Előre, 1914. június (10. évfolyam, 723-749. szám)
1914-06-01 / 723. szám
2. oldal. . ................... ................. • MAGYAR VÉRTANÚK CSOTJAI Abból az alkalomból, hogy Budán most nagyban keresik az “összesküvő” Martinovicsnak és társainak földi maradványait, akik Magyarországot fel akarták szabadítani a nemesi uralom alól, közöljük a hazai testvérlapunkból, a Népszavából Bresztovszky Ernő elvtársunk következő szép cikkét: Vértanuk csontjai után kutatnak most valahol Budán, a határban, ahová elvetődtem a minap. Unottan, fáradtan és vigyázva dolgozik az ásó az elhagyott és gondozatlan tájékon, amely pár perces út után hirtelen valahová messze csöppend az embert Budapesttől. Valahová messze a mai magyar vidékre vagy valahová messze a múltba, a régi Pest-Buda világába, ami különben mindegy. Az idő és tér távolságai a mai magyar fővárostól szinte egyforma környezetbe viszik az embert: mennél meszszibb a mai vidék, annál régibb korszaknak lehetne szülötte, sár száz kilométer néha évszázadoknak számít akkor is, ha a gyorsvonat pár óra alatt visz oda, — azaz vissza a múltba. Amint nem tudom elképzelni, miként folynék le az életem, ha hirtelen valahová Máramarosba, Taracközon túl keletne egy hegyi faluba áttelepednem, annyira nem tudom beleélni magamat abba a korba sem, amelynek szomorú és vérfagyasztó emlékét ott keresték előttem a csontok után fáradtan és vigyázva ásó kezek. A körülmények adatait úgy-ahogy ismeri a mai ember, de annak a kornak lelke, amelyet még a föld alatt fehérlő csontok hívnak most tetemre, megfoghatatlanul messze, van. •A mestömegek szívével ’ érző mai ember nem bírja magát az elszigetelten álló Martinovicsok korába beleélni. Nem bírja megérteni, hogy azt a végzetes hibát, amelybe belerokkant II. József, az abszolutista uralkodó rengeteg hatalma is: a tömegek felszabadításának megkísérlését a tömegek tudta nélkül, sőt akaratuk ellenére,hogyan merhette megkísérelni egy kirúgott papból lett hivatalnok, egy kis katonatiszt és a többi befolyástalan, egyedül vagy néhányadmagával álló senki. Az eszével ismerheti az ember, de átérteni nem tudja azt a kort, amelyben egy olyan hatalmas tömegakciót, aminő a francia nagy forradalom volt, meg akarnak ismételni ott, ahol tömegek nincsenek hozzá, ahol nem is kellenek az akció céljai a tömegeknek és ahol az egyedüli támasztékuk a nagy céloknak egyes fejedelmek egyéni hajlandósága lehet. És pedig olyan fejedelmeké, akiknek kollégáját éppen a céljaiban mintául vett mozgalom hullatta a fűrészporos kosárba. Pedig a 18-ik század végén éppen olyan természetes volt ez a tévedés, mint amilyen szarvashiba ma, amikor a társadalmi tények ismeretétől igazán távol álló sarki pálinkabutikus is tudja, hogy a korai nyitás érdekében nem egyes cimboráival kell öszszeesküvést szőnie, hanem lehetőleg valamennyi rokonérdekű osztályostársát kell tömegmozgalomba bevonnia. Ne feledjük el, hogy a francia forradalom sem tudatosan lett tömegmozgalommá. A gondolatvilágot egyes, elszigetelt tudósok teremtették meg, az új politikai gondolatoknak, kívánságoknaktitkos társaságok adtak szakkörű elterjedést. A tömegekkel nem kerestek kapcsolatot, csak a műveltekkel : ezt a kapcsolatot a tömeg önkéntes megmozdulása teremtette meg. A francia forra-dalom vezetői a gondolat, az eszme erejében hittek és azt tartották, hogy az Igazság mindig kap elegendő számú