Előre, 1915. január (11. évfolyam, 907-931. szám)
1915-01-12 / 915. szám
ilf —------------------------------ i MfiHUS Pl 4ERF WLmamut JBL m. AZ AMERIKAS 1WAGYAR pABWABH Organ pitbl* Hungarian Ml XKASSAC I,APJA I UKWAKJJ People of America. leaned ' daily except Sunday by tbe Joseph I, Sugar pres. T,eo Sonnen» Kidre I'uliliablng AKaoelatlon, Iné, j sebein, see'y. Joseph Takfitn irearurer 5 l„ ;tró Street, \f«v \ork Telephone: Orchard sanO—sal: 1. m.öPIZHTßSl AKA: , SV HSGRIPTTON HATES Egy, Övre $4.00 Negyed’ívre $1.001 1 year $4.00 3 months $1.00 JVTO 2.00 Egy hóra —.406 months 2.00 1 month_____— .40 PínakUldemények postai /nE05l\_^441 Rcmmlttances that the Tagy Express Morey mnrie h> Post Of flee or urderon vagy uJAnlott ^TRAPES)COUNCIL? Express Money Orders lefOlben kttldeaddfc. ^ OT h> Registered mall. ^ ■ Entered tas Seeond eláss, matter under the net of March 3, 1S70. - -- —- - - — ■ -*1 - ___ ------- —-———-■"—*—*****'‘f-x A HAZAI LEVELEK Jönnek, egyre jönnek a hazai levelek. Hozza őket sok ezer mértföld távolságból a modern élet egyik legcsodálatosabb alkotása: a posta. Megírják a levelet pislogó petróleum-mécses sárga világa mellett valamelyik Kárpát-menti falucska egyik viskójában és szinte kiérezzük a sorokból, hogy Írójának a keze remegett az orosz ágyuk odahallatszó dörgésétől. Leül a fehérkezü, imádságos apáca a mámarosi kolostor szigorú szobájában és amíg a pincéből részeg kozákok duhaj táncának dobogása és hangos ordítása hangzik fel hozzá- apróbetűs levelet ír az amerikai rokonnak, amelyből egy egész ország vergődő népének ijedt szíve-dobogása hullik ki. Jönnek, egyre jönek a levelek a Kárpátokból épp úgy, mint Mezőtúrról, Kassáról épp úgy, mint Újvidékről és köperegnek ezek a levelek, halomba verődnek itt az Íróasztalon. Anyák, leányok, hitvesek, menyasszonyok, ősz öregek és erős férfiak élete, fájdalma, reménysége és kétségbeesése sűrűsödik össze ezekben a levelekben. Jönnek, egyre jönnek és mindig nehezebb érzés támad a nyomukban... Hazudhatnak a császárok és királyok, hazudhat a diplomácia és a vezérkarok, ordíthat vértajtékos szájával a kitartott polgári sajtó, minden és mindenki hazudhat, de ezek a tengeren átszálló levelek, amelyeket egy világot megrázó, borzalmas zivatar seper ide az asztalunkra, ezek a levelek nem hazudnak. • Ezekben a levelekben nem a diplomaták, nem a generálisok, hanem a küzdő, harcoló, a vérző és szenvedő nép lelke beszél, sőr hozzánk és nem a hadi írók és tudósítók mesterségesen gyártott írásait, cikkeit kell most összegyűjteni, hanem ezeket az egyszerű leveleket, mert ezek azok a históriai dokumentumok, amelyekkel a háborúőrület, az álhazafias hősködés és háború-uszítás minden lelket mételyező, förtelmes"hazugságát pozdorjává lehet zúzni. A föld egyszerű népe, a szerszámmal, kalapácsosal dolgozó emberek riadt szeme tágranyilt pupillával mered bele a fejükre idézett tűztel és vértől pirosló iszonyatba és ez a kép ellenállhatatlan erővel gondolkozásra készteti azokat a milliókat, akik idáig minden kritika nélkül tették magukévá a felettük uralkodók világfelfogását. »“‘Mit használ nekünk a haza, mit segít ez az özvegyeken- árvákon, a holtakon és a nyomorék koldusokon?” kérdi az új igazság tudatára ébredt őszfejű borsodi parasztasszony. , ‘‘Nem hiszünk már semmit az