Előre, 1913. január (2. évfolyam, 2-27. szám)

1913-01-02 / 2. szám

EDISON ÉS A TRÉFÁS MILLIOMOSOK. Bállá Ignác, az óhaza egyik jónevű írója egy könyvet írt Edi­­f­sonról, amely csak a napokban hagyta el a sajtót és máris egy­­­­ránt meghódította a közönség­­ és a kritika rokonszenvét. Ebben­­ a könyvében számos derűs epi­­­­zódot mond el Bállá Ignác, ame­lyek közül egyet az alábbiakban­­ közlünk. Abban az időben, mi­kor az esemény lejátszódik a vi­lághírű feltaláló még nagyon, , de nagyon szegény fiúcska volt, és­­hogy apjának segítsen a ke­nyérkeresésben, újságot meg élel­miszert árult a vasúton. * “Abban az időben — mesélte el Edison — az egész vonat csak három kocsiból állott: egy pod­­gyász-, egy dohányzó- és egy úgynevezett szalon­kocsiból. A szalonkocsi volt mindig az utol­só. Egyszer, a­mikor a kosaram­mal, amely tele volt dióval és almával, beléptem a szalon­ko­csiba, mindjárt az első üléseken két fiatal urat pillantottam meg. Nagyon előkelően voltak öltöz­ködve, mint az akkori divatura­csok, akiket “oroszlánoknak” ne­veztünk. A déli államokból valók voltak, akik,­ amint később meg­tudtam, számos vidám tréfát kö­vettek már el minálunk Északon. Mögöttünk egy fekete szolga ült aki mellett, a fölállítható vasúti asztalkán vaspántos ládikó ál­lott. Szemmel láthatólag egy öreg rabszolga volt, mert abban az időben még voltak rabszol­gák. A ruhája tarka volt, mint az angol szolgáké és ez még hatal­masabbá tette amúgy is erős alakját. Amikor az oroszlánok mellett elhaladtam, egyikük megragadta a kosárkámat és egész tartalmát egy szempillantás alatt kiboritott­­a a nyitott vasúti ablakon. Majd, nyugodtan intett a szerecsen zsol­­gának: I — Nikodémusz, adj ennek a fiúnak egy dollárt! A fekete legény vigyorog­? ! nyitotta ki a vaspántos ládikát, mely színültig volt arany és ezüst pénzzel. Kivett egy dol­lárt és átadta nekem. Hamar zsebembe csúsztattam a pénzt és kisiettem a kocsiból. Az ajtóban még egyszer vissza­fordultam: a vasúti kocsi min­den utasa jókedvűen nevetgélt, csak a két dúsgazdag fiatalember nem, akik az egész jelenet alatt, még csak el sem mosolyodtak. Nem sokat haboztam. Vissza­siettem kis műhelyembe és gyor­san megint megtöltöttem a kosár­kámat élelmiszeres kis csomagok­kal és visszatértem a szalonko­csiba, hogy ott eladjam őket. De senki sem vásárolt semmit. Nem is vásárolhatott, mert alig hogy betettem a lábam az ajtón, az egyik dél állambeli úr igy szólt: — Bocsánat, kis uram — és az­zal máris megragadta a kosara­mat és az egész tartalmát kibo­ntotta az ablakon. Aztán vissza­ült helyére, a kosaramat vissza­adta, kényelmesen hátratámasz­­­kodott az ülésben és az egész idő alatt egyetlen arcizma