Előre, 1913. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-15 / 40. szám

_____________________. ## ___ MINDENT LÁT! JÖVŐ CIVILIZÁ­NO. 40. VOL. II ÉVFOLYAM. NEW YORK,^SZOMBAT, 1913. FEBRUÁR 15.­­ EGYES SZÁM ÁRA 1 CENT. ....... ........................................— r* r -TT— ; T-1----------------r-r—I—T-—T m~n~r--T-r-----------------un--r.-. r~ nTirr—-t.— „„rt. .»inirt.ii . ----------------------------------------- Veszedelem fenyegeti az amerikaiakat. MEXICO CITYBEN AZ UTCAI HARC IMMÁR ÖTÖ­DIK NAPJA FOLYIK TELJESEN EREDMÉNYTE­LENÜL. — A FEJETLENSÉG AKKORA, HOGY AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÖZBELÉPÉSE ALIGHA FOG ELMARADHATNI. — HARMINCÖTEZER KA­TONA ÉS TIZENHAT HADIHAJÓ VÁRJA AZ IN­DULÁSI PARANCSOT. AZ UTCÁK TELE VANNAK HOLTTESTEKKEL Ragályok keletkezésétől félnek. — Az amerikaiak és az idegenek pénzért sem kapnak élelmet és éhen fognak halni, ha ez a rémes helyzet még pár napig tart. — A kormánypártiak és a zendülők minden élelmiszert a maguk számára hordtak el. — Az Egyesült­ Államokkal való közlekedés teljesen megszűnt. — Tampicóban meg­támadtak amerikai tengerészeket. Mexikó fővárosában romokban hever s az utcákon ötödik napja tart a rettenetes polgárháború, a barbár korra emlékeztető borzal­makkal. Úgy Madero, mint Diaz emberei bőségesen el vannak látva hadiszerekkel, s így isten tudja, hogy meddig fogják folytatni a küzdelmet. Több mint két­ezer amerikai az éhhalállal áll szemben. Az Egye­sült Államok kormánya küldött ugyan tízezer dollárt a nyomorú­ság enyhítésére, ennek a pénznek azonban semmi hasznát nem lehet venni, mert élelem egyáltalában nincs, s kenyér aranyért sem kap­ható. A kormánypártiak s a láza­dók a boltokból, üzletekből s rak­tárakból elhordtak minden élel­miszert a maguk számára, elgon­dolni is, hogy — ha csak gyors se­­gítség nem érkezik — mi lesz pár nap múlva, mikor a lakosság az éléstárból elfogyasztotta az utolsó falat élelmet is. Az amerikai családok az ameri­kai követségen a két három más amerikai telepen torlasztották el magukat. A főváros ostromállapotban van , a lakosok nem mernek távozni házaikból. Az egészségügyi viszo­nyok a legnyomoruságosabbak, százával hevernek a holttestek az utcákon s ragályok kitörésétől tar­tanak. A bankok be vannak zárva, az Egyesült Államokal való közleke­dés, kivéve Vera Cruzt, teljesen meg van szakítva. A washingtoni külügyi hivatal Wilson követtől huszonnégy óra óta nem kapott semmi értesítést, s ez nagy aggodalmat kelt. Vagy teljesen el van zárva a Mexikó fő­városával való minden kötekedés,­­ vagy pedig elfogták az amerikai kormány sürgönyeit. Kedden e­gy vonattal teli mene­külő csapat hagyta el a fővárost, de azóta semmi hír róluk. Attól félnek, hogy a vidéken csatangoló zapatisták s egyéb forradalmárok legyilkolták őket. Harmincötezer amerikai katona s tizenhat hadihajó várja a paran­csot, hogy közbelépjen. Taft még mindig vonakodik az erélyes és gyors segítséggel, pedig kétezer amerikainak az élete forog koc­kán. Mind éhen fognak halni, ha gyors segítség nem érkezik. • A mazatlayi, a capulcói, vera címzi és tampicói amerikai konzu­lok erélyes