Előre, 1919. május (15. évfolyam, 2255-2285. szám)

1919-05-01 / 2255. szám

A SZIBÉRIAI HALÁLVONAT — A Liberatorból. — True translation fiiad with the Post 1919, as required by the Act of Octobe Egy oly eseménynek az elbeszélése ez, amely Oroszországban a bolsevizmusnak vérengzés általi megdöntését célozta. Története azoknak a szándékos és embertelen öldökléseknek, amelyeket Kolchak monarchista csapatai Szibériában a férfiak, nők és gyermekek között véghez vittek. Amerikában az első, erről szóló értesítést egy a New York Timesban megjelenő rövid, semmitmondó jelentés közölt Az egész rettentő igazság most került napvilágra és a szibériai halálvonal szörnyű méreteiben, leleplezve áll, mint egyike a legborzasztóbb gyalázatosságoknak, melyet az emberiség ellen valaha elkövettek. Nem csupán ebben a háborúban, de az egész emberi történelemben. A tények a következők : 1918 őszén a bolsevikek Samara városát bevették. Röviddel később a cseh-szlovákok kezére jutott, a kik tüstént százával dobatták börtönbe a Vörös Gárda tagjait és sok mást, akikben bolsevizmus iránti rokonszenvet gyanitottak. Nem sokára azonban a bolsevikek a várost visszahóditották s midőn a cseh-szlovák csapatok a várost kiürítették, mindezeket a bebörtönözött VörösGárdistákat és bolseviki rokonszenvezőket, valamint az összes, az annak idején a város börtöneiben levő emrbereket vonatra rakták, ötven kocsirakomány volt ezekből a bárommódra összezsúfolt emberekből gayonzsúfolva, mintha máris azok a holttestek lettek volna, amire tulajdonképpen szánva voltak. Ez szeptemberben volt... Teljes hat héten keresztül a vonaton levő foglyok napvilágot nem láttak, kivéve akkor, ha az ajtókat kinyitották, hogy egy-egy halottat kidobjanak. Ezen állítás talán hihetetlennek tűnik fel, de módosítástítván egy kivétellel és ez a kivétel egy kocsi női fogoly volt. Ezeket a nőket a vonatot kisérő tisztek kizárólagos rendelkezésére bocsátották. A többiek csak mint holttestek hagyták el a vonatot és abban a hat hétben nyolcszáz éhen halt, megfagyott és pestis-sújtott hullát dobtak ki a vonatból. Halálvonat lett belőle s egész Szibériában ismertté vált, a hogy az egész világnak ismernie kell, mint a bolsevizmus ellenségei által táplált vak gyűlöletnek és ördögi bosszúnak a szimbólumát. Hat hét után, Nikolszknál, az amerikai Vörös Kereszt néhány tagja, a hatóságokra nem hederitve, a vonatot megállítatta s hat nap alatt sikerült mintegy 200 áldozatot e mozgó pokolból megmenteniük. Azután a vonat ismét megkezdte rettentő útján Szibérián át. . Emlékezetünkbe kell vésnünk, hogy ez a halálvonal egy incidense ama rémuralomnak, amelyet a cseh-szlovákok és a Koldakcsapatok Szibériában gyakorolnak, azok az erők ezek, amelyekkel az amerikai, brit, francia és japán csapatok karöltve működnek. Az amerikai Vörös Kereszt Szibériai levelezője által jutott végre az egész történet Amerikába. — Alant idézünk Rudolf Bukely, néhai honolului amerikai bankár s most a szibériai amerikai Vörös Kereszt tagjának naplójából egyes részeket. A huzamos öldöklés hat napi megszakításának a lajstroma ez... Elbeszélésének a Vörös Keresztnek a szenvedő áldozatok érdekében végzett hősies munkájára vonatkozó részeit kihagytuk s ehelyett nyomatékosságot adtunk a nagy betűkkel nyomtatott soroknak; máskülönben az elbeszélést úgy hagytuk, amint ő azt estéről estére megírta, az elképzelhetetlen mélységű borzalmak hosszú napjai után. Rendkívüli és teljesen meggyőző története ez ama borzalmaknak, amelyekről hisszük, hogy a