Előre, 1913. június (2. évfolyam, 130-153. szám)

1913-06-21 / 146. szám

A CLEVELAND! GYILKOSSÁG! PÖR FEJLEMÉNYE A GYILKOSSÁGGAL VÁDOLT BESÚGÓ BEVALLJA, HOGY TITKOS KÉMJE VOLT A KAPITALISTA GYÁROSOKNAK.­­ AZ ÖSSZES BIZONYÍTÉKOK ELLENE SZÓLANAK, Ő VOLT A GYILKOSSÁG ÉRTELMI SZERZŐJE. SZEMTANÚ VALLJA, HOGY LÁTTA KI A GYILKOS. Egy helyettes ügyész a vádlott ellen, azt mondja, hogy Lobint a gyárosok pénzelték. — Rendőrkapitány a tanúk padján. — Hm. Burns nyilatkozik. — A meggyil­kolt özvegye kihallgatása. — Drámai jelenetek a bíró­sági teremben. — Óriási érdeklődés a per iránt. (Saját tudósítónktól.) Előző számunkban már meg­emlékeztünk arról a nagyszabá­sú gyilkossági perről, amely a clevlandi bíróság előtt folyik. A kapitalista spion, a felbérelt ■Burns detektív, már lassan meg­törik és a keresztkérdések súlya a­latt olyan dolgokat vall be, amelyeket eddig a maga részéről tagadott. Megszólalt a Burns detektív iroda feje, Wm. Burns is, aki határozottan kijelentette, hogy Lobin, a vérengzés értelmi szerzője, az ő szolgálatában ál­lott és tőle rendes heti fizetést húzott. Az összes tanuk a vád képviselőjének bizonyítékokat szolgáltattak arra nézve, hogy milyen eszközökkel dolgoztak a nagy gyárosok a két év előtti szabósztrájkban. És ezek a bizo­nyítékok súlyos vádakat halmoz­nak a kizsákmányoló, spiclikkel, besúgókkal és agent provokatő­rökkel dolgozó kapitalisták fejé­re. A fejleményekből kihámozható az, hogy Lobin sötét lelkű esz­köze volt a kapitalistáknak, így az ő tettéért is a kapitalisták fe­lelősek első­sorban. Az egész világ szervezett mun­kásságának szeme ott függ a cle­velandi bírósági épületen, látni, tudni, hallani akarják, hogy az annyi véráldozattal, börtönnel, szuronnyal és puskagolyóval el­fojtott kenyérharc munkásmartir­jaiért kik a felelősek? Részletes tudósításaink a kö­vetkezők : Cleveland, június 20. Ma való­színűen vége lesz a kihallgatá­soknak. A tanúk, akik ma vallo­mást tettek, egytől-egyig meg­erősítették a vád feltevéseit. Minden tanú újabló vallomása új szenzációt hozott, írásbeli bizo­nyítékok állanak a vádhatóság rendelkezésére, amelyek tisztán rámutatnak arra a rendszerre, amellyel a kapitalisták sztrájk esetén dolgozni szoktak. Azok a kapitalisták, akik min­den sztrájk alkalmával azt han­goztatják, hogy a munkások erő­szakoskodnak, éppen azok ma­guk a fölbujtók, az erőszakosko­­dók, ők azok, akik életre törnek, a munkások üldözött, sanyarga­tott életére. És eszközül olyan bestiákat használnak, mint ez a Lobin. Noha ebben a perben a ta­núk azt vallották, hogy a sztráj­­­kólókat a sztrájktörők ellen inge­­relték, mégis a sztrájktörők ellen elkövetett merénylettel nem a sztrájktörőket akarták elriaszta­ni, akik szintén a kapitalisták vak eszközei voltak, hanem a mun­kásokat akarták lehetetlenné ten­ni — a sztrájkot akarták letörni. A tegnapi tárgyaláson ez lett világossá. Philip Starkof —­ egy szabó­munkás — azt vallotta, hogy ő fültanúja volt egy beszélgetés­nek, amely a sztrájk főhadiszál­lásán folyt le Lobin és társai közt, hogy ezek biztassák