Előre, 1914. március (10. évfolyam, 676-699, 670-671. szám)

1914-03-01 / Melléklet

.Legutóbbi számunkban befejeztük Tom Man és Boudin nagyszabású vitájának közlé­sét. A leközölt vitacikk már csak azért is meg­különböztetett figyelmet érdem­li, mert úgy Tom Man, mint Boudin elvtárs a szocialista mozgalom terén belül is működnek, a prole­társág minden harcában is aktívan részt vesz­nek és így köz­vetetlenül hatnak szavaik. Mai számunkban egy másik vitacikknek a közlését kezdjük meg; ezt a cikket a lefolyt év októberében már megkezdtük és három részle­tet közöltünk is belőle, de — hibánkon kívül — kénytelenek voltunk azt abbahagyni hely­szűke miatt. .Több oldalról érkezett fölszólításnak en­­gedve, ismét megkezdjük. A már leközölt részleteket újból hozzuk és egyszersmint a folytatását és befejezését is közre fogjuk adni. Moris Hillquit elvtárs nagytudású szoci­alista és Ryan tanár az ellentábor legképzet­tebb szószólója; tehát ennek a két vitázónak — akik a szocialista mozgalmon kívül mondják el érveiket és még hozzá az egyik, Ryan, pap is — nagyon érdekes lehet a vitája és számba­­véve Hillquit elvtárs nagy tudását, szocialista szempontból is nagyon tanulságos. Éppen ezért azzal a tudattal közöljük le a vitacikket, hogy azt elvtársaink érdeklődve fogják ol­vasni.* Ma olyan körök is érdeklődéssel és kíváncsi­sággal fordulnak a szocializmus felé, akik még nemrégen létezéséről vagy nem tudtak, vagy pedig lekicsinyelték és nem tartották arra érdemesnek, hogy vele foglalkozzanak. ( A megváltozott idők jele, hogy a legtekin­télyesebb polgári folyóiratok egyike, az­­“Ever­body ’s Magazine", megnyitotta hasáb­jait egy nagy feltűnést keltő vita számára, amely M. Hillquit, a modern szocializmus egyik legtehetségesebb képviselője­ és dr. John Augustine Ryan, theológiai tanár között a szocializmus megítélése szempontjából meg­indult. Az ' ‘ Ever­body 's Magazine a következő megjegyzésekkel vezette be a vitát: “Az az ellenérv, amellyel e világmozgalom találkozik, nemcsak olyanoktól származik, akiknek némi jogcímük van a tárgyról be­szélni, hanem olyanoktól is, akik nagyon ke­veset tudnak a szocializmusról ahhoz, hogy igazolhatnák ellene intézett támadásaikat. Azonkívül ezek a szónokok többnyire olyan hallgatósághoz intézik támadó felszólalásai­kat, amely már előre is rokonszenvezik a szó­nokok álláspontjával. “A szocializmusnak is vannak hiányosan fölszerelt apostolai. A szocialista agitátorok meg többnyire azt a hibát követik el, hogy olyanoknak mondják el érveiket, akik már meg vannak hódítva a szocializmusnak. “Az a mondás, hogy a “katolikus egyház a társadalom fő védbástyája a szocializmus ellen”, sokak előtt ismeretes. Hosszú ideig a katolikus egyház pusztán óva intette híveit a szocializmustól. De az­ utóbbi évek alatt had­járata általánosabb és rendszeresebb lett és most a legmagasabb színvonalú agitációval készül föl­vonulni a szocializmus ellen.­­Mégis nagy lépést kellett addig a pontig megtennie a szocializmusnak, amikor az egy­ház előkelőbb emberei is végre beleegyeztek abba, hogy nyílt vitába bocsátkozzanak a tárgy fölött egy folyóirat hasábjain. Termé­szetesen arról szó sem lehetett, hogy az egy­házat vagy a szocialistákat föl lehessen kérni arra, hogy formálisan válasszanak egy meg­hatalmazott képviselőt a vitára. Egyik fél sem bízhatja ügyét kizárólag egyetlen szószólóra, aki esetleg valami hibát követhet el. “A dolog unikuma, amely az Evertbody’s-t választásában vezette, hogy a vitatkozók olyan emberek legyenek, akik leginkább tekinthe­tők a két álláspont képviselőinek. A két cso­port legkiválóbb emberei segítettek a válasz­tásban és örömmel üdvözölték a vita eszméjét, amelynek nagy értékét senki sem tagad­hatja. “Most mutassuk be a vitatkozókat. A szo­cializmus elleni támadást dr. John Augustine Ryan fogja