Előre, 1913. június (2. évfolyam, 130-153. szám)

1913-06-02 / 130. szám

TARCA. A kovács. Irta: Emile Zola. Hatalmas alakú és erőteljes külsejű, ember volt, a legna­gyobb férfi az egész helységben. Arcát és­ karját a füst feketére marta. Óriás koponyáját tömött, torzonborz haj borította; acél­kék, tiszta szeme olyan ártatlan jósággal tekintet a világba, akár a gyermek szeme. Hogyha kaca­­got, a hangja úgy döbörgött, mint a menydörgés és a lélegzet­­ oly hangosan áradt belőle, mint egy fújtató fúvólából. Hatvan éves volt, de erőben fölülmúlt minden fiatal legényt és nagy, ötvenfontos kalapácsát, amelyet “kisasszony”-nak nevezett, olyan erővel suhogtatta, hogy a sok­­szikra valósággal porzott, míg egész környezetében nem akadt senki, aki azt még csak fölemelni is bírta volna. Egy évig laktam a kovácsnál és meggyógyultam. Beteg szívvel, elboruló agy­­gyal, magammal és a világgal meghasonlottan menekültem el a ivárosból, hogy békés, csöndes zugot keressek magamnak, ahol valahogy összeszedjem magam. Egy este az országút mentén csatangoltam, keresztül halad­tam egy falun és amint tovább lépkedtem, a szabad mezőn, egy keresztútnál hirtelen a szemembe csapott a kovács tüzének fénye. Olyan élesen világított, mintha az út, a kereszteződésnél, lángba­­borult volna, és visszfényében a patakot szegélyező nyárfák fák­lyamódra ragyogtak. És messzi­ről, az esti csöndben ritmikusan dübörgött a kalapácsütések hangja. Megálltam a nyitott ajtó előtt. A zaj zúgott körülöttem, mint a vihar, de engem föllelkesített a nehéz munka látása, amint néz­tem, hogy simítja és alakítja az emberi kéz a vörösben izzó vasat. Azon az őszi estén láttam elő­ször a kovácsomat. Ekevason dol­gozott. Inge szétvetődött és erő­teljes mellét fedetlenül hagyta és amint a kalapácsot emelte és hatalmas lendülettel lezúdította, úgy emelkedtek és sü­lyedtek a bordái is, amelyek oly masszív erővel álltak ki a testből, mintha ércből volnának öntve. Szakadat­lanul, pihenés nélkül dolgozott. A kalapács a levegőben szabá­lyos kört írt le és a szikrák por­­zottak, ha zúgva lecsapott. A "kisasszonyt”-t táncolta a ko­vács, míg a fia, egy húszéves le­gény, a vörösen izzó vasat tar­totta a fogóval és egy kisebb ka­lapácscsal csapkodta a vasat, egyszerre az apjával. De a “kis-­ asszony” hatalmas hangja túl­­bömbölte kisebb társának tompa csöngését és­ úgy látszott, mint­ha bátorítaná társát, hogy a táncban ne lankadjon. Vérvörös láng ragyogta be a két dolgozó emberalakot és ár­nyékukat óriásra torzítva, oda festette a kovácsműhely hátsó falára. Lassan-lassan elhamvadt a tűz, a kovács abbahagyta a munkát és fölegyenesedett: homlokáról csor­gott az izzadtság, de ő nem tö­rülte le, mert a munkának foly­nia kellett tovább és a fia már mozgásba hozta a futtatót. A kovácsműhely valahogy von­zott magához és ott akartam ma­radni. Véletlenül a házban, ép­pen a kovácsműhely fölött, üre­sen állt egy szoba, kibéreltem fiát és rögtön behurc­olkodtam. Reggeli öt órakor keltett föl a gazdám kezdődő napi munkája. Zúgott és dörgött, hogy a ház megrengett bele, mintha egy óriás szörnyűséges kacagástól