sem for­­dult meg. Annál inkább kacagtak a többi­­ utasok. De most én így szóltam: — Uram, tudja ön, hogy meny­nyi értékű árut dobott ki ön most­­ az ablakon? — Nem, — volt a válasz. —­­ Ugyan mennyi lehetett? — Hát kérem, volt harminc­­ csomagocska, darabja 16 centtel számitva, nem is szólva arról,­­ hogy drágább csomagok is vol­­­­tak még . . . . — Úgy! — mondta az egyik úr,­­ majd a szerecsenhez fordult: —­­ Nikodémusz számítsd ki, hogy l: mennyit kell kapnia ennek a fiu-és­z­kának. A fekete legény kinyitotta a­­ ládikót és átnyújtott nekem négy­­ dollárt. Most azután megint üres ko­ ,­sárral térhettem vissza, az uta­sok vidám nevetése közben. Az élelmi­szerek elfogytak, azokat hát már nem árulhattam többé. Most néhány újságot szed­tem elő és azokkal mentem vissza a szalonkocsiba. Most se vása volt senki. Az utasok észrevették, hogy itt tréfáról van szó és mere nem került semmijökbe, hát nem­ is akarták megzavarni a millio­mosok mulatságát. Magam is ész­revettem már, hogy az oroszlánok tréfáló kedvükben vannak és ezért úgy tartottam kezemben az újságot, hogy könnyen elkaparit­hassák őket. .És úgy is történt, amint vártam. Az egyikük elkap­ta a nálam levő összes újságjai­mat és máris kiröpítette az abla­kon. Most már én sem tudtam visz­­szatartani a nevetésemet és han­gosan felkacagtam, amikor a mil­i­s Hornos egyetlen mosoly nélkül í­­gy szólt: — Nikodémusz fizesd ki az új­ságokat. És Nikodémusz kifizette. Most azután különös ötletem­­ támadt. Visszasiettem a pod­­gyászkocsiba, ahol holmiaimat tartottam és fölnyaláboltam min­den papirosdarabot, amit ott ta­láltam. Az aznapi újságokból is volt még tömérdek példányom, de száz meg száz volt még az elő­ző napokból visszamaradottakból, amelyeket eddig nem sikerült el­­­­adnom. A nagy csomag újság olyan súlyos volt, hogy a válla­­­­mon kellett bevinnem. Amint be-­­ botorkáltam a salonkocsiba és , hangosan elkiáltottam a megszo­­­kott savakat: — Újságot tessék, újságot! — abban a pillanatban , az utasok olyan hangos kacagás­­­ban törtek ki, hogy valósággal­­ dülöngéltek üléseiken a nevetés­ 5 től. Már-már attól tartottam, hogy a két milliomos megelégelte a tréfát, de ők még nem tették ki a ■ fegyvert. Mindketten villámgyor­san az újságjaim után nyúltak és teli marokkal szórták ki az abla­kon. Még láttuk, amint az újsá­gok, mint nagy fehér madarak röpködtek a vonat után, a­mikor az egyik úr már így szólt a sze­recsenhez : — Nikodémusz, fizesd ki az új­ságok árát! Több mint 16 dollárt kaptam most az újságjaimért. De a milliomosok még most sem vesztették el jókedvüket — Fiacskám, — mondta az egyik, miután az utolsó újságot is kiröpítette, — van még valamid, amit eladhatnál nekünk?