Előre, 1909. március (5. évfolyam, 10-13. szám)

1909-03-06 / 10. szám

A szocializmus történetéből. Századunk elején három férfiú lépett föl Angliában, kiket bátran Marx Károly elődeinek nevezhetünk; férfiak, kik a szo­cializmusnak megadták tudományos alap­ját és igy előkészítették azt a nagy művet, melyre a koronát Marx Károly tette. William Godwin (1756—1836), a prole­tárok nagy költője, fölállította azt az alap­tételt, hogy mindenki jogosítva legyen munkájának terméke fölött szabadon ren­delkezni. Ezzel azt akarta mondani, hogy mindenkinek joga legyen munkája teljes gyümölcsét élvezni. Godwin után Hall Károly volt az, a­ki egy 1805-ben megjelent művében kimutat­ta, hogy a gazdagság növekedése folytono­­nosan szaporítja a szegények mun­káját egyrészről, a gazdagok munkanélküli jöve­delmét másrészről. Anglia összlakosságá­nak négy­ötödrésze szünetlenül dolgozik és ezért munkaerejéért bérképen csak egy nyolcadrészét kapja az általa termelt ér­téknek. A fölmaradó hét nyolcad részt az egy ötöd nem dolgozó és henyélő népség rakja zsebre, így dolgozik a munkás nyolc munkaórából egy órát magának, he­tet pedig a munkaadója számára. • Nagy jelentőséggel bírnak végre a tudo­mányos szocializmus fejlődésére az 1833- ban meghalt William Thompson tanai. Ő teljes átváltoztatását kívánja a jelen jog­rendnek a szabad alaptételek tényleges ke­resztülvitele céljából és kimutatja, hogy egyes egyedül a munka az oka a csereér­öknek. Ebből azt a végkövetkeztetést von­ja, hogy mindazok, kik értéket teremtenek munkájuk által, munkájuk jövedelmét csorbítatlanul kapják is meg. Franciaország nemcsak ápoló helye volt az utópiának, hanem az az ország is volt egyszersmind, melyben a tudományos szo­cializmus első gyümölcsei megértek. Louis Blanc, P. J. Proudhon és Pierre Leroux oly három név, melyekre a fran­cia nép sokat büszkébb lehet, mint a La­josokra, a Napóleonokra és még több sza­badalmazott tömeggyilkosokra. Louis Blanc az ő teljesen kidolgozott rendszerét könyvébe: “A munka szerve­zése” foglalta. Többi művei, fényes be­szédei csak magyarázatul szolgálnak ah­hoz. Louis Blanc mindenekelőtt szándékozik kimutatni, vájjon létezik-e akaratszabad­ság és arra az eredményre jön, hogy ez csakugyan létezik — a­mit különben a böl­csészek tagadnak — akkor meg kell valla­ni, hogy ennek az akaratszabadságnak a szegénynél sokkal csekélyebbnek kell lenni, mint a gazdagnál, miután a szegények a nyomor kényszere következtében kénytele­nek olyat tenni, a­mi ellen saját énjük föl­lázad. Esztelenség — Louis Blanc szerint — az embert saját hibájáért felelőssé ten­ni. Minden rossznak az okozója a jelen társadalom és annak berendezése. ‘‘Minden bűnnek és gonosztevőségnek csak egy okozója van: a szegénység. Maga a szegénység pedig a verseny következ­ménye.” . Ecseteli ezután a verseny következmé­nyeit, annak ártalmas és erkölcstelen be­folyását és kimutatja, hogy az csak az in­dividualizmusnak egyik következménye, melyet, mint az összes szenvedések forrását megszüntetni és kiirtani kell. A verseny csak önön­maga által győzhe­tő le. Ezért indítványozza Louis Blanc, hogy alakíttassék egy előmeneteli, vagy ha­ladási minisztérium, melynek fő feladata a proletarizálás me­ggátlásából állna. Ez a