megrázkódnék. A kalapácsok táncoltak alat­tam és nekem úgy rémlett, mint­ha a “kisasszony” vadul csapkod­ná a mennyezetet, engem lusta fráternek szidna és ki akarna dobni az ágyból. Az egész szoba a maga szerény bútoraival, a asztallal és a szalmazsákkal együtt nyögött és csikorgott, mintha a sietésre akarna figyel­meztetni. Kénytelen voltam hát felkelni. Odalenn mindent lázas moz­galomban találtam. A vas izzott, a fújtató nyikorgott, a parázsból föl és ragyogott, mint egy csil­lag. A kovács a napi munkájá­hoz készülődött, az ekevasakat és kerekeket nézegette és a szög­letből vasdarabokat hozott elő. Amikor engem meglátott, teli to­rokkal elkezdett nevetni, mulat­ságosnak találta, hogy a városi urnak reggel öt órakor ki kellett bújnia az ágyból és eszembe öt­lött a gondolat, hogy óriási kala­pácsával csak azért csapkod, hogy az új napot üdvözölje és az egész házat fölkeltse. Kezét a vállamra tette, leha­jolt hozzám, mint egy gyermek­hez és így szólt: — Bizony, bi­zony, itt a vasholmi között, itt meg kell gyógyulnia az ember­nek. Ettől kezdve gyakran az egész napot a kovácsműhelyben töltöt­tem, kivált télen vagy esős idő­ben. A munka szerfölött érdekelt Állandó küzdelme volt az az embernek a vassal és az ember maradt a győztes és a vasat a sa­ját akarata szerint gyurta­ alakí­­totta. Ez a látvány úgy megindí­tott, mint valami megragadó színdarab. Feszült figyelemmel kísértem­ a fémet a tűzhelytől az üllőig és mindig újból elbámultam, mi­ként hajlik meg a vas az öreg mester csapásai alatt, mint lesz hajlékony és simulékony, akár a puha viasz. És ha elkészült az ekevas, megnéztem, megtapogattam min­den oldalról és újból elcsodál­koztam ; úgy tetszet, mintha min­denható titánkezek hajlítgatnák és alakítanák az ormótlan vasda­rabot Ikényük-kedvük szerint. Gyakran — akarva, nem akarva­­— egy volt párisi szomszédnőm­re kellett mosolyogva visszaem­lékeznem, aki velem szemben ült az ablaknál és egész nap művirá­got csinálhatott karcsú ujjaival. A kovács sosem volt fáradt vagy rosszkedvű. Napi tizen­négy óra munka után is kacagott és fecsegett jóságos modorában. Gyakran ürítgettünk kettesben egy­ pohárka ottani bort. Az ereje sohasem lankadt el. Hogyha ösz­­szeomlott volna a ház, azt hi­szem, még a roskadóban levő há­zat is föntartotta volna a vállá­­val. Szerette a műhelyét, télen nincs kellemesebb helye, nyitva hagyja az ajtót, hogy a jó szén­szag beáradhasson. Végzett munka után nyáridő­ben szívesen elüdörgölt a mű­hely előtt s én mellételepedtem. Az egész völgy a lábunk előtt terült el és ő örült a jól művelt földeknek, amelyek csaknem a végtelenbe nyúltak és­ a leszálló esti szürkületben vesztek el. Tréfálkozva megjegyezve,­­ hogy mindez a sok szántóföldi voltaképpen az övé, mert több, ez a műhely szolgáltatja az ekét az egész környéknek. Gabona nem nőtt, termés nem érett az ő segítsége nélkül, ez volt a büszkesége. Neki köszönhette a síkság, ha tavaszkor zöldélt, ha nyáron aranysárga fényben csil­logott. A termés volt a féltett gyer­meke, azért aggódott, azért leste naponta az időjárást és fenyeget­te öklével a