Előre, 1913. június (2. évfolyam, 130-153. szám)
1913-06-02 / 130. szám
TARCA. A kovács. Irta: Emile Zola. Hatalmas alakú és erőteljes külsejű, ember volt, a legnagyobb férfi az egész helységben. Arcát és karját a füst feketére marta. Óriás koponyáját tömött, torzonborz haj borította; acélkék, tiszta szeme olyan ártatlan jósággal tekintet a világba, akár a gyermek szeme. Hogyha kacagot, a hangja úgy döbörgött, mint a menydörgés és a lélegzet oly hangosan áradt belőle, mint egy fújtató fúvólából. Hatvan éves volt, de erőben fölülmúlt minden fiatal legényt és nagy, ötvenfontos kalapácsát, amelyet “kisasszony”-nak nevezett, olyan erővel suhogtatta, hogy a sokszikra valósággal porzott, míg egész környezetében nem akadt senki, aki azt még csak fölemelni is bírta volna. Egy évig laktam a kovácsnál és meggyógyultam. Beteg szívvel, elboruló agygyal, magammal és a világgal meghasonlottan menekültem el a ivárosból, hogy békés, csöndes zugot keressek magamnak, ahol valahogy összeszedjem magam. Egy este az országút mentén csatangoltam, keresztül haladtam egy falun és amint tovább lépkedtem, a szabad mezőn, egy keresztútnál hirtelen a szemembe csapott a kovács tüzének fénye. Olyan élesen világított, mintha az út, a kereszteződésnél, lángbaborult volna, és visszfényében a patakot szegélyező nyárfák fáklyamódra ragyogtak. És messziről, az esti csöndben ritmikusan dübörgött a kalapácsütések hangja. Megálltam a nyitott ajtó előtt. A zaj zúgott körülöttem, mint a vihar, de engem föllelkesített a nehéz munka látása, amint néztem, hogy simítja és alakítja az emberi kéz a vörösben izzó vasat. Azon az őszi estén láttam először a kovácsomat. Ekevason dolgozott. Inge szétvetődött és erőteljes mellét fedetlenül hagyta és amint a kalapácsot emelte és hatalmas lendülettel lezúdította, úgy emelkedtek és sülyedtek a bordái is, amelyek oly masszív erővel álltak ki a testből, mintha ércből volnának öntve. Szakadatlanul, pihenés nélkül dolgozott. A kalapács a levegőben szabályos kört írt le és a szikrák porzottak, ha zúgva lecsapott. A "kisasszonyt”-t táncolta a kovács, míg a fia, egy húszéves legény, a vörösen izzó vasat tartotta a fogóval és egy kisebb kalapácscsal csapkodta a vasat, egyszerre az apjával. De a “kis- asszony” hatalmas hangja túlbömbölte kisebb társának tompa csöngését és úgy látszott, mintha bátorítaná társát, hogy a táncban ne lankadjon. Vérvörös láng ragyogta be a két dolgozó emberalakot és árnyékukat óriásra torzítva, oda festette a kovácsműhely hátsó falára. Lassan-lassan elhamvadt a tűz, a kovács abbahagyta a munkát és fölegyenesedett: homlokáról csorgott az izzadtság, de ő nem törülte le, mert a munkának folynia kellett tovább és a fia már mozgásba hozta a futtatót. A kovácsműhely valahogy vonzott magához és ott akartam maradni. Véletlenül a házban, éppen a kovácsműhely fölött, üresen állt egy szoba, kibéreltem fiát és rögtön behurcolkodtam. Reggeli öt órakor keltett föl a gazdám kezdődő napi munkája. Zúgott és dörgött, hogy a ház megrengett bele, mintha egy óriás szörnyűséges kacagástól