Előre, 1909. január (5. évfolyam, 1-5. szám)

1909-01-02 / 1. szám

VOL. V. ÉVFOLYAM. Lesújt, megráz bennünket a természet véletlen katasztrófája. Újra a természet ellen kellően védekezni nem tudó, gyámolta­lan lényeknek érezzük magunkat, pedig a társadalom bűnei a társadalmi élet viszás­­sága okozta szerencsétlenségek százszorta megrázóbbak, lesújtóbbak, szomorúbbak re­­j­ánk nézve. Amazokat az emberi ész előre nem láthatja, ki nem számíthatja, el nem kerülheti, de a társadalmi rend által ért bajok ellen tudunk védekezni, azokat elhá­ríthatjuk magunktól. A társadalmat mi tartjuk fenn, mi vál­toztathatjuk meg. Rajtunk áll, hogy olyan társadalmat hozzunk létre, melyben az em­berek egyenlően veszik ki a maguk részét a munkából a javak termelésében és egyen­lően élvezik a javakat. * Szomorú újév előtt állunk. A természet súlyos keze nehezedett reánk. De a természet véletlen csapásánál rette­netesebb a helyzet, amit a mai társadalmi rendszer idéz elő. Milliók bérrab­szolgaság­ban élnek, milliók munka nélkül, kenyér nélkül rájják az utcákat, fényes paloták mellett éhező, munkások koldulva járnak munka után a­ kenyér után. Szomorú az újév és szomorú lesz mindad­dig, míg a sok millió éhező, nyomorgó mun­kás öntudatra nem kél. Mig tudatára­­nem jó annak, hogy ki e társadalom fentadásá­hoz a keze munkájával járul hozzá, a társa­dalom javai azt illetik, az embert, a mun­kást. Ha millió munkás a társadalmi nyomor igazi okát belátja és a mai rendszer viszás­­sága ellen védekezve egy táborba lép», meg­szűnik a nyomor és szenvedés és újév, új­­korszak, új élet támad az emberiség szá­mára. NEW YORK. 1909. JANUÁR 2. flUERiKrti M/1GYiqT^^^^^^^^^20CtflLISTfl &ZÖVETSEt^^|^^^^^ W | ^ T=......-"-■■■■: = MiVATAL­OS ^si^ÖZLÖNYE iSpT (flirrr'7) Entered as second-class matter September 11th, 1908, at the"i-V-d- Office of New York, N. Y.. under the Act of March 3, 1879. ÚJÉVKOR ! Szomorú újév előtt állunk. Az egész em­beriség gyászba borult a rettenetes szicíliai katasztrófa miatt. Nincs nemzete a művelt világnak, mely ne érezné a gyászt, mi e vég­zetes, elkerülhetetlen szerencsétlenséggel az emberiséget sújtotta. A természet elháríthatatlan csapása ösz­­szehozza a világ minden népét. Egy érzést kelt a legkülönfélébb nyelvet beszélők — más szokások között élő emberekben. Az emberek e megdöbbentő szerencsétlenségre együtt éreznek, együtt gyászolnak. Az em­bereket emberekké teszi a szerencsétlenség, a baj. Fejünk fölött érzünk valami láthatatlan ki nem kerülhető sors kezét, a­mely minden pillanatban, mindenkire egyaránt lesújthat. A vallásos istenhívő, babonás emberek az istent látják ebben a végzetben. A felvi­­lágosítodottak a természet kiszámíthatatlan törvényeit. A természet, ez a nagy ismeretlen, a­mely­­lyel szemben való védekezés, a­melynek ál­dásait kihasználó emberi ész csoportokba, társadalmakba egyesítette az embereket, erősebb minden társadalomnál, fölötte áll minden fejlett, számító észnek. A mezítelen, a természet viszontagságai­nak, elemi csapásainak védelem nélkül oda­dobott állatember csak