Előre, 1917. január (13. évfolyam, 1525-1550. szám)

1917-01-01 / 1525. szám

■---------------------------------- ** -wmmmmmm. A JÖVŐ CIVILIZA- ** SRE5SI«' AAI. a r W MINDENT LAT! I CIÓ HIRDETŐJE ÉS ^ 1 .. „o. ipH Él WhoF* i XX MINDENT TUD! ; H A R C I ESZKÖZE Egy honapra . . ..v.­­:«« | g|| !*§! 11! Pl ^ ij I HU' mindent megirt jj Mam Office: 5 Bast 3rd Öt., New York. Tel.: Orchard 8391 JSL ÜL SKKBRtBMBf MEGJELENIK NAPONT/, <TP\T EDITION g| - ■ ■ ** 1 ■«'■■( • ■ — ■ ~ zrzrr... . — • *•* 1 "1 *~""■■■ ■■—■ ■■" ■ * ■*■ ■*■ ■'■■■;■ ■ .■ ■ ■■ ■ ■ ■■ ■■■ ■ ■1 ■ * 1 — -' - — ^_ _ ~i. — ... '*,\%7irüjr^38S5MKSSBSBS5LmiuSBLTS^í^^*^^111' 1 ... VOL. XIII. KV LOPVA M. No. 1525. NEW YORK, CLEVELAND, CHICAGO. MONDAY (HÉTFŐ), JANUARY 1, 1917. EGYES S/,.\.J ÁRA 2 CENT... —— ' " .................................................. .......................... ~~ V " ' ■ - ■ V (Tmiu-) ä mm _______________ LONDON NEM BEKÜL WILSON ISMERI A NÉMET FELTÉTELEKET ZIMMERMANN NÉMET KÜLÜGYMINISZTER KÖZÖLTE GERARD NAGYKÖVETTEL A NÉMET BÉKEFELTÉTE­LEKET, AKI AZOKAT TITKOSAN MEGTÁVIRATOZTA WASHINGTONBA. BÉKE MINDEN ÁRON. MIT MOND KÁROLY KIRÁLY. A FRANCIA VÁLASZ ÉLES, DE NEM ELUTASÍTÓ. Washingtonból jelentik, hogy a kü­lgyi hivatal tegnapelőtt, pén­teken, Gerard berlini amerikai nagykövettől egy terjedelmes tit­­kosjegyű táviratot kapott. A táv­iratot Gerard nagykövet közvet­lenül azután a hosszú tanácskozás után adta föl, amelyet Zimmer­­m­ann német külügyminiszterrel és ugyanazon a napon magával a csá­szár­ral f­o­l­y­t­a­t­o­tt. Gerard nagykövet titkos­­jelen­tésének tartalma felől a washing­toni külügyi hivatalból termé­szetszerűleg nem adtak ki infor­mációkat, mert az amerikai kor­mány a békére vonatkozó összes értesüléseit a legszigorúbb disz­kré­óval kezdi. Berns­torff né­met nagykövet tegnapi kijelenté­se után azonban teljes határozott­sággal föl leh­et tételezni, hogy Gerard nagykövet jelentése a részletes német békeföltételeket tartalmazza A washingtoni német nagykö­vet ugyanis, mint már azt tegna­pi tudósításunkban közöltük, ki­jelentette a sajtó képviselői előtt hogy a részletes német békefölté­telek immár Wilson elnök birto­kában vannak. Szigorú titoktartás. A német békeföltételeket azon­ban az amerikai kormány, mint föntebb már említettük, a legszi­gorúbb titokként közett és azok­ra nézve a szövetséges hatalmak­nak sem fog adni semmi tájékoz­tatást mindaddig, míg hasonló részletességgel az entente feltéte­leit hivatalosan nem ismeri. Erre a jövő hét közepe előtt nem igen van kilátás. A szövetségesek vá­laszjegyzéke készen van ugyan­­már, de annak elküldését az egyes kormányok fogják végezni az amerikai vagy a többi semleges követségek révén. Ebbe pedig még egy pár nap föltétlenül bele­telik. Az összes válaszjegyzékek be­érkezte előtt tehát­ az amerikai kormány a legszigorúbb titoktar­­j­tást fogja megőrizni a német föl­tételek, tárgyában, nehogy alkal­mat adjon a szövetségeseknek válaszukat a német feltételek hatása alatt, szabni meg. Az­ ame­rikai kormány tudniillik a had­viselő felek teljesen­ befolyásolat­­lan, objektív véleményét akarja megismerni, hogy további lépé­seit ezek szerint irányítsa. Az entente válasza. Londoni jelentések szerint a szövetséges hatalmak válasza na­gyon hosszú lesz, mert föl lesz­nek sorolva bennük mindazok a bűnök ,amelyekkel Németorszg s a központi hatalmak az entente véleménye szerint, az európai há­borút fölidézték. Az orosz és a­­ francia kormány ugyan azt ki­í­vánta, hogy a válasz­jegyzék rö­viden elu­tasító legyen, de