újságoknak, mert csak hazudnak nekünk!” — írja a másik. A tömegek képtelen szenvedése az általuk nem ismertl, a tőlük teljesen idegen célokért, kényszerítő erővel indítja meg a tömegek gondolkozását, az előttük eltitkolt igazságok irányában. Keresik, kutatják azokat a tényezőket, amelyek az “édes haza” fogalma mögé húzódva a nemzeti színek leplébe burkolt hitvány érdekeik kielégítése kedvéért százezreket taszítottak az ágyuk és öldöklő fegyverek csövei elé. Azokat a tömegeket, amelyeket eddig a tanítás és felvilágosítás világosságát terjesztő fáklyájának fénye elöl a “haza” és a “vallás” szentséges fogalmaival légmentesen elzártak, most a kapitalizmus háborújának mindent megemésztő lángja világítja be és e láng az agyakra tükröződik. Azok előtt a szemek előtt, amelyek eddig csak az eke barázdájába láttak vagy a műhelybeli gép munkáját figyelték most a világokat formáló históriai erők játéka nyilvánul meg. A nagy európai csataszínpadon mezetle-en mutatkoznak azok az erők, amelyek népek és nemzetek sorsát intézik. A nép e szörnyű megpróbáltatások véres napjain, amíg a kapitalizmus irgalmatlan mérkőzése véresre tiporja (egész testét, mérhetetlen szenvedése közben is felemeli figyelő fejét és vérrel átfutott, égő falvak füzétől bevilágított szeme elé új világ tárul: az igazi erők megismerése. Ez az igazság cseng, zendül ki a hazai levelek vonagló fájdalommal és sok keserű könnyel megöntözött sorai közül. A nép figyel,k és kezeli már csinálni az ágyuk dörgése, a bajonettek csattogása között is a jövő történelmének lapjait a maga hatalmas, minden erőt szétfeszítő kezével. Amíg asztalomra a villamos lámpa sárga fénye borul és halkan percegő tollam mellől egy pillanatra e levelekre nézek, egy hatalmas, mindent átfogó, minden fájdalmat és keserűséget győzelmes ujjongással elsöprő érzés bont el, hogy kiáltani szeretnék, hatalmas, érces hangon, amely a világ minden proletárjának fülébe csengjen: Ne csüggedjünk! Emeljük fel a fájdalomszántotta ElsőEl JELT, JELT, HOGY LÁTOD!. . Ó, téboly csapott a világ agyára, Az Ember mar, tép, öl és tombol, A tavalyi halottak gyepes sirhalmára, Horpadt sírkövekre, Öreg keresztfákra, Most vájjon ki gondol, vájjon ki gondol? Jeltelen temetők dagadnak ki sorra Az irtásföldünkön — zord őszi vetések — Jut vér most tarlóra, zsombékra, bokorra, Katonák, katonák, Nagy most a föld szomja, Lesz bőven kövérje nemzetek rögének. Lesz bőven kövérje, de mi lesz a magja? És ki aratóid kaszál, ki vágja a rendet, Amikorra érlel az ég tüzes napja? Úristen, ó, mondd meg, Te mindenek Atyja, Ezek a percek most kit sujtnak, kit vernek ? Úristen, tekints le most a mennyországból, Most tépd át a burkot, amely rejtett Téged, Lássuk szemgolyódat, amely tüzel, lángol! Állitsd meg vágy- intsd le, — Mi most Téged vádol — A tébolynál is szörnyűbb földi szörnyűséget. Égi lángirással vagy csillagbetűkkel, Vess kőtáblát közénk! Jelz, jelt, hogy látod. Mint tombol a Te néped a legnagyobb bűnnel. Ha voltál, ha vagy meg: E vad rontást űzd el, Mert pokollá tesszük az egész világot!... •_____ Peterdi Andor: VHAGPOLGÁRSAG ÉSTIfiKE Akiben él a remény, hogy Európa véráztatta csataterein most elhintett vetés egyszer, közelibb vagy távolabbi időben Európának s a világnak egységes szervezetévé fejlődik, az visszatekint a történelemnek