Előre, 1913. november (2. évfolyam, 257-280. szám)
1913-11-13 / 267. szám
6 oldal, -.76.30 AZ AMERIKAI MAGYAR FORWARD Orcan of ”n“*r“r,B“ MUNKÁSSÁG LAPJA. * TM tv «**■*** People of Arperlin. Kiadja 1 a> »ülőre” lapkiadó «övetke- Published bjr thel “Előre” PoblIaMn* «et. 5 Baat 3rd street., New York. Association, Inc. 5 E. 3rd st« »«" BALOGH ISTVÁN elnök, MAGYAR ADY SoffAiAVSS' SVMIOR tttkftr. KISS JANOS penrlSros "W’' Merto.o «14 U«l..ra. Telephone: 7514 Ore bani. 1 ELŐFIZETŐS! AHar ~ SUBSCRIPTION RATES« Egy ívre ...33.01 i negyed évre —.76 One year ...63.0« I Three month*—.if Tél évre .... 1.60 ] egy hóra .. —.30 Six motth* .. 1.60 I One month .3( PUBLISHED EVERY DAY EXCEPT SUNDAY__________________ Remittances may be f’^^n.injek ,..t.l ’i«d« by Foit Office or u vagy Money or-verese Money Order. o, Chekien va«r by Registered mall. lőtt levélbe» küldernddlc. «3»«ered of tfce aicw Tort, If. Y. Po»t Office •* Second Clnm» Mattért ~ A MUNKA DIJA ÉS A KAPITALISTA JUTALMA. Sok érdekes eset kínálkozik a mindennapi életben bizonyítékul annak megállapításához, hogy a kapitalisták, a tőkések semmitevésük fejében bőséges jutalmat aratnak a termelésben a munkás bérével szembeni A munka díját általában hetenként néhány dollárban állapítják meg éppen azok a kapitalisták, akiket vagyonuk felment mindenfajta munka alól. A termelés érték összege, amelyet a munkáskezek hordanak össze, a kapitalistát illeti a mai jogrendszer értelmében. A kapitalista munkabérrel fizeti a munkásnak a termelésben való részét és magának tartja a fenmaradó értékösszeget. A nagy érték összegekhez nem társadalmi érdeme alapján jutnak a kapitalisták, hanem a termelés eszközeinek tulajdonjoga révén. fia a kapitalista egyebet sem tesz, mint autózik, a termelésből akkor is kikapja tőkéje után a hasznot. . .H ha a kapitalista vadászik, akkor sem csökken részesedése. Ha a kapitalista ebeivel tölti idejét, akkor is megkapja a ráeső hasznot, amely egészen nélküle — a munkás testeknek véres izzadság csepjeitől megöntözött termelésből fakad. Száz és száz azonos, hasonló esetet szolgáltat a kapitalista világ arra, hogy az autózás, a vadászás, a dőzsölés mellett jobban megterem mások munkájának gyümölcse, mint a munkásnak magának saját munkájából nagyon szűkre tartott életszükséglete. A kapitalista munkátlanságnak mindezek dacára is van elég védelmezője. A védelmezők egyik része azt állítja, hogy a termelő eszközöknek, a tőkének tulajdonosát jogosan illeti meg a haszon, mert hisz nekik köszönhető —mégpedig korkára tett tőkebefektetéseinek —, hogy a munkás munkába jut. A másik fajta pedig merészen arra hivatkozik, hogy míg a munkások kézzel, testi erővel dolgoznak, addig a tőkések ésszel járulnak hozzá a termeléshez. Az első érv, amely a tőke kockáztatásával védi a tőkések jutalmát, a termelést a kártyajáték eshetőségeivel ítéli meg: nyer vagy veszt a tőkés is, ahogy szerencséje fordul. Ha a tőkés a munkással szemben kockáztatná tőkéjét, volna némi alapja a tőke kockázatra való hivatkozásnak. Ámde a tőke a tőkével szemben kerül kockára. A munkások kiizzadják a értéktöbletért a hasznot, amely elosztódik a tőkések között. Ha egyik vagy másik tőkés nem kapja meg tőkéje után a hasznot, vagy ha elveszíti tőkéjének egy részét , a nyertes nem munkás, hanem egy másik tőkés. A haszon pedig nem aszerint osztódik el, hogy az egyik tőkés okosabb, mint a másik. A tőkések szellemi képességének semmi befolyása sincs a haszonra, egészen más tényezőktől függ, mint a tőkések egyéniségétől. A