világ nem fogja egyhamar elfelejteni. “1918-november 18-ika van. A szibériai Nikolsk-Ussuriskben va-1 master of New York on April 30, ■6, 1917. gyök. Az utóbbi két nap alatt elég nyomorúságot láttam egy életöltőre. “Sokat olvastam a kalkuttai Fekete Gödörről.. Hallottam a német fogolytáborokból visszatérő, éhinség és tüdővész által tönkretett orosz foglyok felől Alig négy héttel ezelőtt, mint “rögtönzött” hazafias szónok, a “gyűlölet” tanát prédikáltam. Ma alázatosan bocsánatot kérek gyűlöletteli gondolataimért és lelkem mélyéből remélem, hogy szabad lesz részt vennem, ha csak csekély mértékben is, az emberek sorsának javításában, bármi legyen a nemzetiségük, úgy, hogy valamikor e világ egy nagy testvériséggé emelkedhetik és az általam látottak lehetetlenné válnak... “Huszonnégy láb hosszú és tíz láb szélességű teherkocsik ablakain keresztül olyan negyven állatot láttam, akik valaha férfiak, nők és gyermeke voltak; a reám meredő arcokban képtelen voltam emberi lényeket felismerni. Olyanok voltak, mint valami emberek előtt ismeretlen barom-arcok. Merő őrület és rémület ült szemeikben és mindnyájukon a halál félreérthetetlen jele.... “Ez a “halálvonat”, így ismerik egész Keletszibériában, körülbelül hat héttel ezelőtt hagyta el Samarát. Az orsz vasúti szolgálat emberei nyugaton egész a mandzsúriai állomásig vannak elhelyezve. Ez mintegy ezerkétszáz mértföldre fekszik innen nyugatra, a vonatnak legalább is három héttel ezelőtt kellett ott keresztülmenni. Azóta, mint egy elátkozott valami, Hailar, Titsikar, Harbin és Modlinen ment keresztül, oly fölön, ahol a sújtott utasok kevés eledelt és még kevesebb szánalmat találtak... “ . ... Samarát ........ valami orosz tisztek fenhatósága alatt hagyta el. Annak idején kétezerngyszáz mindenféle fogollyal volt megrakodva. Látszólag mindanynyian polgári foglyok voltak. Némelyek bolsevikek, mások a samarai börtönökből kiszabadított foglyok voltak. Sokan azt mondták, hogy azért lettek bebörtönözve, mert a bolsevikek ellen foglaltak állást, amikor azok hatalmon voltak és midőn a harc folyamán a csehek és az oroszok Samarát elfoglalták, az egész börtönt egész egyszerűen “kitisztították”, a foglyokat mind e vonatra rakták és nyugatra küldték őket. Attól a naptól tegnapelőttig amikor Nikolszkban erre az undorító karavánra bukkantunk, e nyomorultakból nyolcszáz halt meg éhínség, piszok és betegségek következtében. Szibériában olyan óriási mérvű a nyomor és halál mindenütt, hogy a legerősebb szívet is megdöbbenti. Legjobb számításunk szerint ezerháromszáz férfi, nő és gyermek volt ezekben a borzasztó kocsikban tegnap öszszezsúfolva. Tegnap este óta hatan haltak meg. Előbb-utóbb mindannyian meg fognak halni, ha a vonat ilyen állapotban való továbbhaladását megengedik. Gonosz dolog lehet, de bizony az a gondolatom támadt, hogy három dollár értékű méreg vagy tíz dohár ára töltény épp elég volna ahhoz, hogy ezek az emberek fájdalom nélkül kimúljanak, de az ötven kocsiból álló vonat mégis már hetek óta bolyong, állomásról állomásra tzetve s minden nap néhány holttestet hagyva hátra. Sokan ezek közül öt hétig is tartózkodtak a teherkocsikban anélkül, hogy ruhát cseréltek volna. Mintegy 35—40-en vannak egy-egy kocsiban, amelynek méretei — mondjuk — 25—11 láb s amelynek ajtaja csak nagy ritkán nyiik, kivéve, ha holttestet kell kivonszolni, vagy pedig olyan nőket, akik részére a halál megválás volna. Úgy értesültem, hogy mikor elindultak, számos kocsiban hatvan ember is be volt gyömölszölve, de a