azokra a korszakaira, amelyekben a népek benső összetartozandóságának gondolata a kulturemberek fejében háttérbe szorította a különállásnak nemzetiségi gyűlöletté fokozódott öntudatát. Ha nem tekintjük az internacionalizmust, amely a rémes világháború kitörése előtt erős volt, vagy legalább erősnek látszott, akkor legközelebb áll hozzánk a 18-ik század második fele, mint az az idő, amelyben Európa vezető szellemei az államok közösségének eszményét fölállították és kísérletet tettek arra, hogy a nemzeteket elválasztó korlátokat összetörjék. Németország nem volt az utolsó hely, ahol ez a mozgalom tért hódított. Szépirodalmunk úgy a forrongás, mint a klasszicizmus korában át volt ettől hatva és nem kisebb szellem, mint Kant, adott ezeknek az eget ostromló eszméknek “Az örök béke felé’’ című munkájában tiszta és ésszerű alakot. Egészen napjainkig sokat gyakázták és gúnyolták ezt a kozmopolitizmust, ezt a világpolgárságot és azok előtt, akik a 19-ik században a nemzeti államért küzdöttek és akik az utóbbi évtizedekben ezt a nemzeti államot a világ nagy részének politikai és gazdasági urává akarták tenni, a 18-ik század kezdete óta szereplő emberiségi eszmény vagy bosszantó vagy ostoba dolog volt. Arra a határozatlan érzelgősségre utaltak, amely a rajongók világátfogó barátkozását jellemezte és azt hitték, hogy ezzel elintézték az egész eszmeirányzatot. Elfelejtették vagy el akarták feledtetni, hogy a kozmopolitizmus sokkal mélyebben gyökeredzik, mint a leültek lelkesedésében vagyis a fel törekvő burzsoázia érdekeiben. Hogy ezt megérthessük, mindenekelőtt abból kell kiindulnunk, hogy a 18-ik század az individualizmus korszaka volt. Az egyén uralomra jutott, az egyes ember nemcsak mint osztályának tagja érvényesült, önálló lett és az elmélkedés központjába jutott. Reá és veleszületett ösztöneivel vagy eszétől elenőrzött akaratára vezették vissza az államok alapítását, amelyeknek feladata abban állott, hogy az “emberi jogok’’ biztosságát megvédjék és az uralkodó vélemény az volt, hogy az embert lehetőleg korlátlanul kell engedni, hogy gazdasági téren önérdekét kövesse, ha azt akarjuk, hogy a közérdeket is legjobban megvalósítsuk. A polgárság, amely ezzel a tannal saját igényeit védte, éppenséggel nem kerültette el, hogy legalább elméletben valamennyi állami egyéniségnek is ne tulajdonítsák ugyanezt a képességet és ne kívánják utvanazt a jogot és ez vezetett a földrajz és néprajz iránti érdeklődés fölébredésével együtt más nemzetek előítéletmentes értékelésére és arra a meggyőződésre, hogy nemzetközi téren az állami egyéniségek szabad mozgásának ugyanazokat a jó gyümölcsöket kell teremnie, mint az egyes államokon belül az egyén szabad érvényesülésének. De még más is történt. A gazdasági liberializmus az áruik szabad cseréjét követelte és hogy a merkantilista állam ellenállását megtörje, amely saját országát más országok kézműipari termékeivel szemben aggodalmasan elzárta, ,a nemzetközi munkamegosztás elvi alapjára kellett helyezkednie. Ami a munkamegosztás szempontjából érényes az egyes nemzetgazdaságokon belül, az alkalmazható a különböző államoknak egymáshoz való viszonyában is, az egész világra nézve hasznos, ha minden ország a szabad verseny folytán kényszerítve van mindazokat a lehetőségeket, amiket a talajviszonyok, az