Előre, 1915. november (11. évfolyam, 1163-1187. szám)

1915-11-01 / 1163. szám

LINSINGEN TÁBORNOK SEREGE FOLYTATJA VOLHYNIÁBAN MEGKEZDETT OFFENZÍVÁJÁT KOMOROV AZ EGYESÜLT NÉMET-OSZTRÁK MAGYAR CSAPATOK KEZÉN. BERLIN, október 1­1. (Drótnélküli távirati jelentés, via Sayville.) A német, nagyvezérkar az északkeleti harc­tér eseményeiről a következő jelentést adta ki: “Slindenburg tábornagy hadcsoportja Milántól északkeletre folytatja előnyomulását a Missa északi partján. Plakanen közelében erős orosz csapattá­madások omlottak össze a német tüzérség bombázása alatt. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportjának helyzete változatlan. Linsingen tábornok serege Tsartorvsktól nyu­gatra roham útján erős orosz hadállásokat vett be és elfoglalta Komorov várost. Egy éjszakai orosz el­lentámadás teljes kudarccal végződött. Kamionnika, Huta, Lisovska és Bielgov közsé­gek az egyesült seregek kezére jutottak. A cár csa­patai e harcokban 1000 hadifoglyot , közte 18 tisz­tet veszítettek. Az egyesültek egy ágyút és két gép­fegyvert zsákmányoltak. A monarchia tüzérsége Kukle közelében lelőtt egy orosz ü­tközet-aeroplánt. ” ROMÁNIA ÉS AZ ANTANT, BUKAREST, október 31. A “Viitorul”, a román kormány orgánuma, megállapítja, hogy a román kor­mány egy lépésnyire sem távozott el attól a magatartás­tól, amelyet még a Károly király elnöklésével tartott ko­ronatanács állapított meg. A kormánylap ismét lenyo­matja a félhivatalos “Indépendance Roumaine” kommü­nikéjét, amely a “Journal de Génévé” azon híre ellen szól, mintha Románia az ántanttal megállapodásra lépett volna. “Ha a külföldi lapokban Románia magatartásáról megjelent tudósítások valóknak bizonyulnának, — írja a lap — akkor Romániának eddig már úgy az ántant-hatal­­makkal, mint a központi hatalmakkal verekednie kellett volna. Eddig semmi sem változott Románia magatartá­sában, amelyet az előző évi­­koronatanács megállapított. AZ EGÉSZ OLASZ SAJTÓT MEGDÖBBENTETTÉK A BALKÁNI ESEMÉNYEK. BERLIN, októbe 31. A “Vossische Zeitung ”-nak jelentik Luganoból. Az olasz sajtó hónapokon keresztül a legkülönbözőbb valótlan hírekkel árasztotta el olvasóit. Megírta, hogy a központi hatalmak elvesztették a keleti harctéren a hadjáratot, hogy az orosz visszavonulási sztratégia teljes sikerrel járt és az oroszok győzelmét je­lenti, hogy nyugaton csak meg kell indítani az angol­­francia offenzívát és a kimerült Németországot ki fog­ják kergetni Franciaországból és Belgiumból. Konstanti­nápoly ellenállása már csak napok kérdése, az olasz harc­téren fényes sikereket aratnak és végül hogy a balkáni népek a legközelebbi napokban csatlakozni fognak a né­gyes szövetséghez. Most az olasz sajtó felismerte a né­met, magyar és osztrák vezérkar működésének ijesztő tervszerűségét és terveik hatását és most már kezdik ol­vasóiknak megmondani az igazat. Az “Idea Nazionale” már így ír: “Hannibal kapuink előtt áll”, a “Secolo” közli azt a londoni jelentést, hogy szakértők véleménye szerint a Gallipoli-félszigeten lehe­tetlen előnyomulni és sokkal jobb, ha abbahagyják a Dar­danellák