Előre, 1914. március (10. évfolyam, 676-699, 670-671. szám)
1914-03-21 / 692. szám
9—76 oldal. " MELLÉKLET SATURDAY (SZOMBAT), MARCH 21., 1914. ^ _____MAGAZIN SECTION 9—^ ^_^__ A mexikói nemze halálos vegzusáját vívja. A fővárosban, Mexikó Cityben, a kormánypalotában egy részeges, korrupt, fölfegyverzett diktátor ül; másik oldalon Villa, a “forradalmi vezér” rablóbandája garázdálkodik és mindkét halálos ellenség között elvész, pusztuló rommá lesz egy szép és gazdag ország, az Egyesült Államoknak közvetlen szomszédságában. A rombolás nap-nap után fokozódik és a rettenetes, félelmetes állapotok le sem írhatók. Ezekkel a szavakkal jellemzi Mexikó helyzetét egy amerikai újságíró, aki régebb idő óta Mexico Cityben tartózkodik. Ez az amerikai újságíró élénk színekkel írja le a rettenetes állapotokat, amelyek most a haldokló országban uralkodnak. Az idegen, aki Mexico Citybe érkezik — mondja az újságíró — meglepődik a salálos és tespedő csöndben. A bankokat bezárják; az arany és ezüst elfogyott az acél szekrényekből; a kereskedelem teljesen megbénult; óriási földterületek parlagon állanak; 3500 mérföldnyi vasútvonal meg van rongálva; 4000 vasúti kocsit perzseltek föl a forradalmárok; harminc év békés nyugalmának minden fölhalmozott gazdagsága porrá lett ... Az egész ország egy szomorúan véres színpad, amelyen borzalmasnál borzalmasabb jelenetek játszódnak le nap-nap után. Százszámra ölik le a békés embereket, megkínoznak védtelen nőket és gyermekeket, meggyaláznak anyákat és ártatlan leányokat a szabadon garázdálkodó forradalmárok és kormánycsapatok egyaránt. Mexico City azonban nyugodt. A főváros lakossága nem érdeklődik a rettenetes rombolás és a véres harcok iránt. Víg élet folyik a fővárosban. A vendéglők, kávéházak és más nyilvános helyek zsúfolva vannak, a színházak megtelnek éppen úgy, mintha a nagy országban teljes béke és nyugalom honolna és nem folyna vészes, véres testvérimre. És a vigadó fővárosban, a világosszínűvé festett 700 lábnyi hosszú rezidenciában tanyáz a háború hőse, abban a palotában, amelyben számtalan kis és nagy diktátor ült már. Ott fészkel a vérszomjas Huerta és mint vérbeli indián, fagyasztó flegmávalállja a helyét, amelyből sem a belső, sem pedig a dühöngő külső ellenség nem képes őt elmozdítani. Hluerta vérbeli indián. A Jelisco-törzsből származik és mint a többi törzsbeli indián, ő is alacsony, szélesvállú, izmos karokkal, szabálytalan kerek arccal. Homloka alacsony és szemeiben beteges, de villogó fény ül. A szemét rendszerint nem látni, mert sötét szemüveget hord, ami vad, ellenszenves külsőt kölcsönöz egész lényének; orra nagyr és hajlott, mint a „„...undoré. Arccsontjai nagyok és kiállóak, mint a telivér indiánoknál, míg álla szögletes és erős, mint egy dijbirkózóé. Félelmetes benyomást tesznek az emberre vékony ajkai, melyek fölött rövid, vágott, tömött bajusz ül. Ajkai körül vérfagyasztó, hideg, brutális hajlamra következtető vonás ül, amely néha-néha mosolyszerűen félrerándul, de ajkai, ezek a vérszomjas kinézésű ajkszélek örökösen lecsukva vannak. Huerta soha sem mosolyog. A hosszúkás feje, rövidre nyírt hajával kivácsian mozog a nyakon, nyugtalanul, izgatottan, de az egész alakja szokatlan erélyt, keménységet és félelmet nem ismerő bátorságot mutat. Areszine barna, mint az indiánoké általában. Mozdulatai durvák, esetlenek, az intelligencia minden külső jele nélküliek. Első pillanatra azonban rögtön látni, hogy ez az ember nem közönséges. Azt a benyomást kelti, hogy egy vaskezű, rettenthetetlen zsarnok van előttünk. Ez az az ember, akinek akaratát és parancsát vakon teljesíti a kormány és egész Mexico. Ez az a katona, aki dacol a forradalmárokkal és az Egyesült Államokkal egyezérre és majdnem lehetetlennek látszik, hogy ezt a vaskezű zsarnokot a forradalmárok és Oncle Sam eltudnák űzni palotájából,ahol korlátlanul és egymaga uralkodik Mexico népe fölött. Huerta körül van véve egy csapat tehetségtelen kis embertől, akik között 3 az egyedüli valaki. Annyira valaki, hogy játékszerként bánik el mindenkivel és azok kénytelenek parancsainak engedelmeskedni. Ez a kemény ember már korán reggel iszik. Iszik a ‘‘tüzes italból” egészen késő estig, mígnem tökéletesen elázik. És részegen, ittasan küldi rendeleteit a Supreme Court-okhoz, irányítja