Előre, 1914. június (10. évfolyam, 723-749. szám)

1914-06-01 / 723. szám

­ 2. oldal. .­ ...................­­ ................. • MAGYAR VÉRTANÚK CSOTJAI Abból az alkalomból, h­ogy Budán most nagyban keresik az “összeskü­vő” Martinovicsnak és­­ társainak földi maradványait, akik Magyarországot fel akarták szabadítani a nemesi uralom alól, közöljük a hazai testvérla­punkból, a Népszavából Bresz­­tovszky Ernő elvtársunk követ­kező szép cikkét: Vértanuk csontjai után kutat­nak most valahol Budán, a határ­ban, ahová elvetődtem a minap. Unottan, fáradtan és vigyázva dolgozik az ásó az elhagyott és gondozatlan tájékon, amely pár perces út után hirtelen vala­hová messze csöppend az embert Budapesttől. Valahová messze a mai magyar vidékre vagy vala­hová messze a múltba, a régi Pest-Buda világába, ami külön­ben mindegy. Az­ idő és tér tá­volságai a mai magyar fővárostól szinte egyforma környezetbe vi­szik az embert: mennél mesz­szibb a m­ai vidék, annál régibb korszaknak lehetne szülötte, s­ár száz kilométer néha évszázadok­nak számít akkor is, ha a gyors­­v­onat pár óra alatt visz oda, — azaz vissza a múltba. Amint nem tudom elképzelni, miként folynék le az életem, ha hirtelen valahová Máram­arosba, Taracközon túl keletne egy hegyi faluba áttelepednem, annyira nem tudom beleélni magam­at abba a korba sem, amelynek szomorú és vérfagyasztó emlé­két ott keresték előttem a cson­tok után fáradtan és vigyázva ásó kezek. A körülmények ada­tait úgy-ahogy ismeri a mai em­ber, de annak a kornak lelke, amelyet még a föld alatt fehérlő csontok hívnak most tetemre, megfoghatatlanul messze, van. •A m­es­­tömegek szívével ’ érző mai ember nem bírja magát az elszi­getelten álló Martinovicsok ko­rába beleélni. Nem bírja megér­teni, hogy azt a végzetes hibát, amelybe belerokkant II. József, az abszolutista uralkodó renge­teg hatalma is: a tömegek felsza­badításának megkísérlését a tö­megek tudta nélkül, sőt akaratuk ellenére,­­hogyan merhette meg­kísérelni egy kirúgott papból lett hivatalnok, egy kis katonatiszt és a többi befolyástalan, egyedül vagy néhányadmagával álló sen­ki. Az eszével ismerheti az ember, de átérteni nem tudja azt a kort, amelyben egy olyan hatalmas tö­megakciót, aminő a francia nagy forradalom volt, meg akarnak is­mételni ott, ahol tömegek nin­csenek hozzá, ahol nem is kelle­nek az akció céljai a tömegeknek és ahol az egyedüli támasztékuk a nagy céloknak egyes fejedel­mek egyéni hajlandósága lehet. És pedig olyan fejedelmeké, akik­nek kollégáját éppen a céljaiban mintául vett mozgalom hullatta a­ fűrészporos kosárba. Pedig a 18-ik század végén ép­pen olyan természetes volt ez a tévedés, mint amilyen szarvas­hiba ma, amikor a társadalmi té­nyek ismeretétől igazán távol ál­ló sarki pálinkabutikus is tudja, hogy a korai nyitás érdekében nem egyes cimboráival kell ösz­­szeesküvést szőnie, hanem lehető­leg valamennyi rokonérdekű osztályostársát kell tömegmoz­galomba bevonnia. Ne feledjük el, hogy a francia forradalom sem tudatosan lett tömegmoz­galommá. A gondola­tvilágo­t egyes, elszigetelt tudósok terem­tették meg, az új politikai gon­dolatoknak, kívánságoknak­­tit­kos társaságok adtak szakkörű­ elterjedést. A tömegekkel nem kerestek kapcsolatot, csak a mű­veltekkel : ezt a kapcsolatot a tömeg önkéntes megmozdulása­ teremtette meg. A­ francia forra-d­alom vezetői a gondolat, az eszme erejében hittek és azt tar­tották, hogy az Igazság mindig kap