elleni hadműveleteket. A “Corriere della Sera” vezércikkében végre beismeri, hogy Németország meghó­dította Belgiumot és súlyos csapást mért Franciaország­ra. Azt is elismeri, hogy Szerbiát megsemmisülés fenye­­ geti és hogy nem sokkal különb a franciák és angolok helyzete sem a Dardanelláknál. De megnyugtatásul hoz­záteszi, hogy mindezek a csapások még nem halálosak és még mindig számítani lehet Németország kimerülésére. A lap követeli, hogy a szövetségesek egységesen és erélyesen vigyék előbbre, hadműveleteiket és utal Német­ország, Magyarország, Ausztria és Törökország csodála­tos példájára. Követeli, hogy együttes végrehajtó­ bi­zottságot alakítsanak, mert a négyesszövetség eddigi po­litikája és minden terve kezdettől fogva elhibázott volt. Még egyszer bizalmát fejezi ki Sonnino iránt, de egyút­tal kijelenti, hogy már tőle is tetteket szeretnének látni Az ezután követendő eljárásra nézve a lapok külön­böző felfogást vallanak. Míg a “Tribuna” azt ajánlja, hogy Szalonikiban hatalmas csapatokat szállítsanak part­ra, a “Stampa” azt írja, hogy teljesen lehetetlen Szerbiá­nak hatásos segítséget küldeni, mert Angliának és Fran­ciaországnak a többi harctéren szüksége van csapataira. A “Corriere della Sera” athéni levelezője azt írja, hogy Venizelosz bukása Greynek a hibája, akinek Bulgáriához intézett barátságos szavai azt a meggyőződést keltették a görög királyban és népben, hogy Görögország nem szá­míthat­ a négyesszövetségre. A BOLGÁR KIRÁLY SÜRGŐS BÉKEKÖTÉST AJÁNLOTT A FRANCIÁKNAK. BUKAREST, október 31. Az “Adeverul” szófiai tu­dósítója, aki Panaiieu francia követtel elutazása előtt be­szélgetett, szó szerint közli, hogy mit mondott a bolgár király a búcsúzás alkalmával a francia követnek. — “Nagyon vigasztalan vagyok, — mondotta Ferdinánd király, — hogy ön is­ elhagyja Bulgáriát. Az én ereimben is francia vér folyik s igen fájdalma­san érint, hogy köztünk és Franciaország között eny­­nyire jutott a dolog. De nem tehettem másként. Né­metország győzni fog. Kérem, jelentse be Párisban figyelmeztetésemet, hogy kössenek minél előbb bé­két, mert csak ez mentheti meg Franciaországot.” E L­Ő R E 100 koronát 15 “A küld Magyarországba ”átállás mellett a TRANSATLANTIC TRUST COMPANY A MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁR Egyedüli Hivatalon Képviselete Amerikában. Vidékiek Írjanak pénzküldő ívekért és válaszborítékokért erre a címre Transatlantic Trust Company 67 WILLIAM STREET, NEW YORK, New Yorkiak forduljanak személyesen a bank fióktelepéhez: 109 Avenue A, Corner 7th street, amely a rendes üzleti drákon kívül hétfőn, szerdán és pénteken este 8 ókáig van nyitva. YAQIY INDIÁNOK ELPUSZTÍTÁSSAL FENYEGETIK A SONORAI VASUTAT A szövetségi kormányt újabb bonyodalmak fenyegetik azért, mert a Carranza-csapatoknak megengedte, hogy amerikai területen vonuljanak át. EL PASO, okt. 31. A Villa csa­patai által kontrollált területeken kampány ,indult az amerikaiak ellen, mert a washingtoni kor­mány megengedte, hogy a Car­ranza csapatok használhassák a Southern Pacific Railroad ameri­kai területen