Előre, 1951. július-szeptember (1. évfolyam, 74-150. szám)

1951-07-01 / 74. szám

írói fejlődésünk jegyében Írta: Alekszej Szurkov A Szovjetunió népeinek életé­ben a háború utáni éveket örökké emlékezetessé teszi gyors előreha­ladásunk. Szemmel látható, hogy békés alkotó munkánk légköre elő­segíti az új tehetségek fejlődését, láthatjuk, hogy ez a légkör az írói ihlet kimeríthetetlen forrása. Pártunk Központi Bizottságának ideológiai kérdésekben hozott ha­tározatai megmutatták a szovjet irodalom fejlődésének igazi útját. Az írók figyelmének a központjá­ba az új, szovjet ember legkivá­lóbb jellemvonásainak ábrázolása került. Az elmúlt év azért is nevezetes a szovjet irodalom történetében, mert több száz új írásmű jelent meg a különböző szovjet népek íróinak tollából. Mintegy három­száz író­­művét terjesztették a Sztálin-díjakat odaítélő bizottság elé. Az írók közül negyvennyolcan kapták meg a nagy kitüntetést. Az új Sztálin-díjasok között ta­lálhatunk idősebb korosztályhoz tartozó írókat és olyanokat is, akik a sztálini ötéves tervek évei­ben tűntek fel irodalmi életünkben. Az új Sztálin-díjasok közül sokan csak a háború utáni években je­lentkeztek, de tehetséges írásaik­kal máris maradandó népszerűsé­get vívtak ki az olvasók körében. Évről-évre új tehetségek bukkan­nak elő a szovjet népből, új té­m­ákkal, új anyagokkal. A Sztálin-díjas írók névsora szemléltetően bizonyítja a szovjet népek testvéri irodalmának fejlő­dését, a sztálini nemzetiségi politi­ka diadalát. Jelentős helyet foglal el ebben a névsorban az orosz, ukrán, b­elorusz, grúz, azerbajd­zsán irodalom. Türkménia és Ör­ményország irodalmát Berdi Ker­­babajev és Gevork Emin könyvei, Lettország új, szovjet irodalmát Teofilisz Tilivitisz „Lett földön” című elbeszélő költeménye és Gudajtisz-Kuzjavicsjusz „Ignotasz kovács igazsága” című regénye képviseli. Sztálin-díjjal tüntettek ki két tatár írót: Kavi Nadzsiilit „Tavaszi szél” és Gumer Basiro­­vot „Becsület” című regényéért. Dagesztán köztiszteletben álló köl­tője, Gamzat Cudasz „Válogatott költemények” című kötetéért, Miklaj Kazakov mari költő „A költészet — szeretett barát” című gyűjteményes verseskötetéért ka­pott Sztálin-díjat. A Sztálin-díjas munkák sokrétű­sége bizonyítja a szovjet irodalom szoros kapcsolatát a nép életével. Kifejezésre juttatja az írók törek­vését, hogy korunk legégetőbb kérdéseiről hallassák hangjukat és műveiket — köztük népünk történetei múltjáról szóló írásai­kat is — a szovjet emberek gon­dolataival és érzéseivel telítsék. A múlt évben megjelent és kü­lönösen a Sztálin-díjjal kitöntetett művek között vezető helyet foglal­nak el azok a prózai művek, ver­sek és színdarabok, amelyek ko­runk legfontosabb témáiról: a szovjet nép háború utáni békés munkájáról, a népek békeharcáról, a háborús gyújtogatók aljas szán­dékairól szólnak. Jelentős eredmény irodalmunk­ban, hogy új művészi alkotások­ban bontakozott ki a maga nagy­­szerűségében a pártmunka témá­ja, a bolsevikok alakjainak ábrá­zolása. Számos új könyv és színdarab foglalkozik a háború utáni szovjet falu életével is. A szántóföldeken dolgozók újításairól, az új embe­rek kialakulásáról, gyors előreha­ladásunkról a kommunizmus felé olyan népszerű művek számolnak be, mint Galina Nyikolajevna „­■ratás” és Babajevszkij „Fény a föld fölött” című regénye, Kor­­nyejcsuk „Bodzaliget” és Gyako- Zivo „Házasság hozománnyal” cí­mű vígjátéka, Krapiva „Facsirta a talolnak” című színműve, Sztye­­nk ukrán író „Kiterjedt rokon­ság” című regénye és számos más nű. A szovjet írók sok új alkotásá­­nak a békeharc­a tárgy­a. Mir­­a Ibrahimov „Virrad” és Vagyim Szobko „A