Előre, 1915. december (11. évfolyam, 1188-1214. szám)

1915-12-01 / 1188. szám

AZ OSZTRÁK-MAGYAR SEREGEK MEGKEZDTÉK MONTENEGRO ELFOGLALÁSÁT A MONTENEGRÓI­­HADSEREG CSAK RÖVID IDEIG FOG ELLENÁLLHATNI — MONDJA A LONDONI MONTENEGRÓI KÖVET. BERLIN, november 30. (Via Tuckerton.) Miután az egyesült német-osztrák-magyar seregek — a bolgár hadsereg támogatásával — befejezték a Szerbia elleni hadjáratot, kezdetüket vették a Montenegro elleni had­műveletek. A ‘‘fekete hegyek” országának elfoglalásá­ra irányuló operációk meglepő gyorsasággal folynak. A Szandzsákból Montenegróba betört osztrák-magyar csa­patok feltartóztathatatlanul nyomulnak előre és alig né­hány nap leforgása alatt a Lim-folyó átlépésén kívül el­foglalták a — Pribojtól délkeletre, fekvő — Metalka­­nverget. Közben tovább folyik a Szerbiából kiszorított szerb fősereg roncsainak üldözése, amelyek — német katonai szakértők szerint — mielőtt az Adriát elérnék, kapitulá­cióra kényszerülnek a montenegrói és albániai hegyek­ben. BÉCSI JELENTÉS A MONTENEGRO ELLENI OFFENZIVÁRÓL. BÉCS, november 30. A Szandzsákból Montenegróba benyomult osztrák-magyar seregtest gyorsan nyomul előre és a kis ország elfoglalása rövid időn belül befeje­zést nyer. Azon csapattestünknek, amely október elején tört be Montenegróba, csupán az volt a feladata, hogy megakadályozza a montenegrói sereg egyesülését a szerb seregekkel. A csapattest fényesen megoldotta feladatát és most, miután a Szerbia elleni hadjáratunkat befeje­zettnek tekinthetjük, megkezdtük offenzívánkat a mon­tenegrói hadsereg ellen. A támadást a Szandzsákból kezdtük meg mert az ország északnyugati határa első­rangú természeti erőd. A monarchia vezérkara csapatai Montenegro elleni operációiról a következő jelentésben számol be: “A Mon­tenegro ellen folyamatban levő offenzívánk az ország északi és északkeleti részén szépen fejlődik. A Visegrád­­tól délre és Pribajtól keletre fekvő Metalka nyereg csa­pataink kezén van. A bolgárok elfoglalták Golest, Bardgót, hasonlóan a Perizavietől nyugatra fekvő magaslatokat és az ellenség üldözése közben Prizrend felé közelednek.” A MONTENEGRÓI ÉS A SZERB SEREG KAPITULÁCIÓNAK NÉZ ELÉBE. IZ LONDON, november­­30. A Berlinből, Bécsből és Idomából érkező legújabb jelentések szerint a ném­et és az osztrák-magyar balkáni sereg egy nagyobb része Mon­tenegróra vetette magát. Ebből az itteni katonai szakér­tők arra következtetnek, hogy az egyesültek elhatároz­ták a montenegrói sereg és a szerb sereg roncsainak elfo­gását. Miközben az egyesült seregek a Szandzsákon át nyomulnak be Montenegróba, azalatt a bolgár csapatok követik az Albániába — Skutari felé menekülő — szerb csapatokat. A MONTENEGRÓI HADSEREGNEK NINCS TÜZÉRSÉGE. LONDON, november 30. Popovich, Montenegro it­teni követe kijelentette, hogy az antant hatalmaknak egy­ percig sem szabad habozni a segélycsapatokkal és a leg­rövidebb idő alatt erős hadsereget kell partra helyezniök Albániában, mert a montenegrói hadsereg csak rövid ideig fog tudni ellenállhatni a központi hatalmak seregei­nek. Miklós király hadseregének alig van tüzérsége, telje­sen elfogyott a muníciója és a három háborúban kimerült nép az éhhalálhoz van közel. A Cettinjéből érkező jelen­tések szerint a frontban álló montenegrói katonák is éheznek. 