Előre, 1915. szeptember (11. évfolyam, 1111-1136. szám)
1915-09-18 / 1126. szám
AZ OSZTRÁK MAGYAR CSAPATOK ROHAM ÚTJÁN ELFOGLALTÁK ZEBROVOT KUDARCCAL VÉGZŐDÖTT A DÉL- ÉS KELET GALÍCIAI OROSZ TÁMADÁS. BÉCS, szept. 17. — Az osztrák-magyar vezérkar nevében Hofer tábornok vezérkari főnökhelyettes a következő jelentést adta ki az északkeleti harctéri helyzetről: “A keletgaliciai frontban az ellenség terve, hogy csapatainkat oldalba támadja bálid végződött. Tegnap a Stripa középfolyásánál húzódó frontunk ellen az ellenséges gyalogság — a tüzérség több órás előkészítő bombázása után — általános támadást intézett. Csapataink véres kézitusában visszaverték támadóikat. A buczaczi hídfőért lefolyt ütközet és a Zalozcetől délre folyt csata csapataink és szövetségesünk csapataink győzelmével fejeződött be. A Zalozcetől 20 kilométernyire délre fekvő Zelkov nevű megerősített községet magyar honvédezredek roham útján foglalták el. Az ellenség a községért lefolyt harcban 11 tisztet és 1900 katonát veszített hadifoglyokban. A Volhyniában operáló seregünk számos ellenséges támadást vert vissza. Novo Alexincknél, a 85-ik gyalogezred rendkívül elkeseredett éjszakai harcok árán kiverte az oroszokat sáncaikból. Növe Porjajevnél, ellenség szeptember 14-én támadásba ment át és több ponton megvetette lábát az Ikva folyó nyugati partján. Szeptember 15-én, a friss csapatokkal megerősödött német és osztrák-magyar csapatok visszaszorították az ellenséget a folyó keleti partjára. Tüzérségünk oldalba fogta a visszavonuló ellenséget és súlyos veszteségeket idézett elő soraikban. ’ ’ kievet ÉS KÖRNYÉKÉT nem fenyegeti VESZÉLY. PETROGRAD, szeptember 17. Az orosz sereg Kelet- és Dél-Galiciában elért legújabb sikerei megnyugtató hatással vannak Kiev és a környéken levő kerületek lakosságára. Ivanov tábornok felszólította a Kiev körüli kerületek földbirtokosait, hogy mivel egyelőre e területeket nem fenyegeti ellenséges invázió veszélye, munkáltassák meg földjeiket. Polivanov hadügyminiszter táviratban biztosította Kiev duma-képviselőjét, hogy a várost semmi veszély nem fenyegeti és a kiürítésre nincsen ok. TÖRÖK HIVATALOS JELENTÉS, KONSTANTINÁPOLY, szeptember 17. A padisah vezérkara jelenti: “ Anafartánál egy különítményünk szeptember 14-ről 15-ikére következő éjszakán meglepetésszerű támadással szétszórt egy angol csapatot. Seddul-Bahrnál az ellenség tegnap futóárkok építését kísérelte meg. Tüzérségünk bombazápora megakadályozta a terv végrehajtását. Ugyancsak a Seddul-Bahrnál levő szárnyunkon álló lövegeink elhallgattattak több ellenséges üteget. Szeptember 13-ikán tüzérségünk Kap Ilellesnél, Teke Bimm közelében, és Hissarlik környékén, eredményesen bombázta az ellenség csapatait. Hissarliknál egy ellenséges üteg megsemmisült. Szeptember 10-én Seddul Bahrnál levő parti ütegeink szétszórtak egy angol tábori tüzércsapatot.” BERLIN, szeptember 17. Az athéni lapok részletes jelentéseket hoznak nyilvánosságra a Gallipoli-félszigeten harcoló angol-francia sereg helyzetéről. Az angolok veszteségei napról-napra nagyobbodnak. Az indiai csapatok pestist, tífuszt és egyéb járványos betegségeket hurcoltak az angol táborba. Az angol hadvezetőség a járványos betegek részére Lemnos-szigeten járványkórházat rendezett be. LONDON, szeptember 17. A Giornale d’Italia jelenti Skutariból, hogy a hegyvidéken az albánok