gyermek, mint az öreg. A férfi, mint a nő. Az iszákos tőkés éppen úgy megkapja a hasznot, mint a józan. Az örült, mint az épeszű. A munkás csak akkor kapja meg munkabérét, munkájának díját, ha elég erős, ha elég egészséges ahhoz, hogy dolgozzék, vércseppeket izzadjon. A munkabér, a munkadíja kikötéssel jár csak a munkásnak: meg kell szolgálnia testének egész erejével. A kapitalista könnyebben jut a haszonhoz. Hülye is lehet, bolond is lehet. És éppen azt bizonyítja, hogy a kapitalisták semmit sem járulnak hozzá a haszon megteremtéséhez. , Az élet sok-sok érdekes esete között, amelyek igazolják állításainkat, Ida M. Fagler milliomosnő esete, öt éve szanatóriumban van, hogy megbomlott idegrendszerével, gyógyíthatatlan elmebajával ne tehessen kárt önmagában és emberben. A szanatórium falai között a gyógyíthatatlan elmebajos asszony öt év alatt egy millió 506 ezer és 748 dollár hasznot csinált. Eszével vagy az elmebajával ? Elméért vagy elmebajért kapta-e tőkéje után a másfél millió jutalmat. Ki a rágalmazó ? Nem reszket a tollunk, amidőn megkérdezzük, ki a rágalmazó? Reszketnünk kellene, mert Berkó D. Géza úr alaposan megfenyegetetett bennünket, majd megmutatja, ki ő, majd elbánik velünk a született rágalmazókkal. Bíróságot és perokat ígért minden sorunkra. Perelni fog-e Berkó D. Géza úr, amikor felelevenítettük cikkeinek egyikét, amelynek minden betűje rágalom egy intézet és annak vezetője ellen? Lesz-e bátorsága az amerikai bíróság elé vinni a tegnap leközölt cikkeit? Meri-e a bíróságra bízni újra, harmadszor az eldöntést, ki a rágalmazó? A tudatlanság vámszedői. New Bruswickban (N. J.) egy minap tartott nagy népgyyűlésen megkérdezték az előadót : miképp lehetne védekezni a telekeladó szélhámosok ellen? A kérdést nyilvánvalóan azért tették föl New Bruswickon, mert ott telek-szélhámosságoknak dűltek be a magyarok. Más helyeken másfajtája szélhámos-garázdálkodások koppasztották meg a magyarokat: részvény-crookok, gyógyszer-csalók, stb.; szóval: az amerikai magyarság kitűnő anyagnak bizonyult a különböző fajtájú csalási vámszedések számára. Azt mondja a régi példabeszéd, hogy vigasztalásul szolgál a szerencsétlenek számára, ha társaik vannak a bajban. Az amerikai magyarságnek is meg lehet az a vigasza, hogy nemcsak közüle dőltek be sokan a szélhámos vámszedőknek, hanem a lengyelek, tótok közül is. De azt már sehol sem olvastuk, hogy például a finn, vagy a cseh vagy a német munkások is utólagosan, az efféle becsapatások után kérdeznék meg, miképp kell az efféle becsapatások ellen védekezni? Nem, ezek nem várják meg, míg megcsalják őket, ezek között nincs talajuk a tudatlanság vámszedőinek. Miképp lehet védekezni a tudatlanság bármelyik fajtájú vámszedői ellen? A tudatlanság ellenkezőjével: a tudással A tudás persze nem jön magától, semmi közössége sincs a szájba röpülő sült galambbal, hanem meg kell azt szerezni. És ha valamely téren, úgy ezen van joga az amerikai magyar munkásságnak arra, hogy segítő kezet kérjen az újságtól, az egylettől, attól az úgynevezett képzett elemtől. Ezeknek a kötelessége a tanítás, amely tudást ad, amellyel szemben tehát csütörtököt mond a tudatlanság legson thriveribb vámszedőinek minden mesterkedése is. Az újság akkor hinti el a tudást, ha a fölvilágosodottságot hirdeti minden rovatában. A rémregények például vagy a jósnőhiredtések nem a fölvilágosítás munkáját végzik. Az egyleti vezetők sem akkor teljesítik kötelességüket, ha az egyletet egyszerűen létrának tekintik, amelyen ők a