halál már kigyomlálta őket. Éjjelenkint zseblámpám segélyével ezekbe a kocsikba másztam , a kora reggeli órák-ban szintén közéjük mentem és MA MÁJUS 1-ÉN JELENT MEG VÁLFI GÉZA RIADÓ című forradalmi verseskönyve. ARA 25 CENT. megvizsgáltam őket. Láttam őket a halál hörgésével torkukban, félmeztelenül, tetvesen és férgektől borítva; másokat félönkivülettől kábultam fetrengve, másokat pedig, a hibbant elméjűek siró vigyorgásával, kezeiket egy-egy cigarettáért vagy képekért kinyújtva majom módra örvendezve, ha ezt megkapták. “Egészségügyi intézkedésről e vonaton beszélni sem lehetett és a felgyülemlett szenny, amelyben ezek az emberek élnek és halnak, egyáltalán kifejezhetetlen. Az az orosz tiszt, aki e vonat fölötti felügyelettel volt megbízva, ellentmondó nyilatkozatokat tett arról, hogy ezeket az embereket miért vetették alá ily borzalmas szenvedéseknek és kínzásoknak. Igyekszik szépíteni a dolgokat, amenynyire csak lehet. “Az útbaeső állomásokon mindenütt táplálni kellett volna ezeket az embereket, de sokszor napokon át nem volt, aki egy szelet kenyeret adjon, nekik. Ha a szegény falusi lakosok meg nem könyörültek volna rajtuk, a nők és férfiak, akik az arcukról lecsurgó könyekkel vittek nekik tehetségük szerint, amit tudtak, akkor nem is jutottak volna élelemhez. (2) (Holnapután folytatjuk.) * Fi ORF MI HCFDVFI O ICOR a 7 WFI ORFa javára i01SMAjas3AN’ SZOMBATESTE L iLV/IvL lílwIVI-iL/ V LLU I\L'I\ aZ LLUIvL jaVoia a yorkville casino ban <220 e se st.), saru*kérni DAVIS és LIPSCHÜTZ kacagtató, 3 felvonásos tréfája, a MAGDOLNA-HAJLEK SS. BAR ISA GIZELLA színművésznő, felléptével. BELÉPŐJEGY ÁRA wartax és ruhatárral együtt előre váltva 50c , a pénztárnál 65 cent. SZINIELŐADÁS UTÁN TÁNCMULATSÁG. , wm ’ ‘ .'31 ____ BLOK 9 ^ ^ ^ AZ aurorálisl magyar * MUNKÁSOK GYŰLÉSE Egynéhányan összeálltak és meghányták-vetették a dolgok most folyó rendjét és megállapították, hogy az még sincs rendjén igy, ahogy van. Mindig a tisztelendő urak hazafias tanácsadásait hallgatni és a magyar “business men”-ek hazafias dörgölődzéseit szemlélni ahhoz a hatalomhoz, amely éppen divatban van: nem valami kellemes szórakozás olyan embereknek, akik jó erős hátgerinccel rendelkeznek. Elhatározták, hogy összehívnak egy népgyűlést, ahol nemcsak az amerikai kapitalisták iránti háláról, hanem a világ munkássága iránti kötelességről is beszélni fognak. Tudták ezek a munkások, hogy a gyárakban velük együtt dolgozó társaik is várnak már valami utat, valami alkalmat, ahol őszinte beszédeket is hallanak, nem csak azt, amit fölülről diktálnak. Összehívták társaikat és szónokokat hívtaka gyűlésre, abban a biztos reményben, hogy az a sok titokban átkozódó ember mind ott lesz azon a munkások által évek óta először tartott gyűlésen. És az eredmény: 52 hallgató ott, ahol 3—4pora számíttatunk..! . . . ! Kétségbeejtőnek látszik ez, azok előtt, akik az itteni viszonyokkal nem ismeretesek. De mi, kik kénytelenek voltunk az utóbbi néhány ív köpönyegforgatását végignézni és a hazafias beszédeket minden megjegyzés nélkül fülünk mellett mereszteni, — a németbarátság vádjának terhe alatt —, mi akik hallottuk az úr egyik jámbor szolfájának azt a kijelentését, hogy ‘most csak egy igazság van és az háború segítése” — megértettük ezt a kis számban megjelenő csoportot és örültünk, hogy van még magyar munkások közül ötven, akiknek van meggyőződésük és akaratuk arra, hogy üdvöset tekintsenek. Ahol már az ur jámbor szolgái , oly már? 5 fokra fejlesztették emberszeretetüket, hogy