Előre, 1916. február (12. évfolyam, 1240-1263. szám)
1916-02-02 / 1241. szám
j. L. sogar, Treu. 6 East 3rd Street. N Y. *. «»abad»*, Kditur peuxAUldciuCnrrA i>o**aJ 4U A d -» e I tlalag rrpreaeur vc«r> Uxpreaa Money atlvea the Auierli-ao Aaordnron vokt papi ^ TRADES lijlnri ICOUNCIL ~*d »««lation ut Foreign I.anp f u i b e o »JAnlott le- l-\, ;~ r goage Newapaper«, New »eilten kUldendlk YORK CL-C" York Woolworth Building. Entered as second class matter under the act of March 3, 1S79. EL© RE JLK A. MK KI KAI MAGYAR (.1 ß m a p Orjcafc of Kun j£Mrlnij MUNKÁSSÁG I,APJA. -E W ÄXUJ People of Araerl«-». KicdAtuliiJdouoa u S. F. tu agryar «affveta+ice. A LELKEK KISAJÁTÍTÁSA A “preparedness” láza immár hatalmas méreteket ölt, amióta maga Wilson elnök is kortesutra indult, hogy az amerikai népből kiváltsa a fellobbanásnak ama könynyen felhasználható hangulatát, amely múlhatatlanul szükséges a “preparedness” keresztülvitelére. Szenátorok, képviselők s minden rendű és rangú politikusok kórusban dörgik, az amúgy is soviniszta szellemben “preparált” amerikai nép fülébe, hogy “fegyverkezzünk!” A szocialisták gyöngébb kórusának hangjait alig hallja a hazafias láztól megvadult tömeg, mert a “preparencless” öblös szavú ajánlói a legmagasabb fórumokról hallatják a riadót, amely a militarizmus, a háború, a szenvedés és nyomor ördögkonyhájához vezeti, tereli az öntudatlan, elvakult tömeget. Már nem is arról van szó, hogy Amerika néhány milliárdot a háború Moloch-jának a szájába dobjon, nem is erről beszélnek a véresszájú patrióták, hanem arról, hogy a lelkekre van szükségük. A telkekre, az érzelmekre, a szűz agyakra, a tiszta szívekre, amelyekben még alig van valami, de beplántálható, bevéshető, belenevelhető sok maiden. A háborúra “preparáló” kapitalistáknak s a hazafias őrületbe belelovalt tömegeknek már nem a felnőtt, érett emberekre van szükségük, nemcsak a testi erőben fejlett katonaanyagra, hanem a serdületlen, fiatal nemzedékre. A gyermekek lelkét akarják! Már arról beszélnek komolynak mondott körökben, hogy katonai nevelést kell bevezetni az iskolába. Azt akarják, hogy az Egyesült Államok iskolái a kaszárnyák előkészítő intézetei legyenek! Azt tervezik, hogy a kultúra csaronkaiban a jövendő apákba, anyákba, polgárokba és munkásokba beleneveljék a militarista szellemet, a gyilkolás, rombolás, b irtózat és őrület agyat, lelket mérgező átkos szellemét! A “preparedness” vészkejtő miazmáit a köztársaság elnöke széthordja a tömegbe s ugyanekkor orvul, álcázva terveket kovácsolnak már arra is, hogy az iskolák életébe is becsempésszék a katonai szellemet. A német hazafiak azt mondják, hogy 1856 és 1871- ben a német iskolamesterek nyerték meg a háborút. Ez igaz. A német tanítók évtizedeken át preparálták a hajlékony gyermek lelkeket, elültették a kis szívekbe, a fogékony agyakba a patrióta érzéseket, gondolatokat és csak a Vilmosoknak,a Bismarckoknak kellett megszületni, hogy ezeket a preparált ifjakat a militarizmus karjaiba s onnan a vérmezőkre vigyék. Ezt a leckét jól — úgy látszik, nagyon jól — megtanulták az Egyesült Államok kapitalistái, patriótái és most német módra, az iskolák “preparedness ’’-ével akarják megteremteni az amerikai militarizmust. Évszázadokon át mindig úgy kezdték az egyházak és kormányok a “ preparedness ”-t, hogy ráfeküdtek az iskolákra. A katholikus egyház óriási befolyása és ereje a XX-ik század elején is még abban gyökeredzik, hogy