Előre, 1913. október (2. évfolyam, 231-256. szám)

1913-10-14 / 241. szám

»MINDENT LÁT! MINDENT TUD! MINDENT MEGÍR! Telephone: 7514 Orchard. NO. 241 VOL. II ÉVFOLYAM. NEW YORK, CLEVELAND, CHICAGO. TUESDAY (KEDD) OCTOBER 14, 1913 [ A JÖVŐ C1YILIZÁ-1 m CIÓ HIRDETŐJE ÉS 1 HARC! ESZKÖZE. I | MEGJELENIK NAPONTA | ^ | __ EGYES SZÁM ÁRA 1 CENT. ÖSSZELAPUL A VÉRVÁD. AZ OROSZ ZSARNOKSÁG CSÚFOS KUDARCOT FOG VALLANI A KIEVI RITUÁ­LIS VÉRVÁDDAL. — A TER­HELŐ TANÚIKKAL SEMMI SIKERT NEM ARATTAK. Ha az eddigi jelek nem­ csalnak, az orosz zsarnokság, az antisze­mita összesküvők s maga a gazul részrehajló cár is csúfos kudarcot fognak vallani a kievi rituális vér­váddal. Maguk a józanabb orosz antiszemiták is védelmére kelnek Mendel Reilissnek, a vádlottnak, s minden újabb tanúvallomás csak arra jó, hogy az ártatlansá­gát fényesen bebizonyítsa. A 13 éves Andrew Jusinszkynek elve­temedett gyilkosai egészen más helyen keresendők, mint a zsidók közt, s talán ki fog derülni annak a sejtelemnek alapossága is, hogy a fiút ördögi szándékkal azért öl­te meg valaki (vagy valakik), hogy pogrom törjön ki a zsidók ellen, s a pogrom alatt szabadon lehessen rabolni. Az özvegy anyacárné hír sze­rint közbe fog lépni Mendel Bei­liss érdekében. Valószínűleg előbb közbeléptetik, mielőtt Bei­lis ártatlansága hivatalosan is be­bizonyul, s akkor egyszerre be fogják szüntetni az egész tárgya­lást. Az özvegy cárnét fogják fölhasználni aranytűdül, s nem fogják megvárni, míg a törvény­szék fölmenti Beilisst. A vád egyik főtanúja Sahovsz­­koj nem merte esküvel megerősí­teni azt a vallomását, amelyet már egyszer a vizsgálóbíró előtt tett. A keresztkérdések alatt kény­telen volt bevallani, hogy a nyo­mozással megbízott titkos rend­őrök azt az utasítást adták" neki, hogy a gyilkossággal Beilisst vá­dolja. A vádnak egy másik tanúja eskü alatt kijelentette, hogy az ő meggyőződése szerint Beiliss ár­tatlan. Tíz év óta ismeri a vádlot­tat s mindig baráti viszonyban állt vele. Kiev, okt. 13. — Ma az egész törvényszék áttelepedett abba a pincébe, ahol a Jusinszky-fiút bor­zalmasan meggyilkolva találták. Ez a pince annak a téglagyárnak a közelében van, ahol Beiliss dol­gozott. A tanúkihallgatást itt folytatták. Az első tanú Dob­­jancsky volt, aki Jusinszkynak azóta meghalt nagynénjétől hal­lotta, hogy az Andrejt ‘‘a saját népe ölte meg”. Dobjancsko további vallomása szerint Andrej nagybátyja, Fe­dor Nezsinszky, a bűntény után tíz nappal elment egy kávéházba, ahol mindenkinek föltűnt izgatott magaviselete és a télikabátja me­rő piszok volt rég odaszáradt agyagtól. Egy másik tan­ú, Jascserko ab­ban az időben, amikor Andrejt meggyilkolták, egy idegent látott a pince körül settenkedni, akinek báránybőr sipkája, hosszan lelógó bajusza és szakálla volt. A leírás teljesen ráillett Pridhekóra, An­drej mostohaapjára, akit akkor le is tartóztattak, de érthetetlen ok­ból szabadon bocsátottak. Prid­­h­eko ekkor leborotválta a szakál­­lát, de azóta újra megnövesztette és a törvényszék előtt már szakál­lasan jelent meg. Jascsenko most nem merte egész határozottság­gal rámondani, hogy Pridheko volt az az idegen, akit akkor a pince körül ólálkodni látott. AZ ELŐRE A