harcost. Náluk be is vált a számítás, nem jártak úgy, mint félszázaddal később Fourier, aki hiába várta a tömegeket, pláne a milliomos alapítót gyönyörűen elképzelt új társadalma első községénél Martinovicsék, akiknek hazájájában még nem is volt meg az a harmadik rend, amely Franciaországban már kiverekedte az uralomhoz jutást. Az igazság csak akkor társadalmilag érvényesülő igazság, ha tömegek érdekében való. A Martinovicsék igazsága akkor még csak Franciaországban volt igazság. II József is és óvatosabb utóda Lipót is korázták az időt, mint a siető óra. Az egyiket visszaigazították a társadalmi tényeik, a másikat a korai halál véletlene. Utódjuk, Ferenc császár nem is értette elődjeit és azt a néhány könnyen hívőt, aki az abszolutizmus rendszere javára és nem az egyes uralkodók egyéni műveltsége javára írta a felvilágosodásra, a társadalmi reformra való törekvéseket, eltiportatta, mint a férgeket.... Martinovicsék hitték, naivul erejében és abban az abszolutizmusban, amelynek mindenható erejét éppen olyan könnyen lehet a 11. József becsületes lelkével s önzetlen világjavító törekvéseivel kezelni, mint Ferenc császár korlátoltságával és minisztereinek gőgösen konzervatív kegyetlenségeivel , ez a hit lett a végzetük. Martinovicsék pártfogója a bécsi udvar volt Lipót haláláig. Martinovics maga udvari hivatalnok volt. Laczkovics katona- K... É ÚJA kegyeibe jutott. Hajnóczy is államhivatalnok lett nem-nemes létére. Forradalomságuk eleinte nem is irányul a monarchikus elv ellen. Lacskovics egyenesen ‘‘örökös hazákat és védelmezést ‘utolsó csepp vérig” ígér Lipót császárnak. Martinovics még Lipót halála után is szinte prófétai előrelátással figyelmeztette a császárt a külpolitikai veszedelmekre, az orosz hódító törekvésekre Lengyelország felosztása után, Konstantinápoly orosz uralom alá kerítésének vágyára, a porosz ambíciókra, amelyek Ausztriát ki akarják küszöbölni a nagyhatalmak sorából, a délszlávok oroszbarátságának fellobbanható lángjára. Ezek a még ma is aktuális intések éppen úgy nem használtak, mint maga az érzés, amiből fakadtak: Martinovicsékat (kivégeztették, velük összeköttetésben alig állt embereket hosszú időre csuktak be, egész csomó embert vertek vasra azért a gyanúért, hogy Martinovicsék kátéját olvasták. Mikor Parisban a gillotin alatt lehullt a Lajos feje, Európa valamennyi uralkodójának viszketett a nyaka. Martinovicsékat is az angol király emberei spiclizték be a bécsi rendőrségnél és a remegő fejedelmek szent szövetsége már elvben készen volt: a francia nagy forradalom belpolitikai győzelmét szerte Európában azok fizették meg életükkel a dinasztiák hisztérikus félelme miatt, akik"az egyeduralmi elv felitartatmával, sőt annak védelmére igyekeztek a fokáradalom ellen való biztosítás dijának- a reformoknak ügyét sürgetni-Voltaképen emit arról akarok beszélni, hogy az uralkodók is emberek, pánik lesz itz rajtuk is és rövidlátókká válhatunk éppen akkor, azaikor legmesszebb kellene nézniök. Ilyenkor, amikor nagy emberek évszázados, de meg törpem hántolt, jégelén sírját jézdegélte az ember s még a l éteme előtt van még az ásó, amely tizenegy évtized előtt gödörbe vetett “gonosztevők” csontjait hozza majd napfényre, nagyon elkalandoztatja az ember eszét a meghatottság, a harag és szánakozás Arról kellene most beszélnem (még lesz talán módom egyes idevágó dolgokról is