nemcsak a felnőttekre terjeszti ki munkáját, hanem görcsösen ragaszkodik az iskolákhoz. Itt, a tantermekben, neveli a maga hadseregét és itt, a tantermekben akarják életre kelteni az amerikai kapitalisták, hazafiak a XX-ik század legújabb militarista államát, a “felkészült” Egyesült Államokat. “Preparedness” hangzik hónapok óta a sajtóban, a szószéken és — ha útját nem álljuk — talán néhány hónap múlva már az iskolákban is. Az Egyesült Államok öntudatos szocialistáinak észre kell venni ezt az óriási veszedelmet. A legnagyobb erővel, bátorsággal kell harcbaszállanunk a kapitalistamilitarista iránnyal szemben. Sajtóban és agitációban “megállj !”-t kell kiáltanunk az iskolák ajtajáig furakodott véresszájú hazafiságnak. Az iskolákban vannak legféltettebb csemetéink, ott vannak forradalmi eszméink, vágyaink és reményeink egyedüli letéteményesei, ott vannak a jövő civilizáció serdülő katonái, ott vannak a jövendő apák és anyák, egész életünk, küzködésünk reménységei. Ha a “preparedness” őrületes gondolatával a militarista szellemet nevelik bele gyermekeinkbe, akkor elveszett a jövő a számunkra.Jövőnkre tör a hazafias vakság! Álljunk útjába harciasam bátran a szociáldemokratákhoz méltó öntudattal és forradalmi szellemmel. ! FIGYELEM! ! Csütörtökön este GARVAY ANDOR, a ki-váló színműíró tart előadást a new yorki MUN- KAS-OTTHONBAN. Az előadás tárgya: MŰVÉSZETI KÉRDÉSEK. Kezdete esti 8 órakor. % Az érdeklődők tömeges megjelenését kéri ! A NEW YORK ÉS KÖRNYÉKIT SZERVEZŐ BIZOTTSÁG. ELŐBE EGYIPTOM VESZEDEME Canow elvtárs írja a Vorwaertsiben: Az angol vagy inkább az angolegyiptomikormány lezárta a J Szuezi-csatornát a kereskedelmi hajózás elő azzal az indokolással, hogy a hajóközlekedés a csatornán veszélyes. Az a kérdés, amelyet néhány lap fölvetett, hogy tudniillik a csatorna elzárása nem jelenti-e az 1888 október 29-iki konstantinápolyi csatornaszerződés megszegését, jogászi szempontból igen érdekes lehet, politikai szempontból azonban ma, miután a háború kitörése óta nem egy ilyen szerződést szegtek meg, csak mellékes jelentőségű. Sokkal fontosabb, hogy az angol kormány nézete szerint a hajóközlekedés a Szuezi-csatornán ma tényleg veszélyeztetve van, ha ilyen rendszabályra határozta el magát. Mert bizonyára nem tehető föl, hogy az angol kormány csak puszta lehetőségekre való tekintettel, bölcs ellővigyázatból rendelte el a csatorna elzárását. Ez a rendelkezés sokkal mélyebben belevág az India, és Keletázsia felé irányuló angol hajózás érdekeibe. Ámbátor a Szuezi-csatornát az utóbbi évtizedben az angol hajók aránylag kevésbé használták, a csatornán áthaladó angol hajóforgalom tonna tartalom tekintetében még mindig több mint 60 százalékot jelentett és ez az arány a háború óta a német és osztrák-magyar kereskedelmi tengerészet kirekesztése folytán bizonyára 75—80 százalékra emelkedett. A csatorna elzárása tehát legsúlyosabban érinti az angol hajózást. Anglia fuvardíj-tételei India, az indiai szigettenger és Keletázsia felé ma énélkül is négyszer-ötször oly magasak, mint a háború előtti rendes időkben és így Délafrika csúcsának megkerülésével, amire a hajók most kénytelenek lesznek, kétségtelenül ismét jelentékenyen emelkedni fognak. Londontól Bombayig például a Szuezi-csatornán át körülbelül 6100 tengeri mérföld (egy tengeri mérföld: I. 85 kilométer) az út, a -Tóremény foknak megskemilésével azonban II. 350 tengeri mérföld. Londontól KalkuttáigSzuezen át 