Előre, 1914. március (10. évfolyam, 676-699, 670-671. szám)
1914-03-01 / Melléklet
.Legutóbbi számunkban befejeztük Tom Man és Boudin nagyszabású vitájának közlését. A leközölt vitacikk már csak azért is megkülönböztetett figyelmet érdemli, mert úgy Tom Man, mint Boudin elvtárs a szocialista mozgalom terén belül is működnek, a proletárság minden harcában is aktívan részt vesznek és így közvetetlenül hatnak szavaik. Mai számunkban egy másik vitacikknek a közlését kezdjük meg; ezt a cikket a lefolyt év októberében már megkezdtük és három részletet közöltünk is belőle, de — hibánkon kívül — kénytelenek voltunk azt abbahagyni helyszűke miatt. .Több oldalról érkezett fölszólításnak engedve, ismét megkezdjük. A már leközölt részleteket újból hozzuk és egyszersmint a folytatását és befejezését is közre fogjuk adni. Moris Hillquit elvtárs nagytudású szocialista és Ryan tanár az ellentábor legképzettebb szószólója; tehát ennek a két vitázónak — akik a szocialista mozgalmon kívül mondják el érveiket és még hozzá az egyik, Ryan, pap is — nagyon érdekes lehet a vitája és számbavéve Hillquit elvtárs nagy tudását, szocialista szempontból is nagyon tanulságos. Éppen ezért azzal a tudattal közöljük le a vitacikket, hogy azt elvtársaink érdeklődve fogják olvasni.* Ma olyan körök is érdeklődéssel és kíváncsisággal fordulnak a szocializmus felé, akik még nemrégen létezéséről vagy nem tudtak, vagy pedig lekicsinyelték és nem tartották arra érdemesnek, hogy vele foglalkozzanak. ( A megváltozott idők jele, hogy a legtekintélyesebb polgári folyóiratok egyike, az“Everbody ’s Magazine", megnyitotta hasábjait egy nagy feltűnést keltő vita számára, amely M. Hillquit, a modern szocializmus egyik legtehetségesebb képviselője és dr. John Augustine Ryan, theológiai tanár között a szocializmus megítélése szempontjából megindult. Az ' ‘ Everbody 's Magazine a következő megjegyzésekkel vezette be a vitát: “Az az ellenérv, amellyel e világmozgalom találkozik, nemcsak olyanoktól származik, akiknek némi jogcímük van a tárgyról beszélni, hanem olyanoktól is, akik nagyon keveset tudnak a szocializmusról ahhoz, hogy igazolhatnák ellene intézett támadásaikat. Azonkívül ezek a szónokok többnyire olyan hallgatósághoz intézik támadó felszólalásaikat, amely már előre is rokonszenvezik a szónokok álláspontjával. “A szocializmusnak is vannak hiányosan fölszerelt apostolai. A szocialista agitátorok meg többnyire azt a hibát követik el, hogy olyanoknak mondják el érveiket, akik már meg vannak hódítva a szocializmusnak. “Az a mondás, hogy a “katolikus egyház a társadalom fő védbástyája a szocializmus ellen”, sokak előtt ismeretes. Hosszú ideig a katolikus egyház pusztán óva intette híveit a szocializmustól. De az utóbbi évek alatt hadjárata általánosabb és rendszeresebb lett és most a legmagasabb színvonalú agitációval készül fölvonulni a szocializmus ellen.Mégis nagy lépést kellett addig a pontig megtennie a szocializmusnak, amikor az egyház előkelőbb emberei is végre beleegyeztek abba, hogy nyílt vitába bocsátkozzanak a tárgy fölött egy folyóirat hasábjain. Természetesen arról szó sem lehetett, hogy az egyházat vagy a szocialistákat föl lehessen kérni arra, hogy formálisan válasszanak egy meghatalmazott képviselőt a vitára. Egyik fél sem bízhatja ügyét kizárólag egyetlen szószólóra, aki esetleg valami hibát követhet el. “A dolog unikuma, amely az Evertbody’s-t választásában vezette, hogy a vitatkozók olyan emberek legyenek, akik leginkább tekinthetők a két álláspont képviselőinek. A két csoport legkiválóbb emberei segítettek a választásban és örömmel üdvözölték a vita eszméjét, amelynek nagy értékét senki sem tagadhatja. “Most mutassuk be a vitatkozókat. A szocializmus elleni támadást dr. John Augustine Ryan fogja