Előre, 1909. január (5. évfolyam, 1-5. szám)

1909-01-02 / 1. szám

A mon­isták. Irta: TÍMÁR MIKLÓS.* A 18. és 19. század tudományos felfede­zései halomra döntötték a biblia naiv taní­tását. Ma már nem akad tudós, aki komo­lyan hinne a hat napos teremtés történeté­ben, a lélek halhatatlanságában, vagy ab­ban, hogy van egy emberformájú szellem. (“egy gázalafkúi gerinces állat” mondja Häckel), akinek a jóvoltából és gondosko­dása folytán élünk. De ha nincs is tudós, aki ezekben a mesékben hinne, az iskolák­ban, a szószékről, a templomokban még min­dig szent igazságokként hirdetik. A maga­sabb papi tanfolyamokon már azt tanítják, hogy a teremtés hat napja alatt hat korsza­kot kell érteni, de ki hallotta, hogy ezt az elemi vagy középiskolákban mondták volna. Proh­ászka püspök p. o. a szabadtanítás pé­csi kongresszusán nyíltan hirdette, hogy ba­bona hinni egy emberalakú istenben, de Proh­ászka püspök még mindig pokolra szánja azokat, akik nem fogadják el szó sze­­rint a bibliát. És így tovább. A tudomány igazságainak nem szabad át­járnia a nép széles rétegeit, mert a tudo­mány igazságai ellenkeznek a vallástanítá­­sával az uralkodó osztálynak pedig legerő­sebb támasza a szuronyok erején kívül a vallás. Ez indított Németországban egy csomó kiváló szabadgondolkodó tudóst, élén Hackel Ernő jénai egyetemi tanárral, a vi­lághírű tudóssal arra, hogy szövetséget al­kossanak a természettudományok alapján álló világfelfogás hirdetésére. A szövetség neve “Deutscher Monisten­bund” és tanítása minden osztályban talált híveket, de a munkás osztály az, a­mely lelkesen magáévá tette, úgy hogy Németor­szág szervezett munkásainak 90 százaléka monistának vallja magát. Az alábbiakban megkísérlem a monista világfelfogás vázlatos képét adni. A monista felfogás első­sorban mint a mózesi dualista felfogás tagadása jelent­kezik. A monizmus tanítja az isten és vi­lág, anyag és szellem, test és lélek, gondo­lat­érzés és akarat egységét, a szerves és szervetlen világ közös eredetét, a természet­tudományi megismerés határtalanságát. Ta­nítja, hogy az egész mindenségit, ugyanaz az anyag és erő alkotja. Az élet és halál egy­mástól elválaszthatatlan folyamat. Maga a szó monizmus ebből a görög szóból szár­mazik : ‘' monosz ’ ’-egy.­­ A monizmus ez a tanítása szemben áll az ötezer év óta uralkodó zsidó-keresztény vi­lágfelfogással, a­mely azt tanítja, hogy van egy a világtól külön álló szellem, a­kire vagy a melyre a mindenség keletkezését és fenmaradását visszavezeti, hogy van egy külön a testtől elválasztható lélek, a mely külön életet is élhet (túlvilági élet) és a­mely a legfontosabb ismereteinket a kinyi­latkoztatásra vezeti vissza, az emberi észt és a megismerő képességet vele szemben te­hetetlennek és korlátoltnak fogja fel. Szem­ben áll azzal a divatos és mondhatjuk hiva­talos filozófiai felfogással, a­mely a gondo­latot, érzést és akaratot külön kategóriák­ba akarja osztani, és a­mely válaszfalat, akar emelni a szerves és szervetlen világ­ az emberi és állati társadalom közé. A monista világfelfogás az utolsó három évszázad, de különösen a 18. és 19. évszázad természettudományának az eredményein épül fel. William Harvey a 17. század elején fel­fedezi a vérkeringést és megállapítja, hogy a szív működését nem a lélek okozza, hanem a vérkeringéssel van összefüggésben.. New­ton megállapítja, hogy az égi testek mozgá­sát a tömegvonzás, a gravitáció okozza. Már korábban megadta a dualista