szívósan és eredményesen harcolnak. Puski mellett az albánoknak sikerült egy montenegrói osztagot körülfogni és lefegyverezni. Mindazonáltal szabadon bocsátották őket annak ellenében, hogy a montenegróiak által korábban zsákmányolt fegyvereket visszakapták. A szabadon bocsátott montenegróiak azonban nem térhetnek vissza Skutariba, hanem Montenegróba kell menniök. PARIS, szeptember 17. Albert belga király Vielemans vezérőrnagyot, a vezérkar főnökévé neveze ki. Marcko Velettet, aki hónapok óta a belga hadsereget a francia vezérkar főhadiszállásán képviselte, Broqueville hadügyminiszter meghívta katonai kabinetjének vezetésére. LONDON, szeptember 17. A Morning Post-nak jelentik Stockholmból. Orosz hírek szerint a finn partokon német csapatok partraszállását várják. A parti lakók felsőbbségüktől, illetve az orosz hatóságoktól utasítást kaptak, hogy miképpen viselkedjenek. STOCKHOLM, szeptember 17. — Oroszországnak esetleges téli hadjáratra való készülődései nagy nehézségekbe ütköznek, különösen a ruhaipar terén, amely festékanyag hiányában szenved és képtelen a hadvezetőség által kívánt téliruha szállítására. AZ ELŐRE OLVASÓIHOZ! Nem első ízben fordulok ezután az Előre olvasóihoz, előfizetőihez és vidéki képviselőihez. A vörös hét előtt is megírtam már, hogyan és miképpen hathatunk oda vállvetett munkával, hogy az Előrét elterjedtté, naggyá s erőssé tehessük. Most ismételten teszem ezt. Hogy a múltban mit tettek az Előre érdekében azok, akik megteremtették és ezideig föntartották a lapot, arról már beszámoltunk. A jelen alkalommal azokhoz fordulok, akik a lap további föntartásához, erősítéséhezhozzájárulni akarnak. Tudott dolog, hogy egy napilapot elsősorban az előfizetők tartják fönn. A nagytömegű előfizető emeli a lap jövedelmét. Minden olvasónak első kötelessége tehát lapjával szemben az, hogy barátait, ismerőseit szerezze meg az Előre előfizetőjének. Ha lapunk előfizetői nagy számra emelkednek, abban a helyzetben leszünk, hogy napi 8 oldalas lapot adhatunk olvasóinknak. Minden előfizetőnk, olvasónk kis fáradsággal növelheti, a lap jövedelmét, ha új előfizetőt szerez. Ha minden városban Amerikaszerte ilyen irányu agitáció indul meg, hamarosan odaemelkedik az Előre, ahol már régen állania kellene. Minden olvasónk bizonyára vásárol üzletben. Az üzletember rendszerint hirdet az újságban. Áruit hirdeti a magyarság részére. A lapihirdetés fontos jövedelmi forrása egy napilapnak. E téren eddig olvasóink és vidéki képviselőink nagy mulasztást követtek el. Nem törődtek azzal, várjon hirdet-e az Előréllen az az üzletember, akinél vásárolnak. Pedig, ha ezt erélyesen követelik, egészen bizonyos, hogy minden üzletember, csakhogy vevőit megtartsa, hirdetni fog az Előrében. Egy körülményre fölhívom olvasóink figyelmét. Például Clevelandon, Chicagóban az Előrének nagy előfizetési körzete van és mégis, ahirdetés aránytalanul kicsi ezekben a városokban, holott a polgári lapok bőven kapnak itt hirdetést. Ennek az az oka, hogy sem előfizetőink, sem pedig vidéki képviselőink nem törődnek a hirdetésekkel. Pedigez nagyon fontos és hasznot hajtó a lap részére. Ha több a hirdetés, nagyobb a jövedelme a lapnak és így az anyagi támogatás nehézségeit megszüntethetik anélkül,hogy maguknak kellene anyagi áldozatokat hozni a lap részére. Ha minden olvasónk és előfizetőnk csak ott vásárol, ahol