Előre, 1916. december (12. évfolyam, 1501-1524. szám)

1916-12-02 / 1501. szám

A jövő CIVILIZA- ** íüSKRiia^SI** T^P"**®'1 TM J0£BlkL '®taaa^ 'Ssaa^^‘. “^.X^F.’KSíff" MINDENT LAT! c ió hirdetője és. «“"«■»'•• HMtl UJ ^Mssmí x yWau%rH:ar..7r:.»» mindent ttjdi H­ARCI ESZKÖZE IAr.a: |fg ggf pl Ya Ug f 222".Síi mindent megírj Mjüd Office: 5 East 3rd öt., JNaw York. Tel.: Orcnard »39« ' " ' ‘" ® MEGJELENIK NAPONTA CITY EDITION VOL. IIIL ÉVFOLYAM. No. 150, NEW YORK, CLEVELAND, CHICAGO, SATURDAY (SZOMBAT),.DECEMBER 2, 1916, ÜGYES SZÁM ÁRA 2 CENT. ..A GÖRÖGORSZÁG HÁBORÚ ELŐTT A NÉMET KANCELLÁR ÚJRA BÉKÉRŐL BESZÉLT BUKARESTÉRT FOLYIK A HARC A GÖRÖG KORMÁNY FEGYVERESEN SZÁNDÉKOZIK ELLENSZEGÜLNI A SZÖVETSÉGESEK ERŐSZAKÁNAK FOURNET FRANCIA TENGERNAGY KIJELEN­TETTE, HOGY MEGSZÁLLJA ATHÉNT ÉS ERŐ­SZAKKAL FOGLALJA LE A GÖRÖG HADSE­REG FEGYVEREIT. Görögország, úgy látszik, vég­leg elhatározta, hogy felhagy ed­digi semleges politikájával­­és fegyveresen szegül ellene az en­tente ha falunak erőszakos barát­ságának. Az atán­i kormány ugyanis jegyzéket intézett a semleges ál­lamokhoz, amelyben fölsorolja, hogy mi minden erőszakosságot kellett eddig elszenvednie Görög­országnak a " Sáti Vezséfi'Sfiktől, a­kik a barátság ürügye alatt tet­tek csapatokat, görög területre. Jegyzéke végén közli a görög kormány a semleges államokkal, hogy most végre még az ön­véde­le­m fegyvereit is el akarják ven­ni a szövetségesek Görögország­tól, ami nem csak lehetetlenné teszi az ország se­ml­eg­ességén­ek megvédelmezését, de a görög nép szuverenitását is mól­ton sérti. Ennek következtében a görög kormány elhatározta, hogy­­a jog­talan követelésekkel szemben a fegyveres védekezés terére lép. Ez tehát­ formális hadüzenet­nek is beillik és a görög kormány azzal adott, nyomatéko­t kijelen­téseinek, "­hogy tegnap elkergette azokat a francia tiszteket, akik eddig a görög távíró és telefon­­vonalak ellenőrzését gyakorolták. Fournet francia tengernagy ezekkel az eseményekkel szem­ben­­hivatalosa­n kijelentette az angol la­ptudósítók előtt, hogy nem volt ugyan szándékában ad­dig görög vért ontatni, de ha másként nem megy, a görög fegy­verek kiszolgáltatását, erőszakkal is végre fogja hajtatni. Erre a célra nem­ csak elégség s katonai ereje van, hanem kellő számú mo­dern ágyúja is. A követelés tel­jesítésében nem tűr halogatást, a legelső intézkedése tehát az lesz, hogy nagy katonai erővel meg­szállja Athént­ és a kikötőket. A görög kormány azonban úgy látszik nem fogja tétlenül bevár­ni ennek a fenyegetésnek a vég­rehajtását, mert a legújabb sze­rint a görög hadsereg sietve hú­zódik minden helyőrségiből a fő­­váro­s felé, magával vive egész felszerelés­ét és raktárkészleteit is.