Előre, 1915. szeptember (11. évfolyam, 1111-1136. szám)

1915-09-18 / 1126. szám

AZ OSZTRÁK MAGYAR CSAPATOK ROHAM ÚTJÁN ELFOGLALTÁK ZEBROVOT KUDARCCAL VÉGZŐDÖTT A DÉL- ÉS KELET GA­LÍCIAI OROSZ TÁMADÁS. BÉCS, szept. 17. — Az osztrák-magyar vezérkar ne­vében Hofer tábornok vezérkari főnökhelyettes a követ­kező jelentést adta ki az északkeleti harctéri helyzetről: “A keletgaliciai frontban az ellenség terve, hogy csapatainkat oldalba támadja bálid végződött. Tegnap a Stripa középfolyásánál húzódó fron­tunk ellen az ellenséges gyalogság — a tüzérség több órás előkészítő bombázása után — általános táma­dást intézett. Csapataink véres kézi­tusában vissza­verték támadóikat. A buczaczi hídfőért lefolyt ütközet és a Zalozce­­től délre folyt csata csapataink és szövetségesünk csapataink győzelmével fejeződött be. A Zalozcetől 20 kilométernyire délre fekvő Zel­­kov nevű megerősített községet magyar honvéd­­ezre­dek roham útján foglalták el. Az ellenség a köz­ségért lefolyt harcban 11 tisztet és 1900 katonát ve­szített hadifoglyokban. A Volhyniában operáló seregünk számos ellen­séges támadást vert vissza. Novo Alexincknél, a 85-ik gyalogezred rendkí­vül elkeseredett éjszakai harcok árán kiverte az oro­szokat sáncaikból. Növe Porjajevnél, ellenség szeptember 14-én támadásba ment át és több ponton megvetette lábát az Ikva folyó nyugati partján. Szeptember 15-én, a friss csapatokkal megerősödött német és osztrák-ma­gyar csapatok visszaszorították az ellenséget a folyó keleti partjára. Tüzérségünk oldalba fogta a vissza­vonuló ellenséget és súlyos veszteségeket idézett elő soraikban. ’ ’ kievet ÉS KÖRNYÉKÉT nem fenyegeti VESZÉLY. PETROGRAD, szeptember 17. Az orosz sereg Ke­let- és Dél-Galiciában elért legújabb sikerei megnyugtató hatással vannak Kiev és a környéken levő kerületek la­­­­kosságára. Ivanov tábornok felszólította a Kiev körüli kerüle­tek földbirtokosait, hogy mivel egyelőre e területeket nem fenyegeti ellenséges invázió veszélye, munkáltassák meg földjeiket. Polivanov­ hadügyminiszter táviratban biztosította Kiev duma-képviselőjét, hogy a várost semmi veszély nem fenyegeti és a kiürítésre nincsen ok. TÖRÖK HIVATALOS JELENTÉS, KONSTANTINÁPOLY, szeptember 17. A padisah vezérkara jelenti: “ Anafartánál egy különítményünk szeptember 14-ről 15-ikére következő éjszakán meglepetésszerű­ támadással szétszórt egy angol csapatot. Seddul-Bahrnál az ellenség tegnap futóárkok építé­sét kísérelte meg. Tüzérségünk bombazápora megakadá­lyozta a terv végrehajtását. Ugyancsak a Seddul-Bahr­­nál levő szárnyunkon álló lövegeink elhallgattattak több ellenséges üteget. Szeptember 13-ikán tüzérségünk Kap Ilellesnél, Te­ke Bimm közelében, és Hissarlik környékén, eredménye­sen bombázta az ellenség csapatait. Hissarliknál egy el­lenséges üteg megsemmisült. Szeptember 10-én Seddul Bahrnál levő parti üte­geink szétszórtak egy angol tábori tüzércsapatot.” BERLIN, szeptember 17. Az athéni lapok részletes jelentéseket hoznak nyilvánosságra a Gallipoli-félszige­ten harcoló angol-francia sereg helyzetéről. Az angolok veszteségei napról-napra nagyobbodnak. Az indiai csa­patok pestist, tífuszt és egyéb járványos betegségeket hurcoltak az angol táborba. Az angol hadvezetőség a jár­ványos betegek részére Lemnos-szig­eten járvány­kórhá­zat rendezett be. LONDON, szeptember 17. A Giornale d’Italia je­lenti Skutariból, hogy a hegyvidéken az albánok