Előre, 1915. november (11. évfolyam, 1163-1187. szám)

1915-11-17 / 1177. szám

TREVELYAN AZ ANGOL ALSÓHÁZBAN FELSZÓLÍTJA A KORMÁNYT A BÉKETÁRGYALÁSOK MEGKEZDÉSÉRE CHURCHILL KITCHENERT ÉS FISHERT VÁDOLJA. LONDON, november 16. Rendkívül szenzációs volt az angol alsóház tegnapi ülése, amelyen egész sereg te­kintélyes államférfi tette éles kritika tárgyává Asquith kormánya hadvezetését. Sir Arthur Markham, Kitchener lord hadügyminisz­ter ellen intézett támadása példátlan a brit parlamenta­rizmus történetében. Kitchener lord — mondta Mark­ham — nemcsak az antwerpeni és dardanellai végzetes ballépésekért felelős, hanem azért is, hogy az angol nem­zet kerülő utakon és gyakran csak hetek múltán értesül a szövetségesek kudarcáról. “Míg Kitchener lord — aki senkitől sem fogad el tanácsot — hivatalában marad, nem­ nyerhetjük meg a háborút. Sir Edward Carson kijelentette, hogy a legutolsó ha­ditanácson — melyen résztvett — követelte, hogy az esetben, ha a szövetséges hatalmaknak nem áll módjuk­ban gyors segélyt küldeni Szerbiának, figyelmeztessék, nehogy céltalanul hozzon áldozatokat. “Én azért vál­tam ki a kormányból — folytatta a volt igazságügymi­niszter — mert a kabinet tagjai soha sincsenek egy véle­ményen. Bonár Law és Lloyd George urak osztják né­zetemet. Mindkettő memorandumot terjesztett a kabi­net elé, amel­yek nyilvánosságra hozását követeltem.” Carson után G. P. Trevelyan emelkedett szólásra és azon nézetet juttatta kifejezésre, hogy a jelenlegi hadi kiadások mellett lehetetlen a háborút a végtelenségig folytatni. “Figyelembe kellene vennünk segélyforrá­sainkat, hogy meddig tudjuk a háborút folytatni, nem a győzelemért, hanem exisztenciánk megmentésére. Né­metország lassú megsemmisítésének terve — folytatta Trevelyan — feltétlenül romlásba visz úgy bennünket, mint Németországot. Semmi szégyenleni valót vagy megalázkodást nem látok abban, ha megkezdjük a béke helyreállítására irányuló tárgyalásokat.” A kabinet nevében Bonar Law válaszolt Trevelyan­­nak: Jelenleg egyáltalán nincs helye az efajta kijelenté­seknek és a kormány elhatározta, hogy folytatja a há­borút, míg célját el nem éri. Winston Churchill, — aki a nyugati frontra készül — felhasználta a vitát, korábbi tevékenysége igazolására és különösen, hogy a dardanellai és antwerpeni hibákért a felelősséget Fischer és Kitchener lordokra hárítsa. Churchill a következőket mondta: “Azt hiszem, nem szabad az országot addig el­hagynom, míg az admiralitás egyes tetteire — ame-l­­y­ek vezetésem alatt fordultak elő — világot ne­vet­nék. Nem tudom belátni, hogy a Falkland-szigetek közelében lefolyt csata története miért nem hozható nyilvánosságra. Utódomnak módjában áll az összes jelentések nyilvánosságra hozása, amelyek az ütkö­zetről beérkeztek. E dokumentumokból ki fog de­rülni, hogy kit terhel a felelősség a Csendes-óceán déli részén és a Falkland-szigeteknél lefolyt csaták­ért és én igazolva leszek.” Ezek után Churchill megvádolta Kitchener és Fisher lordokat, az utóbbit, aki úgy az antwerpeni, mint a dardanellai végzetes ballépések előidézésében részes. Beszéét azzal fejezte be, hogy a Gallipoli-i és egyéb más csalódások miatt nem szabad a bizalmat teljesen elveszteni. “Nagy-Britanniának nehéz nap­jai vannak, azonban még nehezebbre is kilátás van, mielőtt javulás állana be.” SZÉTSZÓRTÁK TIÍRE” FŐSEREGET . SZERBIA TELJESEN AZ EGYESÜLTEK ÉS BOLGÁROK KEZÉN. BERLIN, november 16. A balkáni hadjárat közele­dik a befejezéshez. Ó-Szerbia