­­Foumnet tengernagynak tehát számolnia kell azzal az eshető­séggel is, hogy Athénbe való út­jában találkozni­­fog az egész gö­rög hadsereggel. Athénből jelentik, hogy Dra­­cos tábornok görög hadügymi­niszter egészségi okokból lemon­dott­ állásáról és helyébe Hazza­­poulos tábornokot, Corfu pa­rancsnokát, nevezte ki Konstan­tin görög király. A helyzet szignatik­ája ebben a pillanatban az, hogy Görögor­szág kormánya, különállóan az egész európai háborútól, önvédel­mi harcot kezdhet az entente ha­talmak erőszakával szemben. A ROMÁNOK FŐVÁROSUK ELŐTT VÉGSŐ KÜZDELEMRE KÉSZÜLNEK. AZ EGYESÜLTEK ÚJ EREDMÉNYEI A TEGNAPI HARCOK FOLYAMÁN TOVÁBBI 3000 HADIFOGOLY ÉS 21 ÁGYÚ KERÜLT AZ EGYE­SÜLTEK KEZÉBE. EREDMÉNYTELEN AZ OROSZ OFFENZIVA. HARCOK A DOBRUDSÁ­BAN. BERLIN, december 1. (Drótnélküli jelentés Sayvil­­len át.) A német hadvezetőség román harctérről szóló utol­só jelentése így hangzik: “József főherceg frontja. Az oroszok, a déli szárnyon pedig a románok eredménytelenül folytatják támadásai­kat a kárpáti front ellen. A Jablonitza szoros és a Kézdi- Vásárhelytől keletre fekvő magaslatok közötti 300 kilo­méteres front rendkívüli heves támadásoknak volt kitéve. Az ellenség azonban e hosszú fronton óriási vér- és muní­ció-pazarlása ellenére sem tudott semmi eredményt elérni. Az egyesültek számos ízben ellentámadásba mentek át és­­visszafoglalták azokat a hadállásokat, amelyeket az előző napon elveszítettek- Smotrec-nél különösen a marburgi vadászok tüntették ki magukat, akik egy tökéletesen sike­rült támadás révén 40 hadifoglyot és két gépfegyvert szál­lítottak be az egyik ellenséges hadállásból. A Mackensen tábornagy frontja, Nyugat-Romániában a főhadseregtől elvágott, román csapatok kétségbeesetten küzdenek, hogy kikerülhetetlen sorsukat elhárítsák. Az üldöző német és osztrák-magyar csapatok tegnap több, mint 300 hadifoglyot ejtettek. “A Kampolung­on és a Pitesti-n keresztül, a folyók völgyén Nyugat-Romániába előnyomuló egyesült hadosz­lopok gazdag zsákmányt ejtettek hadifoglyokban, ágyuk­ban, kocsifélékben és egyéb értékes hadiszerekben. Az Olt völgyén előnyomuló egyesültek számos körzetben el­lenállásra találtak, de az ellenség mindenütt kénytelen volt visszavonulni. Egy román hadosztály előtörése sem tudta megakadályozni az egyesült csapatok előnyomulá­sát. “A Duna-hadsereg heves harcok közben a Niaslov- Niede vasútvonalon is keresztültört már és az Arges-folyó mentén Bukarest felé halad.­­A románok tegnap rendkívül véres veszteségeiken kívül több, mint 2500 embert veszítettek hadifoglyokban és az egyesültek 21 ágyút is zsákmányoltak. A tegnap említett zsákmány ezekbe a számokba nincsen beleértve. “A Dobrudsaban az ellenség támadást intézett a bol­gárok balszárnya ellen. A tömegtámadások az egyesültek tüzelése alatt omlottak össze. A szövetségesek kudarcát az ansfor páncélos automobilok sem tudták elhárítani, a­melyek közül kettőt a tüzérség pusztított el.” TISZA NE KORONÁZZON A magyar ellenzéki pártok egyik klerikális töredéke ál­lítólag azt követeli, hogy Tisza István ne működjék közre IV. Károly megkoronáztatásán, mert protes­táns. Mit mond a hercegprímás. A német ‘‘Kölnischer Zeitung” egy budapesti távirat alapján azt jelenti, hogy