Előre, 1914. október (10. évfolyam, 841-858. szám)
1914-10-10 / Second section
* . g 2. ELŐRE ' . . _________________________ . * A OROSZ FOGLYOK Rákosi rendező pályaudvar, pénteken este tizenegy órakor... Itt állok a raktárház deszkadobogóján és nagyobb társaságban, amely főként újságírókból áll, az orosz foglyok vonatát várom, amely jelezve van. Deszkából rótt padok, korcsmái asztalok a kantin előtt, hol már főzik az ötszáz adag teát a foglyok számvin ára. Az asztalok előtt néhányan a mi katonáink közül ülnek családjuk tagjaival, hogynéhány szót válthassanak velük, mielőtt hosszú útra indulnának észak felé. Vasúti tisztek, munkások bőven mutatkoznak, amióta valamelyest helyreállt a rendes forgalom. Elnézek messzire, ahonnan a vonatnak jönnie kel. A rendező pályaudvar sok száz meg száz lámpája ragyog az éjszakában, mint egy tündérsziget villany rózsákból. Végre feltűnik a zöld lámpás, a foglyok vonata. Izgatott szalagalás, mint minden vonat érkezésekor. Egy század bosnyák katona áll föl a sínek mentén, hová begördül a vonat, amely egyenesen Lembergből jött és hétfőn reggel indult el, onnan.Jelző füttyök és kiabálások között megáll a vonat. Egy szőke, fiatal lembergi népfölkelő hadnagy ugrik le az egyetlen második osztályú kocsiból és lengyeles akcentust német nyelven mondja, hogy a foglyok már egy előző állomáson teát kaptak, nem éhesek. Az ötszáz tea le van rendelte, hiába főtt. A második osztályú kupé az első a sorban és utána csak olyan vagyonok következnek, amelyeknek ‘‘hat ló vagy negyven ember" jellegüket jól ismerjük a mozgósítás óta. A mi hadnagyunk, aki a vonatot fogadta, parancsot ad, hogy nyissák ki minden kupé ajtaját, hadd szellőzzék egy kicsit. Az ajtók kinyílnak, de mögöttük zordon harciassággal lembergi csendőrök szuronya villan elő. Kiállják az ajtót, hogy a foglyok ki ne szökhessenek. Tropikus hadseregek viseletére emlékeztető drapp-színű sisakjukon a kétfejű éresas harciasan villog. A vállák mögül, a vagyon sötétségéből kiváncsi, többnyire ijedt arcok fehérlettek elő. Ezek az oroszok. ♦ Amilyen harciasan festenek az "Illustration" augusztus elseji számában, amely csak most került a kezembe és amelyben a cár még Poincare előtt való elvonulásukat mutatja be, olyan szánalmasak és lehangolok a fogolyvagyonok mélyében. A kraszniki csata foglyai ezek. Nem valamennyi, csak egy transzport belőlük Homokszimi diapp tányérsapkájuk, amelynek zöld bőrből való ellenzője csaknem merőlegesen esik le orrukra., már ismeretes nálunk, amióta kiváncsi pesti emberek jó pénzen néhány példányt megvettek belőle a korábban átutazó foglyoktól. Erős, szinte kemény piszkos drappszinű posztóból való vastenrokkjuk, amelynek balvállára az ezredük számával kihímzett epaulettejük van illesztve, szintén kereng már néhány példányban. Buggyos nadrágjuk, csizmájuk egészítik ki modern katonai viseletüket. Mindez igen szépen festene képes lapokon, de így, a valóságban ezeken a lerongyolt alakokon csöppet sem harcias, inkább szánalmat gerjesztő. Rézgombjaik, amelyekben az orosz kétfejű sas díszült, le vannak vágva. És csaknem valamennyinek hiányzik a sapkájának email rózsája, csak egy lyuk mutatja egykori helyét. Állítólag a közben eső állomásokon adták el harciasságuknak eme utolsó jeleit. Vagyonról-vagyonra megyek és meg kell elégednem a néma szemlélésükkel. De átkerülök a vagyonok másik oldalára, hol nincs ajtó,de van legalább ablakszerű rekesz. Az én trükkömre azonban már mások is rájöttek, néhány bosnyák katona szláv nyelven szól be aj foglyokhoz.. Azok