Előre, 1913. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-08 / 34. szám

____________2_-........- .. . .............1-..L2—_______- .' ' ' ■ M T f ............................ ' A RENDŐRSÉG SZENNYESE. WHITMAN ÜGYÉSZ ÉS A VIZSGÁLÓ­BIZOTTSÁG SARKÁRA ÁLLT A GRAF­TELŐ RENDŐRÖKKEL SZEMBEN. WALSH KAPITÁNY KISZOLGÁLTATJA A GRAFTELŐKET. WALDO IS TISZTOGAT. JIMMY PURCELL ELŐADTA A VIZSGÁLÓ BIZOTTSÁG ELŐTT, HOGY 10 ÉV ALATT ÖTVENEZER DOL­LÁRT FIZETETT A RENDŐRSÉGNEK. A new yorki renördség szeny­­nyese óriási módon felgyülemlett és Whitman ügyész igen jó mosó­nőnek bizonyul. A nagymosáshoz a szappanszódát Walsh kapitány­nak már tegnap részletezett vallo­mása adta meg, mely úgy hatol a rendőri körökben, mint a posztéó vihar és most már egyikük sem tudja, hogy a villám mikor és hol fog lecsapni. Waldo rendőrfőparancsnok ed­dig Walsh kapitányt, Sweeney rendőrinspektort, valamint a ka­­pitányává degradált John F. Thompson és James E. Hrasky inspektorokat függesztette fel. Whitman ügyész most már biz­ton reméli, hogy az egész rendőri graffnek végére jár, s szétugratja anélkül, hogy további súlyos kon­­duktusokat kellene a vallomást­­tevők részére adnia. A Curran Aldermanic Commit­tee is felhasználja a kedvező al­kalmat és ülésein az újabb adatok folytán előállott helyzettel foglal­kozik. Whitman ügyész hétfőn fogja bizonyítékait a special Grand furynak átadni, melynek követ­kezményeképpen az eddig emlí­tetteken felül még ama titokzatos “nagyfejű” politikus vád alá he­lyezése is várható. A tegnapi nap folyamán a Cur­ran Committee egy gamblert hall­gatott ki tanúképen, aki az egész gamblervilágban ismeretes és aki igen fontos leleplezésekkel szol­gált, melyek a Walsh kapitány által nyújtott bizonyítékokat min­denben megerősítik. A rendőrfőparancsnokság épü­letében erős nyugtalanság volt érezhető és mindenáron arra lát­szottak törekedni, hogy Whitman, segítsége nélkül visszaszerezzék a közbizalmat. Ezért azt hangoz­tatták, hogy a rendőrség saját ha­táskörében fog a graft ügyében vizsgálatot indítani, tekintet nél­kül az ügyész vonatkozó lépéseire Waldo hivatalos helyisége va­lóságos méhkashoz hasonlíto, melybe csapatostul jártak ki és befelé a különböző rangú és rend­őr tisztviselők, hogy főnökükkel értekezzenek, s természetes, hogy ahol két-három rendőr össztalál­­kozott, csak Walsh vallomásáról volt a szó. Newburger helyettes rendőrfő­­parancsnok tudvalevőleg csütör­tök éjjel kísérletet tett, hogy a nagybeteg Walsh kapitánytól nyilatkozatot csikarjon ki, mely­ben ez a Whitmannak tett vallo­mását visszavonja, ez a trükk azonban nem sikerült, mert ügyész idejekorán megérkezett és így Newburger ki sem rukkolha­­tott a tervével. Mikor Newburger visszajött, azonnal Waldohoz sie­tett és hosszasabban értekeztek. Úgy mondják, Waldo főpa­rancsnok elhatározta, hogy egye­lőre több felfüggesztést nem fog eszközölni, hanem megvárja az egyes tisztviselők ellen felhozan­dó vádakat.­­ Newburger előadta Waldonak, hogy Walsh részéről nagy fogad­tatásban részesült. Walsh kijelen­tette, hogy csak oly nyilatkozatot hajlandó tenni, mely a graft kide­rítésének haszná­ra válik, s mikor Whitman ügyész a szobába lépett ehhez fordult., Mondván : “well, úgy cselekedtem, ahogy ön kí­vánta”. Newburger ez alkalom­mal oly kijelentést tett Whitman előtt, mintha az utóbbinek nem volna joga Walshnak azt taná­csolni, hogy fellebbvalója előtt vallomást ne tegyen. Waldo barátai azt mondják, hogy nincsen ellentét az ügyész és a rendőri főparancsnokság kö­zött és, hogy Waldo hajlandó fel­függeszteni mindazokat a tisztvi­selőket, akik a graftbe bele van­nak