elegendő számú harcost. Ná­luk be is vált a számítás, nem­ jártak úgy, mint félszázaddal ké­sőbb Fourier, aki hiába várta a tömegeket, pláne a milliomos alapí­tót gyönyörűen elképzelt új társadalma első községénél Martinovicsék, akiknek hazájá­­jában még nem is volt meg az a harmadik rend, a­mely Francia­­országban már kiverekedte az uralomhoz jutást. Az igazság csak akkor társadalmilag érvé­nyesülő igazság, ha tömegek ér­dekében való. A Martinovicsék igazsága akkor még csak Fran­ciaországban volt igazság. II József is és óvatosabb utóda Lipót is korázták az időt, mint a siető óra. Az egyiket vissza­­igazították a társadalmi tényeik, a másikat a korai halál véletlene. Utódjuk, Ferenc császár nem is értette elődjeit és azt a néhány könnyen hívőt, aki az abszolutiz­mus rendszere javára és nem az egyes uralkodók egyéni művelt­sége javára írta a felvilágosodás­ra, a társadalmi reformra való törekvéseket, eltiportatta, mint a férgeket.... Martinovicsék hitték, naivul erejében és abban az abszolutiz­musban, amelynek mindenható erejét­ éppen olyan könnyen lehet a 11. József becsületes lelkével s önzetlen világjavító törekvései­vel kezelni, mint Ferenc császár korlátoltságával és miniszterei­nek gőgösen konzervatív kegyet­lenségei­vel­ , ez a hit lett a végzetük. Martinovicsék pártfogója a bé­csi udvar volt Lipót haláláig. Martinovics maga udvari hiva­talnok volt. Laczkovics kat­ona- K... É ÚJA kegyeibe jutott. Hajnóczy is államhivatalnok lett nem-nemes létére. Forradal­­omságuk eleinte nem is irányul a monarchikus elv ellen. Lacs­­kovics egyenesen ‘‘örökös h­a­zá­kat és védelmezést ‘utolsó csepp vérig” ígér Lipót császárnak. Martinovics még Lipót halála után is szinte prófétai előrelá­tással figyelmeztette a császárt a külpolitikai veszedelmekre, az orosz hódító törekvésekre Len­gyelország felosztása után, Kon­­stantinápoly orosz uralom alá kerítésének vágyára, a porosz ambíciókra, amelyek Ausztriát ki akarják küszöbölni a nagyhatal­mak sorából, a délszlávok orosz­barátságának fellobbanható láng­jára. Ezek a még ma is aktuális intések éppen úgy nem használ­tak, mint maga az érzés, amiből fakadtak: Martinovicsékat­ (kivé­­geztették, velük összeköttetés­ben alig állt embereket hosszú időre csuktak be, egész csomó embert vertek vasra azért a gya­núért, hogy­ Martinovicsék káté­ját olvasták. Mikor Parisban a gillotin alatt lehullt a Lajos feje, Euró­pa valamennyi uralkodójának viszketett a nyaka. Martinovi­­csékat is az angol király emberei spiclizték be a bécsi rendőrség­nél és a remegő fejedelmek szent szövetsége már elvben készen volt: a francia nagy forradalom belpolitikai győzelmét szerte Európában azok fizették meg életükkel a dinasztiák hisztéri­kus félelme miatt, akik"az egy­ed­­uralmi elv felitartatmával, sőt an­nak védelmére igyekeztek a foká­radalom ellen való biztosítás di­jának- a reformoknak­ ügyét sürgetni-Voltaképen emit arról akarok beszélni, hogy az uralkodók is emberek, pánik lesz itz rajtuk is és rövidlátókká válhatunk éppen akkor, azaikor legmesszebb kelle­ne nézniök. Ilyenkor, amikor nagy emberek évszázados, de meg tör­pem hántolt, jégelén sírját jézdegélte az ember s még a l éte­me előtt van még az ásó, amely tizenegy évtized előtt gödörbe ve­tett “gonosztevők” csontjait hoz­za majd napfényre, nagyon elka­landoztatja az ember eszét a meg­hatottság, a harag és szánakozás Arról kellene most beszélnem (még lesz talán módom egyes idevágó