az üzlettulajdonos hirdet az Előrében, csakhamar nagy hirdetési tere volna az Előrének. Ez szól new yorki olvasóinknak is. E héten megkezdjük az apróhirdetés rovatát is. Ezzel használni akarunk olvasóinknak. Az állami munkaközvetítő hivataltól naponta kapunk jelentést és ezt közölni fogjuk apróhirdetési rovatunkban. Ilyen módon olvasóink több munkaalkalmat találhatnak az Előre hirdetései révén. Az állami hivatal nem hirdet sztrájkhelyekre és így e munkaalkalmak közölhetők lesznek. Érintkezésbe léptünk több munkásszervezettel és ezek is az Előrében fogják közölhetni a kínálkozó munkaalkalmakat. Úgyszintén fölkérem olvasóinkat is, hogy bármikor tudomásuk van valamilyen munkaalkalomról, közöljék ezt lapunkkal. Ily módon, az Előre jó munkaalkalmakat közölhet és olvasóink ennek bizonyára hasznát is veszik. Az Előre képviselői, különösen vidéken, nagyban előmozdíthatják a lap jövedelmét, ha az elmondottakat megszívlelik. Fogjon össze az Előre minden híve, olvasója, előfizetője és vigyék keresztül azon terveket, amelyek egész bizonyosan az Előre erősítését fogják eredményezni. Olvasóinkat még arra kell kérnem, hogy esetleg panaszaikat, kifogásaikat ne úgy éreztessék a lappal, hogy attól elfordulnak és haragot táplálnak iránta, hanem juttassák el kifogásaikat az Előre szerkesztőségébe és kiadóhivatalába, így jobban adminisztrálhatjuk a lapot és a kifogások minden esetben figyelembe fognak vétetni. Ne a lapot támadják, ha valami nem tetszik benne, hanem értesítsék azokat, akik a lapot készítik, hogy így a kifogásolt rész reparálható, helyrehozható legyen. Informálják a lap szerkesztőségét és kiadóhivatalát mindenről, ami ellen észrevételük van vagy amire a figyelmet óhajtják terelni. Az Előre igazgatását nem csak az üzletvezetői iroda látja el, hanem minden hívünk, akit érdekel az amerikai magyar munkásság egyetlen napilapja. Az Előre más után is megerősödhetik és tetemes anyagi erőre tehet szert. Az Előrének ma már jól berendezett nyomdája van, ahol elég jó és csinos nyomtatványok készülnek. E körülményre is fölhívjuk olvasóink figyelmét. Mindenki hasson oda, ha valakinek nyomtatványra van szüksége, rendelje azt meg az Előre nyomdájában. Jó és szép munkát kap mindenki, a legpontosabban szállítva. Szeptember 15-től kezdve minden vonalon készek vagyunk bármilyen nyomdai megrendelés pontos, jó és gyors teljesítésére. Minden előfizetést, hirdetést, nyomtatványt minden késedelem nélkül készek vagyunk pontosan teljesíteni. Tíz éve áll fönn már az Előre és ezen idő alatt a küzdelmek sorozatán ment keresztül. Most, itt az ideje, fogjon össze minden olvasó és lapképviselő és teremtsenek biztos anyagi alapot annak a lapnak, amely íhiven és kitartással küzd az amerikai magyar munkásság érdekeiért. Ha mindenki jóakaratának csak kis részét veti “KITŰNŐ AJÁNLAT." » —-------——-———------Zira Box fede is 1 centet ér Egy egész cent Égési Cupon és doboz fedd as najon értékké bír. Tetszés szerint készpénzre vagy értékes * ajándékokra becserélhető. v(Ezen ajánlat 1915. dec. 31-ig érvényes)v P. Lorillard Co., Inc., New York Est. 1760 284 ZOLA EMIL jóságában. Hyacinthe nővér, aki az erkélyhez közeledett, fölkiáltott : — Itt van. Lent van, most száll le a kocsiról. — Oh — sikoltott föl Mária gyermekes játszi vidámsággal — meg akarjuk őt lepni, bújjunk el és ha itt lesz, egyszerre csak