hiúságukat kielégítő magaslaton másznak föl; azoknak az úgynevezett képzett elemeknek is másban kell a munkájukat kimenteniük, mint hogy szerepeltessék lakomákon mondott fölköszöntők révén a nevüket. Mindez hiúság, de még inkább üzlet. A tanítás, amely tudást ad, az más. Amit például az Amerikai Magyarság Kulturszövetsége végez, az tanítás, az fölvilágosító munka. Minden rovatukban erre vannak kötelezve az újságok és ez a főhivatásuk az egyesületeknek, az volna az értékes szereplése annak a többször említett képzett elemnek. Ki a sötétségből, előre a világosság felér ez a tanítás, az a kulturmunka, ez a tudás szétosztása És a tudás szétosztásával válik lehetetlenné a tudatlanság vámszedőinek megannyi garázda érvágása az amerikai magyarságon. Fölvilágosodott, tehát fegyelmezett elméjű ember elé hiába mennek a legravaszabb trickekkel afféle south riveri részvényeket kínálni, hiába akarnak ilyen em-bereknek víz alatt levő farmokat és más tulajdonát tevő telkeket, s gyógyszer néven szereplő kotyvalékokat eladni. Foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel az amerikai magyarok, kultúra terjesztő- A KICÉGÉREZETT TISZA PISTA ÉS BANDÁJA. A magyar ellenzék október 30-án megjelent a parlamentnél, csúfolt mungó tanyán, hogy szemtől-szembe állva szemein vágja Tiszának és a mungó betyároknak a panamákat. Az ellenzék bevonulása nem azt jelentette, hogy most már készek részt venni Tisza parlamentjének tanácskozásaiban, hanem csupán csak alkalmat kerestek hogy egyszer már számolhassanak a bihari betyárokkal. Az ellenzék, de különösen a függetlenségi párt elnökének Károlyi Mihálynak eljárásából eklatánsul kivált az a mozzanat, amikor jogaival élni akarván, nem akarta elismerni a Tisza házszabály rendelkezéseit és azok alá nem volt hajlandó magát alávetni. Tisza borzasztó erkölcsi vereséget szenvedett a képviselőháziján. Spontán rábizonyította az ellenzék a Lukács tolvajlásával való teljes szolidaritását. Szemtől-szembe így még soha el nem árulta magát Tisza, hogy gyönge és az érvek hijján durvaságra hajlandó, hogy csak darabontjainak a pisztolyaira támaszkodik. Károlyi Mihály kezdte a támadást, Andrássy folytatta és Vázsonyi beszéde volt a vádbeszéd, a margitszigeti pinka-panama ügyében. Az október 30-iki gyűlésen az ellenzék megadta a módját a mungó tábornak és Tiszának, hogy hosszabb vitában tisztázzák a panamák ügyét és a vitából súlyos sebekkel, elítélve és leverve került ki a kormány és a mungópárt. A függetlenségi párt tagjai és az egész ellenzék elhatározta, hogy megjelenik az okt. 30-iki képviselőházi gyűlésen és ennek értelmében már kora délelőtt megjelentek a Ház folyosóján az ellenzéki képviselők. Tisza az az elnöki tanácsosa, azonnal visszavonult konferálni, hogy mi legyen a teendő. Valamennyi ellenzéki vezető politikus megjelent, Justhot kivéve, aki beteg. Az ülés az elnök, Beöthy Pál heccelődésével kezdődött. Pár ellenzéki képviselőt régebbi ügyekből kifolyólag a mentelmi bizottsághoz utasított. Az elnök jelentette, hogy az ellenzék öszszehivatta a Házat és bemutatta az összehívó ívet.