Előre, 1913. április (2. évfolyam, 78-103. szám)

1913-04-01 / 78. szám

. .. .• -J~' % .:....TMv::22rr.'..'2r“.r2:2xr;r.i::2zL. jjjfejf j ®Eihm| ~ . r-. .... .... „ ................... —.. . ,1. .. — ....— M]< , —.. ... rmmmí. ■ . • ‘sm-.ta.'uM - / ■ ...................mi i-rrm«i-i-i irr-i^i n -t sav,- ;■ ■»- irr- i tii r rím—n mi i r n umim n i i minini mii ni wuii. —iiíiiih n -hmm”) iímt nwin - in-|- niiii r in'inn rgiirniniim inniMM-------t— - - ’■ ............. - -----——^ • NO. 78. VOL. II. ÉVFOLYAM. NEW YORK, KEDD, 1913. ÁPRILIS 1. EGYES SZÁM­ÁRA 1 CENT | Ausztria készül Montenegró ellen. MONTENEGRÓVAL TUDATTÁK A HATALMAK, HOGY MEGMÁSÍTHATATLAN ELHATÁROZÁ­SUK SKUTARI OSTROMÁT MEGAKADÁLYOZNI. — MONTENEGRÓ NEM HITTE VOLNA, HOGY MÉG OROSZORSZÁG IS ELLENE LESZ. — A CSA­­TALDIAI BOLGÁR GYŐZELMEK NEM IGAZAK, SŐT A TÖRÖKÖK MÉG JOBBAN MEGERŐSÍTET­TÉK A VÉDELMI VONALAT. — SZALONIKI GÖ­RÖG ZSÁKMÁNY. A “Norddeutsch Ztg.”, berlini félhivatalos lap annak a remény­nek ad kifejezést, hogy Monte­negró be fogja látni a mészárlás hiábavalóságát s beszünteti Sku­­tari ostromát. Ezzel elejét veszi oly rendszabálynak, mely elkerül­hetetlen lenne, ha Montenegró to­vább is ellene szegülne Európa akaratának. A figyelmeztetéshez az az intés is hozzá volt csatolva, hogy Montenegró ne ringassa magát csalódásban a nagyhatal­mak szilárd elhatározását illető­leg. A nagyhatalmak egyszersmind tudatták a montenegrói kormány­nyal azt is, hogy a nagyhatalmak egy kiküldötte siffrirozott utasí­tást fog vinni Esszád pasának, a skutarii török parancsnoknak, a török kormány azon parancsával, hogy engedje meg a polgári la­kosság elvonulását. Csetinyei hírek szerint Monte­negró elutasító választ fog adni a nagyhatalmak együttes figyel­meztetésére. Ennek oka az, hogy Miklós király a konzuloknak és polgároknak Skutariból elvonulá­sát már háromszor megengedte, de a török parancsnok mindig megtagadta. Montenegró az­­, hogy a hatalmak oly rendkívüli nyomást, gyakorolnak rá, függet­lenségbe való beavatkozásnak tartja. Montenegró még mindig háborúban áll Törökországgal s a legprimitívebb igazságosság és méltányosság ellen való lenne, ha Montenegrót cselekvésének­ sza­badságban meg akarnák akadá­lyozni. London, márc. 31. A “Daily­­MMI”-nek bécsi jelentése szerint Ausztria a hercegovinai határon három hadtestet tart készen a Montenegróba való bevonulásra arra az esetre, ha a nagyhatalmak által gyakorolt nyomás eredmény telen maradna. London, márc. 31. Montenegró­­ makacssága, amelylyel a hatal­mak tiltakozása dacára Skutari ostromát egyre folytatja s az a lassúság, amellyel Szerbia csa­patait­ól létesítendő Albánia terü­letéről visszavonja, flottatünte­tésre s a montenegrói tengerpart ostormzárára fog vezetni, ha Mon­tenegró békülékenyebb akcióba nem kezd. Ausztria-Magyarország türel­mét kezdi veszteni kis szomszéd­jával szemben s sürgeti a hatal­makat, hogy tegyenek valamit, hogy ke­resztül vigyék a Szerbiá­hoz és Montenegróhoz intézett jegyzékben foglaltakat. Ha flotta­tüntetésre kerül a dolog, akkor ez Anglia, Ausztria-Magyaror­szág és Olaszország feladata lesz. Oroszország csatlakozott ugyan a közös diplomáciai eljáráshoz, de kényszerítő rendszabályokban nem fog résztvenni. Szerbia kijelentette ugyan, hogy a hatalmak kívánságához képest szándéka Albániát kiürí­tin­i, de e