intézni, aki tizenkét év óta a tipo­lógiát és közgazdaságot tanítja a St. Paul szemináriumban, (St. Paul, Minnesota). Dr. Ryan Minnesotában született, ott is nyerte el­ső kiképeztetését; theológiát St. Paulban ta­nult és a washingtoni egyetemen folytatta ta­nulmányait. Pappá 1898-ban szente­lték föl és nyolc évvel később theológiai doktorrá avat­ták föl. Szerzője a “Living Wage” (Megélhe­tési bér) című közgazdasági munkának és más művei és előadásai nevét országos l­srűvé tették az ipari, gazdasági és társadalmi téren. "A szocializmus nevében Morris Hillquit, new yorki kiváló ügyvéd, fog megszólalni. Mr. Hilquit Rigában, Oroszországban szüle­tett és első kiképeztetését elnyerve, Ameriká­ba ott IBSG-ban és New Yorkban végezte jo­gi tanulmányait. Szerzője: “A szocializmus története az Egyesült Államokban” és “A szo­cializmus elméletben és gyakorlatban” című műveknek. 1899 óta a szocialista párt delegá­tusa az országos konvenciókon és mint dele­gátus szerepelt az amsterdami, stuttgarti, kopenhágai és brüsszeli nemzetközi konven­ciókon is. A vita tárgya nem az a kérdés, vajjon az egyháznak vagy a szocializmusnak van-e iga­za. A tárgy magának a szocializmusnak meg­vitatása, amelyet az egyház egy embere meg­támad és egy szocialista védelmez. “A vita szerkezetének elrendezése nem volt könnyű dolog. Végre abban történt megálla­podás, hogy mindegyik vitázó ismételve kicse­réli a gyúrással kéziratát, azokra addig vála­szol, míg mindegyik a teljes, kimerítő választ meg nem adta. A vita több számban fog foly­tatódni és mindegyik vitázótól jelenik meg egy cikk”. Mr. Hillquit elemezi a szocializmust. A szocializmusról szóló vita, amely ebben a számban köztem a dr. Ryan között megkez­dődik, az első n‰ ♦*o nos vita, amelyet erről a tárgyról ily nagy arányokban és ily nagy hallgatóság előtt megindítottak. A vita célja az olvasónak egy sokat fejtegetett társadalmi probléma mindkét oldalát bemutatni és föl­hívni figyelmüket egy politikai mozgalomra, amely évente növekszik befolyás és elterjedt­ség tekintetében. A bemutatás formája a lehető legjobb a kí­vánt cél elérésére. A szocializmus hívének esetleg elfogult állítása egyoldalú lehet és ha a kérdés mindkét oldalát “előítélet nélkül” egy ember állítja be, ez nem lehet tökéletes, mert a dolog természete olyan, hogy ebben pártatlanságot nem lehet elvárni. A szocializ­mus elismert hívének és a mozgalom ellenző­jének együttes vitájában mindegyik­ fél ügyét a legerősebb világításban mutatja be, fölsora­koztatva minden megszerezhető tényt s érvet,, amely állításait támogatja és ily módon képe­síti az olvasót arra, hogy saját ítélőképessé­gével döntse el a vita érdemét. Mint “orthodox" szocialista, aki élete,­ja­vát a szervezett szocialista mozgalom szolgá­latában töltötte el, minden szerénytelenség nélkül vállalkozhatom a szocialista álláspont ismertetésére és bizonyos hitelességgel beszél­hetek a szocialista mozgalomról. Másrészről kiváló ellenfelem, dr. John A. Ryan, egyike a szocializmus azon kevés ellenzőinek, akik ala­pos tájékozottsággal bírják a szocialista filo­zófiáról és mozgalomról és aki ellenzését nem puszta előítéletre, hanem a szocialisták tanítá­sának és gyakorlatának komoly és igazságos, az ő szempontjukból való bírálatára alapítja. Remélhető tehát, hogy a vita mindenkor meg­fogja tartani fölvilágosító jellegét. Dr. Ryan azonkívül, hogy tekintély a társa­dalmi és gazdasági tudomny mezején, kiváló katolikus egyházi férfiú is és fölteszem, hogy a tárgyat főleg a katolikus egyház szempont­jából fogja kezelni, annál is inkább, mert az utóbbi nemrég aktív mozgalmat indított a szo­cializmus ellen. Dr. Ryannak természetesen szabadságában lesz a szocialista doktrínákat és módszereket bármely fegyverrel tetszése szerint támadni és nekem a saját területén kell megmérkőznöm. De a