fel a sztrájkolókat, hogy robbantsák fel a Farland Hotelt, ahol­­­ sztrájktörők szállásolva voltak. .Ez a vallomás óriási konsterná­­ciót szült a nagy számú hallga­tóság között, akik zsúfolásig megtöltötték a tágas tárgyaló­­termet. A tanuk padjára került Wal­ker rendőrkapitány is, valamint Daran County detektív és Tho­mas Green volt ügyész helyettes. Ezek a tanuk azt vallották, hogy Lobin előttük azt mondta, hogy a ruhagyárosok szolgálatában állott ugyanakkor, amikor a Burns detektiv-ügynökséget is szolgálta, sőt egyazon időben a sztrájksegélyből heti 7 dollárt is kapott, mint sztrájkoló unió tag. A detektiv-ügynökségtől 25 dol­lár heti fizetést hozott. Daran eskü alatt valotta, hogy Lobin ezt mondta neki: “A sztrájkbi­zottságtól heti 70 dollár segélyt, a detektiv-irodától pedig 25 dol­lár fizetést kaptam.” Walker rendőrkapitány Wm. Burns detektivtől egy írásbeli nyilatkozatot mutatott föl, amely­ben az határozottan kijelenti, hogy Lobin az ő szolgálatában ál­lott és hogy Goldman megsebe­sülése után minden szót közölt vele, amit a munkások maguk kö­zött beszéltek. Kijelenti azt is­, hogy Lobin a merénylet után új­ra a piketek közé vegyült s azo­kat újabb tevékenységre, támadá­sokra iparkodott rábírni. Megrendítő volt az a jelenet, amikor a meggyilkolt özvegye, Mrs. Goldman megjelent a tanuk padján. A görcsös sírástól nem tudott a feltett kérdésekre vála­szolni. Az összes tanuk ma is azt val­lották, hogy Lobin tervezte és irányította a gyilkosságot. Egy tanú azt vallotta, hogy Lobin őt akarta megbízni a gyilkoság végrehajtásával és ő tényleg lát­ta is az egész gyilkossági jelene­tet. A vádat képviselő ügyész ké­szen lett a maga részéről a tanuk kihalgatásával, most a védelem tanúi következtek. Lobin volt az első tanú a maga ügyében. Védekezése abban me­rült ki, hogy mindent tagadott. Még azt is letagadta, amit a rendőrség és ügyész előtt előbb már vallott. Védekezése gyenge és hatálytalan maradt. Azt állí­totta, hogy a gyilkosság idején lakásán tartózkodott. Egyetlen védő tanúja a saját felesége volt. A keresztkérdések alatt Lobin bevallotta, hogy a gyárosoktól 10 dollárt kapott naponta a kört- HALDOKLIK A CÁREVICS, AZ OROSZ TRÓNÖRÖKÖS, KI SZEPTEMBERBEN TITOKZA­TOS MÓDON MEGSEBESÜLT A VESÉJÉN, S AZÓTA EGYRE BE­TEG,OLY ROSSZUL VAN,HOGY HALÁLÁTÓL TARTANAK. A nyolc éves orosz trónörökös tavaly szeptemberben titokzlatos merényletnek esett áldozatul, a cári yacht­on, a “ Standard ”-on. A yacht parancsnoka, a manó tudja már hogy milyen nevű admirális öngyilkos lett, nem bírván el a nagy felelősséget, az eset titok­zatosságát azonban csak a cári udvar akarja minden áron föntar­­tani, holott az egész világ tudja, hogy mi történt. Az admirális a cári yachton tartotta a kedvesét is, valami cím és ürügy alatt. Ez a leány egyike volt a legveszedel­mesebb forradalmároknak, de sen­kinek még csak sejtelme sem volt róla. Legkevésbbé az admirális­nak. Egy ártatlan pillanatban ez a leány megsebesítette a kis trón­örököst a lágyéka táján. Megsebe­sítette, mondhatni megcsonkította