dolgokról is beszélni), a­miből kiindultam: 50—60 évvel e kommunista kiáltvány megjele­nése előtt Martinovicséknak nem lehetett meg az az elmélet: tudásuk vagy gyakorlati érzékük amely megsúgja nekik, hogy or­szágot világot átváltoztató akciók csak a reformot kívánó tömegek révén lehetnek sikeresek és a tö­megek akarata mellett m­ásodran­­gú a politikai hatalmat — elvben — egyedül birtokló bármely ha­talmasság akarata. Martinovicsék polgári Magyar­­országot akartak teremteni. Föl akarták szabadítani az egész mo­narchiát a nemesi uralom alól. És nem volt polgárság, amely a ne­mességet az osztályuralomban föl­válthatta volna. És nem szóltak a magyar jobbágysághoz sem,, a­melynek nyelvét csak Laczkovics használta irataiban. Martinovics maga franciául és latinul írt. Cél­jaikról a közvélemény teljesen tá­jékozatlan maradt, ugyannyira, hogy mikor Martinovicséket el­fogatták Pesten, a kormánynak sikerült pánikot felidézni a kávé­zzók becsukásával, a piacon ágyuk fölállításának komédiájá­val és a lakosság elhitte a rendőr­­■ség­ terjesztette rémhíreket, hogy Martinovicsék föl akarják gyúj­tani a várost (a lakosság­ ellátta magát vízzel az oltáshoz!), hogy ki akarják szabadítani az Újépü­let másfélezer hadifoglyát és se­gedelmükkel fosztogatni akar­unk! És m­íg Pesten az ország többi részén összefogdosták a “gy­anus’'-okat, akik Martinovics kátéját lemásolták vagy csak elolvasták, vagy el sem olvasták, a naiv ábrándozókat, a fegyver­telen és ártatlan, jórészt fiatal és befolyástalan tervezgetőket, — a nép azt hitte, hogy veszedelmes gonosztevőktől, országos csapás­tól szabadítja meg a róla atyailag gondoskodó kormány! Vagy négy megye tiltakozott ugyan ez ellen, hogy­­­ Bécsben akarják elítél­ni a foglyokat, akik magyar ne­mesek, amikor visszahozták őket Pestre, elhallgatott minden. És alig mozdult meg a közvéle­mény akkor is, azmikor 13 “bű­nöst” (köztük Kazinczyt, Ver­seghyt, szentjóbi Szabó Lászlót is) halálra ítélt, 23-mal börtön­be vetett s ezenkívül 6-nak bünte­tését a vizsgálati fogsággal beszá­mítottunk vette. A­ hétszemélyes tábla még súlyosbította az ítéle­tet: négy fogságra ítélt vádlot­tat ítélt halálra és helyettük öt fölmentett “bűnrészest” (köztük Bacsányit) ítélt fogságra. A csá­szárnak­­kellett a sok halálos íté­let,­­Szentmarjai, Sigray, Hajnó­czy, Laczkovics és később Öz­rueg Szolárcsik halálos ítéletét hagy­ta jóvá. Az előbbieket 1794 május 20-ikán végezték ki pallossal a V­ér mezőm, az utóbbi között június 3-ikán. És a nép úgy nézte a kivégzést, mint valami izgató látványossá­­got... * Hogy mennyire ne® kapcsolódn­­ak be az omág köztudatába a magyar jakobinusok, arra felem­­tő,, hogy­ sírjuk jeltelen maradt, hanem emlékezetük is alig-atig bukkan ff­­.: Pus­­zky Ferenc még 1880-batn is art útja az eset­itől, hogy “a tárgy titokszerűen elpalástolt­­eseménye az újabb időknek ’bőgy- rejtvény,' amelyet Fzakóói akkoriban fejtsek m­eg. Léteit egy évszázad, img a 'kér­­tanuk bekerültek a lelkek pan­teonjába és mig Az ereklyéik­ elő­kerítése feladattá vált. Brisztovszky Erno: AMERIKAI MAGYAR Vnt?W­AIJH Organ of the Hungarian MUNKÁSSÁG LAPJA * TM ii-XvAJ People of America fiiadja a* “ElfíreH lapkiadó «setfretke- Published by the «‘Ebire” Publishing act. 5 East 3rd Street, New York. Association, Inc. 5 E. 3rd StM New York STEPHAN BALOG, President: ALEX. MAGYARÖDY, See’yj JOS. TAKACS, Treas Telephone: 7514 Orchard. ELŐFIZETÉSI ÄRA: SUBSCRIPTION KATES: Egy évre .... $4.00,Neg-yed évre $1.00 One year .... 