Előre, 1913. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1913-08-01 / 180. szám

Tárca. Csendes aratás. Irta: Gyulai István. A nyár termékeny melegében, hűséges napsugárban, pompásan, bőségesen, vidáman értek a vi­zek, a messze földek, súlyuktól meggörnyedten álltak a koláúzok. Néhol elfeküdt már a termés su­hanva száguldó gépek éve alatt, volt úgy, hogy kövér keresztekbe fölhalmozva állt már a gabona Csodálatos mód csendes volt ám a vidék és a buja meleget a szokott danák, a meggörnyedt emberek, nagykeblű lányok dala nem igen serkentette föl. Furcsa aratás volt ez, különös, Csipkerózsa or­szágából tévedt talán erre a sze­gény, paraszti magyar vidékre a nyár. Csak néhol a földek szélén hosszú sorban foglaltak helyet emberek, asszonyok, gyerekek és bizonyos szomorúsággal, dologta­lanul nézték a földeket. Szegény, kinullázott, jóságos népség az utolsó percig nem hitte volna hogy ilyenkor, istenáldotta bőség idején, munka né­lkül marad a keze. Keseregve bámulták azt a kevés szerencsét, akik ott forog­nak a földeken, ott mozogtak a nagyfüstű gépek körül és nemm tudták haraggal nézni őket. Nem érezték őket, árulóknak, inkább irigyelték, amiért sorsukban, számkivetettségükben nem k­el osztályozniuk, csak néha, hosszú hallgatások után szólalt m­g egy-egy, inkább csak magának. — Ette véna a fene, azt is, aki kitanálta, masinát etetni az isten­áldással. — Isten. Az sincs, ha ilyeneket csinál — mohogta egy másik. — Ki hitte véna, hogy ilyet terméskor nem lesz kenyerünk télre? — Nem is lesz áldás rajta, ér­zéssel kell a rendet vágni, attól kapja az éltető erőt. A panasz ám­ hiába, mit sem használt. Nekibusultan bámulták az emberek, hogy kattog, száguld a gép a földeken, itt is egy gép, ott is egy gép, mint a villám­, úgy kopasztja a talajt végig. Nem bir­ták megérteni, nem lehetett ezt elhinni, itt a szép, zsíros, sárga kalászok közt, az ágaskodó, nagy vasszörnyeteg, lelketlen gépek fosszák meg őket a kenyerűik"’. Egy öregedő paraszt szólalt meg nagysokára. — Hogy dogozik, mint az isten nyila. Ma kezdték, oszt ír, töb­bet végzett, mint ez az egész sor sopánkodó itt egy hét alatt. Haragosan nézte az embereket. Naiv békétlenséggel gon­dolt ar­ra, hogy isten felséges teremt­ményét, az ö­szive vére«, ezt a sok szép, derék, erős embert meg­szégyeníti egy lelketlen gép. De nem volt már ezen segíteni! — Itten nékünk már befölleg­­zett. Mehetünk másfel­ hazát ke­resni ! Jaj és sírás volt a szóra a t­­e­­let. Érezték mindnyájan végzete­sen, hogy igaza volt a csöndes öregnek, mindi­­ájuk ti­kos és rejtett, tagadott, kétségbeesett gondolata buggyant ki az ősz ember szavaiban. Úgy mormog­ták tovább bólintva egymásnak — Hiába no, itt már nincs se­gítség! a mi födünk pedig ez, a mi verítékünk, meg az apáink ve­rítéke dagasztotta ilyen kövérre. Kórság essék ’-;T, aki ezt a gé­pet kitalálta. Mehetünk másfelé ki erre, ki arra. Akibe még van erő, kezdheti utm . . Eszébe ötlött az öregnek va­lami, látszott