Előre, 1918. március (14. évfolyam, 1888-1913. szám)

1918-03-01 / 1888. szám

Idbugnrlan Daily Nens««»» I'akllatactl Daily Kxcept Sunday WuKlrtlldamiayek **ü«t .<£0031^ 441 ' i «■ «• »/« rmwr Biirrat Money *•"•** !Ww %ork • Orderen vniey pedfx pnplr ^.TRADES 1,LolCOUNCli fr M AH I I V \ l.ASSITS £'*■. ppnehen »iadlir aJAbIo!« Jonepk 1.. «uitar, Tw», levélben fcttldemUb ",-*J£¥bnk CJ3>^ 1 bni-le» Aar* u, Sec’ry SAMUEL GOMPERS True translation filed with the Post- master of New Turk on February- 28 1918, as required hv the Act of OetonerS. 1917. Samuel Gomrpers, az American Federation of Labor diktátora, az amerikai szakszervezeteket kizárta a m­in­­kásság nemzetközi gyülekezetéből. A londoni jelentésekből, amelyek szerint az A ment­an Federation of Labor megtagadta az antant­közi konfe­rencián való közreműködést, nem lehet egyébre következ­tetni. Az amerikai szocialista párt ama törekvéseit, hogy kábel táv­irat útján érintkezésbe lépjen a londoni konferenciával és oda delegátusokat küldjön, a cenzor akadályozta meg. Esze­rint az amerikai munkásságot a londoni konferencián nem képviselték. Arthur Henderson, az angol háborús kabinet volt tárcanélkü­li minisztere, a konferencia megnyitása alkal­mával egy Gomperstől érkezett táviratot olvasott fel, a­mely ellen a cenzornak nem volt kifogása. Gompers azt írta a táviratban, hogy az American Federation of La­bor azért nem vehet részt sem azon, sem más konferen­cián, mert azt hiszi, hogy a konferenciát német befolyás­­ sugalmazta. Gompers távirata oly nagy felháborodást keltett, hogy Angliában Gompers kísérletet­ tett a kimagyarázás­­ra, de a kábeltávirat tartalma annyira félreérthetetlen volt, hogy nem engedett meg semmiféle helyreigazítást. A távirat egyik szakasza pl. ezt mondta: “Mindenkit figyelmeztetünk arra, hogy ha a konferencián bárki is jelentkezne, mint az amerikai munkásság képviselője, az önhatalmúlag jár el és nem képviseli az amerikai munkásságot.’­ Ez a szocialisták amdcsapása akart lenni, arra az­­esetre, ha véletlenül sikerült volna delegátust átküldeni a konferenciára. A tényállás kiderítése végett, a konferencia elhatá­rozta, hogy delegációt küld az Egyesült Államokba. Re­méljük, hogy a szocialista pártnak sikerülni fog a delegá­cióval érintkezésbe lépni és megértetni vele, hogy Gom­pers nemcsak az amerikai radikális munkásságot nem képviseli, hanem még azokat a reakciós szakszervezete­ket sem, amelyeket az említett kábeltávirat elküldése előtt meg sem kérdezett. + A SZOCIALISTA NŐK ÉS AZ IDŐKÖZI VÁLASZTÁSOK True translation filed with the Pos; master of New York on February 28. 1918, as required by the Act of October 6. 1917. A jövő héten New Yorkban kongresszusi képviselő­választások lesznek és már m­a megkezdődtek a szokás­o­s előmunkálatok az irányban, hogy a szavazókat tíz urna elé hoznák. Az idén a feladat sokkal nehezebb, mert a női szavazóikat is az urna elé kell hozni. A “New York Times”, úgy látszik, nem kevéssé van emiatt megijedve, mert különben nem írná a vezető olda­lon a következőket: “Valamennyi szocialista*szavazni fog és abból, hogy oly ke­vés nő regisztrált, nagyon valószínű, hogy a szocialista szava­zatok aránya lényegesen emelkedni fog. Ugyanannyi demokra­ta és republikánus nő van ezekben a kerületekben, mint férfi, de a legnagyobb részük nem regisztrált és így nem is szavaz­hat. A női szocialista szavazatok száma nem lesz arányban a női választók számával. Mindez nem lenne baj, ha a szocialis­ta jelöltek csakis ebben a minőségükben szerepelnének, de mi­után