levő vonalait, hogy Uymodon Agua Priteaba érjenek. Ezzel egyidejűleg Sonora kor­mányzója Carlos Randal azzal fe­­nyegetődzik, hogy a vasúttársa­ság vonalait elpusztítja, a yaqui indiánok főnöke Urbalejo pedig értesítette a vasúttársaság hiva­talnokait, hogy Sonoraban az egész vasutat elpusztíttatja, ha a társaság haladéktalanul nem fizet 25.000 dollárt. "fi­r|A Mexikóiak megtámadnak szövet­ségi katonákat. BROWNSVILLE, okt 31. A kö­rülbelül 60 mérföldnyire fekvő Capote közelében tegnap mexikói banditák megtámadtak amerikai katonákat, akik azonnal erélyesen­ viszonozták a tüzelést. A szövetsé­gi katonák részéről senki sem sé- Szavazzon a Prohibició ellen, raeli a személyes S2al,ad' u " \\ l ságba ütközik-1­ó l|- Sörvásárlásnál kérje ért Union jfeggjk zne a lábéit úgy az Ale, mint a Porter sörnél, mert ez bizo-0661 is ríme. „tigk \_­______/ I« g®3- nyitja, hogy szervezett Jain­ Of America Je­hr ,, , ,. .. COPYRIGHT &TRADE MARK REGISTERED 1903 KaSOit KeSZltettek. 96 BŰN ÉS BÜNHŐDÉS üres volt most a szive. Csupán végtelen elhagyatottsá­­got, kínos idegenséget érzett, s ez a mélabús érzelem töl­tötte be az egész lelkét. És ezt a változást nem a szégyen okozta, hogy szíve titkát egy olyan emberre pazarolta, amilyen Peti­vica Ilya. Sem pedig az a trend, hogy a hadnagy mennyire diadalmaskodik fölötte. Ah, mit törődött , most a szé­gyennel, önérzettel, a hadnagygya­l, a pénzkérdéssel, a rendőrségi irodával s a többivel! Ha máglyára ítélték volna, az sem hatott volna rá; egy sem hallotta volna az ítéletet. Valami idegenszerü, új, váratlan érzelem szállta meg s ez nem volt tulajdonképpeni józan gondolat, hanem valami sajátságos intenzív érzelem, mely arra intette, hogy soha többé ne engedje át magát érzelgő rohamainak s óvakodjék bizalmas vallomásokat tenni még akkor is, ha rendőrök helyett testvérek vagy barátok állanának előtte. Sem most, sem máskor az életben. Még soha sem érzett ilyen sajátságos, rettentés aggodalmat. S a­mi a legkínosabb a dologban, az, hogy ez nem volt észretérés, megfontolás, hanem csak érzelem, mely úgy gyötörte, a­hogy még eddig soha semmi egész életén át. A titkár elkezdte diktálni a szokásos nyilatkozat for­máját. Tehát így: Nem tudok fizetni, de ekkorra meg ekkorra ígérem, hogy kötelességemnek eleget teszek. Nem távozom el a városból s tulajdonaimat sem el nem adom, sem­ pedig el nem rejtem, stb. — Hiszen ön még írni sem t­ud! kiesik a toll a kezé­ből, — jegyezte meg a titkár s kíváncsian vizsgálgatá Raszkolnyikovot. — Talán beteg. — Szédülök... de azért csak diktálja tovább. — Készen vagyunk, írja alá. A titkár elvette az okmányt s a jelenlevőkkel foglal­kozott. Raszkolnyikov letette a tollat. Nem állott fel s nem távozott el. Felkönyökölt az asztalra s két keze közé fog­ta a fejét. Halántékai lüktettek, mintha kalapácsoltak volna a fejében. Sajátságos gondolata támadt: szeretett volna felállni s Fomics Nikodimnak körülményesen elbe­szélni azt, amit ő tegnap este elkövetett. Leírni a legkisebb részleteket is, aztán elvezetni la­kására, hogy megmutathassa neki a kárpit mögé