* Javasolta, hogy az ívet helyezzék irattárba. Erre várt az ellenzék és megindította a vádak árját. Károlyi volt az első szónok és kijelentette, hogy az ellenzék tisztázni akarja a margitszigeti panama dolgát. Károlyi Mihály: Tisza kijelentette, hogy a felelősség fanatisével foglalkozzanak, ismeretterjesztő előadásokat rendezzenek az egyletek, szerepeljen ezeken az a képzett elem, majd rájön akkor magától is az amerikai magyar munkásság, hogy miképp kell védekezni a szélhámosok ellen. A tudatlanság ellenszere a tudás és ez olyan oltóanyag, amellyel szemben hiábavaló a tudatlanság vámszedőinek minden ágálása. A tudástól nagyon sok embert az tart vissza, hogy egynéhány centjébe kerül, a tudatlanság ellenben száz meg ezer dollárokba. Nagyon-nagyon sok tudást meg lehetett volna szerezni annak a pénznek a századrészéért, amennyit már a tudatlanság vámszedői vertek ki az amerikai magyarságból. kusa. Csodálatos, hogy mégis megakadályozza,technikailaglehetetlenné teszi, hogy a felelősség kérdését itt tisztázzuk. A mi idejövetelünk célja most az, hogy még erősebben, még hangosabban tiltakozzunk az erőszak ellen, amelynek elvi ellenségei vagyunk. A miniszterelnök úr állandóan a többségi elvre hivatkozik és minden alkalmat megragad, hogy erőszakosságait a többségi elv alapján igazolja. Ezt a frázist azonban elrúgta magától teljesen, amikor azonosította magát Lukács erkölcsi rendszerével. Nem kutatom azt, hogy a margitszigeti játékbanknak megadta-e az engedélyt Vagy nem. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a miniszterelnök tud és tudja azt, hogy a munkapárt a korrupció eszközeivel lett megteremtve. A miniszterelnök úr tudja és tudta azt, hogy a munkapárt a bankok és részvénytársaságok megsarcolása útján szerzett pénzzel jött létre. A miniszterelnök tudta és tudja azt, hogy a munkapárt címek és rangok adományozásánál összegyűjtött pénzzel vesztegetés útján szerzett többséget és amikor a miniszterelnök úr mégis azonosítja magát ezzel a rendszerrel, teljesen fölrúgta a páriánentarizmust, mert az igazi parlamentarizmus csak erkölcsi alapon létesülhet. Ennél a többségnél nem lehet parlamentarizmusról beszélni. Nem enyhíti a miniszterelnök úr tényeit, ha kijelenti, hogy a jövőben nem hajlandó ilyen pénzeket elfogadni. Bátor vagyok egy emberről hasonlatot mondani, aki bekerült egy rabbibandába. A rablóbanda vezérét nem akarja bajba sodorni . . . (Nagy zaj a munkapárton.) Az elnök: Rendreutasítom a képviselő urat. Károlyi Mihály: Hogy az ilyen ember, aki ilyen társaságba belekeveredett, aki ennek a társaságnak a működését elítéli, annak a legnagyobb vehemenciával kifejezést ad, hogyha mégis továbbra feje, barátja marad ennek, akkor ez az ember a felelősségnek legalább is nem fanatikusa. Figyelmeztetnem kell a képviselőházat arra, hogy az ilyen rendszer, amely kizárólag megvesztegetésre van alapítva, tönkre fogja tenni az országot. Tönkreteszi nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is. Az anyagi romlás szélén vagyunk, hogy az erkölcsi romlás milyen fokot ér, arra nem merünk rámutatni, tessék csak a választásokat megnézni. Azt fogja erre mondani a miniszterelnök úr, hogy hiszen a vármegyék egymásután bizalmat szavaztak. Az országban a legnagyobb megelégedés van, senki sem panaszkodik. Fiat épp ebben látom az erkölcsi sülyedést. A római császárság idejében odáig sülyedt az ország, hogy egy császárnak a szeszélye folytán egy lovat választottak konzulnak. Vázsonyi Vilmos közbeszól: Kinevezett tisztviselő volt a ló! Károlyi Mihály: A miniszterelnök úr nem vett részt a rablásban, de a rablott tárgyak értékesítéséből származott előnyöket élvezni akarja nyugodtan továbbra is. Az elnök (csönget) : Figyelmeztetem a képviselő urat a házszabályokra. (Olvassa): “A szónoknak beszéd közben egyeseket társadalmi osztályokat, hitfelekezeteket, nemzetiségeket . . . Eitner Zsigmond: És panamistákat ! Az elnök: . . . támadni nem szabad.” Gál