Előre, 1913. január (2. évfolyam, 2-27. szám)
1913-01-02 / 2. szám
EDISON ÉS A TRÉFÁS MILLIOMOSOK. Bállá Ignác, az óhaza egyik jónevű írója egy könyvet írt Edifsonról, amely csak a napokban hagyta el a sajtót és máris egyránt meghódította a közönség és a kritika rokonszenvét. Ebben a könyvében számos derűs epizódot mond el Bállá Ignác, amelyek közül egyet az alábbiakban közlünk. Abban az időben, mikor az esemény lejátszódik a világhírű feltaláló még nagyon, , de nagyon szegény fiúcska volt, éshogy apjának segítsen a kenyérkeresésben, újságot meg élelmiszert árult a vasúton. * “Abban az időben — mesélte el Edison — az egész vonat csak három kocsiból állott: egy podgyász-, egy dohányzó- és egy úgynevezett szalonkocsiból. A szalonkocsi volt mindig az utolsó. Egyszer, amikor a kosarammal, amely tele volt dióval és almával, beléptem a szalonkocsiba, mindjárt az első üléseken két fiatal urat pillantottam meg. Nagyon előkelően voltak öltözködve, mint az akkori divaturacsok, akiket “oroszlánoknak” neveztünk. A déli államokból valók voltak, akik, amint később megtudtam, számos vidám tréfát követtek már el minálunk Északon. Mögöttünk egy fekete szolga ült aki mellett, a fölállítható vasúti asztalkán vaspántos ládikó állott. Szemmel láthatólag egy öreg rabszolga volt, mert abban az időben még voltak rabszolgák. A ruhája tarka volt, mint az angol szolgáké és ez még hatalmasabbá tette amúgy is erős alakját. Amikor az oroszlánok mellett elhaladtam, egyikük megragadta a kosárkámat és egész tartalmát egy szempillantás alatt kiboritotta a nyitott vasúti ablakon. Majd, nyugodtan intett a szerecsen zsolgának: I — Nikodémusz, adj ennek a fiúnak egy dollárt! A fekete legény vigyorog? ! nyitotta ki a vaspántos ládikát, mely színültig volt arany és ezüst pénzzel. Kivett egy dollárt és átadta nekem. Hamar zsebembe csúsztattam a pénzt és kisiettem a kocsiból. Az ajtóban még egyszer visszafordultam: a vasúti kocsi minden utasa jókedvűen nevetgélt, csak a két dúsgazdag fiatalember nem, akik az egész jelenet alatt, még csak el sem mosolyodtak. Nem sokat haboztam. Visszasiettem kis műhelyembe és gyorsan megint megtöltöttem a kosárkámat élelmiszeres kis csomagokkal és visszatértem a szalonkocsiba, hogy ott eladjam őket. De senki sem vásárolt semmit. Nem is vásárolhatott, mert alig hogy betettem a lábam az ajtón, az egyik dél állambeli úr igy szólt: — Bocsánat, kis uram — és azzal máris megragadta a kosaramat és az egész tartalmát kibontotta az ablakon. Aztán visszaült helyére, a kosaramat visszaadta, kényelmesen hátratámaszkodott az ülésben és az egész idő alatt egyetlen arcizma sem fordult meg. Annál inkább kacagtak a többi utasok. De most én így szóltam: — Uram, tudja ön, hogy menynyi értékű árut dobott ki ön most az ablakon? — Nem, — volt a válasz. — Ugyan mennyi lehetett? — Hát kérem, volt harminc csomagocska, darabja 16 centtel számitva, nem is szólva arról, hogy drágább csomagok is voltak még . . . . — Úgy! — mondta az egyik úr, majd a szerecsenhez fordult: — Nikodémusz számítsd ki, hogy l: mennyit kell kapnia ennek a fiu-észkának. A fekete legény kinyitotta a ládikót és átnyújtott nekem négy dollárt. Most azután megint üres ko ,sárral térhettem vissza, az utasok vidám nevetése közben. Az élelmiszerek elfogytak, azokat hát már nem árulhattam többé. Most néhány újságot szedtem elő és azokkal mentem vissza a szalonkocsiba. Most se vása volt senki. Az utasok észrevették, hogy itt tréfáról van szó és mere nem került semmijökbe, hát nem is akarták megzavarni a milliomosok mulatságát. Magam is észrevettem már, hogy az oroszlánok tréfáló kedvükben vannak és ezért úgy tartottam kezemben az újságot, hogy könnyen elkaparithassák őket. .