nyíltan hirdetik a háború ideje alatt divatba jött véleményszabadság elnyomásának helyességét és a nép nem mondhatja meg nekik, hogy “csizmadia maradj a kaptafánál”, törődj a lelki dolgokkal, de a testieket bízzad azokra, akik értenek hozzá, — ott nem lehetett nagyobb eredményre számítani és annak a néhány munkásnak sokat kell még dolgozni addig, amíg a háború tartama alatt a munkásokba szoktatott gyávaságot kiirtják. Mert nem azért nem jöttek el többen a gyűlésre, hogy nem akartak szocialista szónokokat hallgatni, hanem azért, mert féltek odajönni. Ezek a volt osztrák-magyar és német hazafiak — jelenleg jó amerikaiak — igen egyszerű módját találták annak, hogy a munkásokat a gyűlésen való részvételtől elriasszák: elhíresztelték, hogy az egy bolseviki gyűlés és a rendőrség mindenkit dutyiba vet, aki azon részt vesz. Az egyik szalonos, aki az itteni magyarság zsebeiből nehéz ezreseket harácsolt össze, nyíltan osztogatta a tanácsot barátainak, hogy ha valakit meghallanak, hogy a bolsevikiekkel rokonszenvez, csak jelentsék föl a rendőrségen és az majd elbánik vele, így la! Ez az úr azt hiszi, hogy az automobil-tolvajok és a szocialisták az mindegy, mind a kettőt becsukják egyszerű följelentésre. És az általuk pórázon vezetett tömeg ezt elhitte és nem jött el a gyűlésre. Annál kiváncsiabbak voltak másnap, hogy mi történt azon a gyűlésen. Csodálkozva látták, hogy nem voltunk becsukva. Mosolyogni kellene ezen az együgyű hiszékenységen, ha nem volna olyan elszomorító a magyar munkásságnak ez az erkölcsi gyávasága. Gyűlölik a vezérektül föltolakodott parazitákat, mert tudják, hogy azok mindent üzleti haszonért tesznek és ha ebből a szellemi posványból ki akarjuk ragadni, még mélyebben húzódnak bele. No de nem lesz ez mindig igy! Úogy is mondta Lincoln Ábrahám: You can fool all the people some of the time; you can fool some of the people all the time, but you can not fool all the people all the. time.” A gyűlést április hó 6-án tartották a Luxenburger Hallban, ahol Deahl elvtárs angol nyelven ismertette az osztályharc okait; utána Franks elvtárs, Chicagóból, magyarul hívta föl a munkásokat arra, hogy szervezkedjenek és segítsék az amerikai munkások harcát, amelyet a kizsákmányolás ellen és a munkásság felszabadításáért folytatnak. Gyűlés után gyűjtést rendeztek a gyűlés költségeinek a födözésére és örömmel vették tudomásul a jelenlevők, hogy az ehhez hasonló gyűléseket a gyűlés rendezői rendszeresíteni akarják. A gyűjtés eredménye $785-t tett ki. Aurora, 111. Zongorakészítők felvonulása A zongorakészítők new yorki szervezetének I0. lokálja felszólítást intéz a New Yorkban levő zongora- és hangszerkészítőkhöz, hogy vegyenek részt a Tom Mooney kiszabadítása érdekében rendezendő felvonuláson. A Piano and Organ Workers’ International Union határozata értelmében a szakmabeli szervezett munkások ma, csütörtökön, május elsején, este 7 órakor a Second avenuere, a 24. és 25. utcák között levő Rose Hill Hallban gyülekeznek, hogy azután a felvonuláshoz csatlakozzanak. Minden zongorakészítő, — legyen az szervezett vagy szervezetlen, —’ tartsa kötelességének résztvenni ezen a felvonuláson, a mellyel az öntudatos munkásság tiltakozni óhajt a jog és az igazság lábbal tiprása ellen. Mindenki aki teheti, jelenjen meg a jel-zett helyen már fél hétkor. ........ —...