minisztérium átvenné saját igazgatása alá a vasutakat, a bányaműveket, a bankokat, a biztosító intézeteket és alakítana nagy és kicsinybeni áruházakat. Ezáltal az állam­nak egy tiszta nyeresége lenne, mely a proletárság érdekei előmozdítására lenne fordítható. És­pedig a termelő szövetke­zetek (asszociációk) oly formán alapíttas­­sanak, hogy azoknak az állam termelő esz­közök beszerzése céljából kölcsönt nyújt­son. A termelő szövetkezetek nyereségé­ből, mindenek előtt a termelési költségek, mint­ munkabér, az államtól kölcsönvett tőkekamatok törlesztendők. A fenmaradt nyereség pedig négy egyenlő részre osz­tandó. Az egyik rész az államtól kölcsön­vett tőke törlesztésére; a második rész a munkaképtelenek részére alapítandó segé­lyezési alap javára, a harmadik rész az egyesület tagjai közt való felosztásra és végül negyedik rész a takarék alap javá­ra lenne fordítandó. * Az asszociációk (termelő szövetkezetek) egy és ugyanazon szakmákból egy egységes szervezkedést képezzenek és pedig az ösz­­szes ipari üzemek egy központi üzemtől, mely meghatározza az áruk árait a ver­seny megakadályozása céljából, függjenek. Ez a szociális állapot azonban csak ideig­lenes lenne. Előkészítené és közvetítené az átmenetet a szocializmushoz. AGGKORI BIZTOSÍTÁS ANGLIÁBAN. Az aggkori biztosítási törvény, mely ez év január elsején lépett hatályba, meglepő színben tüntette fel az angolországi viszo­nyokat. A statisztikai adatok szerint 2.200.000 személyt részesít a kormány úgy azokor, mint szegénység miatt segélyben. Angliában és Walesben minden 16-ik sze­mély állami vagy községi támogatásra szo­rul. Londonban minden 14., nem számítva az aggok eltartását. Noha a legújabb ada­tok ilyen tarthatatlannak tüntetik fel az angolországi viszonyokat, az új aggkori biztosítási törvény azokon bajosan segít. A törvénynek annyi megszorítása, kivétele és feltétele van, hogy ott, a­hol igazán sürgős segítségre van szükség ,­ haszna­vehetetlen. Így a teljes egy dollár 20 centnyi nyug­díjat csak azok a 70 évet meghaladott sze­mélyek kaphatják, kik soha bebörtönözve nem voltak és soha jótékonyságra nem szo­rultak. Ezen kívül egész csomó kisebb fel­tétel van még. E mellett London a világ leggazdagabb városa. A város tulajdonát képező érté­kek öt milliárd dollárra vannak biztosítva. Közel 30.000 gyára van, félmillió munkás­sal. És minden 100 munkás közül 20 sze­gényházban hal meg! Csoda-e, ha a szo­cializmus tábora rohamosan nő Angliá­ban ? MEXICO HIÉNÁJA. Diaz, Mexico zsarnok elnöke, kit még az amerikai polgári lapok is, mint igazságos és jószívű államfőt rajzolnak le, legutóbb rendeletet adott ki, mellyel megtiltja a munkásság munkaidejének rövidítését és eltiltja a munkabérek emelését. A sztráj­kokat törvényteleneknek nyilvánítja ki és mindazokat, kik sztrájkra hívják fel mun­kástársaikat, börtönnel vagy lelövéssel fe­nyeget meg. A mexikói határon dolgozó munkások kijelentették, hogy Diaz hatal­mat megérzik még az Egyesült Államok­ban is és,hogy Dél California, Arizona és Texas alfóhivatalnokai Mexico brutális hentes elnöke hatalma és befolyása alatt állanak. A FEKETE LISTA — TÖRVÉNYES. A seattle-i törvényszék a Western Union Telegraph Co-t 1200 dollárnyi kártérítésre ítélte, mert egyik