MAGYAR MUN­­KÁSSÁG EGYETLEN NAPILAP­JA. FIZESSÉTEK ELŐ. BILINCSBEN Elsőrangú fogást csináltak teg­nap new yorki, new jerseyi és velük együtt szövetségi detektí­vek ; elfogták azokat a zsaroló bombavetőket, akik ennek az év­nek az eleje óta 167 bombame­rényletet követtek el vagy kísé­reltek meg New Yorkban és a környékén. Kilenc tagból áll a “Fekete kéz”-nek ez a gaz tár­sasága, s most már mind a kilenc zár alatt van. ők maguk vallot­ták be, hogy a 167 bombavetés kilencven százalékában ők a bű­nösök és elfogatásukat akkora eseménynek tartja a new yorki rendőrség, hogy a hite szerint nem lesz addig bombamerénylet New Yorkban és a környékén, amíg csak új feketekezű gang nem alakul. A Palisade­ Parkban a minap elkövetett utonállások vezették nyomra a rendőrséget. Letartóz­tattak ezek miatt az utonállások miatt egy Rizzo és egy Lehmann nevű bombavetőt és Haekensack­­ban N. J. lecsukták őket. Érdek­lődött irántuk a new yorki rend­őrség és a két bandita bevallotta nekik boszúból a new yorki “Fe­kete kéz” névsorát, amely a kö­vetkező immár letartóztatott ban­ditákból áll: Pietro Gimbrina, Antonio Levetino, Alfred Leh­man, John Rizzo, Anthony Lud­­nitus, Rocco Piccilli, Stefano Ca­­tanzaro, Giuseppe Fiorentino, Angelo Messino. Lovakat mér­geztek és öltek meg, ha nem en­gedték magukat megzsaroltatni a lótulajdonosok, betörtek, pénzt hamisítottak, bombát vetettek meg a hűtlen szerető megboszulá­­sára is. A 167 bombamerénylet közül jóval több mint százat vál­laltak magukra. ------------------­ Akik kedélyesen ünnepelnek. San franciscoi híradás mondja el, hogy ott, az Emaimel-templom­­ban, nagyon kedélyesen ünnepel­ték meg hosszúnapi böjtnapukat a zsidó asszonyok. Automobilon érkeztek a templom elé,­bemutat­ták egymásnak új selyemruhái­kat és­ hajdíszüket (mert kalap nélkül voltak ott), azután egy­két órai elszórakozás után men­tek ebédelni. ------------------­ IDILLI ÉLET A FEGYHÁZBAN. Egy A. Dorsey nevű ember, aki most szabadult ki a speigner’si (Alá.) fegyházból, rettenetes dol­gokat adott elő Emmet O’Neal kormányzó előtt annak a fegyház­­nak a belső viszonyairól. Verik, kínozzák a rabokat, nem kímélik a betegeket sem és John Cox, a felügyelő, vastag szíjjal üt sebe­ket a fegyencek testén. A kor­mányzó majd megvizsgálja az ál­lapotokat. ------------------­ ---------------------------—"rl111""1 " TM­III11IIII Ilf — ■*—i—- 1 r.11. ■fin-ill-A FEKETEKÉZ.Hajókatasztrófa az óceánon. AZ URANIUM LINE “VOLTURNO” NEVŰ HAJÓJA, KÖZEL AHOZ A HELY­HEZ, AHOL A “TITANIC” ELMERÜLT, ELÉGETT S 637 UTASA KÖZÜL 144 ELVESZETT. TÍZ ÓCEÁNGŐZÖS SIETETT MENTENI, DE A SZÖRNYŰ VI­HAR MIATT NEM TUDTÁK A HAJÓT MEGKÖZELÍTENI. A VIHAR A MEN­TŐCSÓNAKOKAT AZ ÉGŐ HAJÓ OLD­ALÁHOZ VÁGTA S A BENNE ÜLŐK MIND ELVESZTEK. A KAPITÁNY S AZ ANGOL HAJÓTISZTEK HŐSIES MA­GATARTÁSA, S A LEGÉNYSÉG GYÁVASÁGA. AZ UTASOKAT FÉLRELÖKVE ŐK UGROTTAK A MENTŐCSÓNAKOK­BA. EGY SZEMTANÚ ELBESZÉLÉSE AZ ÁTÉLT BORZALMAKRÓL. A KAPITÁNY REVOLVERREL KERGETTE VISSZA A GÉPÉSZEKET é­S A FŰTŐKET. Az Atlanti-óceán azon részének közelében, ahol a “Titanic” eze­lőtt másfél esztendővel elmerült, újabb borzalmas hajókatasztrófa történt. A “ Volturno”, az Urani­­um-Line gőzöse, mely október 