odagyülnek a kis ablakhoz, kíváncsian, komoran kinéznek, de a szláv szavakra nem felelnek,benn, értik a délies idiotóipát. .Ezek csak oroszul Btdnak, Társaságomban’ van egy hölgy, aki sokat. A hazai nyelvre az arcok kisimulnak, kiderülnek. Elvesztik komorságukat és most már melegebb érdeklődéssel néznek ki a rekeszen. Már mosolyogni is próbálnak, bár nehezen megy. Arcok tűnnek elő, amilyenek a Gorkij “Éjjeli menedékhelyét“ népesítik meg. Erős csontig merészen pisze orrú arcok melankolikusan lelógó bajusszal, amely a szalma színéreemlékezteti Állatiasan szétnyomott arcok, különös alkoholikus fénnyel égő apró kék szemek, mintha-valami pesti éjjeli pálinkamérésből valók volnának, hová tót és lengyel napszámosok szoktak gyülekezni. Aztán olajbarna -borű arcok, bozontos, fekete szemöldökkel, keletiesen hosszú -sötét szakállal. (Zsujm szláv tipusú arc, ile-azzal a mindenképp megismerhető jellemzőkkel, amely :az oroszt felismerhetővé teszi. Az ablakhoz most egy mosolygó, szakállas, kedélyes arc nyomul. — Ön orosz ? — kérdezzük tőle — Zsidó vagyok! — feleli nevetve. — Hová való ! — Kovno a hazám — feleli. — Mikor vonult, be? — Augusztus elején. — Van-e családéi? — Nőtlen vágyéi. — Mi a mestersége? — Fésűs. Erre a párbeszédre egy másik, egészen szláv tipusú arc is odanyomul a rekeszhez, érdeklődően. * — Hová való? — kérdjük tőle. — Varsóból vagyok — feleli. — Van-e családja? — Feleségem és három gyermekem maradt ott — feleli, pillájának döbbenése nélkül. Az ablakhoz mások is igyekeznek, akik minden áron új emléket szeretnének vásárolni az orosz katonáktól, mutatják nekik a mi koronáinkat és bekiabálnak hozzájuk: — Sapka! — Rubel! A foglyok csendesen bólogatnak “nem“-et a fejükkel. Nem szabad. Alkalmasint megtiltották nekik, hogy eladják a hlomijukat. Egyik sem reagál a pénzre. Van, aki dölyfösen visszausródik a vagyon mélyébe és dühös, ellenséges szemmel méregeti végig a kiváncsiakat. Fanatizált orosz. Rá tartó még a fogságban is, mint a írai parasztunk. Kemény legények, szó sincs róla. Talán satnyábbak, mint az ember az orosz katonáról hűlné, de azért--mégis csak- egészséges,parasztok ezek, és nem lakktopános, finom Inaméra nép fölkelők. Egy vagyonban elvilnépség van. Ezek azorosz határon elfogott kémek és egyéb gyanús alakok, akik áruló jeleket adtak az orosz hadseregnek. Dühösen, elkeseredetten néznek maguk elé. Alighanem tudatában vannak annak, hogy mi vár rájuk. Még a kiváncsiak is elhúzódnak tőlük. Ezek nem katonák, mondogatják az emberek egymásnak, hanem gonosztevők. Egy züllött, lerongyolódott alakot látok, a fején rókavörös szinűi kalap, amelynek formája virágcseréphez hasonlít. Gúnyosan és szúrósan rám néz, úgy, hogy elfordulok tőle. A második osztályú kupéból egy galíciai népfelkelő hadnagyunk hajol ki és sört rendel, mert nagyon szomjas. A kiváncsiak elöl érzékenyen visszavonulva egy orosz tisztet pillantok meg. Magas, karcsú,szőke, borotvált, arcú, rendkívül elegáns és választékos fiatal erber. Gallérján aranyzsinóros rangjelzések és jobbról-balról egy-egy kis fénylő orosz rézsas. Nyakon ragadja a magyar ibarnasörös palackot és elvonul vele a kupé mélyébe. A vonat elindul tovább Esztergomba.