akkor lehetett kul­­tur­emberré, amikor társával csoportosult, amikor társadalmat alkotott, hogy egyesült erővel megismerve a kiszámítható termé­szeti törvényeket, védekezzék a véletlen el­len. A társadalom, eme nagyszerű védelmi intézmény megteremtette a kultúrembert, a munkást. Az ember nemcsak védekező, nemcsak az ismeretlen ellen küzködő, máról holnapra élő állat, kinek minden izomereje, agyának minden gondolata a kezdetleges megélhetés, a táplálékszerzés és hajlékkeresés munkájá­ban merül ki. Az ember, politikán zoon a társadalmi lény izmainak erejével, eszével kultúrát, műveltséget, otthont teremtett a maga számára. És ez az emberi társadalom az egész em­beriség munkájának az eredménye, minden embernek egyformán tud és kell, hogy egyenlően biztosítson otthont, hogy egyen­lő részt adjon a kultúra áldásaiból. A­mint minden ember egyformán, ha más eszközök­kel, ha a munka más részének elvégzésével is, kiveszi a részt a társadalom munkájából, akként egyenlő rész illeti meg a társadalom nyújtotta előnyökből is. És a minden ember előnyére létesült tár­sadalomban viszásság támadt az által, hogy sem a társadalom munkájában, sem a tár­sadalmi élet adta előnyökön nem osztoznak az emberek egyenlően. Az emberiség legnagyobb része egész éle­tén át fárad, küzködik, szenved és létrehoz­za mindama munkákat, melyek a társadal­mi élethez szükségesek, de az élet javaiból, szépségeiből vajmi csekély rész jut számá­ra. Addig az emberiség elenyészően kis része semmivel, vagy nagyon kevéssel járul a társadalmat fentartó nagy munkához, de kizárólagos élvezője a mások munkája gyü­mölcsének. Ha a természet puszta törvényeinek ki­tett ember szenvedései állattá sülyesztették az embert, a társadalomban uralkodó ilyen tistás állapotok az emberiség legnagyobb részét visszasülyesztik az állatember sorába. A mai társadalom védtelenebb állapotba helyezi, szigorúbban sújtja az embert a ter­mészet minden csapásánál. A mai társa­dalom végzetesebbe kert hitetlenebb az em­berek legnagyobb részére a természet min­den törvényeinél. É­­s a társadalmat em­berek teremt­itek meg, emberek tartják fenn. Millió emberi élet pusztul a sorvasztó, túlnehéz munkában, millió ember hal meg idő előtt, betegségek következtében, mik elháríthatók, millió életet él szerencsétlen­ség munka közben, mi elkerülhető lett vol­na. És millió ember éhezik, nyomorog, sínylődik, mert nincs munkája. * * KÉTSZÁZEZER EMbER HALÁLA. Lapunk más helyén foglalkozunk a ret­tenetes katasztrófa hírével, mely Délolasz­­országot és Szicíliát a napokban sújtotta. A szerencsétlenség első pillanatában nem is sejtették annak roppant nagyságát. A legújabb táviratok kétszázezer ember­élet puszi utasáról számolnak be. Reggio vá­ros Calabriában 34,000 lakosságával eltűnt a föld szik­éről. Egyetlen élő­lény meg nem menekült­, az egész várost elnyelte a tenger! Messina városában magába 75,000 halott van. Megszámlálhatatlanok a hajléktala­nokká vált­­ak. Évszázadok óta hasonló katasztrófa nem sújtotta az emberiséget. A fökl minden részén a szerencsétlen élet­ben