Szabadság, 1939 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1939-09-02 / 36. szám

1939 szeptember 2. futbalLág A magyar középosztály felfrissítése Írta: BINÁRY LÁSZLÓ A Szabadság ismételten rámutatott már arra, hogy a magyar középosztály, amely nagyon ingatag, tétova magatar­tást tanúsított a Dévénynél kopogtató új, „boldogító tanok“ iránt, erőteljes fel­­frissítésre szorul. Ezt a középosztályt, bármily furcsán hangzik is, „nemesí­teni“ kell, mégpedig az őserejében érin­tetlen, színmagyar paraszti rétegből. Már a század elején megsejtette, az író ember csodálatos megérzésével, a magyar középosztály akkor még lap­pangó kórtüneteit egyik, azóta sajnos elfeledett, kiváló magyar: Justh Zsig­­mond, a szentetornyai földesúr és natu­ralista író. Regényei a századforduló idején éppen úgy „irányregények“, mint Eötvös József munkái a maguk idejé­ben. De akkor még ott villódzott min­den magyar szemében a milleneumi gö­­rögtüzek káprázata, Rákosi Jenő pedig, a nagyszívű magyar fantaszták naivitá­sával, festegette a jövendő harmincmil­liós Magyarország brokátos drapériája körképét. Senki sem hallgatott ekkor a szentetornyai földesúrra, aki már akkor látta, hogy értelmiségünk és különösen annak vezető rétege fiatalítási műtétre szorul. Justh rámutatott azokra a szunnyadó erőkre, amelyek máig is leg­tisztábban a magyar parasztságban rej­tőznek és megmondotta, hogy ezekből kell a magyar értelmiséget regenerálni, hogy az frissen száguldó életerőt kapjon és teljesíthesse azt a hivatását, amely ha gyatrán teljesül, a magyar nemzeti lét végét is jelentheti, ám ha mindenkor elhivatottsága tudatában élve a megfe­lelő erkölcsi magaslaton áll, beláthatat­lan fejlődés felé törhet utat. De senki­­sem hallgatott a tragikus sorsú Justh Zsigmond látnoki hangjaira. Nem okultunk a háborúból és az össze­omlásból sem. És nem csináltunk népi po­litikát, hanem folytattuk ott, ahol 1914-ben elhagytuk. Az „ancien regime“ tért vissza régi választási rendszerével, pártos közigaz­gatásával. A paraszttal törődtek legkeveseb­bet, sokaknak még talán az is fájt, hogy a nép szociális kérdéseit nem lehet Amerikába való kivándoroltatással elintézni. Majd jött a „keresztény kurzus“, a nagy magyar éb­redés, amelyet sokszor idegen vérű „nagy­ságok“, svábok és tótok vezettek és amely éppen ezért csak a zagyva, etnikai összeté­telű középosztálynál tudott jelszavas politi­kájával teret hódítani, hogy azután túl gyors öregedési folyamatban szemünk előtt sor­vadjon el. Miért? Mert a középosztályban, melyet a milleneum óta folyton hengerel­tek, melynek gerincét kerékbe törték, a tör­ténelmi réteg mellé idegen nemzetiségű tö­megek tódultak és a fajmagyar parasztfiak­­ból legjobb esetben tanító, vagy pap lehe­tett csupán. Ez a középosztály leszámítva a gerinces részét felfelé hajbókolt, kifelé pedig a megkopott gentri cifranyomorusá­­gos életét élte. Csoda-e, hogy színmagyar parasztságunk idegenkedéssel és gyana­kodva nézett fel rá, hozzásimulni soha nem tudott, de nem is akart. Hirdethetett tehát ez az értelmiség a nép számára rokonszen­ves, keresztény nemzeti politikáj?