­­— Nincs énnekem már sem­mim se. — Talán akad mégis valami! — Gondolkodj csak. — Nincs énnekem már egye­bem, mint az üres kosaram és az üres ládám.­­ — Jó, hát hozd ide azokat. Jó nehéz láda volt az, amelyben az eladásra való élelmiszereket tartottam, de én nem törődtem most ezzel. A kosarat beletettem a ládába, azt meg a vasúti kocsik folyosóin át valahogyan begurí­­tottam, betoltam a két fiatal mil­liomos elé. Egy szempillantásig sem tartott, a kosár máris kire­­­­pült az ablakon. De a láda nagy­­ volt, az nem fért ki rajta. , — Nikodémusz, nyisd ki az aj­­­tót és dobd ki a ládát! — mondta , most az egyik. Nikodémusz vigyorogva nyitot­­­ta ki az ajtót és egy-kettőre kirö­­­pítette a ládámat. Mindezért pe­­­dig újabb 3 dollárt kaptam.­­ Most megint hozzám fordult az­­ egyik milliomos. , — No, fiacskám, mennyit ker­­restél ma? összeszámoltam a pénzt, amit­­ Nikodémusztól kaptam. Több­­ mint huszonöt dollár volt. — Hát meg vagy elégedve? ! — Meg, kérem szépen. — Nos és bizonyos, hogy nincs már semmid, amit eladhatnál ne­­nekünk, hogy kidobjuk az abla­kon? Meg kellett vallanom, hogy: — Bizony nincs már semmim. A milliomos így szólt: — Hát jó, — aztán komoly han­gon szólt rá a szerecsen szolgára­ .— Nikodémusz, most aztán dobd ki ezt a fiút az ablakon! Az utasok szinte hömpölyögtek a kacagástól, de én azért mégis csak jónak láttam, hogy villám­sebesen kereket oldjak és otthagy­jam jókedvű jótevőmet. ------------------­ ELŐRE A KÖTELESSÉGTELJESÍTÉS NETOVÁBBJA. Kelemen Ferenc kiskőrösi het-­­venegy éves aggastyán a múlt év­ben a saját szőlőjében kis unokái számára szedte a szőlőfürtöket.Az új mezőőr, Martinkó András, túl­buzgóságában azt vélte, hogy az öreg lopja a szőlőt. Ezért rákiál­tott, hogy jöjjön hozzá megmoto­­zás végett. Az öreg ember, aki nagyot is hall, ezt a nagy kiáltást nem hallotta és zavartalanul sze­degette tovább a saját gyümölcsét A mezőőr dühében véresre verte az öreg­embert, aki 45 napig fe­küdt a jóhiszemű tévedés foly­tán. A kalocsai törvényszék a me­zőőrt súlyos testi sértésért hat heti fogházra ítélte. A budapesti tábla Vargha József dr. főügyészhelyet­tes indítványa után a büntetést három havi fogházra felemelte. ------------------­ SZOMORÚ IDŐK. A székesfehérvári ügyvédek, bí­rák és az egész jogásztársaság el­határozta, hogy az idei farsang legfényesebb mulatságaként ja­nuárban jogászbált rendeznek. A legutóbbi jogászgyűlésen azonban a válságos gazdasági és a kedve­zőtlen külpolitikai helyzetre való tekintettel elhatározták, hogy a jogászbált nem tartják meg. 3. oldal L. MENDELSOHN _ ...................................... magyar virágüzlete Karácsonyi és újévi ajandek -----------------------134X 2-ik venne olcsó áron SZe­lu­m« imilatMfl^rl. In- Q70IA jithrán kt­rinlml t­ m «-^-'-^1 UMllU lOlYdll 1 Rikt'’czy Hal' Tel. 7282 Lenox p I Tel.: Orchard 275. 