szívó­san és eredményesen harcolnak. Puski mellett az albánok­nak sikerült egy montenegrói osztagot körülfogni és le­­fegyverezni. Mindazonáltal szabadon bocsátották őket annak ellenében, hogy a montenegróiak által korábban zsákmányolt fegyvereket visszakapták. A szabadon bo­csátott montenegróiak azonban nem térhetnek vissza Skutariba, hanem Montenegróba kell menniök. PARIS, szeptember 17. Albert belga király Viele­­mans vezérőrnagyot, a vezérkar főnökévé neveze ki. Marcko Velettet, aki hónapok óta a belga hadsereget a francia vezérkar főhadiszállásán képviselte, Broqueville hadügyminiszter meghívta katonai kabinetjének vezeté­sére. LONDON, szeptember 17. A Morning Post-nak je­lentik Stockholmból. Orosz hírek szerint a finn partokon német csapatok partraszállását várják. A parti lakók fel­­sőbbségü­ktől, illetve az orosz hatóságoktól utasítást kap­tak, hogy miképpen viselkedjenek. STOCKHOLM, szeptember 17. — Oroszországnak esetleges téli hadjáratra való készülődései nagy nehézsé­gekbe ütköznek, különösen a ruhaipar terén, amely fes­tékanyag hiányában szenved és képtelen a hadvezetőség által kívánt téliruha szállítására. AZ ELŐRE OLVASÓIHOZ! Nem első ízben fordulok ez­­­után az Előre olvasóihoz, előfize­tőihez és vidéki képviselőihez. A vörös hét előtt is megírtam már, hogyan és miképpen hathatunk oda vállvetett munkával, hogy az Előrét elterjedtté, naggyá s erős­sé tehessük. Most ismételten te­szem ezt. Hogy a múltban mit tettek az Előre érdekében azok, akik meg­teremtették és ezideig föntartot­­ták a lapot, arról már beszámol­tunk. A jelen alkalommal azok­hoz fordulok, akik a lap további föntartásához, erősítéséhez­­hozzá­járulni akarnak. Tudott dolog, h­ogy egy napilapot elsősorban az előfizetők tartják fönn. A nagy­tömegű előfizető emeli a lap jöve­delmét. Minden olvasónak első kötelessége tehát lapjával szem­ben az, hogy barátait, ismerőseit szerezze meg az Előre előfizetőjé­nek. Ha lapunk előfizetői nagy számra emelkednek, abban a hely­zetben leszünk, hogy napi 8 olda­las lapot adhatunk olvasóinknak. Minden előfizetőnk, olvasónk kis fáradsággal növelheti, a lap jövedelmét, ha új előfizetőt sze­rez. Ha minden városban Ameri­­kaszerte ilyen irányu­ agitáció in­dul meg, hamarosan odaemelke­dik az Előre, ahol már régen ál­lania kellene. Minden olvasónk bizonyára vá­sárol üzletben. Az üzletember rendszerint hirdet az újságban. Áruit hirdeti a magyarság részé­re. A lap­ihirdetés fontos jövedel­mi forrása egy napilapnak. E té­ren eddig olvasóink és vidéki kép­viselőink nagy mulasztást követ­tek­ el. Nem törődtek azzal, vár­jon hirdet-e az El­őr­éllen az az üzletember, akinél vásárolnak. Pe­dig, ha ezt erélyesen követelik, egészen bizonyos, hogy minden üzletember, csakhogy vevőit meg­tartsa, hirdetni fog az Előrében. Egy körülményre fölhívom ol­vasóink figyelmét. Például Cle­veland­on, Chicagóban az Előré­­nek nagy előfizetési körzete van és mégis, a­­hirdetés aránytalanul kicsi ezekben a városokban, hol­ott a polgári lapok bőven kapnak itt hirdetést. Ennek az az oka, hogy sem elő­fizetőink, sem pedig vidéki kép­viselőink nem törődnek a hirdeté­sekkel. Pedig­­ez nagyon fontos és hasznot hajtó a lap részére. Ha több a hirdetés, nagyobb a jöve­delme a lapnak és így az anyagi támogatás nehézségeit megszüntet­hetik anélkül,­­hogy maguknak kellene anyagi áldozatokat hozni a lap részére. Ha minden olva­sónk és előfizetőnk