8020, aTóremény-fok körül több mint 12.CEOO tengeri mérföld. Londoni jelentések szerint is Londontól az élő indiai kikötőkig a fuvardíjak körülbelül 30—40 százalékkal emelkedtek és tekintetbe véve a rendelkezésre álló hajóik csekélységét, kétségtelenül további emelkedés fog bekövetkezni. Aki tudja, hogy az angol kormány mennyire gondozza az angol tengeri kereskedelem érdekeit, az lehetetlennek tartja, hogy az angol egyiptomi kormány kísérleteket látna, vagy csak a Szuezi-csatorna eben várható holmi beduintámadás lehetőségére vagy valószínűségéreszámítana. Ilyenféle támadások a sínai beduinok részéről a Szuezi-csatorna vagyaz ott állomásozó angol egyiptomi csapatkülönítmények ellen utóbbi időkben már ismételten történtek, anélkül, hogy ez valami nagy izgalmat keltett volna, vagy hogy ez az angolkormányt a csatorna elzárására ösztönözte volna. Angol jelentések szerint már a múlt év decemberébentörök-arab portyázó csapatok egészen közel jutottak a Szuezi-csatorna keleti partjához és az ott állomásozó angol-indiai csapatokkal csatározásokba bocsátkoztak. Ha tehát most Kitchener szemleútja után az angol kormány hirtelen elzáratja a Szuezi-csatornát, erre komoly okoknak kell lenniök és valóban azóta nem jelentéktelen változások történtek Szíria déli részén és a Sinai-félszigeten. Természetes, hogy az angolok is jól fölhasználták az időt, a Szuezicsatárainál állásaik megerősítésére. A csatorna középső részén, Menzale-Ballah-Timsab és a nagy Keserűdé között nagy földerődítéseket emeltek, amelyek a modern haditechnika szabályai szerint több sorban lövészárkokkal, aknákkal és számos ütegekkel vannak ellátva. A Középtenger keleti részének és a Vörös-tengernek uralma lehetővé tette az angolok számára, hogy hajókon a legnehezebb anyagot is ideszállítsák erődítéseik céljaira. Az angolok továbbáa Nílus különböző helyein nagy megerősített tartaléktáborokat állítottak föl, főképpen az arábiai sivatagtól a Szuezicsatornával elválasztott és fontos vasúti csomópontiként szereplő Kairónál, ahol a Mokatam meredeken emelkedő sziklavidék természeti erős várat alkot. Azonfelül az angolok a Szuezi-csatornánál nagy víziműveketépítettek, hogya Szuezi-csatorna keleti partvidékeit eláraszthassák. Külföldi apák jelentései szerint ezek a művek nagyon fontosak a csatorna védelme szempontjából. Minthogypontosabb adataink nincsenek, nem tudhatjuk, mennyire jogosultak ezek a remények. Amint ismeretes, a csatorna Port Saidnál kezdődik, a Földközi-tengerbe mélyen belenyúló két hosszú mólóval, amelyek anílusi iszap föltartóztatására szolgálnak és az iután mindkét partján töltéssel szegélyezve, a Menzale-tó keleti részébe ömlik. A csatorna nyugati oldala tehát már így is víz alatt áll. A keleti partvidék is, amely valamivel magasabban fekszik, víz alá helyezhető, de nem mindenütt, például a csatorna tükre fölött jelentékenyen kiemelkedő El Kantaránál nem. Éppen ígymagasan a csatorna színvonala fölé emelkedik a Ralah-tó déli része között levő terület (El Gir) és Tusun és a Nagy Keserű-tó északi partja között fekvő Serapiun forrásvidéke. Ezeknek a partvidékeknek elbontásáról tehát, nem lehet szó, éppen olyan kevéssé a Kis Keserű-tó délipartjától a Szuezig terjedő keleti partnak elárasztásáról sem, mert a Sinai hegy nyúlványai itt több helyett egész a csatornáig húzódnak. ASzuezi-csatornáért való harc tehát nemsokára bekövetkezhetik. Angliában, úgy látszik, biztosra veszik, hogy már februárban