2-án indult el Rotterdamból 657 utassal, (akiknek túlnyomó része orosz, lengyel és ruthén kiván­dorló volt) pénteken reggel ki­­gyuladt s elégett. A tű­zkataszt­­rófát siettette az is, hogy az egyik kazán fölrobbant. Az utasok kö­zül 136, mások szerint 146, a “Volturno” kapitánya szerint pe­dig 144 utas veszett el. Még sokkal több veszett volna el a segítségre siető tíz más gőzös dacára, ha a vihar hirtelen alább nem hagy, s ha oda nem érkezik a “Narragansett” olajszállító hajó, mely majd egész olajkészle­tét a háborgó hullámokba fecs­kendezte, s ezáltal lecsendesítvén a hullámokat, a mentés munkáját megkönnyítette. A “Volturno” minden utasa vagy meghalt, vagy megmenekült pénteken reggel tízkor, az égő hajó teljesen magára maradt, s most mind füstölgő romhalmaz a hullámok martaléka. A legelső alkalommal mihelyst megtalálják s hozzá férkőznek, föl fogják rob­bantani, nehogy veszélyeztesse a hajózást. A “Volturno” segítséget kéri­ marconi táviratát legelőször a “Carmania” fogta fel; ez nyom­ban tovább adta, s hosszabb-rö­­videbb időközökben a “Seyditz”, “Groszer Kurfürst”, a “Tourai­ne”, a “Czar”, a “Narragansett”, a “Devonian”, a “Kronland” s még két gőzös sietett a katasztró­fa színhelyére, csütörtök késő délután. A “Carmania” meg akar­ta közelíteni az égő hajót, de egy­részt a roppant hőség miatt nem tehette, másrészt pedig nagyon veszedelmes is volt, mert a hullá­mok a két óriási hajót egymáshoz vagdosták, s egy ily alkalommal a “Carmania” csavarja majd el­tört. Mentőcsónakokat bocsátot­tak le, de Gardiner hajótiszt két órán­ keresztül nem volt képes az égő hajót megközelíteni. Ekkor fénykeresővel kutatták át a kör­nyéket, majd mindenünnen segély­kiáltások hallatszottak a vízből, s így sikerült néhány utast meg­menteni. Mikor a “Carmania” a “Vol­turno’’-hoz ért, az égő hajóról négy mentőcsónakot eresztettek le, tele menekülőkkel. De egyet­lenegy sem érhette el a vizet, mert a borzalmas vihar úgy a hajó oldalához vágta a csónako­kat, hogy összetörtek s a benne­­ülők mind a tengerbe vesztek. Trintepohl megmenekült né­met utas, kit egy órai küzdelem után mentettek ki a hullámok kö­zül, a következőket mondja el:­­“A hajón nem volt semmi baj csütörtök reggelig, mikor az első vészjel fölhangzott. Felkö­ltöttek s a fedélzetre küldtek bennünket, mert a raktárhelyiségben tü­zt tört ki. A kapitány azt mondta, hogy a tüzet talán el fogják fojtani, de azért tanácsos lesz, ha mindenki mentőövvel látja el magát. A t­űz ellenben mind tovább harapód­zott s tíz órakor fölhangzott a pa­rancs: le kell ereszteni a mentő’­­csónakokat. “A kapitány, a 35 éves Tach pompásan viselte magát, úgyszin­tén a tisztek is, akik mind ango­lok. Nem lehet ugyanezt monda­ni a németekből és belgákból álló legénységről, akik azt hitték,hogy nekik kell legelőször megmene­­külniök. Ahelyett, hogy az uta­sokat megnyugtatták volna, a ré­mületet még jobban fokozták. “Az első tiszt átvette az első csónak parancsnokságát, aki leg­először az asszonyokat és gyer­mekeket akarta m­egmenteni, de a csónak azért a hajó matrózaival volt tele. Ez a csónak összetört a hajó oldalán a nagy vihartól. Két­tészakadt, s a benne ülök mind a tengerbe vesztek. “Közben