Előre, 1913. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-08 / 34. szám
____________2_-........- .. . .............1-..L2—_______- .' ' ' ■ M T f ............................ ' A RENDŐRSÉG SZENNYESE. WHITMAN ÜGYÉSZ ÉS A VIZSGÁLÓBIZOTTSÁG SARKÁRA ÁLLT A GRAFTELŐ RENDŐRÖKKEL SZEMBEN. WALSH KAPITÁNY KISZOLGÁLTATJA A GRAFTELŐKET. WALDO IS TISZTOGAT. JIMMY PURCELL ELŐADTA A VIZSGÁLÓ BIZOTTSÁG ELŐTT, HOGY 10 ÉV ALATT ÖTVENEZER DOLLÁRT FIZETETT A RENDŐRSÉGNEK. A new yorki renördség szenynyese óriási módon felgyülemlett és Whitman ügyész igen jó mosónőnek bizonyul. A nagymosáshoz a szappanszódát Walsh kapitánynak már tegnap részletezett vallomása adta meg, mely úgy hatol a rendőri körökben, mint a posztéó vihar és most már egyikük sem tudja, hogy a villám mikor és hol fog lecsapni. Waldo rendőrfőparancsnok eddig Walsh kapitányt, Sweeney rendőrinspektort, valamint a kapitányává degradált John F. Thompson és James E. Hrasky inspektorokat függesztette fel. Whitman ügyész most már bizton reméli, hogy az egész rendőri graffnek végére jár, s szétugratja anélkül, hogy további súlyos konduktusokat kellene a vallomásttevők részére adnia. A Curran Aldermanic Committee is felhasználja a kedvező alkalmat és ülésein az újabb adatok folytán előállott helyzettel foglalkozik. Whitman ügyész hétfőn fogja bizonyítékait a special Grand furynak átadni, melynek következményeképpen az eddig említetteken felül még ama titokzatos “nagyfejű” politikus vád alá helyezése is várható. A tegnapi nap folyamán a Curran Committee egy gamblert hallgatott ki tanúképen, aki az egész gamblervilágban ismeretes és aki igen fontos leleplezésekkel szolgált, melyek a Walsh kapitány által nyújtott bizonyítékokat mindenben megerősítik. A rendőrfőparancsnokság épületében erős nyugtalanság volt érezhető és mindenáron arra látszottak törekedni, hogy Whitman, segítsége nélkül visszaszerezzék a közbizalmat. Ezért azt hangoztatták, hogy a rendőrség saját hatáskörében fog a graft ügyében vizsgálatot indítani, tekintet nélkül az ügyész vonatkozó lépéseire Waldo hivatalos helyisége valóságos méhkashoz hasonlíto, melybe csapatostul jártak ki és befelé a különböző rangú és rendőr tisztviselők, hogy főnökükkel értekezzenek, s természetes, hogy ahol két-három rendőr össztalálkozott, csak Walsh vallomásáról volt a szó. Newburger helyettes rendőrfőparancsnok tudvalevőleg csütörtök éjjel kísérletet tett, hogy a nagybeteg Walsh kapitánytól nyilatkozatot csikarjon ki, melyben ez a Whitmannak tett vallomását visszavonja, ez a trükk azonban nem sikerült, mert ügyész idejekorán megérkezett és így Newburger ki sem rukkolhatott a tervével. Mikor Newburger visszajött, azonnal Waldohoz sietett és hosszasabban értekeztek. Úgy mondják, Waldo főparancsnok elhatározta, hogy egyelőre több felfüggesztést nem fog eszközölni, hanem megvárja az egyes tisztviselők ellen felhozandó vádakat. Newburger előadta Waldonak, hogy Walsh részéről nagy fogadtatásban részesült. Walsh kijelentette, hogy csak oly nyilatkozatot hajlandó tenni, mely a graft kiderítésének hasznára válik, s mikor Whitman ügyész a szobába lépett ehhez fordult., Mondván : “well, úgy cselekedtem, ahogy ön kívánta”. Newburger ez alkalommal oly kijelentést tett Whitman előtt, mintha az utóbbinek nem volna joga Walshnak azt tanácsolni, hogy fellebbvalója előtt vallomást ne tegyen. Waldo barátai azt mondják, hogy nincsen ellentét az ügyész és a rendőri főparancsnokság között és, hogy Waldo hajlandó felfüggeszteni mindazokat a tisztviselőket, akik a graftbe bele vannak