Előre, 1913. november (2. évfolyam, 257-280. szám)

1913-11-13 / 267. szám

6 oldal, -.76­­.30 AZ AME­RIKAI MAGYAR FORWARD Orcan of ”n“*r“r,B“ MUNKÁSSÁG LAPJA. * TM tv «**■**­* People of Arperlin. Kiadja 1 a> »ülőre” lapkiadó «övetke- Published bjr thel “Előre” PoblIaMn* «et. 5 Baat 3rd street., New York. Association, Inc. 5 E. 3rd st« »«" BALOGH ISTVÁN elnök, MAGYAR ADY SoffAiAVSS' SVMIOR tttkftr. KISS JANOS penrlSros "W’' Merto.o «14 U«l..ra. Telephone: 7514 Ore bani. 1 ELŐFIZETŐS! AHar ~ SUBSCRIPTION RATES« Egy ívre ...33.01 i negyed évre —.76 One year ...63.0« I Three month*—.if Tél évre .... 1.60 ] egy hóra .. —.30 Six motth* .. 1.60 I One month .3( PUBLISHED EVERY DAY EXCEPT SUNDAY__________________ Remittances may be f’^^n.injek ,..t.l ’i«d« by Foit Office or u vagy Money or­-verese Money Order. o, Chekien va«r by Registered mall. lőtt levélbe» küldernddlc. «3»«ered of tfce aicw Tort, If. Y. Po»t Office •* Second Clnm» Mattért ~ A MUNKA DIJA ÉS A KAPITALISTA JUTALMA. Sok érdekes eset kínálkozik a mindennapi életben bizonyítékul annak megállapításához, hogy a kapitalis­ták, a tőkések sem­mitevésük fejében bőséges jutalmat aratnak a termelésben a munkás bérével szembeni A munka díját általában hetenként néhány dollárban álla­pítják meg éppen azok a kapitalisták, akiket vagyonuk felment mindenfajta munka alól. A termelés érték össze­ge, amelyet a munkáskezek hordanak össze, a kapitalistát illeti a mai jogrendszer értelmében. A kapitalista munka­bérrel fizeti a munkásnak a termelésben való részét és magának tartja a fenmaradó értékösszeget. A nagy érték összegekhez nem társadalmi érdeme alapján jutnak a kapitalisták, hanem a termelés eszközei­nek tulajdonjoga révén. fia a kapitalista egyebet sem tesz, mint autózik, a termelésből akkor is ki­kapja tőkéje után a hasznot. . .H ha a kapitalista vadászik, akkor sem csökken része­sedése. Ha a kapitalista ebeivel tölti idejét, akkor is meg­kapja a ráeső hasznot, amely egészen nélküle — a mun­kás testeknek véres izzadság csepjeitől megöntözött ter­melésből fakad. Száz és száz azonos, hasonló esetet szolgáltat a kapi­talista világ arra, hogy az autózás, a vadászás, a dőzsölés mellett jobban megterem mások munkájának gyümölcse, mint a munkásnak magának saját munkájából nagyon szűkre tartott életszükséglete. A kapitalista munkátlanságnak mindezek dacára is van elég védelmezője. A védelmezők egyik része azt állít­ja, hogy a termelő eszközöknek, a tőkének tulajdonosát jogosan illeti meg a haszon, mert hisz nekik köszönhető —­­még­pedig kor­kára tett tőkebefektetéseinek —, hogy a munkás munkába jut. A másik fajta pedig merészen arra hivatkozik, hogy míg a munkások kézzel, testi erővel dol­goznak, addig a tőkések ésszel járulnak hozzá a ter­meléshez. Az első érv, amely a tőke kockáztatásával védi a tőké­sek jutalmát, a termelést a kártyajáték eshetőségeivel ítéli meg: nyer vagy veszt a tőkés is, ahogy szerencséje fordul. Ha a tőkés a munkással szemben kockáztatná tőkéjét, volna némi alapja a tőke kockázatra való hivat­kozásnak. Ámde a tőke a tőkével szemben kerül kockára. A munkások kiizzadják a értéktöbletért a hasznot, amely elosztódik a tőkések között. Ha egyik vagy másik tőkés nem kapja meg tőkéje után a hasznot, vagy ha elveszíti tőkéjének egy részét , a nyertes nem munkás, hanem egy másik tőkés. A haszon pedig nem aszerint osztódik el, hogy az egyik tőkés oko­sabb, mint a másik. A tőkések szellemi képességének sem­mi befolyása sincs a haszonra, egészen más­ tényezőktől függ, mint a tőkések egyéniségétől. A gyermek, mint az öreg. A férfi, mint a nő. Az iszá­kos tőkés éppen úgy megkapja a hasznot, mint a józan. Az örült, mint az épeszű. A munkás csak akkor kapja meg munkabérét, mun­kájának díját, ha elég erős, ha elég egészséges ahhoz, hogy dolgozzék, vércseppeket izzadjon. A munkabér, a munkadíja kikötéssel jár csak a munkásnak: meg kell­ szolgálnia testének egész erejével. A kapitalista könnyeb­ben jut a haszonhoz.