csak ott vásá­rol, ahol az üzlettulajdonos hir­det az Előrében, csakhamar nagy hirdetési tere volna az Előrének. Ez szól new yorki olvasóinknak is. E héten megkezdjük az apró­­hirdetés rovatát is. Ezzel használ­ni akarunk olvasóinknak. Az ál­lami munkaközvetítő hivataltól naponta kapunk jelentést és ezt­­ közölni fogjuk apróhirdetési ro­vatunkban. Ilyen módon olvasó­ink több munkaalkalmat talál­hatnak az Előre hirdetései révén. Az állami hivatal nem hirdet sztrájkhelyekre és így e munka­­alkalmak közölhetők lesznek. Érintkezésbe léptünk több mun­kásszervezettel és ezek is az Elő­rében fogják közölhetni a kínál­kozó munkaalkalmakat. Úgyszin­tén fölkérem olvasóinkat is, hogy bármikor tudomásuk van valami­lyen munkaalkalomról, közöljék ezt lapunkkal. Ily módon, az Elő­re jó munkaalkalmakat közölhet és olvasóink ennek bizonyára hasz­nát is veszik. Az Előre képviselői, különösen vidéken, nagyban előmozdíthat­ják a lap jövedelmét, ha az el­mondottakat megszívlelik. Fog­jon össze az Előre minden híve, olvasója, előfizetője és vigyék keresztül azon terveket, amelyek egész bizonyosan az Előre erősí­tését fogják eredményezni. Olvasóinkat még arra kell kér­nem, hogy esetleg panaszaikat, kifogásaikat ne úgy éreztessék a lappal, hogy attól elfordulnak és haragot táplálnak iránta, hanem juttassák el kifogásaikat az Előre szerkesztőségébe és kiadóhivata­lába, így jobban adminisztrálhat­juk a lapot és a kifogások min­den esetben figyelembe fognak vétetni. Ne­ a lapot támadják, ha valami nem tetszik benne, hanem értesítsék azokat, akik a lapot ké­szítik, hogy így a kifogásolt rész reparálható, helyrehozható le­gyen. Informálják a lap szerkesz­tőségét és kiadóhivatalát minden­ről, ami ellen észrevételük van vagy amire a figyelmet óhajtják terelni. Az Előre igazgatását nem csak az üzletvezetői iroda látja el, hanem minden hívünk, akit ér­dekel az amerikai magyar mun­kásság egyetlen napilapja. Az Előre más után is megerő­­söd­hetik és tetemes anyagi erőre tehet szert. Az Előrének ma már jól berendezett nyomdája van, ahol elég jó és csinos nyomtatvá­nyok készülnek. E körülményre is fölhívjuk olvasóink figyelmét. Mindenki hasson oda, ha valaki­nek nyomtatványra van szüksége, rendelje azt meg az Előre nyom­dájában. Jó és szép munkát kap minden­ki, a legpontosabban szállítva. Szeptember 15-től kezdve minden vonalon készek vagyunk bármi­lyen nyomdai megrendelés pon­tos, jó és gyors teljesítésére. Min­den előfizetést, hirdetést, nyom­tatványt minden késedelem nél­kül készek vagyunk pontosan tel­jesíteni. Tíz éve áll fönn már az Előre és ezen idő alatt a küzdelmek so­rozatán ment keresztül. Most, itt az ideje, fogjon össze minden olvasó és lapképviselő és teremt­senek biztos anyagi alapot annak a lapnak, amely íhiven és kitartás­sal küzd az amerikai magyar mun­kásság érdekeiért. Ha mindenki jóakaratának csak kis részét veti “KITŰNŐ AJÁNLAT." » —-------——-———------­Zira Box fede is 1 centet ér Egy egész­­ cent Égési Cupon és doboz fedd as najon értékké­ bír. Tetszés szerint készpénzre vagy értékes * ajándékokra becserélhető. v(Ezen ajánlat 1915. dec. 31-ig érvényes)v P. Lorillard Co., Inc., New York Est. 1760 284 ZOLA EMIL jóságában. Hyacinthe nővér, aki az erkélyhez közeledett, fölki­áltott : — Itt van. Lent van, most száll le a kocsiról. —­ Oh — sikoltott föl Mária gyermekes játszi vi­dámsággal — meg akarjuk őt lepni, bújjunk