úgy, hogy a trónörökösből soha többé férfi nem lesz, ha életben marad is, utódai soha nem lesz­nek s a cári trónra sem ülhet, mert oda az orosz állami és cári házi törvények értelmében “egész” ember kell, s nem olyanféle, mint aminek a háremőrök. A merénylő nihilista leány nyom­ban öngyilkos lett, de öngyilkos lett az admirális is. Ha nem lett volna az, Szibériába került volna azért, mert forradalmárt rejtege­tett a hajón, a cári családdal együtt. Alexej trónörökös életben mara­dása kezdetben igazán csak haj­szálon függött, de valahogy még­is magához jött. Azóta azonban nagyon gyönge, rövid kis séták tán mindjárt meg kell pihennie, vagy le kell feküdnie. A cár elkö­vette azt a meggondolatlanságot, hogy a Romanovok 300 éves jubi­leuma alkalmával a kis trónörö­köst fölvonultassa a kozákok élén, s mindenképpen szerepeltes­se, ily módon akarván bebizonyí­tani a világnak, hogy a cárevics­­nek nincs baja. Ekkor Alexij any­­nyira kifáradt, szervezete annyi­ra megrendült, hogy azóta nem jött magához, sőt most talán egy túlzó pétervári távirat szerint ha­lódó félben van. A cár a leghíre­sebb német orvosokat hozatja a fiához. Bizonyos immár, hogy Alexej­­ből soha nem lesz cár, s ha II. Mik­lósnak nem lesz több fiúgyermeke, akkor a trón a cár öccsére, Mihály nagyhercegre száll, akivel az egész cári udvar halálos haragban van. Először azért, mert egy tán­cosnőt vett el, másodszor utálja az udvari életet, s “fütyül a nagy­hercegi rangra, de magára a trón­ra is”, s harmadszor és legfőkép­pen azért, mert Miklós után ha csak fiúgyermeke nem lesz, éppen a gyűlölt Mihály fog a trónra ke­rülni s szabadelvű ember létére talán föl­forgatná az egész mosta­ni autokrata rendszert,­ségein kívül. Ez volt tehát a Ju­­dás-pénz, amiért elárulta a sztráj­kólókat. Jól értesült forrásból tudatnak benünket, hogy az ügy még a mai napon a jury elé kerül, elő­zőleg azonban W­eber biró meg­tartja instruált beszédjét. 1 A® mm ....­ ■ % 1 ______ » j xi l­ naponta ^jf NO. 146 VOL. II. ÉVFOLYAM. NEW YORK, SATURDAY (SZOMBAT) JUNE 21. EGYES SZÁM ÁRA 1 CENT VÉRFÜRDŐ EGY ISKOLÁBAN. EGY NÉMET TANÍTÓ BRÉ­MÁBAN AZ ISKOLATEREM­BEN AGYONLŐTT EGY TA­NÍTÓT, KÉT GYERMEKET S SZÁMOSAKAT MEGSEBE­SÍTETT. Brémában, az európai kiván­dorlás egyik nagy csomópontjá­ban az ottani katolikus iskolá­ban borzalmas, megdöbbentő eset történt. Egy Schmidt nevű tanító valóságos vérfürdőt ren­dezett a tanteremben. Azt mond­ják, hogy hirtelen őrültség száll­ta meg. Az őrültek beszélni, fe­csegni szoktak, Schmidt azon­ban komoran­­hallgat s nem le­het belőle kivenni, hogy mi vitte a borzalmas lépésre. Otthon hat revolvert vett magához, s min­den zsebét tele tömte töltények­kel. Akár őrült volt, akár nem, nyilvánvalóan az volt a célja, hogy az egész osztályt kiirtja. Benyomult a tanterembe, s egyik lövést a másik után tette a meg­rémült tanítóra s az ijedelemtől szinte megdermedt gyermekekre. A tanító és két iskolás fiú több golyótól találva holtan rogytak össze, egy másik tanító s három más tanuló pedig könnyebb sérü­léseket szenvedett. A