keverve. Mialatt ezek folytak, megtörtént a Curran Committee előtt a már fentebb jelzett gamblernek kihallgatása, aki tényleg szenzációs adatokkal szolgált. Az illető akinek neve Jimmy Purcell előadta, hogy tíz év alatt a rendőrségnek nem kevesebb, mint ötvenezer dollárt fizetett. A kihallgatásnak jellemző tünete volt az, hogy a tanúhoz nem Buckner ügyvéd, a Committee ügyésze, hanem a jelenlevő, Moss ügyészhelyettes intézett kérdéseket. Részletesen ismertette a rendőri graft egész történetét, kezdve az időtől, mikor a gamblerség nemes mesterségét megkezdette, egész a mai napig. Nemcsak arról bír tudomással, ami az ő személyes érintkezésére a rendőrséggel vonatkozik, hanem jól ismeri a graft szindikátus belső dolgait is. El tudta mondani hogy a kollektorok mennyit szedtek be a hallgatásért és azt is, hogy ebből a pénzekből azok a bizonyos főgraftelők mennyit vágtak zsebre. Előadása teljes volt és meggyőző. Ismeri a dolog egész rendszerét és elmondott mindent, amit tud a dolog felől. Vallomása közben szóba került a Becker neve is és megkérdezték tőle, hogy Beckerrel volt-e érintkezésben, mire elmondotta, hogy Ignaug. hetedikén az ő játékbarlangját a rendőrség szétugratta, s a jelenlevőknek csupán egyrészét vitte be, mig őt és másokat szabadon hagyta, ő ekkor elsietett J. C. White rendőrhöz, aki Becker csapatjának a tagja volt s azt kérte tőle, hogy az elfogottakat bocsássa szabadon. White ekkor egyenesen Beckerhez utasította őt. Becker azt felelte, hogy lehet a dolgon segíteni, ez azonban ötszáz dollárba fog kerülni, mert, mint mondá, ő sem élhet a levegőből. Végül Purcel ügyvédjének 350 dollárt adott át Becker részére, melyből ez csupán 200 dollárt kapott, mert nem tudta valamennyit kiszabadítani. Arra a kérdésre, hogy mióta űzi a mesterséget, azt felelte, hogy 1897 óta Románia háborúval fenyeget. A BOLGÁROK TÖBB GYŐZELMET ARATTAK A TÖRÖKÖK FÖLÖTT, DE A LEGUTOLSÓ HÍREK SZERINT VERESÉG IS ÉRTE ŐKET. A SZÖVETSÉGESEK A DARDANELLÁKAT OSTROMOLJÁK. A brutalitásnak nincs határa. A VÁROS MINDEN RÉSZÉBEN ERŐSZAKOSKODIK A RENDŐRSÉG A SZTRÁJKOLÓKKAL SZEMBEN ÉS MINDEN OK NÉLKÜL LETARTÓZTATJA A PIKETEKET. NÉGY KISGYERMEK ANYJÁT FÉLÉVRE ÍTÉLTÉK. Az volt az anya állítólagos bűne, hogy egy sebet megütött. A piketelő leányokat a felbérelt fogdmegek megtámadják és leütik. A rendőrök összetett kezekkel szemlélik a támadásokat. Néger scabek botokkal ütik a sztrájkotókat. A fehérnemű- és kimonómunkások béketárgyalásai holtponton vannak. A rochesteri gyáros, aki meggyilkolt egy sztrájkoló munkást, nem bűnösnek vallotta magát. — Vidéken folynak a sztrájkmozgalmak. A rendőrség minden lecke dacára méltó marad önmagához. Tegnapelőtt ismét brutális jeleneteket rögtönzött a sztrájkolókkal szemben úgy Manhattanban, mint Brooklynban, minden ok nélkül beléjük kötött és ha a sztrájkolók egy része, nem elég gyorsan engedelmeskedett a rendőri parancsnak, akkor természetesen előkerültek a fütykösök és buzgón csattogtak a munkások hátán. Seregszámra tartóztatták le a munkásokat és mindenféle kénytelennél képtelenebb vádakat emeltek ellenük, a közrend elleni kihágástól kezdve egészen a bombavetésig. A rendőri brutalitás egyik áldozata volt Bouck White, a híres szocialista író is, akit akkor tartóztatott le a “tapintatos” rendőrség, amikor Brooklynban az 1361 Atlantic Avenuen levő William Ranbirschek-féle gyár előtt a sztrájkolókhoz beszédet intézett. Fegati rendőr “foganatosította” a letartóztatást és a következő kisded vádakat emelte ellene: “Békezavarás, a gyárban dolgozó munkások