világ­felfogásnak az első lökést Kopernikus, aki a dualista világfelfogás tanításával szem­ben kimutatta, hogy csillagrendszernek köz­pontja nem a­ föld, (geocentrizmus) hanem a nap. Az emberek önbizalma, a­melyet a­­ nyi­latkozta­tásban való hit évezredeken keresz­tül megbénított, kezdett visszatérni. Angli­ában a “free thinker”-ek, a szabadgondol­kodók a természettudományok jogát a val­lással szemben, vitatták. Másfelől újabb és újabb terrénumokat von ki a tudomány a vallás és metafizika uralma alól. David Hartley és Priestley (18. század), valamint Erazmus Darwin a lélektant igyekeznek élettani alapon magya­rázni. La Metrie (18. század) tanítja, hogy az ember és az állat közti különbség csak fokozati és hogy a lélek benne van az anyag­ban. Destutt de Tracy a lélektant az állat­tan egy fejezetének mondja, és Cabonis sze­rint a gondolkodás az agyvelő funkciója, a * Tímár Miklós elvtárs a Magyarországi Szabadgondolkodók Egyesületének titkára az “Előre” számára írta ezt az érdekes és tanulságos értekezést.— (Szerk.) lélek az élet­ jelensége. Linné megkiséri a növényfajok osztályo­zásét, Lamarck pedig megpendíti a szárma­zástan nagy eszméjét azzal, hogy szerinte az állatvilág származását nem lehet máskor elképzelni, mint úgy, hogy egyik állatfa, a másikból származik. Linné rendszere még mesterséges és nél­külözi a belső mélyebb összefüggést. Magi is csak provizórikusnak, ideiglenesnek tart­ja és szükségesnek mondja egy mélyebb ter­mészettudományi alapot­ nyugvó rendszer megteremtését. Ennek a rendszernek megteremtése és ki­építése megtörtént a 19. században. Le­marck és Darwin elmélete szerint az égés­ növényvilágnak egy közös törzse van,­­ melynek kiindulását, az egyszerű sejt ké­pezi. A sejtek életének ismerete, és más megfigyelések alapján megállapíthatjuk hogy az állatvilág époly természetes rend­szert képez, mint a növényvilág. Az állat­világgal belép a játékba az ember is, az ál­latvilág törvényei kiterjednek az emberre is. A 19. század természettudományi ismere­tének konzekvens összefoglalásán épül fe a monista világfelfogás. Häckel ma 1392-ben megkísérti a “Glau­benserheimtt­ ist i­­­s Naturforschers (des Monismus als Pe­­d zwischen Himmel und Erde)” cite.ű könyvében propagandát csi­nálni a természettudományi hitvallásnak. 1899-ben "Veitiatiisci ” c.­művel intéz hatalmas támadást a dualista felfogás és az egyház .1 11. n. Ez a könyve csak angol nyelven 209,000 példányban kelt el. Ma­gát Släckelt is meglepte ezeknek a könyvei­nek a nagy népszerűsége és önbizalommá­ töltötte ed. 1901-ben a római kongresszus számára megírja: “Thesen für Organisa­tion des Monismus” című füzetét, melyben 30 tételben (20 elméleti és 10 gyakorlati) foglalja össze tanítását. A “Thesen” gondolatmenetét követve a következőkben foglalhatjuk össze a moniz­mus lényegét: Világnézetünk alapját csak azon ismere­tek képezik, a­melyekhez kritikai tapaszta­lat itfiá í b'í' íhr A Kiveti a monista tehát a ind­­irekciőn­a­­k­i nyilatkozta lást, mint is­ Tueretforrá­st, de elveti azt a leginkább Kant nevéhez fűződő tant is, mely szerint isme­ret­ünk egy részét tisztán gondolkodás út­játa nyerhetjük. Az egyetemes természet­tudományi törvénynek csakúgy alá van vet­ve a bolygók mozgása, mint a bolygókat be­­n értesítő szervezetek élete. Elveti azt a ta­­nité­s­t, hogy van egy érzékeink körébe eső világ és egy érzékeinken felül álló világ. Nincs is külön vis vitális, életerő, a­mely a