lövések zajára többen be­rohantak a terembe s elkesere­dett küzdelem után ártalmatlan­ná tették Schmidtet. Elvitték a rendőrségre, ki akarták hallgatni, de egyetlen szót nem lehetett be­lőle kivenni. KIMONDTÁK A SZTRÁJKOT. Charleston, június 20. — A United Mine Workers főszerve­zője, Tomas Slaggerthy, vissza­tért a New River szénterületről és kijelentette, hogy a 29. számú kerületben, amelyhez Fayette County és Raileigh County bá­nyái tartoznak, kimondták a sztrájkot. Az ottani bányászok hétfőn valamennyien sztrájkba lesznek szólítva. A sztrájkhatáro­zatot egy csütörtökön tartott nagy konvención mondták ki. A bányászok egy mérőmester elbocsátását követelik és ezenkí­vül kívánják, hogy választott bí­róság szerveztessék, amely a fel­merülő büntetéseket megvizs­gálja és határoz fölötte. Követe­lik az unió elismerését, hogy gyü­lekezési jogukat respektálják és végül az úgynevezett "rövid ton­­na”-rendszer behozatalát. Bér­emelést nem követelnek. Sok unió bányászt kiüldöztek, amióta a fenti követelések ismeretesek let­tek. A sztrájkolók száma nagy. MÉRGES ICE CREAM. Elmirában (N. Y.) tegnapelőtt huszonhat iskolásgyermek lett rosszul ice­ cream­től. Vagy az anyag volt mérges, vagy a festék, amivel színezték. --------------------------­A könyvtárak olvasótermeiben, s mindenütt, ahol megfordulnak olvasóink, követeljék az Előrét. Az "Imperator“ New Yorkban Hajót akkora kíváncsisággal még nem fogadott New York né­pe, mint az “Imperator”-t, a vi­lág ez idő szerint legnagyobb utasszállító bárkáját. A veszteg­­zárintézethez tegnapelőtt este fél tíz órakor, a hobokeni dockba pe­dig tegnap reggel 10 órakor érke­zett meg. Mikor az óriás beúszott a kikötőbe, az itt levő minden rendű és rangú hajó gőzsíppal és egyéb módon üdvözölte. A vitor­lásbárkák zászlófelhúzással jelez­ték, hogy nagyon örülnek a sze­rencsének. A Batterynél vagy 2000 ember várta az óriást és némelyik már reggel hét órakor odaplántálta magát, hogy jó helyet biztosítson magának. Ugyancsak b­eeveztek és­ hellóztak, amikor a tömérdek hajó elvonult a Battery előtt. A különféle ferry-k jó üzletet csi­náltak. Folytonosan tömve voltak utasokkal, akik átmetek Staten Islandba, New Jerseybe, Ellis Is­­landba és azonnal visszautztak és állandóan ide-oda jártak, hogy az Imperatort jobban láthassák. A Staten Island-i partok tele vol­tak richmondiakkal és new yor­­kiakkal, akik apró zászlók lobog­­tatásával üdvözölték a német ha­jót. Legjobb páholyba ültek a New York legalján, a Hudson fo­lyam partjára néző felhőkarcolók hivatalnokai, akik egy időre félbe­hagyták munkájukat, hogy a ha­jó bevonulását az ablakból néz­hessék. A hajó a 3153 mérföldnyi utat 6 nap, 5 óra és 14 perc alatt tette meg, óránként 21.13 csomót ha­ladva. Nem mintha gyorsabban is meg nem tehette volna, de a nagy szélben és a sokszor sűrű kódkert nem akart rekordot el­érni. Ezentúl sem az lesz a célja, hanem az, hogy kényelmet és biz­tonságot nyújtson utasainak. A VALLÁSI ŐRÜLTSÉG KERÜLGETI. Mrs. Edward Berger (1036, Jefferson Ave.) azzal a kéréssel fordult Naum­er