rejtett tárgyakat. S ez a lelki kényszer oly erős volt, hogy ő már kissé fel is emelkedett, hogy azt kielégítse, 1 h­­lt meg; a mexikóiak sietve el­menekültek. Douglasnál az amerikai parancs­nokok 5000 szövetségi katonát vontak össze, mert félnek, hogy a szemben fekvő Agua Prieta megtá­ma­ddásakor, a város lakosságát ko­moly veszedelem fenyegeti. Amnesztia mexikói lázadóknak. WASHINGTON, okt. 31. Car­ranza itteni ügynöksége Mexikó Citysből értesítést kapott arról, hogy Carranza amnesztiát adott minden mexikóinak, azoknak a kivételével, akik részt vettek Ma­­dero elnök és Saurez alelnök meg­gyilkolásában, néh­ány lázadó ve­zérnek pedig csak akkor szabad visszatérni, amikor az új, kormány már be lesz iktatva. Ugyanebben a sürgönyben je­lentik, hogy az amnesztia kibocsá­tása után Oaxaca-ban Carranza sok ellensége letette a fegyvert és Carranzához csatlakozott. -----------------------­Angol tengeralatti naszádok­­ pusztításai LONDON, okt. 31. A “Liver­pool Post“ tegnap 20 német hajó listáját adta nyilvánosságra, ame­­­lyeket angol tengeralatti naszá­­­­dok a Keleti tengeren, okt. 11-től­­ 23-ig elsülyesztettek. Az elsülyesz­­tett német hajók 38,000 tonna tar­talmat képviseltek. A lista a következő hajókat so­rolja fel: Lulea. Germania, Direk­tor, Repenhagen, Mieomedia, Wal­ter Leonard, Svania, Gertrude, Pyrgos, Emgard, Babylon, Per­nambuco, Sóderba,mm, Johannes Huss, Dalerfen, John Wnlf, Elect­­| ra, Rendsburg, Glavon és két I Hernosand nevű gőzöst. KOPENHÁGA, okt. 31. Tegnap sürgönyi jelentés érkezett arról, hogy a STapag hajóstársaság “Sla­vonia” nevű gőzösét és még há­rom német gőzöst angol tenger­­­ alatti naszádok a Keleti tengeren­­ üldözőbe vettek. A gőzösök svéd vizekre menekültek és ilymódon elkerülték az elsülyesztést. --------------­COLUMBIANA, alabam­ai vá­rosnak csaknem egész üzleti ne­gyedét tegnap reggel tűz pusztí­totta el.­ ­ PÉNZKÜLDEMÉNYEKET AZ ÓHAZÁBA — PONTOSAN, JUTÁNYOSAN — és teljes felelősség mellett általunk küldhet. IOO korona $15.50 HÁBORÚS ESEMÉNYEK 1 OOOkor. $1 54.00 ÁLLAMI TAKARÉKPÉNZTÁR és KERESKEDLMI BANK 1935 MILWAUKEE AVE. CHICAGO, ILL. KÉRJEN PÉNZKÜLDŐ IVET. OROSZ CSPATSZÁLL.ITÓ GŐZÖSÖK ÚTBAN A BOLGÁR PARTOK FELÉ. KOPENHÁGA, október 31. Petrogradról jelentik, hogy az orosz hadvezetőség Szebasztopol és Odessza feke­te-tengeri kikötőkben erős csapatokat hajóztatott be és indított el a bolgár partok felé. E jelentést megerősíti a “Berliner Tageblatt” számára érkező bukaresti távirat, amely szerint a csapatszállító gőzösöknek a fekete-tenge­ri orosz flotta is kíséretében van. Az orosz flotta Várna elleni támadása — amely néhány nappal ezelőtt folyt le —­ nyilván előkészítés akart lenni csapatpartra helyezés­­re. KRAGUJEVAC VESZÉLYBEN. SZÓFIA, október 31. Mackenzen tábornagy hadse­regének centruma Batocina elfoglalásával jelentős sikert­­aratott. (Batocinából egy mellékvasútvonal vezet Kra­­gujevácba, ahol Szerbia egyedüli arzenálja van.) 3. oldal SONNINO TANÁCSKOZÁSA AZ OLASZ KIRÁLLYAL. BERLIN, októbe 31. A “Taegliehe Rundschau ”­­nak jelentik Luganoból. Salandra