molesztálása, hatóság elleni erőszak, tárgyalás a munkásokkal, csődület keltése gyűjtés céljából és rendetlen viselkedés.” Whitet a Gates Avenues bíróságon Naumer bíró elé vezették, aki 200 dollár bail mellett fogva tartotta. White nem fizette le a biztosítékot, hanem a börtönbe ment. Mikor azután a bíró később White személyazonosságáról pontosan értesült, azonnal ismét maga elé rendelte és ekkor kitűnt, hogy más a törvény, a névtelen senkik és más a közismert, jónevű egyének számára. A bíró ugyanis így szólt: “Éppen most értesültem arról, hogy kicsoda Ön, s ezért február 8-ig szabadon hagyom önt, amit már előzőleg is megtettem volna, ha tudomásom lett volna az ön kilétéről. Frank Maronet, egy Brooklynban lakó sztrájkolót azon vád alapján tartóztatták le, hogy a Williamsburgban 16 Charles Sten levő Adam Gunther féle helyiség előtt bombát dobott. Marone körülbelül 100 társával együtt picketszolgálaton volt, midőn természetesen a rendőrség odaérkezett és az ő megszokott “tapintatával” oszlatni kezdte a munkásokat. Az ekkor támadt dulakodás közben valami felrobbant a nyár előtt. A rendőrség természetesen ráfogta, hogy bomba volt és a keze ügyében levő Maronet sietett, mint tettest” letartóztatni Az egyik fogdmeg, Edwin Hartman, lábán könnyű sérülést szenvedett, de azért saját lábán volt képes hazamenni. Ugyanakkor letartóztattak egy Charles Sacco nevű munkást, azon vád alapján, hogy veszélyes fegyvert hordoz. Sacco azt állítja, hogy a fegyvert az eset színhelyénél találta. Ugyanez alkalommal még hét letartóztatás történt, míg ellenben a munkások betört fejéről senki sem beszélt, kiket pikertársaik szállítottak a főhadiszállásra, ahol orvosi kezelésben részesültek. Manhattanban sem pihent a rendőrség ezalatt, többek között a W. 20-ik utcában a Beckman & Hayes féle műhely előtt fejtett ki nagyobb szabású brutalitást, ahol öt leányt tartóztattak le, azért, mert a gyár előtt elvonultak és munkásdalokat énekeltek. Mialatt a leányok énekeltek egy deputy odaszólt a közelben álló egyik gangsternek, hogy “kezdjen el valamit,” — ez szót is fogadott és nemsokára általános keveredés keletkezett. S mialatt a fizetett bérencek brutálisan bántalmazták a lányokat, a rendőrség öt leányt tartóztatott le és azzal vádolta meg őket, hogy scabeket támadtak meg. Ugyancsak a 20-ik utcában levő S. N. Beck & Co. féle műhely előtt a deputyk rendeztek parázs veszekedést, akik megtámadták a lánysiketeket és egyet közülök egyszerűen leütöttek, amikor azután a lányok egyike Eleien Geiss a közelben álló 8937-es számú rendőrt arraszóllította fel, hogy a garázda fogdmeget tartóztassa le, a bölcs police pokoli nyugalommal azt felelte: “Menjen a rendőrállomásra és tegyen ott jelentést.” A piketek azt is jelentették, hogy az E. Roseberg féle gyárnál, a 78-ik utcában a néger sztrájktörők papírba burkolt botokkal ütik a piketeket, és a rendőrség nyugodtan nézi ezt. A bíróságon Anna D‘Agostra piketet nem kevesebb, mint harminc napra ítélték, mert állítólag egy seabet bántalmazott. Ugyancsak ott másik két sztrájkolót, kiket ugyanakkor fogtak el fejenint huszonöt dollárra ítéltek. A Tombs Police Courton Appleton bíró két leány piketet fejenként 10-10 dollár pénzbüntetésre (Folytatás a 2-ik oldalon.) AZ ELTŰNT LEÁNYKA. Rahwayban (N. J.) eltűnt a hat éves kis Annie Clark, Charles Clarknak kis leánya. Kezdetben azt hitték, hogy elrabolták, mert a napokban láttak ott egy automobilt, de a szülők oly szegények, hogy a rablásnak semmi értelme sem lenne. A lakosok maguk közt fölosztották az egész határt s átkutatták, de még eddig nem akadtak nyomára. Lehetséges, a kis leány a város tőszomszédságában elterülő erdő számos befagyott pocsolyájának savának valamelyikébe fulladt, s az utóbbi napok nagy hidege újabb jégréteget vont a katasztrófa színhelye fölé.