tekintetben még semmi lépést sem tett. Az osztrák kor­mány panaszkodik, hogy Szerbia egyre több hadiszert küld az Al­bán területekre, valószínűleg ab­ban a felfogásban, hogy a béke megkötése előtt onnan nem lesz kénytelen elvonulni. Ausztria azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a szerbek azonnal vonuljanak ki abból a területből, mely a hatalmak határozata foly­tán úgy sem lesz Szerbiáé, bármi­lyen legyen is a háború legvégső eredménye. Belgrád, márc. 31. A sajtó na­gyon lehangoltan ír Oroszország eljárásáról, mely Skutari és Al­bánia ügyében Szerbia és Monte­negró ellen a hatalmas közös dip­lomáciai lépéshez csatlakozott. Eddig azt remélték, hogy Orosz­ország meg fogja tagadni a jegy­zék aláírását. Bukarest, márc. 31. Tekintettel arra, hogy a bolgárok Drinápolyt bevették, a román kormány most akként igazítja ki igényeit, hogy a jövendő bolgár-román határ Turtulajtól kezdve Szilisztriától nyugatra 28 mérföldnyiért húzas­­sék meg Balcsikig, mely Várná­tól 23 méföldnyire van. Ha szük­ség, Románia katonai eszközök­höz is képes nyúlni, hogy követe­léseit keresztülvigye. Belgrád, márc. 31. A szerb had­sereg leszerelését megkezdték. A harmadik korosztály tartaléko­sait elbocsátották a tényleges szolgálatból. A többi korosztály is hamarosan követni fogja őket. Csettinye, márc. 31. A monte­negrói tüzérség élénken bombáz­za Skutari fő védelmi vonalát. A város előtt lévő török állomások heves ágyutűzben vannak s a tö­rököket a Kir-folyó közelében a nagy ágyúzás kikergette a lövész­árkokból. Konstantinápoly, márc. 31. Nem hivatalos jelentések szerint a bolgárok a bujuk cseki­edsei, harctéren 1000 halottat hagytak hátra. A törökök azonkívül 400 fegyvert s számos,sánckészítő esz­közt találtak. Azóta úgy Csa­­talsánál, mint Bulak­nál minden csendes. Drinápoly eleste itteni körökben a legmélyebb lehan­­goltságot idézte elő, s fokozza a kormány népszerűtlenségét. A drinápolyi angol konzul jelentése szerint a bolgárok csak 15,000 tö­rök katonát ejtettek foglyul, mert e helyőrség többi része földalatti rejtekhelyeken vonta meg magát. PÉTERVÁR, márc. 31. Ma nagy néptömeg gyűlt össze a szerb követség előtt, hogy a balkáni szláv testvérek mellett tüntessen. A szerb követ beszédet akart tar­tani, de vissza kellett vonulnia lak­osztályába, mikor a rendőrség tá­madásba ment át a néptömeg el­len. Az emberek elkeseredetten kiáltozták: “Ne higyyétek, hogy Bécsben vagyunk.” A rendőrség kardot rántott s irgalmatlanul ka­szabolni kezdte a tömeget. Egy orosz tábornok tiltakozott a rend­őrség beavatkozása ellen, mely azonban kijelentette, hogy csak félebbvalóinak parancsát teljesíti. A kardozásban sokan megsebe­sültek. A tüntetésnek határozottan osztrákellenes jellege volt. Egy nagy csoport az osztrák-magyar ELADÁS AZ ÁRVÍZRŐL. A TÁRSADALOM HANYAG­SÁGA, GONDATLANSÁGA AZ OKA ANNAK, HOGY A MÚLT HÉTEN TÖRTÉNT ÁRVÍZ KATASZTRÓFÁKHOZ HA HASONLÓ ELŐFORDULHAT “Az élő küzdelme a halott er­kölcsi, anyagi és szellemi uralma ellen”, címmel William Thurston Brown érdekes előadást tartott a Bryant Hallban vasárnap dél­után. — Az teszi a legnagyobb szol­gálatot az emberiségnek, —■ mon­da Brown — aki az egyént olyan tudáshoz segíti, melylyel életének célt, értéket, biztonságot és ha­talmat adhat. — A múlt héten olyan árvíz volt, mely egyike volt a legna­gyobb­ kata­sztrfáknak, melyek Va­laha országunkat pusztították. A duzzad áradat egész városokat és falvakat sepert el helyéről, s több ezer emberélet esett áldozatul. Ez a szerencsétlenség egyszersmind olyan tragédia, mely nem igen vá­lik díszére a huszadik század in­telligenciájának. S azok, akik azt mondják, hogy ez a sors csapása volt, melyben meg kell nyugodni, s hogy ez a katasztrófa nem volt megakadályozható, azok épp oly babonásak, épp oly kevéssé felvi­lágosultak, mint azok, akik a ti­zenharmadik században Európá­ban pusztított járványos beteg­ségek által elpusztult milliók sor­sát szintén a végzet rendeltetésé­nek mondták. Hogy a huszadik században ilyen katasztrófa előfordulhat, ez társadalmunk butaságának és mo­rális indifferenciájának bizonyí­téka. Ma mikor az orvosi tudo­mány már annyira haladt, hogy meg lehet akadályozni azt, hogy mint a múltban ezrek ne essenek áldozatul a járványos betegségek­nek, úgy a többi tudományoknak is haladniok kellett annyira, hogy ilyen katasztrófák meg ne ismét­lődhessenek. Mozdonyvezetők a politikában A new yorki mozdonyvezetők uniója elhatározta, hogy az idén részt vesz a polgármesteri válasz­tásban, s csak olyan jelöltet tá­mogat, aki a nyolc órai munka híve, s amellett van, hogy a köz­­intézmények állami vagy városi kezelés alatt álljanak. Agitáci­ó fognak indítani az iránt, hogy a többi uniók is hasonló álláspontot foglaljanak el. 100,00 dolárt irányoztak elő, hogy a földalatti vasutak alkal­mazottait szervezzék, s a unióba bevonják, nagykövetség palotája felé igye­kezett. “Le Ausztriával!” kiáltá­sokat hallatva, de a rendőrség út­ját állta. A tömeg Dimidrieff bolgár tá­bornokot vállára kapta, a bolgár követ közt pedig kijelentette egy rövid beszédben, hogy a bolgár győzelem az egész szláv falának győzelme. London, márc. 31. Drinápoly alól a csapatok gyorsított menet­ben igyekeznek Csataldia alá, mely védelmi vonalat a törökök újabban nehéz ostromágyukkal erősítették meg. Athén, márc. 31. György király temetése után, mely szerdán lesz, Konstantin király azonnal Szalo­­nikiba megy s ottmarad a béke­kötésig. Ezzel azt akarja jelezni, hogy Görögország Szalonikit a saját hadizsákmányának tekinti. — AZ ÁRVÍZ pusztításai. EZRÉVEL MENEKÜLNEK AZ OHIO HULLÁMAI ELŐL. — ÚJABB VÁROSOK VESZE­DELEMBEN. — A DAYTONI F­ŰSZ­ER KER­ESKE­DŐK­ET MEGRENDSZABÁLYOZZÁK. — CINCINNATIBAN MÉG MINDIG NAGY A VESZEDE­LEM AZ ÁRVÍZ MIATT. Cincinnatiban az O Ohio tegnap érte el a kritikus pontot, amelyen túl a veszedelem kezdődik. El is érte, meg is haladta s az Ohio el­öntötte a völgyeket és lapályokat. Százával öntve el kis falvaaat és telepeket, melyeknek népe ezré­vel emnekü­l biztonságosabb helyekre. Az anyagi kár lisztája pár millió dollárral ismét meg­szaporodik, s hogy mennyi ember életet fog áldozatul követelni ez az újabb árvíz, az csak később fog kiderülni. Cairóban (111.) az ár annyira meggyengítette a gátakat, hogy a lakosok nagyobb­ része elhagyta a várost. Az Ohio folyam egyéb vidékeiről s a Mississippi környé­kéről szintén menekül a nép. Az Ohio oly magas, pusztítása oly nagymérvű, amilyen nem volt negyven esztendő óta. Huntington, (W. Ya.) üzleti negyede víz alatt áll. Pleasant (2000 lakossal) el van öntve s a lakosság nyomorúsága igen nagy Parkersburgban, (W. Va.) Co­­­vingtonban, (Ky.) s egyéb váro­sokban az áradat