szerves világ életjelenségeit okozná. A szerves világ élete ép úgy fizikai és kémiai törvényeknek van alávetve, mint a szervet­len világ. Az egész természet, a szerves csakúgy mint a szervetlen egy oksági tör­vényeknek alávetett fejlődési folyamatnak a hatása alatt áll. Ennek a fejlődésnek egy része közvetlenül megismerhető, kezdet és cél azonban ismeretlen. El kell vetnünk tehát a teremtés tanát, csakúgy, mint a sze­mélyes istenben való hitet. Épúgy nincs erkölcsi világrend és “isteni gondoskodás.” (Folytatás következik.) A KERSBEYI SZTRÁJK UTÓJÁTÉ­KA. TITKOS RENDŐRÖK KÉMLE­LIK A­­MUNKÁSOKAT. A Pinkerton detektívek hírhedt névre tet­tek szert, amikor kiderült, hogy a vállalat megbízott emberei a legtöbb unióba befér­kőztek és ott kémszolgálatokat teljesítettek Az egész ország közvéleménye fellázadt ak­kor e rendszer ellen, mely Roosevelt ural­ma alatt a közéletben is mindenütt megho­nosült. Most a kémrendszer egy újabb té­ren jelentkezik; a sztrájkok után befura­kodnak detektívek a munkások közé, hogy a sztrájkban résztvevők és szerepet játszók neveit megtudják és természetesen a mun­káltatóknak elárulják. Ilyen esetről vettünk megbízható értesí­tést egy elvtársunk révén, kit ilyen kém szerepre akart egy detektív társulat szer­ződtetni. Az említett elvtársunk, ki jelenleg m­un­­kanélkül van, a “World” egy hirdetése után, melyben az állott, hogy angolul és magyarul beszélni és írni tudók munkát kaphatnak, a Wékért detektív company magyar munkásokat keresett, hogy a keas­­leyi sztrájkban részt vett munkások közt dolgozva, bővebb részleteket tudjanak meg a sztrájk okáról, előidézőiről, vezetőiről stb. Elvtársunk természetesen az aljas szere­pet megvetéssel utasította vissza. Azonban hányan fognak akadni hitványok, kik nyo­morult bérért saját testvéreiket hajlandók lesznek elárulni ? ELŐRE Balkán. Az a válasz, amit Törökország, vagy mint mondják a “beteg ember ” adott Ausz­­tria-Magyarországnak Bosznia an­oktatá­sáért — midőn a török nép teljes szolidari­tással kimondta az osztrák-magyar árukra a bojkottot — érzékeny fájdalmat okoz Ausztriának. Azért, mondjuk, hogy csak Ausztriának, mert Magyarországnak nincs mit exportálni Törökországba. Magyaror­szágon csak egy-két cég van, melyeknek a Balkánon fontosabb piacai vannak. Ezek a Kereskedelmi Részvénytársaság és a Ke­reskedelmi Múzeum. Ennek a két válla­latnak az érdeke nem országos érdek. An­nál jobban sújtja azonban Ausztriát, mely már kezd felhagyni avval a fölényes maga­tartással, melyet eddig­ a török bojkottal szemben tanúsított, olyannyira, hogy Pal­­lavicini őrgróf Konstan­yiápolyi nagykövet látogatásokat, tett a nagyvezírnél és a kül­ügyminiszternél és tárgyalásokat kezdett ve­lük a­­tortával való megegyezés tárgyában Bosznia annektálása miatt. Sőt, ha igaz a híradás, Ausztria-Magyarország 50 millió frankot ajánlott fel Törökországnak kár­pótlásul Boszniáért. Nem hisszük el ezt­ a hírt, mert ha igaz lenne, úgy ez a legnagyobb visszaélés lenne Magyarországgal szemben, mivel Magyar­­országnak abszolút semmi érdeke nincs sem Boszniában sem Törökországban, és gaz me­rénylet lenne Ausztria érdekeit a magyarok pénzével védeni. Távirataink a következők:­­ Konstantinápolyból azt az érdekei hirt j­lentik, hogy a kamara részére törvényja­vaslatot készítenek elő, melynek értelmében a szultán tartozik az állammal szemben fen­­álló, körülbelül tizenhat millió fontra be­csült adósságát visszafizetni. Az esetben, ha