előtte termelt. És magával vonta Hyacinthe nővért a másik szobába. Ugyan e percben Ouersaint rontott fergetegként Péter szobájába és kezet szorítván vele, vidáman mesélgetni kezdett. — Végre itt vagyok, ugyebár, nem tudta már, mire vegye a dolgot, hogy tegnap délután négy óra óta hiába kellett rám várnia. De mennyi kalandunk volt, először is, midőn Gavarnieba értünk, eltört a kocsi egyik kereke, aztán tegnap este, midőn végre mégis elindultunk, iszonyatos zivatar kényszerített bennünket arra, hogy az éjszakát Saint-Sauveurban töltsük. Be se hunytam a szememet. — Hát ön hogy van, barátom? — Én se aludtam egész éjszaka, iszonyú zaj volt itt folyton. . . . De Ouersaint ar feleletet se várva folytatta: — Nem baj — azért mégis gyönyörű volt. Azt képzelni se lehet, majd elmesélem. És aztán három nagyon kedves pap társaságában voltam. Mondhatom, Hermoisés abbé a legkedvesebb emberek egyike, akiket ismerek. Oh és hogy nevettünk, mennyit kacagtunk. Aztán félbeszakította a beszédét. — És a leányom? E percben hangos, ezüstös gilikacaj csendült meg. Megfordult és kővé meredten állott meg. Mária állt előtte, Mária, ifjúságtól, szépségtől és boldogságtól ragyogó gyermeke. Hisz ő sohasem kételkedett a csodában, nem is lepődött meg egy cseppet sem, azzal a meggyőződéssel jött vissza, hogy gyermekét meggyógyultul fogja viszontlátni. De ami egész lelkét legmélyebben megrázkódtatta, az volt, ama csodás látvány, mely eléje tárult, melyet nem remélt, nem remélhetett, hogy maga előtt látja leányát, üde, isteni szépsége virágában, leányát, ki még kalapot se hozott az útra, csupán egy kis csipkék endőt kötött csokorra gyönyörű aranyhajzatán és ki most előtte áll élve, virulva, diadalmasan, mint a többi apák E L C S E Állami takarékpénztár és kereskedelmi bank A MAGYAROK BANKJA CHICAGÓBAN. 1936 Milwaukee Ave., a Western Ave. közelében. Kifizet Magyaronwiftben a Magyar Kir. PostaTM* takarékpénztár utján jótállás mellett 100 Koronát á.................. $15.65 1000 Koronát á.................. $155.00 NYITVAi naponta reggel 8-tól este 6 óráig, hétfőn, csütörtökön és szombaton este 9 óráig. MŰTÉTEKET kamatozásra elfogadunk, a hazafi ügyekben díjmentesen tanácsénál szolgáltunk, örökösödéseket rendezünk szakembereink útján mindenkor a legjobban. vaBmmmammmammBmmammnmmmmBmBKmmaBmmmmaamam latba, csakhamar megérjük a ság eszméjét és küzd a jövőért — megingathatatlan Er epét, amely a munkásságért, nyolc oldalon (hirdeti a munkás- Sugár L. József. NÉMET VONATOK AZ OROSZ VASUTAKON BERLIN, szeptember 17. A Taegliche Rundschau kopenhágai tudósítója táviratozza. Az orosz jelentések beszámolnak arról, hogy a németek mily csodálatraméltóan javítják ki azokat a vasúti vonalakat, amelyeket a visszavonuló oroszok elpusztítanak. Azt az orosz és a német vasúti rendszer között való különbséget, hogy az orosz vasúton a sínek távolabb vannak egymástól, mint a német vasúton, harmadik sín lerakásával egyenlítik ki olyképpen, hogy a német vasúti kocsik most minden akadály nélkül siklanak át a német sínekről az oroszokra. A vasúti munkálatokat a németek a legnagyobb sietséggel fejezik be. Kielce közelében egy 42 kilométer hosszú vasúti vonalat tizenhat nap alatt állítottak helyre. ELÁSOTT OROSZ MUNÍCIÓ, BERLIN, szeptember 17. A poroszországi Kaltenborn egyik lakosa ritka leletre bukkant a napokban. Találtak egy részletes