És úgy is történt, amint vártam. Az egyikük elkapta a nálam levő összes újságjaimat és máris kiröpítette az ablakon. Most már én sem tudtam viszszatartani a nevetésemet és hangosan felkacagtam, amikor a milis Hornos egyetlen mosoly nélkül így szólt: — Nikodémusz fizesd ki az újságokat. És Nikodémusz kifizette. Most azután különös ötletem támadt. Visszasiettem a podgyászkocsiba, ahol holmiaimat tartottam és fölnyaláboltam minden papirosdarabot, amit ott találtam. Az aznapi újságokból is volt még tömérdek példányom, de száz meg száz volt még az előző napokból visszamaradottakból, amelyeket eddig nem sikerült eladnom. A nagy csomag újság olyan súlyos volt, hogy a vállamon kellett bevinnem. Amint be- botorkáltam a salonkocsiba és , hangosan elkiáltottam a megszokott savakat: — Újságot tessék, újságot! — abban a pillanatban , az utasok olyan hangos kacagásban törtek ki, hogy valósággal dülöngéltek üléseiken a nevetés 5 től. Már-már attól tartottam, hogy a két milliomos megelégelte a tréfát, de ők még nem tették ki a ■ fegyvert. Mindketten villámgyorsan az újságjaim után nyúltak és teli marokkal szórták ki az ablakon. Még láttuk, amint az újságok, mint nagy fehér madarak röpködtek a vonat után, amikor az egyik úr már így szólt a szerecsenhez : — Nikodémusz, fizesd ki az újságok árát! Több mint 16 dollárt kaptam most az újságjaimért. De a milliomosok még most sem vesztették el jókedvüket — Fiacskám, — mondta az egyik, miután az utolsó újságot is kiröpítette, — van még valamid, amit eladhatnál nekünk?— Nincs énnekem már semmim se. — Talán akad mégis valami! — Gondolkodj csak. — Nincs énnekem már egyebem, mint az üres kosaram és az üres ládám. — Jó, hát hozd ide azokat. Jó nehéz láda volt az, amelyben az eladásra való élelmiszereket tartottam, de én nem törődtem most ezzel. A kosarat beletettem a ládába, azt meg a vasúti kocsik folyosóin át valahogyan begurítottam, betoltam a két fiatal milliomos elé. Egy szempillantásig sem tartott, a kosár máris kirepült az ablakon. De a láda nagy volt, az nem fért ki rajta. , — Nikodémusz, nyisd ki az ajtót és dobd ki a ládát! — mondta , most az egyik. Nikodémusz vigyorogva nyitotta ki az ajtót és egy-kettőre kiröpítette a ládámat. Mindezért pedig újabb 3 dollárt kaptam. Most megint hozzám fordult az egyik milliomos. , — No, fiacskám, mennyit kerrestél ma? összeszámoltam a pénzt, amit Nikodémusztól kaptam. Több mint huszonöt dollár volt. — Hát meg vagy elégedve? ! — Meg, kérem szépen. — Nos és bizonyos, hogy nincs már semmid, amit eladhatnál nenekünk, hogy kidobjuk az ablakon? Meg kellett vallanom, hogy: — Bizony nincs már semmim. A milliomos így szólt: — Hát jó, — aztán komoly hangon szólt rá a szerecsen szolgára .