Előre, 1914. július (10. évfolyam, 752-776. szám)
Xa , A *f| *'■ v ..t ..y ■ , „ ^ *t ' ■•’Hi*‘V *«*»•-vW -A'-.. •«' ‘‘r - -i - •«*»» •• - .«•' ••---• ---iMr-i—r x— "iiV. ..ü...... i \,ii m-ö.i ■■■ ímím »i '»»»■' •r-uzr— f.‘. » rr^r-—— - --------------------------~ rirrrr 7 .... --------------------------------------------------------------------------. C Vita: Morris Hillquit és dr John Augustine Ryan theológiai tanár között. MI A SZOCIALISMUS ? taligái A szocializmus az evolúció filozófiája. Azt állítja, hogy nagy társadalmi változások csak akkor idézhetők elő, ha a változást minden szociális faktor akarja, vagyis, ha ezt a gazdasági körülmények, a közvélemény, a tömegek szervezése,tb. ezt teljesen megérlelte. Az erőszak nem siettetheti a társadalmi fejlődést- és ha ezt a szocialista propaganda elfogadná, ennek az volna az eredménye, hogy zavart és demoralizációt okozna az aktív szocialisták sorain belül és erősítené ellenfelünk helyzetét. Sr. R.van idézi az én jó barátomat, Noha Spargo-t, aki bátorságért imádkozott, hogy különféle erőszakos és kétségbeesett dolgokat elkövethessen, mintha ezáltal kivívhatná a munkásosztály társadalmi megváltását. De ellenfelem elfelejti tudomására hozni az olvasónak, hogy a ‘‘rendszerint szolid és engesztelékeny beszédű" szocialista szerzőnek vérfagyasztó állítólagos imádsága csak szónoki bevezetés ahhoz a nyomatékos állításához, hogy az erőszak semmi jóra sem vezethet és ha a munkásosztály alkalmazza, ezáltal “még reménytelenebb rabszolgaságba eéyedne, mint valaha" és “tönkretenné morálját, az ő harci erejét.". Valójában úgy áll a dolog, hogy Spargo egész könyve, amelyből a kiszakított passzus idézve van, a szociális javulásért való küzdelemben követendő törvényes módszerek védelmére van írva. A szocialista mozgalom mindenkor harcolt az anarchisták, mint az erőszakos munkásmozgalom szószólói ellen, mint ahogy harcol a sokkal számosabb és veszedelmesebb anarchisták és erőszak papolók ellen, a kapitalista osztály kebelében. A szocialista nemzetközi konvenciók egyetlen szervezetet sem ismernek el, amelyeknek programja nem a munkásosztálypolitika békés módszerein nyugszik s az Egyesült Államok szocialista pártja formálisan elfogadta azt a szabályt, hogy ki kell közösíteni minden, tagot, aki erőszakot hirdet a szocialista propagandával egybefüggnie". “De— mondja ellenfelem — ezek az akciók puszta célszerűségi tekinteteken és nem morális alapokon nyugszanak’. Erre csak azt felel’■ , szerencsés az a mozgalom, amely /erőségről való gyakorlati fölfogása egybevág a legmagasabb moralitás tanításaival. 111. VISZONVÁLASZ. Dr. Ryantól. . Hillquit válaszában lényegében elismeri, helyesen állapítottam meg a szocialista alapvonalait. Természetesen eltér tőlem fketi doktrínák érvényességét és értékét illető következő sorokban megkísérlem boncolmány fontosabb argumentumot és világosanb ki fogom fejteni azoknak az erkölcsi elméiknek végzetes jelentőségét, amelyekkel a roalista mozgalom át van itatva. Ellenfelem a gazdasági determinizmus elméjét a nemzetközi viszonylatra vonatkoztatva i „ állítja, hogy az anyagi érdekek arra kényzerítették a nemzeteket, hogy kétféle és egymással merőben ellenkező moralitási standardot fogadjanak el: egyet maguk és egyet az idegen népek számára. De