beszélni), amiből kiindultam: 50—60 évvel e kommunista kiáltvány megjelenése előtt Martinovicséknak nem lehetett meg az az elmélet: tudásuk vagy gyakorlati érzékük amely megsúgja nekik, hogy országot világot átváltoztató akciók csak a reformot kívánó tömegek révén lehetnek sikeresek és a tömegek akarata mellett másodrangú a politikai hatalmat — elvben — egyedül birtokló bármely hatalmasság akarata. Martinovicsék polgári Magyarországot akartak teremteni. Föl akarták szabadítani az egész monarchiát a nemesi uralom alól. És nem volt polgárság, amely a nemességet az osztályuralomban fölválthatta volna. És nem szóltak a magyar jobbágysághoz sem,, amelynek nyelvét csak Laczkovics használta irataiban. Martinovics maga franciául és latinul írt. Céljaikról a közvélemény teljesen tájékozatlan maradt, ugyannyira, hogy mikor Martinovicséket elfogatták Pesten, a kormánynak sikerült pánikot felidézni a kávézzók becsukásával, a piacon ágyuk fölállításának komédiájával és a lakosság elhitte a rendőr■ség terjesztette rémhíreket, hogy Martinovicsék föl akarják gyújtani a várost (a lakosság ellátta magát vízzel az oltáshoz!), hogy ki akarják szabadítani az Újépület másfélezer hadifoglyát és segedelmükkel fosztogatni akarunk! És míg Pesten az ország többi részén összefogdosták a “gyanus’'-okat, akik Martinovics kátéját lemásolták vagy csak elolvasták, vagy el sem olvasták, a naiv ábrándozókat, a fegyvertelen és ártatlan, jórészt fiatal és befolyástalan tervezgetőket, — a nép azt hitte, hogy veszedelmes gonosztevőktől, országos csapástól szabadítja meg a róla atyailag gondoskodó kormány! Vagy négy megye tiltakozott ugyan ez ellen, hogy Bécsben akarják elítélni a foglyokat, akik magyar nemesek, amikor visszahozták őket Pestre, elhallgatott minden. És alig mozdult meg a közvélemény akkor is, azmikor 13 “bűnöst” (köztük Kazinczyt, Verseghyt, szentjóbi Szabó Lászlót is) halálra ítélt, 23-mal börtönbe vetett s ezenkívül 6-nak büntetését a vizsgálati fogsággal beszámítottunk vette. A hétszemélyes tábla még súlyosbította az ítéletet: négy fogságra ítélt vádlottat ítélt halálra és helyettük öt fölmentett “bűnrészest” (köztük Bacsányit) ítélt fogságra. A császárnakkellett a sok halálos ítélet,Szentmarjai, Sigray, Hajnóczy, Laczkovics és később Özrueg Szolárcsik halálos ítéletét hagyta jóvá. Az előbbieket 1794 május 20-ikán végezték ki pallossal a Vér mezőm, az utóbbi között június 3-ikán. És a nép úgy nézte a kivégzést, mint valami izgató látványosságot... * Hogy mennyire ne® kapcsolódnak be az omág köztudatába a magyar jakobinusok, arra felemtő,, hogy sírjuk jeltelen maradt, hanem emlékezetük is alig-atig bukkan ff.: Puszky Ferenc még 1880-batn is art útja az esetitől, hogy “a tárgy titokszerűen elpalástolteseménye az újabb időknek ’bőgy- rejtvény,' amelyet Fzakóói akkoriban fejtsek meg. Léteit egy évszázad, img a 'kértanuk bekerültek a lelkek panteonjába és mig Az ereklyéik előkerítése feladattá vált. Brisztovszky Erno: AMERIKAI MAGYAR Vnt?WAIJH Organ of the Hungarian MUNKÁSSÁG LAPJA * TM ii-XvAJ People of America fiiadja a* “ElfíreH lapkiadó «setfretke- Published by the «‘Ebire” Publishing act. 5 East 3rd Street, New York. Association, Inc. 5 E. 3rd StM New York STEPHAN BALOG, President: ALEX. MAGYARÖDY, See’yj JOS. TAKACS, Treas Telephone: 7514 Orchard. ELŐFIZETÉSI ÄRA: SUBSCRIPTION KATES: Egy évre .... $4.00,Neg-yed évre $1.00 One year .... 