— Nikodémusz, most aztán dobd ki ezt a fiút az ablakon! Az utasok szinte hömpölyögtek a kacagástól, de én azért mégis csak jónak láttam, hogy villámsebesen kereket oldjak és otthagyjam jókedvű jótevőmet. ------------------ ELŐRE A KÖTELESSÉGTELJESÍTÉS NETOVÁBBJA. Kelemen Ferenc kiskőrösi het-venegy éves aggastyán a múlt évben a saját szőlőjében kis unokái számára szedte a szőlőfürtöket.Az új mezőőr, Martinkó András, túlbuzgóságában azt vélte, hogy az öreg lopja a szőlőt. Ezért rákiáltott, hogy jöjjön hozzá megmotozás végett. Az öreg ember, aki nagyot is hall, ezt a nagy kiáltást nem hallotta és zavartalanul szedegette tovább a saját gyümölcsét A mezőőr dühében véresre verte az öregembert, aki 45 napig feküdt a jóhiszemű tévedés folytán. A kalocsai törvényszék a mezőőrt súlyos testi sértésért hat heti fogházra ítélte. A budapesti tábla Vargha József dr. főügyészhelyettes indítványa után a büntetést három havi fogházra felemelte. ------------------ SZOMORÚ IDŐK. A székesfehérvári ügyvédek, bírák és az egész jogásztársaság elhatározta, hogy az idei farsang legfényesebb mulatságaként januárban jogászbált rendeznek. A legutóbbi jogászgyűlésen azonban a válságos gazdasági és a kedvezőtlen külpolitikai helyzetre való tekintettel elhatározták, hogy a jogászbált nem tartják meg. 3. oldal L. MENDELSOHN _ ...................................... magyar virágüzlete Karácsonyi és újévi ajandek -----------------------134X 2-ik venne olcsó áron SZelum« imilatMfl^rl. In- Q70IA jithrán ktrinlml t m «-^-'-^1 UMllU lOlYdll 1 Rikt'’czy Hal' Tel. 7282 Lenox p I Tel.: Orchard 275. 1 Brogi János II cafe continental |g | I 108 SECOND AVE., NEW YORK. ■ bor és sörcsarnoka gj B K,m„B konyha, ja italok, erös Izékeny kinzolgráls. NAPONTA NFW VOFTCHi, ZENE. A közön»*« »zlves pflrtfog i VIVA m H gflnftt kérem. A new yorki ma-DD gyarNg kedvenc falfilkozó helye. Tisztelettel ■ 1485 Ave A- Betw- 78—79th m I A lieberman, Js I fer tulajdonos. Mindenféle italok kaphatók, jj a magyarság pártfogását kéri is «.E lehet születési helye. m Hol talfllkozunk az uliv»enf mmmhsmmmmmmM YORKVILLE KÁVÉHÁZBAN MAGYAR MUNKÁS .SSIE. ATTYAM A LEGNÉPSZERŰBB ÉS A LEGJOBB Üll Ovit kávéhaz A YORKVILLEBEN. ' 351 E. 78th St. New York. p a S? @ . Kitűnő magyar konyha. Az öszszes budapesti lapok, billiard asztalok állanak rendelkezésére meg- Elvtársak. naelobbitott helyiségünkben ven Yokvillei magyar arany- ésíhy & ezüst áru üzlal _ Legna- V«,, Mi deleinknek. gyobb választék gyémántokban, órákban, gyűrűkben, ----------------------------------------------stb., reális, de legolcsóbb \ Karácsonyi újdonságok, képes le- ^\y“s^n|rokcesonlVki velezőlapok, magyar üdvözletek, 1631 2nd ^ittetnek.^ ^ uteflk disz« levélpapír dobozokban, leg- Td hone !90g Lenox finomabb kivitelben olcsó arab _ # mellett. Little Hungary Különlegességünk: teljes díszes Cafe and Restaurant karácsonyfa felszerelés 2, 3, 5 NEW YORK 1622 Firt Avenue vagy 10 dollár árban. Nagyban Berghth and 85th Street és kicsinyben. Kitűnő konyha, előzékeny kiszol‘ Atlantic Post Card Company *«**• "fp°ntl Az rlvtarsak szives partfogasat kerem l 249 E. 14th Street New York tisztelettel Kalmár, tulajdonos. . - Ügyes vidéki ügynökök felvetel- ______________--------------------— - nek. BORBÉLY ÜZLET T ur~Van szerencsém tudatni az elytur- 1 Magyar Üzlet. sakkal, hogy 1472 Ave. A. (78 és 79 utcák között) levő Kandi-féle BORBÉLY -----------------------------------------------------------(■» FODRÁSZ-HETET átvettem. 