jégfelhőket. Olyankor, amikor a földeket újra szántották, amikor ,az ekék mély barázdákat ástak a zsiros, földbe, gyakran otthagyta a sa­ját munkáját, az út szélére lépett a kezével árnyékot vont a szeme elé és kitekintett sok-sok “gyer­­mek”-ére, amelyektől szinte nyüzsgött az egész síkság. A fo­gatok hosszú vonalakat vontak a mezőre és az ekék ragyogtak a napfényben, mint az ezüst; mint­ha csak valami nagy vashadsereg­­vonult volna föl a síkon. A kovács intett nekem és kia­bált, hogy jöjjek csak hamar és nézzem meg, milyen átkozottul szép kis munkát végeznek az ö­n gyermekei.” A kovácsműhelyben való élet, körülvéve a munka szakadatlan zajától, használt nekem, jobban fölüdített, megerősített és meg­­edzett mint minden orvosságom együttesen. Annyira hozzászok­tam a zajhoz, hogy valósággal életszükségletemmé vált. A szo­bámban, a kalapács zenéje mel­lett, lassan összeszedtem magam. A ritmikus bum, bum , bum, bum volt számomra az óra, ii­mely munkaóráimat beosztotta és kisérte. .És ha alattam a leg­élénkebben folyt a munka és a kovács, mintha ördög szállta vol­na meg, csapkodta a pirosló, iz­zó vasat akkor úgy éreztem, mintha óriási erő égne az iz­maimban, szerettem volna egyet­len tollvonással leszakítani az egész világot. Mihelyt a műhely elcsittult, én is lecsöndesettem, lementem, de a még füstölgő vasalkotások előtt szégyenkezve megálltam, meny­nyire semmitmondó, mennyire hitvány volt ezzel szembeállítva az én napi munkám. A kovács azonban meg volt elégedve a magáéval és volt is oka rá. Minden tekintetben pompás ember volt. Forró nyári napokon gyakran láttam évig lemez­tele­­nedve, láttam kidagadó, feszült izmait, amilyeneket Michelan­gelo nagy alakjain láthattunk. Láttam az én kovácsomon azt, amit a szobrászok fáradságos CLOR­A FELSŐ VÁROSIAK FIGYELMÉBE. GARTNER LAJOS 338 East 82nd St., New York City Felvesz apró hirdetéseket az­ “ELŐRE” részére. adjfev. Dr. Gerber Jakab, fogorvos 347 E. ioth St. Cor. Ave. B, NEW YORK. A Parkkal szemben. Tud-e arról, hogy a hiányzó fogakat pótolni « kell, nem csak jól, de szépen? Az arc alakját, ZisEk ájjáírt teltségét visszaállítom természetes és művészi fogak segélyével. Gyógyítok és kihúzok foga- wllT ■ Mjor­kát saját módszeremmel, mely tökéletesen fájdalomnélküli. Dr. GERBER JAKAB: Yorkviliei magyar fogorvos l£ miért legyen a szája tele -Ja­­í0?'h rossz Szájpadlással (rubber plate) vagy gj fgy$K Mii hibás BRIDGE (HÍD) MUNKÁVAL, MIKOR A LEGFINOMABB aa KARA- gj TOS BRIDGE-MUNKÁT MAJDNEM H UGYANAZON ÁRÉRT MEGKAPJA. Dr. ORWAN GYULA J MAGYAR FOGORVOSNÁL, I. Ave., a 77- utca sarkán, a GERMA- Í1 MIA BANK fölött. — Minden munkáért jótállást vállalok. MIÉRT NE HONOLJON ÖRÖM AZ ÖN HÁZÁBAN IS­ A legjobb modell szériát összeál­­lított és elkészített, 6 évi jótál­lással eltiltott Globe beszélőgépet HOZZÁADVA TELJESEN IN­GYEN 30 különböző, saját tetszé­se szerint ki­választott zene­­vagy énekszámos lemez, csak $25.43 $2 havi részlet Élyen számítással b eleleset csak $5.43-at küldjön be és azonnal megkapja a gépet a lemezekkel együtt. A hátralékot havi $2.00-zal fizetheti le. GLOBE GRAMOPHONE & SUPPLY CD 1462 