­­ Hülye is lehet, bolond is lehet. És éppen azt bizo­­nyítja, hogy a kapitalisták semmit sem járulnak hozzá a haszon megteremtéséhez. , Az élet sok-sok érdekes esete között, amelyek igazol­ják állításainkat, Ida M. Fagler milliomosnő esete, öt éve szanatóriumban van, hogy megbomlott idegrendszeré­­v­el, gyógyíthatatlan elmebajával ne tehessen kárt önma­gában és emberben. A szanatórium falai között a gyógyíthatatlan elme­bajos asszony öt év alatt egy millió 506 ezer és 748 dollár hasznot csinált. Eszével vagy az elmebajával ? Elméért vagy elmebaj­ért kapta-e tőkéje után a másfél millió jutalmat. Ki a rágalmazó ? Nem reszket a tollunk, amidőn megkérdezzük, ki a rágalmazó­? Reszketnünk kellene, mert Berkó D. Géza úr alaposan megfenyegetetett bennünket, majd megmutatja, ki ő, majd elbánik velünk a született rágalmazókkal. Bíróságot és perokat ígért minden sorunkra. Perelni fog-e Berkó D. Géza úr, amikor felelevenítet­tük cikkeinek egyikét, amelynek minden betűje rágalom egy intézet és annak vezetője ellen? Lesz-e bátorsága az amerikai bíróság elé vinni a teg­nap leközölt cikkeit? Meri-e a bíróságra bízni újra, harmadszor az eldön­tést, ki a rágalmazó? A tudatlanság vámszedői. New Bruswickban (N. J.) egy minap tartott nagy népgyyűlésen megkérdezték az előadót : miképp lehetne védekezni a telekeladó szélhámosok ellen? A kérdést nyil­vánvalóan azért tették föl New­ Bruswickon, mert ott telek-szél­­hámosságoknak dűltek be a ma­gyarok. Más helyeken másfajtája szélhámos-garázdálkodások kop­­pasztották meg a magyarokat: részvény-crookok, gyógyszer-csa­lók, stb.; szóval: az amerikai ma­­gyarság kitűnő anyagnak bizo­nyult a különböző fajtájú csalási vámszedések számára. Azt mondja a régi példabeszéd, hogy vigasztalásul szolgál a sze­­rencsétlenek számára, ha társaik vannak a bajban. Az amerikai magyarságnek is meg lehet az a vigasza, hogy nemcsak közüle dőltek be sokan a szélhámos vám­­szedőknek, hanem a lengyelek, tó­tok közül is. De azt már sehol sem olvastuk, hogy például a finn, vagy a cseh vagy a német munká­sok is utólagosan, az efféle becsa­­patások u­tán kérdeznék meg, miképp kell az efféle becsapatá­­sok ellen védekezni? Nem, ezek nem várják meg, míg megcsalják őket, ezek között nincs talajuk a tudatlanság vámszedőinek. Miképp lehet védekezni a­ tu­datlanság bármelyik fajtájú vám­szedői ellen? A tudatlanság ellen­kezőjével: a tudással­ A tudás persze nem jön magától, semmi közössége sincs a szájba röpülő sült galambbal, hanem meg kell azt szerezni. És ha valamely téren, úgy ezen van joga az amerikai magyar munkásságnak arra, hogy segítő kezet kérjen az újság­tól, az egylettől, attól az úgyne­vezett képzett elemtől. Ezeknek a kötelessége a tanítás, amely tu­dást ad, amellyel szemben tehát csütörtököt mond a tudatlanság l­egson th­ri­veribb vámszedőinek minden­ mesterkedése is. Az újság akkor hinti el a tu­dást, ha a fölvilágosodottságot hirdeti minden rovatában. A rém­­regények például vagy a jósnő­­hiredtések nem a fölvilágosítás munkáját végzik. Az egyleti veze­­­tők sem akkor teljesítik köteles­ségüket, ha az egyletet egyszerű­en létrának tekintik, amelyen ők a hiúságukat kielégítő