utasítást kaptak, hogy mindent kövessenek el az ameri­kaiak s egyéb külföldiek védelmé­re. De mit tegyenek, mikor nem áll rendelkezésükre, sem hadihajó, sem fegyveres csapat ! E helyek azért fontosak, mert a hadihajók az említett kikötőkben fognak megérkezni, s nem lehetet­len, hogy a nagy “gringo-gyűlö­­letnél’’ fogva a benszülöttek ép­pen azért fognak zavarogni, mert amerikai hajók érkeznek oda. Amerikai tengerésztisztek azt mondják, hogy “igazán nem tud­ják, mi fog történni a hadihajók megérkezésekor ’ ’. Ismeretes, hogy úgy Madero kor­mánya, mint az előtte való Diaz­­kotmány mindig határozottan el­lenezték amerikai hajók odakül­­dését. Mikor ezelőtt hat hónappal a “Maryland’’Ecuadorból jövet érinteni akarta a maratlani kikö­tőt, a Madero-kormány ideges til­takozására drótnélküli távirattal vissza kellett rendelni onnan. S a jelenlegi körülmények közt szinte bizonyos, hogy az amerikai hajók­nak mexikói kikötőkbe érkezése jel lesz véres zavargásoknak kitö­résére. Taft elnök barátai azt remélik, hogy az elnök kibújhat a felelőség alól s az intervenció kérdést szép komótosan a kongresszus elé ter­jesztheti. Ez Mexico fővárosának vég­katasztrófáját jelentené. Ha a vera cruzi vonal is meg van sza­kítva, akkor Mexikó City szakasz­tott olyan helyzetben van, mint volt Peking a boxer-lázadás kitöré­sekor, mikor a külföldiek a követ­ségekre menekülvén, abban a ve­szedelemben forogtak, hogy egy szálig kiirtják őket. A­mrikai tisztek és tengerészek nagyon elítélőleg nyiatkoznak Tafnak és kormányának balgar­, rendkívüli veszedelmekkel járó politikájáról. Energikus elnöknek ilyenkor mindent el kellene követ­nie 2000 amerikai , 10 élő ezer egyéb külföldi életének megmen­tésére, anélkül, hogy beavatkoz­nék foglalás szándékával Mexikó ügyeibe. Mexico City, febr. 14. Az Ame­rican Club háza át van lyuggatva ágyú­­s puskagolyókkal. Legelő­ször ágyúgolyó csapott be az ab­lakon, pozdorjává tört egy nagy borszéket s azután irtózatos erő­vel szétrobbant. A bomba darab­jai nagy pusztítást okoztak a he­lyiségben. A biliárd-szoba tele volt menekülőkkel, mikor egy másik bomba ide is becsapott a fa­lon keresztül, s tovább ment a há­lószobába, hol fölrobbanván, min­dent meggyújtott. Mexico City, febr. 14. A piai harc is elkeseredett volt. A fehér kereszt egyesület két órai jegy­(Folytatás a 2-ifc oldalon.) A HATALMAK A PORTA ELLEN. A NAGYKÖVETEK AZ IN­TERVENCIÓ ELLEN VAN­NAK. AUSZTRIA POLITIKÁ­JÁNAK KUDARCA A BAL­KÁNON. A KIRÁLY LEVELE Mikor a nagykövetek London­ban tegnap összejöttek az angol külügyminiszteri palotában, hogy megbeszéljék a hatalmak vála­szát a porta kérésére, félhivatalos forrásból az a hír terjedt el hogy Törökország kérésév­el most nem időszerű foglalkozni. Vagyis az intervencióból semmi sem lesz. Drinápoly bombázása egyre fo­lyik, minden eredmény nélkül, de Csitulásáról, Skutariról és Galli­­polról semmi hír. Megfoghatalan hogy miért szünetelnek a harcok az egész vonalon, már napok óta. A bécsi ‘‘Freindenblatt” tudva­levőleg önérzettől dagadó cikket írt arról, hogy mily nagy ered­ménynyel járt Pétervárott Ho­henlohe hercegnek a küldetése, ki a