Előre, 1914. július (10. évfolyam, 752-776. szám)

Xa , A *f| *­'■ v ..t ..y ■ , „ ^ *t ' ■•’Hi*‘V *«*»•-vW -A'-.. •«' ‘‘r - -i - •«*»» •• - .«•' ••---• ---iMr-i—r x— "iiV. ..ü...... i \,ii m-ö.i ■■■ ímím »i '»»»■' •r-uzr— f.‘. » rr^r-—— - --------------------------~ rirrrr 7 .... --------------------------------------------------------------------------. C Vita: Morris Hillquit és dr John Augustine Ryan theológiai tanár között. MI A SZOCIALISMUS ? taligái A szocializmus az evolúció filozófiája. Azt állítja, hogy nagy társadalmi változások csak akkor idézhetők elő, ha a változást minden szociális faktor akarja, vagyis, ha ezt a gazda­sági körülmények, a közvélemény, a tömegek szervezése,­­tb. ezt teljesen megérlelte. Az erőszak nem siettetheti a társadalmi fejlődést- és ha ezt a szocialista propaganda elfogadná, ennek az volna az eredménye, hogy zavart és dem­oralizációt okozna az aktív szocialisták sorain belül és erősítené ellenfelünk helyzetét. S­r. R.van idézi az én jó barátomat, Noha Spargo-t, aki bátorságért imádkozott, hogy különféle erőszakos és kétségbeesett dolgokat elkövethessen, mintha ezáltal kivívhatná a munkásosztály társadalmi megváltását. De ellenfelem elfelejti tudomására hozni az olva­sónak, hogy a ‘‘rendszerint szolid és engesz­­teléken­y beszédű" szocialista szerzőnek vér­fagyasztó állítólagos imádsága csak szónoki bevezetés ahhoz a nyomatékos állításához, hogy az erőszak semmi jóra sem vezethet és ha a munkásosztály alkalmazza, ezáltal “még re­ménytelenebb rabszolgaságba e­éyedne, mint valaha" és “tönkretenné morálját, az ő harci erejét."­. Valójában úgy áll a dolog, hogy Spargo egész könyve, amelyből a kiszakított passzus idézve van, a szociális javulásért való küzdelemben követendő törvényes módszerek védelmére van írva. A­ szocialista mozgalom mindenkor harcolt az anarchisták, mint az erőszakos munkásmoz­galom szószólói ellen, mint ahogy harcol a sok­kal számosabb és veszedelmesebb anarchisták és­­ erőszak papol­ók ellen, a kapitalista osztály kebelében. A szocialista nemzetközi konven­ciók egyetlen szervezetet sem ismernek el, amelyeknek programja nem a munkásosztály­­politika békés módszerein nyugszik s az Egye­sült Államok szocialista pártja formálisan el­fogadta azt a szabályt, hogy ki kell közösíteni minden, tagot, aki erőszakot hirdet a szoci­alista propagandával egybefüggnie". “De­­— mondja ellenfelem — ezek az akciók puszta célszerűségi tekinteteken és nem morá­lis alapokon nyugszanak­’. Erre csak azt felel­­’■ , szerencsés az a mozgalom, amely­­ /erőségről való gyakorlati fölfogása egybevág a legmagasabb moralitás tanításaival. 111. VISZONVÁLASZ. Dr. Ryantól. . Hillquit válaszában lényegében elismeri, helyese­n állapítottam meg a szocialista alapvonalait. Természetesen eltér tőlem f­keti doktrínák érvényességét és értékét il­lető következő sorokban megkísérlem boncolm­­ány fontosabb argumentumot és világosanb­­ ki fogom fejteni azoknak az erkölcsi elmé­iknek végzetes jelentőségét, amelyekkel a ro­alista mozgalom át van itatva. Ellenfelem a gazdasági determinizmus elmé­­jét a nemzetközi viszonylatra vonatkoztatva i „ állítja, hogy az anyagi érdekek arra kény­­zerítették a nemzeteket, hogy kétféle és egy­­mással merőben ellenkező moralitási standard­ot fogadjanak el:­ egyet maguk és egyet az ide­gen népek