vájjon elfogadtak-e? Civilizált nemzetek megtiltják saját polgáraik megölését, kivéve főbenjáró bűncselekmények miatt. A külföldiekre vonatkozó, “merőben ellentétes” szabály, megengedi a megölését, még főbenjáró bűnök nélkül is. Ellenfelem nem lenne szíves egyetlen civilizált népet idézni, amely határozottan elfogadná vagy védelmezné ez elvet ? De ezt a civilizált népek még hallgatag sem ismerték el. Ha idegen nemzetek ellen háborút indítanak, ebben nincs jobban benne a gyilkolásnak helyeslése, mint a gonosztevők vagyyilkosok törvényes kivégzésében. Minden háborúban a harcoló felek egyike szükségképp az igazságtalan támadó szerepét játsza. Néha az igazságtalanul támadó nemzet éppen úgy érzi vállalkozásának erkölcstelenségét, mint ahogy az egyéni gyilkos is belátja tettének gonoszságát. Lehet, hogy legtöbb esetben a támadó nemzet azt gondolja, hogy oka van a neheztelésre és hogy voltaképpen a maga szent jogait védi. Az erkölcsi törvénynek ez a téves magyarázata nem foglalja jobban magában a gyilkosság elvének helyeslését, mint egy liniselő csapatnak az eljárása. "szí, az a nemzet, amelynek részén az ■an, a maga helyzetét fegyverrel védi ugyanolyan szolid morális alapon, amely alapon halálra ítéli a bűnösöket a saját polgárai között és ugyanazzal az igazolással, amellyel fölhatalmazza az egyént arra, hogy életét megvédelnezze a.agtonállók gyilkos támadása ellen Hogy a háború nem foglalja magában a gyilkosság helyeslését, ez talán abból az egyszerű és világos tényből is kiviláglik, hogy a civilizált hadakozó felek a saját kárukra is megakadályozzák a nők s nem harcoló felek legyilkolását. * Az ipari viszonylatok terén — folytatja ellenfelem — hasonlóképpen látjuk az anyagi érdekek mindent irányító befolyását a morális fölfogásokra. A ‘‘jelenlegi kapitalista morál mellett körülbelül minden meg van engedve és minden menthető,ameddig hasznot hajt". Tény, hogy a közkeletű morális fölfogások elitélik mindazt az ipari bajt, amelyeket, Hilquit, zavaros paragrafusaiban fölsorol. Ez állításom bizonyítására csak azokra a megtorló törvényes intézkedésekre utalok, amelyek már érvényben vannak és amelyek bizonyára érvénybe fognak lépni. Még a kapitalista osztály sem fogadta el formálisan azt az elvet, hogy jóformán minden törvényes, ami “pénzt csinál”. Ha néha úgy is cselekesznek, hogy ezáltal az ítélőképességgel nem bíró emberekben azt a hitet keltik, mintha hinnének ebben az elvben, nemcsak szimpla nyereségvágyból cselekszenek, hanem más tekintetekből is. Egyik esete az ily cselekedeteknek annak a tetszető, de alapjában véve hazug etikai elméletnek az előtérbe nyomulása (amelyet a klaszszikus közgazdászok több-kevesebb határozottsággal hangoztatnak), hogy minden szabad szerződés korrekt szerződés. Más a baj, sok munkáltatónak az a hibája ,hogy nem veszik észre, vagy nem veszik figyelembe a szóbanforgó ipari bajok létezését és elharapódzását. Azonfölül a munkáltatóknak egy nagy osztálya: vagy elhallgattatja jobb erkölcsi fölfogását, vagy szántszándékkal erőszakot vesz rajta. Viszont egy másik csoport és talán ez a többség, a rideg üzleti verseny miatt képtelen orvosolni a rossz viszonyokat. Végül a munkáltatók általában jobban érzik a bajokatés a saját, felelősségüket, mint ezelőtt félszázaddal érezték. E