15 EZER BOLGÁR MONASZTIR 8000 FŐNYI SZERB HELYŐRSÉGE ELLEN. RÓMA, november 30. (Via Paris—London.) A bol­gárok megkezdték Monasztir ostromát és a szerb déli se­reg ez utolsó hadműveleti bázisának eleste minden perc­ben várható — jelenti a “Giornale d Italia” tudósítója Szalonikiből. A várost 8000 főnyi szerb csapat védi, de ezek alig lesznek képesek hosszasabb ellenállásra- a 15 ezer főnyi bolgár sereggel szemben, amely tüzérségével is fölényben van a védőkkel szemben. RÖVID IDEIG LESZ NYITVA AZ ÚT KONSTANTI­­NÁPOLYBA — MONDJÁK A SZÖVETSÉGESEK. LONDON, november 30. Az itteni sajtó kigúnyolja a német nagyvezérkar azon jelentését, hogy a Szerbia el­leni hadjárat befejezést nyert, mert nyitva van az út Konstantinápolyba. A “Times” és a többi lapok azt ál­lítják, hogy a háború a Balkánon még csak ezután veszi­ kezdetét. Az út Konstantinápolyba csak rövid ideig lesz nyitva a központi hatalmak részére, mert a Macedó­niába küldött angol-francia sereg rövid időn belül elég erős lesz ahhoz, hogy eredményes offenzívát kezdhessen Szófia ellen. Egy hét leforgásán belül erős orosz sereg vonul át Románián Bulgária hátbatámadására és Romá­nia is csatlakozni fog a négyes antanthoz. A szövetsége­sek így túlerőben lesznek a központi hatalmak és a bol­gárok seregei felett, mert ezek hiába várnak segélyt Tö­­­rökországtól. A török kormány nem küldhet csapatokat külföldre, mert ezáltal forradalmat idéz elő. ELŐRE Karácsonyi és újévi pénzküldés 100 koronát 15 dollárért küld Magyarországba teljes jótállás mellett a a MAGYAR KIR. POSTATAKARÉKPÉNZTÁR egyedüli hivatalos képviselete Amerikában. Vidékiek Írjanak pénzküldő­ ívekért és válaszboríté­kokért erre a címre: TRANSATLANTIC tRUST (WANT 67 WILLIAM ST., NEW YORK, N. Y. New York és környékén lakó honfitársak keressék fel személyesen a bank fióktelepét: 109 AVENUE A, CORNER 7th STREET alatt, amely MINDEN NAP — szombaton is — reggel 9 órától este 8 óráig van nyitva. EMLÉKEZÉS KAIR HARDIERA Írta Bernhard Shaw. Biztos vagyok idenne,­­hogy az afsóházat és a munkáspártot a megkönnyebbülés érzése fogja el, miért Keir Handle betetet az enyé­szetnek­ adták át. Vajha hozzáte­­h­etném azt is, hogy szellemre m­é­g közöttünk maradt, hogy így föl­­éleszezem az iránta v­aló félelmet. De ebben nem vagyok annyira bi­zonyos, mert — ,legalább ebben a pillanatban — úgy látszik, hogy a szellemét is m­agával vitte. Mindamellett, amióta ő nin­csen, az alsóháziban kev­ésbé “bot­rányosan"’ mennek a dolgok. Azaikor Keir Karolia valamely kérdésben szál­ásra emelkedett, a miniszteri padokról csak egyet tehettek: hazudtak, arcátlanul, rossza­kiara­túan hazudtak, mint egy noib, mint egy Ta­rtuffe, te­kintet nélkül a bizon­yítékokra, amelyek­­elegendőek lettek vo­ln­a arra, hogy­­az eget ás­ta földet be­­borííssák, hogy­ végre azt kérdez­tük, vájjon nincsen-e a kormány­nak becsületes hazudója, egy vak­merő, hatalmias hazudója, meg­győződéssel és Végcélokkal bíró hazudója, akiben a gonosz elég erős arra, hogy kihívja a jót az ellenfélben. Most, hogy Keir Bár­dié nincsen többé, a hazugság a szokásos alsóházi típust veszi magára: nyugodtan és biztosan és m­éltóságtelj­esen hazudik a ha­zug, a­ki az általános tetszés leve­gőjét szívja és aki n­e­m érez mást, mint a jóizlés érzés­ét. Véleményem szerint Keir Har­die nem tehetett jobbat, mint hogy