kísérletet tettek még három csónak lebocsátására. “Legelsőnek a főpincér ugrott bele, egy nyalább élelmiszerrel, s rajta kívül nagyobbára férfiak foglalták el a helyet. » “E csónakok köteleit elszakítot­ta a vihart, (­mielőtt a vizre érhet­tek volna, s utasaik vagy a vizbe vesztek, vagy a nyakukat törték. Erre Inch kapitány elvagdosta a többi csónakok köteleit, hogy ne bocsáthassák a vízre. “Nagy volt az öröm, mikor a “Carmaniát” megpillantottuk. A fűtők mind fölrohantak a fedél­zetre s nem akartak visszamenni. A kapitány revolverrel kényszerí­tette őket. De mikor a tűz tovább terjedt, kénytelenek voltak a gé­peket otthagyni. Mikor a “Car­mania” közelebb jött, a kapitány az asszonyokat és gyermekeket a hajó egyik felébe, a férfiakat a má­sik felébe parancsolta. Ez a hajó hátsó részében történt, mert a tűz már a parancsnoki hidat kezd­te nyaldosni. Az ekkor lefolyt je­leneteket lehetetlenség leírni. Az asszonyokat hisztérikus rohamok fogták el, sírtak, jajgattak, mások nevetőgörcsöket kaptak. A “Car­­maniá”-ról tutajokat bocsátotak le, de senki sem mert rájuk ugra­ni, s nem tudták fölfogni, hogy egyáltalában mirevalók. Este 6 óra felé a fedélzet már izzadni kezdett a lábunk alatt, de nem is éreztük.­­ “A robbanás után jónak láttam leugrani s példámat, még ketten követték, de nem tudom, hogy mi lett velük. Először a német hajó felé tartottam, de nem vettek ész­re, azután a “Carmania” felé igye­keztem. Fényszóróval észrevet­ték s megmentettek. Egy óráig lehettem a vízben, s úgy ki vol­------—---------­ FALÁB, MINT — FÜTYKÖS. Bird Bellair, aki New Yorkban lakik, azt mondja magáról, hogy író és akinek egyik lába fából van , tegnap összeveszett egy zálog­házban ennek tulajdonosával, George Kassel-lel, valamint a zá­logos Clarence nevű fiával. Az apát félrelökte, azután lekapcsol­ta a falábát és azzal, akár egy füty­kössel helybenhagyta a zálogos fiát. rám merülve, hogy nem tudom, hogy mikor emeltek ki a vízből. A “Volturno” hajó utasai közt több magyaros nevű is volt, 150- 200 magyarországi szerbbel együtt. A megmenekültek névso­rában sok szerb név szerepel, míg félő, hogy a magyar utasok mind elvesztek. A rotfedt lelkű “felső” körök. Németország, amint egy berli­ni távirat jelenti, ismét a “legelő­kelőbb köröket” érintő botrány elő­tt áll, ugyanolyan előtt, mint amilyen a császár barátja, a férfi­­szerető Eulenburg grófé volt. Most ugyancsak a császár egy bi­zalmasáról, gróf Hülsen Haeseler­­ről, a berlini udvari színházak volt intendánsáról van szó, és a vád, amellyel a “Deutsche Mon­tags-Zeitung” című­ lap illeti, épp mása az Eulenburg gróf perver­zitásának. Elmondja ennek a lap­nak egy cikke, hogy a berlini ud­vari színházakban az a férfi-szí­­nész boldogult, aki Hülsen-Hae­­seler “barátságát” elfogadta, el­lenkező esetben egyszerűen kitet­te őt a színház kötelékéből az in­tendáns úr. Erre már mégis saj­­tópert kellett indítani az említett lap ellen. A tárgyalás november 3-án lesz. ------------------­ Büntetett egyének a kampányban. A Honest Ballot Association elnöke, E. Stagg Whitin vasár­nap megtartott beszédjében épü­letes dolgokat állított a két polgá­ri pártról. Szerinte New York Cityben