Előre, 1951. július-szeptember (1. évfolyam, 74-150. szám)

1951-07-01 / 74. szám

4 A eitenltották a sztálin-MMi jal Hewlett iMunk (MOSZKVA). Június 27-én a Kreml Szverdlov-termében átnyújtották a nemzetközi Sztálinbékedíjat Hewlett Johnson Canterbury érseki helynöknek, a békéért, a népek barátságáért folyó küzdelem neves harcosának. Az ünnepségen a szovjet társadalmi szervezetek számos képviselője, kiváló tudósok, rók, művészek, moszkvai sztahanovisták és az orosz ortodoxegyház képviselői jelentek meg. Szkobelcin akadémikus átnyújtotta Hewlett Johnsonnak a nemzetközi Sztálin-békedíjjal történt kitüntetésről szóló oklevelet és az aranyérmet, amelyen Sztálin elvtársnak, a béke nagy zászlóvivőjének domborműves képe látható. Ezután Tyihonov elvtárs, a Szovjet Békebizottság elnöke, továbbá I. J. Gluscsenko profeszszor és Nyikolaj metropolita üdvözölte a kitüntetettet. Válaszában a Canterbury érseki helynök a többi közt ezeket mondta: " A békedíjat Moszkvában nyújtják át. Milyen más várost választhatnának ki erre a célra? A kitüntetettek ugyan a legkülönbözőbb országok békemozgalmának képviselői, mégis csak Moszkva lehet a központja a világ ama részének, amely a békére gondol, a békéről beszél, békés terveket sző. Moszkva az a város, ahol tilos a háborús propaganda, ahol a békés építés tölti be az emberek életét. Még az imperialista sajtó is kénytelen elismerni, hogy Malik elitére javaslata lehetőséget nyújt a koreai háború gyors befejezésére A világsajtó érdeklődésének középpontjában továbbra is Malik elvtárs ismeretes rádióbeszéde áll, amelyben meghatározta a koreai háború gyors befejezésének’lehetőségét. A New York Times koreai jelentése szerint J. A. Malik rádióbeszédének híre „villámsebességgel terjedt el“ a ’katonák között" az egész frontvonal hoszszában és még az előretolt állásokba is eljutott,pedig oda egyébként a fontos hírek is többnyire csak napok múltával kerülnek el. A New York Times tudósítója rámutatja a katonák „erősen remélik“, hogy a koreai háború befejeződik. Kedden a burmai kormányszóvivője kijelentette, hogy a burmai kormány üdvözli Maliknak a koreai háború békés befejezésére tett javaslatait. A burmai kormány örömmel fogad miniem olyan lépést, amely a koreai konfliktus befejezésére vezet. Malikrádióbeszédével kapcsolatban Indiában gyűléseket, tartottak. Kalkuttában az egybeigyültek üdvözölték Malik javaslatát és kifejezték reményüket, hogy a javaslat valóraváltása biztosítja a békét Koreában. A Times kedden vezércikkben foglalkozott Malik javaslataival. „A nyugati hatalmaknak mindenekelőtt be kell látniok azt — írja a lap — hogy a harcok megszüntetésének visszautasítása a pusztító háború folytatását jelenti, amely már eddig is kimondhatatlan szenvedéseket hozott a koreai népre. Egy évvel a pusztító háború megkezdése után az Egyesült Nemzetek kormányainak nem szabad elmulasztaniuk egyetlen alkalmat sem a béke helyreállítása érdekében. Ha nem tudják bebizonyítani azt, hogy minden tőlük telhetőt megtettek a fegyverszünet megvalósításacéljából, akkor nem lenne meglepő, ha a nyugateurópai és más országokban semlegességi nézetek vernének gyökeret. A Daily Worker moszkvai levelezője jelenti: Diplomata körök figyelme a Pravda cikkére összpontosul, amely hangsúlyozza, hogy a koreai kérdés megoldása része lenne a világproblémák szélesebb körű megoldásának. A cikkből világosan kitűnik — folytatja a lap —, hogy a Szovjetunió a koreai harcok gyors beszüntetését kívánja. Ha még lehetett valami kétely külföldön Malik javaslatának, mint a szovjet politika megfontolt lépésének jelentősége tekintetében, úgy a Pravda cikke végleg eloszlathatta. Malik