Előre, 1916. február (12. évfolyam, 1240-1263. szám)

1916-02-01 / 1240. szám

A 190 GEORGIA AVENUEN lakó 19 éves Mrs. E. M. Engel ön­gyilkos szándékkal jó­dot ivott, mert nem tudott munkát kapni, állapota életveszélyes. Súlyos vonatkatasztrófa. Németországban két vonat ösz­­szeütközött, sok áldozat. BERLIN, via Sayville, január 30. Kölnből sürgönyileg jelen­tik, hogy a rajnai Ralk közelében egy gyorsvonat beleszaladt egy kórházvonatba, aminek következ­tében a kórházvonaton 47, a gyorsvonaton pedig 7 utas meg­sebesült, sokan igen súlyosan, egy gyorsvonati utas pedig meg­halt. A katonai hatóságok vizsgála­tot indítottak a katasztrófa oká­nak a kiderítésére. SZABAD BEVÁNDORLÁS Meyer London elvtárs nyilatkozik a választók előtt. — Követeli mindenki számára a szabad be­vándorlást és a bevándorlási ti­lalmak megszüntetését. Tegnap délután Meyer London elvtárs két helyen is beszámoló beszédet tartott a választói előtt. Beszédében előzetesen röviden preeszírozta álláspontját a fegy­verkezési politikával szemben, azután kijelentette, hogy a szer­vezett szocialista munkások csak­is kiviélről jövő támadás esetén, tehát védelmi háborúban, hajlan­dók katonai kötelezettségeket tel­jesíteni az Unió hadseregében, de minden olyan militarista nekiké­­szü­lődést, amely hódító, vagy ha­talmi politikáiban gyökeredzik, a­­leghatározottabban elleneznek. Ez­utá­n áttért egy rendkívül fontos kérdésre, az Egyesült Álla­mok bevándorlási politikájának fejtegetésére és a­ legélesebb sza­vakkal elítélte azt az önző és szűk látókörű fölfogást, amely az ame­rikai érvényesüléstől eddig a mun­kások millióit tiltotta el s viszont Amerikát. Amerika fölvirágozá­­sát a jó és szorgalmas munkáske­zek millióitól fosztotta meg. Embertelen is­­mert emberi jo­gokba­­ütköző az Egyesült Álla­mok egész bevándorlási intézmé­nye, másrészt pedig önző szűkkeb­lű­s­ég­ében rövidlátó is­­mert árt magának Amerikának. Beszéde konklúziójaként kijelentette Me­yer London elvtárs, hogy követeli a bevándorlási törvények szigorú revízióját, vagyis a mindenki szá­mára való szabad bevándorlást.­ ­## " f * na , , «f1»v*!*A*!*/»181 »f» k 1 JÖVŐ CIVILIZÁ- I ** ^haks2Íg HaVSay A H I Sflj Hf Bi ^ I MINDENT L** \ jiö hirdetője és 1 .... f HM |g !1 m mindent rum t fsAFOi eszköze ! g*7;tnv»rrrk ::-.\v:-.:-.•. «i:?S ? H ||| llj SEf $ \ZVnXmindent MEGÍR! | Main Office: 5 East 3rd St., New York. Te!.: Orchard 8390 JSSBKL m MJKGJBLfiN NAPONTA CITY .EDITION VOL. XII. ÉVFOLYAM. No. 1240. NEW YORK, CLEVELAND, CHICAGO TUESDAY (KEDD), FEBRUAR 1, 1916.________________EGY­ES SZÁM ARA 1 CENT. DEMOKRATA KÉPVISELŐK A “PREPAREDNESS” ELLEN DEMOKRATA KÉPVISELŐK WILSON ELLEN Támadják a fegyverkezési javas­latokat. A muníciómágnások felelősek a fegyverkezési őrü­letért. És az elnök hisztériája. WASHINGTON, jan. 31. Teg­nap délután hat­­kongresszusi kép­viselő vezetése mellett a Fehér Ház fegyverkezési politikájának ellenzői nagy tiltakozó népgyűlést rendeztek. A gyűlésen egész ele­me tiszta amerikai egyesület is képviseltette