éghajlat és a népesség nyújtanak neki, minél jobban kihasználni. Ezt egy angol nemzetgazda így fejezte ki: — A kereskedelem terén az egyes nemzet éppen úgy viszonylik a világhoz, mint az egyes város a birodalomhoz, az egyes család az államhoz. A kereskedelemben az egész világ csak eszű nép és az egyes nemzetek ennek a népnek az egyénei. Hasonlóképen nyilatkoztak a francia szabad kereskedelmi iskola hívei és ha német részről a népek testvériségét sokkal kevésbé eszményi álláspontból kiindulva kezelték, ennek oka az volt, hogy „a 30 éves háború által félarcokat és sziveket! Fel az újabb harcra, a mi harcunkra az elnyomók ellen, mert a milliók keresik és kutatják és meg is fogják találni az utat az igazsághozdalt és törpe államokra szétszaggatott országban nem voltak meg a gazdasági föltételei a másféle fölfogásnak. Messze kimagaslik a felhők birodalmában élő költők jórészt szertelen és itt-ott, zavaros világpolgárságun. fölött Kant,, amikor az örökbéke zálogának a kereskedelmi szellemet állapítja meg, amely nem egyeztethető öszsze a háborúval. Minthogy az államhatalomnak alárendelt valamennyi hatalom közül a pénzhatalom a legbiztosabb, ezért az államok, természetesen nem erkölcsi rugóktól ösztönözve törekszenekaz örök béke felé és ha bárhol a világon a háború kitöréssel fenyeget, iparkodnak azt közvetítésekkel elhárítani, mintha ezért élnének állandó szövetségben. A königsbergi bölcs nem olyan könnyelmű, hogy az örökbéke bekövetkezését elméletileg meg akarná jósolni, de a kereskedelmi szellem által teremtett alapot elég szilárdnak tartja arra, hogy ezen a kívánt célt elérje és Kant fölfogásának megfelelően az egész XIX. századon át a kereskedelem nemzetközi kapcsolatait elég gyakran magasztalták, mint a bábom ellen legjobb biztosítékokat. Csalódott az emberiség? 1914 augusztus óta úgy látszik. De mégis tévedés vona a gazdasági kapcsolatok népeket egyesítő erejét tagadni. Érdekes szolgálatokat tettek ezek a békének és az államok önteltségét hangoztató útszéli fecsegések ellenére is újra érvényesülni fog ezeknek hivatásuk, mihelyt ennek a háborúnak vége lesz. XVIII. század kozmopolitái csak egyet nem láttak és nem is láthattak, azt nevezetesen,hogy a kapitalizmus új veszélyeket idéz föl i a béke ellen, amint megszüli az imprializmust, ennek újabb elzárkózó és hódító szervez érveivel. Ti ven Vénen a köpi*tnizmus békés irányzatai nagyrészt megszűnnek és a világbéke alapvetői csaka kanti«izmust legyőző nemzetközi szocializmus fia — amint már Kant helyesen fölismerte — a nemzetek demokratizáltái'' lehetnek. 9 HAZAI LEVÉL Sátoraljaújhely, nov. 6. Kedves Károly és Boris. Kívánom,, hogy soraim a legjobb egészségben találjanak mindkettőtöket. A levelet, amit küldték megkaptuk, a pénzt is. Janira ne haragudj, mert bizony neki se olyan útjai vannak, mint ezelőtt vagy háromnegyed év előtt, akkor könnyű volt az utazás, de bizony most igen nehéz. Különösen most egy-két hétig se látjuk, sokat fárad, nem alszik semmit, mert minden állomáson sok a munka, de hiába, ilyen a háború, mindenkinek, aki itthon van, szenvedni kell. Bizony a magyar nem jól áll, a muszka már megint bejött a Kárpátokon, a mieink hátrálnak és úgy látszik, itt kell hagyni mindent, amit az ember egész életén át keresett, elpusztul min-,den. Többet sírunk,, mint