4.00|Three months $1.00 Fé\ évre ..... 2.00|Egv hóra —.40 ; Six months.. 2.00jQne month.. —.40 PUBLISHED EVERY DAY EXCEPT SUNDAY- ’ Remittances may be Pénzkü­ldemények postal made by Post Office or vapry Express Money . Express Money Orders ^ ^ABEif^^NCIL orderon vagy ajftn­•r by Registered mail. lőtt levélben küldendők Kuriered at the New York N. Y. Office a» Second Class Matter. A SZENTLÉLEK ÜNNEPE Most piros pünkösd napja vagyon, az istennek leg­tetszőbb egyház szerint, vagyis a Szentlélek úristennel ünnepnapja. Úgy rémlik, hogy valahol messze, valaha régen bezárt ajtók mögött szomorúan gubbasztó aposto­lok fejére tüzes nyelvek alakjában leszálla a Szentlélek Tüzes nyelvek «alakjában, h­ogy szétmemtén­ely V világot is minden nyelven tudnák tanítani az Igét. • . ' • f ' - • ^ 1 , - 1*­És ők, valamint teljhatalmú utódaik tani­ták oly si­keresen, h­ogy most, kétezer esztendő múltán, a világ ki­lnctizedrésze semmit sem tud amaz igékről, sőt tudván, sem akarja bevenni. Valami mélységes nagy oka lehet en­nek. Talán az, hogy a Szentlélek istent­ még azok is elha­nyagolják- akik az egy igaz istent oly gyönyörűen, oly lélekemelő módon felosztották három részre. De nem: egyenlő részre és jussunk a poklok fenekére (de ne káni­­■ kolában ), ha ez rágalom. Mert amióta világ a keresztény világ, a fanatikus ,vakbuzgó kapitalistákról küzdve le a római pápáig égés­­­ esztendőben mindig csak elsősorban Jézus urunkhoz, az után az Atyaúriste­nhez folyamodnak. A Szentlélekről - csak­­egyetlenegyszer­ emlékeznek meg: pünkösd piros n­apjiín. Azt­ mondják: Jöves Szentlélek úristen és ezzel­­punktum. Egész esztendőben észre sem veszik, mintha úgy túlélte volna önmagát akárcsak a­ polgárháború ve­­teránja. .Pedig az Atya czsak luty teremtett minket, a Fiú meg váltott, t­e a Szentlélek az, tűdnek ,sugalmaznia kellene mindent, ami .i­y-helyet-szardi az emberiképp -ised­le­mi­­és- -ér­zelmi fejlődéséhez szükséges. Fogadjunk, h­ogy sugalmaz is, de isteni szava feltététlen­ a nyomoraii földi férgek önző érdekeivel szemben. Kudarcot vallott a keresztes háborúja az inkvizíciók a protestánsüldözések idejében Kudarcot vallott, mikor a­ pápaság hadsereggel, gyilkos fegyverekkel­­rendelkező világi hatalommá akart válni és vált is. És kudarcot vall minden lépten-nyomon. Vagy ott van t­glán Hockefeller mellett, mikor a vés bűnös áttotyog a templomba, hogy hálát adjon az égiek­­nek azért az életért,­­mely oly nagyon sikerült neki­? Ott van bizonyára, de nem jut szerephez, mert Rockefeller Kérges agya csak az Atyán és Finn jár, akik vele a vilá­got m­egajándékozták, akik őt “megváltották*’ és akikre talán újabb milliárdokat remél. Ott van bizonyára és fő akarja világosítani Rockefellert, hogy mik volnának az igazi kötelességei embertársai irányában, mit kellene, tennie, hogy igazán méltóvá tegye magát az égi jutalom­ra. Ott van bizonyára és m­egsugalmazza neki, hogy a föld alatt száz veszedelem közt váj­káló bányászok tizez­rei az ő kegyelmétől függnek, hogy gyenge asszonyok és még gyengébb gyermekek sorsa tőle függ. Csak úgy sze­mernyivel több nagylelkűség és akkor nem harapnak fit be kisajtolt munkások, nem­ válnak lakatlan ,füsthalmaz­zá szerém­- lakósátrak, nem szaporodik meg a­ 14,­vák és özvegyek száma és némileg emberibb sorsban kerészül, tízezreknek, anélkül, hogy Rockefeller borzalmas pénz garmadájában látható hiány