a vámjövedelmeket, ellenőrzi az államkincstárt, diktál a szolgalelkű parlamentnek és parancsol az egész kormányhadseregnek. *■ Mexico valamennyi eddigi diktátora nagy előszeretettel viselte a cifra, gazdag egyenruhát. Szerette a pompát és a sallangot annyitra, hogy például Santa Qua, Mexico egykori hatalmas diktátora, eltörte volt lábát és ezt a lábat az orvosok amputálták. Az elbizakodott, hatalmas diktátor ennek a levágott testrésznek díszes, nagyszabású temetést rendezett, ő maga is követte a hatalmas, cifra temetési menetet és ő maga is könyvzett, amikor egy püspök virágos és nagyhatású szónoklattal búcsúztatta el a levágott lábat. Huerta azonban szakított a régi szokással. Demokrata módjára egyszerű öltözetben jár. Az utcán vagy kávéházban egyszerűen viselkedik, barátságos és főleg demokratikus. Testőrgárda sohasem kíséri, amikor körsétára indul a fővárosban. Ezt azért teszi vakmerően és föltűnő bátorsággal, mert népszerűvé akar lenni a nép szemében. ‘‘Egyszerű indián vagyok” *—, szokta tüntetően , nagyon gyakran hangoztatni. Az azonban közismert róla, hogy már kora hajnalban kezdi az ivást. Délutánonként a legjobb kávéházak egyikébe megy a La Francisco streeeten Mexico Cityben. Ott üldögél és évődik a vérszomjas indián — a fiatal pincérlányokkal. Éjjelente a Cafe Colon-ba szokott eljárni. Ez olyan hely a mericoi fővárosban, ahová a feslett nők, gamblerek és más kétes alakok tanyáznak. A helyiség tulajdonosa a diktátor egyik legjobb barátja. Hogy mennyire szívén viseli Huerta az ország rettenetes állapotát, abból is következtethető, hogy a diktátor minden két-három hétben néhány napra eltűnik úgy, hogy alig találnak rá. Ilyenkor a hadügyminiszter titkos ügynököket küldöz szét a főváros minden kéteshírű házába és ezek rendszerint részeg állapotban, feslett nők tivornyázása közepette találnak rá Huertára. A kormány azután abban a kétesbírű házban meglátogatja a diktátort és tanácskoznak vele az ország állapotáról és a sürgős, elmaradt teendőkről. Ilyen az az ember, aki kezében tartja a nagy és gazdag, romlásnak induló országot. Huerta tivornyáira élénk világot vet az a dolog, amit egy amerikai polgár mond el, akinek a mexikói kormány 200 ezer pesoval tartozik katonai egyenruhák szállításáért. A kormány nem akarta kifizetni az összeget és az amerikait azzal ijesztették, hogy elfogatják és kiutasítják (legjobb esetben főbelövik). Az amerikai főkonzul közbelépett földije érdekében és elment Huertához. A diktátort több órai keresés után egy színházban találta meg a kulisszák mögött, amint táncosnők társaságában, mámorosan, vigyorgott a belépő diplomatára. Amint a konzul belépett, az ölében ült egyik táncosnőt eltolta magától és meghallgatta a diplomata előterjesztését. Majd névjegyet vett elő, arra utasítást irt és elbocsátotta kegyesen a konzult. A megzavart tivornyát — amint az ajtó bezárult a diplomata után — vígan folytatta. Most, a háborús izgalmak közepette, a Café Colon-ban tölti a diktátor estéit, néha nappaláit is. Valósággal a kávéházban tölti egész idejét. Ugyancsak e tivornyahelyen intézi el a legsúlyosabb államcsínyeket. Minisztériumát is gyakran kényszerítette már arra, hogy ebben a helyiségben tartsanak tanácsot fontos államügyekben. Nemrégen japán tisztek látogatták meg a diktátort. Huerta ebben a helyiségben bankettet rendezett a tiszteletükre. A vérszomjas diktátor annyira berúgott, hogy valósággal önkívület állapotba esett és nem volt képes hazamenni. Szobát nyitottak a részére a hotelben és mikor nyugalomra akart térni fölhivta titkárát és parancsot adott neki, hogy keresse föl dr. Oriolit, a volt hadügyminisztert, fogja el és lövesse agyon. A volt hadügyminiszter Mexico egyik legismertebb embere, jó államférfi, kitűnő diplomata. Valahogyan megtudta, hogy halálra keresik és félelmében elbújt. Huerta ezalatt mély álomba merült.. Reggel, amikor a titkár jelentette, hogy — sajnos —, nem teljesíthette parancsát, mert a volt hadügyminiszter eltűnt. — Mit akar ön — kérdezte a kijózanodott diktátor. — Dr. Orioll megöletésére kiadott parancsot nem hajthattuk végre ... -» Hát ki volt az az őrült, aki az én leghűbb emberemet meg akarta öletni? — Ön, elnök úr! ön adta ki az este a szigorú parancsot. -- Én? hökkent meg Huerta. Lehetetlen. Különben jegyezze