alkalmazottját fekete listára tétette. Az Egyesült Államok leg­főbb birósága ezt az ítéletet megsemmisí­tette s a munkaadók fekete listáját törvé­nyesnek jelentette ki. A KIRÁLY GYILKOSSÁG A FARSAN­GI MULATSÁGON. Liszabon, febr. 28. A múlt heti karne­vál ünnepségek folyama alatt több komoly utcai zavargás fordult elő. A rendőrség többször összeütközött a zavargókkal. Szá­mosan megsérültek és a rendőrség vagy kétszáz embert letartóztatott. A hónap kezdetén sikerült a Károly ki­rály és a trónörökös megöletésének évfor­dulója alkalmából tervezett demonstráció­kat megakadályozni. A lakosság most a farsangot használta föl, hogy a három hét előtt nem sikerült tüntetéseket megtartsa. Az 1908 február elsejei királygyilkosságot a város több részén farsangi álarcosok el­­játszoták. Látható volt Károly király, a trónörökös, Amália királyné, Manuel her­ceg és a két királygyilkos, Costa és Buissa. Más csoportok koporsókat vittek, a­mely­ben két csontváz volt, a­melyek egyike a királyt, a másik a trónörököst akarta áb­rázolni és a tömeg gúnydalok kíséretében utánozta a király temetést. A rendőrséget teljesen készületlenül ta­lálták a tüntetések. Mikor a ‘‘tréfa” fő­rendezőit le akarták tartóztatni, kőzápor­ral fogadták. Az alsóbb néposztály párt­ját fogta az álarcosoknak úgy hogy a rend­őrség kénytelen volt kardot és revolvert rántani és formális utcai harc keletkezett. Végül a katonaság jelent meg a helyszínen és kitisztította az utcákat, miután számos letartóztatást eszközölt. Az asszociációk ugyanis a magán ipari üzemeknek nyomasztó konkurrenciát csi­nálnának, a­minek a következménye az lenne, hogy a magán ipari üzemek lassan­ként teljesen tönkre mennének. Mint az ipar, úgy lenne a földmivelés is szervezve. Az­ örökösödési jogot el kell törülni. A jövő számunkban, Proudhon működé­sének ismertetése előtt Marx­ halálának hu­szonhatodik évfordulója emlékére Marx munkáit fogjuk méltatni. ELŐRE Az ember fejlődése. (Befejezés.) 1 , ^ -------­Már régen feltűnt a búvároknak, hogy­­ az emberszabású majmok fiatal korukban­­ sokkal jobban hasonlítanak az emberhez, mint a felnőtt állatok. A fiatal gorilla koponyáján még nincsenek meg azok az igazán állati jellemvonások, a­melyek a­­ felnőt gorillát annyira eléktelenítik. Hiá­nyoznak azok a kiálló csontlécek a kopo­nyán és az arc és koponyacsontok aránya sokkal közelebb áll az emberi arányokhoz. A fiatal gibbon koponyája pedig annyira hasonló az emberéhez, hogy az avatatlan szemlélő legföljebb egy kissé kisebbnek ta­lálja, de máskülönben alig tudja a kettőt egymástól megkülönböztetni. Ezenkívül a gibbonnak még a fejlődés későbbi szakai­ban sincsenek olyan nagyon hosszú karjai, a­melyek annyira elválasztják a felnőtt gibbont az embertől, hanem a gibbon vég­­tagjai eleinte teljesen arányosak, úgy hogy a gibbon-embriót úgyszólván össze lehetne téveszteni az emberi embrióval. Mit jelent már most mindez a biogene­­tikai alaptörvény értelmében? Ugyanazt, a­mit az előbbi meggondolások, hogy t. i.