keverve. Mialatt ezek folytak, megtör­tént a Curran Committee előtt a már fentebb jelzett gamblernek kihallgatása, aki tényleg szenzá­ciós adatokkal szolgált. Az illető akinek neve Jimmy Purcell elő­adta, hogy tíz év alatt a rendőr­ségnek nem kevesebb, mint öt­venezer dollárt fizetett. A kihallgatásnak jellemző tü­nete volt az, hogy a tanúhoz nem Buckner ügyvéd, a Committee ügyésze, hanem a jelenlevő, Moss ügyészhelyettes intézett kérdése­ket. Részletesen ismertette a rend­őri graft egész történetét, kezdve az időtől, mikor a gamblerség ne­mes mesterségét megkezdette, egész a mai napig. Nemcsak arról bír tudomással, ami az ő személyes érintkezésére a rendőrséggel vonatkozik, ha­nem jól ismeri a graft szindikátus belső dolgait is. El tudta mondani hogy­ a kollektorok mennyit szed­tek be a hallgatásért és azt is, hogy­ ebből a pénzekből azok a bizonyos főgraftelők mennyit vág­tak zsebre. Előadása teljes volt és meg­győző. Ismeri a dolog egész rend­szerét és elmondott mindent, amit tud a dolog felől. Vallomása közben szóba került a Becker neve is és megkérdezték tőle, hogy Beckerrel volt-e érint­kezésben, mire elmondotta, hogy Ign­­aug. hetedikén az ő játék­­barlangját a rendőrség szétugrat­ta, s a jelenlevőknek csupán egy­­részét vitte be, mig őt és másokat szabadon hagyta, ő ekkor elsietett J. C. White rendőrhöz, aki Becker csapatjának a tagja volt s azt kérte tőle, hogy az elfogottakat bocsássa szabadon. White ekkor egyenesen Beckerhez utasította őt. Becker azt felelte, hogy lehet a dolgon segíteni, ez azonban öt­száz dollárba fog kerülni, mert, mint mondá, ő sem élhet a leve­gőből. Végül Purcel ügyvédjének 350 dollárt adott át Becker ré­szére, melyből ez csupán 200 dol­lárt kapott, mert nem tudta vala­mennyit kiszabadítani. Arra a kérdésre, hogy mióta űzi a mesterséget, azt felelte, hogy 1897 óta­ Románia háborúval fenyeget. A BOLGÁROK TÖBB GYŐZELMET ARATTAK A TÖRÖKÖK FÖLÖTT, DE A LEGUTOLSÓ HÍREK SZERINT VERESÉG IS ÉRTE ŐKET. A SZÖVET­SÉGESEK A DARDANELLÁKAT OSTROMOLJÁK. A brutalitásnak nincs határa. A VÁROS MINDEN RÉSZÉBEN ERŐSZAKOSKODIK A RENDŐRSÉG A SZTRÁJKOLÓKKAL SZEMBEN ÉS MINDEN OK NÉLKÜL LETARTÓZTATJA A PIKETEKET. NÉGY KIS­GYERMEK ANYJÁT FÉLÉVRE ÍTÉLTÉK. Az volt az anya állítólagos bűne, hogy egy se­bet meg­­­ütött. A piketelő leányokat a felbérelt fogdmegek meg­támadják és leütik. A rendőrök összetett kezekkel szem­lélik a támadásokat. Néger scabek botokkal ütik a sztrájkotókat. A fehérnemű- és kimonómunkások béketárgyalásai holtponton van­nak.­­ A rochesteri gyáros, aki meggyilkolt egy sztrájkoló mun­kást, nem bűnösnek vallotta magát. — Vidéken folynak a sztrájk­mozgalmak. A rendőrség minden lecke da­cára méltó marad önmagához. Tegnapelőtt ismét brutális jele­neteket rögtönzött a sztrájkolók­­kal szemben úgy Manhattanban, mint Brooklynban, minden ok nél­kül beléjük kötött és ha a sztráj­kolók egy része, nem elég gyor­san engedelmeskedett a rendőri parancsnak, akkor természetesen előkerültek a fütykösök és buz­gón csattogtak a munkások há­tán. Seregszámra tartóztatták le a munkásokat és mindenféle kény­­telennél­­ képtelenebb vádakat emeltek ellenük,­­ a közrend el­leni kihágástól kezdve egészen a bombavetésig. A rendőri brutalitás egyik ál­dozata volt Bouck White, a híres szocialista író is, akit akkor tar­tóztatott le a “tapintatos” rendőr­ség, amikor Brooklynban az 1361 Atlantic Avenuen levő William Ranbirschek-féle gyár előtt a sztrájkolókhoz beszédet intézett. Fegati rendőr “foganatosította” a letartóztatást és a következő kis­ded vádakat emelte ellene: “Bé­kezavarás, a gyárban dolgozó­­ munkások