lenne. Ott van a Szentlélek bizonyára és felvilágosításul megsúgja neki, hogy mit kellene tennie. De csúfos kudar­csot vall a földi érdekekkel szemben és szomorúan tapasz­talván, hogy a profit erősebb az igénél- lehangoltan visz szája egy rózsaszínű felhős közé. A vén bűnös pedig, a bib hát aszott kebléhez szorítván, visszatotyog fényes hajlé­kába azzal az édes tudattal, hogy megint lerótta tartozá­sát'ár­meny ország iránt. “" ■ ' ■ . ' 4-­ E (■ ' És igy vallja a kudarcot a Szentlélek mindenütt, ade­csak’megjelenik: a fold hatalmasainak fényes palotáiban, a­­kapitalizmus felhőkarcoló váraiban, a bányakárok iro­dáiban, a politikus ■ párt­főnökök klubjaiban­ a gashing­toni­­ kapitóliumban, de még a Vatikánban is,­hol nincs: érzék a­­világ nagy szociális feladataihoz, nyértforgó pro­letárok millióinak s­­zámaihoz és esdekléseihez. ’ De azért a mai világrend kiváltságos nagyfejnek •’­ cárok, mikádók, gladikák, boncok, sahok, bányabárók, pénzhercegek’ nagypapok, zsinati elnökök, templomörök,, iparfőispánok, piros pünkösd napján meghatott­an éde­­ségnek a templomokban a Szentléleknek­­isteni szépségű feladatán és ájtatosan bőgik az énekeskönyvből, az “Igaz keres­ztények kalauza’’-ból, a baptista hívek “Égbe ve­zérlő csillagáéból, a methodista jámbor lelkek “Tökéle­tességre Buzdító Lelki Manná’Újából, hogy: “Jövel ő Szentlélek, világosítsd jóra elménket és tisztítsd meg sziveinket minden rossztól!” ELŐRE A SZOUALiZffiUS DIADALA -- — - . _ ... - ____ _ ___ _ •_ ^JXa. i 1 Testvérlapunk, a Kew York Call, szombaton ünne­pelte Ju­at eves iennanasanaie evioruuiojac. uvon­yoru, szép, nagy es lelkes ünnep volt. Jiavtarsaink ezrei jöttek össze, h­ogy bebizonyítsam a szocialista part new yona angol nyelvű lapja­iram érzett rokonszenvüket, és azt a nagy örömet, amelyet a lap natoaim eviorausojan éreznek. Hat év nem nagy lap meg egy szocialista lap történe­tében sem. És na mégis írnám erről, úgy ezt azért tesszük, mert tudatában vagyunk annak a szinte titani kuzderem­­nek, melyet itt Amerikában nemcsak a Cannak, hanem bármely más nyelvű szocialista lapnak meg kell vívnia. A szocialista lap megalakítása, kiadása es fentartá­sa végtelenül nagy és soha meg nem szűnő áldozatkészsé­get igényel. Műtársainknak ezt a hat éven át folytatott és még a szocialista mozgalomban is szinte példátlanul álló áldozatkészségét kell tekintetbe vennünk, h­a a hato­dik évfordulót jelentőségében méltányolni akarjuk. A New York Call, éppen úgy, mint a többi szocialis­ta lap, a proletár osztálytudatos munkásság legerősebb harcieszköze. Hasonló a legmodernebb gépfegyverekhez, mert szüntelenül röpíti magából támadó golyóit, a mun­kásságot felvilágosító cikkeit, a jelenlegi társadalom be­vehetetlennek látszó bástyái felé. De amíg a legjobb gép­fegyver mellől is kifogyhat a muníció, addig a mi harci­­eszközeink a proletár munkásság kiapadh­atásán és lelkes áldozatkészségéből táplálkoznak. Ma már minden munkás tudja, hogy érdekeit egye­dül a szocialista sajtó képviseli. De minden munkásnak kell tudnia azt is, hogy e sajtónak fentartása csak ember-­­ fölötti áldozatok árán lehetséges. A nehezen dolgozó munkásság, amely a szó legvalódibb értelmében véres ve­rejtékével keresi meg sovány bérét, szívesen áldoz a szo­cialista sajtóra. Bátran állíthatjuk, hogy a társadalom egyetlen rétege sem adja keresetének oly nagy százalé­kát a közjó érdekében működő eszközök támogatására, mint a munkásság. Ezt