------------ JACK ROSE CSŐDÖT KÉRT MAGA ELLEN. A hírhedt Jack Rose, a Rosenthal ügy volt koronatanúja, tegnap felesége kíséretében megjelent Long Island City bíróságánál, ahol a csődöt önmaga ellen megkérte. A tiszteletre méltó férfiú hitelezőinek követeléseit 12.000 dollárra tette és előadta, hogy ez összeg legnagyobb részét ékszerekre és ruhaneműekre fordította. ------------- AUSZTRIA VÉDEKEZIK. BÉCS, febr. 7. A franciák azzal vádolják Ausztria-Magyrországot hogy Albániát függő országává akarja tenni és a szerbek függetlenségét is meg akarja törni. Az osztrák-magyar külügyminisztérium sugalattára a félhivatalos lapok cáfolják a franciák állítását és azt állítják, hogy Ausztria-Magyarország híve Albánia ténykedésének. Németországban leszerelésről beszélnek. Németország új államtitkára, Jagow Anglia és Németország barátságos viszonyáról beszélt s a beszéd alapul fog szolgálni arra, hogy Anglia és Németország között megállapodás jöjjön létre a fegyerkezés korlátozására vonatkozólag. _________________________ _____ / . ■ ... ' ". .'U _______£ £.*t| NO. 34. VOL. II. ÉVFOLYAM. NEW YORK, SZOMBAT, 1913. FEBRUÁR 8. EGYES SZÁM ÁRA 1 CENT, AZ ILLATOS BETÖRŐ. San Quentin Cal. Február 7. Herbert Respold, egy sacramentói borkereskedő fia, aki mint “úri betörő” tett szert hírességre, és arról volt nevezetes, hogy betöréseit kitűnő illatszerrel szagosítva követte el és ezt a karakterisztikus illatot működése helyén mindig otthagyta, most a börtönből megszökött és két mértföldnyi távolságban öngyikosságot követett el. Betöréseivel,amelyek merészségükkel és pontos kivitelükkel feltűnést keltettek, sok dolgot adott volt a rendőrségnek. 5800 DOLLÁR DR. ARLITZNEK. Lapunk tegnapi számában közöltük, hogy Dr. Arlitz orvosi honorárium fejében 7500 dollár fizetésére beperelte Gaynor polgármestert. A honorárium akkor merült fel, amikor JohnJalagher a minap agylágyulásban elhalt merénylő Gaynort súlyosan megsebezte, s emiatt Arlitz doktor a polgármestert 21 napig a hobokeni kórházban kezelte. Amint most jelentik Trentonból, a bíróság 5800 dollárt ítélt meg az orvosnak. A HATALMAK SEMLEGESEK MARADNAK. A görögök léghajóról vetettek bombát a gallipoli-i arzenálra. — A Dardanelláknál is három bombát ejtettek le, de egyik sem talált. — A bolgárok a görög hajóknak akarnak utat csinálni. (Folytatás a 2-ik oldalon.) Gailipoliban menekülés közben százak a vízbe fulladtak. A törökök szent háborút hirdettek, hogy lelkesedést öntsenek a seregekbe. — Tizenötezer kurdot ráeresztettek Tracia népére. — A bolgár és román követek utolsó kisérletet tesznek a békés megegyezés érdekében. Ismételjük: a balkáni harctérről érkező híreket nem kell készpénznek venni s az eddigi sikerekből vagy veszteségekből semmiféle következtetéseket sem lehet vonni. Senki sem ítélheti meg, hogy egy-egy előnyomulásnak vagy visszavonulásnak mi lehet a stratégiai célja s hogy ami harc ott folyik, puszta bevezető harc-e, vagy már a derékhadak döntő mérkőzése. Ez utóbbit a törökök is tagadják, s a katonai szakértők is kizártnak tartják. Mindkét fél olyan táviratokat küldöz szét a nagy világba, amilyen azérdekeinek megfelel. A bolgárok azt állítják, hogy a gallipolii harcokban a törökök 5000 embert vesztettek, a törökök pedig azt, hogy egyik ágyúnaszádjuk 300 bolgárt ölt meg. Valami