Szabadság, 1938 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-02 / 1. szám

155. január 1". Mi várható a világkon­junktúrában ? Az amerikai munkanélküliek száma újból aggasztóan növekszik Tudvalevő, hogy a világgazdasági fordu­lat, amely az utóbbi években Am­erikában és Angliában konjunkturális javulást bizto­sított, összefüggött azokkal a gazdasági in­tézkedésekkel, amelyekkel Amerika a mun­kanélküliek számát igyekezett apasztani. — Voltak ugyan kételyek, amelyek úgy vélték, hogy Roosevelt amerikai elnök gazdasági in­tézkedései csupán azért érvényesültek, mert belejöttünk a konjunktúra hullámvonalá­nak felfelé haladó ágába. Ez a hullámvonal Amerikában, a megfigyelések szerint, egy­­egy pálya menetét­­ fel és le — 8—9 év alhitt szokta megtenni. Nemrég egy kitűnő gazdasági szakember azt jósolta a Szabadság munkatársa előtt, hogy Amerikában hanyatló irányzatnak kell újból sorra kerülnie, mert a hullámgörbe ilyen jellegű szakaszához érkeztünk el. A most ,­közreadott legújabb jelentések ezt a fó lapot feltűnően igazolni látszanak. Esze­rint az Egyesült Államokban szeptember óta 2 millió ember vált munkanélkülivé s a gaz­dasági szakemberek szerint februárban fő­leg az acél, vas, autó, bánya és cipő­iparban 10—12 millióra fog rúgni a munkanélküliek száma. Hogy milyen aggodalommal tekint Ame­rika a közeledő új konjunktúrahanyatlás elé, azt leginkább az mutatja, hogy az or­szág előkelő gazdasági körei komolyan kez­denek foglalkozni a szövetséges államok vámtarifális különválasztásával, amire az Unió alkotmánya módot ad. Arról van szó, hogy az egyes tagállamok közbenső vámo­kat állítanának és különleges adórendszert vezetnének be. Ez végeredményben nem je­lent mást, mint az amerikai szabadságharc egyesítő eszméjének újból részekre való bontását. A világkonjunktúra hanyatlását különben már hónapok óta jelzi az a körülmény, hogy a gyapot, (amelyet most vásárlási in­tervencióval szilárdítanak), a kávé, a réz, a ka­ucsuk és más fontos nyersanyagok értéke közel jár az 1934. évi mélyponthoz. Csupán a gabona ára az, amelynél szilárdulás vár­ható, mert, a legújabb jelentések szerint, Argentínában nagyon rossz eredményt mu­tat a most folyó aratás. Tavaszra tehát, meg kell, hogy szilárduljon a búza ára egész Európában s így Magyarországon is, ami fontos a világkonjunktúra szempontjából, mert ez fogja ellensúlyozni az ipari téren mutatkozó kedvezőtlen jelenségeket. Annál feltűnőbb, hogy a magyar búzakivitel érde­keltsége a svájci 7500 vagonos tétel után másfél, illetve kétpengős támogatást is ki tudott eszközölni a Külkereskedelmi Hiva­taltól. Ennek semmi értelme, mert a kon­junktúra közeli javulása okvetlenül felesle­gessé teszi azt, hogy majdnem egymillió pengős intervencióval támogassák a közpén­zekből ezt az exportot. * A „fürdővárostól“­­ a Ferencvárosig. — Levél a szerkesztőhöz — Az alábbiakban a ferencvárosi „sétány“ higié­­­­nika a gyoravirányairól esik szó! Ez a terület az Üllői k út, a Nagykörút, a Dunapart és a Kájvte tér által határolt — legsötétebb Ferenc­város... Szó lesz alább arról is, hogy mikor a fővá­ros külső kerületei annyira rendezetlenek, hor­ribilis költséget szánnak az új Nemzeti Színház felépítésére, az Erzsébet tér letarolására, egész lélektömbök kiirtására, az idő előtt lerombolt régi Nemzeti Színház helyére. Pedig a nálunk sokkal gazdagabb Franciaországban, a Moliéreig visszanyúló régi színház több száz évig is meg­tette a szolgálatot. Nekünk, az aránylag kicsiny és Szegény országnak és nemzetnek, már a vi­lágháború előtt is kezdett derogálni a régi, szerény méret és az ősi tiszta hely. És ez a derogálás ismétlődik ma! Mit szóljunk az­ újra szárnyrakolt színházépítő tervekről ma, mikor sokkal kisebbek és sokkal koldusabakká let­tünk? Mit szóljunk például mi, elesett ferencváro­siak