megtörténnek az első török támadások. Ezt az időt azangol kormány minden erejével arra használja föl, hogy a máshol nélkülözhet elién csapatokat mind Egyiptomba vesse. Angolok, írek, ausztráliaiak, hinduk. Szudániak jönnek ide úgyszintén a Gallipoliról behajózott csapatok egy része, valamint azok a csapatok, amelyek Imbros, Tenedos és Leninos-szigeteken állomásoztak. NAGY A FÉNYŰZÉS MOSZKVÁBAN. A “Rrees” című orosz újság egyik munkatársa keserűen panaszkodiklapjában, hogy Moszkvában mennyire megfeledkeztek , az embereik aháború borzalmairólés Oroszország veszteségeiről -és mint vetik magukat rá az idei télen mindenfajtaszórakozásra és mulatságra. “Nagyonsokan Vannak olyanok’’, írja, “akik lelkük nyomasztó gondját vad vidámságba akarjákfojtani. Gyakrankell gondolnunka pestis idején rendezett ünnepélyekre, amikor az emberek akasztófahumorral mulattatták egymást. Minden nap új hiób-hírt hoz, jobbnak látszik tehát vészre, háborúra nem gondolva, belemerülni amulatság forgatsagába és kiélvezni a kínálkozó pilanatot”. A moszkvaiak tolonganak a mulatóhelyekre és soha nem volt akkora a fényűzés, mint most. Rengeteg az orosz menekültek száma Moszkvában, akik bajukat, gondjukat — akiknek persze pénzük van hozzá — pazarlásba és mulatságba igyekeznek fojtani. A Rjocs munkatársa végigjárt egy sereg moszkvai kereskedőt és megállapította a velük való beszélgetésekből, hogy Moszkvában soha nem adtak el annyi drága luikszusárat — különösen prémet és ékszert —, mintaz idén, így például a Lyon városához címzett divatáruház helyiségeit, amelyek Az olvasók köréből A KENTUCKYAK. Ha nem lett volna olyan émelyítő, nagyon jól mulattam volna a vasárnapi gyűlésen, ahol egy csomó hivatásos “hazamentő” minden áron meg akarta védeni a magyarok becsületét, amit különben az ördög sem bántott meg. Hát meg is védték a szegény magyar becsületet, úgy, hogy becsomagolták jó vastag, de igen átlátszóamerikai hazafiasságba s átadták egy küldöncnek, akit azért hivattak Washingtonból, hogy vigye el Wilson bácsinak,hadd ássa, hogy a magyarok milyen jó fiúk. A csomagban voltak mindenféle csecsebecsék. Az egyik szónok azt tette bele, hogy a magyarok örök idők óta mindig lojálisak voltak, soha sem szőttek összeesküvést, sohasemküldtek egy királytsem a fenébe, akármilyen hitvány volt is, ráadásul pedig annyit, hogy Magyarországról terjedt el Európábaa kereszténység. Az illető,aki ezt megállapította, nagy keresztény szakértő, közelebb áll a kereszténységhez, mint én, de nem sokkal. A berkó mindenáron azt akarta beletenni Wilson csomagjába, hogy ő angolul is tud beszélni. Bele is tették, már csak azért is, mert nem foglalt sok helyet és a sarkai sem álltak ki, lévén az egész kerekded mondatokból öszszeállítva, amelyeknek még otthon a kende levágta a sarkait. Végre nagy vajúdás után a fő ponthoz értek, amiért az egész cécót rendezték. Fölállt a szenátor-küldönc, hogya csomagról kiállítva a nyugtát, mondván: “Most, hogy itt ültem és belenéztem a rám tátongó szájakba és szemekbe, úgy éreztem magam, mintha Kentuckyba volnék, különösen mikor az Aldrich Mariska húgom asszony a“Hulló falevél’’-lel kapcsolatosan elénekelte az“My Old Kentucky Home’’ című népdalt és folyton azon tűnődtem, hogy mi van azon sírni való, hogy a ménes ott legelget valahol a csárda mellett”. Az öregtudniillik Kentucky- ból származott Washingtonba. És ez volt a szegény magyarok szerencséje, mert hane adj isten például