-- ■ . BÉCSBEN ÖSSZEROMBOLTAK EGY KÁVÉHÁZAT. BÉCS, ápr. 30. — Egy tömeg , ostromot intézett tegnap az Inter-national kávéház ellen, ahol élel- ■ miszer spekulánsok szoktak gyülekezni. A kávéháza teljesen összerombolták. Tizenhat embert letartóz-4- p +4 ’11 — 84 — véletlenséggel fönnakadva egy füstölgő csúcs romjain. Az öreg krónikás még írt. E csodálatos lelki nyugodtság mégis különösnek látszik egy krónikásnál, aki saját korának megtörtént eseményeit igyekszik előadni. De ha igen szórakozott és zárkózott is látszólag a körülötte levő dolgoktól, megérzik rajta a befolyásuk. Én láttam Johannes Talpa kéziratát a Bibliothéque Nationale-ban, hol “Pingminalapok K. L.6, 12390 quater” szám alatt őrzik. Egy 628 oldalas pergament-kézirat. Az Írása szerfölött zavaros; a betűk távolról sem haladnak egyenes vonalban, hanem minden irányba szétszaladnak és egyik a másikra buknak nagy rendetlenségben, vagy jobban mondva, borzalmas csődületben. Oly rosszul vannak formálva, hogy hosszú vizsgálódás után is lehetetlen őket nemcsak fölismerni, hanem megkülömböztetni a tintafröccsöktől, melyek bőségesen odakeverednek. E megbecsülhetetlen lapok ezzel mutatják, hogy milyen zavaros körülmények között íródtak. Az olvasásuk nehéz. Ellenkezőleg, a beargardeni szerzetesnek stílusa semmi izgalom jelét sem hordja magán. A Cesta Pinguinorum hangja soha semi távolodik el az egyszerűségtől. Mesélése gyors és olyan tömör,hogy néha szárazzá válik. Az elmélkedések ritkák és általában okosak. Barta Laos: Ötödik fejezet. A MŰVÉSZET: A PINGUIN FESTÉSZET PRIMITÍVJEI. A pinguin kritikusok azzal hivalkodnak, hogy a pinguin művészet már eredetében is hatalmas és pompás eredetiségekkel dicsekedhetik és hogy másutt hiába keresnék azokat a bájos és okos tulajdonságokat, melyek az első munkáit jellemzik. Hanem a marsouinek azt állítják, hogy állandóan az ő művészeik voltak a pinguinek irányítói és mesterei. És nehéz ítéletet, mondani, mert a pinguinek, mielőtt még csodálták volna primitív festőiket, minden munkájukat elpusztították. Cipőkészítő munkások figyelmébe Megírtuk már, hogy Newarkon, N. J.o sztrákban állanak a cipőkészítő munkások. Tegnap jelentették lapunknak, hogy New Yorkban, a 285—8th avenuen levő cipőgyárban, newarki munkát végeztetnek néhány sztrájktörővel. A társaság mindent elkövet, hogy a new yorki cipészeket scabelésre csábítsa. A new yorki cipőkészítő munkások figyelmét fölhívjuk erre a körülményre és kérjük őket, hogy ne vállalkozzanak a sztrájktörő szégyenletes szerepére. A scab roszszabb a kizsákmányolóknál, mert saját munkástestvérei ellen fog össze legnagyobb ellenségünkkel. Kerülje minden önérzetes munkás azokat a gyártelepeket, amelyekben sztróktörőkkel próbálják letörni a munkások jogos harcát. A CIPÉSZEK MÁJUSI ÜNNEPE. A brooklyni és new yorki cipőkészítő munkások a brooklyni Halsey Street és Broadway sarkán levő Arcadia Hallban gyülekeznek holnap délben. Azok a munkások is jelenjenek meg e gyűlésen, akik már dolgoznak. A terem déli 12 órától délután 4 óráig lesz nyitva. Szónokok Ch. W. Ervin, a Call szerkesztőé, Carlo Tresca és mások. A sztrájkban nem állt be fontosabb változás. A sztrájk kezdete óta 53 műhely kiegyezett és mintegy topa ember még mindig sztrájkol. A 27-ik utca és Lexington avcg sarkán levő Prumhall Play House a jövő kedden a sztrájkoló cipőkészítő munkások javára tart előadást. A darab, amelyet Butler Davenport Krt. egy new englandi városban lejátszódó sztrájkkal foglalkozik. A tiketek ára 30 centtől 2 dollárig terjed. Tegyek a színház pénztáránál és a United Shoe Workers irodájában válthatók cG Waverlwave, Brooklyn. Telefonszám: Prospect 3818. A munkanélküliség kérdése A munkanélküliség a polgárok