még egyre kö­veteli az áldozatokat. De viszont vannak az Ohionak "elöntött vi­dékei, hol az állapotok oly hirte­len megjavultak, hogy Garrison hadügyi államtitkár visszamegy­ onnan Washingtonba. Cox kor­mányzó által összeállított becslés szerint csak az Ohio pusztulása 300,000,000 dollár kárt okozott. Shaneetownban (111.) a gyer­mekeket és asszonyokat maga­sabb helyekre szállították, mert minden percben bekövetkezhetik a katasztrófa. Cairóval szemben az egész Missouri County víz alatt áll. Hogy Cairót lehetőleg megvédjék Parsons őrnagy 2000 munkást küldött oda 200,000 homokzsák­kal, a töltések megerősítésére. Columbusban még mindig nincs elég pénz a nyomorúság enyhítésére. A közadakozásból Cox kormányzó 141,000 dollárt kapott a város számára, de ez csak pillanatnyi segítség. A re­konstruálás munkája különben elég gyorsan megy. Az iszapban 68 holttestet találtak, egynek ki­vételével valamennyit agnoszkál­­ták s eltemették. Az utcákat tisz­títják, s főleg fertőtlenítik, ne­hogy a meleg idő beálltával az állati hullák oszlása folytán epi­démiák törjenek ki. Zanesvilleben 546 ház dőlt be, élet­veszteég elenyésző, az állapo­tok javulnak. Piquaban 4 acre területen min­den ház elpusztult, a halottak száma 30. Marietta vesztesége 100 elmo­sott ház, Fremont kára 2,000,000 dollár halott). Gallipóliban száz és száz család hajléktalan, de senki sem veszett el. Daytonban (6.) a katonai ha­tóság minden fűszerüzletet lefog­lalt,­­mert a kereskedők horribilis árakat kértek az élelmiszerekért. Minden boltba katonát állítottak, akik hivatalosan megáilagított árért adják a cikkeket a lakosok­nak. S ezt az árt a segély­alap fogja a kereskedőknek megténi­ AZ ÚJ LONDONI NAGYKÖVET. Washington, márc. 31. Wilson elnök Walter H. Page-t, a World’s Work című­ havi folyóirat kiadó­ját, s a Doubleday, Page and Com­pany kiadó­ cég tagját nevezte ki Londonba az Egyesült­ Államok nagykövetévé. A kinevezést ápri­lis 8-án fogják a szenátus elé ter­jeszteni jóváhagyás céljából. ----_p-----­ Chicagói munkások az árvízkárosultakért. Chicago, márc. 31. Az itteni pé­kek uniója mozgalmat indított az iránt, hogy a szervezett mun­kások is hozzájáruljanak a day­­toni árvízkárosultak segítségéhez. Maguk a pékek 500 dollárt adtak saját pénztárukból, s intézkedtek,­­hogy 2coo kenyeret küldjenek Cincinnatiból Daytonba az éhe­zők kör­ött való szétosztás végett. A chicagói pékek azonkívül or­szágos felhívást adnak ki az or­szág külömböző részeiben lakó szaktársaikhoz, adakozásra szó­lítva fel őket. Küzdelem a halálraítélttel Auburn, márc. 31. A kivégzé­sek történetében páratlanul álló jelenet fordult elő ma itten Wil­liam Twyan néger kivégzésénél, akit gyilkosság miatt ítéltek ha­lálra. Mikor az őrök érte mentes,­, hogy a kivégzési terembe vezes­sék, a néger sírt, de ez volt az első jele elérzékenyü­lésének letartóz­tatása óta, mert mindig őrültnek tetette magát. A villamosszékbe nem akart sehogysem beülni, s erőszakkal kellett odakén­yszerí­­teni, majd meg nem akarta en­gedni fejét a villamos vezeték há­lójába illeszteni, s dulakodott őrei­vel, mikor ezek a kellő helyzetbe akarták kényszeríteni. Csak hét börtönőr segítségével tudták végre legyűrni, s a kivégzést raj­ta végrehajtani ü teni. Hamiltonban (6.) a kár 4.000. 