meghaljon. Hiszen nem vár­hattuk tőle, hogy továbbra is ki­tartson, nyomorult rabszolgák között üljön, kik szo­cialistáknak tartották m­aguk­at mindaddig, amíg a­­háború igazi mivoltukban be nem mutatta ők-.et. Micsoda kö­zösségben lehetett ő­­azokkal az emberekkel, akik olyan hősies­es- íyr*«újraj iszo­mbe az általános védőkötelezettséggel,­­hogy Kitchener egyszerű követe­­d­ése arra észt éti őket, hogy a védő kötelezettség meg­­vtalásítát­a mellett szálljanak sík­ra. Mire becsülhette azokat­­a re­publikánusokat, akik mindaddig nem akarták a királyt meghall­gatni, amiig ez rájuk nem paran­csolt? Keir Hardi­e term­étezte­tettnek tartotta, hogy mint­ hia­sznál­latat­ 200 BŰN ÉS BŰNHŐDÉS hozott Luzsinról. Ez még Romanovna Avdolvának is föltünt. — Így vélekedik ön Petro­vics Péterről? Ezt a kérdést nem bírta elhallgatni Alexandrovna Pulheria. — A kisasszony jövendőbeli férjéről nem nyilatkoz­hatom másként, felelte Razumi­n határozottan. — Nem udvariasságból mondtam róla jót, hanem... hanem valóban olyannak kell tartanom, ha Romanovna Avdo­­lva méltónak találta magához és férjül választotta. Hogy tegnap mást mondtam róla, azért történt, mert.... ret­tenetesen részeg voltam.... Elvesztettem az eszemet, elvesztettem a fejemet....... És ma szégyellem a tör­ténteket .............. Elhallgatott és pirulva fordította el a fejét. Dímvecs­ka is elpirult. Ő sem törte meg a csöndet. Mióta Luzsin szóba került, a fiatal lány egy szót sem szólt. Ezalatt Alexandrovna Pulheria, akit lánya ezúttal nem támogatott, nem tudta: folytassa-e a fölvett beszéd tárgyát? Végre elhatározta, hogy hallgatni fog ő is. De azért folyton kérdő pillantásokat vetett Donyecskára és értésére akarta adni, hogy egy bizonyos körülmény na­gyon aggasztja őt. — Nézze csak Prokofjics Dimitrij .... Ugy­e Du­nyecska, egészen nyiltan beszélhetek Prokofjics Dimit­­rijjel?....... — Természetesen, mamácska! — felelte Dunya je­lentőségteljesen. — A dolog tehát úgy áll — sietett túladni a titkán Alexandrovna Pulhéria, úgy érezvén, mintha Dunya ez­zel a biztatással mázsás követ vett volna le a szívéről — úgy történt tehát, hogy ma reggel, nagyon korán, leve­let kaptunk Petrovics Pétertől. Megérkezésünk hírére felelt. Tulajdonképpen a vasútnál kellett volna várnia reánk, mint ahogy megígérte. Maga helyett azonban cselédet küldött elibénk azzal az utasítással, hogy kisér­jen a lakásunkra és jelentse be az ő ma délelőtti látoga­tását. A látogatás helyett pedig ma reggel levelet kap­tunk... Legjobb lesz, ha elolvassa.... Van benne egy olyan rész, ami nagyon nyugtalanít... Majd ráakad ma­gától is. Azután mondja meg őszintén a véleményét Pro­kofjics Dmitrij. Ön ismeri legjobban a Rogya jellemét és csupán ön adhat nekünk tanácsot. Megjegyzem, hogy I­lant bocsássák el azt­­a­­minisztert, a­k­i ostobának és tehetetlennek bizonyult minden területen­, ame­lyen próbálkozott. De a legtöbb m­ankásképviselő és a miniszteri padok természetesnek tartják, hogy a­ miniszterelnök legfőbb kötelessége, hogy ezeknek az uraknak más foglalkozást keres­sen és­­amikor új állásukban ki­adott, legelső rendeletük olyan, hogy agyonnevetik, mielőtt­­meg­vitatás alá került volna, az ilye­neket nemcsak komolyan kell venni, hanem olyan hangon kell őket ünnepelni, amely túlzás len­ne akkor is, ha ez