magasla­ton másznak föl; azoknak az úgy­nevezett képzett elemeknek is másban kell a munkájukat kime­nteniük, mint hogy szerepeltes­sék lakomákon mondott fölkö­szöntők révén a nevüket. Mindez hiúság, de még inkább üzlet. A tanítás, amely tudást ad, az más. Amit például az Amerikai Ma­gyarság Kulturszövetsége végez, az tanítás, az fölvilágosító munka. Minden rovatukban erre vannak kötelezve az újságok és ez a fő­hivatásuk az egyesületeknek, az volna az értékes szereplése annak a többször említett képzett elem­nek. Ki a sötétségből, előre a vilá­gosság felér ez a tanítás, az a kul­­turmunka, ez a tudás szétosztása­ És a tudás szétosztásával válik­ lehetetlenné a tudatlanság vám­szedőinek megannyi garázda ér­vágása az amerikai magyarságon. Fölvilágosodott, tehát fegyelme­zett elméjű ember elé hiába men­nek a legravaszabb trickekkel afféle south riveri részvényeket kínálni, hiába akarnak ilyen em-­­bereknek víz alatt levő farmokat és más tulajdonát tevő telkeket, s gyógyszer néven szereplő kotyva­­lékokat eladni. Foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel az ameri­kai magyarok, kultúra terjesztő- A KICÉGÉREZETT TISZA PISTA ÉS BANDÁJA. A magyar ellenzék október 30-án megjelent a parlamentnél, csúfolt mungó tanyán, hogy szemtől-szembe állva szemein vágja Tiszának és a mungó be­tyároknak a panamákat. Az el­lenzék bevonulása nem azt jelen­tette, hogy most már készek részt venni Tisza­ parlamentjé­nek tanácskozásaiban, hanem csupán csak alkalmat kerestek hogy­ egyszer már számolhassa­nak a bihari betyárokkal. Az ellenzék,­­ de különösen a fü­ggetlenségi párt elnökének Károlyi Mihálynak eljárásából eklatánsul kivált az a mozzanat, amikor jogaival élni akarván, nem akarta elismerni a Tisza házszabály rendelkezéseit és azok alá nem volt hajlandó ma­gát alávetni. Tisza borzasztó erkölcsi vere­séget szenvedett a képviselőház­iján. Spontán rábizonyította az ellenzék a Lukács tolvaj­lásával való teljes szolidaritását. Szem­­től-szembe így még soha el nem árulta magát Tisza, hogy gyön­ge és az érvek hijján durvaságra hajlandó, hogy csak darabontjai­­nak a pisztolyaira támaszkodik. Károlyi Mihály kezdte a táma­dást, Andrássy folytatta és Vá­­zsonyi beszéde volt a vádbeszéd, a margitszigeti pinka-panama ügyében. Az október 30-iki gyű­lésen az ellenzék megadta a mód­ját a mungó tábornak és Tiszá­nak, hogy hosszabb vitában tisz­tázzák a panamák ügyét és a vi­tából súlyos sebekkel, elítélve és leverve került ki a kormány és a mungó­párt. A függetlenségi párt tagjai és az egész ellenzék elhatározta, hogy megjelenik az okt. 30-iki képviselőházi gyűlésen és ennek értelmében már kora délelőtt megjelentek a Ház folyosóján az ellenzéki képviselők. Tisza az az elnöki tanácsosa, azonnal visszavonult konferálni, hogy mi legyen a teendő. Valamennyi el­lenzéki vezető politikus megje­lent,­ Justhot kivéve, aki be­teg. Az ülés az elnök, Beöthy Pál heccelődésével kezdődött. Pár ellenzéki képviselőt régebbi ügyekből kifolyólag a mentelmi bizottsághoz utasított. Az elnök jelentette, hogy az ellenzék ösz­­szehivatta a Házat és bemutatta az összehívó ívet.