katonai térképet, amely azelőtt egy orosz főhadnagy tulajdona volt és amelyen ceruzával meg voltak jelölve azok a helyek, ahol a község közelében a visszavonuló csapatok muníciót ástak el. Egy német tiszt egy szakasz katonával kiment a megjelölt helyekre, a katonák négyszer-ötször szúrtak le az ásóval a földbe és a legnagyobb csodálkozásra nem hadiszer került napfényre, hanem egy köpenybe és sátorvásznakba burkolt orosz katona holtteste. Azt hitték, hogy egy orosz közös katonasírra akadtak és a holttestet megint elföldelték. Egy kaltenborni lakó azonban, aki megtudta ezt a dolgot és hallotta valamikor,, hogy az oroszok úgy rejtik el az elhagyott hadi szereket, hogy holttesteket helyeznek fölébe, újból kiásta a holttestet, kutatni kezdett és csakugyan: százkilencvenkét pléhdobozra akadt, amely telve volt gyalogsági töltényekkel. BERLIN, szeptember 17. A Lokalanzeiger-nek jelentik Kopenhágából: a francia lapok leírják, hogy Reims sorsa kétségbeejtő. 120.000 lakosa volt s alig 20.000 ember maradt a városban. Mikor az általános menekülés megkezdődött, a német bombák temérdek földönfutót megöltek. A város legnagyobb része romokban hever. LOURDES És Péter meghatottan ismételte: — Szegény asszony. — Oh, és gondoljon abbé az arra a pokolra, ahova én most vissztérek. Hetekre, hónapokra, bezárul a mennyországom és én szótlan viselem tovább a keresztemet. ... Most újra vége van a boldogságnak egy egész évre. Oh, Istenem, nyomorult három napi boldogságom van egy egész évben, nem kell-e megőrülni abban a forró epedésben, abban a türelmes várakozásban, hogy az a három nap újra itt legyen. Oh, abbé úr, olyan boldogtalan vagyok, nem vagyok-e ezek ellenére is tisztességes aszszony ? És Péter érezte e szenvedélyes kifakadásban az általános emberi sóvárgás fuvallatát, azt a fenséges isteni lángot, melyben minden megtisztul. Részvéte túláradt és bűnbocsánattá vált. — Nagysád, én végtelenül sajnálom és becsülöm önt. És Voliparné elhallgatott, ránézett könyfátyolos szemével, aztán megfogta mind a két kezét, forrón megszorította égő ujjaival és mint elsuhanó árnyék kiosont a szobából. Midőn már künn volt, Péter még mindig ien tudott szabadulni jelenléte nyomasztó hatásától. Kitrta az ablakot, hogy a szerelemnek Volmarné lényéből szerteáradt légkörétől megszabaduljon. Már vasárnap, midőn megtudta, hogy a mellette levő szobában egy nő tartózkodik, lázas izgatottság töltötte őt el és most újra felébredtek benne azok a félre került gondolatok. A szerelem hát mégis erősebb, mint a hit? Nem az-e a természet egyedüli célja, hogy minden társadalmi és vallási törvényen túltéve magát, egymást szeressék, egymásé legyenek az emberek.. Egy percig öntudatosan érezte, hogy minő örvény szélén áll, mert az ő szüzessége az egyetlen támasza, a hitetlen pap tévesztett életének egyetlen méltósága. Tudta, érezte, hogy ha ő, miután az észnek meghódolt, még az érzékiségnek is meghódol, akkor veszve van. És ezzel a tudattal visszatért egész lelki ereje, egész önuralma és megfogadta újra, hogy ha már szabad akarattal kizárta magát az emberek szivéből, hát nem is lesznek emberi vágyai. Elütötte a hetet, Péter nem feküdt vissza az ágyába, hanem megmosakodott és felüdült a friss víztől, mely végképp lecsillapította, lázas izgatottságát, öltözködés közben újra Ouersaint úr jutott eszébe, mert léptek zaja 281