magát küldöttséggel és szónokokkal. A legérdekesebb volt azonban az elnök pártjaiból való demokra­ta képviselők szereplése, akik roppant éles hangon,­ nagy vehe­menciával és sokszor nem is egé­szen parlamentáris hangon bírál­ták az elnök fegyverkezési poli­­t­ikáját. Az értekezlet elnöke Bailey, pennsylvaniai képviselő volt, aki ak­i egymásután hívta föl szólásra Dies és Gall­away texasi, Gordon ohioi, Sauviders virginiai és Ta­­verner illionisi képviselőket, akik kivétel nélkül egyénileg támadták az elnök militarista politikáját. Valamennyien mege­gy­e­z­tek ab­b­­in, hogy Amerikát sehonnan sem fenyegti háborús veszedelem a kö­zel­jövőben és legkevésbé a mos­tani hadviselő európai országok részéről, akik nyakig el vannak látva a maguk bajával. Ezektől a hr­­ásig vérző nemzetektől igazán csak az elnök hisztériája félhet. A fegyverkezésre tehát semmi szükség és az egész fegyverkezési őrületért a muníciógyártó nagy­tőkések kapzsi lelkiismeretlensége felelős. A tiltakozó nagygyűlés számlára William J. Bryan üdvözlő távira­tot küldöt­t, amelyben kijelenti, hogy mindenben hozzájárul az ér­tekezlet határozataihoz. A gyűlés határozatában kimondotta, hogy a leghatározottabban állást fog­­j­­a­ és tiltakozik minden céltalan fegyverkezés és militarista szán­dék ellen. Egyébiránt meg lehet állapí­tani kétségtelenül, hogy az elnök ,kato­nai politikája a parlament tagjai között, általános nyugtalanságot kelt, különösen spittsburgi beszéde óta. Úgy, ahogy azt mi tegnap megjósoltuk. M­a már olyan han­gok is hallatszanak, még­pedig igen illetékes politikai körökben, hogy az elnöknek elő kell előbb adn­ia azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján az országot a fe­nyegető veszedelmek hírével fel­riasztotta. Ha azokat a veszedel­meket ismerjük, még mindig le­het idő a készülődésre. De agyré­mek, ismeretlen riogatások ellen nem lehet fegyverkezni. FEJKM­ÁI­KOZÁS ZENESZÓ MELLETT. AZ A “TILTAKOZÓ” NAGYGYŰLÉS. KI AD TÖBBET A MAGYARSÁGÉRT? KÖLCSÖNÖS SZERELMI NYILATKOZATOK. Gyerünk szavazni Wilsonra! A mindenre kész kalandor elszántság, és a politikai svihákság teteje volt mindaz, ami tegnap délután a Gar­den Theater-ben történt. Nem a hatalmas színház félig­­ü­res nézőterén, ahová hetekig tartó kínos rimánkodás után egypár száz jóhiszemű, szegény megtévesztett em­bert sikerült becsalogatniok, hanem a színpadon, ahol az augurok, a politikai kerítők díszes társasága ült elraga­dó csoportosításban. Nem akarunk most hivatkozni rá, hogy hetekkel ezelőtt előre megjósoltuk, hogy merre mu­lat a hegye ennek az egész piszkos és szemérmetlen poli­tikai beugratásnak. Ahhoz, hogy az elégtétel diad­almát érezzük, sokkal jobban tele vagyunk erkölcsi undorodás­­sal afölött, hogy ilyen felbőszítően, ilyen tökéletesen iga­zunk lett. Mert olyan nagyon igazunk lett, hogy Konta, Sándor úr és társai nem éerik, hoggy fölkínálták, de egyenesen literált­ák is az ameri­kai magyarságot az idegengyűlö­lő, az idegenek ellen fegyverkező Woodrow Wilnop elnöki jelölése