5 AZ “ELŐRE” OLVASÁSÁT. hofyt^“ afelco^sa^A1’ rt> 4 a 5-1- ö o' 4 fa vi HstJ. ö-1 1 ö hs p oq ö 5 SScro SO'tí ST JB* öN », ®' ö ü !»' © 03 O 2L O 5 2 1 11 6- 1 £ «• I 1 ! » L I % p I I £ 1' 8 13- I I S3 sr 1 I I ít i £L«5 a pb® p h |— 3 2 s P 5 ^ ® 3 o g- » id. 3t8-gjF3.|g.S-ÍÉ |Jfl*8-Bfg.|:§:Sraí " S 1 fi £ » Tf I *• *■ a * g. g> e:z sr & &• gU 1 1 s g & $ S| g. s 'S I» I Se a ® E ^ ^ w 2 3 .fi. o 1 H- o p, : ® P 3 p ""cr ív ai ® ^ í O- % 3 3- I C o: £ ’<í ^ '<í ^ I g 2- B. I ^ 2- ‘ ^oa &f 0^ a- ®' §I Zs- g I g § g H S I Sí 1£ ^ 11 P g. 1 I ~I B c S §■ » g I I yíi s'g =b £31% 1 e sT-s§ ' f-1,1- s as » "S31* §-§ ss “gg-gsa t rs * I.« I g 3 § |r|i 11 s. gu'S P, 3- °' P *8 ^ Ő- r. 3 a, §■ w 3 rt. í § I 5.°' í e?F üli i-äp "*i 1: i MINDEN ISMERŐSTÖKRE TEGYÉTEK KÖTELEZŐVÉ dl67 charles kalman. ' - ■ ■ ■ ........................ "a; n »aj 'rJ 'O a o « 'fl •” 50 2 -2 ^ TJ1 P-i Jh M ^ 3 n -2 :o O g T3 ^ ^ cö M •'-* ö O f -H a S te > m :0 ^ tí V O rí ^r, ^ ^ ÍH VCK CO H H h 0^7 -4^ ts3 Uj y cí n k*' • rH o Ű f Ö 9 2 ^ K ín ü 'Oi m c? s ° & N a -a ® S 3s S ^ « 2 N Z-x* 7, 'S ö os -I ^ “ -g 'S ® 03 a 'Cd” '3 .3 'rt 2 fl -Ojj - ^ í S c H -(-b^JHcdN “ g o . cd ^ o go M © -B 'Cd cd ,a 131 I cd ■—; v 3 h ,rt -p w h 1(1 2 oTW S=isi g»1 I I! s § «1 B, ! 11-33 Í-S « M lg aj ÍH 2 N # A1' d « K «T ® S "tí rO M Cö ^ - <V N g N S' rf) • O rV) . \i*V) CÖ * pH Ö tó ^ ^ ^ i/} y f-H f~H ' J*. -+-) ^ Cd *r ‘.*> rj Iß íC » Sfi <v Ä >-a S U O a m -t-3 U=! 23 -r-1 & '© 'O ® P 'CÖ S -fi fi CD GG 'Cd 'I .SU> 3 :§ a g 3 .2 M ^ ” % I S O 'S £ ^ ^ 15 .-§ s ^ Ii»g4| i nfítf.Jii ifjillH 11§S11 ,s|l11- | e—I. e_i. W CO yp> m fir'fis O tfi nfi'r;:3-<d O' ö ö S S fi* P' n n é>í5 cd O' ss ct' 1 *-i V? m cs fi w íí 5. M P ód E.dfi O' 2' P3' ci: gl-ggüíUS & gig. a- g- g- 3. s: ► ^ s- 3- la ga -a S g |-g.ír 32=; G-I If 11 ? ® |I ^ 111| B g 11 £ 3 r B -? 11115 a » | & g Si ^ ® * °g- 5 & g g: & K “ g ^ í I | & & gs. P ^ ö g 5- I « g a s* g 03 c2vp crö á 2 3'qjct‘<ioq >Tc+-t3 Sí ^ co c^ö psi^r i | ||a-'g|S£y|S gg&íf s -S & a*.s Sí s % ^ 2.r i=»“ ^ ^ b ö 5' i i- ^ r5-11 s i & §* i' g- ír v i IS 3 ||'s? -”'■3 s" !|f I* » ss -K eg-Erig,# I»SÍs &ssg ® ||‘s g 11 sg-1 b st« ! | í! g f ®g-1 Sdü|g 11’rg- - 1 'KB ritll fii I läi'lmiil'f I» u áe-"'g í:gg I SS f g g.'e-55 3' i 'íiítlas'i--:» bI- s 1=1s;lh r 7 ? 7 ‘T0? 3: I. § S' F S ? 3- ? ■p ra 44 »-J « y? ö ^4 *H ^ h n 'i ^ ä Í5 2 :ó ^ ^ ^ í ^ O 'd N I ’bO I bD § Jn > O N Ü N S ä S O N c rí GG o H í :c ^ -S H Jr VA rí H ä; Tá vD IS3 -O _( H \qj ?-( 7|l 1*5 :sl 71 ispfi i in b-1, a ss II2 £ I “I ||-sl|t ||s “á- ~°M I &1 ill s If L 1 s If -StlsiSS ^ g a 3 VS)V3 a & O ^ 53 ~ ö g esi® fii £ O éí Í 'fi t»,fn S d Ö _ fii Tn SífiStfiJ^ fl) PP Ö nA ,h h fi u :c ^ S S 'fi O 'fi 'O -o P :iO s u fi S .H Cj 8 ® 13 M -2 ^ fii?« Sa^^'^fio^ r . I ^ cd ^ oi g -as N S 3 .-e ? s ;o s ^ ^ I :§ I % r-8 :o J « -tí «H rt ^ a 3 3 05 > .53 3 =2 ^ O ® S a 'g -3 Q '•SS1 3 I g,?§|3á«Í§3ags|-3 r I 'S sí" * a Sl®| sí *s SJ .Ills S ? s éá §5 'J ts ~g 62 s T 3 á g .§ *- - a '15 ^ tő g -§ k ^ "r '§ « í-gá S I N111§ I« 1S7§1 j. g.15 bm a 03 b'^ o g í- D d- h ^ ,H s c? p 3so° -3 ® c 13 ° a 2 te 2 ftfij bo,^ b. , L ^ ^ ^ I CNPü ÍN"rfi1-PDP®fiSfií?+3uP ; :síä|I Af:|!|iJ5! 115«|1^!Í||11* tlíi'illilí'míSHí'JiS'il'iilíS '