intézni, aki tizenkét év óta a tipológiát és közgazdaságot tanítja a St. Paul szemináriumban, (St. Paul, Minnesota). Dr. Ryan Minnesotában született, ott is nyerte első kiképeztetését; theológiát St. Paulban tanult és a washingtoni egyetemen folytatta tanulmányait. Pappá 1898-ban szentelték föl és nyolc évvel később theológiai doktorrá avatták föl. Szerzője a “Living Wage” (Megélhetési bér) című közgazdasági munkának és más művei és előadásai nevét országos lsrűvé tették az ipari, gazdasági és társadalmi téren. "A szocializmus nevében Morris Hillquit, new yorki kiváló ügyvéd, fog megszólalni. Mr. Hilquit Rigában, Oroszországban született és első kiképeztetését elnyerve, Amerikába ott IBSG-ban és New Yorkban végezte jogi tanulmányait. Szerzője: “A szocializmus története az Egyesült Államokban” és “A szocializmus elméletben és gyakorlatban” című műveknek. 1899 óta a szocialista párt delegátusa az országos konvenciókon és mint delegátus szerepelt az amsterdami, stuttgarti, kopenhágai és brüsszeli nemzetközi konvenciókon is. A vita tárgya nem az a kérdés, vajjon az egyháznak vagy a szocializmusnak van-e igaza. A tárgy magának a szocializmusnak megvitatása, amelyet az egyház egy embere megtámad és egy szocialista védelmez. “A vita szerkezetének elrendezése nem volt könnyű dolog. Végre abban történt megállapodás, hogy mindegyik vitázó ismételve kicseréli a gyúrással kéziratát, azokra addig válaszol, míg mindegyik a teljes, kimerítő választ meg nem adta. A vita több számban fog folytatódni és mindegyik vitázótól jelenik meg egy cikk”. Mr. Hillquit elemezi a szocializmust. A szocializmusról szóló vita, amely ebben a számban köztem a dr. Ryan között megkezdődik, az első n‰ ♦*o nos vita, amelyet erről a tárgyról ily nagy arányokban és ily nagy hallgatóság előtt megindítottak. A vita célja az olvasónak egy sokat fejtegetett társadalmi probléma mindkét oldalát bemutatni és fölhívni figyelmüket egy politikai mozgalomra, amely évente növekszik befolyás és elterjedtség tekintetében. A bemutatás formája a lehető legjobb a kívánt cél elérésére. A szocializmus hívének esetleg elfogult állítása egyoldalú lehet és ha a kérdés mindkét oldalát “előítélet nélkül” egy ember állítja be, ez nem lehet tökéletes, mert a dolog természete olyan, hogy ebben pártatlanságot nem lehet elvárni. A szocializmus elismert hívének és a mozgalom ellenzőjének együttes vitájában mindegyik fél ügyét a legerősebb világításban mutatja be, fölsorakoztatva minden megszerezhető tényt s érvet,, amely állításait támogatja és ily módon képesíti az olvasót arra, hogy saját ítélőképességével döntse el a vita érdemét. Mint “orthodox" szocialista, aki élete,javát a szervezett szocialista mozgalom szolgálatában töltötte el, minden szerénytelenség nélkül vállalkozhatom a szocialista álláspont ismertetésére és bizonyos hitelességgel beszélhetek a szocialista mozgalomról. Másrészről kiváló ellenfelem, dr. John A. Ryan, egyike a szocializmus azon kevés ellenzőinek, akik alapos tájékozottsággal bírják a szocialista filozófiáról és mozgalomról és aki ellenzését nem puszta előítéletre, hanem a szocialisták tanításának és gyakorlatának komoly és igazságos, az ő szempontjukból való bírálatára alapítja. Remélhető tehát, hogy a vita mindenkor megfogja tartani fölvilágosító jellegét. Dr. Ryan azonkívül, hogy tekintély a társadalmi és gazdasági tudomny mezején, kiváló katolikus egyházi férfiú is és fölteszem, hogy a tárgyat főleg a katolikus egyház szempontjából fogja kezelni, annál is inkább, mert az utóbbi nemrég aktív mozgalmat indított a szocializmus ellen. Dr. Ryannak természetesen szabadságában lesz a szocialista doktrínákat és módszereket bármely fegyverrel tetszése szerint támadni és nekem a saját területén kell megmérkőznöm. De