a belvárosi nagyzoláshoz, mikor a mi ré­szünkre nem jutott sem egyetlen sétatér a fel­nőttek, sem egy tenyérnyi játszóhely a gyermek­­világ számára!? Mit szóljunk mi, akiknek város­része kilométerek hosszában simul a fejedelmi Duna azonos, tündöklő vonalához, de a parti részben olyan forma a részesedésünk, mint Fiuméban az Adriához volt? Amott a Dalmát­­vonal,­­ itt a dunaparti teherpályaudvar, köz­raktár, elevátor.. Mindössze háromszáz méternyi aszfaltos séta­út a mienk a Ferenc József-hídtól lefelé, s a mienk mögötte végigszerénykedő gyepszegélyke is, négy méter szélességben. Ezen a gyepcsíkon egy „fasor“ (pár öregebb akác) ad árnyékot, ha hiányzik róla a virág vagy bokorféle, amely némi szerény díszt és hangulatot kölcsönözne. Ez a Ferencvárosnak egyetlen sétahelye. Szám­szerűit hat, mond és írd hat padot kapott Fe­rencváros ebben az egész övezetben. Kiállítás, stílus és kor tekintetében igen találó erre a hat padra a ferencvárosi keserű humor, hogy azoknak Radetzky marsall kadétkorából lehet a származása ... Statisztikailag szólva, ez azt jelenti, hogy a Ferencvárosnak több mint 90.000 lakosából — minden 15.000 lejekre esik egy pad! És tessék most a Duna felső vonalán elhúzódó tündéri és fényűzéses rakpartjára gondolni, a főváros szí­vétől a Margit hídig, sőt azonfelül a Margitszi­gettől átellenben levő díszparkokra. Ezzel a fényűzéssel szemben mostohagyerek a Ferenc­­vá­ros A felső Dunapart délibábjával szemben ne­künk a Mátyás ucca jut! Ez beletorkollik a Köz­raktár uccába, amelyen a teherforgalom állan­dóan csörömpöl és dörömböl föl is, alá is és le­sik Duna felé. Személyautóknak is szapora vág­tatása mindezen irányokban. Hát bizony itt óvatos legyen a beteges, a gyöngélkedő ember is, meg a gyerekkocsit tologató jótét lélek is, mikor az agy, vagy a fiatal tüdőt egy kiss friss levegőért a dunaparti gyepsáv mellé akarja juttatni, még jó időben is. Hát még télen, ha síkos a kocsiút, ha hatharmat lepi, ha darát vagy havat szitál rá az időjárás. Ak­kor mi lesz az átkeléssel? Hát az lesz egyszerűen, hogy vissza kell fordulni a Mátyás utca végén, mert a kocsi­­utat ugyan el nem tisztítják az átjáró kis he­lyen, be se hintik homokkal a világ kincséért sem. Ki is kívánhat ilyet, mikor a ló élesre van patkólva, az autó gumijának meg oda se az ilyen. Ilyen a Ferencváros a „fürdővárossá" előlé­pett világvárosban. Pad, mint mondom, 15.000 emberre jut •m­egy. De ezen lehet segíteni. Tavasszal, nyáron, ősszel végig lehet ülni a rakpart köveit. Ámde látványnak is, lényegnek is elég balkánja? ez! Sebaj! De az istenért, hát­ha meglátja az idegen szem? Ne méltóztassék nyugtalankodni, kérem- Balkáni szomszédok fehérhajói kötnek itt ki és hát egy kis „otthoni“ részlet és hangulat csak kellemes lehet nekik a világhírű fürdővárosban! Hátat fordítván a nemkívánatos részleteknek, ahol sivárság és kő és kő mindenütt, tekinte­tünk az út vidámabb vonalára kívánkozik, a Horthy Miklós-lód felé! Igenis, vidámabb volna ez, ha a dunai teherpályaudvar legkezdetén ki nem kandikálna a vasrács mögül két szemét­halom. Ez és ennek a nagy mérete fájdítja a szemet, mert hogy inkább virágos vonal kikan­dikálását várná az ember, a raktárépületek mö­gül. Érdemes volna bárki részére egy kis séta ezen az úton, innen kezdődően föl az Elevá­torig. Látható itt sok minden, ami egy főváros belső övezetében elképesztő és elképzelhetetlen! Az út jobboldali vonalán a kőkerítés alján kiütközik az útszéli fű, gyep és giz-gaz. Odább a kerítés egy kiugró sarkában mélyedés húzódik és ennek az innenső része is szemétlerakódóul szolgál. A halommagasságokról ítélve, már régi idők óta tárolják itt a házi és egyéb söpredéket. Olyan Buján díszlenek itt a gyomnövények s nem kevésbé virul ez a szonyorú „v’irány“ az út átellenes oldalán a Kapisztrán