igazság mindkét állításban van, de nem annyi, mint amennyit elhitetni szeretnének. Csak egy bizonyos, az, hogy Drinápoly ostroma eddig eredménytelenül folyik,s hogy a gallipoli-i török hadsereg zöme még nem keveredett harcba. A bolgárok el akarják foglalni a Dardanellákat, hogy a görög hadihajók akadálytalanul mehessenek Konstantinápoly alá, és hogy így a török főváros kegyelemre megadja magát. Katonai szakértők szerint azonban a bolgárok még akkor sem vethetik meg lábukat a Marmora tenger partjain, ha elegendő számú ,nehéz ágyúik vannak, mert ezekkel még az európai parton lévő erődöket sem vehetik be. A szoros ázsiai partjain azonban még hatalmasabb erődök vannak, melyek egymagaikban elegendők lennének megakadályozni azt, hogy a görög flotta az Aegei tengerből a Marmora tengerbe jusson. A görög flotta ily vállalkozása a legnagyobb katasztrófával járna, mert a tengerszoros mindenféle alá van aknázva s ezek az aknák bármikor szaporíthatók. Berlini hírek azt mondják, hogy ha a szövetségesek esetleg mégis fenyegetnék a tengerszorost, akkor az európai nagyhatalmak mostani semleges álláspontjukból kilépnének. Katonai szakértők szerint a szövetségeseknek nincs egyéb céljuk, mint a törököket (akiknek számát 50—100 ezer emberre becsülik) a Gallipoli félszigeten sakkban tartani, hogy ne küldhessenek csapatokat Csataldia alá, hanem mregmaradjanak a bulairi vonalban, mely az Aegei tengertől a tengerszorosig húzódik. Ezt a védművet középkori mérnökök építették még 1357-ben. Francia és angol mérnökök átépítették a krími háborúban, 1854. évben. Hatalmasan megerősítették ezt a vonalat 1878-ban, mikor a, oroszok Konstantinápolyt fenyegették s azóta nem tudni, hogy a legmodernebb követelményeknek megfelelőleg átalakították, vagy kibővítették-e? Valószínű, hogy igen, bár az ilyesmit nem szokás hiresztelni, hanem nagy titokban szokás tartani. Konstantinápoly, felír. 7. Azt mondják, hogy a nemzeti védelmi bizottság mai ülése után a seik-ülszlam, a mohamedán világ főpapja kihirdette a szent háborút. Ez a jelen esetben nagy segítségére lenne a törököknek, de másrészt az európai és ázsiai mozlim világ a keresztények ellen fordulna, nemcsak a katonák, de kivétel nélkül minden keresztény ellen, a gyermekeket és nőket sem véve ki. London, febr. 7. Konstatinápolyban oly hírek vannak forgalomban, hogy a törökök a gallipoli-i harcokban nagy veszteségeket szenvedtek. Mohamend Sevket pasa nagyvezér szerint azonban ezek a harcok csak előőrsi csatározások voltak. A béketárgyalások megúgtására vonatkozólag a nagyvezér csak annyit mondott, hogy a hatalmak folytatják fáradozásaikat a béke érdekében, a helyzet azonba még mindig nan tiszt. Sevket pasa a csataldiai vonalnál találkozott és értekezett Szavov bolgár fővezérrel, beszélgetésük azonbans eredménytelenül folyt le. Konstantinápoly, febr. 7. Itt elterjedt hírek szerint a bolgárok a gallipoli-i nehéz harcokban az egész vonalon győztek, s a törökök maguk bevallják, hogy 5000 embert vesztettek. A harc kedden kezdődött, a bolgárok Kadikejből vonultak a Kávák falut megszálló törökök ellen. A harc estig tartott, mire a törökök Balairba vonultak vissza. Azt a konstantinápolyi hírt, hogy a trök flotta nagy veszteségeket okozott a gallipoli-i zöldszoroson fölvonuló bolgár seregnek, a szófiai bolgár hadi iroda alaptalannak jelenti ki. Szófia, febr. 7. A török főerőt, mely tegnap a csataldiai vonalról Izzedin irányában nyomult előre, a bolgárok visszaverték, s kényszerítették, hogy súlyos veszteségek után a védelmi vonal mögé vonuljon vissza.