ezek a jelöltek egyúttal a háborút is ellenzik, oda fogják majd magyarázni a nagyszámú szocialista szavazatot, mintha New York m­ár megunta volna a háborút, és ez eszközt fog ad­ni a német propaganda kezébe.” Hát hogy akar ezen a “Times” változtatni? Ha a nem szocialista nők nem regisztráltak, az csak annak bizonyítéka, hogy a legkevésbé sem érdekli őket a hábo­rú, nem törődnek sem azzal, sem pedig más politikai kér­désekkel. Fölösleges fáradtság volna azt tagadásba venni, hogy a szocialista jelöltek programja nem más, mint a háború ellenzése, és ez az oka annak, hogy mi ezt nem vesszük most tagadásba. A novemberi választások alkalmával ugyanezt hirdette a “Times”, ugyanezt állította a győz­tes Hylan demokrata párti jelöltről, aki a “Times” ellen­­tése dacára is győzött. A választás után következő na­­­pon hallgatólag elejtette ezt a vádat. De ha volt valami igazság ebben a gyanúsításban, akkor azok a demokrata nők, akik nem regisztráltak, szintén a háború ellenségei, noha a “Times” azt remélte, hogy a háború folytatása ér­dekében fognak szavazni. A tény az, hogy a legtöbb szocialista nő regisztrált. Miután a szocialisták a legintelligensebbek, ez másképp --„a. S­toEl nem is történhetett. A­ szocialisták érmék tudatában vol­tak minden másoktól eltekintve, — a női választói jog­nak hívei, épp úgy amint a “Times” ezért is ellenezte azt. Mi ezt soha nem titkoltuk és ma sem titkoljuk. És azért — bár egész más okokból, mint a ‘“Limes” — mégis sajnáljuk, hogy a többi nő nem regisztrált. Az a tény, hogy nagyon sok nő nem törődik a politikával és ezért nem veszi magának a fáradságot, hogy regisztráljon, más viszonyok között a “Times” abbeli álláspontját támogat­ná, hogy a nőknek nem kell a szavazati jog. De ma a “Times” nem meri ezt az argumentumot felhozni és csak azon siránkozik, hogy nem törődnek a politikával. A “Times” nem szereti az intelligens embereket legyenek azok akár férfiak, akár nők. Nem szeret mást, mint szavazó-barmokat, mert úgy a “Times”, mint a töb­bi polgári lap csak a tömegek ostobaságára alapít­hatják létezésüket. A “Times” joggal fél az intelligenciától. Az a szavazó, akit az urnák elé kell cipelni és aki tudatlansá­gában önként nem megy az urnák elé, az a szavazó, aki . * a­z | megfelel a “Times” ízlésének. A baj csak az, hogy néha ha­jjal jár az ily szavazók leszállítása. De soha egy szocia­lista nőnek nem volt szüksége arra, hogy a “Gall”, a “Volkszeitung”, vagy az “Előre” beletuszkolja a regisz­trálási fülkékbe. A négy kongresszusi képviselő megválasztása vajmi csekély befolyással lesz a háború sorsára. Azt azonban re­méljük, hogy a “Times”-nek nem igen lesz oka a­­jövő­ben hasonló panaszra. Szeretnék, hogy az általa támoga­tott politikusok épp oly kitartással igyekezzenek a női szavazókat megszerezni, mint amilyen kitartással a férfi­­szavazókat terelik az akolba. Meg vagyunk arról győ­ződve, hogy a női szavazók tömege nem fogja azt akarni, amit a “Times” akar. H­a mégis azt akarnák, akkor ez­zel bebizonyítanák azt, hogy helyes volt a “Times”-nek az a véleménye, hogy a nők a szavazati jogra még nem elég érettek. 