4.00|Three months $1.00 Fé\ évre ..... 2.00|Egv hóra —.40 ; Six months.. 2.00jQne month.. —.40 PUBLISHED EVERY DAY EXCEPT SUNDAY- ’ Remittances may be Pénzküldemények postal made by Post Office or vapry Express Money . Express Money Orders ^ ^ABEif^^NCIL orderon vagy ajftn•r by Registered mail. lőtt levélben küldendők Kuriered at the New York N. Y. Office a» Second Class Matter. A SZENTLÉLEK ÜNNEPE Most piros pünkösd napja vagyon, az istennek legtetszőbb egyház szerint, vagyis a Szentlélek úristennel ünnepnapja. Úgy rémlik, hogy valahol messze, valaha régen bezárt ajtók mögött szomorúan gubbasztó apostolok fejére tüzes nyelvek alakjában leszálla a Szentlélek Tüzes nyelvek «alakjában, hogy szétmemténely V világot is minden nyelven tudnák tanítani az Igét. • . ' • f ' - • ^ 1 , - 1*És ők, valamint teljhatalmú utódaik taniták oly sikeresen, hogy most, kétezer esztendő múltán, a világ kilnctizedrésze semmit sem tud amaz igékről, sőt tudván, sem akarja bevenni. Valami mélységes nagy oka lehet ennek. Talán az, hogy a Szentlélek istent még azok is elhanyagolják- akik az egy igaz istent oly gyönyörűen, oly lélekemelő módon felosztották három részre. De nem: egyenlő részre és jussunk a poklok fenekére (de ne káni■ kolában ), ha ez rágalom. Mert amióta világ a keresztény világ, a fanatikus ,vakbuzgó kapitalistákról küzdve le a római pápáig égés esztendőben mindig csak elsősorban Jézus urunkhoz, az után az Atyaúristenhez folyamodnak. A Szentlélekről - csakegyetlenegyszer emlékeznek meg: pünkösd piros napjiín. Azt mondják: Jöves Szentlélek úristen és ezzelpunktum. Egész esztendőben észre sem veszik, mintha úgy túlélte volna önmagát akárcsak a polgárháború veteránja. .Pedig az Atya czsak luty teremtett minket, a Fiú meg váltott, te a Szentlélek az, tűdnek ,sugalmaznia kellene mindent, ami .iy-helyet-szardi az emberiképp -isedlemiés- -érzelmi fejlődéséhez szükséges. Fogadjunk, hogy sugalmaz is, de isteni szava feltététlen a nyomoraii földi férgek önző érdekeivel szemben. Kudarcot vallott a keresztes háborúja az inkvizíciók a protestánsüldözések idejében Kudarcot vallott, mikor a pápaság hadsereggel, gyilkos fegyverekkelrendelkező világi hatalommá akart válni és vált is. És kudarcot vall minden lépten-nyomon. Vagy ott van tglán Hockefeller mellett, mikor a vés bűnös áttotyog a templomba, hogy hálát adjon az égieknek azért az életért,mely oly nagyon sikerült neki? Ott van bizonyára, de nem jut szerephez, mert Rockefeller Kérges agya csak az Atyán és Finn jár, akik vele a világot megajándékozták, akik őt “megváltották*’ és akikre talán újabb milliárdokat remél. Ott van bizonyára és fő akarja világosítani Rockefellert, hogy mik volnának az igazi kötelességei embertársai irányában, mit kellene, tennie, hogy igazán méltóvá tegye magát az égi jutalomra. Ott van bizonyára és megsugalmazza neki, hogy a föld alatt száz veszedelem közt vájkáló bányászok tizezrei az ő kegyelmétől függnek, hogy gyenge asszonyok és még gyengébb gyermekek sorsa tőle függ. Csak úgy szemernyivel több nagylelkűség és akkor nem harapnak fit be kisajtolt munkások, nem válnak lakatlan ,füsthalmazzá szerém- lakósátrak, nem szaporodik meg a 14,vák és özvegyek száma és némileg emberibb sorsban kerészül, tízezreknek, anélkül, hogy Rockefeller borzalmas pénz garmadájában látható hiány lenne. Ott van