vég­eredményben győzött az angol álláspont, amely az volt, hogy­­ nem szabad a semleges államok rokonszenvét merev elutasítással kockáztatni. A válaszjegyzék tehát kimerí­tően preeszírozni fogja az­ enten­te követeléseit és nagyon keserű kritikában fogja részesíteni Né­metországot. Emellett azonban­­ meg lesz az a kívánatos tulajdon­­­sága a v­álasznak, hogy a további­­ eszmecserék útját nem vágja el. Az angol kormány köreiben az a meggyőződés, hogy a válaszjegy­zék Washingtonban megelége­dést fog kelteni. A német válasz elküldését rögtön nyomon követi a Wilson elnök béke­telyzékére adandó válasz elküldése is, ame­lyik terjedelemben sokkal rövi­­debb lesz az előző jegyzéknél, hangjában azonban annál udva­riasa­bb. Béketárgyalás minden áron. A Wilson elnöknek adandó en­­tente-válasz természetesen szin­tén nem fogja útját vágni a to­vábbi kísérleteknek, mert az logi­kai ellentéteket jelentene az elő­ző jegyzékkel szemben. Washing­tonban tehát a legbiztatóbb re­ményekkel várják az entente jegyzékeinek beérkeztét. Erre a reménységre pedig annál komo­lyabb alap van, mert a washing­toni külügyi hivatal bizalmas ér­tesülései szerint Németország a szövetségeseknek bármily felté­teleit kész megfontolás alá ven­ni és arra egy formális béketár­gyaláson ellen ja­vaslatokat tenni. Németország szándéka ugyanis a békekonferencia kiküldetését minden áron lehetővé tenni, mert a konferencia szövetséges megbí­zottai elé olyan javaslatokat ter­jeszthet, amelyek a német kor­mány véleménye szerint, fölt­ét­­­enül alanyai lehetnek az entente által is követelt tartós békének. Ez azonban egyáltalán nem je­lenti azt, hogy Németország kész egy megalázó békét is elfogadni. E tekintetben ma nagyon világos félhivatalos tájékoztatások jön­nek Berlinből, válaszul azokra a túlzó követelésekre, melyeket lon­doni lapok kolportáltak. Amiről nem lehet beszélni. Ezek a félhivatalos berlini je­lentések kategorikusan ,megmond­ják ugyanis, hogy Elsass-Lotha­­ringia kiadatásáról és a német gyarmatok elvételéről éppen oly kevéssé lehet, majd beszélni a béketárgyalásokon, mint arról, hogy Erdély a románoké, Kon­stantinápoly pedig az oroszoké legyen. Ha pedig Angliának eszé­be jutna német belü­gyekbe árta­nia magát, akkor a szövetségesek is előhozakodnak majd India, Ír­ország és Egyiptom függetlensé­gének kérdésével. Nem hivatalos közlemények el­lenben jólértesültnek látszó né­met források úgy is emlegetik már, hogy Egyiptom birtoklását a török porta föltétlenül, szóvá fogja tenni a békeértekezleten, a Szuez-csatorna nemzetközi jelle­gével együtt. Ezeknek a híreknek a közzé­tételében félre nem ismerhető az a szándék, hogy az entente hatal­makat követeléseik megfogalma­zásában józan mérséklésre int­sék. Ezt a célt szolgálja, úgy lát­szik, az a nyilatkozat is, amelyet Károly magyar király és osztrák­­császár Andrássy Gyulával való beszélgetésének során ugyan, de határozottan a nagy nyilvánosság számára tett. Budapestem. Mit mond Károly király. Az osztrák-magyar monarchia új uralkodója ugyanis a követke­­(Folytatás a 3-ik oldalon.) IV. KÁROLYT MEGKORONÁZTÁK Nagy fénnyel és óriási tömegek jelenlétében megtörtént Budán a koronázás. Tisza István, és Csernoch János prímás végez­ték a koronázás aktusát. Nagyon szűkszavú rövid táv­iratok jelentik Budapestről, hogy tegnap, november ham­incadikán reggel kilenc órakor, a budavári Mátyás­ templomban megtörtént IV. Károly­­magyar király koro­názási szertartása. A koronázási aktus, ragyogó udvari pompa és fényes felvonulá­sok közepette ment végbe. A