­hoz való tartozás „völkisch“ tudata. Hisz könnyen meg is tántorodhatnak olyanok, akik egyfelől őseik hazájának csillogó ere­jét látják, másfelől a Trianon szülte ma­gyarországi nehéz viszonyokat. Hazai értel­miségünk egy része a sváb népből ered, kap­csolatait azzal meg is tartja, sokkal job­ban, mint a magyar értelmiségiek. Ennek hatása a sváb falvakban már ma is baljósla­­túan érezhető. A magyar értelmiség lelki arculatán pedig hasadás képződött. Annak színmagyar rétegéből sokan a nagy hangú terror miatt, vagy akcióképtelen, vagy kó­­tyagosult híve lesz annak a nyilastábornak, amely idegenből vett harcmodorával, dialek­tikájával tulajdonképpen a hazája elleni „muszkavezetés“ táborát alkotja. Ha eddig nem törődtünk középosztályunk etnikai ösz­­szetételével, törődnünk kell most sürgősen, különben végünk van. Ne kerteljünk, ne gyújtsunk új görögtüzeket! A magyar ér­telmiséget, középosztályunkat sokkal ma­gyarabbá kell átgyúrnunk. A megoldás útja: a magyar paraszt Nem lehet vitás, hogy az új magyar értel­miséget miképen frissítsük fel és honnan vegyük ehhez a művelethez az anyagot? A parasztságból! Ebben mindenki egyetért, de megszűnik a tudomány, ha a szólamot felváltja a pozitívumot követelő sok részlet­­kérdés. A magyar fajtában, a magyar pa­rasztságban annyi zsenialitás lakik, hogy keresni kell még egy nemzetet, amely ha­sonlóan kedvező arányszámot tud felmu­tatni a maga paraszti társadalmából kike­rült tehetségekben. A magyar őstehetségek sikereit örvendezve látja mindig a magyar­ság, de gondoljunk arra, hogy csak kevés ezek közül az a szerencsés, aki valamire vitte, a többiek, nemzedékeken át, egyrészt anyagiak híján, másrészt a felsőbb társa­dalmi osztályok részvétlensége miatt elkal­lódtak, valósággal belerohadtak még élve az ugarba, ahova még saját sorstársaik is se­gítették őket beleszorítani. Ha meg akarjuk menteni a tehetséges magyar parasztfiúkat, az első lépés, hogy felkutassuk őket. Ez még a legkönnyebb. Csak olyan társadalmi egyesület kell hozzá, amely minden évben elküldi kérdőíveit a falusi és tanyai tanerők számára, akik leg­jobban ismerik azokat a növendékeket, akik ígéretet adnak képességeikkel a­ jövőre. A középiskolába kerülő diáktömegek kivá­lasztása tehát nem nehéz. De kérdés, hogy miből tanuljon egy kubikos, egy törpe-, vagy kisbirtokos fia? Az apja keresetéből erre bajosan van lehetőség. Nem lehet vi­tás, hogy ezeknek a teh­etséges magyar pa­rasztgyermekeknek taníttatási terheit a va­gyonos rétegre kell rakni. Példa hasonló intézkedésekre már van..A nálunk, kultúrában későbben, de egészsége­sen elindult ország, Jugoszlávia megmu­tatja, hogyan kell e téren eljárni. Serényi Gusztáv, akinek lelkes népszeretete negye­dik évtizede kutatja a magyar falu felemel­kedésének gazdasági és kulturális feltételeit, az elmúlt években ismételten ismertette a szerb iskolatörvényt. E törvény­ szerint, te­hetős családok gyermekük iskolába járatá­sánál póttandíjat fizetnek és az így előálló tekintélyes bevételből a szegény családok, elsősorban a falusiak, gyermekeinek nem­csak megfelelő ellátás, iskola kerül, hanem még zsebpénzt is biztosítanak. " A szerb közélet számos mai vezetője, akik a nemzet­közi politikában is nagy súlyt biztosítanak hazájuknak, már ezzel a rendszerrel nőtt ki a falu népéből. Milyen