számára. De vájjon elfogadtak-e? Civilizált nemzetek megtiltják saját polgáraik megölését, kivéve főbenjáró bűncselekmények miatt. A külföl­diekre vonatkozó, “merőben ellentétes” sza­bály, megengedi a megölését, még főbenjáró bűnök nélkül is. Ellenfelem nem lenne szíves egyetlen civilizált népet idézni, amely határo­zottan elfogadná vagy védelmezné ez elvet ? De ezt a civilizált népek még hallgatag sem ismerték el. Ha idegen nemzetek ellen háborút indítanak, ebben nincs jobban benne a gyilko­lásnak helyeslése, mint a gonosztevők vagy­yilkosok törvényes kivégzésében. Minden há­borúban a harcoló felek egyike szükségképp az igazságtalan támadó szerepét játsza. Néha az igazságtalanul támadó nemzet éppen úgy érzi vállalkozásának erkölcstelenségét, mint ahogy az egyéni gyilkos is belátja tettének go­noszságát. Lehet, hogy legtöbb esetben a tá­madó nemzet azt gondolja, hogy oka van a ne­heztelésre és hogy voltaképpen a maga szent jogait védi. Az erkölcsi törvénynek­ ez a téves magyarázata nem foglalja jobban magában a gyilkosság elvének helyeslését­, mint egy lin­­iselő csapatnak az eljárása. "szí, az a nemzet, amelynek részén az ■an, a maga helyzetét fegyverrel védi ugyanolyan szolid morális alapon, amely ala­pon halálra­ ítéli a bűnösöket a saját polgárai között és ugyanazzal az igazolással, amellyel fölhatalmazza az egyént arra, hogy életét meg­­védeln­ez­ze a.a­gtonállók gyilkos támadása ellen Hogy a háború nem foglalja magában a gyil­kosság helyeslését, ez talán abból az egyszerű és világos tényből is kiviláglik, hogy a civili­zált hadakozó felek a saját kárukra is meg­akadályozzák a nők s nem harcoló felek legyil­­kolását. * Az ipari viszonylatok terén — folytatja el­lenfelem — hasonlóképpen látjuk az anyagi érdekek mindent irányító befolyását a morális fölfogásokra. A ‘‘jelenlegi kapitalista morál m­ellett körülbelül minden meg van engedve és minden menthető,­ameddig hasznot hajt". Tény, hogy a közkeletű morális fölfogások elitélik mindazt az ipari bajt, amelyeket, Hil­­­quit, zavaros paragrafusaiban fölsorol. Ez ál­lításom bizonyítására csak azokra a megtorló törvényes intézkedésekre utalok, amelyek már érvényben vannak és amelyek bizonyára ér­vénybe fognak lépni. Még a kapitalista osztály sem fogadta el formálisan azt az elvet, hogy jóformán minden törvényes, ami “pénzt csi­nál”. Ha néha úgy is cselekesznek, hogy ezál­tal az ítélőképességgel nem bíró emberekben azt a hitet keltik, mintha hinnének ebben az elvben, nemcsak szimpla nyereségvágyból cse­lekszenek, hanem más tekintetekből is. Egyik esete az ily cselekedeteknek annak a tetszető, de alapjában véve hazug etikai elmé­letnek az előtérbe nyomulása (amelyet a klasz­­szikus közgazdászok több-kevesebb határo­zottsággal hangoztatnak), hogy minden sza­bad szerződés korrekt szerződés. Más a baj, sok munkáltatónak az a hibája ,hogy nem ve­szik észre, vagy nem veszik figyelembe a szó­­­banforgó ipari bajok létezését és elharapódzá­­sát.