vita semmiesetre sem fog a katolikus egyház és a szocializmus érde­meibe­ vagy hibáiba merülni. A vita tárgya nem a katolikus egyház, hanem a szocializ­mus. A szocialisták éppoly kevéssé törődnek a katolikus egyházzal, mint bármely más hit­vallással, a szocialisták nem küzdenek a kato­likus egyház ellen, kivéve, ha erre önvédelem­ből kényszerülnek. A szocialista álláspontot a saját érdemei alapján fogom védeni. Megkísérlem bebizo­nyítani, hogy a szocialista bölcsészet egészsé­ges, hogy a szocialisztikus ideál igazságos, hogy a szocialista módszer jogos és hatásos. Ha ezek az állítások be nem bizonyíthatók, a szocializmus a saját gyöngesége miatt fog el­bukni. Ellenben, ha a szocializmus helyesnek és igazságosnak bizonyul, a katolikus egyház ellenzése ezt nem fogja megdönteni. Mint minden társadalmi elmélet és tömeg­­mozgalom, a szocializmus is különböző iskolá­kat, fattyúhajtásokat teremtett, amelyek a főtörzset körülvéve, számra és változatosság­ra nézve nagyok, de elterjedésre és erőre néz­ve jelentéktelenek. Hallunk hazafias szoci­alizmusról, keresztény szocializmusról, sőt­­még katolikus szocializmusról is. Nem foglal­kozom ezekkel a heterogén változatokkal, amelyeknek a fő funkciója a szocializmus bí­rálói elméinek összezavarása. De ezeknek nin­csen részük a tevékeny Szocialista mozgalom igazi életében és fejlődésében. Nemzetközi szocializmus. Az a szocializmus, amely számít és mud­ most megvitatás alá kerül, ugyanaz, amelyet a szervezett politikai mozgalom képvisel és amelynek hívei milliókra rúgnak. A modern szocialista mozgalom az egész világon el van terjedve és koncepciójában és módszerében teljesen határozott és egyforma. A nemzetközi szocialista mozgalom szerveze­tek vagya pártok láncolatából áll és többnyire minden országban csak egy párt van. Ezek a pártok bizonyos időszakokban kongresszusok­ra gyűlnek össze, hogy megvitassák elveiket, taktikájukat és politikájukat. A programok, határozatok és javaslatok, amelyeket e kon­gresszusokon elfogadnak, a szervezett mozga­lom legfelsőbb kifejezései. Eltekintve a külön­böző viszonyoktól és kérdésektől, amelyekkel különböző helyeken és időkben a mozgalom­nak számolnia kell, a kinyilvánítások több­nyire minden esetben jóformán azonosak. Minden ország számottevő szocialista szerve­zetei szervileg szövetkezve vannak egymással. A Nemzetközi Szocialista Iroda útján, ame­lyet közös hozzájárulással tartanak fönn, a világ szocialista pártjai folytonos összekötte­tésben vannak egymással s minden három év­ben a nemzetközi kongresszuson találkoznak, amelyeknek határozatai minden ország szer­vezeteire kötelezők. Azt hiszem, hogy ellenfelem ebben a vitá­ban főleg azokat a doktrínákat és elveket fog­ja támadni, amelyeket az országos és nemzet­közi szocialista kongresszusok adtak ki és én főleg csak ezeket akarom védeni. Főleg, de nem kizárólag. Mert míg kétségtelenül az országos és nem­zetközi szocialista pártok kinyilatkoztatásai képezik hivatalosan a kérdést, amellyel fog­lalkozni kell, vannak bizonyos más források, amelyeket nem lehet a szocializmusról való in­telligens és kimerítő vitában mellőzni. A gyakorlati szocialista mozgalmat egy szo­cialista bölcselet támogatja, amelyet a párt “teori­stái” szövegeztet­ m­­eg és amelyet tanul­­­m­ányozói és írói folyton kiterjesztenek. A szo­cialista mozgalom napi m­unkájában és küz­delmében a nyilvánosság előtt elismert képvi­selői útján cselekszik és beszél. A képviselők és írók ténykedései és nyilatkozatai — hacsak azokat a párt hivatalosan el nem hárítja ma­gától — a szocialista mozgalom hivatalos ki­nyilatkoztatásainak tekintendők és védői és ellenzői egyaránt azokra hivatkozhatnak állí­tásaik támogatására. Ugyanezen szabály áll a szocialista pártok hivatalos kiadványainak szerkesztőire nézve is. Nincs cenzúra. De az igazság