teljesen az egyesült né­­met-osztrák-magyar és a szerb seregek kezén van és a szétszórt szerb fősereg roncsai ezres csapatokban rakják le a fegyvert a győztes előtt. SZÓFIA, november 16. (Via Berlin—London.) A bolgár és az egyesült seregek a front minden egyes pont­ján győzelmesen haladnak előre. Délen a bolgár sere­gek sakkban tartják az angol és francia segélycsapato­kat. Egy francia csapatot, amely átlépte a Cérnát, a bol­gár csapatok súlyos veszteséggel vertek vissza. Nistől nyugatra Mackenzen seregei és a bolgár se­­­regek szorosan nyomon követik a menekülő szerb csapa­tokat. A szerb fősereg szétoszlott apró csapatokra, a­melyek a hegyek között guerilla-harcot kezdtek. A SZÖVETSÉGESEK VISSZATÉRNEK HAJÓIKRA. BERLIN, november 16. Szalonikiből jelentik a “Frankfurter Zeitung” részére, hogy a szövetségesek Görögország nyugati partján, Epirusban, Santa Quaran­ta kikötőben csapatot helyeztek partra, hogy délnyugat­ról felmentsék a bolgároktól szorongatott Monasztirt. A csapat parancsnokától kiküldött felderítő különítmények azonban azzal a jelentéssel tértek vissza, hogy a hegyek annyira úttalanok, hogy azokat még gyalogság sem tud­ja átlépni. LÉGI TÁMADÁS BRESCIA ELLEN. RÓMA, november 16. (Via Paris.) Az olasz hadve­­zetőség jelenti, hogy tegnap reggel 8 órakor két osztrák­­ma­gyar repülőgép bombázta Bresciát. A bombák 7 sze­mélyt megöltek, tizet megsebesítettek, de anyagi kárt nem idéztek elő. ELŐRE 100 koronát 15 LED küld Magyarországba Jótállás mellett a TRANSATLANTIC TRUST COMPANY A MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁR Ek­yedü­ll Hivatalos Képviselete AxuerikAbao. Vidékiek Írjanak pénzküldő ívekért és válaszborítékokért erre a címre TRANSATLANTIC TRUST COMPANY 67 WILLIAM STREET, NEW YORK, New Yorkiak forduljanak személyesen a bank fióktelepéhez: 109 Avenue A, Corner 7th street, amely a rendes üzleti órákon kívül hétfőn, szerdán és pénteken este 8 óráig van nyitva. KÉT MÓDSZER: A há­ború kevéssé hasonlít ah­hoz a képhez, amelyet gondolko­dók, közgazdák, politikusok a há­ború előtt alkottak róla. Senki sem hitte volna, hogy ekkora hábo­rú eddig eltarthat, seki sem hitte, hogy a gazdasági bajok és meg­rendülések a háború tartama alatt nem lesznek nagyobb méretűek. A társadalom gazdasági, politikai, sőt élettani ellentálló ereje sokkal nagyobb, mint amilyennek általá­ban gondolták. Valószínű, hogy a nagy válság minden országban csak a h­áború befejeztével tör majd ki és akkor ki fog derülni, hogy végső soron mégis azoknak volt igazuk, akik az egész európai művelődés és fejlődés összeomlásá­tól tartottak a világ vezető nem­zetei között kitörő háború kap­csán. De az egészen kétségtelen, hogy a háború tartama alatt nem következett be sehol az a nagyi összeomlás, amelyre­­ oly sokan számítot­tak. A háború a mai társadalmi rend nagy alkalmazkodó képessé­géről tett tanulságot.­­ Sokan hitték azt, hogy a háború tulajdonképen megbénít minden termelő munkát. Arra sokan gon­doltak, hogy a hadsereg ellátásá­ra dolgozni kell, de kevesen gon­doltak arra, hogy a háború alatt is megmarad minden országnak a lakossága, amelyet egyrészt el­­kell a munka termékeivel látni, más­részt, amelynek munkaalkalmakat k­ell terem­teni, hogy megélhessen. Ez a kérdés szerfölött komoly és nehéz a hadsereg szükségleteinek lettek, az országot is el kell tar­tani, de viszont soha még annyi munkást nem emelt ki a mozgósí­tás és behívóparancs a munkából, mint ez alatt a háború alatt. A sú­lyos kérdés