1917 DECEMBER 21 A VÁLASZTÓJOGI JAVASLAT BETERJESZTÉSE. -­ (A budapesti “Népszava” 1917 december 21-iki számából.) Elkövetkezett az 1917. év december havának 21. napja. A kép­viselőház elnöke a lapokban nyilatkozott, hogy az ülést délután pont 4 órakor megnyitja. A folyosók már 4 óra előtt élénkek, zajo­sak voltak­­ a baloldalon, de annál csendesebbek a jobboldalon és a két közérten, ahol a munkaspártiak tanyáznak. Négy óra után né­hány perccel megszólalnak a villamoscsengők és a képviselők betó­dulnak a terembe. Amint elhelyezkednek, látszik, hogy nincsenek nagyon sokan. A miniszterek mind ott vannak, de a munkapárti többség aligha nagyobb­ most, mint a kormányt támogató pártok tömege. Az ülés megnyitásakor Tisza nincs a teremben, csak ké­sőbb jön b­e és csüggedten leül. Határozottan rossz napja van ma neki. Az elnök jelentéseit türelmetlen zsongás között darálja , le. Amikor azonban azt mondja, hogy “a választójogi miniszter kíván szólani”, egyszerre elcsendesedik a zsibongás és minden szem Vá­­zsutnyira szegeződik. Vázsótnyi beterjeszti a javaslatot és­­kéri a­ 18 tagú bizottság kiküldését. “Trosszatanító, meg-megújuló élénk“ él­jenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon”, — ezt jegyezzék fel a gyorsírók, mi pedig jegyezzük hozzá, hogy a munkapárton keser­ves csend borong. .A javaslat ott van a képviselőház asztalán, a demokratikus parlamenti reformnak meg kell születnie a haldokló osztályparla­­mentben. Az ülésnek erről a részéről gyorsírói fölgyezések alapján­­a kö­vetkező tudósítást adjuk: Elnök: A választójogi miniszter úr kíván szól­ni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.)­­ Vázsonyi Vilmos választójogi miniszter: T. Ház! Tisztelettel beterjesztem az országgyűlési kép­viselők választásáról szóló tör­vényjavaslatot. Minthogy a törvényjavaslat mellékleteivel együtt nyomtatásban rendelkezésre áll, csak azt kell kérnem, méltóztassék a javaslat és mellékletei szétosztását elrendelni. A törvényjavaslat további tárgyalására nézve pedig bátor va­gyok azt a tiszteletteljes javaslatot tenni, méltóztassék a törvény­­javaslat tárgyalására egy külön e célra választandó 48 tagú bizott­ságot kiküldeni (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) és a javaslatot ehhez letárgyalás céljából utasítani. Legyen szabad végül még azt a kérelmet előterjesztenem, hogy a bizottság tagjainak megválasztását a Ház jelenleg elrendelendő szünete után következő egyik legközelebbi ülésére méltóztassék napirendre kitűzni. (Hosszantartó meg-megújuló élénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A választójogi miniszter úr által benyújtott törvény­javaslat az országgyűlési kép­viselők választásáról ki lévén nyomat­va, a Ház tagjai közt szét fog oszlatni. Az előzetes tárgyalásra vonatkozóan a miniszter úr azt a ja­vaslatot teszi a Háznak, hogy a törvényjavaslat előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett egy később megválasztandó 48 tagú külön bizottsághoz utasíttassék. A házszabályok értelmében a miniszter úr ezen javaslatához két szónoknak van joga hozzászólni. Kérdem a t. Házat, kíván-e v­alaki az előzetes tárgyalás kérdéséhez hozzászólani ? Ha nem, azt hiszem, mint a Ház határozatát kimondhatom, hogy az ország­gyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot a Ház elő­zetes tárgyalás és jelentéstétel v­égett egy később megválasztandó 48 tagú bizottsághoz utasítja. (Helyeslés.) AZ INSIDE IRON AND BRONZE WORKERS UNION TAGJAIHOZ! Az Inside Iron and Bronze Workers union 164-ik számú lo­kálja, a következő gyűléseket tartja e héten. 11-es szá­ítú csoport március 2- án, szombaton este 8 órakor a Claremont Hallban, 62 East 106- ik street. 4-es számú csoport szintén szombaton este nyolc órakor, a Brooklyn Labor Lyceumban, 949 Whilloughby avenue. 