szí­nes látványosságot százezernyi tömegek nézték végig, mert a tiszta téli idő is kedvezett az ün­nepségeknek. Magát a koronázás tényét, semmi incidens nem zavar­ta. Tisza István miniszterelnök és Csernoch János hercegprímás a régi ceremóniák betartásával a királynő vállához érintették a ko­ronát, azután­­pedig a király fejé­re tették a régi aranyékszert, aki­nek a nehéz diadémot csaknem egész nap viselnie kellett. A koronázási szertartás után, IV. Károly király teljes uralko­dói díszben lóhátra ült, és hófehér paripáján fellovagolt az előre el­készített koronázási dombra, ahol kivonta nehéz, régi pallosát, és a hagyományos eskilminta elmondá­sa mellett, megtette kardjával a négy vágást, annak jeléül, hog­y az ország területét minden kívül­ről jövő ellenséggel szemben­­meg fogja védelmezni. Ez a formaság a koronázási szértartás befejezé­se. Ennek megtörténte után a ki­rály visszalovagolt a várba, ahol nagy udvari fogadás és ünnepély volt. A koronázási ünnepségen az összes szövetséges uralkodók hiva­talosan képviseltették magukat, Bécsből pedig leutaztak Buda­pestre, az összes semleges államok diplomáciai képviselői, hogy kor­mányaik nevében, a koronázási szertartáson jelen legyenek. A budapesti lapok­­külön kiadások­ban jelentek meg tegnap, az ün­nepség összes legapróbb részleteit közölve. E részletek felől azonban, lapunk zártáig nem ér­kezett az amerikai sajtó számá­ra semmi. Még IV. Károly trón­foglaló beszédjének kivonata sem. --------------------~ A hirdető sohasem tudhatja meg hogy van-e eredménye az Előr-' ben 'elhelyezett hirdetésének, ha olvasóink bevásárlásaik alkalmá­val nem hivatkoznak az Előrére. WILSON A VASUTASOK SZTRÁJKJA ELLEN Wilson elnök fölkérte Newlands szenátort, hogy a vasúti alkal­mazottak sztrájkjának meg­akadályozására sürgős törvény­­javaslatot hozzanak. WASHINGTON, dec­. Dl. Wil­son elnök tegnap délután várat­lan­ul fölkereste Newlands szená­tort a szenátus irodájában és föl­hívta, hogy sürgősen szavazzák­­ meg azt a törvényjavaslatot, a­mely a vasúti alkalmazottak ré­szére kötelezővé teszi az egyezte­tést, mielőtt sztrájkba mennének .Beavatott körök állítása sze­rint ennek a törvénynek a szöve-'•­ge már készen van és csak am vártak, hogy a vasúti brother homlok milyen lépésre határoz­zák el magukat a vasúttársasá­gokkal folytatott eredménytelen tárgyalásaik után. Wilsois elnököt, ert­e a hirtelen lépésre azt késztette, hogy a bro­therhoodok tegnap ismét a szer­vezeteik tagsága elé vitték a dol­got. A pénteki eredménytelen tár­gyalások után ugyanis a brother homlok vezetői a vasúti alkalma­zottakat felhívták, hogy ismét szavazatukkal döntsék el az álta­lános sztrájk kérdését. A munkásbarát álcája alá búj­tatott Wilson elnököt annyira megijesztette az általános sztrájk­ra való szavazás, hogy a rendesi formák megkerülésével, a sztráj­­­kot eltiltó törvény meghozását kérte. Az elnök e lépéséről senki sem tudott. Még Tumultyt, az elnöki­ titkárt, sem avatta bele a dolog­ba. Egyedül telefonált Newlands szenátornak, akivel a találkozás­ra vonatkozólag állapodott meg Az államközi közlekedésre vo­natkozólag már van egy törvény, amelyet­ Welands-féle törvénynek neveznek. Wilson most azt akar­ja, hogy ehhez a törvényhez csa­tolják hozzá a sztrájkot eltiltó szakaszt. Ennek a törvénynek a terveze­tét a szövets­égi kormány három megbízottja készítette. Leglénye­gesebb része az, amelyben bűn­cselekménynek minősíti a sztráj­kot, ha azt az egyeztetés ideje vagy annak befejezésétől számí­tott harminc napon belül mond­ják ki. A