béke záloga” című re­génye, Moszksvai „Elsüllyedt kö­rök” című műve, Iilsilko „A kék óceánon túl” című mély érzések­­kel telített verseskötete. Abasin­ze, Voronyko és mások költeményei ragyogó és meggyőző képekben állítják szembe a béke és a szo­­cializm­us táborában folyó testvéri alkotó munka légkörét a hazug­ság, a képmutatás, a növekvő nyomor és a jogfosztottság rotha­dást árasztó levegőjével, amely a háborús hisztéria mérgével fertő­zi a kapitalista világot. Ezek a művek harcra szólítják az olvasó­kat a háborús gyújtogatók álnok tervei ellen és a nagy Szovjetunió vezette béketáborba tömörítik a­­dolgozókat. A szovjet nép és az egész dol­gozó emberiség nagy vezéreinek alakjait örökíti meg Abasidze Le­ninről szóló versciklusa, Haszul liza „L­enin” című elbeszélő költe­ménye és sok, Sztálinról szóló mű, amelyekben testet ölt a nép szere­­tete nagy vezérei iránt és az a tu­dat, hogy a kommunizmus épül és felépül s hogy a béke ügye a világreakció minden kísérlete elle­nére is győzedelmeskedik. Számos nagyszerű mű szól a Szovjetunió népeinek forradalmi múltjáról. Megörökítik, hogyan erősödött a dolgozó­­tömegek for­radalmi öntudata, miként tömörí­tették a bolsevikok a munkásosz­tályt és a dolgozó parasztságot a kapitalizmus elleni győzelmes harcra. E művek közé tartozik Fjodor Gladkov „Volnyica” című kiváló regénye, Kavi Nadzsini már említett „tavaszi szél” című tehetséges írása és Szokolov „Szikrák” című regénye. A szovjet irodalom gyakran fordul a közelmúlt eseményei felé és a nép hősiességének abból a kiapadhatatlan forrásából meríti anyagát, amely bőségesen tárult fel a fasiszta hódítók elleni há­ború éveiben. Bieloruszia parti­zánjainak, a dicső szovjet haza­fiaknak alakjait örökítette meg Gamjakin „Mély áramlás” című könyvében. A szovjet ifjúságnak az osztályellenség és a fasiszta hódítók elleni harcában tanúsított hősiességéről ad képet Scer Pacsov „Pavilik Morozov” című elbeszélő költeménye, Birjukov „Sirály”, Kszilj és Poljanovszkij „Vologya utcája” című műve. Egész könyv­tárat megtöltenek a szovjet írók­nak a hazafiak hősiességéről írt könyvei. E művek sora most olyan kitűnő alkotással gyarapodott, mint Basirov „Becsület” című re­génye. Ezúttal is a legkülönbözőbb iro­dalmi műfajokhoz tartozó művek kaptak Sztálin-díjat. A gyerme­kek milliói megelégedéssel veszik tudomásul, hogy a Sztálin-díj első fokozatával tüntették ki Marsok „Versek gyermekek számára” cí­mű népszerű művét. Az egyre kedveltebb útleírásokat Saginjan „Utazás Szovjet-Örményország­­ban” című könyve képviseli. Sztá­lin-díjat kapott Szergej Antonov fiatal író „Gépek haladnak az úton” című elbeszélés-kötete, ami arról tanúskodik, hogy az olvasók érdeklődése fokozódott a rendkí­vül népszerű és fontos irodalmi műfaj, a novella iránt. A szovjet irodalomban mind több és több történész foglalkozik mélyrehatóan a múlt gazdag iro­dalmi hagyatékának marxista ér­vékelésével. Ezt a tényt legjobban bizonyítja, hogy 1950. évi Sztá­­r • vájjal tüntették ki többek kö­zött Blagoj „Puskin alkotó útja” cím­ű irodalomtörténeti művét,. Szólnunk kell arról is, hogy Prózaíróink, költőink és színmű­íróink még a múlt évben sem for­dítottak kellő figyelmet a szovjet irodalom legfontosabb feladatára, a szovjet munkásosztály, a kom­munista építés hős élcsapatának művészi ábrázolására. Az 1950-es Sztálin-díjjal kitüntetett nagyszá­mú műből csak Ribakov „Softő­­rök” című regénye, Karavajeva művei, Szurov „Hajnal Moszkva fölött” és Csepurin „Lelkiismeret” című színműve foglalkozik közvet­lenül, vagy közvetve, a munkás­­osztály életével és áldozatkész munkájával. A Párt és kormány történelmi