8-as számú csoport március 3-­­án, vasárnap délután 1 órakor, a B­rownsville Labor Lyceumban, 227 Sackman street, Brooklyn, m­ai­n A chicagói egyesült jótéko­nysági tár­sasé­gok me­gál­lapították azt, hogy 1918-ban az általuk támogatott családok száma legalább 10 száza­lékkal lesz nagyobb, mint az előző évben volt. Bernard G. Roloff erre vonastko­­zólag­ a következő érdekes kije­lentést tette: “A tanulatlan munkások bé­re közelről sem emelkedik olyan mértékben, mint ahogyan a szükségleti cikkek ára emelke­dik. Ennek a következménye azután nem lehet más, mint na­gyobb nyomorúság , égetőbb szükség és a családjuktól elme­nekülő férjek h­ón­apra 1 -1 h­ónap­ra növekvő száma. Egyedül az el­múlt év utolsó három hónapjá­ban hét százalékkal emelkedett, az ilyen férjeik száma az előző év ugyane hónapjaival szemben. Nem a kötelességmarla­sztás, ha­nem a­ nyomor az, amely ezeket a jellemileg gyönge embereket házuktól­­és családjuktól elker­geti.” * Ezekben a szomorú napokban, ami­dőn a drágaság hónapról-hónapra nyomasztóbban nehezedik a la­kosság vállárra, az ember nem tud elégszer a hivatalos statisztikára hivatkozni. A washingtoni statisz­tikai hivatal egyik jelentése pél­dául ezeket mondja: “Az 1907—1916 évek közötti t­íz évben a munkabérek 16 szá­zalékkal emelkedtek. Ugyanez idő alatt az élelmiszerek és a szükségleti cikkeik ára a követ­kezőképpen emelkedtek: 1912- ben 19 százalékkal, 1914-ben 25 százalékkal, 191 Odrán pedig 39 százalékkal. 1917 januárjában az élelmiszereik áremelkedése 56 százalékot, február hónapban pedig 62 százalékot ért el. Mondanunk is feleletl­ege­s, hogy azóta az árak újra megkétszere­ződtek. Nem csoda hát, hogy a munkás visszakiadtáig dölgoszik és még­sem tud zöld ágra vergődni... " A városi hatóságok azzal a szerény kéréssel és egyúttal jó tanáccsal fordulnak a lakossághoz, hogy a jövő télre szénszükségleteit még a nyár folyamán szerezzék be. A terv nem lenne rossz és áldá­sunkat adnék rá, ha azt olyan for­mában módosítanák, hogy maga a város gondoskodjék a lakosok szénszükségletéről, akiknek tud­­ni­likket péntj­uk, se, helyük,­ se módjuk nincsen, arra, hogy a sze­dret­ még nyáron beszerezzék. A jövő nyáron a szénbeszerzé­­sen kívül is lesz elég gondja a la­kosságnak. Köztudomású ugyanis már ma az, hogy a jövő nyáron nem lesz jég. A városi tanácsban ülő szocialisták heteken keresztül a legerélyesebben követelik, hogy a szokatlanul hideg téli napokon gyűjtsenek össze elegendő jeget s raktározzák azt f el a forró­­nyári napokra, hogy a jövő nyáron a nép szegényebb tömegei is jéghez jussanak. A demokrata és repub­likánus városi tanácsosok, akik a szocialisták minden javaslatára azt szokták mondani, hogy: majd ha fagy!,­­ ezúttal eltértek e szokásuktól és nagy bölcsen kije­lentették,­­hogy a nyár még messze van és a jéggyüjt­ésre még hat­hónapi idő van. Tessék várni a jéggyűjtéssel júliusig! * A városi tanács ama rendkívüli bi­zottsága, amelynek feladata a szénhelyzet megvizsgálása volt­, megáll­apította azt, hogy az East Side szegényei a legsúlyosabb szén­válság idején egy dollár és huszonöt, centet fizettek a szén száz fontjáért, ami tonnánk­ént 25 dollárnak felel meg. A bizottság ezt némi mélatlan­­kodással és nagy meglepődéssel­ vette tudomásul. Mi azonban, akik naponta különb dolgokról va­gyunk kénytelenek tudomást sze­rezni, egy csöppet sem lepődtünk meg ezen, mert hiszen nincsen eb­­ben semmi szokatlan. Hiszen mindig úgy volt, hogy a szegé­nyekkel a válság idején a kétsze­resét, és a háromszorosát fizettet­ték meg azoknak az áraknak, mint, amelyeket a gazdagoktól kértek. De emellett még kétszere­sen, sőt háromszorosan be is csap­ják őket, így volt ez mindig, ü­gy van és így