maradottak segélyezésére akció indult M­UNKA­N­ÉLK­ÜLTEK—ÚJÉVE. ITT ÜL A RÉGI VENDÉG—AZ ÉN­HALÁL. TÖRVÉNYEN KÍVÜLI ÁLLAPOT MAG­YARORSZÁGON! Már említettük, hogy a kereskedelemügyi miniszter föloszlatta a vasutasmunkások szövetségét. Ez nem volt elég, most egy újabb rendeletet bocsátott, ki a kormány, a­mely mindennemű szervezkedést megtilt a vasutasoknak. Mindazokat, akik bármily szervezetbe tartoznak (szövetség, szakegy­let, szaba­d­szervezet, lapszövetség stb.), ha­­ladéktalanult kilépésre kötelezték és megtil­tották, hogy ily szervezetekhez csatlakozza­nak, vagy hogy ily szervezeteket bármily módon is támogassanak. Aki ez ellen cse­lekszik, azt tizenöt napon belül elbocsátják a szolgálatból. Dr. Landler Jenő elvtárs a Népszavában gyújtó cikkben hívta fel a vasutasokat, hogy a kormány ezen rendeletének ne engedel­meskedjenek, mert e rendelet ellenkezik a vasutasok törvényadta jogával, a politikai véleményszabadsággal. A kormány a miatt a cikk miatt lefog­lalta a “Népszavát.” A lefoglalás azon­ban nem volt válasz a cikkben foglalt vá­dakra. A cikkre a méltó választ majd a vasutasok fogják megadni. ELVTÁRSAK! Az ELŐRE hetilap nagyobb lett! Ta­nulságos és érdekes olvasmányokat találhat benne minden munkás. Adjátok ismerőei­­teknek az olvasás végett és szerezzétek meg előfizetőnek. ELŐFIZETEK gyűjtése. Az “Előre” januári első számának kibo­csátó­­tásával egyidejűleg gyűjtő-iveket bo­­csájtott ki, melyeket minden előfizetőnek megküld. Hisszük hogy elvtársaink minden erejük­ből gyűjteni fognak új előfizetőket. Minden új előfizető új harcosa lesz az ‘'Előre'”-nek, a szocializmusnak. Elvtársak. Legyen az újév egy újabb, nagyszerűbb agitációnak az éve! Hogy küzdelmünk eredményes legyen szükségü­nk van minden magyar munkásra. Minden magyar munkást meg kell tehát sze­reznünk az “Előre” előfizetőjének, a szo­cializál­ás harcosának! fatálisak fel az új küzdelemre! SZARAFOV GYILKOSÁT MEGÖLTÉK. Berlin, dec. 29. Szófiai hírek szerint Panicát, Szaratov gyilkosát még december 10-ike előtt a Seres és Rama között levő község lakosai tőrbe csalták és meggyilkolták. Panica, aki fele­ségével együtt utazott, sokáig elkeseredet­ten védekezett, de legyőzték és holttestét földarabolva, zsákba varrták, azután elte­mették. Habár Panicát egyszerű parasztok gyil­kolták is meg, kétségtelennek látszik, hogy a parasztokat olyan emberek szervezték, a­kik bosszút akartak állni Szaratov meggyil­kolásáért. HÁBORÚ KÉSZEN. Bécs, dec. 28. A magyar-osztrák hadsereg 155.000 ka­tonája teljes felfegyverezéssel készenlétben áll a Szerbiába való bevonulásra si most már a hivatalos körök is attól tartanak, hogy a háború minden pillanatban kiüt. ANGOL NYELVTAN. Az “Előre” mai számában megkezdjük az angol nyelvnek levél­ szerinti oktatást. A nyelvtannak hasznát veheti minden elv­társ akár ismeri a nyelvet már, akár most a­ka­rja elsajátít­a­n­i. Elvtársak! Rajtatok áll az, hogy ezáltal az “Előré”-nek több új előfizetőt szerezze­tek. Az “Előre” a munkással nevelésével magára vállalt kötelességét meg fogja tenni. Elvtársak ti is