megoldást nyert a nők és bizonyos tekintetben a gyerme­kek mozgósításával. A nőknek a munkapiacb­a és a legkülönfélébb foglalkozásokba való betódulása, a háborús gazdasági életnek egyik legjellemzetesebb vonása és ma­gyarázata egyúttal annak, miért tarthat ilyen sokáig a háború? Mi-­­vel senki sem gondolt arra, hogy ez ilyen nagy mértékben és ilyen gyökeresen fog megtörténni, azért nem lehetett sok mindent előrelátni a háború gazdasági je­­j­lenségeiből. Senki sem tartotta lehetségesnek — és kívánatosnak ma sem tarthatja senki —, hogy a legsúlyosabb testi munkát lekötő és igénylő szerszámgépek mellett 10—12 óráig, sőt annál is tovább, fognak nők dolgozhatni. Senki sem hitte, hogy a férfimunkások­nak ideiglenes helyettesítése — ha ez a helyetesítés a nő egész részének és a jövendő nemzedék fejlődése­ 152 BŰN ÉS BŰNHŐDÉS pejkám sem volt! Bizonyosan kikérdezték a háziasszo­nyomat is... de most elég. Assez cause! Kellemes vi­szontlátásra ! Elment, reszketve. Valóságos hisztérikus felindulás vett rajta erőt, de volt valami fájdalmas gyönyöre is. Különben el volt keseredve és fáradva. Arca eltorzult, félre húzódott, mintha szélütés érte volna. Néha egészen kimerült, aztán hirtelen újra visszatért minden ereje, a szerint, amint emelkedett, vagy gyöngült benne az a fel­indulás. Zametov még sokáig ült ama helyen, hol Raszkolnyi­­kov hagyta, s gondolatokba mélyedt. Raszkolnyikov ki­zárta előtte minden gondolatát, mely ama tényre vonat­kozott, s az ő vallomásai most egészen más fényt vetet­tek a dologra s más meggyőződésre vezették őt. — Ostoba, szamár az a — Petrovics Ilya, — mondta végre. Alig nyitotta ki Raszkolnyikov az utcára nyiló ajtót, a küszöbön Razumihinbe ü­tödött. Majd összekoccantot­­ták a fejüket. Végigmérték egymást. Razumihint vég­telen bámulat fogta el, de nem sokára harag, méreg vil­­lámlott a szemében. — Hát te itt vagy ? — kiáltott tele torokba. Kiszök­tél az ágyból! Még a dívány alatt is kerestelek! A pad­láson is voltunk. S Násztászját majd agyonvertem miat­tad.. . És tessék, ő itt van... Rogyka, mit jelentsen ess? Mondd meg az igazat, vallj be mindent! Hallod? — Azt jelenti, hogy halálra untalak már mindnyája­tokat s egyedül akarok lenni, — felete nyugodtan. — Egyedül? S alig bir járni, sárga mint az őszi fale­vél, lélekzeni sem tud már. Bolond!... Mit kerestél a kristálypalotában? Valld be rögtön! — Hagyj békét, — felelt Raszkolnyikov s menni akart. Hanem ez már dühbe hozta Razumihint, megragad­ta a vállait. — Hagyj békét? Azt merted mondani: hagyj békét? Hát tudod-e, hogy mit csinálok én most mindjárt veled? Nyakon ragadlak s bezárlak, belakatolom az ajtódat! — Hallgass, Razminhin — felelte Raszkolnyikov halkan és nyugodtan — hát nem látod, hogy megvetem a jótéteményeidet? Micsoda gyönyörűséged van abban, ha rám kötöd a szivességedet, én rám, aki leköpöm min­det! Olyanhoz tolakodál, aki egyáltalán nem akarja en­nek rovására megy is — ilyen tel­jes lehet. A merre üzemekben, gyá­rakban, szántóföldekben, a mezei­­ munka és állattenyésztés színhe­ly­ein megfordul az ember: hadi­foglyok mellett min­denütt találko­zik dolgozó (sokszor, milyen ke­servesen, majdnem mindig, milyen gyalázatosan fizetett­ nőkkel! Sokan haladásnak gondolják ezt, hogy ime a nők kikerülnek a házi gazdálkodás “szűk” köré­ből, noha azt hisszük, hogy meg­lehetős nagy optimizmus szüksé­ges ahhoz, hogy valaki haladást lásson olyan jelenségekben, ame­lyek a legdöntőbb ponton támad- t ják meg a fajt: a jövendő nemze­­­­dék egészségét ássák alá. A szer­számgépek, esztergapadok mellett 20—30 kilogramos súlyokat eme-!