egészséges, nem­zeti magyar középosztály támadhatna így és nem kellene ehhez a kérdéshez erőszakos és mesterkélt eszközökkel, hozzájutni . . . olcsó internátusokba kell összegyűj­teni, ahol nemcsak megfelelő táplálko­zást, egészséges életmódot adnának ne­kik, hanem arra is kioktatnák őket ne­velőik, hogy a középosztályba való fel­emelésük számukra nem azt a flancos, „úr“ mivoltot adja, melynek lelkisége abban nyilvánul meg, hogy legelőször is kérges kezű paraszt apját tagadja meg, mint a középosztály „homo 110-vus“-a. Majdani közép és főiskolai mű­­veltsége súlyos becsü­leti kötelességeket ró rá, az őt ehhez hozzásegítő nemzeti­­el szemben. Arra pedig — állítsa őt a sors bármilyen társadalmi őrhelyre —, mindig büszkének kell lennie, hogy a legtörténelmibb magyar osztályból, a nemzet­fenntartó parasztságból került magasabb társadalmi polcra. Ú­ szellemi muszkavezetés Néhányan akkor is észrevették a hibát. Ki ne ismerné Szalay László, a kitűnő író remek Szuhay novelláját, ahol megint csak a fajmagyar történelmi osztály töllforgató ivadéka tört lándzsát egy, a parasztságból regenerálandó új középosztály megteremtése mellett. A történelmi magyarság soraiból kerültek ki többen is, akik felismerték, hogy mily veszélyt jelenthet a külföldi terjeszke­dési vágy Magyarországra nézve, ahol ép­pen az értelmiségi réteget tűzdelték tele ide­gen vérségi egyedekkel — túl sűrűn. Ezt különösen ma, amikor értelmiségünk na­gyon sok idegen származású tagjában talált visszhangra a pángermán agitáció, még olyanokban is, akiket eddig csak idegen hangzású családnevük emlékeztetett germán őseire, most fölébredt a nagynémet népség­ Ne tagadják meg gatyás paraszt apjukat A magyar falu lehetséges gyermekeit a jelenlegi középosztály fiaival együtt Iskolatáska háti, novidavászonból, erős­­* bőr szíjazással ...2.28,1.98, I Iskolatáska háti, erős tehénbőrből, füzet- c tartóval..............7.80, 6.80, D Iskolamappa, erős tehén­­bőrből, szabályozható zárral, r 2 csattal............7.80, 6.80, D az , ISKOLÁBA Corvin ruhában, Corvin írószerekkel Bocskay leányruha, sötétkék d­eviotszövetből, jó kiállításban, rá-­Q,80 gombolható fehér gallérral, 60-as ... IY számonként P 2.— emelkedéssel Matrózblúz, fehér damaszt v. csí­kos anyagból, rágombolható sötét- / 90 kék gallérral, bekötős fazonú, 65-ös számonként P —.60 emelkedéssel Bocskay-blúz, fehér damaszt vagy csíkos anyagból, előírásos kivitelben * .90 (számonk. P —.60 emelk.) 75-ös O Bocskay fiúöltöny, jó minőségű sötétkék szövetből, gondos kiállításban, kabát és nadrág bé-Q4,80 lelve (számonk. P 1.80 emelk.) 5-ös /L­ Bocskay fiú télikabát, célszerű és fess iskolakabát, melegen bélelve 4T.80 (számonk. P 1.80 emelk.) 60-as 17 Fiú,pullover, zippzáras, tartós mi­nőségű nehéz félgyapjú, sötétkék, 1.90 szürke, drop v. bordó színben, 1-es v számonként P 1.80 emelkedéssel „Nem, nem, soha !*'-trón .............—.15 .48 Rajztábla, Mosz..................................—.88 Fejesvonalzó, 53 cm........................—.48 Müller-festék....1 doboz«. 12 db 1.40 2« trónhegyező................ —.22 • Tolltartó, felszerelve...........................—.25 Redőnyös tolltartó.............................1.60 on Színes irón.........1 doboz«. 