megrázkódnék. A kalapácsok táncoltak alattam és nekem úgy rémlett, mintha a “kisasszony” vadul csapkodná a mennyezetet, engem lusta fráternek szidna és ki akarna dobni az ágyból. Az egész szoba a maga szerény bútoraival, a asztallal és a szalmazsákkal együtt nyögött és csikorgott, mintha a sietésre akarna figyelmeztetni. Kénytelen voltam hát felkelni. Odalenn mindent lázas mozgalomban találtam. A vas izzott, a fújtató nyikorgott, a parázsból föl és ragyogott, mint egy csillag. A kovács a napi munkájához készülődött, az ekevasakat és kerekeket nézegette és a szögletből vasdarabokat hozott elő. Amikor engem meglátott, teli torokkal elkezdett nevetni, mulatságosnak találta, hogy a városi urnak reggel öt órakor ki kellett bújnia az ágyból és eszembe ötlött a gondolat, hogy óriási kalapácsával csak azért csapkod, hogy az új napot üdvözölje és az egész házat fölkeltse. Kezét a vállamra tette, lehajolt hozzám, mint egy gyermekhez és így szólt: — Bizony, bizony, itt a vasholmi között, itt meg kell gyógyulnia az embernek. Ettől kezdve gyakran az egész napot a kovácsműhelyben töltöttem, kivált télen vagy esős időben. A munka szerfölött érdekelt Állandó küzdelme volt az az embernek a vassal és az ember maradt a győztes és a vasat a saját akarata szerint gyurta alakította. Ez a látvány úgy megindított, mint valami megragadó színdarab. Feszült figyelemmel kísértem a fémet a tűzhelytől az üllőig és mindig újból elbámultam, miként hajlik meg a vas az öreg mester csapásai alatt, mint lesz hajlékony és simulékony, akár a puha viasz. És ha elkészült az ekevas, megnéztem, megtapogattam minden oldalról és újból elcsodálkoztam ; úgy tetszet, mintha mindenható titánkezek hajlítgatnák és alakítanák az ormótlan vasdarabot Ikényük-kedvük szerint. Gyakran — akarva, nem akarva— egy volt párisi szomszédnőmre kellett mosolyogva visszaemlékeznem, aki velem szemben ült az ablaknál és egész nap művirágot csinálhatott karcsú ujjaival. A kovács sosem volt fáradt vagy rosszkedvű. Napi tizennégy óra munka után is kacagott és fecsegett jóságos modorában. Gyakran ürítgettünk kettesben egy pohárka ottani bort. Az ereje sohasem lankadt el. Hogyha öszszeomlott volna a ház, azt hiszem, még a roskadóban levő házat is föntartotta volna a vállával. Szerette a műhelyét, télen nincs kellemesebb helye, nyitva hagyja az ajtót, hogy a jó szénszag beáradhasson. Végzett munka után nyáridőben szívesen elüdörgölt a műhely előtt s én mellételepedtem. Az egész völgy a lábunk előtt terült el és ő örült a jól művelt földeknek, amelyek csaknem a végtelenbe nyúltak és a leszálló esti szürkületben vesztek el. Tréfálkozva megjegyezve, hogy mindez a sok szántóföldi voltaképpen az övé, mert több, ez a műhely szolgáltatja az ekét az egész környéknek. Gabona nem nőtt, termés nem érett az ő segítsége nélkül, ez volt a büszkesége. Neki köszönhette a síkság, ha tavaszkor zöldélt, ha nyáron aranysárga fényben csillogott. A termés volt a féltett gyermeke, azért aggódott, azért leste naponta az időjárást és fenyegette öklével a jégfelhőket. Olyankor, amikor a földeket