törvény ugyanis har­minc napot szab az egyeztető bíróságnak arra, hogy ítéletet­­ mondjanak a tárgyalások befeje-' j zése után. ------------------­AZ ÉLELMISZEREK DRÁGASÁGÁNAK­ OKAI. WASHINGTON, dec. 31. Akik az élelmiszerek árainak rohamos emelkedésén csodálkoznak, azok jól teszik, ha figyelemmel kísérik az exportálásról szóló hivatalos jelentéseket. A Bureau of For­eign­e and Demostiee Commerce ■most­­kiadott jelentése szerint no­vember hóban annyi búzát és lisz­tet szállítottak ki­ az Egyesült Államokból, amennyiből 1261 millió kenyeret lehetett volna süt­ni. Ez a kenyér — mennyire elég lett volna az Egyesült Államok összes népének egy hónapra. Red­­field kereskedelemügyi miniszter azonban beismeri, hogy ez a jelen­tés nem teljes, mert csak a leg­­f­­ontosabb helyekről szól. Ez a szám jóval meg fog nőni, mikorra az összes jelentések beérkeznek. November hónapban a háborús országok részére 11.208.038 bushel huzat vásároltak. Emellett az­on­­ban még 1.030.131 hordó lisztet is exportáltak, minden hordóban 196 font lisztet kell értenünk. H Ha­­ a búzát is lisztté számítjuk át,­­ akkor a novemberi kivitel nem kevesebb, mint 824.203.000 font­­ lisztet tett ki. Mialatt a háborús­­ országok részére ezt a nagym­eny­­­­nyiségű­ búzát és lisztet összevá­sárolták, a kenyér árai ország­szerte emelkedtek. i-----—o——-— TISZA MÉGIS MENNI FOG ______ .­­ A budapesti lapok ismét Tisza István közeli távozását jósol­ják. Apponyi, Andrássy és Khuen-Héderváry kihallgatá­son a királynál. Tisza utódja állítólag Zichy János gróf lesz. Berlinből jelentik, hogy a ma meg­jelent budapesti lapok ismét Tisza István gróf magyar miniszterel­nök távozásának kérdésével fog­lalkoznak, s a lapok legnagyobb része egészen küszöbön álló do­lognak mondja Tisza gróf távo­zását. Pár nappal ezelőtt már fölme­rült Tisza közeli távozásának hi­re a magyar sajtó ellenzéki részé­ben, de a hirt akkor kormány­­párti részről hivatalosan megcá­folták. Most újra jelentkezik a hir, de ezúttal sokkal konkrétebb formában. Okoz rá az a körül­mény szolgáltatott, hogy IV. Ká­roly király, budapesti tartózko­dásának legelső napján, gróf Ap­­ponyit, gróf Andrássy Gyulát, és gróf Kilmen-l­éderváryt magán­kihallgatáson fogadta a budavári palotában. Ebből a budapesti sajtó azt kö­vetkezteti, hogy Tisza István ha­talmas befolyása az­ új uralkodó trónraléptével megingott, s Ká-­­­roly király bizalma az ellenzéki­­ politikusok felé fordult. A hírt közlő lapok befejezett dolognak jelentik, hogy Károly király ko­alíciós kabinet alakítására ad megbízatást valamelyik ellenzéki államférfiunak. Tisza István leg­valószínűbb utódjaként, gróf Zichy Jánost emlegetik. Zichy gróf nem tartozik ugyan ma már a néppárt kötelékébe, de szemé­lyével kétségtelenül, az ultramon­­tán elemek kerülnek hatalomra Magyarországon,, mert a Zichy család­ tagjai, mindig legfőbb fe­jei voltak az egyházi reakciónak. I­n tehát igaz a budapesti újsá­gok hite, akkor ez a királyi vá­lasztás aligha nagyon szerencsés ötlet. Magyarországnak éppen csak arra van szüksége még, hogy a háborún­­kívül, az ultramontán uralommal is megajándékozzák Bécsből. Régi dolog hogy az olvasókö­zönség nem tudja megfizetni a lap előállítási költségeinek az árát, ha csak előfizeti, vagy megveszi a lapot. Az újságok főjövedelmét a hirdetések teszik, lapját, tehát csak akkor részesíti hathatós tá­mogatásban, ha hirdetőinél vásá­rol és megemlíti a lap nevét. A KÖZPONTI HATALMAK CSAPATAI TOVÁBB FOLYTATJÁK GYŐZELMES ELŐNYOMULÁSUKAT ROMÁNIÁBAN. Az oroszok lépésről-lépésre visszavonulnak.