a Szentlélek bizonyára és felvilágosításul megsúgja neki, hogy mit kellene tennie. De csúfos kudarcsot vall a földi érdekekkel szemben és szomorúan tapasztalván, hogy a profit erősebb az igénél- lehangoltan visz szája egy rózsaszínű felhős közé. A vén bűnös pedig, a bib hát aszott kebléhez szorítván, visszatotyog fényes hajlékába azzal az édes tudattal, hogy megint lerótta tartozását'ármeny ország iránt. “" ■ ' ■ . ' 4- E (■ ' És igy vallja a kudarcot a Szentlélek mindenütt, adecsak’megjelenik: a fold hatalmasainak fényes palotáiban, akapitalizmus felhőkarcoló váraiban, a bányakárok irodáiban, a politikus ■ pártfőnökök klubjaiban a gashingtoni kapitóliumban, de még a Vatikánban is,hol nincs: érzék avilág nagy szociális feladataihoz, nyértforgó proletárok millióinak számaihoz és esdekléseihez. ’ De azért a mai világrend kiváltságos nagyfejnek •’ cárok, mikádók, gladikák, boncok, sahok, bányabárók, pénzhercegek’ nagypapok, zsinati elnökök, templomörök,, iparfőispánok, piros pünkösd napján meghatottan édeségnek a templomokban a Szentléleknekisteni szépségű feladatán és ájtatosan bőgik az énekeskönyvből, az “Igaz keresztények kalauza’’-ból, a baptista hívek “Égbe vezérlő csillagáéból, a methodista jámbor lelkek “Tökéletességre Buzdító Lelki Manná’Újából, hogy: “Jövel ő Szentlélek, világosítsd jóra elménket és tisztítsd meg sziveinket minden rossztól!” ELŐRE A SZOUALiZffiUS DIADALA -- — - . _ ... - ____ _ ___ _ •_ ^JXa. i 1 Testvérlapunk, a Kew York Call, szombaton ünnepelte Juat eves iennanasanaie evioruuiojac. uvonyoru, szép, nagy es lelkes ünnep volt. Jiavtarsaink ezrei jöttek össze, hogy bebizonyítsam a szocialista part new yona angol nyelvű lapjairam érzett rokonszenvüket, és azt a nagy örömet, amelyet a lap natoaim eviorausojan éreznek. Hat év nem nagy lap meg egy szocialista lap történetében sem. És na mégis írnám erről, úgy ezt azért tesszük, mert tudatában vagyunk annak a szinte titani kuzderemnek, melyet itt Amerikában nemcsak a Cannak, hanem bármely más nyelvű szocialista lapnak meg kell vívnia. A szocialista lap megalakítása, kiadása es fentartása végtelenül nagy és soha meg nem szűnő áldozatkészséget igényel. Műtársainknak ezt a hat éven át folytatott és még a szocialista mozgalomban is szinte példátlanul álló áldozatkészségét kell tekintetbe vennünk, ha a hatodik évfordulót jelentőségében méltányolni akarjuk. A New York Call, éppen úgy, mint a többi szocialista lap, a proletár osztálytudatos munkásság legerősebb harcieszköze. Hasonló a legmodernebb gépfegyverekhez, mert szüntelenül röpíti magából támadó golyóit, a munkásságot felvilágosító cikkeit, a jelenlegi társadalom bevehetetlennek látszó bástyái felé. De amíg a legjobb gépfegyver mellől is kifogyhat a muníció, addig a mi harcieszközeink a proletár munkásság kiapadhatásán és lelkes áldozatkészségéből táplálkoznak. Ma már minden munkás tudja, hogy érdekeit egyedül a szocialista sajtó képviseli. De minden munkásnak kell tudnia azt is, hogy e sajtónak fentartása csak ember- fölötti áldozatok árán lehetséges. A nehezen dolgozó munkásság, amely a szó legvalódibb értelmében véres verejtékével keresi meg sovány bérét, szívesen áldoz a szocialista sajtóra. Bátran állíthatjuk, hogy a társadalom egyetlen rétege sem adja keresetének oly nagy százalékát a közjó érdekében működő eszközök támogatására, mint a munkásság. Ezt kell