újra szántották, amikor ,az ekék mély barázdákat ástak a zsiros, földbe, gyakran otthagyta a saját munkáját, az út szélére lépett a kezével árnyékot vont a szeme elé és kitekintett sok-sok “gyermek”-ére, amelyektől szinte nyüzsgött az egész síkság. A fogatok hosszú vonalakat vontak a mezőre és az ekék ragyogtak a napfényben, mint az ezüst; mintha csak valami nagy vashadseregvonult volna föl a síkon. A kovács intett nekem és kiabált, hogy jöjjek csak hamar és nézzem meg, milyen átkozottul szép kis munkát végeznek az ön gyermekei.” A kovácsműhelyben való élet, körülvéve a munka szakadatlan zajától, használt nekem, jobban fölüdített, megerősített és megedzett mint minden orvosságom együttesen. Annyira hozzászoktam a zajhoz, hogy valósággal életszükségletemmé vált. A szobámban, a kalapács zenéje mellett, lassan összeszedtem magam. A ritmikus bum, bum , bum, bum volt számomra az óra, iimely munkaóráimat beosztotta és kisérte. .És ha alattam a legélénkebben folyt a munka és a kovács, mintha ördög szállta volna meg, csapkodta a pirosló, izzó vasat akkor úgy éreztem, mintha óriási erő égne az izmaimban, szerettem volna egyetlen tollvonással leszakítani az egész világot. Mihelyt a műhely elcsittult, én is lecsöndesettem, lementem, de a még füstölgő vasalkotások előtt szégyenkezve megálltam, menynyire semmitmondó, mennyire hitvány volt ezzel szembeállítva az én napi munkám. A kovács azonban meg volt elégedve a magáéval és volt is oka rá. Minden tekintetben pompás ember volt. Forró nyári napokon gyakran láttam évig lemeztelenedve, láttam kidagadó, feszült izmait, amilyeneket Michelangelo nagy alakjain láthattunk. Láttam az én kovácsomon azt, amit a szobrászok fáradságos CLORA FELSŐ VÁROSIAK FIGYELMÉBE. GARTNER LAJOS 338 East 82nd St., New York City Felvesz apró hirdetéseket az “ELŐRE” részére. adjfev. Dr. Gerber Jakab, fogorvos 347 E. ioth St. Cor. Ave. B, NEW YORK. A Parkkal szemben. Tud-e arról, hogy a hiányzó fogakat pótolni « kell, nem csak jól, de szépen? Az arc alakját, ZisEk ájjáírt teltségét visszaállítom természetes és művészi fogak segélyével. Gyógyítok és kihúzok foga- wllT ■ Mjorkát saját módszeremmel, mely tökéletesen fájdalomnélküli. Dr. GERBER JAKAB: Yorkviliei magyar fogorvos l£ miért legyen a szája tele -Jaí0?'h rossz Szájpadlással (rubber plate) vagy gj fgy$K Mii hibás BRIDGE (HÍD) MUNKÁVAL, MIKOR A LEGFINOMABB aa KARA- gj TOS BRIDGE-MUNKÁT MAJDNEM H UGYANAZON ÁRÉRT MEGKAPJA. Dr. ORWAN GYULA J MAGYAR FOGORVOSNÁL, I. Ave., a 77- utca sarkán, a GERMA- Í1 MIA BANK fölött. — Minden munkáért jótállást vállalok. MIÉRT NE HONOLJON ÖRÖM AZ ÖN HÁZÁBAN IS A legjobb modell szériát összeállított és elkészített, 6 évi jótállással eltiltott Globe beszélőgépet HOZZÁADVA TELJESEN INGYEN 30 különböző, saját tetszése szerint kiválasztott zenevagy énekszámos lemez, csak $25.43 $2 havi részlet Élyen számítással b eleleset csak $5.43-at küldjön be és azonnal megkapja a gépet a lemezekkel együtt. A hátralékot havi $2.00-zal fizetheti le. GLOBE GRAMOPHONE & SUPPLY CD 1462 SECOND AVE., 70. és 77. utcák