a vita semmiesetre sem fog a katolikus egyház és a szocializmus érdemeibe vagy hibáiba merülni. A vita tárgya nem a katolikus egyház, hanem a szocializmus. A szocialisták éppoly kevéssé törődnek a katolikus egyházzal, mint bármely más hitvallással, a szocialisták nem küzdenek a katolikus egyház ellen, kivéve, ha erre önvédelemből kényszerülnek. A szocialista álláspontot a saját érdemei alapján fogom védeni. Megkísérlem bebizonyítani, hogy a szocialista bölcsészet egészséges, hogy a szocialisztikus ideál igazságos, hogy a szocialista módszer jogos és hatásos. Ha ezek az állítások be nem bizonyíthatók, a szocializmus a saját gyöngesége miatt fog elbukni. Ellenben, ha a szocializmus helyesnek és igazságosnak bizonyul, a katolikus egyház ellenzése ezt nem fogja megdönteni. Mint minden társadalmi elmélet és tömegmozgalom, a szocializmus is különböző iskolákat, fattyúhajtásokat teremtett, amelyek a főtörzset körülvéve, számra és változatosságra nézve nagyok, de elterjedésre és erőre nézve jelentéktelenek. Hallunk hazafias szocializmusról, keresztény szocializmusról, sőtmég katolikus szocializmusról is. Nem foglalkozom ezekkel a heterogén változatokkal, amelyeknek a fő funkciója a szocializmus bírálói elméinek összezavarása. De ezeknek nincsen részük a tevékeny Szocialista mozgalom igazi életében és fejlődésében. Nemzetközi szocializmus. Az a szocializmus, amely számít és mud most megvitatás alá kerül, ugyanaz, amelyet a szervezett politikai mozgalom képvisel és amelynek hívei milliókra rúgnak. A modern szocialista mozgalom az egész világon el van terjedve és koncepciójában és módszerében teljesen határozott és egyforma. A nemzetközi szocialista mozgalom szervezetek vagya pártok láncolatából áll és többnyire minden országban csak egy párt van. Ezek a pártok bizonyos időszakokban kongresszusokra gyűlnek össze, hogy megvitassák elveiket, taktikájukat és politikájukat. A programok, határozatok és javaslatok, amelyeket e kongresszusokon elfogadnak, a szervezett mozgalom legfelsőbb kifejezései. Eltekintve a különböző viszonyoktól és kérdésektől, amelyekkel különböző helyeken és időkben a mozgalomnak számolnia kell, a kinyilvánítások többnyire minden esetben jóformán azonosak. Minden ország számottevő szocialista szervezetei szervileg szövetkezve vannak egymással. A Nemzetközi Szocialista Iroda útján, amelyet közös hozzájárulással tartanak fönn, a világ szocialista pártjai folytonos összeköttetésben vannak egymással s minden három évben a nemzetközi kongresszuson találkoznak, amelyeknek határozatai minden ország szervezeteire kötelezők. Azt hiszem, hogy ellenfelem ebben a vitában főleg azokat a doktrínákat és elveket fogja támadni, amelyeket az országos és nemzetközi szocialista kongresszusok adtak ki és én főleg csak ezeket akarom védeni. Főleg, de nem kizárólag. Mert míg kétségtelenül az országos és nemzetközi szocialista pártok kinyilatkoztatásai képezik hivatalosan a kérdést, amellyel foglalkozni kell, vannak bizonyos más források, amelyeket nem lehet a szocializmusról való intelligens és kimerítő vitában mellőzni. A gyakorlati szocialista mozgalmat egy szocialista bölcselet támogatja, amelyet a párt “teoristái” szövegeztet meg és amelyet tanulmányozói és írói folyton kiterjesztenek. A szocialista mozgalom napi munkájában és küzdelmében a nyilvánosság előtt elismert képviselői útján cselekszik és beszél. A képviselők és írók ténykedései és nyilatkozatai — hacsak azokat a párt hivatalosan el nem hárítja magától — a szocialista mozgalom hivatalos kinyilatkoztatásainak tekintendők és védői és ellenzői egyaránt azokra hivatkozhatnak állításaik támogatására. Ugyanezen szabály áll a szocialista pártok hivatalos kiadványainak szerkesztőire nézve is. Nincs cenzúra. De az igazság