1 Brogi­ János II cafe continental |g | I 108 SECOND AVE., NEW YORK. ■ bor és sörcsarnoka gj B K,m­„B konyha, ja italok, erö­s I­zékeny kinzolgráls. NAPONTA NFW VOFTC­H­i, ZENE. A közön»*« »zlves pflrtfo­g i VIVA m H gflnftt kérem. A new yorki ma-DD gyarN­g kedvenc falfilkozó helye. Tisztelettel ■ 1485 Ave A- Betw- 78—79th m I A lieberman, J­­s I fer tulajdonos. Mindenféle italok kaphatók, jj­­ a magyarság pártfogását kéri is «.E lehet születési helye. m Hol talfllkozunk az ul­iv»enf mmmhsmmmmmmM YORKVILLE KÁVÉHÁZBAN MAGYAR MUNKÁS .SSIE. ATTYAM A LEGNÉPSZERŰBB ÉS A LEGJOBB Üll Ovit kávéhaz A YORKVILLEBEN. ' 351 E. 78th St. New York. p a S? @ . Kitűnő magyar konyha. Az ösz­szes budapesti lapok, billiard asz­­­talok állanak rendelkezésére meg- Elvtársak. naelobbitott helyiségünkben ven Yokvillei magyar arany- ésíh­y & ezüst áru üzlal _ Legna- V«,, Mi deleinknek. gyobb választék gyémántok­­­ban, órákban, gyűrűkben, ----------------------------------------------stb., reális, de legolcsóbb \ Karácsonyi újdonságok, képes le- ^\y“s^n|rokcesonlVki velezőlapok, magyar üdvözletek, 1631 2nd ^ittetnek.^ ^ uteflk disz« levélpapír dobozokban, leg- Td hone !90g Lenox finomabb kivitelben olcsó arab _ # mellett. Little Hungary Különlegességünk: teljes díszes Cafe and Restaurant karácsonyfa felszerelés 2, 3, 5 NEW YORK 1622 Firt Avenue vagy 10 dollár árban. Nagyban Ber­­ghth and 85th Street és kicsinyben. Kitűnő konyha, előzékeny kiszol­‘ Atlantic Post Card Company *«**• "fp°ntl Az r­­­lvtarsak szives partfogasat kerem l 249 E. 14th Street New York tisztelettel Kalmár, tulajdonos. . - Ügyes vidéki ügynökök felvetel- ______________--------------------— - nek. BORBÉLY ÜZLET T ur~Van szerencsém tudatni az elytu­r- 1 Magyar Üzlet. sakkal, hogy 1472 Ave. A. (78 és 79 ut­cák között) levő Kandi-féle BORBÉLY -----------------------------------------------------------­­(■» FODRÁSZ-HETET átvettem. 5 AZ “ELŐRE” OLVASÁSÁT. hofyt^“ afelco^sa^A1’ rt> 4 a 5-1- ö o' 4 fa vi HstJ. ö-1 1 ö hs p oq ö 5 SScro SO'tí ST JB* öN », ®' ö ü !»' © 03 O 2L O 5 2 1 11 6- 1 £ «• I 1 ! » L I % p I I £ 1' 8 13- I I S3 sr 1 I I ít i £L«5 a pb® p h |— 3 2 s P 5 ^ ® 3 o g- » id. 3t8-gjF3.|g.S-ÍÉ |Jfl*8-Bfg.|:§:Sraí " S 1 fi £ » Tf I *• *■ a * g. g> e:z sr & &• gU 1 1 s g & $ S| g. s 'S I» I Se a ® E ^ ^ w 2 3 .fi. o 1 H- o p, : ® P 3 p ""cr ív ai ® ^ í O- % 3 3- I C o: £ ’<í ^ '<í ^ I g 2- B. I ^ 2- ‘ ^oa &f 0^ a- ®' §I Zs- g I g § g H S I Sí 1£ ^ 11 P g. 1 I ~I B c S §■ » g I I yíi s'g =b £31% 1 e sT-s§ ' f-1,1- s as » "S31* §-§ ss “gg-gsa t rs * I.