­­ a ma élő emberszabású majmok ősei sokkal­­ inkább emberszabásúak voltak, mint ők maguk. Valószínűleg úgy áll a dolog, hogy attól a jávai majomembertől szár­mazott le az ember, de ettől származtak le az emberszabású majmok is, mindegyik a maga saját módjára, a maga sajátos kö­rülményei között. A gibbon a fákon élt és kifejlesztette hatalmas akrobata karjait A gorillának valószínűleg nagyon sok el­lenséges állattal kellett harcolnia és így fejlődött ki nála az a fogazat, a­mely nem csak a rágásra alkalmas, hanem hatalmas védő és támadó fegyver is. Mindezek kö­zül az ember őrizte meg a legtisztábban az eredeti jellemvonásokat, egyenesen tovább fejlesztette azokat, harmonikusan és nem ment a túlzásba sem az egyik, sem a má­sik irányban. Így fejlődtek ki a specifi­kus emberi jellemvonások, az egyenes tar­tás, a csupasz bőr és a hatalmas koponya. A leszármazás azonban még így sem tör­ténhetett a valóságban, a dolog még ennél is bonyolódottabb. Ugyanis evvel a fel­fogással nem lehet egészen összeegyeztetni a történelem előtti kronológiát. Annak a bizonyos majomem­bernek a csontjait Jává­ban találták olyan rétegekben, a­melyek a harmadkor végéről valók, sőt némelyek szerint a jégkorszakból. Már­pedig két­ségtelen bizonyítékaink vannak arra, hogy ebben az időben már valódi ember is élt e földön. Franciaországban, Cantal völ­gyeiben, sok kőeszközt találtak olyan föld­rétegekben, a­melyek a geológusok szerint a harmadkor közepén, az úgynevezett mio­cén-korszakban keletkeztek. Ezeket a völ­gyeket tehát már olyan lények népesítet­ték be, a­melyek tudták hasogatni a kova­köveket és a lerepesztett szilánkokból hasz­nálható eszközöket készítettek. Evvel pe­dig az ember származásának a problémája hátratolódik még messzebb eső korszakok­ba, mert hiszen a kőeszközök készítésének ilyen aránylag fejlett technikája már elő­rement hosszú fejlődésre mutat. Ennek a kultúr­lénynek, a­mely a Cantal völgyé­ben élt, eddig sajnos, a csontjait nem ta­lálták meg, úgy nem lehet megmondani, vájjon mennyire fejlődtek már ezekben a tipikus emberi jellemvonások. Ugyancsak ebből a korszakból akadtak azután már valódi emberszabású majmok­nak a csontjaira is, Franciaországban ta­láltak valódi gibboncsontokat, másutt csimpánz, majd kevéssel újabb rétegekben orangutang maradványokat is. Szóval, a családfa elágazása az ember és az embersza­bású majmok között már a harmadkorszak elején meg­történt, a szakadás már régen beállott, a­mikor az a majomember még élt Jáva trópusi erdeiben. Ez pedig any­­nyit jelent, hogy ez a majomember sem volt az embernek valódi őse, hanem annak az igazi ősnek, a­mely a harmadkor elején élt, életben maradt, konzervatív unokája, az utolsó mohikán, a­ki azonban nagyon jól megőrizte az eredeti jellemvonásokat. Ilyen jelenséggel ma is gyakran talál­kozunk. Hiszen ma is él számos olyan nép­faj, a­mely még nem jutott a kőkorszakon túl, úgy, hogy abban sem volna semmi csodálatos, ha ezt a majomembert egyszer még felfedeznék a legsötétebb Afrika vagy Új-Guinea teljesen ismeretlen belse­jében. És ez utó végre is nincsen teljesen kizárva, hiszen ma még mindig fedeznek fel új állatfajokat, alig pár évvel ezelőtt találtak épen Afrikában egy eddig telje­sen ismeretlen emlőst, az Okapit, a­mely pedig olyan nagy, mint a zebra. A törpe néptörzsekre is csak a legújabban akad­tak rá. Miért ne akadhatnának még rá egykor a majomemberre is? Persze, ez ITT ÉHEN HALNOD KELL!... A hazai Népszava Írja: Kétségbeejtő nyomorúság