a magyar ellenzéki pártok egyik klerikális jellegű töredéke mozgalmat indított ar­ra nézve, hogy lehetetl­enné te­gye Tisza István gróf magyar mi­niszterelnök hivatalos szereplé­sét IV. Károly király megkoro­náztatásán. A mozgalom megindítói azzal indokolják állásfoglalásukat,hogy a koronázá­s -eerlinón­iája tisztára katolikus egyházi jellegű, azt ka­tolikus templomban a hercegprí­más végzi. Tisza István minisz­terelnök azonban protestáns, még pedig ultram­on­tán protestáns, ezen a katolikus egyházi szertar­táson tehát a katolikus herceg­prímásnak nem asszisztálhat. A mozgalom megindítói egyenesen a hercegprímást akarták meg­nyerni tervük számára és minden befolyásukkal azon voltak, hogy a prímást rábírják ez irányban valamilyen hivatalos alkcióra. A Kölnischer Zeitung értesülé­sei szerint azonban a hercegprí­más azt felelte volna, hogy az or­szág legelső közjogi méltóságát nem lehet ennél az állami aktus­nál háttérbe tolni és megtagadta a kívánság teljesítését. (Nem tudjuk, mi igaz a hitből. És nem tudjuk, hogy kik azok a magyar ellenzéki politikusok, kik ennek a mozgalomnak a­z előteré­ben vanna­k, mert a német újság tudósítása nem­­közöl neveket. Nekünk Tisza István személyisé­ge és politikája, mint tudvalevő , egy csöppet sem rokonszen­ves. Azzal sem igen törődünk, ha ő fog asszisztálni azon a bizonyos koronázáson az esztergomi her­cegprímás mellett vagy Zidhy Já­nos gróf, a­ klerikális mágnás. De annyit meg kell állapítanunk ez­zel a hírrel kapcsolatosan, hogy a háború hazafias áldásai között, úgy látszik, megkapta Magyaror­szág a Vallási gyűlölködéseik még hiányzó nemzeti erényét is. Denikve: “győzünk” — hát­rafelé .... ! ------------------­Ferenc József temetése Csütörtökön délután temették el a kapucinusok sírboltjába. WIEN. november 30. Ferenc Józsefet ma délután fél négykor temették. A koporsót az Augusz­­tinusok templomából — ahol hét­fő óta közszemlén volt a tetem —• •s .kapucinusok templomába szál­lították át és a spanyol etikett ál­tal előírt szertartások keretében helyezték nyugalomra. Amerre a menet elhaladt, a há­zakat­ — felsőbb rendeletre — fe­ketébe öltöztetté­k. A temetésen jelen volt­­a­­királyi család min­den tagja, Alfonz spanyol király, Ferdinand bolgár cár, Gusztáv Adolf svéd trónörökös és szám­talan főherceg, herceg és más egyéb méltóságok. ÚJ NÉMET SZOCIALISTA ÚJSÁG, BERLIN, dec. 30. (Londonon át.) Berlinben egy új szocialista lapot indítottak, melynek a “Die Glocke” nevet adták. Az új lap szerkesztői Heinrich Cunowv, Wil­helm Jansson és Adolf Müller. Cu­­nowt úgy ismerik Németország­ban, mint a legképzettebb Marx­isták egyikét. Éveken keresztül Kautskyval együtt munkatársa volt a “Die Neue Zent” című fo­lyóiratnak. Jansson a szakszer­vezetek hivatalos központi közlö­nyének a “Korrespondenzblatt” nevű folyóiratnak volt a szerkesz­tője. Müller a “Muenchener Post” nevű szocialista napilap főszerkesztője volt. NAPTÁR SZELVÉNY. New yorki olvasóink, akik 25 