között, NEW YORK. teletünk mindennap este 10 óráig nyitva, vasárnap is. ♦f* PIOYELEM! FIGYELEM! J | HIRSCH GYULA BOR-, SÖR- ÉS PÁLINKA KERESKEDÉSE A V *501 AVENUE A, NEW YORK CITY. & Bet. 70t^ and 80th Sts. J Valódi szerémi fehér és vörös borok. Valódi házas szilvérium. Valódi ^1^ Y trencséni borovicska. Valódi orraeléki törköly. A. ^ Egy próbavásárlás meg fogja győzni, hogy boraim a legjobb minőségűek V * 1 '—h ^ Í5 C ü u* 71 í r <3 1 n 1 • *-i 1 1 1 m r- rj 1 0,1 _r 1 1 i xfi rí xíi M jr j 1 1 s_i 1 $ o: o n 5$ * S* S o:£T Z rá IL ; ‘ * 'S & í 5 2 5 5! Ä © 2 S ‘5 v§< 5 cg n ^ ao” £ $ ^ .g «w n g ^ S o ^ b ^ ^ 'C^ N ^ 2 ^ ^ b ^ h' ^ N N ^ ? I ^ K ^ ° ^ .f , I S »s ^ S ^ M S7 rí ^ M .‘T* N Ti H '2 rj ^ 2 ÖL ^ ^ -H — 2 S ^ "S A pO $ S c ^ '3 ^ < Sí ? H. 1 ® £,'4 « ft M, TT B ? g 1 S- Ä'cra c N - -3 .V ® ® ^ ® 'S es M .S S 7, <U a S « S § S wi-tí B Á ^ S 2 i’ás B-5-SlpSg! I If |i Iliig s|! JI! Inul Iái íSí s '1 i| i Jlll||||||»-|S#|f--fífFl^ I f 5 í II i:t! J f -1 1 ff ||| I ;h:bs rtlt«-8.8-Slí Fil&i; 2.sfs- «3« I »Ilf I 2 íi^Sl 1,2 -**%%% *' ^ % * I Z 2 S o g es & 5T I 8: %% h ^ B I - t-50 § S s I $ 3 « I % J ;a,;es I £ 'g Ä M a Z +> I5 M 'II11 £^»3 S v - S S- ^ ^ 1 * x £ «i 11 1 11 f M S $ ◄ ^ %! -a á 1 ^ cs ^ ^ % 3 I Is* 11111. r I i i ÍS 1 1 i^lpll5S|!llí^§gfl!lis|!!^|2r&| I 3- rt ° 2L S" H 4 í S 2:- 5: a % 2 '< o: g. 3- * ® p- § ^Ilii Is *§ - 1 ^ íz Ilj&s gS Í2 Sli^J «III5ItT-I » ^ S 0= ^ * 2; « ” ® 2' 52 S 5 2 g ?3 £j § g - % & g g- B » <£ ® oc > '§ 'g S ^,73 ^ g « '1 ^ 2 §“ ff - s s O: 3 m ö H. ^ 2; « I %' g O* B 8»' ^ fr «U r% 'S ^ 02 ^ $ != «H £ ~ ^ ^ s ~ OJ jg g ^ ^ ^ ^ fi 0 0 “ o I t=- 3- gf S g- f?. ^ ® ^ ® *, ^ ^ ° 25 o-S & 3 « 3 S 5 ? « c -g 2 ií tg ^ W s a '§ £ % % 'S g £ g ^ | Jí .S 'S < « - . 0 ’ -' i-?Ii!8i°§'l“íg-ftfíiíficif:I:i;jí|ifii fii í j”i lilát I ! 4 ^ f F»1 c q g1 1 = s t-f 111 p o; I- EI ? 3 »I 8 sí . íiitll I * 11 Ss * «•§! fel ári i 5 3 I» - 3 S f £ £■_! 3 1 s?l S-S'“• r°§. laES&l’? sS s €.-“•? 81,3-s «l'STÍb. üss; i* 2-b!..gfc« 1 fí.*| ? S 5 í|" I a| Ifjlj ||s||Sf| fi |?-| II s&l-a-as « ^ X ^ N HsfiS ^2. 3 míiO 05 tí r? P . I I S te O S3 *<j ’Zj vn r-i X ^ M o 5 S H ^ Íh 3 -4-T 2 ^ rrt >■ ij it it y ? i ft mű if i! ni tief mm 11 mif mii iiifi. s-íüiiiiiipii :i a d 5.13,1 gfíjU|: “ ifi a s-s s |-g»» * |. |.»- r s s I í." fj s J. | i ■= ” | •§ s 1 * ! s | * ti! a I •» | s i s - | £* oá w » ro - (t -<j 5 r ^ isi^ ^.iSacSäCc-P S||llÍJ ||! í 2 J?áf "!|l| »ifi I I* r = & . •“ " g- | g-F g. g s !. §. g-. II 3- ? 1» g » * g. f £ ■ -p S1 i g 1 = 1 = 1S J ? = S 3 5 7 21 =-.s “ ó | %.~ •! -S s 3 s Ills- I ! B ^ Is gl i'lg.Eg Í5-3-SÍ4 i i |-S Ilii If52 |fl:g i? 1 g- g S I' | K f If 1; I & ! » S §. K S Ü« e- 81 e- » S 11:2.|- « 7 ! I -ill .3 .; I » I í. 3 3Í J* s s f 3 1 ^ í g “ M öo:^p % < 1 3 g g-i-il ^|gsfel|!.§a.|^|^-<j||sa^fe^-s5§||<j.í3SgíS5g|;t3 CTO rj P» N *~T' O ■ Pí r/-: *~j ^ O 22 !^| O w C- H ^ t *0 m__4 Ó4 'Cd O V.W Qj 1 !J2 vw* y-j, O ^ h ^ ^ ffj 1 7 r- 02 rr íí. sT^ I , 72 T k I P I T 0^4 r f w ? I í (IQ I S- ^ ^5 cö co ^ ^ ^ ^ ro t> Jz; nd :o rC3 w 55 S