uccától a Bakáts uccáig a kerítések tövében! A Bakáts főpapról elnevezett uccával párhu­zamban befelé vagyon a Kapisztrán Jánosról el­nevezett ucca. Mindössze 153 méternyi, de látni­való azért van rajta! A gyalogjárón a kerítés­hez támaszkodik két óriás deszkahomtár. Ebbe gyűjtik a kocsiút hulladékát. Magyarán­ ez a trágyadomb. Folyik belőle a sárga lé, s az illata gyilkos. Vájjon mit szól az idegen, ha „for­gása“ közben a fürdővárosnak erre a részére érkezik? M. K. A német áfium ellen való orvosság A németség egyik szellemóriása, Goethe mondotta a következőket: „Egy nemzetnek csak az jó, amit saját magvából és saját köz­­szükségletéből támad más nemzet majmolása nélkül; mert ami egy népnek bizonyos kor­fokon jótékony táplálék lehet, egy­másnak talán méreg. Minden kísérlet­­ valamely kül­földi újítás bevezetésére, melynek szüksége nem gyökerezik a saját nemzetünk mély magvában, balgaság s mindenféle szándékos forradalom sikertelen, mert nincs vele az Isten, ki visszahúzódik az ilyen kontárko­dástól.“ (Goethe Eckermannhoz 1824 I. 4­) Hát hogyha a mi német totalitásos és pa­rancsuralmi rendszert imádó nyilasaink ügy­ei vannak telve a nagynémet szellem csodá­latával, akkor vegyék figyelembe a leg­nagyobb német szelemóriás bölcs intelmét ,és józan megállapításait és kisded játékaikkal hagyjanak föl... Annyival inkább, mert a „nyugati eszme“ átültetése a germán impe­rializmus útját egyengeti ma nálunk. Hiszen mindenki tud már a nagyném­et izgatásoknak, nem­ egyszer német félhivatalos újságokban, propagandafüzetekben is megnyilvánuló ter­jedéséről és arról a nyugati, népeken s a bakonyi, tolnabaranyai német anyanyelvű polgártársaink körében folyó tervszerű, cél­tudatos munkáról, melynek célja a világon élő németeket a népközösség — Volksgemein­schaft — gondolatában egyesíteni és a Kis- Ausztria bekebelezése, elnyerése után a nagy­ném­et határt kiterjeszteni egyelőre a Balaton taváig. Ezek a nagyném­et újságcikkek, propa­gandafüzetek — mint Kogutovitz Károly, a tudós egyetemi professzor mondja: „Dunán­túlról, Nyugat-Magyarországról, a Bakony­­ról, Tolnáról, Baranyáról badar képtelensége­ket, gyűlölködő állításokat tartalmaznak“. Mint Parragi György megdöbbentő, az alvó­kat fölrázó, az illetékeseket figyelmeztető tanulmányában olvashatjuk („Veszélyben a Dunántúl“). Ewald Baute földrajztudós a Német Birodalmat a Rábáig terjeszti ki száz­ezrek által olvasott művében, Benno Graf, az Ostraum (Berlintől­—Bagdadig) fanatikusa azt írja: A német határ a Balaton mellett fekszik... A „Zeitgemässes Mitteleuropa“ című térkép az egész Dunántúlt elnyeleli a nagynémet birodalommal föl egészen és Budáig. S mindezek a szörnyű elméletek, a tudomány mezébe öltöztetett hazugságok, rá­galmak, könyvek, füzetek szabadon terjesz­tetnek s elkábítják, megmérgezik a hazai csekélyszámú s jóindulatú német kisebbség lelkületét. És „a berlini szellemben dolgozó és a horogkeresztért lelkesedő hazai kisebb­ségi vezetők“ között helyett foglal Huss deb­receni egyetemi professzor Isi „Berlini szel­lem“, „horogkereszt“ és „ debreceni egye­temi katedra! Vidéki ingatlantulajdonos, kinek Kölcsö Kiszitzre um­ szisze, írjon Bruckner Imrénnének Budapest, VII., Miksa­ utca 15. szám. Mi itt a teendő? "„Akkor erős csak a ma­gyar, ha összefog s egyet akar“ — mondja a költő. Azért hát állami és társadalom, kor­mány és országgyűlés, a magyar sajtó és min­den ember, aki ember és magyar, fogjon össze és csapjon le az izgatókra, vessen véget a nagynémet propaganda-könyvek, füzetek beáradásának, mert különben elpusztulunk, elveszünk, „mint oldott kéve széthull nemze­tünk !