a szultán ellenkeznék, a pénzügyminisz­­ter esetleg a korona birtokait zár alá veszi. Annak a jegyzéknek a tartalmáról, a­melyet Pallavieini őrgróf a nagyvezírnek vasárnap átnyújtott a konstantinápolyi francia nagykövetségen azt beszélik, hogy Ausztria-Magyarország Törökországnak öt­ven millió frankot ajánlott föl kárpótlás­képpen Boszniáért. Ezzel szemben a “Ti­mes” azt állítja, hogy Ausztria-Magyaror­szág Törökországnak a szandzsák­ vasút épí­tésénél pénzügyi támogatását ajánlotta föl. Egy belgrádi távirat azt mondja, hogy az első korosztálybeli tartalékosoknak öt részre osztott csoportjaiból a hadügyminisz­ter hétfőn szabadságolta a harmadik cso­portot é­s egyidejűleg behívta a negyedik csoportot. Ugyancsak hétfőn újból fegy­vergyakorlatra hívták be a tartalékosok el­ső korosztályának első csoportját is. Sza­­lonikiből az elmúlt éjjel indítottak útnak Szerbiába újabb hadiszerszállím­­án­yt, mely Angolországból jött. Azt a hírt, hogy Ausztria-Magyarország pénzbeli kárpótlást ajánlott föl Törökor­szágnak, a ma érkezett táviratok cáfolják. Illetékes helyen nem tudnak róla semmit. A török parlamentet, mint azt egyébként már megírtuk, e. hó 17-én megnyitják. A megnyitás alkalmából az osztrák Reichsrath üdvözlő táviratot küld a parlamentnek, a­melyben örömének ad kifejezést afölött, hogy Törökország végre belépett Európa alkotmányos államainak sorába. Pétervárról azt jelentik, hogy az orosz válasz jegyzéket e hét végén küldik Bécsbe. A jegyzék állítólag kompenzációkat kivon a Balkán-államok részére. Az osztrák-ma­gyar jegyzék tartalmát még mindig titok­ban tartják. Szerbia folytatja háborús készülődéseit. Szófiai jelentések szerint a legtöbb ezred tartalékosai már bevonultak és ezek a csa­­pattestek hadi létszámban állanak, az ön­kéntesek kiképzése pedig serényen halad. Országszerte azzal agitálnak, hogy Ausztria- Magyarország csapatai nem­ alkalmasak té­li hadjáratra. A Bulgária ellen megkezdett hadi készülődéseket beszüntették. A szer­­bek részéről az osztrák és magyar áruk el­len megindítandó bojkottra vonatkozólag azt jelentik Belgrádból, hogy az egész hi- ! tesztelésből egy szó sem igaz. A bojkott-­­ mozgalom — mondja ugyanaz a távirat —­­már azért is megfeneklene, mert Ausztria- Magyarország ellenbojkottjával, a­mely Szerbia kiviteli cikkeire irányulna, sokkal érzékenyebben sújtaná Szerbiát, semmint a monarchiát a szerbiai bojkott károsíthatná. Londonból táviratoztak, hogy belgrádi je­­­­lentés szerint Boszna-Bródban több osztrák­­ katonát zendülés miatt halálra ítéltek. —­­ Ugyancsak ez okból a bosnyák ezredikben­­ is halálra ítéltek egynéhány katonát. Konstantinápoly, dec. 27. Megbízható forrásból jelentik, hogy az osztrák-magyar nagykövet, Pallavicini őr­­gróf tudatta tegnap Kramil basa, nagyve­zérei, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia semmiféle készpénzbeli kárpótlás nem ad Bosznia és Hercegovina annektálásáért.— Földrengés Olaszországban. Róma, dec. 28. Reggeli öt órakor irtózatos erejű földren­gés pusztított Kalabriában és Szicila szige­tén. Egyedül Messinában több ezer ember­­élet pusztult el.