vitának folyamán nem egyszer megfigyeltem, hogy az egyéneket és osztályokat a gazdasági érdekek s körülmények megakadályozzák abban, hogy sokféleviselkedésük erkölcsös vagy erkölcstelen voltát határozottan és pontosan mérlegelhessék. De ez különbözik attól az állítástól, hogy az erkölcsi fogalmak és gyakorlatok már eleve meg vannak állapítva az anyagi feltételek és érdekek által. Ameddig az emberek megengedik azt, hogy néha kénytelenek alárendelni a saját érdekeiket embertársaik érdekeinek vagy a morális elvnek, addig azt árulják el, hogy az anyagi körülmények nem legfőbb elhatározók az etikai fölfogásra és magaviseletre vonatkozólag. Mellesleg szeretném megjegyezni azt is, hogy a szocialista elmélet szerint az erkölcsi ideákat és cselekedeteket az anyagi körülmények nemcsak eleve, de szükségszerűleg is megszabják. “A szocialisták — mondja ellenfelem — nem hajlandók az etikának e perverz kapitalista fölfogása miatt a vádat az egyéni gonosztevőkre hárítani". Vagyis: a morális fölfogás s cselekedet kívül esik az emberi akarat uralmán. Vagyis: úgy a kizsákmányoló kapitalista, mint a bombavető, szabotázst űző munkás föl van mentve minden szigorúan morális felelősség alól. Mindketten tehetetlen eszközei az anyagi erőknek. Nem mondhatom, de még csak nem is céloztam rá, hogy minden szocialista “helyesli a gonosztettek borzalmas láncolatát”, melyeket más helyeken fölsoroltam. Én csak azt mondtam, hogy Marx-nak követője, ha következetes akar maradni önmagához, kénytelen megengedni azt a lehetőséget, hogy mindezek néha igazoltak lehetnek. Azt az állítást azonban nem kockáztattam meg hogy minden szocialista következetes. Ellenfelem szerint az az etikai standard, amelyet én védelmezek, "némileg sajával van a világosságnak”. Tényleg, egy kissé elvont és technikai természetű, de mind ilyenek az alapigazságnak sommás megállapításai. .De azért még mindig konkrétebb és gyakorlatiasabb, mint az általános boldogság standardja. Ha azt mondjuk, hogy az embernek értelmi természetében rejlik az erkölcsi szabály változatlansága,ezzel azt mondjuk, hogy: először az embernek nem úgy kell fölhasználnia képességeit, hogy meghiúsítsa ezek természetes célját, vagy egész lényege természetes célját; másodszor, hogy: állati vagyis érzéki természetét alá kell rendelnie értelmi vagy szellemi természetének; harmadszor, hogy: természettől fogva minden ember egyenlő lényegileg és lényegileg egyforma céljaik vannak; negyedszer, hogy: az emberek föltétlen engedelmességgel tartoznak istennek és ötödször: lényegesen fejlettebbek a teremtés többi lényeinél. Ellenfelem be akarván bizonyítani az erkölcsi törvény változandóságát, elveti azt a különbséget, amelyet én a törvény és ennek az emberi lények által való megértése közt tettem. Ezt a disztinkciót ős finom metafizikai elméleteknek nevezi. Ez nem finom, nem kódszerű, nem metafizikai, nem meggyőző, nem logikus. Ezt a frázist arra is fölhasználhatná, hogy különbséget tegyen a polgári törvény és ennek népszerű ismerete közt, az orvosi tudomány megállapodott elvei közt és azon sokféle fölfogás közt, amely erről a nép között el van terjedve. A bolygók pályájának változhatatlan törvénye — mondja Mr. Hillquit — mindig kifejezést nyert az égitestek egyisiben”, de az erkölcsi földek viselkedése