legkevesebb 50,000 exfe­­gyenc van, akiket a választásra ide hoztak s akiknek még törvény szerint joguk sem volna szavazni, hogy döntsék el a kampány sor­sát. Jóllehet, hogy Whitin magas számot mondott, egy másik állí­tás szerint az ex­fegyencek száma 100,000-re rúg. A polgári pártok , nem bánják kitől jó a szavazat és hogyan, a fő az, hogy céljukat el­érni tudják. -----—---------­ DELNŐ, MINT CSEMPÉSZ. Mrs. Frank B. Wiborg, Taft volt elnök első titkárjának fele­sége ma Bolt szövetségi bíró előtt fog állni azon vád alatt, hogy vám alá eső árukat hozott be Ameri­kába, de nem jelentette be elvá­molásra. A “Mauretania'’-n 20 ezer dollár értékű mindenféle árut hozott, a vámhivatalnoknak ellenben azt mondta, hogy csak szerény 500 dollárt érnek. Hittek neki, de később mégis csak meg- , nézték a holmikat, s rögtön le is foglalták. ÉLETMENTŐ KIS LEÁNY. Williamsburgban a Boerum Streeten a kilenc éves kis Minnie Steinman megmentett a megfúlás­tól egy egész családot. Külön szo­bában aludt, melynek vezetéké­ből az éj folyamán gáz kezdett ömleni. A kis leány a torokfojto­gató gőzre fölébredvén átszaladt a másik szobába, hol tizenkét és 7 éves testvérei aludtak. Ezeket is föl akarta rázni, de már el voltak ál­lva. Azonnal kinyitotta az ab­lakot, átszaladt az apja szobájá­ba, s addig ráncigált a hajánál fog­va, míg föl nem ébredt. Mikor Steinmann fölkelt, a leányka a nagy gázszagtól szintén dalért. Apja gyorsan kivitte a folyosóra, s azután többi gyerme­ke után nézett. Nyomban orvost hivatott ki az aléltakat a kórház­ba vitette s egy óra múlva vala­mennyien életre tértek. ------------------­LETARTÓZTATOTT AUTOMOBILTOLVAJOK. Camden-ben (N.J.) letartóztat­ták Eugene Holtont, egy garage tulajdonosát, ennek egy férfi cin­kosát és egy asszonyt, aki az ‘ ‘automobiltolvajok királynője” büszkét címet viseli. Holton töb­bekkel (különösen garagetulajdo­­nosokkal) összejátszva, az utolsó öt esztendőben egy millió dollár értékű automobilokat lopkodott össze. A banda tagjai az utcán gazdátlanul ácsorgó automobilok­kal egyszerűen elrobogtak egyik­másik cinkostársuk garage-ába, ott az automobilokat újra fény­mázolták, átfestették és eladták. Megtörtént, hogy egy-egy automo­bilt a saját kárvallott gazdájának adtak el. A napokban egy undertaker automobilját vitték el. Az under­taker fölment egy lakásba, lehoz­ni a halottat és mire leért vele, az automobilnak hűlt helye volt. -------—--------­ NAGYON ELŐKELŐ TOLVAJ ASSZONY. A múlt hetekben és hónapok­ban Newporton, az amerikai mil­liárdos famíliák nyári henyélő­helyén, egyremásra tűntek el a százezer, kétszázezer, háromszáz­­ezer dolláros ékszerek. Azt hit­ték, hogy nemzetközi tolvajbanda garázdálkodik és ennek folytán a new yorki rendőrség az egész vi­lág rendőrségének táviratozott. Valaki azonban besúghatta a rendőrségnek, hogy házitolvajok a tettesek és ezeknek feje egy na­gyon előkelő, de már meghalt po­litikusnak az özvegye. Nyomról­­nyomva : az özvegyet megtalálták Atlantic City egyik­ h­oteljének pa­zar fényű lakásában. Nagyon megijedt, megvallott mindent és azt is megígérte, hogy az ékszere­det hamarosan előkeríti. ------------------­HATAN MEGFULLADTAK. Pit­tsburgtól nem­­ messze