elvtárs rádióbeszéde nagy reményeket keltett a francia közvéleményben és ennek még a jobboldali lapok is kénytelenek hangot adni. Az Aurore szerint a nyugati hatalmak nem tehetik meg, hogy azzal hagyják magukat vádolni: felelet nélkül hagytak egy a békére vonatkozó kezdeményezést. A Figaro washingtoni tudósítója azon sopánkodik, hogy az amerikaiak ismét hagyták kezükből kihúzni a kezdeményezést. A Ce Matin szerint „kilátás van a háború beszüntetésére és bűnös dolog volna ezt az alkalmat elszalasztani“. A France Soir vezércikkében hangsúlyozza, hogy „először is be kell szüntetni a tüzet, azután meg kell kezdeni a tárgyalásokat, mert bármilyen megoldás jobb, mint a háború“. A Le Monde annak a véleményének ad kifejezést, hogy az érdekelt felek nem fognak túlságosan hosszú ideig procedúra-kérdéseken nyargalni. A Combat azt ajánlja a nyugatiaknak, „ne hagyják, hogy a fő kérdés tekintélykérdések miatt elsikkadjon. Ha a nyugatiak békét akarnak — írja a lap —, az első dolog a háború megállítása. Akárhogyan legyen is, a nekilendülés megtörtént.“ A L‘Humanitében Pierre Courtade a többi között megállapítja: „Malik javaslata csak azok számára új, akik minden eddigi békeindítványt visszautasítottak. Ha ma az amerikaiakra rá lehet kényszeríteni más magatartást, ennek az az oka, hogy bebizonyosodott: a támadás nem kifizetődő“. Courtade a továbbiakban hangsúlyozza: „Még sok tennivaló van, hogy rákényszentsük a békés megoldást az agresszorokra". A De Soirban Georges Soria megállapítja: nyugati oldalról ködfelhőbe burkolják a tárgyalásokat, ami nem jó előjel. Az USA a kulisszák mögött mindenféle feltételeket szab a koreai fegyverszünettel kapcsolatban. A koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek öt nap alatt több mint 7.500 főnyi veszteséget okoztak az ellenségnek (Koreai arcvonal). Junius 16- tól 20-ig a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek 7513 ellenséges katonát semmisítettek meg. Ezek közül 5285 hszinman(ista és 1920 amerikai katona elesett, illetve megsebesült. A sebesülteken és halottakon kívül a néphadsereg és a kínai önnkéntesek 308 foglyot ejtettek, mi köztük az amerikai légierő egyszázadosi rangban levő pilótáját. A június 16-tól 20-ig terjedő öt nap alatt az ellenség 28 repülőgépét lelőtték, 20 másikat pedigmegrongáltak. Vang Jung Csiang légvédelmi tüzér puskával lőtt le egy amerikai lökhajtásos vadászgépet. Ez alatt az időszak alatt 12 ellenséges harckocsit lőttek ki. Csu Ju Han egymaga három tankot lőtt ki egy amerikaiaktól zsákmányolt rakétavetővel. Tokióban csütörtökön megerősítették, hogy tizenegy angol katonát hadbíróság elé állítanak Koreában, mert megtagadták az engedelmességet. A hadbírósági tárgyalást Thomas Brodie dandártábornok, a 29. brit dandár parancsnoka rendelte el. C ENTRÜL POL1GRAFIC Nr. 4. SIBIL INTR EPRINDERE INDUSTRIALS DE STAT FILIALA TG. - MURES. — TELEEONs 643. Taxa postalä plätitä jn numerar conf. apr. Dir. Gen. ETT.ciMo. 2033-— 1945.1 v ELŐRE -■ S Kirk, az USA moszkvai nagykövete felvilágosításokékért Groimko elvtárstól Hank rádióbeszédével kapcsolatban (Moszkva — Agerpres) Június 27-én A.A. Gromiko szovjet külügyminiszterhelyettes fogadta Kirket, az USA moszkvai nagykövetét. Kirk nagykövet felvilágosításokért fordult A.A. Gromikóhoz J. Malik ENSZ-ben működő szovjet megbízott június 23-án mondott rádióbeszédének a koreai kérdésre vonatkozó részével kapcsolatban. A. A. Gromiko megadta Kirknek a megfelelő felvilágosításokat az általa felvetett kérdésekkel kapcsolatban. Az USA kormánya nem adott beutazási engedélyt a Béke Világtanács küldöttségének (Paris — Agerpres) Joliot- Curie elvtárs, a Béke