Sándor: Mióta lettek a panamisták társadalmi osztálly? Héderváry Lehel: Tilos a panamisták ellen izgatni! Károlyi Mihály. Már most, ha azt látom, ha a miniszterelnök úr a korrupció és a bankok megsarcolása útján összeszedett többség előnyeit élvezni akarja, akkor " lehet naiv ember a rablóbandában, de nem lehet a felelősségnek olyan fanatikusa, mint ahogy ő hirdeti. A miniszterelnök úr, elismerem, nem vett részt valóban a rablásban és nem rablófőnök. Az elnök: Figyelmeztetem a szónokot, hogy ezért a kifejezésért rendreutasítom. Károlyi Mihály: Ismétlem, az a többség, amely erkölcstelen útán jött létre, nem képviselheti a nemzetet és annak vezére nem állhat erkölcsi alapon. Amikor egy nagy per befejezése után és egy bírósági ítélet folytán a volt miniszterelnök Európa legnagyobb panamistájának deklaráltatott, akkor akadt egy többség, egy párt, amely ünnepelte ezt az embert és azonosította magát vele. Huszár Károly: A munkapártban a legkisebb, de Európában a legnagyobb. Károlyi Mihály: Jellemző az általános romlásra, hogy a miniszterelnök úr, akinek elsősorban kellene respektálni a király nevében hozott ítéleteket, úgy vonja le a konzekvenciákat, hogy hozzászegődik azokhoz, akik ünnepük ezt a hőst, a bűnöst, Európa legnagyobb panamistáját. Károlyi beszédét az egész ellenzék harsogó éljenzéssel fogadta. Mindenki fölállt és tapsolt a baloldalon. Azután pedig fölemelkedett egy fekete szemüveges, sápadt alak, Tisza István, hogy mentsen, ha még menteni tud valamit. Tisza mentegetőedzése kárba veszett. Egyetlen okot, érvet sem tudott felhozni az elhangzott kemény szavak enyhítésére. Teljesen megsemmisülve makogott valamit, ami inkább panasznak, mint védelemnek tetszett. Az ellenzéki képviselők szemére lobbantották Tiszának az aradi választási visszaéléseket és Tisza védekezve beismerte, hogy pénzzel szerezte meg mandátumát. Közben Károlyit támadta pár szóval, amiért azonban meglakolt, mert Károlyi őszinte nyíltsággal rácáfolt Tisza makogó vádjaira, amit senki sem hitt el Tiszának, kivéve az erkölcsi posványba sülyedt mtingók. Andrássy szintén Tiszát támadta és szemére vetette a munkapárti többség összeverbuválásainak módjait. A többségnek két eszköze van — mondta Andrássy —: a meg nem engedett pénz és a meg nem engedett erőszak. Vázsonyi valóságos vádbeszédet tartott. Élesen bírálta Tisza szerepét a pinka-ügyben és bebizonyította, — amti nem is volt titok — hogy Tisza föltétlenül tudott a játékbank üzletéről és a másfél millióról, amit a Lukácskormány választási célokra kapott. Tisza beszéd végeztével hazugságnak deklarálta Vázsonyi állításait, mire Beöthy elnök, Tisza engedelmével rendreutasította magát Tiszát is a kifejezésért. Tisza védekezése a Vázsonyi beszédében foglalt súlyos vádak ellen hatástalan maradt. Az ellenzék szereplése ezen a gyűlésen nagy hatással volt a közvéleményre és a Tisza kormány szuronyokra és pinkapénzre támaszkodó hatalma ingófélben van. A lavina megindult és a közeljövőben az ár még jobban fog torlódni a mungó kormány feje fölé, míg teljesen eltemeti. Az ellenzék, de különösen a magyar szociáldemokrata párt sajtója erős agitációt kezdett a sajtótörvény és esküdtszéki reform törvénnyé tevése ellen. Országszerte tiltakozó gyűléseket tartanak, ahol a jobbérzésű jogászok is ellene agitálnak a törvénytervezetnek. A magyar közvéleményt megmozgatták és lassan. Lemingózott sajtószabadság. Készül a sajtó-gillotin Magyarországon. Magyarországon nemcsak a parlamentből verik ki a becsületesebb törvényhozókat, nemcsak