Előre, 1914. március (10. évfolyam, 676-699, 670-671. szám)

1914-03-21 / 692. szám

9—76 oldal. " MELLÉKLET SATURDAY (SZOMBAT), MARCH 21., 1914. ^ _____MAGAZIN SECTION 9—^ ^_^__ A mexikói nemze halálos vegzusáját­ vívja. A fővárosban, Mexikó Cityben, a kormány­palotában egy részeges, korrupt, fölfegyver­zett diktátor ül; másik oldalon Villa, a “­forra­dalmi vezér” rablóbandája garázdálkodik és mindkét halálos ellenség között elvész, pusz­tuló rommá lesz egy szép és gazdag ország, az Egyesült Államoknak közvetlen szomszédsá­gában. A rombolás nap-nap után fokozódik és a rettenetes, félelmetes állapotok le sem ír­hatók. Ezekkel a szavakkal jellemzi Mexikó helyze­tét egy amerikai újságíró, aki régebb idő óta Mexico Cityben tartózkodik. Ez az amerikai újságíró élénk színekkel írja le a rettenetes ál­lapotokat, amelyek most a haldokló országban uralkodnak. Az idegen, aki Mexico Citybe érkezik — mondja az újságíró — meglepődik a salálos és tespedő csöndben. A bankokat bezárják; az arany és ezüst elfogyott az acél szekrényekből; a kereskedelem teljesen megbénult; óriási földterületek parlagon állanak; 3500 mérföld­­nyi vasútvonal meg van rongálva; 4000 vasúti kocsit perzseltek föl a forradalmárok; har­minc év békés nyugalmának minden fölhalmo­zott gazdagsága porrá lett ... Az egész ország egy szomorúan véres szín­pad, amelyen borzalmasnál­ borzalmasabb jele­netek játszódnak le nap-nap után. Százszámra ölik le a békés embereket, megkínoznak véd­telen nőket és gyermekeket, meggyaláznak anyákat és ártatlan leányokat a szabadon ga­rázdálkodó forradalmárok és kormánycsapa­­tok egyaránt. Mexico City azonban nyugodt. A főváros la­kossága nem érdeklődik a rettenetes rombolás és a véres harcok iránt. Víg élet folyik a fővárosban. A vendéglők, kávéházak és más nyilvános helyek zsúfolva vannak, a színházak megtelnek­ éppen úgy, mintha a nagy országban teljes béke és nyu­galom honolna és nem folyna vészes, véres test­vérimre. És a vigadó fővárosban, a világosszínűvé festett 700 lábnyi hosszú rezidenciában tanyáz a háború hőse, abban a palotában, amelyben számtalan kis és nagy diktátor ült már. Ott fészkel a vérszomjas Huerta és mint vérbeli in­dián, fagyasztó flegmával­­állja a helyét, amelyből sem a belső, sem pedig a dühöngő külső ellenség nem képes őt elmozdítani. Hluerta vérbeli indián. A Jelisco-törzsből származik és mint a többi törzsbeli indián, ő is alacsony, szélesvállú, izmos karokkal, szabály­talan kerek arccal. Homloka alacsony­ és sze­meiben beteges, de villogó fény ül. A szemét rendszerint nem látni, mert sötét szemüveget hord, ami vad, ellenszenves külsőt kölcsönöz egész lény­ének; orra nagyr és hajlott, mint a „„...undoré. Arccsontjai nagyok és kiállóak, mint a telivér indiánoknál, míg álla szögletes és erős, mint egy dijbirkózóé. Félelmetes be­nyomást tesznek az emberre vékony ajkai, me­lyek fölött rövid, vágott, tömött bajusz ül. Aj­kai körül vérfagyasztó, hideg, brutális haj­lamra következtető vonás ül, amely­ néha-néha mosolyszerűen félrerándul, de ajkai, ezek a vérszomjas kinézésű ajkszélek örökösen le­csukva vannak. Huerta soha sem mosoly­og. A hosszúkás feje, rövidre nyírt hajával kivá­­csian mozog a nyakon, nyugtalanul, izgatot­tan, de az egész alakja szokatlan