Világtanács elnöke értesítette Malik elvtársat, a Biztonsági Tanács jelenlegi elnökét, hogy az amerikai kormány nem adott beutazási engedélyt a Béke Világtanács tizennégytagú küldöttségének, amely fel akarta keresnia Biztonsági Tanács elnökét. Joliot Curie elvtárs felkérte a küldöttségnek az Egyesült Államokban tartózkodó két tagját, Paul Robesont és Willard Uphaus lelkészt, keressék fel Mank elvtársat, a Biztonsági Tanács elnökét és hajtsák végre a küldöttség feladatát. A Právdá szerkesztőségének válasza Morris© m úrnak A Právdá június 28-i száma a következő cikket közli: Herbert Morrison angol külügyminiszter a Press Association ügynökség villásreggelijét arra használta fel, hogy újabb kirohanásokat intézzen a Szovjetunió ellen. A szónok — tekintettel hallgatóközönségének összetételére — különös figyelemre méltatta a szovjet sajtót is és elsősorban a Pravdára zúdította vádjait. Igazságtalanok lennénk, ha azt állítanák, hogy ez az alkalom volt az egyetlen, amelyet Morrison úr szovjetellenes kirohanásokra használt fel. A tapasztalat azt mutatja, hogy a munkáspárti miniszterek egyetlen felszólalásából sem hiányoznak a Szovjetunió ellen irányuló koholmányok és gyűlölködő vádaskodások. A munkáspárti vezetők és miniszterek szovjetellenes kirohanásainak az a sajátossága, hogy alaptalanok és nembizonyíthatók. Azért foglalkozunk mégis Morrison úr nemrégiben tartott beszédével, mert a szónok ez alkalommal megkísérelte „indokolni” a Szovjetunióval és különösen a szovjet sajtóval kapcsolatos vádjait és igényeit. Az már Morrison úr baja, hogy kudarcot vallott. Hiába történt meg a kísérlet sikeréhez nem voltak meg amegfelelő feltételek. Az angol külügyminiszter a szovjet nép iránti mély „baráti” megnyilvánulásokról beszélt, ugyanakkor azzal vádolta a szovjet sajtót, hogy nem közli ezeket a megnyilvánulásokat, a tények mást bizonyítanak, mégpedig azt, hogy a szovjet sajtó feltétlenül közli azokat a beszédeket és felszólalásokat, amelyek az angol és a szovjet nép közötti baráti kapcsolatokra hívnak fel. Ezeket a cikkeket minden olvasó bármikor megtalálhatja a szovjet sajtóban. Morrison úr első vádja tehát elesik. Ugyanilyen alaptalan Morrison úr második vádja, amely azt mondja, hogy a szovjet sajtó — állítólag — nem tájékoztatja eléggé az olvasókat a nyugati hatalmak szerepéről a külügyminiszterhelyettesek Parisban tartott értekezletén. Morrison úr különösen amiatt elégedetlen, mert a nyugati hatalmak május 31-i jegyzékét túlságosan röviden ismertették, míg a szovjet válasz teljes szövegét közölték. Morrison úr szembeállíja a szovjet és az angol sajtót. Ügyetlen fogás volt ez Morrison úr részéről. Elöljáróban csak annyit jegyzünk meg, hogy A. Gromikónak, a Szovjetunió képviselőjének május 10-i nagyjelentőségű felszólalását és bejelentését egyáltalán nem közölte olyan nagybefolyásű angol lap, mint amilyen az angol Times. Morrison úr természetesen hivatkozhatna arra, hogy nem ő a T limes gazdája. Mi nem szállunk vitába vele, hanem megnézzük mi a helyzet a Daily Heralddal — annak a munkáspártnak központi lapjával, melynek egyik vezetője Morrison úr. Míg a szovjet sajtó naponta pontosan beszámolt a párisi tanácskozásról, addig megtörtént, hogy a Daily Herald hasábjain napokon, sőt heteken keresztül a legkisebb hír sem jelent meg a párisi tárgyalásokkal kapcsolatban. Arról pedig, hogy a Daily Herald hogyan tájékoztatott a Szovjetunió álláspontjáról, a következő tényből lehet következtetni: A szovjet kormánynak „ nyugati hatalmak május 31-i jegyzékére adott válasza hangsúlyozta a szovjet kormánynak azt a kétségét, hogy haladéktalanul elküld képviselőjét a külügyminiszterek