« I g 3 § |r|i 11 s. gu'S P, 3- °' P *8 ^ Ő- r. 3 a, §■ w 3 rt. í § I 5.°' í e?F üli i-äp "*i 1: i MINDEN ISMERŐSTÖKRE TEGYÉTEK KÖTELEZŐVÉ dl67 charles kalman. ' - ■ ■ ■ ........................ "a; n »aj 'rJ 'O a o « 'fl •” 50 2 -2 ^ TJ1 P-i Jh M ^ 3 n -2 :o O g T3 ^ ^ cö M •'-* ö O f -H a S te > m :0 ^ tí V O rí ^r, ^ ^ ÍH VCK CO H H h 0^7 -4^ ts3 Uj y cí n k*' • rH o Ű f Ö 9 2 ^ K ín ü 'Oi m c? s ° & N a -a ® S 3s S ^ « 2 N Z-x* 7, 'S ö os -I ^ “ -g 'S ® 03 a 'Cd” '3 .3 'rt 2 fl -Ojj - ^ í S c H -(-b^JHcdN “ g o . cd ^ o go M © -B 'Cd cd ,a 131 I cd ■—; v 3 h ,rt -p w h 1(1 2 oTW S=isi g»1 I I! s § «1 B, ! 11-33 Í-S « M lg aj ÍH 2 N # A1' d « K «T ® S "tí rO M Cö ^ - <V N g N S' rf) • O rV) . \i*V) CÖ * pH Ö tó ^ ^ ^ i/} y f-H f~H ' J*. -+-) ^ Cd *r ‘.*> rj Iß íC » Sfi <v Ä >-a S U O a m -t-3 U=! 23 -r-1 & '© 'O ® P 'CÖ S -fi fi CD GG 'Cd 'I .SU> 3 :§ a g 3 .2 M ^ ” % I S O 'S £ ^ ^ 15 .-§ s ^ Ii»g4| i nfítf.Jii ifjillH 11§S11 ,s|l11- | e—I. e_i. W CO yp> m fir'fis O tfi nfi'r;:3-<d O' ö ö S S fi* P' n n é>í5 cd O' ss ct' 1 *-i V? m cs fi w íí 5. M P ód E.dfi O' 2' P3' ci: gl-ggüíUS & gig. a- g- g- 3. s: ► ^ s- 3- la ga -a S g |-g.ír 32=; G-I If 11 ? ® |I ^ 111| B g 11 £ 3 r B -? 11115 a » | & g Si ^ ® * °g- 5 & g g: & K “ g ^ í I | & & gs. P ^ ö g 5- I « g a s* g 03 c2vp crö á 2 3'qjct‘<ioq >Tc+-t3 Sí ^ co c^ö psi^r i | ||a-'g|S£y|S gg&íf s -S & a*.s Sí s % ^ 2.r i=»“ ^ ^ b ö 5' i i- ^ r5-11 s i & §* i' g- ír v i IS 3 ||'s? -”'■3 s" !|f I* » ss -K eg-Erig,# I»SÍs &ssg ® ||‘s g 11 sg-1 b st« ! | í! g f ®g-1 Sdü|g 11’rg- - 1 'KB ritll fii I läi'lmiil'f I» u áe-"'g í:gg I SS f g g.'e-55 3' i 'íiítlas'i--:» bI- s 1=1s;lh r 7 ? 7 ‘T0? 3: I. § S' F S ? 3- ? ■p ra 44 »-J « y? ö ^4 *H ^ h n 'i ^ ä Í5 2 :ó ^ ^ ^ í ^ O 'd N I ’bO I bD § Jn > O N Ü N S ä S O N c rí GG o H í :c ^ -S H Jr VA rí H ä; Tá vD IS3 -O _( H \qj ?-( 7|l 1*5 :sl 71 ispfi i in b-1, a ss II2 £ I “I ||-sl|t ||s “á- ~°M I &1 ill s If L 1 s If -StlsiSS ^ g a 3 VS)V3 a & O ^ 53 ~ ö g esi® fii £ O éí Í 'fi t»,fn S d Ö _ fii Tn SífiStfiJ^ fl) PP Ö nA ,h h fi u :c ^ S S 'fi O 'fi 'O -o P :iO s u fi S .H Cj 8 ® 13 M -2 ^ fii?« Sa^^'^fio^ r . I ^ cd ^ oi g -as N S 3 .-e ? s ;o s ^ ^ I :§ I % r-8 :o J « -tí «H rt ^ a 3 3 05 > .53 3 =2 ^ O ® S a 'g -3 Q '•SS1 3 I g,?§|3á«Í§3ags|-3 r I 'S sí" * a Sl®| sí *s SJ .Ills S ? s éá §5 'J ts ~g 62 s T 3 á g .§ *- - a '15 ^ tő g -§ k ^ "r '§ « í-gá S I N111§ I« 1S7§1 j. g.15 bm a 03 b'^ o g í- D d- h ^ ,H s c? p 3so° -3 ® c 13 ° a 2 te 2 ftfij bo,^ b. , L ^ ^ ^ I CNPü ÍN"rfi1-PDP®fiSfií?+3uP ; :síä|I Af:|!|iJ5! 115«|1^!Í||11* tlíi'illilí'míSHí'JiS'il'iilíS '

Next