* Javasolta, hogy az ívet helyezzék irattárba. Erre várt az ellenzék és meg­indította a vádak árját. Károlyi volt az első szónok és kijelentet­te, hogy az ellenzék tisztázni akarja a margitszigeti panama dolgát. Károlyi Mihály: Tisza kijelen­tette, hogy­­ a felelősség fanati­sével foglalkozzanak, ismeretter­jesztő előadásokat rendezzenek az egyletek, szerepeljen ezeken az a képzett elem, majd rájön akkor magától is az amerikai magyar munkásság, hogy miképp kell vé­dekezni a szélhámosok ellen. A tudatlanság ellenszere a tudás és ez olyan oltóanyag, amellyel szem­ben hiábavaló a tudatlanság vám­­szedőinek minden ágálása. A tu­dástól nagyon sok embert az tart vissza, hogy egynéhány centjébe kerül, a tudatlanság ellenben száz meg ezer dollárokba. Na­­gyon-nagyon sok tudást meg leh­e­tett volna szerezni annak a pénz­nek a századrészéért, amennyit már a tudatlanság vámszedői ver­tek ki az amerikai magyarságból. kusa. Csodálatos, hogy mégis­­ megakadályozza,­­technikailag­­­­lehetetlenné teszi, hogy a fele­lősség kérdését itt­ tisztázzuk. A mi idejövetelünk célja most az, hogy még erősebben, még han­gosabban tiltakozzunk az erő­szak ellen, amelynek elvi ellen­ségei vagyunk. A miniszterelnök úr állandóan a többségi elvre hi­vatkozik és minden alkalmat meg­ragad, hogy erőszakosságait a többségi elv alapján igazolja. Ezt a frázist azonban elrúgta magától teljesen, amikor azono­sította magát Lukács erkölcsi rendszerével. Nem kutatom azt, hogy a margitszigeti játékbank­nak megadta-e az engedélyt Vagy nem. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a miniszterelnök tud és tudja azt, hogy a munka­párt a korrupció eszközeivel lett megteremtve. A miniszterelnök úr tudja és tudta azt, hogy a munkapárt a bankok és részvény­társaságok megsarcolása útján szerzett pénzzel jött létre. A miniszterelnök tudta és tudja azt, hogy a munkapárt címek és rangok adományozásánál össze­gyűjtött pénzzel vesztegetés út­ján szerzett többséget és amikor a miniszterelnök úr mégis azono­sítja magát ezzel a rendszerrel, teljesen fölrúgta a párián­enta­­rizm­ust, mert az igazi parlamen­tarizmus csak erkölcsi alapon lé­tesülhet. Ennél a többségnél nem lehet parlamentarizmusról be­szélni. Nem enyhíti a miniszter­­elnök úr tényeit, ha kijelenti, hogy a jövőben nem hajlandó ilyen pénzeket elfogadni. Bátor vagyok egy emberről hasonlatot mondani, aki bekerült egy rabbi­­bandába. A rablóbanda vezérét ne­m akarja bajba sodorni . . . (Nagy zaj a munkapárton.) Az elnök: Rendreutasítom a képviselő urat. Károlyi Mihály: Hogy az ilyen ember, aki ilyen társaságba belekeveredett, aki ennek a tár­saságnak a működését elítéli, an­nak a legnagyobb vehemenciá­val kifejezést ad, hogyha mégis továbbra feje, barátja marad en­nek, akkor ez az ember a felelős­ségnek legalább is nem fanatiku­sa. Figyelmeztetnem kell a kép­viselőházat arra, hogy az ilyen rendszer, amely kizárólag meg­vesztegetésre van alapítva, tönk­re fogja tenni az országot. Tönk­reteszi nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is. Az anyagi romlás szélén vagyunk, hogy az erkölcsi romlás milyen fokot ér, arra nem merünk rámutatni, tessék csak a választásokat megnézni. Azt fog­ja erre mondani a miniszterelnök úr, hogy hiszen a vármegyék egy­másután bizalmat szavaztak. Az országban a legnagyobb megelé­gedés van, senki sem panaszko­dik. Fiat épp ebben látom az er­kölcsi sülyedést. A római csá­szárság idejében odáig sülyedt az ország, hogy egy császárnak a szeszélye folytán egy lovat vá­lasztottak konzulnak. Vázsonyi Vilmos közbeszól: Kinevezett tisztviselő volt a ló! Károlyi Mihály: A miniszter­elnök úr nem vett részt a rablás­ban, de a rablott tárgyak értéke­sítéséből származott előnyöket élvezni akarja nyugodtan to­vábbra is. Az elnök (csönget) : Figyel­meztetem a képviselő urat a ház­szabályokra. (Olvassa): “A szó­noknak beszéd közben egyeseket társadalmi osztályokat, hitfele­kezeteket, nemzetiségeket . . . Eitner Zsigmond: És panamis­tákat ! Az elnök: . . . támadni nem szabad.” Gál Sándor: