Előre naptár, 1987
Tartalom
Maris Caklais A NÁDBENŐTTE TÓ Szeretni foglak benneteket. Zavart lesz a szerelem és szerény. De hajlékony, mint szélben a nád, mint tavak síkja, mint a vízinövény. Még egyszer elvirul a nád, még egyszer elszállnak a vadludak ökörnyál ezüst szálai között. Megcsókolom a ladikok vizes hasát és a vízirózsát tépő kezet. Szeretni foglak benneteket, mind jobban és fürdő nőket, vízi bogarakat, mindent, ami kúszik, úszik, moccan, rebben. Szeretem mindenestül ezt az összhangzó kis világot, hol paloták süllyednek el, mocsárszemek sugárzanak, és édesen ásítoznak a hableányok, hol még a szitakötők is, nekivágnak a parttalannak, szelíd és mély szerelmemen mulatnak. Majd reggel visszatértek, a rátok hagyott tó fölött cikáztok, mert létetek ilyen, mert a természet parancsolta rátok: nem tudni, hogy a tó körül már támadásba lendül a nád, nem látni a halványuló fényben a vakhomályt, se azt, hogy rezzenéstelen, gyengéd és gyönyörű zöld ívben a tavunk körül összezárul a végzetes gyűrű. Rab Zsuzsa fordítása mind hevesebben — Jankó Dimov KONTRASZT Technika s kibernetika kora. Csupa ideges, bomlott szenvedély. Cáfolom mások szavait, noha náris én vagyok, kit cáfolat ér. Ez a gyorsaság. Ott nyög szakadatlan tengelyeken s a kerekeken. Lüktet a vénákban s az agyban. Lángol acél szárnyvégeken. Pillanatonként. Zúg-döng a gép. Csaknem talpon élünk. S lehets , furcsa ekképp, sőt szörnyűség, rá egyszerűen csak elképzeled, hogy az ember, ki maga hozta létre a gépet — leigázva úgy marad kíméletlen, bősz ütemére s logikájára — mint a rab! Micsoda sors! Nincs, nincs igazság! Mily prakticizmus, istenem! Autóbalesetek nyuvasztják a költőt, nem harc, küzdelem! S korunk kozmikus szárnyalással eszméink fölött tovaszáll. Sőt, egyetlenegy pillantásra születik szerelem ma már... De a roppant vasáradatban járdák kezén a fű kinő. Mégiscsak ő a halhatatlan lázas hajszánkban, mégis ő! Majtényi Zoltán fordítása Fábián Imre TENYEREMBE NÉZZETEK 1. Májusban zászló leng ujjhegyemen nyílik a jövendő virág vitorlájának fekszik a szél virágpor hullása zenét lüktet az élet és riadok asszonyom a tenyeremben te hol jártál kicsi kedves hajadban barackfa virág 2. Beszélgetésem fekete lepkével éji lepke honnan jössz? a földből mi van a hátadon? lehunyt szemem mi van a szemedben? mély titok milyen mély a titkod? nézd meg s nem volt elég erőm belenézni a sötétség kútjába 3. Metamorfózis amikor a szem vak látni kezdenek az ujjak tapogatózva kémlel léleknek tíz kicsi feje ujj begy-radar-csápok benne alvó látnok kezem napot imád kezemen a világ ami volt ami van hant és kacagás ami földre omlott ami felépült verve s megáldva a százszorszép világ 72 Oscar Wilde AFORIZMÁK — Az öregek mindenben hisznek; a felnőttek mindenben kételkednek; a fiatalok mindent tudnak. — Nincsenek indiszkrét kérdések, csak indiszkrét válaszok vannak. — Csak az igazán az emberé, amit magában hordoz. — A cinikus ember mindennek tudja az árát, de semminek nem ismeri az értékét. — Sok holmit eldobnának az emberek, ha nem tartanának attól, hogy mások összegyűjtik azokat. — Egyetlen csók is csődbe juttathat egy emberi sorsot.