eszünk. Itt a vasút mellett, bizony az ember csak sír, látjuk azt, a sok szegény embereket, akik már jönnek vissza a háborúból megsérülve, kinek a keze, feje, lába, szeme nincsen, koldus mind. Ki fog,nekik kenyeret adni? Az a sok özvegy s a sok árva, mindenki feketébe jár, minden nap temetnek 10-et, 12-őt, hát még más városokban és a csatatéren hány hal meg. Bizony, szomorú idő ez. Mi is el vagyunk készülve, hogy mikor kell menekülni. tóhoz idején hat gyermekkel azt se tudja az ember, hogy viszik Jani nélkül, mert bizony ő neki a mozdonyt kell menteni és isten tudja, hová viszik. igy hát nem fogjuk tudni, hogy hol van Jani, se ö T~" " ". ‘ l‹.\ •*...*. •LE”.’» •* •?‡ 1/1 j.rV nem fogja tudni, hogy miből vagyunk. Irigyjétek meg kedveseim, hogy még az eszünk sincsen sokszor a helyén, semmit se vihetünk magunkkal, csak pénzt, ha van, de bizony nincsen. Itt olyan drágaság van, hogy ki se lehet mondani. Tej 14 krajcár literje, egy kiló kenyér 35 krajcár, egy kiló cukor 60 krajcár, liszt kilója 35 krajcár, zsír 1 forint 20 krajcár, disznóhús 88 krajcár, marhahús 80 krajcár, tojás 7 krajcár egy, ugy-e, elég drága? Most nyolcad magammal élni, hiszen csak kenyér kell egy hónapra 70 kiló, ugy-e elég. Itt azért van ilyen drágaság, mert sok a katona és az állomáson főznek a katonáknak és sebesülteknek. Vöröshagymát nem is lehet már venni egy koszorú hagyma 60 krajcár volt eddig, de nincs, is már. Kósának se a legjobban megy. Nincsen kit borotválni, most is hátra van a fizetéssel és most 16- án meg megy vizitációra Salgótarjánba, mert most, 24 évtől soroznak 37 évig. Biztos, hogy bent marad, ő mondta. Ilonkának is az újra most megy sor alá. Úgy féltünk, hogy ő is bent marad, csak már a jó isten végezne már valamit. Bizony itt alig van férfi, már bevették a 19 éveseket, 20 és 21 éveseket is és 43 éves embereket is vittek a háborúba. Jó, hogy te legalább nem vagy itthon, nem kínlódál és nem leszel nyomorék, mert neked is kellett volna menni, Isten tudja már megint mikor jöttök haza, mert itt csak kínlódás az élet, pang minden üzlet, minden munka, a mesterember éhen halhat. Írjatok, ha megkapjátok a levelet, hogy hogy vagytok és hogy nincs-e valami lázongás az angolokkal? Levelem bezárom. Tisztellek, csókollak benneteket a gyerekekkel együtt. Ilonáik is csókolnak a kislányokkal együtt. Jó egészséget. Sógornőd: Alma. * Ezt a levelet a címzettközlés végett beküldötte az Am. Magy. Népszavának. A levelet a következő válasszal küldötték vissza neki: New York, 1914 XII15 “Tisztelt uram! A beküldött óhazai levelet melékelten küldjük vissza Önnek. Mindogy hasonló tartalmú levelet már közöltünk a lapban, úgy az Ön által küldöttet nem használhatjuk fel, így is fogadja szívességéért és jóindulatáért háfál köszönetünkét, és vagyunk hazafias üdvözlettel. Berkó, szerkesztő’’. * Megállapítjuk, hogy az “Am. Magya Népszava’’ minden lapszámában közöl öldöklésektől, háborús nagyotmondásoktól ordító leveleket, amelyek csöpögnek a vérted és amelyek csak arra jók, hogy az itt élő magyarságot minden irányban megtévesszék. Nevezeti lap még egyetlen levelet sem közölt azokból, melyek most száz és ezerszámra érkeznek amerikai magyarokhoz és amelyekből tisztán és világosan kidomborodnak az otthoni állapotok. Ez a közvélemény tudatos megtévesztése. Hogy miért teszik, azt csak ők tudják és esetleg a császár és királyi konzulátus. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Jo. Riger, Tompkins: Ha ön szocialista lapot és jó könyveket fog olvasni, minden tekintetben másképp fog gondolkozni és öntudatos emberré válik. Mi azért nem neheztelünk önre, mert ön, öntudatlan ember, amilyen sok százezer van és ezekből az öntudatlan emberekből lesznek idővel, művelődés és fejlődés útján a mi harcos társaink az intelligens, öntudatos munkások. Csak az utat kell megtalálni. Majd rávezeti önt is az élet. A Syracuses magyar társaság tagjának: Nagyon téved abban, hogy mi ki fogunk térni a válasz elől. Dehogy térünk fel. A háborús híradások általában megbízhatatlanok. Egy orosz-angol, mint osztrák-német részről sokat hazudnak. Mi annyiban különbözünk ,a többi lapoktól, hogy nem bolondítjuk el olvasóinkat az egyoldalú híradásokkal, hanem a több oldalról jövő hazugságok özönéből kiválogatjuk a valószínűt. Nem teszünk hozzá és nem veszünk el belőlük semmit. Ezt követeli meg tőlünk az újságírói tisztesség és az olvasóközönség jól felfogott érdeke. Ha azonban ön mindenáron csak hazugságogokat és elferdített, egyoldalú híreket akar olvasni — elvégre ilyen gusztusa is lehet valakinek — akkor valóban ne olvassa az “Előrét”. Majd megcsömörlik ön is kellő időben a maszlagtól és megint rendbe jövünk egymással. Hu olvasó, City: 1. Kassán. 2. Rákóczy Ferenc. K. M. Cleveland: ön nagyon jól sejti a dolgokat. A “ háboru-fake ” jó üzlet volt és egy darab ideig még menni is fog a “maszlag-busines.” Azonban máris érzik, hogy jó lesz, ahogy ön írja, “kremzelni”. Csinálják is már. Olvassa csak figyelemmel a lapjukat. A levesecske már kozmásodik. —6-A GYERMEKGYILKOS ANYA Az elmúlt heti szenzációs szerelmi drámának hőse, Eda Smfren “Rogers” asszony még mindig a Lebanon-kórház betegágyán fekszik. A szerencsételen asszony mihelyt elhagyhatja kínszenvedéseinek tanyáját, vizsgálati fogságba kerül. Martin bronxi ügyész már elkészült a vádirattal . Az még ma az esküdtszék elé kerül. Az ügyésznek az a véleménye, hogy a Grand Jury elsőfokú gyilkossággal fogja vádolni a meghurcolt asszonyt. A HALÁLBÜNTETÉS ELLEN. A “törvényes” gyilkolás ellen megindított mozgalom hétről-hétre nagyobb úzért hódít. A tegnapi napon hivatalosan megalakult az az érdekszövetség, mely a halálbüntetés eltörléséért száll síkra. Az egyesületben egész csomó társadalmi előkelőség vállalt vezető szerepet. Így többek között Thomas Mott Osborne, a Sing Sing fogházigazgatója, C. F. Peabody, aki az egyesület elnöke, Jacob H. Shiff, David H. Greer, püspök, Steffen S. Wise new yorki főrabbimig, stb. AZ ELNÖK BESZÉDE. Általános, nagy érdeklődés előzte meg Wilson elnök indianapolisi szereplését. Napokkal ezelőtt már híte járt annak, hogy Jackson day napján, január 8-án Indianapolis városát meglátogatja az elnök, ahol hosszabb beszédet fog tartani, mely beszéd kereteiben a semlegesség kérdéséről it nyilatkozni fog. A bölcs elnök azonban meggondolta a dolgot. A politikai szenzáció elmaradt. Sok mindent beszélt össze az elnök, de a semlegességről óvakodott nyilatkozni. Az egész beszéd nem volt más, mint ügyesen összeállított kortesbeszéd, melyből végre is kisült, hogy Woodrow Wilson úr 1916-ban újra pályázni fog a jó, meleg elnöki székért.