Mióta lettek a pa­namisták társadalmi osztálly? Héderváry Lehel: Tilos a pa­namisták ellen izgatni! Károlyi Mihály. Már most, ha azt látom, ha a miniszterelnök úr a korrupció és a bankok megsar­colása útján összeszedett több­ség előnyeit élvezni akarja, akkor " lehet naiv ember a rablóbandá­ban, de nem lehet a felelősségnek olyan fanatikusa, mint ahogy ő hirdeti. A miniszterelnök úr, el­ismerem, nem vett részt valóban a rablásban és nem rablófőnök. Az elnök: Figyelmeztetem a szónokot, hogy ezért a kifejezé­sért rendreutasítom. Károlyi Mihály: Ismétlem, az a többség, amely erkölcstelen útán jött létre, nem képviselheti a nemzetet és annak vezére nem állhat erkölcsi alapon. Amikor egy nagy per befejezése után és egy bírósági ítélet folytán a volt miniszterelnök Európa legna­gyobb panamistájának­ deklarál­­tatott, akkor akadt egy többség, egy párt, amely ünnepelte ezt az­ embert és azonosította magát vele. Huszár Károly: A munkapárt­ban a legkisebb, de Európában a legnagyobb. Károlyi Mihály: Jellemző az általános romlásra, hogy a mi­niszterelnök úr, akinek elsősor­ban kellene respektálni a király nevében hozott ítéleteket, úgy vonja le a konzekvenciákat, hogy hozzászegődik azokhoz, akik ün­nepük ezt a hőst, a bűnöst, Eu­rópa legnagyobb panamistáját. Károlyi beszédét az egész el­lenzék harsogó éljenzéssel fogad­ta. Mindenki fölállt és tapsolt a baloldalon. Azután pedig föl­emelkedett egy fekete szemüve­ges, sápadt alak, Tisza István, hogy mentsen, ha még menteni tud valamit. Tisza mentege­tőed­zése kárba veszett. Egyetlen okot, érvet sem tudott felhozni az elhangzott ke­mény szavak enyhítésére. Telje­sen megsemmisülve makogott va­lamit, ami inkább panasznak, mint védelemnek tetszett. Az ellenzéki képviselők szemére lob­­bantották Tiszának az aradi vá­lasztási visszaéléseket és Tisza védekezve beismerte, hogy pénz­zel szerezte meg mandátumát. Közben Károlyit támadta pár szóval, amiért azonban megla­kolt, mert Károlyi őszinte nyílt­sággal rácáfolt Tisza makogó vádjaira, amit senki sem hitt el Tiszának, kivéve az erkölcsi pos­ványba sülyedt mtingók. Andrássy szintén Tiszát tá­madta és szemére vetette a mun­kapárti többség összeverbuválá­sainak módjait. A többségnek két eszköze van — mondta And­rássy —: a meg nem engedett pénz és a meg nem engedett erő­szak. Vázsonyi valóságos vádbeszé­det tartott. Élesen bírálta Tisza szerepét a pinka-ügyben és bebi­zonyította, — amti nem is volt ti­tok — hogy Tisza föltétlenül tu­dott a játékbank üzletéről és a másfél millióról, amit a Lukács­­kormány választási célokra ka­pott. Tisza beszéd végeztével ha­zugságnak deklarálta Vázsonyi állításait, mire Beöthy elnök, Ti­sza engedelmével rendreutasítot­­ta magát Tiszát is a kifejezésért. Tisza védekezése a Vázsonyi be­szédében foglalt súlyos vádak el­len hatástalan maradt. Az ellenzék szereplése ezen a gyűlésen nagy hatással volt a közvéleményre és a Tisza kor­mány szuronyokra és pinkapénz­re támaszkodó hatalma ingófél­ben van. A lavina megindult és a közel­jövőben az ár még jobban fog torlódni a mungó kormány feje fölé, míg teljesen eltemeti. Az ellenzék, de különösen a magyar szociáldemokrata párt sajtója erős agitációt kezdett a sajtótörvény és esküdtszéki re­form törvénnyé tevése ellen. Or­szágszerte tiltakozó gyűléseket tartanak, ahol a jobbérzésű jogá­szok is ellene agitálnak a törvény­tervezetnek. A magyar közvéle­ményt megmozgatták és lassan. Lemingózott sajtószabadság. Készül a sajtó-gillotin Magyar­­országon. Magyarországon nemcsak a parlamentből verik ki a becsüle­tesebb törvényhozókat, nemcsak