000 dollár, s egyre találnak holt­testeket. Sok embert nyomtalanul elvitt az ár, de mindezt összevéve em­beréletben aligha lesz több a veszteség 80-nál. Az üzleti ne­gyedben serényen folyik a taka­rítás és rekonstruálás munkája. Az állapotok javulnak, csak még élelmiszerben s különösen ruhá­zatban van nagy hiány. SZEREZZETEK HIRDE­­KET AZ “FT ‘Ni­ ch iff ■ LEGUTOLSÓ HÍREK BÉCS, márc. 31. Két osztrák csatahajó, két torpedóvadász és több torpedó megérkezett húsz mértföldnyire Antivari alá. A 23-ik gyalogezred a Zara ha­­jón dél felé indult, valószínűleg szintén Antivariba. A külügyi hivatal megerősíti azt a hírt, hogy Montenegró Sku­tari azonnali megrohanását hatá­rozta el, s ez esetben Ausztria azonnal támadással felel. A “Zeit” jelentése szerint a hadsereg létszámát 50.000 em­berrel fel fogják emelni. Londonból vett hír szerint Mik­lós montenegrói király Danii­l trónörökös javára le akar mon­dani a trónról. Haywood ügyében, akit minden bizonyítás nélkül hat hónapra ítél­tek, Habeas Corpus eljárást indí­tanak. P. MORGAN MEGHALT. A VILÁG LEGHATALMASABB PÉNZEMBERÉT RÓMÁBAN ÉRTE UTOL A HALÁL. A HÁT­RAHAGYOTT VAGYONÁT ÖT­SZÁZMILLIÓ DOLLÁRRA BE­CSÜLIK. HALÁLA SEMMI VÁL­TOZÁST NEM OKOZ ABBAN A BANKCÉGBEN, AMELYNEK A TEJE VOLT. A pénz pápája, a kapitalizmus legnagyobb szentje, Pierpont Morgan meghalt Rómában, teg­nap délben, teljes testi és szellemi összeomlás után, melynek nagyon hamar katasztrófa lett a régie. Halála az emberiség fejlődését abszolúte nem zökkentette ki út­jából, de még a pénzvilágot sem rázkódtatta meg, mert ennek volt ideje elkészülni Morgan halálára. Ezelőtt pár hónappal már bete­gen utazott el New Yorkból Egyiptomba, hogy a fáraók or­szágának meleg, száraz, balzsamos ege alatt töltse a telet s egészsé­ge helyreálljon. A végzet szerint azonban Morgan ideje letelt, nem­rég széls­­ü­dés érte Cairóban, on­nan elment Rómába a húsvéti ün­nepekre, s ott húsvét vasárnapján összeesett, szellemi és testi erői rohamosan fogytak, agybántalma támadt, idegei fölmondták a szol­gálatot, az étel nem bírta lenyelni lázas önkívületbe esett, és tegnap délben meghalt. A maga nemében hatalmas em­ber volt, óriási módon befolyásos a kapitalista világban s ezért is kénytelenek vagyunk vele foglal­kozni annak dacára, hogy temp­lomokra milliókat, műkincsekre tiz milliókat áldozott, kórházat ét emelt, de a munkásosztály nyo­m­ora iránt érzéketlen volt. Holt­testét bebalzsamozzák, Nápolyból, hajóra teszik, New Yorkba hoz­zák, s valószínűleg szülőföldén Hartfordban temetik el. Morgan 1837-ben született Had­fordban, Connecticutban, régi farmer-családból. A nagyapja még az volt, de az apja már pénzügyi műveletekkel is kezdett foglal­kozni akkora sikerrel, hogy fiának a később oly híres milliárdosnak már 5, némelyek szerint 10 millió dollárt hagyhatott Pierpont Mor­gannak tehát volt mivel kezdenie azzal a pénzzel, melyet apja szer­zett, mint a Peabody & Co bank­ház tagja, mely később J. P. Mor­gan & Co. bankcéggé alakult át. Pierpont Morgan Amerikában tanult, de két évet a németországi göttingeni egyetemen végzett, hol kitűnő matematikussá képezte ki magát. Pénzügyi pályáját már 20 éves korában megkezdte, 27 éves korá­ban önállósította magát, majd tagja lett a philadelphiai Drexel bankcégnek, s attól kezdve egyre nőtt a befolyása és a hatalma. A pénzvilágban is úgy van, mint az állatvilágban. Az erősebb, kímé­letlenebb, ravaszabb