az Allegheny Riveren egy hat tag­ból álló társaság (egymással ro­kon emberek) ment Torrentumba atyafiakat látogatni. Keskeny, rossz járású csónakjukat a hul­lámok, melyeket egy gőzös kere­kei kavartak föl, fölborították. A társaság a vízbe esett s vala­mennyi tagja elmerült. ------------------­A testvér védelmében, Clarksburgban, W. Va. egy Thos J. Kinseley nevű vagyonos farmer késsel támadt a leányára. Fia, Frederick S. Kinseley, a nő­vére védelmére sietett és az izga­lomban agyonlőtte az apját. RÉMURALOM MEXIKÓBAN. HUERTA LETARTÓZTATTA S BÖRTÖNBE VETETTE A KÉP­VISELŐKET. FÖLRÚGVA AZ ALKOTMÁNYT, DIKTÁTOR­NAK TETTE MEG ÖNMAGÁT. AMERIKA FENYEGETŐDZIK. Az őrült Tisza cár eljárási mód­ját szinte szóról-szóra lemásolta Huerta, Mexikónak zsarnoki lel­kű ideiglenes elnöke. Péntek este a mexikói képviselőház valameny­­nyi tagját letartóztattatta 500 fegyveres rendőrrel, akik az ülés idején a karzaton foglaltak he­lyet. Kivételek csak a katolikus párt tagjai voltak, akik nyugod­tan haza mehettek. A többi 104 képviselőt azért tartóztatták le, mert bizottságot akartak kikülde­ni Dominguez szenátor halála ügyében, aki ezelőtt pár héttel a szenátusban hevesen kikelt Huer­ta ellen s pár óra múlva meggyil­kolták. A közhit szerint Huerta tétette el láb alól. A letartóztatott képviselőket nyomban börtönbe vetették, s Huerta állítólag ki akarja őket végeztetni. Másnap szombaton Huerta fölrúgván az alkotmányt, megtette magát diktátornak. Ki­jelentette, hogy az igazságszolgál­tatásnak szabad folyást enged, “kivéve ha ez az ő rendeleteivel nem ellenkezik.” A kormány per­­be akarja fogatni, s ez esetben valószínűleg halálra is fogják ítélni az elzárt képviselőket, hogy , Huertának kedvében járjanak. Emiatt óriási az izgatottság Mexikó fővárosában, s valószínű­leg szakadás történik a hadsereg­ben, melyet csak Huerta “haza­fias” személyisége tartott össze. Az utcákon őrjáratok vonulnak végig, amelyek a csoportosuló kö­zönséget szétverik. Felix Diaz tábornoknak, ki visszatérőben volt Mexikóba, ba­rátai azt kábelezték Havanába, hogy vissza ne menjen, mert két titkos emisszárius várja őt Vera Cruzban s Huerta meg akarja öletni. Manuel Garza Aldope belügy­miniszter kijelentette ,hogy a fo­goly képviselőket, akiknek senki­vel sem szabad érintkezniük, sem­mi szín alatt nem bocsátják sza­badon, hanem “különféle bűnö­kért” perbe fogják őket. A was­hingtoni kormány nyomban uta­sításokat küldött John Lilicnek, Wilson elnök személyes meg­bízottjának és O’Laughnessy követségi ügyvivőnek, hogy lépjenek föl Huertánál és figyel­meztessék, hogy Amerika nem fogja eltűrni a foglyok bármilyen bántalmazását. A Huerta-kormány rendeletet küldött Nuevo Laredoba az otta­ni vasúti hivatalnokokhoz, hogy nem szabad átmenniük a Rio Grande hídján a texasi Laredóba, holott a legtöbben itt laknak, s hozzá még amerikai állampolgá­rok. Kénytelenek lesznek hivata­laikról lemondani. Laredóban attól tartanak, hogy 125 amerikai menekültet Torreon és Laredo közt vagy legyilkoltak, vagy börtönbe vetettek, mert há­rom nap óta semmi hír sincs ró­luk. -----—0—----­A könyvtárak olvasótermeiben, s mindenütt, ahol megfordulnak olvasóink, követeljék az Előrét.

Next