császár levelét vitte a cárhoz. Diplomáciai körökben ebből a cikkből azt olvassák ki, hogy Ausztria balkáni politikáját az orosz befolyás és politika teljesen háttérbe szorította s hogy ez a befolyás napról-napra érezhetőbb lesz. A külügyi hivatal által sugal­mazott cikk ,nyomban Hohenlohe visszatérése után jelent meg. Pe­dig akkor Hohenlohe még nem is volt a császárnál, még át sera ad­ta a cár válaszát, vagyis a cikket “hasból” írták. A külügyminisztériumhoz kö­zel álló körökben el vannak ra­gadtatva attól, hogy Hohenlohe herceg missziója mily csodálato­san sikerült, s hogy most a két nagyhatalom közt el van tüntetve minden súrlódási ok. Ennek mindenki örül. De ha igazán igy áll a dolog, tia szent t.Az egyetértés, akkor Ausztria miért nem fegyverez le, s miért nem bo­csátja szabadon a télvíz idején is mezei sátrakban fagyoskodó tar­talékosokat ? Halálra léltek két kínait Eng Hing 18 éves s­zi­vák 4­3 éves kínait ma Crain bíró New Yorkban halálra ítélte. A már­cius 24-én kezdődő hét valamelyik napján fognak a villamos székbe kerülni. Mind a ketten a Hip -Sing Tong titkos szövetséghez tartoz­tak s az volt a bűnük, hogy Li Két, az On Leon Tongnak, a má­sik titkos társaságnak tagját Chi­­natoornban 6 lövéssel leterí­tették. —o- A japai zavarok. Japánban egyre terjednek a za­varok, mert egyre terjed az ellen­szenv azon új progresziv párt el­len, melyet a lemondott Kai­sora miniszterelnök terve­tett meg. To­kióból a zavargások átcsaptak Oszakába, most pedig Kobében, Japán legészakibb részének legje­lentősebb városában zavarognak. SWEENEY VAD ALATT. A HATODIK KERÜLET RENDŐRFŐFELÜGYELŐJÉT ÖSSZEESKÜVÉS ÉS MEG­VESZTEGETÉS MIATT HE­LYEZTÉK VÁD ALÁ. A rendőrség ügyeit vizsgáló­ rendkívüli Grand Jury a tegnapi nap folyamán két vádiratot hozott Dennis Sweeney, a hatodik kerü­let rendőrfelügyelője ellen, össze­esküvéssel és megvesztegetéssel vádolván meg őt. A megvesztegetés maximális büntetése i6 évi 1­egy ház és 5000 dollár pénzbüntetés. A vádiratokat hétfőn fogják Goff bírónak átnyújtani, s Swee­­neyt azonnal le fogják tartóztatni A Grand Jury határozata több óra hosszáig tartó tanúhallgatás­­nak eredménye volt, kiknek sorai­ban volt Mrs. Wab­lt, a beteg rendőrkapitány neje, Eugene Fox rendőr, George A. Sipp és Tho­mas J. Dorian. S.weeneyt azzal vádolják, hogy meg akarta akadályozni, hogy Sipp a köz érdekében vallomást tegyen, s ezért az utóbbit a me­gyéből el akarta távolítani. A megvesztegetést 1941 április 5-én követte el, mely napon F x rendőr 100 dollár graftpénzt t ,f­­lektált, melyből Walsh kapitány 40 dollárt és Sweeney ötven dol­lárt kapott. A főtanú Mrs. Walsh volt, akit bár láthatólag megtörtek az utób­bi napok izgalmai, mégis nyíltan és összefüggőleg mindent elmon­dott, amit tudott. —f~-o~----­ LEGUTOLSÓ HÍREK. Taft elnök a Burnett Dilling­­ham-féle bevándorlási javaslatot vétójával látta el, még­pedig a kereskedelmi miniszter szerint az olvasni tudás követelése miatt. BERLIN, febr. 14. A hatalmak figyelmeztették Bulgáriát, hogy Romániával a területi kérdésben egyezzék meg. LONDON, febr. 14. Bulair mel­lett nagy csata, folyik. Driiérroly egész