• Színi Gyul. A sebesültek ápolása háborúban A harcvonalbankönnyebben megsebesült katonákat a segítőhelyen kötözik be. A könymű sebesültek azután vagy visszamennek a tűzvonalba, vagy pedig néhány napra a könnyű sebesültek állomására utalják őket, ám sok kocsiból álló tábori intézmény és szí a csapattal megy. Amint sebük beheged, szatérnek alosztályaikhoz. A nehéz sebes, két négyfogatu sebesültszállító kocsikon azzal a kötözőhelyre viszik,mely szintén má. intézmény és három részből áll: az átvevő, ebészeti és elhelyező osztályból Az átvevő, osztályon orvosok vizsgálják meg a sebesülteke s megállapíthatják, hogy lehet-e segíteni rajtuk vagy sem? Akin nem lehet, azt lefektet a sátorban szalmára s adnak neki vizet, mennyit kér, mert a legkínzóbb érzés, amerről a súlyos sebesült számot tud adni ... szó juság. Akin még lehet segíteni, a körözők sebészeti osztályára kerül. Ez egy sátor, melyben operálnak, boszorkányos gyorsaggal, de nagy gonddal és lelkiismeretessé. A két év előtti balkán háborúban a mi kát, orvosaink alig amputáltak, mert nálunk hogy az ember kezét-lábát csak akkor vág le, ha okvetlen szükséges. A francia isi éppen ellenkezőleg bájos felületességgel 3 jön amputál, csakhogy hamar végezzen. A került operáció után a beteget a kötözői elhelyezési osztályára viszik. Itt határos, hogy a lehetőség szerint mi történjék . Vagy kocsin viszik a 200—200 betegre bevezett tábori kórházak egyikébe, vagy a s tankkórházba, mely nem egyéb katonailag szerelt polgári kórháznál. A tábori kórházból a sebesültet — ha nincs vonat — kocsin a német lovagrend kórházába viszik, de ha vonat van, azon szállítják belföldre. Egy ilyen betegszállító vonat hatvan fekvő és háromszáz ülő betegre van berendezve, vegyesen teher- és személykocsikból áll, melyek háborúban vörös kereszttel vannak jelölve. Békeidőben a sebesültszállításra alkalmas teherkocsit arról lehet megismerni, hogy fehérkeretbe foglalt nagy vörös négyszög van reá festve. A BÉCSI PÉNZVERDE. A közönség mostan különös áhítattal gondol arra a műhelyre, ahol a pénzt verik. A bécsi ívpénzverde az utolsó kimutatás szerint 1892- től 1912-ig 1,6 milliárd pénérmét vert, mégpedig 100 koronás aranyat 27.843 darabot, vagyis a legkevesebbet, két fillérest pedig 669,900558 darabot, vagyis természetesen a legtöbbet. A tíz év alatt előállított érmék összes értéke közel egy milliárd százharminc millióra rúg. A pénz előállítása nem a legkönnyebb feladat, annak ellenére, hogy a legmodernebb gépek állnak rendelkezésére. Mindenekelőtt az úgynevezett öntést kell összeállítani, miután az arany és ezüst pénzek nem készülnek tiszta anyagból, hanem az ellenállási képesség növelése céljából rézzel vegyítik őket. Megfelelő mennyiségű aranyat ésezüstöt összekevernek rézzel és formába öntik, amelynek megszilárdulása után a legkülönfélébb technikai műveletek következnek. Amikor végre az érmek készen állanak, akkor megmérik őket, mégpedig a legnagyobb pontossággal. Az aranyat egyenként mérik, amíg a törvényesen előírt súlyt eléri, az ezüstöt pedig automatikus mérlegeken, amelyek naponkint és külön-külön körülbelül harmincezer darab érmet tudnak feldolgozni és a megfelelő súlyra kiegészíteni, vagy csökkenteni. Ezután következik a nyers érmek egyenként való felülvizsgálása, hogy a legcsekélyebb hiba sem maradjon bennük. A hibásakat kiválogatják, azokat pedig amelyek rendben vannak, zsákokba csomagolják. Érdekes felemlíteni, hogy az 1,6 milliárd érem előállítására húsz és alatt körülbelül hatezer munkanap állott rendelkezésére, tehát átlag naponta 270—287. drb. órán kint 30.000 drb, percenkint 500 dabot kellett előállítani. Az érmék összes sl. körülbelül 5.400.000 kilogrammra rúg, ha tehát felteszszük, hogy egy ember rammot tud elvinni, akkor ennek neve az- -elszállítására 1141000 ■*' Hacsak a ZmiszkvA»-- az, volt a Pétervári itt és kitűnőért osztd oroszul