SECOND AVE., 70. és 77. utcák között, NEW YORK. teletünk mindennap este 10 óráig nyitva, vasárnap is. ♦f* PIOYELEM! FIGYELEM! J | HIRSCH GYULA­­ BOR-, SÖR- ÉS PÁLINKA KERESKEDÉSE A V *501 AVENUE A, NEW YORK CITY. & Bet. 70t^ and 80th Sts. J Valódi szerémi fehér és vörös borok. Valódi házas szilvérium. Valódi ^1^ Y trencséni borovicska. Valódi orrae­léki törköly. A. ^ Egy próbavásárlás meg fogja győzni, h­ogy boraim a legjobb minőségűek V * 1 '—h ^ Í5 C ü u* 71 í r <3 1 n 1 • *-i 1 1 1 m r- rj 1 0,1 _r 1 1 i xfi rí xíi M jr j 1 1 s_i 1 $ o: o n 5$ * S* S o:£T Z rá IL ; ‘ * 'S & í 5 2 5 5! Ä © 2 S ‘5 v§< 5 cg n ^ ao” £ $ ^ .g «w n g ^ S o ^ b ^ ^ 'C^ N ^ 2 ^ ^ b ^ h' ^ N N ^ ? I ^ K ^ ° ^ .f , I S »s ^ S ^ M S7 rí ^ M .‘T* N Ti H '2 rj ^ 2 ÖL ^ ^ -H — 2 S ^ "S A pO $ S c ^ '3 ^ < Sí ? H. 1 ® £,'4 « ft M, TT B ? g 1 S- Ä'cra c N - -3 .V ® ® ^ ® 'S es M .S S 7, <U a S « S § S wi-tí B Á ^ S 2 i’ás B-5-SlpSg! I If |i Iliig s|! JI! Inul Iái íSí s '1 i| i Jlll||||||»-|S#|f--fífFl^ I f 5 í II i:t! J f -1 1 ff ||| I ;h:bs rtlt«-8.8-Slí Fil&i; 2.sfs- «3« I »Ilf I 2 íi^Sl 1,2 -**%%% *' ^ % * I Z 2 S o g es & 5T I 8: %% h ^ B I - t-50 § S s I $ 3 « I % J ;a,;es I £ 'g Ä M a Z +> I5 M 'II11 £^»3 S v - S S- ^ ^ 1 * x £ «i 11 1 11 f M S $ ◄ ^ %! -a á 1 ^ cs ^ ^ % 3 I Is* 11111. r I i i ÍS 1 1 i^lpll5S|!llí^§gfl!lis|!!^|2r&| I 3- rt ° 2L S" H 4 í S 2:- 5: a % 2 '< o: g. 3- * ® p- § ^Ilii Is *§ - 1 ^ íz Ilj&s gS Í2 Sli^J «III5ItT-I » ^ S 0= ^ * 2; « ” ® 2' 52 S 5 2 g ?3 £j § g - % & g g- B » <£ ® oc > '§ 'g S ^,73 ^ g « '1 ^ 2 §“ ff - s s O: 3 m ö H. ^ 2; « I %' g O* B 8»' ^ fr «U r% 'S ^ 02 ^ $ != «H £ ~ ^ ^ s ~ OJ jg g ^ ^ ^ ^ fi 0 0 “ o I t=- 3- gf S g- f?. ^ ® ^ ® *, ^ ^ ° 25 o-S & 3 « 3 S 5 ? « c -g 2 ií tg ^ W s a '§ £ % % 'S g £ g ^ | Jí .S 'S < « - . 0 ’ -' i-?Ii!8i°§'l“íg-ftfíiíficif:I:i;jí|ifii fii í j”i lilát I ! 4 ^ f F»1 c q g1 1 = s t-f 111 p o; I- EI ? 3 »I 8 sí . íiitll I * 11 Ss * «•§! fel ári i 5 3 I» - 3 S f £ £■_! 3 1 s?l S-S'“• r°§. laES&l’? sS s €.-“•? 81,3-s «l'STÍb. üss; i* 2-b!..gfc« 1 fí.*| ? S 5 í|" I a| Ifjlj ||s||Sf| fi |?-| II s&l-a-as « ^ X ^ N HsfiS ^2. 3 míiO 05 tí r? P . I I S te O S3 *<j ’Zj vn r-i X ^ M o 5 S H ^ Íh 3 -4-T 2 ^ rrt >■ ij it it y ? i ft mű if i! ni tief mm 11 mif mii iiifi. s-íüiiiiiipii :i a d 5.13,1 gfíjU|: “ ifi a s-s s |-g»» * |. |.»- r s s I í." fj s J. | i ■= ” | •§ s 1 * ! s | * ti! a I •» | s i s - | £* oá w » ro - (t -<j 5 r ^ isi^ ^.iSacSäCc-P S||llÍJ ||! í 2 J?áf "!|l| »ifi I I* r = & . •“ " g- | g-F g. g s !. §. g-. II 3- ? 1» g » * g. f £ ■ -p S1 i g 1 = 1 = 1S J ? = S 3 5 7 21 =-.s “ ó | %.~ •! -S s 3 s Ills- I ! B ^ Is gl i'lg.Eg Í5-3-SÍ4 i i |-S Ilii If52 |fl:g i? 1 g- g S I' | K f If 1; I & ! » S §. K S Ü« e- 81 e- » S 11:2.|- « 7 ! I -ill .3 .; I » I í. 3 3Í J* s s f 3 1 ^ í g “ M öo:^p % < 1 3 g g-i-il ^|gsfel|!.§a.|^|^-<j||sa^fe^-s5§||<j.í3SgíS5g|;t3 CTO rj P» N *~T' O ■ Pí r/-: *~j ^ O 22 !^| O w C- H ^ t *0 m__4 Ó4 'Cd O V.W Qj 1 !J2 vw* y-j, O ^ h ^ ^ ffj 1 7 r- 02 rr íí. sT^ I , 72 T k I P I T 0^4 r f w ? I í (IQ I S- ^ ^5 cö co ^ ^ ^ ^ ro t> Jz; nd :o rC3 w 55 S

Next