molesztálása, hatóság elleni erőszak, tárgyalás a mun­kásokkal, csődület keltése gyűj­tés céljából és rendetlen viselke­dés.” Whitet a Gates Avenues bí­róságon Naumer bíró­ elé vezet­ték, aki 200 dollár bail mellett fogva tartotta. White nem fizet­te le a biztosítékot, hanem a bör­tönbe ment. Mikor azután a bíró később­­ White személyazonosságáról pon­tosan értesült, azonnal ismét ma­ga elé rendelte és ekkor kitűnt, hogy más a törvény, a névtelen senkik és más a közismert, jóne­­vű egyének számára. A bíró ugyanis így szólt: “­Éppen most értesültem arról, hogy kicsoda Ön, s ezért február 8-ig szabadon hagyom önt, amit már előzőleg is megtettem volna, ha tudomásom lett volna az ön kilétéről. Frank Maronet, egy Brooklyn­ban lakó sztrájkolót azon vád alapján tartóztatták le, hogy a Williamsburgban 16 Charles St­­­en levő Adam Gunther féle helyi­ség előtt bombát dobott. Marone körülbelül 100 társával együtt picketszolgálaton volt, midőn ter­mészetesen a rendőrség odaérke­zett és az ő megszokott “tapinta­tával” oszlatni kezdte a munká­sokat. Az ekkor támadt dulako­dás közben valami felrobbant a nyár előtt. A rendőrség természe­tesen ráfogta, hogy bomba volt és a keze ügyében levő Maronet sie­tett, mint tettest” letartóztatni Az egyik fogdmeg, Edwin Hart­man, lábán könnyű sérülést szen­vedett, de azért saját lábán volt képes hazamenni. Ugyanakkor letartóztattak egy Charles Sacco nevű munkást, azon vád alapján, hog­y veszélyes fegyvert hordoz. Sacco azt állítja, hogy a fegyvert az eset színhelyé­nél találta. Ugyanez alkalommal még hét letartóztatás történt, míg ellen­ben a munkások betört fejéről senki sem beszélt, kiket pikertár­­saik szállítottak a főhadiszállás­ra, a­hol orvosi kezelésben része­sültek. Manhattanban sem pihent a rendőrség ezalatt,­­ többek kö­zött a W. 20-ik utcában a Beck­man & Hayes féle műhely előtt fejtett ki nagyobb szabású bruta­litást, ahol öt leányt tartóztattak le, azért, mert a gyár előtt elvo­nultak és munkásdalokat énekel­tek. Mialatt a leányok énekeltek egy deputy odaszólt a közelben álló egyik gangsternek, hogy “kezdjen el valamit,” — ez szót is fogadott és nemsokára általános keveredés keletkezett. S mialatt a fizetett bérencek brutálisan bántalmazták a lányo­kat, a rendőrség öt leányt tartóz­tatott le és azzal vádolta meg őket, hogy scabeket támadtak meg. Ugyancsak a 20-ik utcában le­vő S. N. Beck & Co. féle műhely előtt a deputyk rendeztek parázs veszekedést, akik megtámadták a lány­siketeket és egyet közülök egyszerűen leütöttek,­­ amikor azután a lányok egyike Eleien Geiss a közelben álló 8937-es szá­mú rendőrt arra­­szóllította fel, hogy a garázda fogdmeget tartóz­tassa le, a bölcs police pokoli nyugalommal azt felelte: “Men­jen a rendőrállomásra és tegyen ott jelentést.” A piketek azt is jelentették, hogy az E. Roseberg féle gyár­nál, a 78-ik utcában a néger sztrájktörők papírba burkolt bo­tokkal ütik a piketeket, é­s a rendőrség nyugodtan nézi ezt. A bíróságon Anna D‘Agostra piketet nem kevesebb, mint har­minc napra ítélték, mert állítólag egy seabet bántalmazott. Ugyan­csak ott másik két sztrájkolót, ki­ket ugyanakkor fogtak el fejen­­int huszonöt dollárra ítéltek. A Tombs Police Courton Apple­ton bíró két leány piketet fejen­ként 10-10 dollár pénzbüntetésre (Folytatás a 2-ik oldalon.) AZ ELTŰNT LEÁNYKA. Rahwayban (N. J.) eltűnt a hat éves kis Annie Clark, Charles Clarknak kis leánya. Kezdetben azt hitték, hogy elrabolták, mert a napokban láttak ott egy auto­mobilt, de a szülők oly szegények, hogy a rablásnak semmi értelme sem lenne. A lakosok maguk közt fölosztották az egész határt s át­kutatták, de még eddig nem akad­tak nyomára. Lehetséges, a kis leány a város tőszomszédságában elterülő erdő számos befagyott pocsolyájának s­­avának valame­lyikébe fulladt, s az utóbbi napok nagy hidege újabb jégréteget vont a katasztrófa színhelye fölé.