meg — szólt a meglepett titkárhoz —, ha én ittas vagyok, nem kell a parancsaimat végrehajtani. És ez az állat ma a nagy, hatalmas terjedelmű Mexikó diktátora, millió ember fölött korlátlanul. A HALDOKLÓ ORSZÁG. Gyárosok országos szövetsége. — A kongresszusi vizsgálat csiklandozza karcolásával az óriás gyárosszövetség házát. Modern idők Jeruzsálemben. A szent helyekre nagyon rá jár a modern idők rúdja. A legendák, a hajdankornak lilaszinti pározata, amelyen keresztül mindent oly fenségesnek, oly emberfölöttinek, oly isteninek látunk, egy ideig küszködnek a modern idők ellen, azután elernyedten abbahagyják a harcot és elvonulnak boldogabb vidékre. De hol vannak ezek a boldogabb vidékek ? Lassanként megszűnnek, elröppennek a földről és világosan látó emberi józanság foglalja, el a helyüiket mindenütt. Volt két pont a világon, ahonnan minden sötétség, minden fanatizmus kiáradt, ahonnan évszázadokon át táplálkozoott az emberi haladásnak, a felvilágosodásnak ellensége. Az egyik Róma, az isten helytartójának székhelye, a másik Jeruzsálem, a Rómánál is szentebb város, a keresztes háborúknak, a faji gyűlölködésnek, az antiszemitizmusnak eredeti oka. Róma már nem a pápáé és őszentsége mint idegeneknek való látványosság — meghúzódik az egyik csücskében és elábrándozhatik arról, hogy valamikor királyokat és országokat büntetett átkaival. Ami pedig Jeruzsálemet illeti, ez sem fog sokáig megmaradni, “mint olyan’ . Isteni hangulatát mindjobban megtépázza a modern korszellem, antik patináját lekoptatja a haladás és hovatovább egyszerű látványosság Salamon és Jézus városa. Majd eljönnek az idők, amikor tele lesz bazárokkal, modern gyárakkal, mozikkal. Majd eljön az az idő, amikor rideg közigazgatás fogja intézni a sorsát. Lesznek egyenruhás rendőrei, gunmo ¡■‹‹, gangsterei, graftelő politikusai, pool roomjai, és lesznek majd szocialistái, szakszervezetei, sztrájkjai. Brrr! Milyen furcsa és milyen érdekes lesz, amikor a Szent Sír temploma mellett megnyakalják a sztrájktörőket, ájszkrimet mérnek a Kálvária tövében és villamos car csilingel a Sa' Sámon falának maradványai mellett. Máris nagyon belegázolt a modern haladás az ottani szent hangulatba, mert hogy Jeruzsálem már vasúti állomás és a kőszénfüst és a gépolaj szaga behatol a Jézus sírjába és a pátriárkák sírjába egyaránt. Jeruzsálem szellemi forradalom előtt áll. Nemsokára meg fog halni, hogy föltámadjon modern városnak, hogy belesodródjék a nagy életbe. Éppen most dolgoznak azon a terven, hogy a szent Jeruzsálem utcáit ellássák modern villamos közúti kocsikkal és ugyancsak az utcáit villamos világítással. Vízvezetéke is lesz idővel. Hogy azonban a mérnökök ezt az istentelen tervet megvalósíthassák, le fogják rombolni a városnak ősi falait és regényes tornyait, hogy annál jobban beáradhasson a modern kor levegője. Ezek a reformok azért váltak szükségessé, mert Jeruzsálem lakossága nagyon fölszaporodott, különösen az orosz zsidóság odaözönlése folytán. A városban és környékén az utóbbi tíz év alatt népes zsidó gyarmatok, keresztény telepek, kórházak, zárdák, intézetek, iskolák és más épületek keletkeztek, úgyhogy a mai Jeruzsálemnek a falakon kívül eső része már nagyobb, mint a falakon belül levő ősi piszokrészek. Nemsokára négy külön közúti vonalat fognaklétesíteni. Az egyik a jaffai kapunál fog kezdődni és a lerombolandó falak helyén kikerül a modern városrészbe. Az első, két mérföld hosszú vonal, különösen a szent város üzleti negyedére lesz nagy áldás, míg a másik az új zsidótelepeket fogja összekötni a jaffai kapuval. A harmadik körben megkerüli az egész várost és minden érdekes résznél megállapodik, többi közt a Kálváriánál is, ahol Jézust fölfeszítették, továbbá a királyok sírjánál, az Olajfák hegyénél és a jehosaphát völgyénél, megszomorítván ezáltal sok prófétának és egyéb bibliai előkelőségnek a szellemét. A negyedik vonal a jaffai kaputól Bethlehemig megy, ahol Jézus született, tehát azt a pontot fogja megközelíteni, amekynél szentebb nincs az egész világon: a Göncöl-szekerét, a Tej utat és százbillió csillagot is beleértve. A város falaira, amelyek három mérföldnyi körzetben övezik a várost és némely helyütt, 35—50 láb magasak, az istentelen török kormány licitációt hirdet. A legtöbbet ígérő (Folytatás a 8. oldalon.)