rajti nagy elkese­redett szemén, h­ogy maga is fél a szót kimondani. Tudták a töb­biek is, rég meghánytorgatták, de nehéz volt kimondani. Végre is megszólalt. — Aki még fiatal, mehet a vá­rosba. Ki erre, ki arra. A vá­rosba ! Riadtan hallgatták a mázsás szavakat és mikor egyszerre a messze ágaskodó toronyban fes­zengett a déli harangszó, a szo­kott imádság helyett, mint egy szóra följajdult, fölhördült a mun­káscsapat és könnyezve, sírva, fölzokogva hosszú sorban indul­tak a falu felé. Nekikeseredetten mohogta egy fiatal legény: — Ha rajtam állna, úgy segél­­jen, fölgyújtanám az egészet, széjjel zúznám. A tulajdon két öklömmel zúznám össze . . . Egy másik elkapta a szót. — Elég pulyák vagyunk, amért­ hagyjuk ezt. Hogy hizlaltuk ne­kik a zsírunkat, oszt most úgy rúgnak ki, mint a rühes ebet. Alig beszéltek pár szót tovább. Hallgatagon, néma megértéssel, csak a pillantásaikkal találkozva, engesztelhetetlen szövetséggé forradtak össze a kiebrudaltak. Csak a szörnyű sértést, a meg­­bántást látták, sajnálták a földet, melyen gyalázat esett, hogy tud­ták volna megérteni, hogy így kell ez, így van ez voltaképp rendjén. Odáig nem ért el a sze­mük, hogy megértették volna, át­látták, érezték volna, hogy ma­guk okai a nyomorúságnak. Hogy a hatalmas, lenyűgözött i­s­teni erő, mely kemény, becsüle­tes karjaikban duzzadt, egy csa­pással véget vethetne minden kín­zó nyomors­ágnak. Hogy látták volna, hogy nem a gép, nem a gép veszi ki szájukból a falatot, de így van századok óta, az apák vétke és a fiúknak kell bűnhődni ezredíziglen. A bamba békesség, mely még most sem mert kitörni, az, az kötötte le vasbéklyókkal a karjukat eddig, de mint a parázs izott már bennük az elkeseredés, egy könnyű szellő és lángba bo­rul a puszta. Százszámra álltak tétlenül, a munkavágy és a megbántódás, mint a szilaj csikók száguldtak az ereikben. A jelszó, mint a vízben oldódó cukor, szinte lát­hatatlanul terjedt köztük. — Ha a hold feljön, hát ítéle­­­tet látunk! Délután duhaj vigasztalódást a korcsmákban kerestek emberek, legények. Hangosan rikoltva it­ták a szeszt fölsütve a keserűség­ben, szemük, mint a harcos had­seregé, csillogott. — Ha a hold feljön, hát ítéle­tet látunk! Várták az estét. Tornára kel­tek. Egyik-másik fej beszakadt ebben a megfeszült várakozás­ban, de a vér színe, a hajrázó, tob­zódó elhatározás megszázszoroz­­ta mindegyik erejét. Terveket főztek, mindent megbeszéltek és a pusztítás vágya, az ősi, százado­kon elfojtott forradalom ott ült az arcukon jakobinusgöggel. Lassan alkonyult, bús lepelbe fúrta fejét a föld, az embereket a türelmetlen bosszúravágyás majd fölvetette már, hajszolta, korbácsolta. Még ki sem világo­sodtak az ablakok a falun, az el­ső csoport már rikoltva elindult, mint a rekrutált csapat, vig dana­­szóval, örömbe fokozva a kétség­­beesést. Lassan növekedett a tö­meg, lármásan fölverte a csöndé­­­séget, összete­remlettek, mint a haragos halámverés és diadalra vágyva