erélyt, ke­­mény­séget és félelmet nem ismerő bátorságot mutat. Areszine barna, mint az indiánoké álta­lában. Mozdulatai durvák, esetlenek, az intel­ligencia minden külső jele nélküliek. Első pillanatra azonban rögtön látni, hogy ez az ember nem közönséges. Azt a beny­omást kelti, hogy egy vaskezű­, rettenthetetlen zsar­nok van előttünk. Ez az az ember, akinek akaratát és paran­csát vakon teljesíti a kormány­ és egész Mexico. Ez az a katona, aki dacol a forradalmárokkal és az Egyesült Államokkal egyezérre és majd­nem lehetetlennek látszik, hogy ezt a vaskezű zsarnokot a forradalmárok és Oncle Sam el­tudnák űzni palotájából,­ahol korlátlanul és egymaga uralkodik Mexico népe fölött. Huerta körül van véve egy csapat tehetség­telen kis embertől, akik között 3 az egyedüli valaki. Annyira valaki, hogy játékszerként bá­nik el mindenkivel és azok kénytelenek paran­csainak engedelmeskedni. Ez a kemény ember már korán reggel iszik. Iszik a ‘‘tüzes italból” egészen késő estig, mígnem tökéletesen elázik. És részegen, ittasan küldi rendeleteit a Supre­me Court-okhoz, irányítja a vámjövedelmeket, ellenőrzi az államkincstárt, diktál a szolgalel­­kű parlamentnek és parancsol az egész kor­mány­hadseregnek. *■ Mexico valamennyi eddigi diktátora nagy előszeretettel viselte a cifra, gazdag egyenru­hát. Szerette a pompát és a sallangot annyitra, hogy például Santa Qua, Mexico egykori hatal­mas diktátora, eltörte volt lábát és ezt a lábat az orvosok amputálták. Az elbizakodott, hatal­mas diktátor ennek a levágott testrésznek dí­szes, nagy­szabású temetést rendezett, ő maga is követte a hatalmas, cifra temetési menetet és ő maga is könyvzett, amikor egy püspök vi­rágos és nagyhatású szónoklattal búcsúztatta el­­ a levágott lábat. Huerta azonban szakított a régi szokással. Demokrata módjára egyszerű öltözetben jár. Az utcán vagy kávéházban egyszerűen visel­kedik, barátságos és főleg demokratikus. Test­őrgárda sohasem kíséri, amikor körsétára in­dul a fővárosban. Ezt azért teszi vakmerően és föltűnő bátor­sággal, mert népszerűvé­ akar lenni a nép sze­mében. ‘‘Egyszerű indián vagyok” *—, szokta tünte­tően , nagy­on gyakran hangoztatni. Az azonban közismert róla, hogy már kora hajnalban kezdi az ivást. Délutánonként a leg­jobb kávéházak egyikébe megy a La Francisco streeeten Mexico Cityben. Ott üldögél és évő­­dik a vérszomjas indián — a fiatal pincérlá­­nyokkal. Éjjelente a Cafe Colon-ba szokott el­járni. Ez olyan hely a mericoi fővárosban, ahová a feslett nők, gam­blerek és más kétes alakok tanyáznak. A helyiség tulajdonosa a diktátor egyik legjobb barátja. Hogy mennyire szívén viseli Huerta az or­szág rettenetes állapotát, abból is következtet­hető, hogy a diktátor minden két-három hét­ben néhány napra eltűnik úgy, hogy alig talál­nak rá. Ilyenkor a hadügyminiszter titkos ügy­nököket küldöz szét a főváros minden kétes­­hírű házába és ezek rendszerint részeg álla­potban, feslett nők tivornyázása közepette ta­lálnak rá Huertára. A kormány azután abban a kétesbírű házban meglátogatja a diktátort és tanácskoznak vele az ország állapotáról és a sürgős, elmaradt teendőkről. Ilyen az az ember, aki kezében tartja a nagy és gazdag, romlásnak induló országot. Huerta tivornyáira élénk világot vet az a