­ Azonfölül a munkáltatóknak egy nagy osztálya: vagy elhallgattatja jobb erkölcsi föl­fogását, vagy szántszándékkal erőszakot vesz rajta. Viszont egy másik csoport és talán ez a többség, a rideg üzleti verseny miatt képtelen orvosolni a rossz viszonyokat. Végül a mun­káltatók általában jobban érzik a bajokat­­és a saját, felelősségüket, mint ezelőtt félszázaddal érezték. E vitának folyamán nem egyszer megfigyel­tem, hogy az egyéneket és osztályokat a gaz­dasági érdekek s körülmények megakadályoz­zák abban, hogy sokféle­­viselkedésük erköl­csös vagy erkölcstelen voltát határozottan és pontosan mérlegelhessék. De ez különbözik at­tól az állítástól, hogy az erkölcsi fogalmak és gyakorlatok már eleve meg vannak állapítva az anyagi feltételek és érdekek által. Ameddig az emberek megengedik azt, hogy néha kény­telenek alárendelni a saját érdekeiket ember­társaik érdekeinek vagy a morális elvnek, ad­dig azt árulják el, hogy az anyagi körülmé­nyek nem legfőbb elhatározók az etikai fölfo­gásra és magaviseletre vonatkozólag. Mellesleg szeretném megjegyezni azt is, hogy a szocialista elmélet szerint az erkölcsi ideákat és cselekedeteket az anyagi körülmé­nyek nemcsak eleve, de szükségszerűleg is megszabják. “A szocialisták — mondja ellen­felem — nem hajlandók az etikának e perverz kapitalista fölfogása miatt a vádat az egyéni gonosztevőkre hárítani". Vagyis: a morális fölfogás s cselekedet kívül esik az emberi aka­rat uralmán. Vagyis: úgy a kizsákmányoló ka­pitalista, mint a bombavető, szabotázst űző munkás föl van mentve minden szigorúan mo­rális felelősség alól. Mindketten tehetetlen eszközei az anyagi erőknek. Nem mondhatom, de még csak nem is cé­loztam rá, hogy minden szocialista “helyesli a gonosztettek borzalmas láncolatát”, melyeket más helyeken fölsoroltam. Én csak azt mond­tam­, hogy Marx-nak követője, ha következetes akar maradni önmagához, kénytelen m­egen­­gedni azt a lehetőséget, hogy mindezek néha igazoltak lehetnek. Azt az állítást azonban nem kockáztattam meg hogy minden szoci­alista következetes. Ellenfelem szerint az az etikai standard, amelyet én védelmezek, "némileg sajával van a világosságnak”. Tényleg, egy kissé elvont és technikai természetű, de mind ilyenek az alap­igazságnak sommás megállapításai. .De azért még mindig konkrétebb és gyakorlatiasabb, mint az általános boldogság standardja. Ha azt mondjuk, hogy az embernek értelmi ter­mészetében rejlik az erkölcsi szabály változat­lansága,­­ezzel azt mondjuk, hogy: először az embernek nem úgy kell fölhasználnia képessé­geit, hogy meghiúsítsa ezek természetes célját, vagy egész lényege természetes célját; másod­szor, hogy: állati vagyis érzéki természetét alá kell rendelnie értelmi vagy szellemi természe­tének; harmadszor, hogy: természettől fogva minden ember egyenlő lényegileg és lényegileg egyforma céljaik vannak; negyedszer, hogy: az emberek föltétlen engedelmességgel tartoz­nak istennek és ötödször: lényegesen fejlet­tebbek a teremtés többi lényeinél. Ellenfelem be akarván bizonyítani az erköl­csi törvény változandóságát, elveti azt a kü­lönbséget, amelyet én a törvény és ennek az emberi lények által való megértése közt tet­tem. Ezt a disztinkciót ő­s finom metafizikai elméleteknek nevezi. Ez nem finom, nem kód­­szerű, nem metafizikai, nem meggyőző, nem logikus. Ezt a frázist arra is fölhasználhatná, hogy különbséget tegyen a polgári törvény és ennek népszerű ismerete közt, az orvosi tudo­mány megállapodott elvei közt és azon sokféle fölfogás közt, amely erről a nép között el van terjedve. A bolygók pályájának változhat­atlan törvé­nye — mondja Mr. Hillquit — mindig kifeje­zést nyert az égitestek egyi­siben”, de az erkölcsi föl­dek