különböző számú szelvényt összegyűjtenek, 25 centért kap­hatják az “Előre” 1917 évi ZSEBNAPTÁRÁT, melynek ára szelvények nélkül 40 cent. A zsebnaptár kapható lesz a Magyar Munkás Otthonban, 351 East 78th sz. és az Előre Kiadóhivatalában, 5 E. 3rd sz. WtT" 1-ső sz. szelvény. "TWI A KANCELLÁR ÚJABB BÉKE­­NYILATKOZATA AZONNALI BÉKE, VAGY HARC VÉGKIMERÜLÉ­­SIG”, EZ A NÉMET KAN­­CELLÁR ULTIMÁTUMA. BERLIN, nov. 30. A német kancellár nyilatkozatot adott Wil­liam Bayard Hale-nek, a New York American című amerikai lap tudósítójának, akit különben kitüntető magánkihallgatáson is fogadott. Beth­marin-Hol­lweg nyilatkoza­tának lényege a következő: “Németország készen áll, hogy a világbékét helyreállítsa és fen­­tartsa. A korszakalkotó eseményt mi pendítettük meg. Holnap ter­jesztjük a Reichstag elé a törvény­javaslatot, mely a birodalom szol­gálatába állít minden munkabíró­­ férfit 17 és 60 év között. Azt hi­szem, hogy még soha sem mozgó­sították egyetlen nemzet energiá­ját oly széles alapon, de a német nép szilárdan el van tökélve, hogy végigküzdi ezt a háborút és mi e szándék keresztülvitelére az egy­séges nemzet egész erejét létbe vetjük. Eme óriási elhatározást, melynek eredménye oly bizonyos azonban nem szabad úgy magya­rázni, mintha az november hó - én mondott beszédemnek vissza­vonása volna, vagy ellentétben állna ama érzelmekkel, melyeket a német kormány és nemzet nevé­ben egy év óta kifejeztek. — Újból és újból kijelentettük — folytatta tovább a kancellár —, hogy hajlandók vagyunk a bé­ketárgyalásokra, de kijelentésünk­re soha visszhang nem jött. Sőt sok helyen ezt gyengeségünkkel és félelmünkkel magyarázták. A lefolyt év eseményei eléggé bizo­nyítják, hogy nem a félelem és gyengeség mondatta velünk el azt, amit mondottunk és a követk­­kező 12 hónap eseményei igazolni fogják, hogy ha még mindig ra­gaszkodunk­ ama elhatározásunk­hoz, miszerint hajlandók volnánk a viaskodásnak véget vetni, azt nem félelemből tesszük, hanem humánus érzésből. Persze ha el­lenségeink csökönyösek maradnak és reménytelen kísérletük folyta­tását határozzák el, részünkre sem marad más hátra, mint foly­tatni a harcot, de ők azután drá­gán fizetik meg az árát. A német néplélek határozott és megingat­hatatlan. A mi erős vonalunkon megtörik minden támadás. Semmi sem ijeszt meg bennünket. Hol­nap kezdjük meg — fejezte be szavait a kancellár — a hatalmas védelmi munkát. És bár a német nép elhatározása, hogy ezt a har­cot nemzeti egységünk és hivatá­sunk érdekében bármeddig foly­tassa, napról-napra erősebb és ha­tározottabb lesz, mégis a múltban és a jelenben is vagyunk az, hogy a béke áldásaiban részesüljünk, mihelyt azt lehetővé teszik szá­munkra. ’ ’ # Természetesen ez a­­békenyilat­­kozat­ sem őszinte és csak annyi értéke van, mint a többinek, me­lyek már eddig elhangzottak. Sem az angol, sem a német uralkodó­osztály nem akar olyan békét, a­melynek feltételeit mindkettőjük aláírná, így a háború tovább fog folyni