­­------------­ JACK ROSE CSŐDÖT KÉRT MAGA ELLEN. A hírhedt Jack Rose, a Rosen­thal ügy volt koronatanúja, teg­nap felesége kíséretében megjelent Long Island City bíróságánál, ahol a csődöt önmaga ellen megkérte. A tiszteletre méltó férfiú hitelezői­nek követeléseit 12.000 dollárra tette és előadta, hogy ez összeg legnagyobb részét ékszerekre és ruhanemű­ekre fordította. -------------­ AUSZTRIA VÉDEKEZIK. BÉCS, febr. 7. A franciák azzal vádolják Ausztria-Magyrországot hogy Albániát függő országává akarja tenni és a szerbek függet­lenségét is meg akarja törni. Az osztrák-magyar külügyminiszté­rium sugalattára a félhivatalos la­pok cáfolják a franciák állítását és azt állítják, hogy Ausztria-Ma­­gyarország híve Albánia tényke­désének. Németországban leszerelésről beszélnek. Németország új államtitkára, Jagow Anglia és Németország barátságos viszonyáról beszélt s a beszéd alapul fog szolgálni arra, hogy Anglia és Németország kö­zött megállapodás jöjjön létre a fegyerkezés korlátozására vonat­kozólag. _________________________ _____ / . ■ ... ' ". .'U _______£ £.*t| NO. 34. VOL. II. ÉVFOLYAM. NEW YORK, SZOMBAT, 1913. FEBRUÁR 8. EGYES SZÁM ÁRA 1 CENT, AZ ILLATOS BETÖRŐ. San Quentin Cal. Február 7. Herbert Respold, egy sacramentói borkereskedő fia, aki mint “úri betörő” tett szert hírességre, és arról volt nevezetes, hogy betöré­seit kitűnő illatszerrel szagosítva követte el és ezt a karakterisztikus illatot működése helyén mindig otthagyta, most a börtönből meg­szökött és két mértföldnyi távol­ságban öngyikosságot követett el. Betöréseivel,amelyek merészségük­kel és pontos kivitelükkel feltű­nést keltettek, sok dolgot adott volt a rendőrségnek. 5800 DOLLÁR DR. ARLITZNEK. Lapunk tegnapi számában kö­zöltük, hogy Dr. Arlitz orvosi ho­norárium fejében 7500 dollár fize­tésére beperelte Gaynor polgár­­mestert. A honorárium akkor me­rült fel, amikor John­­Jalagher a minap agylágyulásban elhalt me­rénylő Gaynort súlyosan megse­bezte, s emiatt Arlitz doktor a pol­gármestert 21 napig a hobokeni kórházban kezelte. Amint most je­lentik Trentonból, a bíróság 5800 dollárt ítélt meg az orvosnak. A HATALMAK SEMLEGESEK MARADNAK. A görögök léghajóról vetettek bombát a gallipoli-i arze­nálra. — A Dardanelláknál is három bombát ejtettek le, de egyik sem talált. — A bolgárok a görög hajóknak akarnak utat csinálni. (Folytatás a 2-ik oldalon.) Gailipoliban menekülés közben százak a vízbe fulladtak. A törökök szent háborút hirdettek, hogy lelkesedést öntsenek a se­regekbe. — Tizenötezer kurdot ráeresztettek Tracia népére. — A bolgár és román követek utolsó kisérletet tesznek a békés meg­egyezés érdekében. Ismételjük: a balkáni harctér­ről érkező híreket nem kell kész­pénznek venni s az eddigi sike­rekből vagy veszteségekből sem­miféle következtetéseket sem le­het vonni. Senki sem ítélheti meg, hogy egy-egy előnyomulásnak vagy visszavonulásnak mi lehet a stratégiai célja s hogy ami harc ott folyik, puszta bevezető harc-e, vagy már a derékhadak döntő mérkőzése. Ez utóbbit a törökök is tagadják, s a katonai szakértők is kizártnak tartják. Mindkét fél olyan táviratokat küldöz szét a nagy világba, amilyen az­­érdekei­nek megfelel. A bolgárok azt ál­lítják, hogy a gallipoli­i harcok­ban a törökök 5000 embert vesz­tettek, a törökök pedig azt, hogy egyik ágyúnaszádjuk 300 bolgárt ölt meg­. Valami