kedvéért föl kell említenem, hogy vannak bizonyos kivételek. A szocialista irodalom a világ minden modern nyelvén megjelent sok száz kötetből áll és a szocialista mozgalomban nincsen cenzúra. A szocialista író saját, felelősségére is. Ha munkáját a mozgalom jóváhagyja, akkor csöndben elfogadják a propaganda eszközéül, máskülönben visszautasítják vagy ignorálják, így Marx, Engels és Lassalle kétségtelenül a szocialista mozgalom elméleti megalapítói és gazdasági és politikai doktrínáik lényegükben a nemzetközi szocializmus filozófiájának alapjai. Hasonlóképpen minden erős országos mozgalom egy csoport gondolkodót teremtett : írókat, “vezéreket”, akiknek nyilatkozatait általában elfogadják, mint a szocialista álláspont kifejezését. Ilyenekül nevezhetjük meg a németekből Behelet, Liebknecht-et, Kautsky-t. A franciák -y közül Jides Guesde-t, Paul Lafargue-t ,és Juan James-t. A osztrákok közül Adler Viktort. A belgák közül Emile Vandervelde-t. Az oroszok közül Georges Pleckanoff-ot és az angolok közül Jr. M. Hyndman-t és J. Keir Hardie-t. Az amerikai szocializmus is teremtett hasonló szószólókat, akiknek neveit azok, akik a mozgalmat figyelemmel kísérik, ismerik. A megnevezettek nem egyedül képezik a szocialista “tekintélyek” listáját, ezeket csak azért említettem, hogy megerősítsem azon állításomat, hogy a szocializmusnak nagy számban vannnak elismert kifejezői, akiknek nézeteit a vitába be lehet vonni és hogy a szocializmus nem vádolható ismeretlen vagy felelőtlen írók állításaival. A “szocialista tekintélyek” kifejezés nagyon korlátolt értelemben veendő. A szocialisták nem tisztelik a “tekintélyeket”. Nem fogadják el vakon íróik következtetéseit. A szocialista gondolatok vezérei azok, akik képesek voltak társadalmi és gazdasági elméleteiket a legmeggyőzőbb módon előadni és képesek voltak nézeteiket tényekkel és argumentumokkal megerősíteni. . Vitázó program. A modern szocialista bölcselet megalapítóinak írásait a szocialisták nem tekintik szentségnek. Lassalle gazdasági doktrínáinak számos része nem állotta ki a gyakorlat és kritika próbáit és azért azokat a szocialista mozgalom mellőzte. Marx és Engels számos nézeteit módosították és általában a szocialista mozgalom folyton módosítja politikáját és taktikáját. A szocializmus modern, haladó mozgalom, amely gyakorlati napi küzdelmekkel van elfoglalva és nem menekülhet a változó társadalmi viszonyok vagy fejlődő gazdasági tudás befolyásai alól. A nemzetközi szocialista mozgalom még mindig a marxizmus, mert Marx Károly alapvető doktrínáit a szocialisták nagy többsége még mindig jónak tartja. De a részletek tekintetében a mai szocialista mozgalom lényegesen különbözik attól, ami az Marx Károly idejében volt. Ryan theológiai tanár válasza Hillquit-nek. Ellenfelemnek azon módszerre vonatkozó általános kijelentéséhez, amelynek követésében kölcsönösen megegyeztünk és amelynek alkalmazásához most kezdtünk, nincs hozzáadni, belőle nincs elvenni, rajta nincs módosítani valóm. Ő úgy védi a szocializmust, ahogy legjobbnak látja, én meg az általam legcélszerűbbnek vélt fegyvert, használom ellene. Rám vonatkozó nagylelkű egyéni véleményét természetesen köszönettel veszem, bár, ha teljesen őszinte akarok lenni, nem szolgáltam rá. Első cikkének úgy szelleme, mint módja, bizonyos udvariassági formát állít, föl és szenvedélytelen írásvitát követel, amit én mindenha szeretnék kiküszöbölni. A vita mindig tárgyi és ne személyes tekintetekből folyjon. Ahogy Hillquit, elhatárolja az anyagot, ami ■ ' (Folytatjuk.) MI A SZOCIALISMUS ? Vita: Morris Hillquit és dr. John Augustine Ryan theológiai tanár között. j.-; ■»■■-■ -« '.■■■• i '!■ ,*--■.!‚*** A hájtömeg önbizalma: “Ha ma minden vagyont szétosztanának, én holnap visszaszerezném azt” . *■/