városrészei lángokban ál­lanak. Szófiából jelentik, hogy a dri­nápolyi garnizon egyik ezrede át­pártolt a bolgárokhoz. A török kormány az összes gö­rögöket kikergeti Konstantiná­polyból és a Dardanellák környé­kéről. A férfiszabósztrájk újabb dia­dalt aratott, amennyiben a Canal Street Merchants Association alá írta a követelményeket. Újabb 10,000 munkás megy vissza a munkába. A mexikói angol követség je­lenti ,hogy Madero elnök lemon­dott és ideiglenes elnök De Barra lesz. BUDAPEST, febr. 14. A kép­viselőház választójogi bizottsága elfogadta a Tisza Lukács-féle vá­lasztói reformot, mely most a ház plénuma elé kerül. A férfiszabósztrájkban mindez­ ideig összesen 351 munkáltató írta alá a követeléseket és unio­­nizálta a műhelyeit, holnap délre biztosan négyszáz lesz a számuk. A sztrájkoló szabómunkások körében nagy az örömujjongás, mert most már teljesen biionyos­­ra veszik gyors és tökéletes dia­dalukat. SZTRÁJKOLOK A RENDŐRSÉGEN A FEHÉRNEMŰSZTRÁJK VE­ZETŐI ELŐTERJESZTETTÉK BIZONYÍTÉKAIKAT AZ ÁLTA­LUK VÁDOLT RENDŐRÖK EL­LEN. A FÉRFISZABÓK ÚJABB FÉNYES DIADALAI. Megírtuk már tegnap, hogy a férfiszabómunkások immár le­aratták a harc kezdete óta legna­gyobb diadalukat. Nem kevesebb, mint negyven munkált adó cég adta meg a munkások összes kö­veteléseit. Ezen egyezségek foly­tán tízezer férfiszabó munka, vet­te fel újra az új feltételek alapján a munkát. Ez alapon azután a sztrájkoló munkások joggal re­ménykedhetnek ügyük gyors és teljes diadalában. A sztrájk vezetői joggal hiszik azt, hogy a munkáltatók büszke egyesülete robbanófélben van és, hogy ez a robbanás már a jövő héten meg fog történni. A negy­ven kiegyezett cég közül három a legnagyobbak közül való, még­pedig a Spero and Michael­, Lipp Bros, és Hecht Bros. E­zekkel együtt mindeddig 248 gyár adta be a derekát és csak­nem bizonyos, hogy rövid pár nap alatt négyszáz unió műhely fog a városban működni. A Canal Street Merchants As­­sociationnal is felvették újra az egyezségi tárgyalásokat a unió vezetői és tekintve, hogy az egyik legnagyobb gyár, a White Bros már aláírta a követeléseket, való-­­színül hogy az egyezség hamaro­san létre is fog jönni. Helen Marót, a Woman’s Tra­de Union League titkára és Mouri Younger, a fehérneműsztrájk egyik vezetője tizenkét lány­a­i­létében a rendőrfőparancsnok­­ságra mentek, hogy az általuk­ megvádolt rendőrök ellen bizo­nyítékot szolgáltassanak. A lányok valamennyien a rend­őrök ellen bizonyítékot szolgál­tassanak. A lányok valamennyien a rend­őrök erőszakosságát bizonyítot­ták. A 6491-es számú rendőr vol az, aki a tizenkettedik utca és ne­gyedik Avenue sarkán arra hívta fel a piketlányokat, hogy m­enje­nek inkább a tizennegyedik ut­cába, ott könnyebben csinálhat­nak életet maguknak. A kihallgatást vezető rendőr­­felügyelő megkérdezte a lányok­tól, hogy a rendőr komolyan mon­dotta-e ezeket a szavakat, mire a lányok igennel feleltek. A vádlott rendőr tanúképen egy társát vezette elő, aki a ke­­resztkérdés alatt bevallotta, hogy a kérdéses"napon nem­­is teljesí­tett szolgálatot, mire a rendőrfel­­ügyelő megígérte, hogy a rendőr ellen tárgyalást fog kitűzni. 