tegyétek meg a magatokét! Az “Előre” szerkesztősége. NO. 1. SZÁM. FELHÍVÁS. ELVTÁRSAK! TESTVÉREK! Az “Előre” a mai száma ötödik évfo­lyamoiba lép, ötödik éve már, hogy a szo­cializmus igéit terjeszti Amerika magyar munkássága között. És ez az öt év az “ELŐRE” diadalmas előrehaladásának az nagyszerű időszaka volt. Mint szerény, alig észrevehető havi la­pocska kezdette meg pályafutását, hogy a megteremtőinek álmát, nagy heti lappá té­telével—most megvalósítsa. Mikor a lap megalapítása után az eszme, melyet mindég képviselt, terjedni kezdett, mikor nyilvánvalóvá lett, hogy ebben az or­szágban, az ide vándorolt magyarságnak a szocializmusra szüksége van és hogy ezt a szocializmust méltóan csak az “ELŐRE” képviseli—az “ELŐRE” nőttön-nőtt, erő­södött és itt áll most előttetek mint a szo­cializmus hirdetője, a munkásság nevelője, a vilá­g­osság terjesztője. Hogy az “ELŐRE” azzá lett, a mi, azt tisztán a ti áldozatkészségteknek köszöni. A ti soha meg nem szűnő szeretetek, önfel­­áldozástok teremtette meg és tette naggyá az “ELŐRE”4. Elvtársak! Testvérek! Az “ELŐRE” a ti munkátok gyümölcse, az “ELŐRE” a ti lapotok! Az “ELŐRE” további küzdelmében is egyedül ti reátok számít. És az “ELŐRE” és az egész szocialista­­mozgalom nagyszerű feladat előtt áll. A SZOCIALISTA PÁRT fényes válasz­tási küzdelme a szocializmusnak termő ta­lajt teremtett ez országban. Mintegy új életerőre kapott a párt és új célok, új esz­közök nyíltak meg előtte. Az Egyesült Ál­lamok egész munkásságának a szocializmus számára való megnyerése. AZ AMERIKAI MAGYAR SZOCIA­LISTA SZÖVETSÉG csatlakozik a Szoci­­alista Párthoz és minden erejével küzd azok­ért az eszmékért, melyeket a Szocialista Párt maga elé tűzött s a melyekért eddig folyta­tott harca oly eredményes volt. Ennek az új erőre kapott, megszilárdult, biztos talajon küzdő mozgalomnak akar zászlóvivője lenni az “ELŐRE.” Elvtársak! A ti karotok emelte fel az “ELŐRÉT,” ti vezessétek tovább a végső győzelem felé! Az “ELŐRE” nem követel tőletek sem­mivel sem többet, mint, a­mit ti eddig is kötelességeteknek tartottatok. AZ “ELŐ­RE TERJESZTÉSÉT! Elvtársak! Minden erőtökből, tevékeny- ■ ségtek, szocialista öntudatotok minden hevével — agitáljátok az “ELŐRE” érde­kében! Tegyétek lehetővé, hogy az ‘‘ELŐRE” továbbra is nemcsak fennálljon, hanem a magyar munkások közt még hathatósabban terjessze a szocializmust. Az “ELŐRÉT” olvassák most ezrek, kell hogy az itteni magyarság tízezrei legyenek olvasói! Mindez rajtatok áll Elvtársak és mi hisz­­szük, hogy ti megfogjátok ezt valósítani, megfogjátok térni■ kötelességeteket. Testvér üdvözlettel: Az AM. MAGY. SZ. SZ. Központi Vezetősége. , ------------------ 1 FIGYELEM! ELVTÁRSAK! Az A. M. Sz. Sz. I. osztálya január hó 2-án rendes félévi közgyűlését tartja 1528 Second avenue, melyen a napirend különös fontosságára való tekintettel az összes ta­gok megjelenését kérjük. A napirend fontosabb pontjai: 1. A tisztviselőség félévi jelentés, zár­számadás, új tisztviselők válasz­tásai. 2. A S. P.-hoz való csatlakozás. PROCKL JENŐ, titkár.

Next