kínozza Bereg vármegye né­pét : az éhínség. Magyarországon, a zsí­ros jólét hazájában, a hol élned, halnod kell, a­hol a nemzeti kormány virraszt a népboldogság álma fölött, a hol a Kossuth­­ok és Darányiak törik a fejüket a magya­rok boldogulásán : éhezik a nép! Félhivatalos tudósítások érkeznek a siral­mas állapotokról. Elmondták, hogy a ta­valyi termés komisz volt és a beregi nép már előre félt a téltől. A községi elöljáró­ságok is előre féltek, de hát mit tegyenek? Könyörögtek a vármegyének, a vármegye meghallgatta a könyörgésüket és ezzel meg­nyugtatta a lelkiismeretét. A könyörgé­seket beiktatták, megszámozták és eltették a fiókba. Ezzel a nép nem lakott jól. De még az álat sem. Takarmány nincs, a jószág az emberrel együtt éhezik. Az erdőüzletben pangás állott be, nincs mun­ka. Csak egy kevés kukorica van. A nép kukoricából sütött kenyeret eszik és az a táplálkozás nem más, mint ragadós beteg­ségek csiráinak a falatozása. Húst sze­mükkel se látták az ősz óta. Az uj­ végre­hajtási törvény áldása a nyakukba szakadt jöttek a megrémült hitelezők, pergett a dob, elvezették az istállóból a tehenet, az ólból a hizót és bizony egy-két községben csak a legmódosabb gazdának maradt ser­tése. A kukorica kenyéren tengődő nép sárga fakó képpel őgyeleg az utcán, tétle­nül bolyong, mintha az éhhalált, a raga­dós nyavalyát kerülgetné, hogy otthon, a vackában ne találjon rá. Még konyhasóra sem telik pénzük. Piszkos, vöröses marha sót használnak a máléliszt megfőzéséhez. • Mindezek nem izgató tendenciával el­mondott­­ híradások, hanem komoly félhi­vatalos száraz hangon megírt jelentésekből való szomorú adatok, a­mihez h­ozzáfűző­­dik még az a kecsegtető remény is, hogy a tél szigorúsága miatt a beregi nép még hosszú ideig nem juthat keresethez, a­mi azt teszi, hogy öregebb lesz a baj, nagyobb a nyomor, a nyavalya. De még egyéb is hozzáfűződik. A fél­­­­hivatalos olyan szivtépő hangon újságolja,­­ hogy a vereckei és solyvai járásokban na­gyon elszaporodtak a farkasok és a nép irigyli a vadállatokat, a melyek a vadállo­mányokban bőséges táplálékot kapnak, tehát csak a nép ehezik. A beregi urak kiskirályságaiban, az uradalmakban nincs éhinség, nincs ragadós nyavalya, ott még az úri passziók kielégítésére hizlalt nemes vadaknak is kijut a bőséges táplálék. Hát nem jobb szarvasnak, őznek, vaddisznó­nak lenni, mint népnek ? Hát nem jobban gondoskodnak a nemes vadak bendőjéről, mint a népről? De igen! A népnek itt éhen halni kell, mert a hazát szeretni kötelesség és a ki­vándorlás bűn. A kövérre bizott uradalmi nemes vadakat pedig tessék a kihágási bí­róság elé állítani, mint kivándorlásra csá­bító lelketlen izgatókat. A KORMÁNY ÁRULÁSA. Polgári forrásból vesszük az alábbi táv­irati hírt: Budapest, febr. 24. A­mit előre látott mindenki, bekövetkezett. Kossuth Ferenc tegnap hosszabb kihallgatáson volt a ki­rálynál és a hosszú idő óta vajúdó önálló nemzeti bank ügye végre dűlőre jutott, még pedig úgy, hogy egyelőre szó sem le­het többé az önálló nemzeti bankról. Kossuth Ferenc ugyanis a többség nevé­ben beleegyezett az önálló nemzeti bank fölállításának bizonytalan elhalasztásába és ezt azzal okolják meg, hogy a komoly külpolitikai helyzetre való tekintettel ez idő