pinkapénzzel és sópénzzel választatnak mungó Tisza-huszárokat képviselőkké, nemcsak a bőrét nyúzzák le a szegény népnek adói fejében ágyúra, hadihajókra, hanem már a szabad szót, a gondolatnak írásban való kifejezését is lehetetlenné akarják és fogják tenni. Tisza és kormánya, mangói és államtitkár-handléjai új sajtóreformot akarnak a szegény magyar újságirodalomra zúdítani. Vadász Lipót, kisvárdai ügyvéd és államtitkár sajtótörvényt készített, amelyet már az illetékes munkabizottság elé terjesztettek, előzőleg egy kis ankét komédiát rögtönözve hozzá. Hogy mit tartalmaz ez a ginotin-törvényjavaslat, arról helyes képet alkothatunk, lux a radikális magyarországi hírlapokat olvassuk-Az újságíró testületek, így az Újságírók Egyesülete, még csak az ankétre sem tartotta szükségesnek elmenni, annyira alávalóan pimaszul rossznak tartja a tervezett sajtóreformot, amely rendelkezéseivel lehetetlenné teszi a szabad véleménynyilvánítást, a kritika jogának gyakorlását. Egy magasrangú bíró ezt írja: “Az adminisztratív intézkedések belegázolnak a magánjogba annyira, hogy olyan lap, amely élni akar, kénytelen kormánypárti lenni. Különösen áll ez a kolportázs lapokra, amelyek valószínűleg a sajtószabadság intézményes biztosítását várják és ehelyett annak intézményes lebunkózását kapják. Föltéve, hogy a sajtószabadsághoz tartozónak veszik azt a 48-as intézkedést is, hogy bárki szabadon terjesztheti godolatait”. A sajtójogi felelősségről azt mondja Visontai Soma dr.: “Szerzőnek és a büntetőjog szerinti tettesnek tekinti nemcsak azt, aki a cikket írta, hanem aki az esetleges bűncselekmény tényáradékát megállapító tartalom megalkotásában utasítással vagy adatok nyújtásával hozzájárult. A felelős szerkesztő nem fedezheti többé saját személyével és felelősségével a cikk vagy közlemény íróját, de még azt sem tehát, aki valamely cikkhez beszélgetés vagy vitatkozás során anyagot vagy adatot adott’’. Az ügyvédi kamarák tiltakozó felirattal fordulnak a kormányhoz, amelyben sajnálatuknak adnak kifejezést, hogy a kormány így akar rácsapni a sajtóra. A szocialista lapokra, de különösen a “Népszava’’ ellen egész szakaszok vannak becsúszhatva az új javaslatban. A magyar esküdtszéknek és sajtónak lehetetlenné tételével úgyszólván teljesen letarolandó bitang tér válik az országból és a népnek, a tisztességes embereknek), mukkanni sem lesz szabad. Egy szabadságuk azonban lesz: bátran éhenhalhatnak a kifosztott országban. Még az Amerikába való kivándorlást is lehetetlenné tették, mert Tisza, úgy látszik, a régi táblabírákkal tart: Itt élned és éhenhalnod kell A harc a magyar munkásság részéről megindul a javaslat ellen, de kétséges, vájjon Tisza mungócsordája nem fejezi-e le az utolsó harci eszközt, a szabad sajtót. A megrágalmazott Transatlantic Trust Company a bíróság elé vihette volna Berkó D. Gézát és egész bizonyos, hogy elvették volna a kedvét a rágalmazástól. A Transatlantic Trust Company és elnöke eltűrték a rágalmakat , így a bíróság nem dönthetett. Tegnapi cikkünket Berkó úr sem meri a bíróság elé vinni,deig szeretnék, ha megint megmutatná hősiességét. Ha a bíróság nem lehet bírája a Hirdetés előtti hirdetés után című közleményben leközölt két cikk tartalmának, még mindig elég hivatott bíró lesz az amerikai magyarság: ki a rágalmazó, melyik a szenylap. (-) ------------------ AZ ELŐRE IGAZGATÓSÁGA ma este 8 órakor , gyűlést tart a Munkás Otthonban. Rosenberg, de biztosan dagad az ár, amely elnyeli majd Tiszát és bandáját egyaránt.