rendőrbíróhoz, hogy tegyen valamit 18 éves fiá­nak megszabadítására, akit elfo­gott a vallási rajongás és külön­féle tehernákulumokban és misz­­sziókban prédikál, ahelyett, hogy felső kereskedelmi tanulmányait folytatná. A fiú annyira belemerült a fa­natizmusba, hogy már az egész­ségét is veszélyezteti. Bergerné keresztény, a férje zsidó volt, a fiú a keresztény hitben nevelke­dett. Tizenhatéves korában azonban megengedte az anyja, hogy zsinagógákat látogathas­son, hogy így megismerkedjék az apjának hitével is. Három hónap múlva azonban otthagyta a zsina­gógákat és ismét keresztény tem­plomok felé fordult. Múlt decem­berben egy viaszvásznakkal ke­reskedő ember az evangélisták­hoz csábította őt és elhitette vele, hogy isten küldötte és őt válasz­totta ki, hogy igéit hirdesse. Azóta teljesen meglepte agyát a vallási őrület és nem lehet vele bizni. Egyik ájtatos gyülekezet­ből a másikba megy és ha az any­ját ott találja, nem akarja is­merni. Azt mondja, hogy őt isten szelleme vezérli és süketnek kell lennie a szülei kéréseivel szem­ben. Egyedüli olvasmánya a biblia. MUNKÁSKIZÁRÁS CHICAGÓBAN. NAGY ERŐPRÓBA KÉSZÜL CHICAGÓBAN. — AZ ÉPÍTŐ MESTEREK SZÖVETSÉGE ELHATÁROZTA, HOGY 20 EZER MUNKÁST KIZÁR A­ MUNKÁBÓL. Chicagóban az épitőiparban teljes pangás állt be, mert igy tetszik ez a hatalmas épitő­cé­geknek, a lelketlen kapitalisták­nak, akik meg akarják mutatni hogy ők az urak és a hatalom tu­lajdonosai. Ötszáz építőmester akik a "Building Construction Employers’ Association” kötelé­kébe tartoznak, elhatározta, hogy tizenhét munkásszövetség 20,000 tagját kizárja. Teszik pedig ez azért az égbekiáltó okért, mert 150 márványmunkás, akiket egy cég egy nagy bankpalota építé­sénél alkalmazott, sztrájkba mer menni, hogy jobb bérviszonyo­kat érjenek el. Szóval ők is éln akartak, nemcsak a m­aiókat ösz­szeharácsoló kapitalisták. Ez a sztrájk ezelőtt hat héttel kezdő­dött, s az összes építőmunkásos­­kizárása mindaddig fog tartani míg a márványmunkások be nen szüntetik a sztrájkot. Látnivaló ebből, hogy a kapi­talizmus­­mily összetartó szerve­zet, ha a profit megvédéséről, ha arról van szó, hogy akár ter­rorizmussal is rákényszerítsék a munkásokat arra, hogy ne mer­jenek tisztességesebb, emberiebb életviszonyok után törekedni, h­a­nem maradjanak meg az állat­tengődésben. A tömeges­ kizárás által már 25000 munkás is foglalkozás nél­kül lesz, úgy, hogy az e kapita­lista erőpróba által közvetlenül érintett építőmunkások száma 45000-re fog rúgni. Ez eddig legnagyobb harc, amely eddig Chicago munkásunióinak törté­netében föl van jegyezve. A ka­pitalista építőcégek hatalmasko­­dásának következtében 35,000,000 dollár értékű új épületek építé­sében szünet áll be. Az épületek közt vannak tíz office-épü­let, a County Hospital, ötven épület a Michigan Avenuen, s ötszáz apartmentház. --------------------------­GOMBKÉSZÍTŐK SZERVEZKEDÉSE. Több száz gyöngyházgombké­­­szítő, akik Newarkon sztrájkba léptek, csatlakozott az A. F. of L.