Georgiából menesztették volna útnak, akkor ők, szegények, lojalitásukhoz híven,kénytelenek lettek volna ének helyett egy lincselési jelenetet rögtönözni georgiai stílusban. Mellesleg megjegyezte az öreg fiú, hogy Wilson elnök semmi olyat nem mondott, ami erre az összeröffenésre okot adhatott volna. De miután olyan szépen összejöttünk, bebizonyította, hogy Wilson pap már előre tudta, mit fognak beszélni , hogy menynyit fognak “tiltakozni” és így már délben küldött neki egy sürgönyt amelyben kijelenti, hogy eddig is jóban voltunk, ne bántsuk egymást ezután sem. Azutánaz öreg elvitte a paklit és rövidesenegynéhányan meg fogják tudni, hogy Wilson választási managerje mennyit válaszol reá. A szegény magyarok pedig ezek után kivonultak és hazafelé mentükben folytonazon gondolkodtak, hogy ők — anélkül, hogyazt eddig észrevették volna — milyen tősgyökeres kentuckyak lettek. Kint az előcsarnokban még hallottam, hogy egy Second aves kentucky-i megesküdött arra, hogy sohatöbbé magyar népgyűlésre nem megy és egy bizottsági tagtól megkérdezte, hogy ez már megint milyen csalás volt? Talán majd idővel meg fogja kapni reá a választ. Sipos Henrik ben a háború kezdetén kizáróan sebesültek és foglyok számára dolgoztak, most bővíteni, kellett, hogy az áruház a moszkvai nők rengeteg megrendelésének eleget tehessen. A minap Gorkij Maxim is megrótta a föltűnően öltözködő moszkvai nőket, akik most sokkal drágább ruhákban jármaik, mint békeidőben. A FRANCIA SZOCIALISTA ELLENZÉK AKCIÓJA A francia-német közeledés érdekében. Populaire du Centre, a francia szocialista ellenzék lapja, bátran folytatja küzdelmét a francia és a német szocialista pártok között való közeledés érdekében. November hó 14-iki számában, amely elkésve érkezett hozzánk, azokkal vitatkozik, akik a “korai” béke ellen küzdenek. A korai béke a fegyverszünet legveszedelmesebb formája volna — ismétlik mindegyre a hazafiak a legszívreszólóbb hangon a marnéi csata óta. Azóta, amióta olyan emberek, akiket természetszerűen bolondoknak vagy rossz franciáiknak szoktak tartani, gondolkodni kezdtek arról a kérdésől, vájjon nem lehetne-e véget vetni a háborúnak olyan módon, amely előnyös lennea civilizált társadalomra, ahelyett, hogy hónapokon és talán éveken keresztül folytassák a városok bombázását és fölgyújtását, a termelőesz- közök és az állam pénzügyeinek a pusztításért és százezernyi embert lemészároljanak életük világában. Úgy látszik, hogy ez az ijesztés már elveszítette a hatását: most már azt mondják, hogy a korai béke egyet jelenítene a meghódolással . .. Oh, nagyon jól tudjuk, hogy valóban nem lenne időszerű a békéről beszélni, ha Hervé példáját követve, nemcsaka francia föld fölszabadítását követelnénk a sértő okkupáció alól, amit túl szerény föladatnak tartunk, hanem ezenkívül még Lengyelország, Schleswig dánjainak, Kisázsia görögjeinek és örményeinek, Szíria arabjainak és satöbbinek a fölszabadítását tekintenénk a háború céljának. Ezekneka föladatoknak a teljesítésére a németeket, osztrákokat, a bolgárokat és törökeket — ha addig újabb ellenségek nem csatlakoztak még hozzájuk — lépésről-lépésre kellene kiszoríta- munk a tőlük megszállott területekről Franciaországban, Belgiumban, Oroszországban és Szerbiában. Nagyon jól ismerjük a nyugati harctéren a németektől elfoglalt terület jelentékeny terjedelmét , de sokkal kevésbé tudunk magunknakszámot adni arról, hogy a németek és az osztrákok ez idő szerint 