dolog, amit egy amerikai polgár mond el, aki­nek a mexikói kormány 200 ezer pesoval tarto­zik katonai egyenruhák szállításáért. A kor­mány nem akarta kifizetni az összeget és az amerikait azzal ijesztették, hogy elfogatják és kiutasítják (legjobb esetben főbelövik). Az amerikai főkonzul közbelépett földije érdeké­­ben és elment Huertához. A diktátort több órai keresés után egy szín­házban találta meg a kulisszák mögött, amint táncosnők társaságában, mámorosan, vigyor­gott a belépő diplomatára. Amint a konzul be­lépett, az ölében ült egyik táncosnőt eltolta magától és meghallgatta a diplomata előter­jesztését. Majd névjegyet vett elő, arra utasí­tást irt és elbocsátotta kegyesen a konzult. A megzavart tivornyát — amint az ajtó bezárult a diplomata után — vígan folytatta. Most, a háborús izgalmak közepette, a Café Colon-ban tölti a diktátor estéit, néha nappa­láit is. Valósággal a kávéházban tölti egész idejét. Ugyancsak e tivornyahelyen intézi el a leg­súlyosabb államcsínyeket. Minisztériumát is gyakran kényszerítette már arra, hogy ebben a helyiségben tartsanak tanácsot fontos állam­­ügyekben. Nemrégen japán tisztek látogatták meg a diktátort. Huerta ebben a helyiségben ban­kettet rendezett a tiszteletükre. A vérszomjas diktátor annyira berúgott, hogy valósággal önkívület állapotba esett és nem volt képes hazamenni. Szobát nyitottak a részére a hotel­ben és mikor nyugalomra akart térni fölhivta titkárát és parancsot adott neki, hogy keresse föl dr. Oriolit, a volt hadügyminisztert, fogja el és lövesse agyon. A volt hadügyminiszter Mexico egyik legismertebb embere, jó állam­férfi, kitűnő diplomata. Valahogyan meg­tud­ta, hogy halálra keresik és félelmében elbújt. Huerta ezalatt mély álomba merült.. Reggel, amikor a titkár jelentette, hogy — sajnos —, nem teljesíthette parancsát, mert a volt had­ügyminiszter eltűnt. — Mit akar ön — kérdezte a kijózanodott diktátor.­­ — Dr. Orioll megöletésére kiadott parancsot nem hajthattuk végre ... -» Hát ki volt az az őrült, aki az én leghűbb emberemet meg akarta öletni? — Ön, elnök úr! ön adta ki az este a szi­gorú parancsot. -- Én? hökkent meg Huerta. Lehetetlen. Különben jegyezze meg — szólt a meglepett titkárhoz —, ha én ittas vagyok, nem kell a parancsaimat végrehajtani. És ez az állat ma a nagy, hatalmas terjedel­mű Mexikó diktátora, millió ember fölött kor­látlan­ul. A HALDOKLÓ ORSZÁG. Gyárosok országos szövetsége. —­ A kongresszusi vizsgálat csiklandozza karcolásával az óriás gyárosszövetség házát. Modern idők Jeruzsálemben. A szent helyekre nagyon rá jár a modern idők rúdja. A legendák, a hajdankornak lila­­szinti pározata, amelyen keresztül mindent oly fenségesnek, oly emberfölöttinek, oly isteninek látunk, egy ideig küszködnek a modern idők el­len, azután elernyedten abbahagyják a harcot és elvonulnak boldogabb vidékre. De hol van­nak ezek a boldogabb vidékek ? Lassanként megszűnnek, elröppennek a földről és világo­san látó emberi józanság foglalja, el a helyüiket mindenütt. Volt két pont a világon, ahonnan minden sö­tétség, minden fanatizmus kiáradt, ahonnan évszázadokon át táplálkozoott az emberi hala­dásnak, a felvilágosodásnak ellensége. Az egyik Róma, az isten helytartójának székhe­lye, a másik Jeruzsálem, a Rómánál is