viselkedése változik, zatlan törvények dacája' De az erkölcsi törvény magát”. Kiolvasható ez a fcöl és más lényekhez vak emberiség többsége ezt mi erkölcsi törvénynek ezt a bolygók keringéséről szóló előtt. : ' Ha megengedjük, hogy dúsz lesz — mondja elleni­gyón keveset határoz, vájj*­leges és változatlan etika létezésében. De hogyan tin morális fölfogások és eset, amelyet haladásnak­­neveze vezhető-e, ha nincs átküldi kódexünk, ha nincs valami arcunk­, morális ideálunk, a bűnt­etjük a jócselekedetet a az utánzattól a morális halat rel, ha habozva és akadozva­­ vethették a javulásnak, a­zt mert tudatuk volt az ilyen s­­érül. Ellenfelem azzal sem menti ma­­gát, hogy a közjólét, az általános standardját állítja föl. Ha nincsen és változhatatlan etikai szabályok, ésszerű oknál fogva követelhetjük , hogy saját jólétét alárendelje a . Miért lenne ez a standard moráln­­ővé azonnal, mihelyt a szocialista fogadná ?. . . •“ Nem csodálkoznék, ha az egy . érvelne. ' “Az ön saját elve szerint az ön etik alapjában véve viszonylagos, mert egyéb, mint annak a kifejezése, ha, társadalomnak a szükségletei. Eb több morális erő, tekint­ély vagy ke mint bármely más írót,, ih­m, amel., ívik társadalom vagy társadalmi őszré állított. Eli tehát követelem magamnak jogot, hogy fölállíthassam a saját n etikáját.". A Erre a:: ellenvetésre a szocialista állam az eggyel felelhetne, hogy fölállítaná a) lis fensőbb erő argumentumát. Vagyis »a­lom és a jog azonos fogalmak lennének. Ellenfelem nem akarja elfogadni, ha emberben az értelmi elem nemesebb az elemnél, vagy hogy a lélek fensőb az ért de azért, ezt állítja, hogy a szocialisták n­m csalik le az embernek szellemi részét, ha emberek tökéletesedésére törekszenek a­ béri élet minden terén. De éppen azáltal, hogy nem akarja öli­ni az értelmi képességnek lényeges felsőbb az érzékelési tehetség fölött, éppen ezárt cstiki le a szellemi elemet. Azáltal, hogy h­atalmi és szellemi részt fontosságra nézve vonalba helyezi a fizikaival,­azáltal lénye azt­ állítja, hogy ez utóbbinak gyakorlása a fizikai hajlandóságok fölkeltésével, a szó­rásnak és érzékiségnek azon tisztára es tényei­vel, amelyek elhódítják az értelme brutális hajlamúvá teszik az akaratot, ■ viselkedés jön létre, amely éppen olyan® tetreméltó és ésszerű, mint az értelemnél fenségesebb működése és a hajlamoknak erélyesebb megfékezése. Mivel nincs külön a kétféle tehetségek morális fontossága minden ember teljes szabadságot élvez el esileg, fizikailag és pszichológiailag an megválasztásában, hogy melyik tehet is gyakorolja legjobban, hogy úgy éljen-e,­­ ember vagy mint oktalan állat, követke­zéppen az egyik választásra nem lehet jól­ rásütni a morális bélyeget, mint a másikra Ha az egyéni viselkedés kívül esik a más törvényen, akkor egyetlen embernek sincs feásis kötelezettsége önmaga iránt, követős­képpen a “tökéletesedés után való törek nem erkölcsi kötelesség, hanem tisztára e’ elhatározás dolga. Semmivel sem jobb,­­­rűbb vagy dicséretesebb, mint a legbea’ nyitóbb erkölcsi züllöttség. Hillquit azt mondja, hogy a me’ (egynejü) család, mint állandó egyes fog tűnni a szocializmus alatt és el is ke­nne. Ő, ha nem is nemi együttélést, tets­­zinti nemi életet követel, de olyan egy amely a házasfelek beleegyezésével i ható. (Folytatjuk.) Szemétre a kapitalizmussal !

Next