“ Mert amilyen csodálattal, bizakodás­sal és remegő reménységgel figyeljük a Szabadság főszerkesztőjének, Bajcsy-Zsi­linszky Endrének a német veszedelem ellen való titáni küzdelmét, éppoly elszomorító je­lenségek, hogy a magyar közéletben, ennek irányító, vezető sajtóorgánumaiban úgyszól­ván egyesegyedül harcol fáradhatatlanul a nyugatról jövő újpogányság ellen... JÁNOSSY GÁBOR -------- Im­mim­im Szendy Károly három esztemteje Há­rom­ év nem jubileumi szám, de a polgármester díszes pozíciójában eltör­ött három esztendő mégis alkalmat ad külön­böző eredmények mérlegelésére. Mikor most három éve, decemberben Wolff Ká­roly S­z­e­n­d­y Károlyt jelölte ki Sipőcz utódául, mindenki rejtett csodálkozással kísérte ezt az elhatározást. Azt mondták: Szendy kitűnő közigazgatási ember, aki a kultúra és közegészségügy terén vitathatat­­lanul megmutatta erejét — de fog-e érteni a közgazdasági problémákhoz? Hát a vá­lasz itt van! Minden különösebb zaj nélkül, de ma­guknak az eredményeknek kétségtelen nyo­­m­atékával előttünk van egész sereg­alkotás, amely részint előbbre viszi a fővárost, ré­szint átalakítja és szépíti Budapest képét. A főváros utcái és terei, pompás Duna­­partja egy-egy ecsetvonást kaptak Szendy Károly alkotóképességének palettájáról és szemünk láttára vált smaragd tündérkertté a lerombolt Tabán területe, kezd megsza­badulni a Dunapart egy csomó rendetlen­ségnek, baraknak a zavaró vonalaitól, kezd kiformálódni a ligetek képe s éppen most kezdenek jóvátenni egy súlyos mulasztást, a Bazilika körüli tér rendezésével. A Ma­­dárh-sugárút megnyitása is ennek a három évnek a gyümölcse, pedig már 20 eszten­deje elhatározták, de Szendy munkája kel­lett, hogy merészen, tettektől előrepirsa­­csolva, Budapest új levegővonalat vágjon a legcsúnyább gettón keresztül s tér, form­a, szépség és imponáló arány tegye Budapes­tet még világvárosiasabbá. A nagy vonalak mellett szinte eltűnnek a kisebb alkotások, pedig ezek is jelenté­kenyek, sok szenvedést gyógyítanak és kul­túrát terjesztenek. Ilyen az Új Szent János új nőgyógyászati osztálya, a budai leány­­gimnázium megvalósítása s a háború ott­­maradt rossz emlékének, a barakvárosok szomorú foltjának eltüntetése, amelyek mind szintén egy-egy mozaikdarabjai a pol­gármester munkájának. Az eltelt faáram év csupa haladás és eredmény. Ezek mel­lett szinte kis jelentőségűek a pénzügyi ne­hézségek, amelyeket azonban a főváros be­látó segítése éppen most próbál áthidalni. Ha ez a tempó marad meg az alkotások terén, 22 év múlva a polgármester szolgá­latának negyedszázados jubilé­mánál itt egy még szebb, még hatalmasabb, még vi­rágzóbb magyar főváros fog bennünket és az idegeneket gyönyörködtetni. Nagyon de­­rekas volt az első három esztendő! 1­ákosszentmihályon, villamosállomásnál, 3 szoba, konyha, spejz, fürdőszoba, cselédszoba, nyitott és üvegezett veranda, külön épületben házmesterlakás, W. C.,­­ásított telek, villany és házi vízvezeték. Cím a kiadott'valah­ 8’? s ..Szebb jövőt:“ Ez az a kívánság, ak­iért ma annyira imádkozunk, csak akkor lehet boldog valósággá, ha érte minden erőnkkel harcolunk. A szebb jövő valóra váltásit nem elegendő annak nagyreményű zálogára, a m­­ost növekedő nemzedékre bízni, hanem azt már m­a m­eg kell alapoznia a magyar s*n­őknek. Legfontosabb teendőnk éppen ennek a most növekedő »fiú magyarságnak, gyermekeinknek a jövőre, az életre készül* __ heténél biztosítani, hogy minden gyermek képességeinek és készségének megfelelő pályára kerü­hessen. Biztosítani kell tehát gyermekeink részére ezt az anyagi a­­lapot, mely tovább tanulhatásukat lehetővé ||§§ teszi Ennek legkönnyebb módja az, ha a gyermekei jövőjét szivén viselő szülő tanulmányi segélyhiz köt § A MAGYAR ÉLET ÉS JÁRADÉK BIZTOSÍTÓ INTÉZETNÉL 1 «hol fi-jél a legnagyobb szeretett-l i­­ézik. A tanóalunyiságéyiztosítiónak 1-Izéterről mintén érdek. fa lödének készséggel ad felvilágosítás! a Kanyar Élet és Járadék Biztosító falétel m. sz. Budapest, Vir­ág Andrássy és S.

Next