el és ha itt lesz, egyszerre csak előtte termelt. És magával vonta Hyacinthe nővért a másik szo­bába. Ugyan e percben Ouersaint rontott fergetegként Péter szobájába és kezet szorítván vele, vidáman mesél­­getni kezdett. — Végre itt vagyok, ugyebár, nem tudta már, mire vegye­ a dolgot, hogy tegnap délután négy óra óta hiába kellett rám várnia. De mennyi kalandunk volt, először is, midőn Gavarnieba értünk, eltört a kocsi egyik kere­ke, aztán tegnap este, midőn végre mégis elindultunk, iszonyatos zivatar kényszerített bennünket arra, hogy az éjszakát Sa­int-Sauveurban töltsük. Be se hunytam a szememet. — Hát ön hogy van, barátom? — Én se aludtam egész éjszaka, iszonyú zaj volt itt folyton. . . . De Ouersaint ar feleletet se várva folytatta: — Nem baj — azért mégis gyönyörű volt. Azt kép­zelni se lehet, majd elmesélem. És aztán három nagyon kedves pap társaságában voltam. Mondhatom, Hermoi­­sés abbé a legkedvesebb emberek egyike, akiket ismerek. Oh és hogy nevettünk, mennyit kacagtunk. Aztán félbe­szakította a beszédét. — És a leányom? E percben hangos, ezüstös gilikacaj csendült meg. Megfordult és kővé meredten állott meg. Mária állt előt­te, Mária, ifjúságtól, szépségtől és boldogságtól ragyogó gyermeke. Hisz ő sohasem kételkedett a csodában, nem is lepődött meg egy cseppet sem, azzal a meggyőződéssel jött vissza, hogy gyermekét meggyógyultul­ fogja vi­szontlátni. De ami egész lelkét legmélyebben megráz­kódtatta, az volt, ama csodás látvány, mely eléje tárult, melyet nem remélt, nem remélhetett, hogy maga előtt látja leányát, üde, isteni szépsége virágában, leányát, ki még kalapot se hozott az útra, csupán egy kis csipkék en­­dőt kötött csokorra gyönyörű aranyhajzatán és ki most előtte áll élve, virulva, diadalmasan, mint a többi apák E L C S E Állami takarékpénztár és kereskedelmi bank A MAGYAROK BANKJA CHICAGÓBAN. 1936 Milwaukee Ave., a Western Ave. közelében. Kifizet Magyaronwiftben a Magyar Kir. PostaTM* takarékpénztár utján jótállás mellett­ 100 Koronát á.................. $15.65 1000 Koronát á.................. $155.00 NYITVAi naponta reggel 8-tól este 6 óráig­, hétfőn, csütörtökön és szombaton este­ 9 óráig­. MŰTÉTEKET kamatozásra elfogadunk, a­ hazafi ügyekben díjmentesen tanácsénál szolgáltunk, örökösödéseket rendezünk szakembereink útján mindenkor a legjobban. vaBmmmammmammBmmammnmmmmBmBKmmaBmmmmaamam latba, csakhamar megérjük a ság eszméjét és küzd a jövőért — megingathatatlan Er epét, amely a munkásságért, nyolc oldalon (hirdeti a munkás- Sugár L. József. NÉMET VONATOK AZ OROSZ VASUTAKON BERLIN, szeptember 17. A Taegliche Rundschau kopenhágai tudósítója táviratozza. Az orosz jelentések beszámolnak arról, hogy a németek mily csodálatramél­tóan javítják ki azokat a vasúti vonalakat, amelyeket a visszavonuló oroszok elpusztítanak. Azt az orosz és a né­met vasúti rendszer között való különbséget, hogy az orosz vasúton a sínek távolabb vannak egymástól, mint a német vasúton, harmadik sín lerakásával egyenlítik ki olyképpen, hogy a német vasúti kocsik most minden aka­dály nélkül siklanak át a német sínekről az oroszokra. A vasúti munkálatokat a németek a legnagyobb sietséggel fejezik be. Kielce közelében egy 42 kilométer hosszú vasúti vonalat tizenhat nap alatt állítottak helyre. ELÁSOTT OROSZ MUNÍCIÓ, BERLIN, szeptember 17. A poroszországi Kalten­born egyik lakosa ritka leletre bukkant a napokban. Ta­láltak