igazság mindkét állításban van, de nem annyi, mint amennyit elhitetni szeretné­nek. Csak egy bizonyos, az, hogy Drinápoly ostroma eddig ered­ménytelenül folyik,­s hogy a gal­­lipoli-i török hadsereg zöme még nem keveredett harcba. A bolgárok el akarják foglalni a Dardanellákat, hogy a görög hadihajók akadálytalanul me­hessenek Konstantinápoly alá, és hogy így a török főváros kegye­lemre megadja magát. Katonai szakértők szerint azonban a bol­gárok még akkor sem vethetik meg lábukat a Marmora tenger partjain, ha elegendő számú ,nehéz ágyúik vannak, mert ezekkel még az európai parton lévő erődöket sem vehetik be. A szoros ázsiai partjain azonban még hatalma­sabb erődök vannak, melyek egy­magaikban elegendők lennének megakadályozni azt, hogy a görög flotta az Aegei tengerből a Mar­mora tengerbe jusson. A görög flotta ily vállalkozása a legna­gyobb katasztrófával járna, mert a tengerszoros mindenféle alá van aknázva s ezek az aknák bár­mikor szaporíthatók. Berlini hírek azt mondják, hogy ha a szövetségesek esetleg mégis fenyegetnék a tengerszorost, ak­kor az európai nagyhatalmak mostani semleges álláspontjukból kilépnének. Katonai szakértők szerint a szövetségeseknek nincs egyéb cél­juk, mint a törököket (akiknek számát 50—100 ezer emberre be­csülik) a Gallipoli félszigeten sakkban tartani, hogy ne küld­­hessenek csapatokat Csataldia alá, hanem mregmaradjanak a bu­­lairi vonalban, mely az Aegei ten­gertől a tengerszorosig húzódik. Ezt a védmű­vet középkori mér­nökök építették még 1357-ben. Francia és angol mérnökök átépí­tették a krími háborúban, 1854. évben. Hatalmasan megerősítették ezt a vonalat 1878-ban, mikor a­, oroszok Konstantinápolyt fenye­gették s azóta nem tudni, hogy­ a legmodernebb követelményeknek me­gfelelőleg átalakították, vagy kibővítették-e? Valószínű, hogy igen, bár az ilyesmit nem szokás hiresztelni, hanem nagy titokban szokás tartani. Konstantinápoly, felír. 7. Azt mondják, hogy a nemzeti védelmi bizottság mai ülése után a seik-ül­­szlam, a mohamedán világ főpapja kihirdette a szent háborút. Ez a jelen esetben nagy segítségére lenne a törököknek, de másrészt az európai és ázsiai mozlim világ a keresztények ellen fordulna, nemcsak a katonák, de kivétel nélkül minden keresztény ellen, a gyermekeket és nőket sem véve ki. London, febr. 7. Konstatiná­­polyban oly hírek vannak forga­lomban, hogy a törökök a galli­poli-i harcokban nagy vesztesége­ket szenvedtek. Moh­amend Sev­­ket pasa nagyvezér szerint azon­ban ezek a harcok csak előőrsi csatározások voltak. A béketárgyalások megúgtására vonatkozólag a nagyvezér csak­ annyit mondott, hogy a hatalmak folytatják fáradozásaikat a béke érdekében, a helyzet azonba még mindig nan tiszt. Sevket pasa a csataldiai vonalnál találkozott és értekezett Szavov bolgár fővezér­rel, beszélgetésük azonban­s ered­ménytelenül folyt le. Konstantinápoly, febr. 7. Itt elterjedt hírek szerint a bolgárok a gallipoli-i nehéz harcokban az egész vonalon győztek, s a törö­kök maguk bevallják, hogy 5000 embert vesztettek. A harc kedden kezdődött, a bolgárok Kadikej­­ből vonultak a Kávák falut meg­szálló törökök ellen. A harc estig tartott, mire a törökök Balairba vonultak vissza. Azt a konstantinápolyi hírt, hogy a trök flotta nagy vesztesé­geket okozott a gallipoli-i zöld­­szoroson fölvonuló bolgár sereg­nek, a szófiai bolgár hadi iroda alaptalannak jelenti ki. Szófia, febr. 7. A török főerőt, mely tegnap a csataldiai vonalról Izzedin irányában nyomult előre, a bolgárok visszaverték, s kény­­szerítették, hogy súlyos vesztesé­gek után a védelmi vonal mögé vonuljon vissza.

Next