is lesz. Egészen addig, amíg a szegényeknek meg nem jön az eszük. AZ “ELŐRE” A MUNKÁSOK LAPJA, OLVASSÁTOK! H HHJ1HI HENDERSON NEM ÉRTI GOMPERS ÁLLÁSPONTJÁT A külföldi szocialisták nem­ tud­ják mire magyarázni az Ame­rican Federation of Labor frontváltoztatását az antant­­közi konferencia ügyében. True translation filed with the Post­master of New York on February 28, 1 ins, as required by the act of October 6, 1917. (Trading with the enemy act.) LONDON, febr. 28. — Arthur Henderson, az angol p­arlament tagja és az angol munkáspárt tit­kára, egy amerikai újságíró előtt úgy nyilatkozott tegnap, hogy az antantközi szocialista s mun­kás konferencia azért határozta el delegáció küldését az Egyesült Államokba . Gompers-szel, az American Federation of T­abor elnökével való értekezés végett, mert az American Federation of Labor a hadviselő országok mun­káskonferenciája ügyében meg-­­változtatta az álláspontját. Hen­derson a következőket mondot­ta : “Az American Federation of La­bor azt javasolta, hogy a bé­kekonferenciával egyidejűleg a munkásság is tartson konferen­ciát. Annak idején mi elvetettük a javaslatot, de most elfogadtuk és a konferencia is magáévá tette azt — az A. F. of L. pedig visz­­szautasította. ‘Meg akarjuk tudni, hogy mi rejlik Gompers és az amerikai munkásszövetség határozata mö­gött. Az utazási nehézségeket meg tudjuk érteni, de az m­ég nem elég akadály és ha ők nem jönnek hozzánk, mi megyünk­­ hozzájuk. Ha azt akarjuk, hogy a békekonferenciára idejében meg legyünk szervezve, föltétlenül ta­lálkoznunk kell még a háború alatt.” Arra a kérdésre, hogy az Ame­rikában levő angol munkáskép­viselők ellene dolgoztak-e az el­lenséges munkásképviselőkkel tartandó konferencia tervének, Mir. Henderson azt felelte,­­hogy erről nincsen tudomása, de azt tudja, hogy őt kritizálták. Meg­jegyezte még a következőket: “Ha azzal pazarolják az ide­jüket, hogy engem kritizáljanak, azzal csak a kormány pénzét po­csékolják." Vandervelde nyilatkozata, Emile Vandervelde, a belga szocialista, mély sajnálatát fe­jezte ki afölött, hogy az amerikai munkásszövetség nem vett részt a londoni konferencián. Vander­­volde még ezeket mondotta: “Ha az amerikai képviselők el­jöttek volna közibénk, több nagy fontosságú nemzetközi kérdést lehetett volna tisztázni. A demo­krácia érdekében elengedhetet­len, hogy nemcsak barátságos megértés legyen közöttünk, ha­nem, hogy erős és tevékeny ko­operációt hozzunk létre az ame­rikai munkássággal. Minden kö­vet meg kell mozgatnunk ennek az elérésére. I ha Amerika nem jö­het Európába, akkor Európának kell Amerikába menni. Az antant­közi konferencia mindaddig nem beszélhet a demokrácia nevében, amíg az Egyesült Államok nin­csen benne képviselve.” Elégy a reakciós Samuel Gom­­­­pers, az amerikai munkásmozga­lom vénasszonya, az amerikai munkásság nevében visszautasí­totta a konferenciára való meg­hívást, az már­ nem is megy meg­­lepetésszámba. Gompers min­denkor távoltartotta magát olyan mozgalmaktól, am­elyben szoci­alisták is résztvesznek. A német császár a bolshevikiek letörésével próbálja megakadá­lyozni, hogy munkásképviselők is ülhessenek a békeasztalnál. A munkáskonferencián való részt­­vétel megtagadásával Gompers is a császár, malmára hajtotta a vizet, ő sokkal kényelmesebbnek és jövedelmezőbbnek találta az itthonmaradást és a demokrata politikusokkal való parolázást, mint az amerikai munkások ér­dekeit, akiktől, úgy mellékesen, 7500 dollár fizetést zsebel be évente. Egy árulással több vagy kevesebb, nála már nem számít. játékosbolt