Turgot-na­k vagy Adam­i Smith-nek­ szólna. Keir Hardi­e egészen ko­m­oly dolognak tartotta, hogyha a kor­mány a régi, lázadásról­­szóló tör­vények (Mutiny acts) alapján munkás vezéreket börtönöztet­­ be, a munkás lapokat­­elnyomja,1­­ öt­ven esztendővel hatálytalanná ,­­ tett intézkedésekre hivatkozva ta­gadja m­eg a minimális munkabé­rek­­megállapítását, hogy az alsó ház háta mögött háborúra kötelez­­­zi az országot, a liberális pártot titkos egyezménnyel eladja az el­­lenzéknek­, amikor az országot megrabolja a korrupció és az ösz­­szee­skü­m­­ések biztosítására szolgá­ló alkotmányos garanciáktól azzal,­­ hogy önkényesen m­egszünt­eti a cinkostársaira rótt azon kötele­zettséget, hogy új állásuk elfog­lalása­­előtt választóik bizalmát­ kikérjék és a háborús­­üzelmek el­len irányuló til­tak­ozásokkal­­szem­ben ú­jra csak az alsóház megke­rülésével egyezményt köt, amely megrabol bennünket attól a jo­gunktól, hogy Oroszország és Franciaország közös beleegyezése nélkül békét köthessünk. Hardie megdöbbenve­­kérdezte: — Demokraták vagytok? Eltű­ritek­­ezt?— mire ezek a­zt fe­lelték : —­­Oh, az istenért,­­hallgass. Nem tudod, hogy háborúban va­gyunk? Rátérünk most demokrá­ciáról beisz­élni, az igazat megmon­dani,­­szabadságért, szocializmus­­ért és hálóidőért szót emelni? Nem várhatsz a háború utánig? A­kkor annyit beszélhetsz, ameny­­nyit csak akarsz, hogy­ szavazato­kat­ szerezz­­a számunkra. És Asquith úr mosolygott s azt mondta: — Barátom, maga mindent el­tűr és minél többet kivánok ön-­­­től, annál hangosabban adózik tetszésével. És miután Asquith úrnak iga­za volt (mivel ő nem Keir Har­din), csak azt­ teheti, hogy a­ bo­londokat őrültségüknek megfele­lő módon kormányozta és e­zzel szemben mit tehetett Keir Hardi­e egyebet, minthogy az ég­re for­dulva­­beismerje, hogy az ő orszá­ga nem erre a világra való? Nem kívánhat­ták tőle, hogy Mac­do­n­ald és Bruce Glasier kedvéért éljen, vagy néhány más okos skót kedvéért, vagy Po­sonby őszinte, régi liberálisokból álló­­kicsiny társaságért, vagy egy vagy két ír kedvéért, vagy Morel francia agyáért, vagy Normann Angel­ német kultúrájáért, vagy maguk­ért ve­rsi választóiért. Mik ezek az angol munkásság óriási töme­gével szemben, babonás félelmük­ben a világos gondolkodástól és csökönyös gyűlöletükben­ a demo­krácia iránt, amelyről mélysége­sen m­eg vannak győződve, hogy még nem érettek rá. És szüksé­gük van olyan vezéreikre,­­aki­k megóvják őket a számító gazfic­kóktól. Kardiet nem lepte meg, hogy" junkereink és kizsákmányo­­lóink hivatásos politikusokból álló törzskarukkal együtt ülü­gyül kapaszkodtak a háborúba, hogy­" annak segítségével megsem­misítsék a három évszázad alatt kivívott szabadságokat. Keir Har­die várt erre. De hogy ő maga a munkáspárt, amelyet oly' n nih­­éz munkáival teremtett meg, még buzgóbban ragadta meg a hábo­rút, hogy föladhassa ezeket a sza­badságokat, hogy újra visszasü­­lyedhes­sen a függésbe és hango­san kiáltotta: “Bízhattok vezé­reitekben, jól fognak veletek bán­ni”. Hogy­ azokat vakságba ejtet­ték,­­akiknek Milner kijelentette, smmmsmhmaBmoammmBmma hogy néhány hősünket gyalázato­san elárulták, ez az, lármi megtör­te Keir Hardie életakaratát, öreg volt arra, hogy­ egy újabb nemzedékre várjon. Jobb, hogy­ meghalt, hogy így mint Banquo szellem­e