egy részletes katonai térképet, amely azelőtt egy orosz főhadnagy tulajdona volt és amelyen ceruzával meg voltak jelölve azok a helyek, ahol a község közelében a visszavonuló csapatok muníciót ástak el. Egy német tiszt egy szakasz katonával kiment a megjelölt helyekre, a ka­tonák négyszer-ötször szúrtak le az ásóval a földbe és a legnagyobb csodálkozásra nem hadiszer került napfény­re, hanem egy köpenybe és sátorvásznakba burkolt orosz katona holtteste. Azt hitték, hogy egy orosz közös ka­­tonasírra akadtak és a holttestet megint elföldelték. Egy kaltenborni lakó azonban, aki megtudta ezt a dolgot és hallotta valamikor,, hogy az oroszok úgy rejtik el az elha­gyott hadi szereket, hogy holttesteket helyeznek fölébe, újból kiásta a holttestet, kutatni kezdett és csakugyan: százkilencvenkét pléhdobozra akadt, amely telve volt gyalogsági töltényekkel. BERLIN, szeptember 17. A Lokalanzeiger-nek je­lentik Kopenhágából: a francia lapok leírják, hogy Reims sorsa kétségbeejtő. 120.000 lakosa volt s alig 20.000 ember maradt a városban. Mikor az általános menekülés meg­kezdődött, a német bombák temérdek földönfutót megöl­tek. A város legnagyobb része romokban hever. LOURDES És Péter meghatottan ismételte: — Szegény asszony. — Oh, és gondoljon abbé az arra a pokolra, ahova én most vissztérek. Hetekre, hónapokra, bezárul a menny­országom és én szótlan viselem tovább a keresztemet. ... Most újra vége van a boldogságnak egy egész év­re. Oh, Istenem, nyomorult három napi boldogságom van egy egész évben, nem kell-e megőrülni abban a forró epedésben, abban a türelmes várakozásban, hogy az a há­rom nap újra itt legyen. Oh, abbé úr, olyan boldogtalan vagyok, nem vagyok-e ezek ellenére is tisztességes asz­­szony ? És Péter érezte e szenvedélyes kifakadásban az álta­lános emberi sóvárgás fuvallatát, azt a fenséges isteni lángot, melyben minden megtisztul. Részvéte túláradt és bűnbocsánattá vált. —­ Nagysád, én végtelenül sajnálom és becsülöm önt. És Voliparné elhallgatott, ránézett könyfátyolos szemével, aztán megfogta mind a két kezét, forrón meg­szorította égő ujjaival és mint elsuhanó árnyék kiosont a szobából. Midőn már künn volt, Péter még mindi­g ien tu­dott szabadulni jelenléte nyomasztó hatásától. Kitrta az ablakot, hogy a szerelemnek Volmarné lényéből szerte­­áradt légkörétől megszabaduljon. Már vasárnap, midőn megtudta, hogy a mellette levő szobában egy nő tartózko­dik, lázas izgatottság töltötte őt el és most újra felébred­tek benne azok a félre került gondolatok. A szerelem hát mégis erősebb, mint a hit? Nem az-e a természet egyedüli célja, hogy minden társadalmi és vallási törvé­nyen túltéve magát, egymást szeressék, egymásé legye­nek az emberek.. Egy percig öntudatosan érezte, hogy minő örvény szélén áll, mert az ő szüzessége az egyetlen támasza, a hitetlen pap tévesztett életének egyetlen mél­tósága. Tudta, érezte, hogy ha ő, miután az észnek meg­hódolt, még az érzékiségnek is meghódol, akkor veszve van. És ezzel a tudattal visszatért egész lelki ereje, egész önuralma és megfogadta újra, hogy ha már szabad aka­rattal kizárta magát az emberek szivéből, hát nem is lesz­nek emberi vágyai. Elütötte a hetet, Péter nem feküdt vissza az ágyába, hanem megmosakodott és felüdült a friss víztől, mely végképp lecsillapította, lázas izgatottságát, öltözködés közben újra Ouersaint úr jutott eszébe, mert léptek zaja 281

Next