300.000 négyzetkilométert tartanak megszállva Oroszországban; olyan területet, melynek rendkívül kifejlett ipara és 25 milliónyi lakossága van. Csaknem annyi, mint Franciaország lakosságának a kétharmad része. Tegyük föl, hogy végrehajtottuk mindezeket a feladatokat és az ellenséges ország határáig jutottunk. Te akkor sem kell pesszimistának lennünk, hogy belássuk, miszerint még közel sem győztünk le minden nehézséget,ha megmarad az a kívánságunk, hogy a háborút “végig folytassuk, amint. Hervé ezt olyan buzgalommal hirdeti az itthonrekedt “harcosok” kis csapatával. A többi taktikai okokat, nem számítva, már ezeknek a dolgoknaknak a mérlegelése is tökéletesen elegendő lenne arra, hogy észreérítse és a mértékletesség bizonyos érzésére késztesse azokat, akik a legszebb elméletet is csak annyiban fogadják el, amennyiben ez a valósággal számol... A Populaire du Centre nemcsak egyedül áll harcban azzal a szocialista-ellenes szellemmel, amely Franciaországban is még mindig uralkodik a párt széles köreiben. Nevezetesen a vidéki szervezetek és a vidéki sajtó mindegyre jobban magukévá teszik a fönt valótt fölfogást. Fehér rabszolgakereskedők hálójában. Marie Klein, dr. Charles Klein a Bethany templom 235 E. 109 street lelkészének leánya olyan rémregénybe illő módon jutott egy elaljasodott lelkű fehér rabszolgakereskedő karmai közé, hogy elbeszélése még a legedzettebb rendőri riportereket is meghatotta. A sajnálatraméltó teremtest, aki mindössze 18 esztendős, a Bronxban 730 Van Nestave-n levő ház egy bútorozott szobájában találta meg a rendőrség testileg és lelkileg összetörve. A fiatal leány, aki még nemrégen atyja templomában orgonista volt, következőkben mondotta elragédiáját: “Pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg egy magát Vincenzo Neapolitanonak nevező fiatalemberrel,akit behízelgő és udvarias modora miatt azonnal megkedveltem, anynyira, hogy alig pár napi ismeretség után szüleim házához is meghívtam. A fiatalember szüleim bizalmát is teljesen megnyerte és így semmi akadályt sem gördítettek az elé, hogy karácsony estéje előtt vele egy táncmulatságra menjek el. Időközben Neapolitano olyan hatást gyakorolt reám, hogy szüleim pénzét és 400 dollár értékű ékszereit magamhoz véve, megszöktem vele, illetve hittem házassági ígéreteinek és hittem abban, hogy a táncmulatság után azonnal elvesz feleségül. “ Neapoldtano azonban rutul visszaélt bizalmammal és egy Williambridge-ben levő házban rejtett el, ahol elszedte tőlem a pénzt és ékszereket, reám zárta az ajtót és revolverrel a kezében kényszerítettarra, hogy erkölcstelen életet folytatva, pénzt keressekaz ő számára. “Gyalázatosságát betetőzteazzal, hogy több férfi jelenlétében meztelenre vetkőztetett és a szó szoros értelmében elárverezett és barátai egyike 55 dollárért megvásárolt. Ez azember magával cipelt, de a kiáltott izgalmak folytán elvesztettem eszméletemet és nem emlékszem semmire, ami az, után történt velem”. A szerencsétlen leányt a Blackwells Islandon levő kórházba szállították, mert súlyos fertőző betegségben is szenved. Neapolitanot hosszas hajsza után fogta el a rendőrség, tagadja a terhére rótt bűncselekményt, de tekintettel büntetett előéletére, bajt nélkül vizsgálati fogságba helyezték. S EGÉSZ HÉTEN I ^ KAPHATo A STANDEKEN ^ V Az ’’Előre“ Képes Szépirodalmi és V ^ @IOS Tudományos Folyóirat(25Q® | ^ VÁSÁROLJA MEG; KELLEMES 9 ÓRÁKAT SZEREZ MAGÁNAK. 0 |ARA CSAK HÁROM CENT !