­­A földrengés 32 másod­per­c­g tartott. Messina Szicília második ker­eskedelmi városa, melynek 90.000 lako­sa van, részben romhalmazzá változott és 1­­. emberélet esett áldozatul. Cataniát, a­mely Szicília keleti partján fekszik és 1­10,000 lakosa van, vizát borítot­ta el. A kisebb szicíliai városok és falvak is súlyos károkat szenvedtek. A táviró- és telefon-összeköttetések megszakadtak s így egyelőre lehetetlen biztos képet kapni a pusztulás nagyságáról és arról, hogy hány ezeren haltak szörnyet az össze­roskadt há­zak romjai alatt. Azt sem tudták egész bizonysággal megállapítani, hogy milyen területen pusztított a földrengés, de az két­­­­ség­telen, hogy hosszú évek óta Olaszország­­ nem szenvedett még ilyen borzalmas elemi csapást. Olaszországban óriási a megdöb­benés és a részvét, valóságos nemzeti gyász van. London, dec. 28. A “­Daily Mail” tudósítója táviratozza Cataniából, hogy a földrengés következté­ben húszezer emberélet pusztult el. Messi­na város feje romokban hever. Rómából érkezett későbbi táviratok sze­rin a földrengéssel egyidejűleg tengerár borította el a parti városokat. A rohanó­­ VÍZ j a­rtán vissza is vonult, de mindent ran­­­­g­-íval ragadott, a­mit útjában talált. Ép­­­­pen ezért egyelőre lehetetlen az emberélet­ben esett veszteséget megállapítani. A roskadozó házakból a terekre és mezők­re futott ki a lakosság és térdenállva kö­­­­nyörgött életéért. A babonás nép azt hit­­­­te, hogy az utolsó ítélet napja jött el. Hogy a baj még nagyobb legyen, óriási vihar tá­madt, majd hideg zápor naskolta a szabad­ban tanyázókat. A “Washington” és “Montebello” gő­zösök, a­melyek Cataniába készülnek, tele vannak a rémülettől félig eszüket vesztett sebesültekkel. Öt gőzhajó Cataniából szin­tén Messipába sietett, hogy a több ezer fő­re rugó sebesültek elszállításában segédkez­zék. Cataniában a megrémült lakosság, új földrengéstől félve, nem akar visszatérni a házakba és a­ mezőkön vert tanyát. A tengerár elsülyesztett ötszáz csolnakot, több nagyobb vitorlást és gőzhajót. Az el­­sülyedt gőzösök között van a “Buda” ne­vű magyar gőzös is. A rettenetes vizár Faro és Gauzirri köz­ségeket elmosta a föld színéről. Több he­lyütt tűz ütött ki, a­m­ely gázrobbanást idé­zett elő. A pusztulás Szicilia után Kalabriában volt a legnagyobb. Stefanaconi, mely 2309 lakost számlált, egész romhalmaz. Több mint százezer ember vált hajléktalanná. FOSTRONG­ÁS PERZSIÁBAN. A nacionalista mozgalom a tartományok­ban egyre terjed é­s a sah és környezetének provokáló magatartása csak növeli a nyug­talanságot a fővárosban. Az összes bazáro­kat bezárták. Sok nacionalista a török kö­vetségen keresett menedéket és a bizonyta­lan jövőre való tekintettel az utcai patro­­lokat megerősítették. Reshtben száz perzsa kereskedő a török konzulátusra menekült és a tartományi kormányzó avval fenyegetőd­­zött, hogy behatol a konzulátusra és letar­tóztatja a menekülteket. A “Vec­er” című lap egy­­teheráni je­lentést közöl, a­mely szerint két papnak öl­tözött férfi december 26-án merényletet akart elkövetni a sah élete ellen. A me­rénylőknek sikerült bejutniuk a palotába és egy lövést tehettek, mielőtt lefegyverez­ték volna őket. A golyó a trónörökös ka­bátját fúrta keresztül. A LEMBERGI DIÁKOK SZTRÁJKJA. A sok nemzeti marakodás után most vég­re a kultúráért tüntetnek a diákok Ausztri­ában. Lembergből sürgönyzik, hogy az ot­tani műegyetem hallgatói falragaszokon je­lentik ki, hogy két napos tüntető sztrájkot kezdenek, mert az állami költségvetésbe a műegyetemi beruházásokra fölvett összeg kicsiny. Itt a lembergi műegyetem köve­telményeit nem teljesítik, úgy a hallgatók a tavaszi félévről mind elmaradnak. A mű­egyetemen hétfőn nem is volt előadás. Hajlandó azonban keressíffi­fm­i engedmé­nyeket adni. A török rítt