hömpölyögtek a mezők, a gazdag földek felé. Egy csoport különvált, vad le­gények voltak: — Megyünk az uradalomba, őket is fölgyújtjuk, leöljük a bi­tangot, karóba húzzuk. Mi le­szünk az urak ezentúl! Mint úszott szénában a szikra, úgy gyújtotta lángra a sereget a szó. Megnövekedve, folyton növe­kedve és megittasulva rohantak a földek felé. Érezték, hogy meg­­kondult végre a leszámolás vég­zetes lélekharangja. Valami szent nagy erő fogta át mindnyájuk szívét, valami isteni erő, áldottan nagyszerű: fölébredtek a csúf, te­hetetlen ájulásból, emberi mivol­tukra ébredtek végre az állati vá­gyakozásban. Mint az égő puszta­ságon vágtató bivalycsorda, ro­hant a megveszekedett emberse­reg és a hold épp fölbukkant az ég peremén, amikor ott álltak a földek előtt. A tömeg önkéntele­nül megállt egy percre. — Gyújtsd föl hát azt a kévét! ■-------harsogta valaki hátul. Az elülsők nem mozdultak meg gyökerezetten. Szemükbe sütött a hold, nagy áhitatos leplet borított a vidékre, összeszorult az embe­rek szive. — Gyújtsátok föl! — ordították újra hátul és mozgolódni kezdtek, furakodni. Egy fiatal legény ám fölkiáltott: — De a szentséges szűzre, mit tehet ez a kéve róla? Volna szive­tek ezt elpusztítani? Olyan gyö­nyörű babona! Az emberek ijedten összenéztek. Álltak tehetetlen némaságban, a tücskök éneke is hozzájuk hallat­szott, állt a nagy, rös, hatalmas tömeg, mozdulatlanul, bamba ta­nácstalansággal. Messziről hirtelen puskaropogás hallatszott. Felhördült a tömeg és mint egy csattanás az égig hang­zott a kiáltása. Az ő véreiket öl­ték ott csendőrfegyverek, a ma­jorság felől hallatszott a hang. Most már fékeveszetten vetették a földre magukat. Egy pillanat alatt lángban állt a termés, a ké­vék, a lábán álló gabona és meg­vadulva robogott a tömeg a ma­jorságba segítséget vinni. Hatal­mas lángok szökkentek a magas­ba, véresen világos lett az éjszaka, mérföldeken, mint a viharos ten­ger, hullámoztak, egymást nyel­ték a lángok. Vakon rohantak, ha­­lálra szántan, bele a vérvörös éj­szakába, mint az utolsó ítéletre. De jaj, a vad rohanásban meg­torpantak! Sötéten, ziláltan és rendetlenül egy még vadabbul iramló tömeg sodródott az útjuk­ba kétségbeesetten. Mintha hor­gok akaszkodnak össze, úgy csa­pott egymásba a két rohanó csor­da, egymást hajszolták, egymást ölték, a visszaü­töttek és a harcba­­indulók. A majorság előtt mint egy páncél, fölvont puskákkal állt a csendőrsereg. Egy második sor­­tűz dörrent az éjjelbe, fölharsant a tömeg halálos jajjal és a kis nyomorult életét menteni akarva megfordult az áradat, mint Józsua csodája... ... és hajnalban csend lett, a földek kopárak, szürke szomorú hamuval födötten, itt-ott az uta­kon néhány árva halott és egy hosszú, fekete, nagy vonaton új hazát indul keresni egy nemzedék. ---------------T­ ILCS­ FIGYELEM! Felkérjük lapunk előfize­tőit és olvasóit, hogy minden panaszszal a kiadóhivatal­hoz forduljanak és ha a kiadóhivataltól 4 napon be­lül nem kapnak