-hez. Az új munkásszervezet­­nek Pearl Button and Yovelty Workers Union No. 14.297 a neve. Az Essex Trades Council elhatározta, hogy legközelebbi gyűlésén az uniont tagjai sorába iktatja. --------------------------­NAGY VASÚTI SZERENCSÉTLENSÉG. Vallejo mellett, Californiában a Napa and Caligastoga vasút két vonata összeütközött, 15 utas meg­halt, 25 megsebesült. SZERENCSÉTLENÜL JÁRT .. MUNKÁS. Isidore Sackman 33 éves festő­munkás a 98. utcában egy üzleti ház hetedik emeletéről lezuhant s szörnyet halt. A függőhíd kötele szakadt el. 3 ÉS FÉL MILLIÓS SZTRÁJK. ENNYI KÁRT OKOZOTT ED­DIG PATERSONBAN A SE­LYEMGYÁRI MUNKÁSOK HAR­CA.­­ 31 LETARTÓZTATOTT SZTRÁJKOLÓT FELFÜGGESZ­TETT ÍTÉLETTEL KIKÜLDTEK Paterson, június 20. Harminc­egy letartóztatott sztrájkolót a bíróság ma bűnösnek mondott ki abban, hogy törvényellenes gyüle­kezést tartottak ezelőtt két hónap­pal a Harding gyár körül, s Kle­­nert bíró mindegyik vádlottat há­rom havi fogházra ítélte, s az íté­letet nyomban felfüggesztette. A bíró figyelmeztette a vádlottakat, hogy “viseljék magukat jól”, kü­lönben le kell ülni a büntetést. Egyelőre azonban az elít­élt­eket szabadlábra helyezték. A harmincegy sztrájkoló ügyé­nek befejezése után a bíró Han­­nah Silverman­ t, a 17 éves mun­kásleányt hivatta a sorompók elé, aki fiatal kora dacára máris veze­tőszerepre emelkedett, s beszédet intézett hozzá, melyben figyelmez­tette, hogy viselje magát jól, le­gyen jó polgár, ne hozzon szé­gyent szülei fejére. Azt is mondta, hogy “tekintettel fiatal korára, s arra hogy a hamis lelkesedés el­ragadta, ez alkalommal nem ítéli el, de ha legközelebb elébe kerül, akkor az állami javító intézetbe küldi négy évre.” Miss Elizabeth Gurley Flynn ügyének tárgyalását az ügyész fe­leségének halála miatt egy héttel elhalasztották. A Hudson és Passaic megyei se­lyemgyári sztrájkok a gyárosok­nak és munkásoknak eddig az álla­mi iparügyi statisztikai hivatal jelentése szerint három és fél mil­lió dollár kárt okoztak. A jelentést a statisztikai hiva­tal a kormány külön rendeletére készítette el. Az érző szivü biró. A vádlottat Wittmannak hív­ják. Még aránylag fiatal ember s házas. Tegnap lopás vádja miatt Foster biró elé került. Mellette beesett arcú, halvány, fiatal asz­­szony ült, félig agyonéhezett ba­by-vel a karján. Az aszony el­mondta nagy nyomorúságukat és azt, hogy férje munkanélkülisége isodorta őket bajba. És amit el­mondott, az megrázó jajkiáltás az élet mélységeiből, olyan törté­net, amilyen nagyon gyakori eb­­ben­ a gazdag Babilonban. — Miértünk lopott, mert éhez­tünk — mondotta végül az asz­­szony zokogva és azután kivezet­ték. A bíró az esküdtekhez fordult, megkérdezvén tőlük, hogy nem adhatnak-e munkát a vádlott férj­nek, aki bádogos és akiről mun­kaadói a legjobb bizonyítványo­kat állították ki. Semmi felelet. A bíró erre visszahivatta az asszonyt és kijelentette, hogy róla és gyermekéről gondoskodva lesz, míg férjének munkája akad. Azután egy nagyobb pénzdara­bot nyomott a kezébe, a férje ügyének tárgyalását pedig ké­sőbbre halasztotta. És a szegény asszony egy reménnyel gazda­gabban ment haza.

Next