mögé. Azaz, hogy literálnák. lgi lehetne! De azok az urak nagyon jól tudják, hogy nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert ők úgy, ahogy a Garden Theater színpa­dán jelentéktelenségük sorrend­je szerint szépen rendbe voltak rakva, az amerikai magyarság közéletében politikai senkik, sze­génylegények, akiknek se gyöke­rük, se tekintélyük, se jelenük, se jövendőjük nincsen. Csak múlt­­­juk van. Az igenis van. És ezt ők maguk is, de igen széles körben —a magyarok között mások is — nagyon jól tudják. Ezért nem le­hetséges az, hogy azok az urak az amerikai öntudatos és önérzetes, józan magyarságot akár politikai­lag, akár társadalmilag valahová egy tapod­tatnyira is maguk mö­gött vigyék. De­­hiszen nem is az kellett ne­kik, hogy a tömegeket valahová vigyék, csak az, hogy egyetlen egy délutánra,­­becsalhassák valami karámba, ahol a számadónak meg­mutathassák. Hát ez megtörtént tegnap délután úgy félig-meddig, mert ahol zászlót, muzsikát sza­­vallatot ígérnek, oda mindig el­megy a magyar. Pláne, ha­­bilélia is van, ami semmibe se kerü­l ugyan, de igen nehezen osztogat­ják. Denikre ott voltunk és hon. Ollie M. .James szenátor, Wilson elnök királyi helytartója, a kuruc “tiltakozó” gyűlésen látott és számba vett minket. És el is hitte Konta Sándornak, Czukor Mór­nak, Braun Márkusnak, Berkó Gézának és Kozma Arthur dok­tornak, hogy fáradalmat csiná­lunk, ha nem lesz hozzánk a jövő­ben igazabb szívvel. Csakhogy Wilson elnök igaz, jó szívvel volt irántunk már a gyű­lés megnyitása előtt. Bizonyító írást is küldött róla Homo Regiusa által, egy szerelmi nyilatkozatot tartalmazó távirat formájában. A távirat magánvallomás volt ugyan, de Kon. Oll­­e M. James úgy mellékesen mégis fölhívást­a a nyilvánosság előtt. Az okirat ma­gyarul körülbelül így szól: “Legmelegebb üdvözletemet küldöm a nagygyűlésnek és ké­rem, fejezze ki helyettem leg­mélyebb és legőszin­tébb bizal­mamat, amellyel polgártársaink e nagy tömegének teljes lojali­tása és haza­fisága irányában viseltetem, akik segítették Ame­rikát erőssé és gazdaggá tenni, amikor energiájukat egyesítet­ték a magunkéval és mindazon nemzetekével, akik egyesültek Amerika naggyá tételére. Woodrow Wilson”. Érthető ugyebár, hogy ezzel a távirattal szemben minden scuruc­­kodás egyszerre vízbe esett.­ Még az se ártott a kitörő lelesedésnek, hogy hon. Ollie M. James szená­tor úr kijelentette úgy a­ gazdája, mint a saját nevében, hogy igenis fegyverkezni kell és Amerika fegyverkezni is fog a disznó hyphenated idegenek ellen. És ezt a kuruc magya­rok igen ter­mészetesnek találták és egyhan­gúlag, lelkesen megszavaztak Amerikának mindent, muníciót, fegyvert,­­katonaságot és igen!... és Woodrow Wilsont is természetesen. És végül, a “Stars and Stripes Forever” zengése közben, Konta Sándor úr megölelte és megcsó­kolta hon. Ollie M. James urat­ és a Czukor Mór, Berkó Géza, Braun Márkus és Kozma Arthur nevé­ben a fülébe súgta a választási­­költségjegyzék jövendő édes tit­kát. Hamisan énekelt még Aldrich