farkas ra­gadja magához a zsákmány nagy részét. Morgan is erős, kímélet­len és ravasz volt, és ezt a három tulajdonságot a kapitalista világ­ban nagyságnak, lángésznek, mi­egyébnek mondják. Ily mértékkel nézve Morgan elég nagy volt a maga módja szerint, mert ujjat mert és tudott húzni akkora farka­sokkal, mint Jay Gould és James Fisk, s e réven oly inponáló lett, hogy a Rothschildok is összeköt­­tést kerestek vele. Lassanként oly hatalomra és befolyásra tesz szert, hogy — s ezzel csak általánosan ismeretes dolgot ismétlőnk — ő lett az amerikai pénzpiac ura, s HAYWOODOT ELÍTÉLTÉK. AZ I. W. W. VEZÉRÉT A PA­TERSONI RENDŐRSÉGEN KÖZÉPKORI CEREMÓNIA UTÁN BOSZÚÁLLÓ MÓDON KEGYETLEN BÜNTETÉS­BEN MARASZTALJÁK. Paterson, márc. 31. W. D. Har­wood-ot, az I. W. W. vezérét Carroll rekorder tegnap a Hale­don Avenue-on okozott rendzava­rás címén a megyei börtönben ki­töltendő hat havi börtönre ítélte. A rendőrség újabb ötven mun­kást letartóztatott, akik vonakod­tak a piketolás felhagyásával, s nem mentek haza mikor a rendőr­ség erre őket felszólította. Haywood valószínüleg eddigi életének legkellemetlenebb pilla- - natain ment keresztül tegnap este öt perc alatt a vidám, gondatlan­­ megjelenésű ember teljesen m­eg­­élött, nagy izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokáról, s szája vonaglott. Akik látták, nem tud­ták hamarjában megállapítani, hogy ezt a változást gyöngeség vagy harag okozta. Mikor Haywoodot felhozták ód­ájából, az­ éjjeli őrszemélyzet sor­falat állott a nagy teremben, mi­­u­tán éppen a szolgálattételre való kivonulás ideje volt, Haywood megdöbbenve hátrált vissza, mi­kor a rendőri sorfalat meglátrent Haywoodot a terem közepére irtották szembe a rendőrökké egy nagy, teljes fényben világi v ívlámpa alá. McBride rendőrk­pitány a következő szavakat i­­tézte a rendőrökhöz: “Ez az ember William D. I Hay­wood, akiről már mindnyájan ha­lottatok. Jól megnézzétek. Lehet, hogy valamikor keresnetek kell ezt az embert, s azért jó l­esz, ha most megismerkedtek vele.” Haywood kihúzta magát, s da­­cosan nézett szembe a rábámul r­endőrökre. E­zek alaposan meg­bámulták. McBride kapitány az­után utasította Haywoodot, hogy sétáljon végig a rendőri sorfal kött, s álljon a sorfal végén egy másik hasonló lámpa alá, hogy az összes rendőrök jól megismerked­hessenek vele. Ekkor történt, hogy Haywoodot elhagyta önér­zetes magatartása, ideges lett, nyugtalanul lépett egyik lábáról a másikra, ujjait tördelte, s ajka reszketett, s sokan azt hitték, hogy össze fog roskadni. isten tudja hány ezer do­lárral dolgozó kor trustok fölött gyakt Legnagyobb , alkot)­szeresen az acél-trust millió dollárral van in mely 180.000 munkást melynek 700 lokom­otivja vasúti kocsija, egész városa Ind.), 100 hajóból álló­­ flottája van s mely a mankó kíméletlen kihasználásával­­ maga több acélt termel, mint­­ Angolország. Életének utolsó éveiben Morga már nem igen sokat törődött az üzlettel (ezt a fiára bizta), hanem többnyire utazott. Előszeretettel Európában tartózkodott, hol ügy­nökeivel összevásároltatott minden megkapható világhírű műremeke­­dcet. Ezek egy része a new yorki Metropolitan Museum of Art-ban látható. Morgan műkincsei 50 m­i­lió dollárra vannak becsülve gyanának nagyságát senki tudta, de szakértők tavaly millió dollárra becsülték.

Next