztójogot állapít meg. Eszerint az egyéni választókerületekben a képviselőket azok választják, akiknek országgyűlési képviselő választójoguk van, a lajstromos választóke­rületekben pedig azok, akik törvényható­sági választójoggal bírnak. Mindkét vá­lasztójog tekintetében különböző megszorí­tásokat tartalmaz a javaslat , többek közt a gazdasági cselédnek, illetőleg mezőgazda­sági munkásnak csak abban az esetben biz­tosít választójogot, ha hat év óta ugyanan­nál a munkaadónál van alkalmazva. A vá­­laszthatóságból pedig­­ kizárja és pedig űrökre azt, aki bűntett miatt, s tíz évre azt, akit vétség miatt jogerősen ítéltek el. (Vaj­­on nem lesz-e ez alkalom arra, hogy a ha­talom félreállíthassa az újból „politikai vétség“ címén perbefogott és elítélt ellen­felét ?) Az életkorra vonatkozó megállapítás 24, 26, 28, sőt 30 év között variál. A javaslatot rendkívül nagy érdeklődés előzte meg és amilyen nagy volt a várako­zás, olyan nagy az a megütközés is, amit A tervezet nyilvánosságra hozatala kiváltott. Megállapíthatjuk, hogy a kormány újévi ajándékát igen vegyes érzelmekkel fogadta a nemzeti közvélemény. Attól kell tarta­nunk, hogy a javaslat tárgyalása az eddigi politikai békét fel fogja borítani. Arra vo­natkozólag is híresztelések keltek szárnyra, hogy a törvényjavaslat tető alá hozásának, főleg pedig alkalmazásának terminusa a messzi jövőbe fog kitolódni. Hír szerint a Ház elé csak március elejére kerül a vá­lasztójogi reform. A törvényjavaslatból azonban csak későre lesz törvény és még hosszabb idő kell ahhoz, hogy, a Házat fel­oszlassák és a az új­­Választásokat kiírják. Kormánypárti köröők véleménye szerint :­ “ 1989 nyara előtt nem kerülhet sor a titkos választójog premierjére. A javaslatnak mindenesetre nagy nehéz­ségekkel kell számolnia. Két oldalról is he­ves ostromnak lesz majd kitéve. Konzerva­tív részről kénytelenek ugyan tudomásul venni, hogy a titkosság bevezetése már el­kerülhetetlen. Viszont súlyos kifogásokat fognak emelni a válasz­tój­ogosultságn­ak még az ellen a szegényes megállapítása el­len is, amit a javaslat tartalmaz. Viszont a haladó szellemű polgári ellenzék heves ost­romra készül a tervezet­­ jogszakító rend­szere ellen, amely széles tömegeket zár ki úgy az aktív, mint a passzív választójog­­ gyakorlásából. A javaslat érkezését egyébként az utóbbi napok során érdekes és nagyfontosságú po­litikai megnyilatkozások előzték meg, ame­lyeket alább ismertetünk. A konzervatív álláspontnak gróf Bethlen István adott nagy feltűnést keltő kifejezést a „Pesti Napló" karácsonyi vezércikkében. B Bethlen azt hangoztatja, hogy „Középeuró­­pában a demokráciát az általános egyenlő választójog tette tünkreA politikai jogok­kal felruházott proletártömegek a háború utáni válságos időkben a nekik adott ha­talmat a többi társadalmi osztályok félre­­tolására, s a meglévő gazdasági és társa­dalmi rend felforgatására használták fel, s a szociológiai törvényszerűségek hatásai alól — mondja Bethlen — Magyarország sem vonhatja ki majd magát. Annyival in­kább — teszi hozzá —, mert „tipikusan proletárnemzet vagyunk.“ Bethlen szerint a proletárrétegek az ország lakosságának 60— 70 százalékát teszik ki. Ilyen körülmények között különösen két tömegjelszónak lesz nagy kilátása és jövője — hangoztatja Beth­len az egyik: „ingyen földet Mindenki­nek", a másik: „le a zsidókkal." A veszé­lyek ellen jelentéktelen korrektívumok, szerinte, nem segítenek, célravezetőnek a pluralitásos választójogot, vagy olyan rend­szer bevezetését tartja, amely szerint a mű­veltségben alacsonyabb fokon álló válasz­tók átmenetileg közvetett úton gyakorolnák választójogukat. Mélyenszántó cikkben fejtette ki a vá­lasztójog kérdéséről a maga álláspontját Csetényi József, a „Festi Hírlap" közgazdasági szerkesztője is. Csetényi igen helyesen mutat rá, hogy „a jog és gazdaság egymástól elválaszthatatlan egység", s a kiterjesztett jognak, amelyet az eddig kizárt tömegnek adnak, tartalmaz­nia kell az anyagi javakban való nayobb részesedési lehetőséget is, különben a jog csak felkeltett és ki nem elégített vágyako­zás., Hú, nálunk. ..0—70 . szfszatóji... a prole*­tár“ —­ mint Bethlen véli —ez­­el­en egy­szerre kell küzdeni gazdasági és politikai téren. A gazdasági tümeghaladáshoz­­ azon­ban politikai jogkit­erjesztés kell. Csetényi ezzel a cikkel akaratlanul is Bethlen István közjogi aggodalmaira adott találó választ. A polgári ellenzék egyik kitűnő vezére, R­assay Károly szintén karácsonyi nyilatkozatban foglalko­zik a választójog kérdésével: „Az ellenzék a maga hozzájárulásának nagy erkölcsi ér­tékét csak olyan választójogi javaslathoz adhatja —­ mondja Rassay —, amely szel­lemében és rendelkezésében egyaránt bizto­sítékot nyújt arra, hogy az igazi nemzeti akarat a hatalom, a pénz és a demagógia illetéktelen befolyástól mentesen nyilvá­nulhat meg." Darányi Kálmán miniszterelnök az „Esti Kurír" karácsonyi számában nyilatkozott a választójogról. Arra a kérdésre, hogy a titkos választójog­gal egyvonalban további erőteljes szociális intézkedésekre van szükség, azt válaszolta, hogy „szociális szempontból, a nemzet belső harmóniáját szolgálja a mezőgazdasági munkások aggkori biztosítása, valamint a magántisztviselők munkaidejének és fizeté­sei szabadságának rendezéséről szóló tör­­vény.“ Sajnos, a miniszterelnöknek ez a nyilat­kozata semmiképpen sem megnyugtató, mert még csak utalást sem tartalmaz a ma­gyar élet legfontosabb problém­­ának, a földkérdésnek a megoldására vonatkozólag. Azok a törvények, amelyekre utal, koránt­sem biztosítják a jogkiterjesztéssel kapcso­latosan az anyagi javakban való­­tzt a na­gyobb részesedést, amelyet Csetényi József mint legfontosabb követelményt hangsúlyoz a nagy közjogi reformmal kapcsolatban, s amely nélkül valóban bizotnytalan jövő felé visz a magyar politika útja. Ideg-, rheumás bajokat speciális, fizikális eljárással ered­ményeken gyógyít JLEKTMfflaGIffiSES i|fevj C­R— 1_.19 2 mm, un ..ima ww-si na Kérjen prospektust

Next