kisasszony, egy másik színház tagja. EGÉSZ HÉTEN KAPHATÓ A STANDEKEN Az ’’Előre“ Képes Szépirodalmi és adományos Folyóirat©ö® VÁSÁROLJA MEG, KELLEMES ÓRÁKAT SZEREZ MAGÁNAK. ARA CSAK HÁROM CENT Eltűnt szövetségi szubmarin. Azt hiszik, hogy legénységével együtt elsülyedt. CHARLESTON, L. C. január 31.. A “Tallahessee” monitort négy szövetségi tengeralatti na­szád kísérte Hampton Road-ból Pensacola-ba, ahová azonban csupán 3 szubmarin érkezett, a negyedik, a “K5”’ pedig éjjel 1 óra óta eltűnt. Attól tartanak, hogy a szubmarin mindenestől elsülyedt és a legénysége elpusz­tult. A többi három tengeralatti naszád jelenleg az itteni kikötő­ben van. BRANDEIS JELÖLÉSE Folynak a titkos intrikák. WASHINGTON, jan. 31. Louis D. Brandeis főbírói jelölése való­ságos darázsfészket robbantott föl Washingtonban. Szinte a pártfe­gyelem abroncsait feszegetik már a jelölés révén fölidézett szenve­délyek. Hogy pedig ez egyszer a máskülönben balkezű Wilson is jól válaszottt, azt a legjobban bi­zonyítja az a körülmény, hogy a “veszedelmes” fiskális főbírói ki­nevezése ellen a Wall Street kor­rupt graftes bandája is me­gfúvat­ta a vésztrombitákat. Annyit már mindenesetre elértek a fondorko­­dók, ho­­y elhúzzák a kinevezés megerősítését. Az igazságügyi bi­zottság ugyanis, mielőtt a háznak megerősítésre ajánlaná, vagy nemi ajánlaná Brandeis jelölését, ma délután előbb még egy bizottságot kü­ld ki a saját kebeléből,­­a jelölt egyéni és közszereplésének meg­vizsgálására. Nem fontos azonban ennek­­a bizottságnak a kiküldése és nem fontos az, hogy kik lesz­e­nek benne. Ámbár bizonyos,­­ hogy a legreakciósabb parlamenti tagok fognak szerepelni benne, akik a jelölést a legszívesebben az elnök fejéhez vágnák. Az is bi­zonyos, hogy már gyártottak a bi­zottság számára Brandeis ellen szóló ostoba és hazug vádponto­­kat. De ismételjük,­­hogy mindez nem fontos. Azért a megerősítés mégis meg­lesz, mert Wilson el­nök — ez egyszer — ragaszkodik a dolgához. Mert muszáj. Válasz­tási kortesszempontbó­l tudniillik. És éppen ezért a “szelíd” nyomás minden eszközét is mozgásba hozta már, hogy “párt­híveit” a saját meggyőződésére bírja. Fogadjunk, hogy sikerülni­­­fog neki. Az angolok veszteségei LONDON, január 31. A tegnap nyilvánosságra adott legutóbbi angol veszteségi lista halottak­ban, sebesültekben és eltűntek­ben 49 tiszt és 1177 katona nevét sorolja fel, akik közül 14 tiszt és 420 katona elesett. KRUPP-GYÁR SZÓFIÁBAN, ATHÉN, jan. ÚT A “Hestia” je­lentést kapott arról, hogy a néme­tek előkészületeket tesznek Szófiá­ban egy Kmpp-gyár berendezé­sére. A NÉMETEK ÚJRA VISSZAVERTÉK A FRANCIÁK ISMÉTELT TÁMADÁSAIT A NÉMETEK ERŐSEN TARTJÁK A MEGHÓDÍTOTT TERÜLETET. BERLIN, via LONDON, január 31. A német legfel­sőbb hadvezetőség a nyugati főhadiszállásról jelenti, hogy a franciák ismételten kísérleteket tettek a legutóbb Neuville közelében elvesztett területek visszafoglalásá­ra. Valamennyi támadást sikerült visszaverni és a né­metek erősen tartják a meghódított lövészárkokat. A hivatalos