­­­lő, őrült, gyorsasággal és feszült figyelemmel dolgozó nőkben ba­jos a haladás vívmányait üdvö­zölni. A nőknek a férfimunka te­rületeire való özönlése csak akkor,­­ nem lesz végzetes hatású az egész társadalomra, ha a férfimunka­­ ideiglenes elvállalásával együtt a nők fokozott védelmében részesül­nek, ha bérük legalább annyi, mint a férfiaké és ha megszűnik politikai jogtalanságuk is. A mű­helyekben és gyárakban verítéke­e­ző nők a társadalmi haladásnak és a nők fölszabadításának csak egyik — és hozzá — nem is kívá­natos módszerét képviselik. ----------------­ VAKMERŐ UTCAI RABLÓ. Tegnap délután három álarcos rabló, Newarkon, az Oxford street­en megtámadta Emil Blumenheim pénzbeszedőt és elrabolták a nála levő $238 dollár készpénzt. A vakmerő rablók után a rend­őrség erélyes nyomozást indított; személyi eltásuk hiányzik annak ellenére, hogy a rablás a legfor­galmasabb utcák egyikén történt. ----------------­ EGY MUNKÁS KATASZTRÓFÁJA. A Brooklynban, 1247 Greene­avenuen lakó 33 éves William Schlitt pék tegnap munkahelyén, a 386 Chancey street­en levő p­.-k­­műhelyben dolgozott, amikor egy gép elkapta a jobb karját és a szerencsétlen embert magához­ rántota. Schlitt-et a mentők a­ ­ PÉNZKÜLDEMÉNYEKET AZ ÓHAZÁBA — PONTOSAN, JUTÁNYOSAN — és teljes felelősség mellett általunk küldhet. IOO korona $15.50­­ OOOkor. $1 54.00 ÁLLAMI TAKARÉKPÉNZTÁR és KERESKEDLMI BANK 1935 MN­AVAUKEE AVE. CHICAGO, ILL. KÉRJEN PÉNZKÜLDÖ IVET. Segítsünk Magyarországi Testvéreinken! Biztosan el tudok szillsítani ajb­il­'k caomunokat MAGYARORSZÁGRA né­met Kiállítóim filial. KATONÁK RÉSZÉRE: 1. számú választók: 10 legfinomabb szivar ......................... $2.00 2. számú választók: 100 legfinomabb cigaretta ....................$1.70 3. számú választók: 50 legfinomabb cigaretta ’’ ” 10 szivar és dohány ...................................$i.so 4. számú választók: pipa, dohány tűzszerszám és 1 palack legfinomabb cognac .................................$2,25 5. számú Választók: Harisnya, kézmelegítő, haskötő, sál, " tiszta gyapjúból s egy üveg gyomor­keserű ...................................................................3.40 C. számú választók: Harisnya, ketyn­, alsóruha, sál, mind­­­­ez gyapjúból és egy üveg gyomor­keserű .............................................................. $4.20 Craktikus ensxeAllh­sis magfinegyének végére: 7. számú választók. Tartalma: szalonna, pumpernickel, vaj, condensált tej, szárított gyü­mölcs, sajt, cukor, tea és egy üveg verés bor kb. 10 font ...............................$4.30 3 számú választók. Tartalma: Frankfurti, sajt Sardinia, őzgerinc, kolbász, mustár, kakes csokoládé és egy üveg Forró bor ..$2.25 9. számú választék: 20 fontos csomag .............................................$9.50 Az összes cikkeket, portómentesen küldjük, bármely magán vagy katonai címre Ausztria-Magyarországba vagy németországba. Úgy a feladó, mint a címzett pontos címe szükséges. Katonáknak elegendő a csapattest megjelölése. Rendeljen a fenti számok szerint és küldjön chegu­et vagy money ordert. B­ár­­mely nagyságú rendelést elfogadunk. E. R. Thick­r 35—37 W. 23rd Street, Dep ., New York City. RENDELÉSI LAP. Rendelő neve és cime ............................................................................................... A választók száma ................................................................................. Címzett neve és lakása ............................................................................ . i­ s­h w­­­c­­k -kórházba szál­lították, ahol az összeroncsolt jobb kart amputálni ke­llett. A szeren­csétlen ember ezen kívül oly sú­lyos belső sérüléseket szenvedett, hogy életbenmaradásá­hoz nicsen remény. , ---------—-----­ A WILLIAM SBURQBAN, 242 HHarman streeten lakó 59 éves Mrs. Margaret Hauk-ot tegnap a Knickeboeker arm­en egy auto­mobil elgázolta és súlyosan meg­sebesítette. Eszméletlenül szállí­tották a német kórházba. sár Üllőre ...t pártolod Mezei ax Flórét, is pártolod. A ROSSZ VISZONYOK HALÁLBA KERGETTÉK. LAKEWOOdTn. J. nov. 16. Tegnap itt gázzal öngyilkosságot követett el a Brooklynban, 484 Bedford avenuen lakó Louis Abra­mowitz fehérnemű gyáros. Az ön­gyilkos levelet hagyott hátra, melyben kijelenti, hogy végzetes tettét­­a rossz viszomok miatt kö­vette el. ______________. oldal | GOLDBERGER JAKAB | | HAJÓJEGY IRODÁJA. J X Pénzküldés. Magyar Bankár x 4 432 State St., Saját házában. *;• | PERTH AMBOY, N. J. J *** *2«*J**1»«$**2 * *■!♦ ♦ ***­♦ +1**1* v *1**♦ **♦ * *♦ * *♦ * '»**s *1* *1* v *v* *v* RASZKOLNYIKOV 149 Ezek még beváltani sem tudták a bankjegyeket. A­z egyik öt ezrest váltott egy irodában. Négy ezrest megolvasott, reszketni kezdett, az ötödiket úgy gyűrte zsebre, csak­hogy hamarább elkészüljön. Persze rögtön gyanút kel­tett. S igaz lett vége mindnyájuknak egyetlen ostoba em­ber miatt. Hát így kellett ezt megcsinálni? — Nem csodálom, hogy reszkettek a kezei, — szólott közbe Zametov. Nehéz dolog hamis ezres bankjegyet váltani. Lehetetlenség mindig uralkodni idegeinken. — Lehetetlenség?­­—Eh, mintha ön képes­ lenne rá! Én, részemről, nem bírnám megtenni: ezer rubelért olyan sokat kockáz­tatni! Ezres bankjegyet vinni egy bankárhoz, akinek olyan éles szeme van, — nem, én nem tudnám megtenni. Megzavarodnám. És ön talán nem? Raszkolnyikov szerette volna kiölteni rá a nyelvét. Időnként hideg borzongás futott végig a hátán. — Én másként tettem volna, — szólott végre. Kö­vetkezőképpen: az első ezret négyszer, mind a négy sar­kánál megszámláltam volna, s minden darabot jól meg­vizsgáltam volna. A másik ezret már csak félig olvas­tam volna meg s akkor kihúztam volna egy öt rubelest. Világosság felé tartva, jól megforgattam volna: vájjon nem hamis-e? Elbeszéltem volna, hogy nagyon aggó­dom, mert egy rokonomat nem régen hamis pénzzel csap­tak be. 8 ez alkalommal egész történetet beszéltem el. Akkor aztán elővettem volna a harmadik ezret., “De le­teszem, szólanék, — mert úgy sejtem, hogy a másodikat nem jól olvastam meg.” 8 akkor megint találok egy vizs­gálni való százast. 8 Így tettem volna mind az öt­ezerrel. Kétségbeejtettem volna a pénztárnokot. “Jöjjön csak, nézze, vizsgálja, mai nap nagyon kell vigyázni a pénzre.” A pénztárnok már azt sem tudta volna, hogyan szabadul­jon tőlem? Végre kifelé indultam volna az ajtón, de me­gint visszatérek, beszélek, bocsánatot kérek, kérdezőskö­döm. És így tettem volna! — Micsoda borzasztó dolgokat beszél Ön! — kiáltott fel nevetve Zametov. Beszélni könnyű, hanem ha tettre kerülne a dolog, ön is megszeppenne. Azt mondom ön­nek, hogy nemcsak egy mi fajtánkbeli, de egy gyakor­lott, edzett gazember is meghökkenne a cselekvés pilla­natában. De hát mit kutatunk mi olyan messzire, itt van egy közelebbi eset, az ör­eg asszony története. Aki azt megölte, desperátus fickó lehetett. Az kockáztatott ám

Next