kielégítő vá­laszt, a panaszt ismételjék meg az Előre Ellenőrző Bi­zottságnál (351 East 78th St., New York, N. Y.) AZ IGAZGATÓSÁG. Ha nem tud j­l Richter féle §0||| |B Pain Expel­­tgggj lg gyógyszer­ ||^&| B F.Adrichter |p|| | 74~80 * : H Washington ‘ 11B1 FELSŐ VÁROSIAK FIGYELMÉBE. f ., ________ GARTNER LAJOS 338 East 82nd St., New York City Felvesz apró hirdetéseket az “ELŐRE” részére. AZ ELŐRE A MAGYAR MUN­KÁSSÁG EGYETLEN NAPILAP­JA. FIZESSÉTEK ELŐ. I Férfi Divat Szabó I S. NÉMETH­­ I 10 Union Square, E. 4th Ave. I 14 és 15 utca között. New York. Chicagói ügyvéd * A SZOCIALISTA PÁRT TAGJA. T % Mindenféle jogi ügyekben ta­ .. a n&csesül szolgál, hazai ügyeket 4. a lelkiismeretesen és megbizhatóan .. & elintéz. X­­ kártérítési tövekben a T SPECIALISTA. 5 CARL STROVER * IRODÁJA: 133 West Washington T *.* Street. ” TELEFON: Main 3989. X §­ ­* LAK AS A: SSS2 Windsor Avenue. X TELEFON: Irving 16243. T I FLEISCHMNNl^ÖMPANY BANKÁROK Hajójegyek — Pénzküldés Közjegyzői okiratok Sürgönyi pénzküldés 1911 Grand Ave. Chicago, HL Főiroda: 1471 Milwaukee, Saját sürgöny hivatal. Chicago, 111. amrar­'inanniiaiBiiariiirni^-iw^^i^’gfBIPJBlBiaiMBIchi Tel. Orehard 2962. H­ ­­UArmlly ineM­/.e lakjon In CMok az ön kölönye, ha nft- Inm 4* m i ii fi Itatja fényképeit. Hogy miért ! Tegye» egy |i r A b A t­fit gyösödjik meg vagy kérdezze la­­merítnelt. Ibeldegreen 1 MAGYAR FÉNYKÉPÉSZ ! 32 Ave. C, NEW YORK | (3-ik utca sarok.) ?!U5?liiii^JH®tniii53iinjöií®(nj5^i3([gri«i|f?rimc3ISiE 3/B!JiOffiirciU i­ cfaiiíi«2öJS!iB 3 ©3 frr1 ír1 l-a a © B p n n a?1 (__, a n n BB©NBr‘g2äBO©C © ® 2 p © <2 p p ^ B 11 & § i vf f* f t $ r*| r ! i!»-g: s? i =.i-i *■<< S- -S ere h -hS p 5 £ cr £ N S 2- 3 S p ^ cro Cs 2' Cfl r-t- Q-» ^ ^ pi- N ^ bO ^ P Csj SS CD p C On 1 O- rD to^ ^ 2 P ^ S rz>s 9 < ^ ü* N ZL ZT CJO £ 0 C ö m Os ^ rD trJ ET S ^ ^ ^ ^ Yf, h--P> ^ ^ O r) q, p s o>, ^ ripN^p^T—'i: ^'5 § í w y • rp p j-^p\ 2-1 ' ^ rh Jp H- R ^ < H C (rJS Öh (T) <t-F b—< ÍHL O ? ^ g r §3 b g 13 ji' i g- & § s-ág' %. s: ? p §' gg «3.-^ g » er!-..'' - SLt» o» S wo, ® ® * fi . 2 Kg ~ SS á»Is- s rrs|“e 1 ; = 'í§ § = D " » S«; . ' a; r ^ § 'S a §• | o: 2' O s s O: ® N p 2 ps iU”? 1 á £=' g; p s ^ §:ü g i: z& & r S K g. *' g­ g;$í &!HU 1 r§'| p íg?I &■ x&H? Ir1111 w e+- rr-v ^ *—j* 3 Ul . O' pv >—>• O M O {rí P-i 3, s) g> ^ 2.-■ S'® 2 S- c p „ g 5.. 2' ü f: « 53 ' 30J2 crq'<!^®S<í w 2. S " ^JD'* P Jr- 3 ®* rrb ^ CT1 fö (b S f©’ 4 3: ÍSÍ SO N C>\ B í_i. — O: ■« CTS? Hj a i S- o' as» T ío i 7 r i 1* r : P a ©. 3- i <n- i : s> T so r i T i : M '—• ! W » i r© tí fen ö I fcfl > • © ö i C 1 _T ' i 4J © c .t •© Illllts §2 s-llll s I Ifi sil^JPfsg ?