megjelenjék a munkás­párt­ parlamenti padjain, mindad­dig, amíg szellemi utódai ki nem vívták a győzelmét. Hardie — Maedonialdd­al­­ellentétben — nem tudta elérni azt a művészetet,­­hogy az alsóházat kezlehesse. Sok­szor­­csak egy tucat szavazatot tudott öszehozni, amikor könnyen erős többségre juthatott volna de javaslatait mindig úgy fogal­mazta meg,­­hogy­ az esetben, ha elfogadják azokat, a miniszterek­­­nek el kellett, volna­­hagyniuk a k­­ alisósházat, sőt talán­­a politikai életet is. Hardi­e szerepe az volt az akóházban, ami a keresztre fe­szí­tett Jézusnak a francia törvény­széken. Ha valamely fran­ci­a tör­vénysz­ékem Jézus képe­­beszélni tudná, olyan kényelmetlenné ten­né magát, mint Hardie az alsóház­­i­ban és a legügyesebb francia ügyvédek azt mondanák, hogy (Folytatás a 6-ik oldalon) CSINÁLJON SÖRT ! SAJÁT OTTHONÁBAN ÜVEG Ízletes sör O O EGY DOLLÁR­ért használati utasítással.Küldje rendelését HOMBEEE CO. 36 WHITEHALL STREET, I NEW YORK. RASZKOLNYTKOV mindig ingerült? vannak-e vágyai, vannak-e reményei? Hogy­­ha szabad így kifejeznem magamat. Mi gyakorol rá befolyást? Egy szóval azt szeretném tudni... — Ah, mamácska, ugyan, ki tudna erre a sok kér­désre egyszerre megfelelni! jegyezte meg Dunya. — Istenem, nem is gondoltam, hogy Rogyát ilyen ál­lapotban fogom találni, Prokofjics Dmitrij. — Nagyon természetes, felelte Razumihin. Nekem nincs ugyan anyám, de van egy nagybátyám, aki időn­­kint meglátogat. Az is mindig másnak képzel, mint ami­lyen vagyok . Még a külsőmről sem tud mindjárt megismerni, pedig okos ember. A háromévi távollét alatt sok minden történhetett Rogyával. Mit mondjak még?... Másfél éve, hogy ismerem őt. Kedvetlen, ha­ragos, büszke és rátartó. Az utóbbi időben még képzel­gő, bizalmatlan, embergyűlölő is. Különben nagylelkű és jó. De ő nem szereti elárulni érzelmeit. Inkább akar ridegnek látszani, mint hogy szívélyes szókat pazarolna valakire. Sokszor egyáltalában nem hypochondrikus, ha­nem egyszerűen csak hideg, érzéketlen az embertelensé­gig. Olyan ő, mintha felváltva két különböző szellem élne benne. Néha nagyon csendes. Soha sincs ideje, mindig zavarja őt az ember, ha felkeresi, pedig semmit sem csinál, csak szótlanul fekszik a pamlagon. Nem sze­ret gúnyolódni. Nem azért, mintha nem lenne hozzá elég­­szelleme, hanem inkább azért, mert restel ilyen kicsisé­gekkel foglalkozni. Ha valamit elbeszélnek előtte, soha sem várja be a végét.­ Amiért mindenki érdeklődik, az­zal ő éppen semmit sem gondol. Nagyon sokat tart ma­gáról s úgy látszik, nem is alaptalanul. Nos, mit mond­jak még?... Azt hiszem, hogy az önök megérkezése né­mi változást fog előidézni. — Adja Isten! — kiáltott fel Alexandrovna Pulhé­ria, kit fia jellemzése egészen elbusitott. Végre annyira felbátorodott Razumihin, hogy rá merd tekinteni Romanovna Avdotyára is. A beszélgetés alatt csak néha­ lopva vetett rá egy-terv félénk tekintetet. Romanovna Avdotya figyelmesen hallgatott rá, most le­ült az asztal mellé, majd járkált a szobában. Szokása volt ez a sétál­tratás s ilyenkor keresztbefonta mellén kar­jait. Ajkait összeszoritotta, gondolatokba mélyedt, csak néha-néha tett kérdést, vagy megjegyzést. Razumihin rögtön észrevette a nők ruhájáról s a többi körülményről, hogy igen szegényes viszonyok között élnek. Ha Roma- 197

Next