változik, zatlan törvények dacája' De az erkölcsi törvény magát”. Kiolvasható ez a fcöl és más lényekhez vak emberiség többsége ezt mi erkölcsi törvénynek ezt a bolygók keringéséről szóló előtt. : ' Ha megengedjük, hogy dúsz lesz — mondja ellenigyón keveset határoz, vájj*leges és változatlan etika létezésében. De hogyan tin morális fölfogások és eset, amelyet haladásnakneveze vezhető-e, ha nincs átküldi kódexünk, ha nincs valami arcunk, morális ideálunk, a bűntetjük a jócselekedetet a az utánzattól a morális halat rel, ha habozva és akadozva vethették a javulásnak, azt mert tudatuk volt az ilyen sérül. Ellenfelem azzal sem menti magát, hogy a közjólét, az általános standardját állítja föl. Ha nincsen és változhatatlan etikai szabályok, ésszerű oknál fogva követelhetjük , hogy saját jólétét alárendelje a . Miért lenne ez a standard morálnővé azonnal, mihelyt a szocialista fogadná ?. . . •“ Nem csodálkoznék, ha az egy . érvelne. ' “Az ön saját elve szerint az ön etik alapjában véve viszonylagos, mert egyéb, mint annak a kifejezése, ha, társadalomnak a szükségletei. Eb több morális erő, tekintély vagy ke mint bármely más írót,, ihm, amel., ívik társadalom vagy társadalmi őszré állított. Eli tehát követelem magamnak jogot, hogy fölállíthassam a saját n etikáját.". A Erre a:: ellenvetésre a szocialista állam az eggyel felelhetne, hogy fölállítaná a) lis fensőbb erő argumentumát. Vagyis »alom és a jog azonos fogalmak lennének. Ellenfelem nem akarja elfogadni, ha emberben az értelmi elem nemesebb az elemnél, vagy hogy a lélek fensőb az ért de azért, ezt állítja, hogy a szocialisták nm csalik le az embernek szellemi részét, ha emberek tökéletesedésére törekszenek a béri élet minden terén. De éppen azáltal, hogy nem akarja ölini az értelmi képességnek lényeges felsőbb az érzékelési tehetség fölött, éppen ezárt cstiki le a szellemi elemet. Azáltal, hogy hatalmi és szellemi részt fontosságra nézve vonalba helyezi a fizikaival,azáltal lénye azt állítja, hogy ez utóbbinak gyakorlása a fizikai hajlandóságok fölkeltésével, a szórásnak és érzékiségnek azon tisztára es tényeivel, amelyek elhódítják az értelme brutális hajlamúvá teszik az akaratot, ■ viselkedés jön létre, amely éppen olyan® tetreméltó és ésszerű, mint az értelemnél fenségesebb működése és a hajlamoknak erélyesebb megfékezése. Mivel nincs külön a kétféle tehetségek morális fontossága minden ember teljes szabadságot élvez el esileg, fizikailag és pszichológiailag an megválasztásában, hogy melyik tehet is gyakorolja legjobban, hogy úgy éljen-e, ember vagy mint oktalan állat, következéppen az egyik választásra nem lehet jól rásütni a morális bélyeget, mint a másikra Ha az egyéni viselkedés kívül esik a más törvényen, akkor egyetlen embernek sincs feásis kötelezettsége önmaga iránt, követősképpen a “tökéletesedés után való törek nem erkölcsi kötelesség, hanem tisztára e’ elhatározás dolga. Semmivel sem jobb,rűbb vagy dicséretesebb, mint a legbea’ nyitóbb erkölcsi züllöttség. Hillquit azt mondja, hogy a me’ (egynejü) család, mint állandó egyes fog tűnni a szocializmus alatt és el is kenne. Ő, ha nem is nemi együttélést, tetszinti nemi életet követel, de olyan egy amely a házasfelek beleegyezésével i ható. (Folytatjuk.) Szemétre a kapitalizmussal !