12 db—­96 ,vw Hollótus...................................1 üveg—.35 Paris, augusztus hó. A szociális törvényalkotások világszerte elsősorban a családvédelem szolgálatában állanak. Különösen nagyszabású és az államtól jelentős anyagi áldozatot köve­telő intézkedéseket határozott el e téren a francia kormány, példát adva ezen a téren Magyarországnak is. A népszaporodás érdekében tett leg­jelentősebb intézkedések a következők: Az első gyermek születésekor a család­­fenntartó havibéréhez viszonyított pré­miumot kap, melynek összege 2—3000 frankig terjed. Ennek, az összegnek felét a gyermek születésekor, másik felét egy fél év múlva folyósítják. A családi munkabérek megállapításánál százalékos kulcs szerint jut nagyobb ke­resethez a többgyermekes család. Különösen példaadó a francia család­­védelmi rendeleteknek az a része, ame­lyik a parasztcsaládok támogatását és fönnmaradását szolgálja. Eszerint a fiatal parasztházasok 5—20.000 frank kölcsönt kapnak, amelyeknek törlesztését a házas­ságkötés után egy évvel kell megkezdeni és három részletben tíz év alatt bevé­gezni. Elengednek azonban a kölcsönből 2000 frankot, ha a házasság első évében megszületik az első gyermek, továbbá 3600 frankot a második, 4800 frankot a har­madik, 5600 frankot a negyedik gyermek után, ha az a házasságkötést követő má­sodik, harmadik, illetve negyedik évben megszületik. Amennyiben a házasság ötödik évében már az ötödik gyermek születése is meg­történik, akkor az egész kölcsönt it fize­tettnek tekintik. Gondoskodik a svánévi családvédelmi törvény a falusi gazdaságban dolgozó gyermekek külön díjazásáról is, még­pedig olyképpen, h­ogy minden tizen­nyolcadik életévét betöltött gyermek, aki szülői gazdaságában megmarad és a mun­kában részt vesz, az államtól kapja meg a mezei munkásoknak megállapított évi bér fele összegét. Meglepő szigorral kél a rendelet az anyaság védelmére! Ezért elsősorban a magzatelhajtást büntetik súlyos fogházzal és pénzbírsággal.­ A fogházbüntetés leg­magasabb tartama tíz év, a kirovandó pénzbírságé 10.000 frank. Ugyancsak az anyák védelmét szol­gálja nemcsak egészségi, hanem társa­dalmi szempontból is az az intézkedés, amellyel­ a kórházak az­ kötelezték, hogy minden alakiság mellőzésével —­ akár el­hallgatásával is — díjtalanul felvesznek áldott állapotban levő nőket minden kór­házba már az áldottság hetedik hónap­­jában, a szegénységi bizonyítvánnyal ren­delkezőket pedig bármikor. A rendeletek elsősorban az elnéptelene­dés ellen akarván küzdeni, főképpen a mezőgazdasági területeken ígérkeznek ha­tásosnak. Erre a célra az örökösödés rendjébe is beleavatkoznak. Ha egy fa­lusi család több gyermeke közül csak egy, vagy kettő marad otthon a szülői föld művelésére, a többi pedig tanul, vagy­ városi foglalkozást választ, az örö­kösödésnél a földműveléssel foglalkozó gyermekről olyképen gondoskodnak, hogy annak 18 éves korától kezdődőleg javára évi bért állapítanak meg. Ezt a bért tőkésítik és az apai örökségből írják a földműves örökös javára. Itt a francia példa! Bölcs, humánus, nemzeterősítő, igazságos Nem lehetne ezt nálunk utána csinálni? W—B—1a———.­­Példaadó a francia családvédelmi rendelet 5

Next