és leszerelt katonák között olyan rohamosan növekszik, hogy elárasztással fenyegeti mindazokat a létező szerveket, amelyek e feladat megoldásával foglalkoznak. S mi több, számos nagy munkáltató olyan célzást tett a tegnapi nap folyamán, hogy az esetben, ha a munkanélküliek munkát nem kapnak, elégületlenségük forradalomba csaphat. Bizonyos üzletemberek félelme, a helyi és országos pénzügyi és kereskedelmi köröket arra indította, hogy a United States Employment Service támogatására siessenek, minthogy ennek költségvetését az Egyesült Államok kongresszusa elvetette. A kormány nem hajlandó a háború tartama alatt összevásárolt óriási mennyiségű gyapotot, fát és acélt a piacra dobni és azt hiszik, hogy részben ez okozza azt, a súlyos munkanélküliségi krízist, amely az országot hatalmában tartja. ------------------ SZERKESZTŐI ÜZENETEK (A rovatban bárkinek a kérdésére szívese válaszolunk. Csak tintával, vaero cinnel írott levelekre artunk választ. Névtelen és cím nélküli levelekre nem válaszolunk. Leveleket és cikkeket nem űrzünk meg és nem küldünk vissza.) John K., Hazelwood, Pa. Követelje vissza és bizonyos levonással vissza kell kapnia. Sós, Trenton, N. J. 1. Éppen azért, mert “ jó elvtársról” van szó, megmondhatta volna, hogy üyen dolgot az Előre nem szokott közölni. Mondja meg? utólag, mert kivételt nem tehetünk. 2. A beküldött angol cikket nem használhatjuk. .. Cleveland, O. Azért hallgatóink a dologról, mert nem ismerjük a részleteket, f ha a clevelandiak közül valaki éresítene az Erzsébet templomban történt dolgokról, akkor foglalkoznánk vele. Berta L., Aurora. IH. Saináíiuk, hogy előbb nem közölhettük. Kerecsen fel máskor is soraival. — 81 — A szerencsétlen TV. Rosco fejedelem uralkodása alatt a királyság csak két ujjnyira volt a romlástól. Arra a hírre, hogy a hatszáz nagy hajóból álló marsouvi-flottát látták Álcából, a püspök ünnepélyes körmenetet rendelt. A káptalan, a választott méltóságok, a parlament tagjai, az egyetem tudósai a szent Orberose ereklyetartóját kihozták a székesegyházból és megbotozták a város körül, követve a néptől, mely himnuszokat énekelt. Pinguinország szent védesaranyát éppen nem hívták segítségül hiába, mert e közben a marsolinek ugyanazon időben tengeren és szárazföldön ostromolni kezdték a várost, rohammal bevették és három éjjel, három nap gyilkoltak, fosztogattak, raboltak, gyujtogattak oly egykedvűséggel, melyet a megszokás okoz. Nem lehet nagyon csodálkozni, hogy e hosszú korszak alatti mig vas pusztított, a hitet sértetlenül megőrizték a pingvinek. Az igazság fénye elvakítá a lelkeket, melyek nem valának sonhismák által megrontva. Ez magyarázza a hitek egységét. Az egyháznak egy állandó gyakorlata ugyan kétségtelenül hozzájárult a hivek e hitbeli egységéhez: megégette.k.r,ög(t]ö)utolni Jen nipgipnt, akiiiiássképp glotropírozóttam* a'töbfbiek.' ' 1,1 Negyedik fejezet: AZ IRODALOM: JOHANNES TALPA. Gun király kiskorúsága alatt vala, hogy Johannes Talpa, beargardenni szerzetes azon kolostorban, hol fogadalmat teve tizenegy éves korában és ahonnan életében soha egy nanra sem távozott, megírta híres latin krónikáit: “De gestis Pinguinorum”, tizenkét könyvben. A heareardeni kolostor magas falakkal egy megközelíthetetlen hegv csúcsán emelkedik. A köirnyéken nem látni mást, csak felhők által átszelt, kék hegyormokat. Mikor hozzáfogott a Cesta Pinguinorum szerkesztéséhez, már öreg volt Johannes Talpa. A derék szerzetesnek gondja volt, hogy bennünket erről könyvében felvilágosítson. “Fejem”