pinkapénzzel és sópénzzel válasz­tatnak mungó Tisza-huszárok­at képviselőkké, nemcsak a bőrét nyúzzák le a szegény népnek adói fejében ágyúra, hadihajókra, ha­nem már a szabad szót, a gondo­latnak írásban való kifejezését is lehetetlenné akarják és fogják tenni. Tisza és kormánya, mangói és államtitkár-handléjai új sajtóre­formot akarnak a szegény ma­gyar újságirodalomra zúdítani. Vadász Lipót, kisvárdai ügyvéd és államtitkár sajtótörvényt készí­tett, amelyet már az illetékes munkabizottság elé terjesztettek, előzőleg egy kis ankét­ komédiát rögtönözve hozzá. Hogy mit tartalmaz ez a gino­­tin-törvényjavaslat, arról helyes képet alkothatunk, lux a radikális magyarországi hírlapokat ol­vassuk-Az újságíró testületek, így az Újságírók Egyesülete, még csak az ankétre sem tartotta szüksé­gesnek elmenni, annyira aláva­­lóan pimaszul rossznak tartja a tervezett sajtóreformot, amely rendelkezéseivel lehetetlenné te­szi a szabad vélemény­nyilvání­tást, a kritika jogának gyakorlá­sát. Egy magasra­ngú bíró ezt írja: “Az adminisztratív intézkedé­sek belegázolnak a magánjogba annyira, hogy olyan lap, amely élni akar, kénytelen kormány­­párti lenni. Különösen áll ez a kolportázs­ lapokra, amelyek va­­lószínűleg a sajtószabadság intéz­ményes biztosítását várják és ehe­lyett annak intézményes lebunkó­­zását kapják. Föltéve, hogy a saj­tószabadsághoz tartozónak ve­szik azt a 48-as intézkedést is, hogy bárki szabadon terjesztheti godolatait”. A sajtójogi felelősségről azt mondja Visontai Soma dr.: “Szerzőnek és a büntetőjog szerinti tettesnek tekinti nem­csak azt, aki a cikket írta, hanem aki az esetleges bűncselekmény tényáradékát megállapító tarta­lom megalkotásában utasítással vagy adatok nyújtásával hozzájá­rult. A felelős szerkesztő nem fe­dezheti többé saját személyével és felelősségével a cikk vagy köz­lemény íróját, de még azt sem tehát, aki valamely cikkhez be­szélgetés vagy vitatkozás során anyagot vagy adatot adott’’. Az ügyvédi kamarák tiltakozó felirattal fordulnak a kormány­hoz, amelyben sajnálatuknak ad­nak kifejezést, hogy a kormány így akar rácsapni a sajtóra. A szo­cialista lapokra, de különösen a “Népszava’’ ellen egész szaka­szok vannak becsúszhatva az új javaslatban. A magyar esküdtszéknek és sajtónak lehetetlenné tételével úgyszólván teljesen letarolandó bitang tér válik az országból és a népnek, a tisztességes emberek­nek), mukkanni sem lesz szabad. Egy szabadságuk azonban lesz: bátran éhenhalhatnak a kifosz­tott országban. Még az Ameriká­ba való kivándorlást is lehetet­lenné tették, mert Tisza, úgy lát­szik, a régi táblabírákkal tart: Itt élned és éhenhalnod kell­ A harc a magyar munkásság részéről megindul a javaslat ellen, de kétséges, vájjon Tisza mungó­­csordája nem fejezi-e le az utolsó harci eszközt, a szabad sajtót. A megrágalmazott Transatlantic Trust Company a bíróság elé vihette volna Berkó D. Gézát és egész bizonyos, hogy elvették volna a kedvét a rágalmazástól. A Transat­lantic Trust Company és elnöke eltűrték a rágalmakat , így a bíróság nem dönthetett. Tegnapi cikkünket Berkó úr sem meri a bíróság elé vinni,­deig szeretnék, ha megint megmutatná hősiességét. Ha a bíróság nem lehet bírája a Hirdetés előtt­i hirdetés után című közleményben leközölt két cikk tar­talmának, még mindig elég hivatott bíró lesz az amerikai magyarság: ki a rágalmazó, melyik a szenylap. (-) ------------------­ AZ ELŐRE IGAZGATÓSÁGA ma este 8 órakor , gyűlést tart a Munkás Otthonban. Rosenberg, de biztosan dagad az ár, amely elnyeli majd Tiszát és bandáját egyaránt.

Next