kell tekintetbe vennünk és akkor majd igazán tudjuk méltányolni, hogy mit jelent az, ha egy szocialista lap fennállásának hatodik évfordulóját ünnepelheti. Sajnos azonban, hogy ma még az amerikai munkás­ságnak csak egy kis része támogatja azt a mozgalmat, amely az egész munkásosztály, sőt az egész amerikai nemzetnek fog javára válni. Sajnos, a munkásság nagyobb része ma még azt hiszi, hogy itt Amerikában a boldogulás, a megélhetés és a si­ker nincs elzárva előle. Még nagyon sokan hiszik, vár­ják és remélik, hogy egy szép napon csak úgy magától nekik is felvirad és ölükbe hull a szerencse kerekéből a jobb es­ Szébe jövő fítlös kapujának varázskulcsa. És ezek várnak és remélnek összetett kezekkel és nem tesz­nek semmit. Az élet, a könyörtelen modern társadalom által ránk kényszerített élet elrobog fölöttük és letarolja őket. A védteleneket és reménykedőket. De nem bennünket, akik dolgozunk, küzdünk, nél­külözünk és áldozunk egy szebb és jobb jövő érdekében. Az a jobb jövő nem fog érett gyümölcsként a mi vagy gyermekeink és unokáink ölébe hullani. Azért harcolni kell! A mai társadalom gránitbástyáit kell ledönteni, erős, gazdag és m­a még nagyon hatalmas ellenséggel kell szembe szállani. Éhez a harchoz, ha sikerrel akarjuk megvívni, fegyverekre, erős és hatalmas fegyverekre van szükségünk. A szocialista munkásmozgalom e hatalmas fegyvere pedig a sajtó. S ha a munkásság áldozatkészségével lehe­tővé teszi, hogy ez a ma már meglevő sajtó tovább fenn­­maradjon és naggyá fejlődjön, úgy rövid idő alatt erő­sebbek és harcrakészebbek leszünk még egy, a legmoder­nebb gyilkoló gépekkel felszerelt hadseregnél is. Ez pedig a mi eszménk, a szocializmus diadalát jelen­tené. E cél érdekében tízszerezzük meg igyekezetünket és akkor a győzelem nem fog elmaradni. MRÁJOS­ SZTRÁJKTÖRÉS “ MIÉRT NEM OLVASUNK ÚJSÁGOT? Írta: Kovács Béni. Vasárnap délut­án van, az óra mellyel tespedő álmából kellene hatot Hintát a nyim­va­ban arany fölrázni? Önkénytelenül eszembe jut,hogy én is voltam tagja annak a szerve­zetnek, amelynek tagjai most a R­up­pert gyárban a sztrájktörés szomorú szerepére vállalkoztak. Ez a szervezet sztrájktörőket szál­lít, hogy letörje egy másik szerve­zet nemes munkáját. Egy nagy gépgyárban dolgoz­tam, amikor az International Me­tal Workers Unionnak tagja let­tem. párhuzamos vonalat akarok húzni az Egyesült Államok és a kis Magyarország munkásainak­­ szervezkedéseiről. Éppen úgy a­hogy elbírtak küldeni mérnökö­ket Budapestre, hogy a földalatti vasutat tanu­lmányozzák, úgy le­­mehetnének Gompers és társai is tanulmányozhatják a gazdasági szervezetek egyöntetű működéseit Igaz ugyan, hogy Gompers volt , sugarait ablakomra veti aztán le­nyugszik. De én nem nyugszom, az én agyamat egy gondolat za­varja. Kötelességet kell teljesí­teni. Irnom és felelnem kell a Előre pénteki számára, írni és pa­naszkodni a sztrájkról. És meg­kérdezni,­­hogy miért nem olvas­nak elvtát,saját újságot? Leülök­­ asztalomhoz és ezer gondolat száll a fejembe. Újra elolvasom a nagy­­betűs vezércikket. Sztrájk és sztrájk törés a címe. Elgondolom, milyen jó, hogy nagypimk van. (Csak lelkesedül­és­ örülni tudok az el­őtársaknak, akik a lapot meg­teremtették. Lesz még a magyar szépnek is erkölcsi sikere! A lap révén elmondhatjuk gon­dolatainkat és panaszainkat mim­­kasfácsaink. Ez a mi leghatalma­sabb fegyverünk csak használni kell. De hol van a nagy tömeg (Folytatás a 3. oldalon. 1

Next