8417-es számú rendőr ellen az volt a vád, hogy a Rosenstock and Co. gyára előtt egy lányt le­tartóztatott, csak azért, mert a gyár egyik shipping clerkje fel­szólította erre. A rendőr azt ál­lítja, hogy azért tartóztatta le a lányt, mert ez ‘‘átkozott scabnek” nevezte őt, azonban elismeri, hogy nem hallotta ezt, hanem csak az illető shipping clerk mon­dotta meg neki. A rendőrfelügyelő erre kemé­nyen azt mondotta a rendőrnek, hogy úgy látszik mindig mások szavára eszközölt letartóztatáso­kat, holott tudhatta, hogy ez sza­bályellenes, valamint, hogy eljá­rásából kitűnik, hogy a buszok részére hajlott. Miss Marót erre megjegyezte, hogy általánosan bevett dolog volt a rendőrök­re- A DÉLI SARK. HALOTTAL A KIRÁLY IS RÉSZT VETT A SZENT PÁL SZÉKESEGY­HÁZBAN TARTOTT ISTEN­TISZTELETEN S SÍRVA FA­KADT. “SÍRT AZ EGÉSZ KÖ­ZÖNSÉG. Londonban a Szent Pál kathed­rálisban tegnap megható gyász­istentiszteletet tartottak Scott ka­pitány s szerencsétlen társai em­lékezetére. Ott volt a király i­s nagy udvari kísérlettel, ott vol­tak a kormány tagjai, s London egész úgynevezett előkelősége Az utcán is óriási tömeg várako­zott, amely nem fért be. Mikor­­■ zárózsoltárt kellett­­volna énekel­ni, a közönség nem volt képes uralkodni meghatottságán. Min­denki könyezve, zokogva énekelt de ez nem­ volt ének, hanem ál­talános zokogás az orgona akkori­­jaira. A király is sírt. Ami a katasztrófát illeti, az­­életben maradtak szerint Fran­­megőrült a kiállott nélkülözések­ben s időnként tombolni kezdett Vonakodott a szánt huzai s álla­pota később oly válságosra for­dult, hogy társainak kellett vin­ni őt. A tüzelőszer hiánya, mely­ről Scott megemlékezett régi üzenetében, még most is megfejt­hetetlen titok. Az életben marad­tak azt állítják, hogy ők nem él­tek vele vissza, s nem pazaroltál el. Scott kapitány holttestét üli helyzetben találták, meg a sátor karókon támaszkodva, s naplója­­ feje mnögé volt támasztva. Dr Wilson és Bower hadnagy holt­testét csonttá fagyva találtál meg a sátorban. Úgy látszik, hogy Oates kapi­tány, akinek mindkét keze elfa­gyott, önként kereste a halált, és távozván társaitól, nehogy télié tétlenségében terhükre essék. A szerencsétlenül jártak rettenete napokat éltek át a félesztendei éj­szakában. Lámpásuk nem volt egy­-egy kétszersüst jutott rája naponta, majd ez is elfogyván kőkeményre fagyott fókahússá táplálkoztak. Rablók a villamoson. Flashingban (L. J.) tegnap éj­szaka két rabló ment föl az egyik utcai villamoskocsiba, s bár nyolc utas ült benne, boxerrel megtá­madták Smith kalauzt s elszedtek tőle minden pénzt. Segélykiáltá­sára figyelmes lett Henry Miller kocsi­vezető s az áraminditó vassal oly erélyesen a rablóknak támadt hogy ezek elmenekültek. Későül letartóztattak két gyanús fiatal­embert, a 25 éves John Hayet és a 21 éves Michael Maderot, akik valószínűleg azonosak a tettesek­kel. Ezével az, hogy letartóztattak lá­nyokat a buszok egyetlen inté­sére és elítélték őket a rendőrök hamis vallomása alapján. Az 1215. számú rendőr azzal volt vádolva, hogy Sarah Good­­mannek, midőn ez sztrájktörőket követett, odakiáltotta, hogy áll­jon meg, vagy lelövi. Albanyban az állami törvény­­hozás Means and Ways Commit­­teeja tárgyalás vette Greenberg képviselőnek azt az indítványát, hogy a sztrájk körülményeinek megvizsgálására bizottságot küld­jenek ki. A végző döntést hétfő estére halasztották. RÉMURALOM W. VIRGINIÁBAN. JONES ANYÓT ÉS TÁRSAIT LETRTÓZTATTÁK W. VA.