asít (A budapesti “Népszava” 1917. december 26-iki számából.) Ötemeletes, fényes, nagy palota. Az egész földszint és első emelet egyetlen hatalmas csarnok , a főváros egyik legnagyobb já­tékáruháza. Gyakran visz erre az utam és a tekintetem olykor be­­leesiklik a széles-magas üvegtáblákon. Sokáig alig láttam a bolt­ban élő lelket. Hogyan, miből szervezték ezt a büszke palotát, ha soha sincs az üzletben vevő? gondoltam egyszer tréfásan Az utóbbi hetekben azonban nagy változás történt. A p­alota előtt au­tomobilok és fogatok sorakoztak, bent a csarnokban élénk sürgés­­forgás. Valóságos népvándorlás ez,­­ nép nélkül persze. A népet itt hiába keresed, de ha háttal fordulsz a cifra épület­nek, megtalálhatod. Éppen most sorakozik ott a túlsó soron, a sze­nesbolt előtt. Ez már igazi népvándorlás. Elnyűtt ruhájú, lesová­nyodott asszonyok és gyerekek zaja fázósan tipeg-topog. Valami­kor vidám emberek rongyos­ bált szoktak rendezni, amelyen vetél­kedtek egymással rongyosság dolgában. A legrongyosabbnak ítélt báli résztvevőt ki is tüntették. Hol az a zsűri, amely a való élet eme rongyos báljában igazságos ítéletet tudna hozni a kitüntetés dolgában?!­­ Odabent a játékos csarnokban meleg, puha sk­éntekbe bujtatott, egészséges és vidám emberek járnak-kelnek, mosolygós arcú gye­rekeket vezetnek kézen. Gyerekkori tündérmese elevenedik meg a belépő előtt. Még a felnőtt ember szeme is elámul a sok látnivalón. A gyerek fantázia nem tud elképzelni olyasmit, amit itt meg ne ta­lálhatna. Egész kis vagyonokat adnak ki játékokra. Annak a kis­fiúnak ott, aki oly szerencsésen választotta meg a papáját, most vá­sároltak egy automobilt 500 koronáért. Egy leánykának egy három­­szobás baba-lakásberendezést vett a mamája, ugyancsak 500 koro­náért. (Nyájas olvasó: én is arra gondoltam, amire te, hogy soha­sem volt még 500 koronám egyszerre.) És tart a vásár reggeltől estig. Játékokkal megrakott fogatok és autók robognak el és me­gint, mások érkeznek. A boldog vevők ki sem fogynak. Most veszem észre, hogy társam is van. Egy 8 év körüli fiúcs­ka áll mellettem. Fakó, foltos kabát a testén, felnőtt embertől leve­tett gomboscipő a lábán, de a cipőn nincs gomb. Sok vihart látott katonasapka alól két nagy fekete, okos gyerekszem mered a tündé­rd varázslatba, a megelevenedett mese felé. Hosszan, merősen pi­llen meg a tekintete egy-egy játékon, amely különösen megragad­hatta a figyelmét. Várjon miket gondol? Oda be­vágyódik. Szeret­né, ha valaki így szólna hozzá: — Gyere, fiam, válassz, melyik tetszik, melyiket akarod? De senki sem kérdezte, senki sem törődött vele. Fázik, dide­reg, de nem mozdul. Megzavartam álmodozását? Sajnáltam, de mégis elszántam magamat. — Eredj haza, fiacskám, mert megfázol és beteg leszel ! — mondtam neki. — Pár év múlva, ha nagyobb leszel, te is bel­ülker­ül­­­hetsz, hogy szolgálatára állj., az uraknak és hölgyeknek­. Az utób­biakat azonban nem mondtam neki, csak gondoltam. “ A kisfiú megrezzent, hogy felriasztottam csendes mélázásából és szó nélkül elindult. Utána nézek. Várjon hazamegy-e, hogy felmelegítse meggémberedett testét? Átcsoszog a sikol után a túl­só oldalra és odaáll a szenesbolt elé, testvérkéje egy 10 év körüli leány mellé... (G­s.) ----------------------­ HALÁLRA ÉGETT No . . A 164 West 36-ik utcában lakó Mrs. Tessie Bromberg olyan sú­lyos égési sebeket szenvedett teg­nap a lakásán, hogy mire orvosi segítség érkezett, kiszenvedett. A lakásban tüzet fogott egy ágy és miközben a lángokat el akarta fojtani, halálosan összeégett.

Next