szentebb város, a keresztes háborúknak, a faji gyűlöl­ködésnek, az antiszemitizmusnak eredeti oka. Róma már nem a pápáé és őszentsége mint idegeneknek való látványosság — meghúzódik az egyik csücskében és elábrándozhatik arról, hogy­ valamikor királyokat és országokat bün­tetett átkaival. Ami pedig Jeruzsálemet illeti, ez sem fog sokáig megmaradni, “mint olyan’ . Isteni han­gulatát mindjobban megtépázza a modern kor­szellem, antik patináját lekoptatja a haladás és hovatovább egyszerű látványosság Salamon és Jézus városa. Majd eljönnek az idők, ami­kor tele lesz bazárokkal, modern gy­árakkal, mozikkal. Majd eljön az az idő, amikor rideg közigazgatás fogja intézni a sorsát. Lesznek egyenruhás rendőrei, gunmo ¡■‹‹, gangsterei, graftelő politikusai, pool roomjai, és lesznek majd szocialistái, szakszervezetei, sztrájkjai. Brrr! Milyen furcsa és milyen érdekes lesz, amikor a Szent Sír temploma mellett megnya­­kalják a sztrájktörőket, ájszkrimet mérnek a Kálvária tövében és villamos car csilingel a Sa­' Sámon falának maradványai mellett. Máris nagyon belegázolt a modern haladás az ottani szent hangulatba, mert hogy Jeruzsálem már vasúti állomás és a kőszénfüst és a gép­olaj szaga behatol a Jézus sírjába és a pátri­árkák sírjába egyaránt. Jeruzsálem szellemi forradalom előtt áll. Nemsokára meg fog halni, hogy föltámadjon modern városnak, hogy belesodródjék a nagy életbe. Éppen most dolgoznak azon a terven, hogy a szent Jeruzsálem utcáit ellássák mo­dern villamos közúti kocsikkal és ugyancsak az utcáit villamos világítással. Vízvezetéke is lesz idővel. Hogy­ azonban a mérnökök ezt az istentelen tervet megvalósíthassák, le fogják rombolni a városnak ősi falait és regényes tor­nyait, hogy annál jobban beáradhasson a mo­dern kor levegője. Ezek a reformok azért váltak szükségessé, mert Jeruzsálem lakossága nagyon fölszaporo­dott, különösen az orosz zsidóság odaözönlése folytán. A városban és környékén az utóbbi tíz év alatt népes zsidó gyarmatok, keresztény te­lepek, kórházak, zárdák, intézetek, iskolák és más épületek keletkeztek, úgyhogy a mai Je­ruzsálemnek a falakon kívül eső része már na­gyobb, mint a falakon belül levő ősi piszok­részek. Nemsokára négy külön közúti vonalat fog­nak­­létesíteni. Az egyik a jaffai kapunál fog kezdődni és a lerombolandó falak helyén kike­rül a modern városrészbe. Az első, két mérföld hosszú vonal, különösen a szent város üzleti ne­gyedére lesz nagy áldás, míg a másik az új zsi­­dótelepeket fogja összekötni a jaffai kapuval. A harmadik körben megkerüli az egész várost és minden érdekes résznél megállapodik, többi közt a Kálváriánál is, ahol Jézust fölfeszí­tet­ték, továbbá a király­ok sírjánál, az Olajfák hegyénél és a jehosaphát völgy­énél, megszo­­morítván ezáltal sok prófétának és egyéb bib­liai előkelőségnek a szellemét. A negyedik vonal a jaffai kaputól Bethle­­hemig megy, ahol Jézus született, tehát azt a pontot fogja megközelíteni, amekynél szentebb nincs az egész világon: a Göncöl-szekerét, a Tej utat és százbillió csillagot is beleértve. A város falaira, amelyek három mérföld­­nyi körzetben övezik a várost és némely he­lyütt, 35—50 láb magasak, az istentelen török kormány­ licitációt hirdet. A legtöbbet ígérő (Folytatás a 8. oldalon.)

Next