olasz miniszterelnök a főhadiszállásra utazott, hogy ott értekezzék a királlyal. Szerdán ismét Rómában akar lenni. A sajtó véleménye szerint a tanácskozásnak aligha lehet más tárgya, mint az, hogy milyen formában és milyen mértékben vesz részt Olaszország a balkáni vállalkozásban. SZÉNHIÁNY AZ OROSZ MUNÍCIÓGYÁRAKBAN. * KOPENHÁGA, október 31. Petrogradról táviratoz­­zák a “National Tidende”-nek. Az állami lőszer- és fegy­vergyárakban annyira fogytán van a szén, hogy a hétnek csak négy napján lehet dolgozni. A BELGA HADSEREG VESZTESÉGE. DAVOS, október 31. A Temps a következőket írja: Most, amikor a belga hadsereg már újjá van szervezve, meg lehet írni, hogy minő veszteségeket szenvedtek a belgák. A mozgósításkor Belgiumnak 93.000 gyalogosa, 0000 lovasa és 324 ágyúja volt. Másfél hónapi véres harc után ez a hadsereg 32.000 emberre és 100 ágyúra csök­kent. RASZKOLNYIKOV 91 Adtam is neki, kapitány úr, öt rubelt. Ez a tisztességte­len vendég maga csinálta az egész skandalumot. S azt mondta nekünk: — Szatírát írok rólatok, mert én azt ír­hatok a lapokba, amit akarok. — Tehát újságíró volt? — Az volt, kapitány úr. De milyen neveletlen ven­dég, kapitány úr. Még nem reszel tisztességes házban... — Elég, elég. Mondtam már neked, százszor mond­tam. .. — Petrovics Ilya! — szólt még egyszer a titkár, most azonban jelentősen. A hadnagy ránézett s a titkár intett neki a fejével. — Tehát még egyszer mondom neked, mélyen tisz­telt Ivanovna Laviza,— szólott nyugodtabban a hadnagy — és pedig utoljára mondom, hogy ha még egyszer skan­dalum lesz a te tisztességes házadban, akkor én majd fü­­lön csíplek tégedet, mint mondani szokták. Tehát í­ó volt az az egyén, aki a te '­tisztességes” házadban öt ru­belt fizethetett az eltépett frakkjáért?? Ilyenek ezek az irodalmi férfiak mind, — tette hozzá s megvető tekintet­tel mérte végig Raszkolnyikovot. Éppen tegnapelőtt történt ilyen jellemző eset. Jól megebédel, de fizetni nem akar, hanem­ majd szatírát ir a dologról. Egy másik meg, szintén ebből a tiszteletreméltó fajból, a gőzhajón két hölgyet, egy állami tanácsos feleségét s leányát, tá­madott meg a legaljasabb szavakkal. Nem rég pedig a bert fizettetett az* eltépett frakkjáért?! Ilyenek ezek az író, költő, tanuló, újságíró urak... piha! — Te pedig lódulj. Jól vigyázz magadra, egyszer csak betoppanok. Hallottad? Ivanovna Laviza gyorsan összeszedte a ruháját. Bó­­korkolt jobbra, balra, mindenfelé s hajlongva hátrált ki­felé az ajtón. Ott aztán háttal összeütközött egy csinos tiszttel. Fomics Nikodim volt az érkező, maga a kerü­leti főnök. Üde, nyílt arcú fiatal ember volt, dús, szőke barka az arcán. Ivanovna Lujza földig hajtotta magát előtte, tipegett, aztán kirepült az irodából. — Megint égiháború, szélvész, villámlás, istennyila, — fordult barátságos, szeretetreméltó mosollyal Petro­­vics Ilya felé. Megint felfortyant, barátocskám? Már a lépcsőn hallottam a hangját. — Ah, semmi, — felelt könnyedén Petrovics Ilya, összeszedte az irományait s a másik asztalhoz lépett, já­rás közben megint rángatta a vállait.

Next