-BAN HOLLEY GROVET KATONAI CSAPATOK TARTJÁK MEG­SZÁLLVA. Charleston, W. Va., feb. 13. Lá­zadás és összeesküvés címén letar­tóztatták Jones anyót és 69 társát. Jones anyó egyike a legjobban is­mert és a legkülönösebb megjele­nésű munkás agitátornőknek és egyben igazi bálványa a bányá­szoknak. ő a bányászokat egysze­rűen csak "my boys’’-nak nevezi, akik között egy sincs, aki nem szí­vesen áldozná életét Jones anyó­­ért. Jones mama ugyan már 60 éves, de még eddig mindig fiata­los tűzzel vett részt a bányászok minden nagyobb harcában. Jones anyóval egyetemben C. IL Bon­­well helybeli szocialista lap szerkesztőjét is letartóztatták, nemkülönben Frank Bartley szo­cialistát, aki active részt vett a sztrájkban és Paul J. Paulsont az­ United Mine Workers of Amerika szervezőjét. A foglyokat mind Panil Creek­­be hajtották, ahol a katonai bíró­ság előtt kell beszámolni tetteikért Jones anyát és társait mint köz­vetlen előidézőjét Fred Bobbett halálának, aki a Panil Creeki szén anya társaság főkönyvelője volt, állítják vádlottként a katonai bí­róság elé. Másik vád, spécies Jones anya ellen, hogy a múlt éjszaka Bumer­­ben lázító beszédet tartott, amely­ben felszólította a bányászokat, hogy törjenek be Charlestownba és foglalják el a Kapitólium­ot. Számolva a felháborodással, a­melyet a nagyszámú letartóztatás előidézhet, Glasscock kormányzó nagyszámú katonaságot rendelt ki, eleddig 6 század táboroz a vá­rosban. Vad pánikot idézett elő a város­ban a hír, hogy a bányászok meg­akarják támadni a capitoliumot, Albert Guil rendőrfőnök alig tud rendet tartani a nagy kiváncsi tö­megben, amely a kapitoliumot és azt környékező utcákat, körülve­szi. A sztrájkvezérek indignálódva utasítják vissza, a rosszakaratú hírt, amely szerint a bányászok es­küt tettek, hogy elpusztítják Glass­cock kormányzót, megölik a she­­riffet. Ezt úgy mondják a vezérek, hogy csak azért találták ki ellen­ségeik, hogy a sztrájkolókat dis­­kreditálják a publikum szemében Mindennek dacára a kormányzó lakását, nagyszámú testőrség ve­szi körül. Egy század katonaság, amelyet Davis őrnagy vezetett, már haj­nalhasadáskor körülvette a sztráj­kolók tanyáját és 69 embert azon­nal fogságba vetettek. A táviró vonalakat mindenütt az úgyneve­zett "signal corps’’ vette át és csapatok őrzik azt mindenütt. Mást mint hivatalos táviratot nem lehe feladni A Holly Groveban elfogott, em­bereket azzal vádolják, hogy részt vettek a múlt hétfői zavargásban amelyben több mint 20 ember meg­halt és körülbelül 60 megsebesült, többnyire bányászok. A Kanawha folyó partján 1500 bányász tanyázik. Ezek a Braid­­lers Creekiek, akik rokonszenvből a Cabin Creekiek iránt álltak ki. A lázadás oka legfőképen abban keresendő, hogy a szénbárók úgy­nevezett őrei a legnagyobb bruta­litással bántak el a bányászokkal.

Next