szerint csak olyan óriási pénzügyi ráz­­kódtatások árán lehetne az önálló nemzeti bankot megvalósítani, melyek könnyen romlásba és válságba sodornák az egész or­szágot. Az elhalasztási okok között fölemlítik azt is, hogy a hadügyi kiadások évente 580 millió koronába kerültek eddig is me­lyeket csak 300 milliónyi állami kölcsön­nel tudtak fedezni. Már most ha a szilárd­­pénzügyi alapokat megbolygatnák, való­színű, hogy a külföld a további kölcsönö­ket megtagadná és más mindenféle pénz­ügyi zavarok is támadnának, ma már napról-napra valószínűtlenebbé válik. De hisz ez nem is fontos. E nélkül is kétségtelen, eddigi eredményeinket egy mondatba foglalva össze, hogy az ember és az emberszabású majmok közös őstől szár­maztak le, és ez az ős nagyon hasonlított ahhoz a majomemberhez, a­melynek a csontjait Jáva szigetén megtalálták. r­ö :­í­tt AZ ELŰZÖTT KÖNNY. * Dacos arccal, száraz szemekkel Nézni be a világba könnyebb. Nekünk volt egy hazug barátunk S elűztük­ a könnyet. Ugy­e jó volt, a­mig mi sírtunk? Nyugodt volt a nagyúri asztal. Minket pedig tápláltak szépen Pappal és malaszttal. Berenc a. Könny és mi elűztük S hogy elűztük, azóta látunk, Oh, Könny, te emberdüh-sikkasztó Áruló barátunk­. Nem akarunk olcsón enyhülni, Nem akarunk mi elcsittulni, Könnynél a vér százszor, ezerszer Szebben tud hullni. Nagy idők érkeznek fölöttünk Készülő nagy harcok dörögnek. Nem kell a Könny. Ugy­e testvérek Mi nem sirunk többet? Ady Endrei. '■mi 8 NEW YORK VÁROSÁBAN Minden másodpercben érkezik négy lá­togató New Yorkba. Minden negyvenkettedik másodpercben érkezik egy bevándorló; Minden ötvenkettedik másodpercben ér­kezik egy személyvonat; Minden harmadik percben letartóztat­nak valakit; Minden hatodik percben születik egy gyermek; Minden hetedik percben temetnek vala­kit; Minden tizenharmadik percben esküvő van; Minden negyvenkettedik percben új üz­letet nyitnak; Minden negyvennyolcadik percben tüz­eset van; Minden negyvennyolcadik percben egy hajó távozik a kikötőből; Minden ötvenkettedik percben új épü­letet fejeznek be. Minden egy és háromnegyed órában bal­eset következtében meghal valaki. Minden nyolc és fél órában egy házaspár válik el egymástól. Minden tizedik órában valaki öngyilkos lesz. Minden éjszaka egy és negyed millió dol­lárt költenek el mulatóhelyeken. , Minden nap háromszázötven uj polgár alapit új otthont magának — New York városában. 71 '*If t 1 f 1 • 7 % ."vi ,j.1 Versek. ----------. 3 UTAZÁS A MÚLTBAN. Hadd idézgessék ők a Múltat. Mulassanak a nyomorultak. A hol a föld a mi vérünk issza, Szekerezünk a múltba vissza. Fussunk velük targoncán ülve Bus emlékekre fölkészülve. Mióta ők éltek és voltak Mindig minket űztek, gyilkoltak. Csak menjünk, hogyha ők akarják Járjuk a Múlt vén birodalmát. Gyalázott pár szüzek holt testén Százszor elszántott koldusmesgyén. Fájdalom csúcson, bánat völgyön, A fölfalatott Dózsa Györgyön. Jobbágy ifjún vagy banyán által Menjünk, urak, minket nem átall. Fölmutatjuk — sírjukból intnek — Szomorru mártír őseinket. Mióta csak éltünk és lettünk, Ti éltetek és mi szenvedtünk. Menjünk urak, vissza a Múltba, Ti akarjátok újra, újra. Mi késni a Múltban sem késünk Egy biztos: a mi nagy ütésünk. ' "Ui4‘ 1 ' "Híj : 11 1 71 Tf|

Next