­­ A központi hatalmak hadereje 200 mérföldnyire van Odeszától, a fontos feketengeri orosz kikötőtől. Újabb 4400 orosz­román fogoly. OSZTRÁK MAGYAR HIVATALOS JELENTÉS A ROMÁN HARCTÉRRŐL. A monarchia hadvezetősége a román harctérről hiva­talosa­n ezeket jelenti: BÉCS, december 30. “ Rimáik Saraitól északra és északkeletre Falkenhayn tábornok seregei a lehető leg­nagyobb gyorsasággal nyomulnak előre. Az ellenség meg­erősített állásait, egyiket a másik után rohammal veszi­k be. Az ellenséges hadak nem képesek eredményes ellen­­­állást tanúsítani előnyomuló csapatainkkal szemben s ha­bár itt-ott szívósan védelmezik állásaikat s gyakori ellen­­támadásokba mennek át, az egész vonalon visszavonulás­ra kényszerítjük őket. Delmensingen tábornok osztrák-magyar és bajor se­regei megütköztek az ellenséggel és erős harc után súlyos veszteséget okozva, visszavonulásra kényszerítették. Ludwig Goldinger altábornagy Bedülései előtt megütkö­zött az­­ellenséggel. József főherceg frontja: ‘‘Csapataink a felső Zaba­la, Narava és Futna völgyében Sarva körül és Sósmezőtől északnyugatra, megtámadták az ellenséget és több hadál­lást rohammal vettek be. A tegnapi ütközetben Oláhországban és a Fokshani­­tól nyugatra eső hegyekben több mint 3000 foglyot ejtet­tünk, hat ágyút és busz gépfegyvert zsákmányoltunk. Az osztrák-magyar repülő­osztag december 27-én Onesci vasútállomást bombázta, ahol nagyszámú ellensé­ges haderő volt összevonva. A repülők bombái számos épületet felgyújtottak. Az orosz hadsereg zöme a Serd­li folyó irányában vo­nul vissza. Egymás után adják fel rendkívüli módon megerősített állásaikat s nyomukban az elesett orosz kato­nák tetemei borítják a harcmezőket és sáncárkaikat.” A TENGER­­HÁBORÚRÓL NÉMET HIVATALOS JELENTÉS, BERLIN, december 31. A német szubmarinok no­vember hónapban 191 hajót sü­lyesztettek el. Ezek között 138 ellenséges és 53 semleges hajó volt. BERLIN, december 31. (Sayvillei szikra.) Szubma­­r­injaink november hónap folyamán 191 kereskedelmi szál­lító hajót sü­lyesztettek, összesen 408 ezer tonnatartalom­mal. Ezek közül 244 ezer tonnatartalom angol hajókra esik, azonkívül elsü­lyesztettünk 53 semleges hajót is, me­lyek az ellenség számára hadi­sugárut szállítottak. Ezek tonnartalma 94 ezer tonnára tehető. A többi 70 ezer ton­natartalomra becsült kereskedelmi hajókat az angolok szövetséges államai veszítették el. “A háború kezdete óta szubmarinjaink 3.636.500 ton­na súlyú kereskedelmi hajót sü­lyesztettek el; ezekből az angolokra 794.500 tonna súly esett. E NÉMET HIVATALOS JELENTÉS A ROMÁN HARCTÉRRŐL. A legfelsőbb német hadvezetőség a románok elleni harcokról hivatalosan a következőket jelenti: BERLIN, december 30. (Sarvillei szikra.) József fő­herceg frontja: “A hóval borított Erdős-Kárpátokban a német lövészezred kitűnő felderítő munkát végzett. Az erdélyi határon a hegyek közt tovább folytat előnyi mintájunkat. Német és osztrák csapatok is megtámadták a jól megerősített ellenséges hadállás, melyeket az ellenség szívós védelmezése és számtalan ellentámadása dacára is hatalmunkba kerítettük. A­zok folyamán­­150 orosz foglyot és 7 gépfegyvert zsúl nyeltünk.” Mackensen tábornok hadseregcsoportja: „Mi­ mes csapataink az egész fronton üldözik az ellensé mely az erdélyi hegyektől a Dunáig terjedő egész von v­issza vonulásban van. Viri­ul és Sutesti városai északeletre nagy csata van folyamatban,melynek voma egészen Bazany és Sloboziá­ig terjed, amely körü­lbelü­l fél­úton van Rimnik Sarat és Plavnechti között.

Next