tekintetbe vennünk és akkor majd igazán tudjuk méltányolni, hogy mit jelent az, ha egy szocialista lap fennállásának hatodik évfordulóját ünnepelheti. Sajnos azonban, hogy ma még az amerikai munkásságnak csak egy kis része támogatja azt a mozgalmat, amely az egész munkásosztály, sőt az egész amerikai nemzetnek fog javára válni. Sajnos, a munkásság nagyobb része ma még azt hiszi, hogy itt Amerikában a boldogulás, a megélhetés és a siker nincs elzárva előle. Még nagyon sokan hiszik, várják és remélik, hogy egy szép napon csak úgy magától nekik is felvirad és ölükbe hull a szerencse kerekéből a jobb es Szébe jövő fítlös kapujának varázskulcsa. És ezek várnak és remélnek összetett kezekkel és nem tesznek semmit. Az élet, a könyörtelen modern társadalom által ránk kényszerített élet elrobog fölöttük és letarolja őket. A védteleneket és reménykedőket. De nem bennünket, akik dolgozunk, küzdünk, nélkülözünk és áldozunk egy szebb és jobb jövő érdekében. Az a jobb jövő nem fog érett gyümölcsként a mi vagy gyermekeink és unokáink ölébe hullani. Azért harcolni kell! A mai társadalom gránitbástyáit kell ledönteni, erős, gazdag és ma még nagyon hatalmas ellenséggel kell szembe szállani. Éhez a harchoz, ha sikerrel akarjuk megvívni, fegyverekre, erős és hatalmas fegyverekre van szükségünk. A szocialista munkásmozgalom e hatalmas fegyvere pedig a sajtó. S ha a munkásság áldozatkészségével lehetővé teszi, hogy ez a ma már meglevő sajtó tovább fennmaradjon és naggyá fejlődjön, úgy rövid idő alatt erősebbek és harcrakészebbek leszünk még egy, a legmodernebb gyilkoló gépekkel felszerelt hadseregnél is. Ez pedig a mi eszménk, a szocializmus diadalát jelentené. E cél érdekében tízszerezzük meg igyekezetünket és akkor a győzelem nem fog elmaradni. MRÁJOS SZTRÁJKTÖRÉS “ MIÉRT NEM OLVASUNK ÚJSÁGOT? Írta: Kovács Béni. Vasárnap délután van, az óra mellyel tespedő álmából kellene hatot Hintát a nyimvaban arany fölrázni? Önkénytelenül eszembe jut,hogy én is voltam tagja annak a szervezetnek, amelynek tagjai most a Ruppert gyárban a sztrájktörés szomorú szerepére vállalkoztak. Ez a szervezet sztrájktörőket szállít, hogy letörje egy másik szervezet nemes munkáját. Egy nagy gépgyárban dolgoztam, amikor az International Metal Workers Unionnak tagja lettem. párhuzamos vonalat akarok húzni az Egyesült Államok és a kis Magyarország munkásainak szervezkedéseiről. Éppen úgy ahogy elbírtak küldeni mérnököket Budapestre, hogy a földalatti vasutat tanulmányozzák, úgy lemehetnének Gompers és társai is tanulmányozhatják a gazdasági szervezetek egyöntetű működéseit Igaz ugyan, hogy Gompers volt , sugarait ablakomra veti aztán lenyugszik. De én nem nyugszom, az én agyamat egy gondolat zavarja. Kötelességet kell teljesíteni. Irnom és felelnem kell a Előre pénteki számára, írni és panaszkodni a sztrájkról. És megkérdezni,hogy miért nem olvasnak elvtát,saját újságot? Leülök asztalomhoz és ezer gondolat száll a fejembe. Újra elolvasom a nagybetűs vezércikket. Sztrájk és sztrájk törés a címe. Elgondolom, milyen jó, hogy nagypimk van. (Csak lelkesedülés örülni tudok az előtársaknak, akik a lapot megteremtették. Lesz még a magyar szépnek is erkölcsi sikere! A lap révén elmondhatjuk gondolatainkat és panaszainkat mimkasfácsaink. Ez a mi leghatalmasabb fegyverünk csak használni kell. De hol van a nagy tömeg (Folytatás a 3. oldalon. 1