|®S^liriÍi5d; i Iá II 111 2 í‘583 ■»liíNf ^!lí aí-j ||| f S 11 á M| « s I s a .a> || * $ i 11 “ * s g j 1 .s | g :g © ■3 Z --S I :ll 1JS .1 2 4Pl t S s ■£ ? ! § .S Ö v 1 * «SM : | s *S £ S a a s jT'® Eh á IS Z £ : IS ° rb 'S 'S « . £ § » 12 a - ■ I S Mn J ^ 'S 8 ^ Pl i I J a fe ! i S vő K’ú ^ * 8 11 'S á i id 'S ^ cö N QJ R *rH ^ _r -4-^ eH n *o ^ <r• r 02 7 1 -• S’ S If g & a 2 a a I - a g 0 | § * § s | a15s 1 ' I 5 - £ : a gl 1 2» f 1 ! II 1© I II 1 • 1 § S I I -©..a © “ a « a ^ ^ a 0 i © a-© § ^ ^ ^ ^ a^ n © ^ ^ ® 'g s . S p. r/) ^ Ű ff? ^ h ^ r—^ ^ rH pH rH 2 ^ fc,r\ . O) S-M > d í> r^í Q; 2 'CC 05^0 M ö P 'S H Y4 V K oz 5= © 2- T © 3- P P» © 3 p B. & p p' © a a? ^ ©■ a ©^ a p 2' £. » n % 2. g ^ a ^ a © g B S' ^ S 2 S S O cr ©- © §'2 «-2a3 3^^ P' P 5 5=' ® 2, S = í 1 O © O- JD e » 2 re- °§ ©: a C' ^ ^ 2 rji g' C© ® ©T ur w 2. a & 2: g ©. ^ g. 3' a ^ y =° g* © ^ * ©• g ?r ^ ^ © 2. ^ a‘ 3 £ $g a c■ g ^ --- a. 3 £ © ^ a 2 ©. ^ s- 2 3 g g p ^ d ^ 8- ^ 2 ►© I.®.' S ^ _ p O VJ ^N ^ r-h ^ P íi. ^ ^ P ír- 5- £- c-h OL' rD R pv „ Oj ^ J ©" o 2T a- a. * p ^, ©; a ^ -* a. © 3 E, g- 3 2 a S- =» ©" 3 5" n — g tí S •• üSs g'« a: g c °2 2. ^ s 2:SŐ C: £ ^ 2T ^ g © £' ^ p- 5 2 5' te 8-^ I g »s ^ e I - I I^ ^ a I 2. 7ll * I g a? i' í © g s I 2-1 ^ gt g. 5 a- p .!• » 2: £ I o ^ ©,^ o. c§ » ^ “S, a» I ^ 3 I' 1 ^ a © I <%%%% í% 2 2 2' I I I I E I p ^ ^ g- || ^ g í I 3 ^ to & Q| g V 3. I * § f : 2, I I I g ^ 5: 21 P I á a- r ^ g ^ P a I p C/2 ^ P o, r-t- P? "* JSJ „ C*“J* — ho> t—•• rD c—i. M Hí rD K- c/2 h-< ^ P-i CJ’Q Q5 4-k. N s-i. S co N C <5 GfQ VJ c_J. P r^v ap ©-K ^ C ^QTO N p pv ^ I ; a ©. g- © a. 7-. £?©-••© 3:^3 © ^35 =£ P aé g cro a E g- g <© c= © ^ a 0 a-^a 2, a*©„*©9s ars © a-Na©awg.(ug2.hj ta©g O fio a C a Ssaé^iirt-HN - ©- .-Sps ©- *0 ©= © r+-2 ©ap^?T':r5©>-'©®23o:2a- © P- - p. s- © <©­a •* © *< p a-- — —r rí ~ -2' <• c "* 2' a a a ® a ©* 3 p; la' 0 m © © "* g'© a-g-N a a 2 2 o ^ — • ©"E:^^© t» 2. « 2-n * f5 1 ^ a. n m » 2 ®> 2 a r'U' 9 © F w P'S P oíaaNv N- S A ^©mSpnS'C. ^ co g a “ ^r© í- m 2 ^ - w • tP Ox a r-u o ©- Yz a o h ^i ^-rDNp:^ o 5 p p O 2/2 : p P-1 P QFQ o O O N 2. ^ P' P H- í ö r& g 2' H. p H- É 03 ö írí—itt: I rt- N i i i i i - i 1 - i i P i N í— . ti—• <rt- £-• I I ^ -l! 1 E* M 11 • l - .sM ! l s 1 > í & 1111 a| -■§ 3 f I3 -s 1 ±! '© a? ©3 -<-= -a * • -g 2i íí •/; a « a ® ’-e '§ 'ö 8 © í © S r '? ^ a n n -í « « 3 s S 1 M n s S * ® ,® a fti® j n » ;o a '2 — a a ^ a g a I I? _ i g I 0 n > 2 S ä I I g " ■« 8 .a I äi| H 4j s « g % g § § P 5-r, —« ' O ^ r—1 /—« 1 i rrj ~ ^ rT O Ti ^ cj P p ~0 rp ^ ^ O CG r~~J Cw U NgsI feil 1! ! J a I 2 -és -MS ÄI> a vj(; - ét ^ i á J -g a I Sgi s 3 $ s v's 1 V-'§ -íí » a ^ « s«I i -Sä ■ 1 jfrfjs® »! »1211 jlllül 12-3** I 11 11 -s II « a I ~ ff & 11fl || s I «l-slli2 7 sis*.; is fi I| i -§ ~ cs ä •§ ^ a-a^.S'p^^ 9 ^ t 'S? a • 33 S a v o5 a § B a § o l!ll s 1 S Si “ = icS 1 a•!'!s a 1 -11 »s! s I Ig.gI».5,^ I S3 j ! .2 -1 í $ p 1 s a £ § 1111 2 -al 1 a f a - § 4« 2 :1 j >,3 iaJd gröe*icci—I 2 © .r-s ^ JJ "i N aí ff ^ a N a JZ? _____________I frt ©5 w S jj '4—' r—( Hl I—© -4-3 02 . —3 vrrt VÜ O r© _e ^ . . o r/^ ’O’ - C/J r— Cw ^ OT o 0)-4-»^VsvO p c ^ zp, k> ^ ^ r O g Q, CÖ • -! “-I ^ 11g i 1111 Í11 § i 118 if 111 öl 11.0 j I! l

Next