monar­chia ezen újabb ajánlatul is vnssza­utasitotta és ezzel a tárgyalás­ oltaimé­t holt­pontra jutottak. BÖLCSESÉG. Az aggastyán a szobájában ült és már régóta gondolkozott. Azon törte ugyanis fejét, miképen tehetne az emberiséggel va­lami nagyon jót, olyant, amiért mindenki dicsérné. — Ha megint könyvet írok, talán néme­lyek elismerik, hogy jó, de mások szidnak érte, hogy a békét akarom megbontani — motyogott. — Ha valamelyik szegényen segítek, ak­kor kicsinyük, hogy csöpp a tengerben. — Ha nem segítek, szívtelennek monda­nak­. — Ha részt veszek a politikai vagy tár­sadalmi harcokban, mindenki atkoz és bu­tának tart, akinek nézetét nem osztom. __Ha nem veszek részt, gyávának tarta­nak. — Hát mit csináljak, hogy hasznos le­gyek ? És még jobban törte a fejét. És nem hiába. Mosolygott. Szekrényéhez ment, kivet­te revolverét és nyugodtan főbe lőtte ma­gát. Igaza volt. Célját érte. Amióta meg­halt, köztiszteletnek örvend. Most példa­ként állítják életében gyakorolt cselekede­­teit az emberek elé. És akadnak bolondok, akik úgy akarnak dolgozni, ahogy az öreg dolgozott. Pedig hasztalan. Hiszen nem munkáiéval, hanem azzal, hogy főbe lőtte magát, jutott az öreg tisztelethez és elis­meréshez. Vagyis: aki hasznosan akar élni, az hal­jon meg. Ez nem okos, de vas logika. VERSEK. DÓZSA GYÖRGY NÉPE. Dózsa György unokája vagyok én, Népért síró, bus, bocskoros nemes. Hé, nagyurak, jó lesz tán szóbaállni Kaszás népemmel. Mert a Nyár heves. A Nyár heves s a kasza egyenes, Hé, nagyurak: sok, rossz, fehér ököl, Mi lesz, hogy ha Dózsa György kósza népe Rettenetes, nagy dühvel özönöl. Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi leszt Rablóváraitokból merre fut Hit irány hadatok? Ha majd csörömpöléssel Lecsukjuk a kaput? DEBRECEN ÉS A DÉLIBÁB. A Hortobágy beüzent Debrecenbe: “ C­vis”-Urak, már holnap délelőtt Nagy baj le­­ni.” És ijedt táncot ropnak Debrecenben a tatár-agyvelők. “Cívis urak, már holnap nagy baj lészen. Gőzösön jár ma már az ember­ ész­e a Délibáb Délibábnak maradni Nem akar már. És ennyi az egész.” ‘‘Basahalmától és Péterfiáig Ájer pezseg, úgy hívják: Gondolat­ , Fütyül ez a kerek, tatár fejekre: Cívis urak, haboznak még sokat?” “Majd holnap tán nem lesz idő megtérni, Korrigálni az ősi nagy hibát: Civis­ urak, nagy baj leszen majd akkor, Ha vörösen bejön a Délibáb.” ADY ENDRE: “ Kis igazságok. A VÁMSZEDŐK ! . -------­Tél volt! ... Lent a csatornán korcsolyázták. A jég­­ éppen színeit a parttal és egyenesen ráme­­­­hetett az ember. Mégis volt ott egy híd , egy nagy repedésen keresztül. Tegnap még­­ nem is láttam ezt a repedést. Mindenki, aki a hídon áthaladt, fizetett egy hatost annak az embernek, aki a hidat csinálta,— amint ő maga mondotta — a “repedés mi­att.” Az emberek azonban azt suttogták,­­ hogy ő maga csinálta a repedést a­­ “hid­­ miatt.” A társadalom mindenfelé tele van ilyen­­ repedésekkel, melyek csak arra valók, hogy­­ a vámszedőket hizlalják. Mert mi lenne a tudákos tanítókból, ha­­ olyan egyszerűen írnánk, amint a művelt ember beszél?! Ali lenne a­ hadvezérekből, ha meg tudnák érteni, hogy a legkisebb nép­­ is erősebb ?! Mi az ügyvédekből,­­ ha törvényhozóink képesek volnának gondola­taikat világosan kifejezni?!! Mi a papok-­­ ból, ha megértenek, hogy mindenkinek sa­ját hitében kell megtalálnia vallását?! És ! — végre —­ mi a moralistákból, ha a szép ! Természetből vennék erkölcseinket? ! Oh ! Mennyi vámszedő menne nyugalomba !

Next