határozatai a kommu­nizmus nagy építkezéseiről újra és újra a szovjet irodalom napi­rendjére tűzik a hős munkásosz­tályunk életével, munkájával és harcaival foglalkozó­­ témákat. Magasztos feladatok bontakoznak ki irodalmunk előtt: úgy ábrázol­ni a szovjet népet, mint a törté­nelem formálóját, kidomborítani a kommunizmus nagy építkezése­in folyó munka gigászi méreteit, megmutatni a Pártot, mint a nép életének irányító és szervező ere­jét. A kapitalista országokat elbo­rítja az imperialista háborús gyúj­togatók által szított háborús hisz­téria. A megvásárolt tudósok „al­kotásai” az őrületes fegyverke­zést, a tömeges emberirtás újabb és újabb eszközeinek feltalálását szolgálják. Imperialista gazdáik megrendelésére ,a művészet és irodalom meggyalázói a kozmopo­­litizmus mérgét, az ember és az emberiség alkotó erői iránti hitet­lenséget izzadják ki magukból és terjesztik, aljas állati ösztönöket, gaztetteket, gyilkosságokat és por­nográfiát hirdetnek. A kapitalista társadalomban a „békedíjakat” a legelvetemültebb háborús uszítók­­nak adják, az irodalmi díjakkal olyan aljas árulókat tüntetnek ki, mint a nemrég meghalt André Gide, vagy Ezra Pound, amerikai „költő”, aki Mussolinit dicsőítette. A kapitalizmus nem tudja lep­lezni a háború utáni kapitalista világ rothadását és hanyatlását, bármennyire szorgoskodnak is ezen a téren „ideológusaik”. Erre a szánalomraméltó háttérre különös élességgel vetítődik ki a győzelmes szocializmus országa irodalmának és művészetének, örömteli fejlődése. Az a tény, hogy az 1950-es Sztá­lin-díj­ak minden eddigit meghala­dó számban kerültek kiosztásra, szemmel láthatóan bizonyítja, hogy a Szovjetunió népeinek testvéri irodalma állandóan fejlődik s a kommunizmus építőit és építését ábrázoló irodalom jelentősége egy­re fokozódik. A szép bizalma és érdeklődése arra kötelez minden szovjet írót, hogy a végsőkig fokozza felelős­ségérzetét és munkájában a leg­nagyobb követelmény­eket támasz­­sza önmagával szemben. Csak mély eszmei tartalmú és formai szempontból tökéletes művekkel tükrözhetjük vissza nagyszerű éle­tünket. Nekünk, szovjet íróknak, olyan műveket kell alkotnunk, amelyek méltóak korunkhoz, ame­lyet jogosan nevezünk sztálini kor­szaknak. És ezt csak úgy érhet­jük el, ha elszakíthatatlan kap­csolatot tartunk fenn a néppel, ha fáradhatatlanul bővítjük eszmei és politikai látókörünket, ha az Újítók bátorságával dolgozzuk fel a kommunizmus új témáit és rendszeresen kiegészítjük sorain­kat új írókkal, a kommunizmus ifjú építőivel. Jelenet Azszájev „Távol Moszkvá”-tól c. regényéből készült filmből. Majakovszkij : Küzdjétek ki a jövőt! A jövő nem hull senki ölébe, alkalmazz hát rendszabályokat. Komszomol, rángasd gallérján ide! Úttörő, a sarkánál ragadd! A kommün nem meséli hercegnője, hogy éjszakánként róla álmodozz. Latolgasd, számítsd, célozd meg ezért s ha szükség van rá, izekké bogozd. A kommunizmus nemcsak szántóföldek, nemcsak üzemek­­ mint száraz kerék, kit könnyre hajt a balalajka húrja, az nem méltó a mi jövőnkre még. Géppuska pattogj a fronton hurrázva — ám a háború nemcsak ebből áll. A családok, az otthon nyomása utunkon még k.-.nk mindig akadály, terhét le nem rázta s szunnyad rózsái lugasa megett, —• hogy a jövendőt szemtöl-szembe lássa, —« a kommunizmust — nem érdemli meg. Akár a subán — az időn is átrág, ha benne petéit lerakta a moly. Avas napjaink frissitsd fel Komszomol! Fordította: Szily Ernő küzdj érte otthon, családod, léted ki öreganyját egész napon át, őt harcolja ki, káromolva fújja egész ruhatárát Aki otthona hétköznapjai, az asztalod mellett. Vihar előtt 1902 (E. Iszabekian festménye)

Next