mindaddig, amíg csak az uralkodó osztályok ettől remélnek valamit. Ezek a­­béke-n­yilatkoza­­tok csak közfogyasztásra vannak szánva. Krupp­ék osztozkodnak BERLIN, dec. 1. (Londonon át) A Krupp ágyú­gyár részvé­nyesei 12 százalékos osztalékot kaptak. Ugyanennyi volt az osz­talék a múlt évben is. Az igazga­tóság azonban most visszatart 6 százalékot, amelyet 10 éves köl­csön gyanánt vesz fel a­­részvénye­sektől. Ezt az összeget beruházá­sokra fordítják, melyeket az újabb nagy rendelések tettek szük­ségessé. Az igazgatóság jelentése szerint a hálború illeték jelenté­kenyen megrövidíti a részvénye­sek osztalékát. ------------------­ SIEGEL ISMÉT BEZÁRTA AZ ÜZLETÉT. Henry Siegel bankár és nagyke­reskedő, aki hamis­­bukás vétségé­ért börtönbüntetést szenvedett, de kiszabadulása után új depart­ment s­ teret nyitott, most ismét bezárta üzletét. Természetesen ennek az ügynek is a bíróság előtt lesz a folytatása, amennyiben az új üzletet is részvényes alapra fektette és a részvények legna­gyobb részét forgalomba hozta. Siegel azt­ állítja, hogy a háztulaj­donos nem javíttatta ki az üzlet előtt felbontott járdát, ennek kö-­ vetkeztélben a közönség nem tu­­j­dott a bejáratokhoz jutni és igy kénytelen volt bezárni. Most a részvényesek Siegelt, Siegel pedig a háziurat pih­li. ------,—o--------­ NAGY A SZEGÉNYSÉG CHICAGÓBAN. GHIGAGO, Hr. dec. 1. Thanks­giving Day napján Chicagóban rendkívül sok szegény vette igény­be a jótékonysági intézetek által adott ingyen eibédéket. Csupán a Cathedral Mission helyiségében 300 olyan egyén jelentkezett, akik nem voltak képesek ebédet­­sze­rezni maguknak. Ezt az ebédet állítólag “Lucky Baldwin”, evangélista pap fizette, aki nyolc évvel ezelőtt maga is az ebédet­ ké­rők között volt. Azóta azonban az evangélium hirdetéséből olyan vagyonra tett szert, hogy mod ő vendégelhet meg 800 embert. HADIÁLLAPOT BUKAREST­BEN. KAMPOLUNG ELESTE ÚJABB RENDKÍVÜL SÚLYOS CSAPÁST JELENT ROMÁNIÁRA. A ROMÁN FŐVÁROS ELŐTT MINDKÉT FÉL DÖNTŐ HARCRA KÉSZÜL LONDON, december 1. Az itteni katonai szakértők beismerik azt, hogy a “német veszedelem” Bukarest köz­vetlen közelében van már és hogy ezáltal egész Románia helyzete rendkívül súlyosra fordult. A gazdag román olajföldek szélén fekvő Kampolung — amelyet a románok heteken keresztül kétségbeesetten védelmeztek, — Fal­­kenhayn csapatainak a kezébe került és ezzel Romániát ujabb, igen súlyos csapás érte. Az egyesültek e körzetben álló hadseregei előtt a Törcsvári szoroson keresztül most már nyitva áll az út Nyugat-Románia síksága felé. Fal­­kenhavn előnyomuló hadserege ezenkívül a Prahova­­völgyben küzdő román csapatok hátsó összekötő vonalait is átvágással fenyegeti. Mackensen tábornagy Duna-hadserege eközben elfog­lalta a Giurgiu és Bukarest között félúton, a román fővá­rostól 36 mértföldnyire délre fekvő Comana-t. Ezek az egyesü­lt csapatok most Bukarest külső erődövéhez köze­lednek. A románok minden valószínűség szerint rendkívül

Next