jelentés a következőképp szól: “A Neuville közelében legutóbb meghódított lövész­árkokat a franciák ismételt támadásai ellenében is meg­tartották csapataink. “A La Folie falutól északnyugatra ejtett foglyok szám­a 318-ra, a zsákmány pedig 11 gépfegyverre emelke­dett. “A franciák több heves támadást intéztek a Somme­­tól délre fekvő hadállások ellen, amelyet a sziléziai csa­patok január 28-án foglaltak el. “A ködös időjárás következtében a csapatok tevé­kenysége kissé csökkent.” ÚJABB NÉMET TÁMADÁSOK A 140 ES MAGASLAT ELLEN. PARIS, január 31. Ma délután a hadvezetőség hi­vatalosan jelentette, hogy a németek éjjel kézigránátok­kal két támadást intéztek a 140-es magaslat ellen. Mind­két támadás eredménytelen volt. A hivatalos jelentés ezeket mondja: “Arras-tól északra az ellenség tegnap éjjel kézigrá­nátokkal két támadást intézett a 140-es magaslattól dél­nyugatra fekvő harcvonalak ellen; mindkét támadást meghiúsították csapataink. “A Ghampagne-ban tüzérségünk Prosnes-től északra bombázta a németek lövészárkait. Ezen harcok közben az ellenséges front négy pontján robbanásokat figyel­tünk meg. ‘‘Az Argonne-okban, Haute Chevauehée közelében, aknaharcok folytak. Egy német akna felrobbanására ellenaknával válaszoltunk, amely elpusztította az ellen­ség egy földalatti folyosóját. “A front egyéb részein tüzérpárbaj folyt.” ÚJABB NÉMET GYŐZELMEK: PARIS, január 31. A francia hivatalos jelentések szerint a németek Somme-tól délre, Dompierrel szemben, támadásba mentek át, de a támadást visszaverték. A jelentés azonban célzatosan elhallgatja azt, hogy ugyanott a német csapatok számos sáncárkot foglaltak el s most már egy körülbelül 3500 méternyi területet tarta­nak megszállva, melyet a legutóbbi napokban lezajlott harcokban foglaltak el a franciáktól. Ezen minden te­kintetben eredményes harcokban 17 tisztet és 1270 főnyi legénységet ejtettek folyni. A franciák összes ellentá­madásai megtörtek a németek szilárd ellentállásán. Az angol frontról jelentik, hogy Vaux mellett erős ágyún­arc van folyamatban. Serre mellett angol előőrsök kézigránátokkal támadták meg a németek lövészárkait. A Vogesek melletti hadszíntéren Elsassban a fran­ciák Aspacht erősen ágyúzták. HARCOK RIGA KÖZELÉBEN. BERLIN, január 31. A német hadvezetőség jelenti: Az A- folyam mentén levő Wisman község mellett az orosz gyalogság erős támadást intézett a német csapatok ellen, de a támadást erélyes ágyutűzzel visszaverték. BERLIN, január 31. Ortónélküli távirat. Az osz­trák-magyar hadvezetőség a következőket jelenti: A Dnyeszteren levő Usczieczko hídfőt egynéhányszor tá­madták meg az oroszok, de összes támadásaikat vissza­verték. A kelet-galiciai front északkeleti részén heves ágyú­­párbaj van folyamatban. EGYRE SZAPORODIK A ZSÁKMÁNY. BERLIN, január 31.­­Az osztrák-magyar hivatalos jelentés szerint az albán harcokban zsákmányolt hadi­­szerek igen nagy értéket képviselnek. Legújabban San Giovanni di Mediában két ágyút, nagy tömeg lőszert és igen sok másfajta hadiszert zsák­­mányoltak.

Next