kedvéért föl kell említenem, hogy vannak bizonyos kivételek. A szocialista irodalom a világ minden modern nyelvén megjelent sok száz kötetből áll és a szocialista mozgalomban nincsen cenzúra. A szocialista író saját, felelősségére is. Ha munkáját a moz­galom jóváhagyja, akkor csöndben elfogad­ják a propaganda eszközéül, máskülönben visszautasítják vagy ignorálják, így Marx, Engels és Lassalle kétségtelenül a szocialista mozgalom elméleti megalapítói és gazdasági és politikai doktrínáik lényegük­ben a nemzetközi szocializmus filozófiájának alapjai. Hasonlóképpen minden erős országos mozgalom egy csoport gondolkodót teremtett : írókat, “vezéreket”, akiknek nyilatkozatait általában elfogadják, mint a szocialista állás­pont kifejezését. Ilyenekül nevezhetjük meg a németekből Behelet, Liebknecht-et, Kautsky-t. A franciák -y közül Jides­ Guesde-t, Paul Lafargue-t ,és­ Juan Jam­es-t. A osztrákok közül Adler Viktort. A belgák közül Emile Vandervelde-t. Az oro­szok közül Georges Pleckanoff-ot és az ango­lok közül Jr. M. Hyndman-t és J. Keir Har­­die-t. Az amerikai szocializmus is teremtett ha­sonló szószólókat, akiknek neveit azok, akik a mozgalmat figyelemmel kísérik, ismerik. A megnevezettek nem egyedül képezik a szoci­alista “tekintélyek” listáját, ezeket csak az­ért említettem, hogy megerősítsem azon állítá­somat, hogy a szocializmusnak nagy számban vannnak elismert kifejezői, akiknek nézeteit a vitába be lehet vonni és hogy a szocializmus nem vádolható ismeretlen vagy felelőtlen írók állításaival. A “szocialista tekintélyek” kifejezés na­gyon korlátolt értelemben veendő. A szocialis­ták nem tisztelik a “tekintélyeket”. Nem fo­gadják el vakon íróik következtetéseit. A szo­cialista gondolatok vezérei azok, akik képesek voltak társadalmi és gazdasági elméleteiket a legmeggyőzőbb módon előadni és képesek vol­tak nézeteiket tényekkel és argumentumokkal megerősíteni. . Vitázó program. A modern szocialista bölcselet megalapítói­nak írásait a szocialisták nem tekintik szent­ségnek. Lassalle gazdasági doktrínáinak szá­mos része nem állotta ki a gyakorlat és kriti­ka próbáit és azért azokat a szocialista mozga­lom mellőzte. Marx és Engels számos nézeteit módosították és általában a­ szocialista moz­galom folyton módosítja politikáját és takti­káját. A szocializmus modern, haladó mozga­lom, amely gyakorlati napi küzdelmekkel van elfoglalva és nem menekülhet a változó tár­sadalmi viszonyok vagy fejlődő gazdasági tu­dás befolyásai alól. A nemzetközi szocialista mozgalom még mindig a marxizmus, mert Marx Károly alapvető doktrínáit a szocialis­ták nagy többsége még mindig jónak tartja. De a részletek tekintetében a mai szocialista mozgalom lényegesen különbözik attól, ami az Marx Károly idejében volt. Ryan theológiai tanár válasza Hillquit-nek. Ellenfelemnek azon módszerre vonatkozó általános kijelentéséhez, amelynek követésé­ben kölcsönösen megegyeztünk és amelynek alkalmazásához most kezdtünk, nincs hozzá­adni, belőle nincs elvenni, rajta nincs módo­sítani valóm. Ő úgy védi a szocializmust, ahogy legjobbnak látja, én meg az általam legcélszerűbbnek vélt fegyvert, használom el­lene. Rám vonatkozó nagylelkű egyéni véle­ményét természetesen köszönettel veszem, bár, ha teljesen őszinte akarok lenni, nem szolgál­tam rá. Első cikkének úgy szelleme, mint módja, bizonyos udvariassági formát állít, föl és szenvedélytelen írásvitát követel, amit én mindenha szeretnék kiküszöbölni. A vita min­dig tárgyi és ne személyes tekintetekből folyjon. Ahogy Hillquit, elhatárolja az anyagot, ami ■ ' (Folytatjuk.) MI A SZOCIALISMUS ? Vita: Morris Hillquit és dr. John Augustine Ryan theológiai tanár között. j.-; ■»■■-■ -« '.■■■• i '!■ ,*--■.!‚*** A hájtömeg önbizalma: “Ha ma minden vagy­ont szétosztanának, én holnap visszaszerezném azt” . *­­■/­

Next