washingtoni tanácskozására, mihelyt a párisi tanácskozás pozitíven oldja meg azt a kérdést, hogy az Atlanti egyezményre és az USA katonai támaszpontjaira vonatkozó szovjet javaslatot megegyezéssel meg nem állapított pontként napirendre tűzzék. Hogyan ismertette a Daily Herald az angol olvasókkal ezt a fontos közleményt? A lap nem közölte a szovjet jegyzék teljes szövegét. Morrison úr beszéde — mint már említettük — nemcsak vádakat, hanem bizonyos igényeket is tartalmazott, melyek azt bizonyítják, hogy az angol külügyminiszter — nyilvánvalóan az amerikai gondolkodásmód iránti rajongása következtében — elvesztette az angol nemzetre oly jellemző mértékérzékét. Morrison úr panaszkodik, hogy amikor L. V. Sztálin, a szovjet kormány feje intervjút ad a sajtó számára, akkor az angol sajtó nagy címszavakkal, a legfeltűnőbb helyen közli ezt az intervjút. Ezzel szemben a szovjet sajtó nem, szívesen közli Morrison, vagy Attlee miniszterelnök beszédeit. Mit lehet mondani Morrison úrnak ezzel kapcsolatban? A tények logikája a legerősebb logika. És a tény az, hogy I. V. Sztálin beszédeit az egész világ figyelemmel hallgatja, ezekben a beszédekben a népek a szép jövő reményét, a békéért, a népek közti barátságért folytatott harcra való felhívást látják. A külföldi burzsoá sajtó — beleértve az angol sajtót is — nem teheti meg azt, hogy ne közölje I. V. Sztálin beszédeit, mert azok közlését az olvasók megkövetelik, az olvasó ismerni akarja a beszédek tartalmát. Emellett az angol lapok kiadói kétségtelenül figyelembe veszije azt a körülményt, hogy az angol lapoknak az a száma, amely I. V. Sztálin nyilatkozatait közli, a szokottnál jelentékenyen magasabb példányszámban fogy és ezzel a lap bevétele is nagymértékben emelkedik. A szovjet sajtó tapasztalata viszont azt bizonyítja, hogy amikor a szovjet, lapokban a Morrison úr beszédeihez hasonló nyilatkozatokat tesznek közzé, a lapok példányszáma mindig csökken. Ez érthető is. A szovjet olvasót nem érdeklik az olyan anyagok, amelyek a nemzetközi helyzet igaz, komoly és mélyreható vizsgálata helyett igazságtalan kirohanásokat tartalmaznak. Morrison úr beszédében kifejezte azt a kívánságát, hogy a Pravda adjon helyet hasábjain az angol külügyminiszter külön intervjúja számára. És azt is kívánja, hogy szavait lapunk pontosan és feltűnő helyen közölje. Beszédében megkérdezte: mi erről a Právdá véleménye? Nos, „ Právdá kész helyet adni Morrison úr nyilatkozatának, amelyet feltétlenül pontosan és teljes egészében közölni fog, de magától értetődő, hogy kölcsönösségi alapon. A lap példányszáma természetesen kárt szenved emiatt, a Právdá kész azonban erre az áldozatra. A Právdá szerkesztősége bizonyos akar lenni abban, hogy a Morrison úr felszólalására adott válaszát éppen ilyen pontosan és éppen ilyen feltűnő helyen fogja közölni az angol sajtó. Erről mi a véleménye Morrison úrnak? ítéletet hirdettek a magyarországi összeesküvők perében (BUDAPEST). Junius 28-án a törvényszék,a következő ítéletet hozta Grősz József és társai bűnperében, akik a legsúlyosabb bűntetteket követtékel hazájuk ellen. Grősz József, kalocsai érsek 15 évi, dr. Bozsik Pál 10 évi, dr. Farkas Endre, egyházi ügyész 8 évi börtönbüntetést kapott. Dr. Hévey László, volt minisztériumi irodafőnök perét különválasztották, dr. Pongrácz Alajos, volt követségi tisztviselő perét pedig katonai törvényszékielé utalták. Endrédi Vendel, volt cisztercita szerzetes 14 évi, Hagyó-Kovács Gyula, volt jószágigazgató 13 évi, Cseilár Jeneő István, a Szent Pál szerzetesrend főnöke 10 évi börtönbüntetést kapott, míg Vezér Ferencet, Szent Pál szerzetesrend kolostorának főnökét halálra ítélték.